Élet és Irodalom, 1959. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1959-06-19 / 25. szám - Georgi Krumov: A kenyéradó • vers • Hárs György fordítása. (2. oldal) - F-f.: A pécsi könyvhét (2. oldal) - K. S.: Megjegyzések 3 vershez • ÉS, június 5.: Ladányi Mihály: Öklök és tenyerek, Maróti Lajos: Jézus és a kufárok, Simor András: Halottsirató (2. oldal)
GEORG KRUMOV: A kenyéradó ... A hős a földbe fúrta két kezét — hideg, kemény rögökbe vájta körmét, Fölötte reszketett az ólom-érdes ég. A réteket veszett szelek sírásra törték. ... Ott haldokolt búcsúzva mindenétől: az éber álmokon bejárt nehéz utaktól; búcsúztató, ki szótlan ott merült a lüktető vidék ölébe egykor; s a létezőt, ki elröpült oda, ahol a villám az égbe nyomot vág, s ahol az érc szavát szablyák forogják és paták kopogják. Így haldokolt... A vére cseppje forrt, míg a földbe dőlt; sötétre vált a holt alatt a föld! De tudta-e vajon: e zord vidék felett vígabb napok fakadnak, s hogy új kaszák s ekék aratnak és töretnek; s a vére cseppje szép csodákat oszt a magnak, mely édes étke lett új embereknek?... HÁRS GYÖRGY fordítása Georgi Krumov bolgár költő jelenleg hazánkban tartózkodik. 1933-ban született, gyermekkorát Magyarországon töltötte. Első verskötete „Vércseppek” címmel jelent meg (onnét való a fenti költemény is); egy életrajzi kisregénye után második prózai műve, ,,Az erdész”, e napokban hagyja el a sajtót. Kiadás előtt áll új verseskönyve, és „Lángok tánca” c. elbeszélése. Krumov a magyar irodalom tevékeny propagatárs: 7 kötetnyi fordítása jelent meg, többek közt Petőfi, Gárdonyi, Németh László műveiből. Georgi Krumov a bolgár Katonai Kiadó munkatársa. A PÉCSI KÖNYVHÉT szép eredménnyel zárult. Pécs városa a kultúrában is mindig kitett magáért. Az Irodalmi Színpad estjén Bárdosi Német János, a kitűnő poéta, köszöntője helyénvaló volt. Az Irodalmi Színpadot Hajnal Ernő után most Nemerey Éva vette át. A sok munkakörű és a művészet eltárást őrizetlenül áldozó új igazgató elismerésre méltó előadást produkált. (Nem minden szám volt meggyőző, de hol van ilyen?) Tudomásunk szerint a pécsi Nemzeti Színház szívesen hozzájárulna ahhoz, ha megkérik, hogy egy-egy ilyen parádés est színvonala még emelkedjék. A három részvevő író, Fodor József, Goda Gábor, Illlés Béla, avval jött el, hogy a Pécsbe fektetett könyvnapi áldozat nem volt hiábavaló. A helybelieknek csak egy megjegyzésük volt: az, hogy kevés a könyvnapi könyv, reprezentáns könyv és a gyerekeknek való irodalom. Azonkívül az, hogy nem kellett volna visszatartani ezekre a napokra a már hónapokkal előtte megjelent könyveket. Mert a könyvnap szép intézmény, ahogy mint a helybeliek mondják, (mint ők állítják, náluk, de azt hiszem másutt is), ma már minden nap: egy könyvnap. F—1. A BERLINI DEUTSCHES THEATER a jövő évadban bemutatja Darvas József „Kormos ég” és Mesterházy Lajos „Pesti emberek” című drámáját. VIETNAM MONDA- ÉS LEGENDAVILÁGÁT megismertető különlegesen szép kiállítású albumot készít elő a Magyar Helikon. Anyagát Gyáros Lászlóné válogatja, a kötetet Vincze Lajos illusztrálja. VÁRKONYI ZOLTÁN rendezésében rövidesen megkezdik a Budapest Filmstúdióban a „Merénylet” című játékfilm forgatását, Major Tamás, Básti Lajos és Páger Antal főszereplésével. LEON KRUCZKOWSKY, a közismert lengyel író befejezte drámáját, amelynek „A szabadság első napja” a címe. A darab cselekményének színhelye Németország, a háború utolsó napjaiban. Főszereplői lengyelek, akiket német ért a felszabadulás.fogságban FÖLDES IMRE június 13-án avatták síremlékét a rákoskeresztúri új köztemetőben. Emlékbeszédet tartott a Magyar Pen Club részéről Hegedűs Géza. ADY ENDRE harmincöt novelláját adta ki „Tízmilliós Kleopatra” címmel a Szlovák Írószövetség kiadója. A kötet elbeszéléseit Ctibor Stitnicky, a nálunk is jól