Élet, 1911. július-december (3. évfolyam, 27-53. szám)

1911-07-02 / 27. szám

volt többé egyetlen párt sem, mely Ugron Gábort vagy Kaas Ivert magáénak vallotta volna. Ha leszállunk arról a magaslatról, honnan az elvek, az irány s a közös sors távlatában e két férfiúban a politikai rokonságot szemlél­hettük, rájövünk arra, hogy a jellembeli ellen­tétek kialakulásánál fogva két merőben külön­böző, de egyaránt viharos és érdekes személy áll előttünk. Ugronban ritka tanultsága és művészi formakészsége dacára érezzük a kavargó és szertelen őserő háborgását. Egyéni­ségének forradalmi érdessége s a pártkerete­ket szétzúzó heve egy ököljog korabeli jelen­ségre mutat. Egészen dantoni természet, mely­nek kifejtéséhez csak az alkalom rendkívülisége hiányzott. Az volt a végzete, hogy tehetségé­nek és szenvedélyének lobogását szürke, hét­­köznapos események abszorbeálták, s e nagy tespedő forradalmi energiák helytelen irá­nyokba sodródtak. Ugrón az ékesszólásnak ugyanazon hatalmával birt s a hatásnak ugyanazon fogásait használta, amely a nagy néptribunok politikai szereplésének alapja volt. Tudta, hogy mikor a szív bizonyos húrjait érinti, az összes többi hurok rezegnek és tompán vele együtt hangzanak. Beszédei, mintha apró villamos láncszemekből állaná­nak, amelyeknek vezetékén az események által ébresztett hatások tovább hullámzottak. Sűrűn alkalmazott olyan képeket, melyeket Cicero a kifejezések villámainak mondott. „Más államokban — úgymond egyik híres beszédé­ben (1889 január 29.) — a nemzet fiai azért jutnak a magasba, hogy a nemzetet szintén magukkal emeljék. Nálunk, ha egyszer magasba jutnak, mindig a nemzet ellen fordulnak. Gyönyörűen érzékítették ezt meg Athénben, Pallasz Athéné ünnepén, midőn a magasban emelkedő oltárához a nép körmenetben vonult fel. Az, aki legelsőnek ért fel az oltár mellé, a szent tűznél meggyújtotta a fáklyáját s egy­úttal az is, aki utánna következett s így a szent lángot emberről-emberre tovább adták, míg az a legutolsó ember fáklyáján is fel­ragyogott. Mi pedig az ír költővel, Moore-ral elpanaszolhatjuk, hogy annak a fáklyának fénye vezet méltósághoz, mely e nemzetet hamvasztó máglyán gyújtatik meg.“ Ám, Ugrón valósággal dantoni volt abban is, hogy képes volt a lelkeknek általa felidézett deliriumában égnek törni s a földre zuhanni egyszerre. A „VIRIBUS UNIHS“ AZ OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIA ELSŐ DREADNOUGHT­JA A VÍZREBOCSÁTÁS UTÁN 771

Next