Élet, 1918. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1918-01-06 / 1. szám

Péter gazda végigk­iérte a nagy darab oroszt. Kucsmájától le egész a csizmája orráig és vissza. Na, arrafelé jó esős idők járhatnak! Oldalról is megnézte, hátulról is, miközben úgy magamagában megállapította, hogy ez a vállas, házas, agyas ember igen alkalmatos lesz a merítő kezelésére, azonban a szőlőka­pálásnál is, a kertásásnál is, meg a ház kö­rül is kerül egy kis munka. Azóta igencsak kerül, mióta a Jani gyerek oda van, igaz ugyan, hogy már a Peti is kóstolgatja a munkát, de hát az még csak aféle kóstolga­tás. Hát hiszen mit is várjon az ember egy 7—8 esztendős gyerektől ? Az azonban me­gint igaz, hogy a horgászásban a Peti nagy mester­e Nikoláj tudott a földdel bánni, de nemcsak tudott, hanem szeretett is. Úgy elpiszmogott a hantok között, hogy az gyönyörűség volt. Nikolájnak is, meg annak is, aki nézte. Talán tán még beszélgetett is hozzájuk, már úgy a maga szarkanyelvén. Ki értené azt meg? A második nyáron már törte Nikolás a mi nyelvünket. Nem tanította senki. Csak úgy ráragadt. Igaz, hogy az asszony is mindig magyarul szólt hozzá, az ember is, a gyerek is. Másként nem is tudtak: „Na Miklós!...“ Mert a nevét is megmagyarosították. Miklós! Már másnap értett rá. Na, Miklós ezt, azt... Kapálni, kaszálni, halászni... Csak egyszer kellett neki mondani mindent. Egyszer volt. Utóbb már mondani se kellett... Péter gazdának volt egy puskája. Jó az a ház körül így a tanyán! Sohase tudhatja az ember mikor mi­ért. Rá is törhetnek, vagy egy veszett kutya, vagy miegymás... Télen a nyulak is rendszerint rákapnak a káposzta torzsára... Hát ! Ilyenkor jó az, ha van a kéznél fegyver. Egy jó fegyver. Péteré az volt. Igen valami csodás! Szinte magától beletrafált a nyálba... Nem egyszer őzbe is. Az pedig kiadós portéka. Paprikásnak, sa­vanyú káposzta közé ... Majdnem ott veri, ahol a potyka ! Nahát! Mert úgy van az, hogy a szegény ember síp így, ki úgy!... Pláne a mostani háborús világban, amikor mindennek méreg az ára! Főként a hús! Hogy a mészárosokat nem tudták mind elvinni a frontra ! Kilenc korona, tíz korona! Uraknak való. Azoknak semmi se drága. Hát fizessenek ! Ellenben a kétkezi ember? ... Igaz ugyan, hogy a halat is meg­ : ■ .iV''' ')'S;^,--1 1 i;\, -'- ---- ■ '■;' . -iw&i ■ \ ' 11i«:; - ‘ -,;. ;/ ;;;::... ~‘*****T ' ■‘^'^.11 V ■ '­­^-' 1 4% ^■'^‘ FAVONTATÁS Baranski rajza .5

Next