ismert szlovák író fordította és ő írt hozzá előszót is. BARANYA MEGYÉBEN véget értek a május elején kezdődött baranyai ünnepi hetek. Az öthetes ünnepségsorozat megyeszerte gazdag programmal zárult. Siklóson, a Gerencsér Sebestyén művelődési házban ezer kisdiák részvételével megrendezték az általános iskolások megyei dalostalálkozóját, Mohácson, a Bartók Béla művelődési otthonban Haydn-emlékestet tartottak. Pécsett, a TIT Bartók Béla klubjában Vikár Béláról emlékeztek meg. A PÁRIZSI HACHETTE CÉG fogadást adott a Hangos Enciklopédia című hanglemez-sorozat 250. darabjának megjelenése alkalmából. A világon ez az egyedülálló beszélő lexikon kiváló francia egyetemi és világhírű színészek tanárok (pl. Pierre Blanchard) közreműködésével készül és kiterjed az irodalomra, a bölcseletre, a történelemre, stb. A DEFA-FIMGYÁR sorra megfilmesíti Brecht műveit a nemrég nálunk járt Berliner Ensemble művészeinek előadásába. Ebben az évében a Courage arigó filmváltozata készül el. NÉGYEZER SZEMÉLYES SZABADTÉRI SZÍNPAD épül Gyöngyösön, az egykori Orczy-kastély parkjában. Két forgórészes, hatalmas színpad lesz, amelyet két, hatméteres toronyból világítanak meg. A szabadtéri színpad legnagyobbrészt társadalmi munkával épül. Naponta nyolcvan-száz ember dolgozik a parkban, s eddig mintegy három-négyezer köbméter földet mozgattak meg. A helybeli üzemek is sok segítséget adnak a szabadtéri színpad munkáihoz. A NOUVELLES LITTÉRAIRES című francia irodalmi hetilap „Eleven költészet” című ankétja során meginterjúvolta Aragont. Aragon a mai élő francia költők közül Saint- John Perse-t és Pierre Reverdyt tartja a legnagyobbnak. Elmondotta, hogy nagyon szereti az angol költőket, különösen az erzsébetkoriakat, valamint Keatst és Shelley-t. Szenvedélyesen szeret három orosz poétát: Puskint, Lermontovot és Majakovszkijt, az ő kedvükért tanulta meg az orosz nyelvet. Olaszul viszont Petrarca kedvéért tanult meg, akinek több versét lefordította. A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM — Történeti Múzeum másodszor jelentette meg Rózsa György „Régi várképek” c. könyvét. NIKELSZKY GÉZA, a festőművész, aki több mint ötven éven át tervezőművésze volt a pécsi Zsolnai-gyárnak, a helybeli Janus Pannonius Múzeumban nagysikerű tárlatot rendezett. A kiállításon felsorakoztatta János vitéz illusztrációit, amelyeknek minden egyes lapja ritka műgondról tanúskodik. A 83 éves alkotó e munkáira kiadóink felfigyelhetnének. A MI FALUNK FIATALJAI című, új kínai művészi játékfilm egy öntözőcsatorna munkálatai keretében mutatja be a régi és az új harcát. A film főhőse Pan Da-szou fiatalasszony, aki férje akarata ellenére jelentkezik a munkatelepen. A BUDAPESTI SZÍNHÁZAK évadzárásával egy időben megnyitják kapuikat a margitszigeti szabadtéri színpadok. Az Operaház szabadtéri színpadán június 22-től szeptember elejéig tart az „évad”, melynek folyamán előreláthatólag színre kerül a Hattyúk tava, a Víg özvegy, a Faust, a János vitéz, a Cigánybáró, a Parasztbecsület, a Bajazzók, a Carmen és az Aida. A Vörösmarty szabadtéri színpadon június 18—július 13. között a József Attila Színház vendégszerepei Csizmarek—Semsey— Nádasi Érdekházasság c. zenés vígjátékával, Hegedűs Tibor remdezésében, Csanak Béla zenéjével, Soós Lajos és Örkényi Éva főszereplésével. Július második felétől a Hotel SOS c. kétrészes zenés komédia kerül színre, felvonultatva több neves fővárosi művészt és nevettetőt, továbbá a Zsoldos Imre vezette rádió-tánczenekart. A VILÁG KÖNYVKIADÁSÁNAK egyötöde, vagyis 1,1 milliárd kötet a Szovjetunióban került kiadásra. 