Élet, 1911. július-december (3. évfolyam, 27-53. szám)
1911-07-02 / 27. szám
volt többé egyetlen párt sem, mely Ugron Gábort vagy Kaas Ivert magáénak vallotta volna. Ha leszállunk arról a magaslatról, honnan az elvek, az irány s a közös sors távlatában e két férfiúban a politikai rokonságot szemlélhettük, rájövünk arra, hogy a jellembeli ellentétek kialakulásánál fogva két merőben különböző, de egyaránt viharos és érdekes személy áll előttünk. Ugronban ritka tanultsága és művészi formakészsége dacára érezzük a kavargó és szertelen őserő háborgását. Egyéniségének forradalmi érdessége s a pártkereteket szétzúzó heve egy ököljog korabeli jelenségre mutat. Egészen dantoni természet, melynek kifejtéséhez csak az alkalom rendkívülisége hiányzott. Az volt a végzete, hogy tehetségének és szenvedélyének lobogását szürke, hétköznapos események abszorbeálták, s e nagy tespedő forradalmi energiák helytelen irányokba sodródtak. Ugrón az ékesszólásnak ugyanazon hatalmával birt s a hatásnak ugyanazon fogásait használta, amely a nagy néptribunok politikai szereplésének alapja volt. Tudta, hogy mikor a szív bizonyos húrjait érinti, az összes többi hurok rezegnek és tompán vele együtt hangzanak. Beszédei, mintha apró villamos láncszemekből állanának, amelyeknek vezetékén az események által ébresztett hatások tovább hullámzottak. Sűrűn alkalmazott olyan képeket, melyeket Cicero a kifejezések villámainak mondott. „Más államokban — úgymond egyik híres beszédében (1889 január 29.) — a nemzet fiai azért jutnak a magasba, hogy a nemzetet szintén magukkal emeljék. Nálunk, ha egyszer magasba jutnak, mindig a nemzet ellen fordulnak. Gyönyörűen érzékítették ezt meg Athénben, Pallasz Athéné ünnepén, midőn a magasban emelkedő oltárához a nép körmenetben vonult fel. Az, aki legelsőnek ért fel az oltár mellé, a szent tűznél meggyújtotta a fáklyáját s egyúttal az is, aki utánna következett s így a szent lángot emberről-emberre tovább adták, míg az a legutolsó ember fáklyáján is felragyogott. Mi pedig az ír költővel, Moore-ral elpanaszolhatjuk, hogy annak a fáklyának fénye vezet méltósághoz, mely e nemzetet hamvasztó máglyán gyújtatik meg.“ Ám, Ugrón valósággal dantoni volt abban is, hogy képes volt a lelkeknek általa felidézett deliriumában égnek törni s a földre zuhanni egyszerre. A „VIRIBUS UNIHS“ AZ OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIA ELSŐ DREADNOUGHTJA A VÍZREBOCSÁTÁS UTÁN 771