1965-ig ez a szám eléri majd az 1,6 milliárd példányt. A BÉKÉSCSABAI MUNKÁCSI MIHÁLY MÚZEUM „A gyermekjátékok egykor és most” címmel rendkívül érdekes és kedves kiállítást rendezett. A kiállítás anyagát a Magyar Nemzeti Múzeum újkori osztálya gyűjtötte össze és bocsátotta Békéscsaba rendelkezésére. A kiállítás anyaga - kiegészítve a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött egyéb gyermekjátékokkal - legközelebb Budapesten is látható lesz.AZ ERZSÉBET BELGA KIRÁLYNÉ NAGYDÍJÁÉRT folyó nemzetközi hegedűversenyt a 17 éves bolivia Jamie Laredo, a második díjat Albert Markov szovjet hegedűművész nyerte. A harmadik díjat Joseph Silverstein amerikai hegedűművésznek ítélték oda. A zsűriben a többi között Yehudi Menuhin és David Ojsztrah is helyet foglalt. AZ OLASZ EGYSÉG megteremtésének centenáriuma alkalmából Firenzében felújították Verdi „A legnanoi csata” című, kevésbé ismert operáját. A hazafias érzelmektől fűtött, kórusokban bővelkedő dalműnek, amelyet 110 évvel ezelőtt ugyanebben a színházban mutattak be, megérdemelten nagy sikere volt. A DEBRECENI CSOKONAI SZÍNHÁZ június 14-én tartotta az évad utolsó előadását, utána megkezdik a színház korszerűsítését. A színészek június közepétől augusztus közepéig szabadtéri és tájelőadásokon lépnek fel Debrecenben és Nyíregyházán, továbbá Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár megye más városaiban és községeiben. Ezenkívül egyhetes balatoni útra indulnak és szerepelnek köraz ország más városaiban is. A nyáron mintegy száz előadást tart a debreceni társulat. A PÁRIZSI GALERIE CHARPENTIER-ben 256 darabból álló Toulouse-Lautrec kőnyomatgyűjteményt árvereztek. „A cirkuszban” című műért 9 600 000 frankot fizetett egy műgyűjtő. ALBERT SCHWEITZER professzort Bach műveinek világhírű előadó művészét is meghívta az össznémet Bachtársaság a Mühlhausenben rendezett Bach-fesztiválra. ANNA SEGHERS Kenyér és só című legutóbbi novelláskötetének címadó novellája Dorogon játszódik le, a magyarországi ellenforradalom idején. MEGTALÁLTÁK NAGY SÁNDOR szobrát Tarusz török városban. A kéttonnás szobor a haldokló királyt ábrázolja, akinek feje holdsarlón nyugANNA FRANK NAPLÓJÁT Arkansas államban egy újsütetű fajvédő egyesület feketelistára tette, mint a nyilvánosság érdekei ellen irányuló művét. MAKSZIM GORKIJ és Lev Tolsztoj szépirodalmi fordították legtöbbet műveit idegen nyelvekre, amint ez az UNESCO statisztikai kimutatásaiból kiderül. Makszim Gorkij születésének 91. évfordulója alkalmából Moszkvában „Gorkij Művei Idegen Nyelven” címmel kiegészítő kötetet adnak ki — a 44 különböző nyelven megjelent 6470 kiadásáról — a nagy író összes műveihez. Hviezdoslav-iinnepséj* Miskolcon A csehszlovák és magyar nép őszinte barátságának és kulturális együttműködésének jegyében, a Csehszlovák Kultúra és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Borsod megyei szervezetének rendezésében az elmúlt csütörtökön leplezték le Miskolcon Pavel O. Hviezdoslav-nak, a csehszlovák nép, illetve a szlovákok ma már klasszikusnak számító nagy költőjének, a városi tanács és a Hazafias Népfront által adományozott emléktábláját. Pavel O. Hviezdoslav, aki 1849-ben Felsőkubinban született. 1862—1865 között a miskolci evangélikus gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait és a mai Széchenyi utca 14. számú ház udvari Ítészében lakott nagybátyjánál, Ország Pál ’ szabómesternél. A bensőséges ünnepségen részt vett a csehszlovák iskolai és kulturális ügyek minisztériumának képviselője, Jiri Belovslky, a csehszlovák Kiadói Főigazgatóság vezetője, akinek kíséretében az ünnepségre érkezett még dr. Iván Kusy, a Szlovák Irodalomtörténeti Intézet igazgatója és Ludo Zubek költő, a szlovák Irodalmi Alap vezetője. A csehszlovák nagykövetség, a Művelődésügyi Minisztérium és az Irodalmi Tanács képviselőinek, valamint a Borsod megyei és miskolci kulturális és politikai élet számos vezetőjének és a nagyszámban összegyűlt érdeklődők jelenlétében Fekete László, Miskolc Város Tanácsa VB-elnöke mondotta az avatóbeszédet. Utána az értelmiségi klubban dr. Sziklai László, az Irodalomtörténeti Intézet tudományos munkatársa és dr. Iván Kusy ismertették a szlovák irodalmi nyelv tulajdonképpeni megteremtőjének életét és költészetét. Az őszinte érdeklődéssel kísért ünnepséget a szakszervezeti ház dísztermében rendezett nagyszabású , irodalmi est fejezte be, melyen a csehszlovák és magyar heti barátságának és Pavel O. Hviezdoslav költészete jelentőségének méltatása után neves fővárosi és helyi előadóművészek tolmácsolták Hviezdoslav-nak és a csehszlovák irodalom legjobbjainak műveit. A nagyszámú közönség mindvégig lelkes ünneplésben részesítette csehszlovák vendégeinket és a kitűnő előadóművészeket. Nem az elemzés és nem is a beleszólás szándékával készülnek ezek a sorok. Inkább hozzászólás-félék, a hangos gondolkozás műfajából valók. A kritikusi etika és etikett az idők folyamán úgy alakult, hogy költők dolgáról csak ünnepi pillanatok alkalmával, verseik, nagyobb együttesének, köteteiknek megjelenésekor szóljunk. Akadnak azonban helyzetek, amikor a hétköznapok gondjai is fontossá válnak. A műhelyproblémák közüggyé. Ilyenkor ünnepi alkalmak nélkül is szólni kell és lehet. Most éppen három vers volt az ösztönzője ezeknek a jegyzeteknek. Mindhárom az Élet és Irodalom június 5-i számában jelent meg. Ladányi Mihály Öklök és tengerek, Maróti Lajos Jézus és a kufárok és Simor András Halottsirató című verse. Mi a közös bennük? Mi az, ami olvasásukkor a kritikust összefüggések felismerésére, valami egységes probléma megragadására ösztökélte? A mondandójuk közvetlenül bizonyára nem. Bár igen tág értelemben közös elem itt is található: szocialista világnézetük és szemléletük. Ez azonban egyszerűen előfeltétel fiatal költőinknek ebben az új, harcos csapatában. Nem vita tárgya: — ki• indulás. A téma, a műfaj esetleg? Ebben már az első pillantásra is különbözők. I . Ladányi Mihály konkrét eseményhez fűződő „alkalmi” " verset írt: a genfi tárgyalások ihlették szólásra. Simor András az ellenforradalom egyik kommunista áldozatának állít emléket: modern és népi elemekből hangszerelt siratót, balladásan Maróti Lajos pedig mai életünk sűrűjéből ragadott ki egy perlekedésre méltán ingerlő mozzanatot: szavak korbácsolásával űzi-szidalmazza az eszme, a mozgalom, a szocializmus ügyeskedő vámszedőit, kufárait. Talán a megformálásukban van akkor valami közös? Ha ezt a konkrét, egyénenkénti formára értenék, akkor semmiképpen. A témáról s a műfajról az előbb mondottak már nagyjából jelezték a formai eltéréseket is. Részletezésük fölösleges. De megformálási törekvéseikben van bizonyos azonosság. Ez a törekvés nem a három vers s még csak nem is a három költő sajátja. Jobbára az egész — a szemünk láttára izmosodó fiatal lírikus nemzedéké. Meghatározni nehéz: könnyebb körülírni. Az irodalmi köztudat a lírai kifejezés korszerűségének címszavával tartja számon. S mint „modernség”, sőt — bizonyos eszmei háttérrel egybefogva — mint modernizmus már idestova egy esztendeje polémiák tárgya. Jegyzeteinkkel nem kívánunk e vitákba, a modernizmus problémájába teoretikusan elvont jelleggel beleszólni. Inkább e törekvések sokféleségében versközelből különbséget tenni. Tudatosítani azt, amiben — véleményünk szerint — a kísérletezés jó nyomon jár; azt, ami minden jó szándék s ellenére is meddő: előrelépésnek látszik, de voltaképpen hátrálás. Mindhárom költő láthatóan törekszik arra, hogy ne közvetlenül, ne csak nyers gondolattal, hanem bizonyos lírai közvetettséggel hasson. „Modern” megoldásaiknak ez a szubjektív mozgatója. Verseik gondolati tartalmában is óvakodnak a közhelyes laposságtól: az ihlető problémáknak igyekeznek új, egyénien színező árnyalatokat adni. Érthető, hogy ezt a forma újszerűségével szuggerálni kívánják. Teljessítményük megítéléséhez nem elegendő a szubjektív szándékokat figyelembe venni. Az objektív eredmény döntő. S ebben törekvéseik a megvalósításában a ma már differenciálttá problémálik. A kísérlet a maga módján leginkább Ladányi Mihálynak sikerült. A genfi tárgyalásokkal sokféle módon lehet foglalkozni: vezércikkben vagy lírai versben, sajtószemlében vagy politikai beszámolóban. A sematikus „alkalmi” verseket nehezen lehetett megkülönböztetni a többiektől. Legfeljebb a rím, a ritmus árulkodott arról, hogy nem közvetlenül publicisztikai alkotásról van szó. Ladányinál nincs ilyen veszély: lírai reflexiókat ad, nem beszámolót. S jól választott formát talált ehhez. Lazán oldott, prózába hajló ritmust és képeket, amelyek hozzáillenek mértéktartó és a köznapi dolgokból emberipoétikus távlatokat felszabadító mondandójához. Ez a koncentrált egyszerűség többet mutat meg abból, ami a világ megbékélésének tárgyában a dolgozó embereket eltölti, mint bármiféle felfokozott nagyhangúság. Ladányi versének lírai ereje éppen a köznapi beszélgetés hangulatát felidéző „prózaiság”-ában van: „És jöjjetek tanulmányútra közénk, mert innen minden másképp — látszik és nem árt, ha megkérdezitek, hová akarunk — virágoskertet és voltaiképp hogyan gondoljuk el az — egészet.” is Simor András kísérlete már kevésbé megnyugtató. Versének úgy gondol általánosító értelmet adni, hogy halott meggyilkolásának körülményeit, a tárgyi hátteret homályban hagyja, önmagában ez még nem hiba. A furcsán zavaró mozzanat ott kezdődik, amikor a szükséges lírai „életszerűséget”, a kifejezés elevenségét a halott „ábrázolásában” kívánja megteremteni , ezt az adott helyzetben groteszkül „naturalista” elemek hozzákeverésével igyekszik elérni: „Nő a szakálla görbül a körme — a halottnak hullaszaga van.” Mindezt csak fokozza a motívum megismétlése: „Érted én értem — görbül a körme... stb.” így bármennyire nem ez a szándéka a költőknek. az esetleges, a naturalista elemek előtérbe nyomulnak s gyengítik a vezető szólamot. ..... hallgat mozdulatlan — csak halandó lehet — ilyen halhatatlan.” Nagy lendület, széles hangszerelés jellemzi Maróti Lajos versét. Mai életünk elevenjébe vág: roppant időszerűen és határozott elvi bátorsággal. A téma valóban olyan, hogy csak történelmi összefüggések érzékeltetésével, azok keretében lehet megragadni. Talán ez vezette Marótit a bibliai történet, Jézus és a kufárok históriájénak felidézéséhez. A bibliai motiváció már önmagában zavaróan anakronisztikus. Relative újszerűnek hat, mert a közelmúlt évtizedek nagy költői csak ritkán éltek vele. De ennek az oka is részben az volt, hogy az őket előző nemzedék a század elején bőségesen kimerítette a biblikus motiválás lehetőségeit. Az újság ingerét tehát már nem érezték benne. Sőt tegyünk még hozzá valamit: az érett József Attila nemcsak formai, de tartalmi indítékokból is kerülte az ilyenfajta motiválást. A szocialista világképben még külső mozzanatként is idegenül hatnak — valahogy ellentmondásosan — a vallásos képzetek. De nemcsak anakronizmusról van itt szó, hanem a költői kifejezés tisztázatlanságáról is. Maróti allegorikus értelemben — eredetiséggel és sok részlet-szépséggel — nyúl a bibliai motívumhoz. De ez az allegórikusság csupán külsődleges, mert nem a mondandóóA1. a vers hevítő szenvedélyből fakad. Zavaró járulék, formai ötlet csupán. Ami jelenlétét indokolná: a téma történeti összefüggéseinek megragadása, arra a bibliai motívum csak szólamszerűen alkalmas. A vers indító és záró sorában fel is hangzik: „Most belépek atyámnak, 02 Időnek egyr táguló templomába ...” És egyáltalában nem meggyőzően az utolsó sorban: „És tisztul a templom”. Az elvetélt allegórikusság a téma gondolati-történeti elmélyítésének állott útjába. Érlelődő, tehetséges költőkről szóltunk, ről kísérletképpen. KísérletekK. S. MEGJEGYZÉSEK 3 VERSHEZ