Élet és Irodalom, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-10 / 2. szám - Benjámin László: Oltalmas karok közt nyugodalomért • köszöntő • Csanádi Imre 50 éves (2. oldal) - Hoch István: Testek • kép (2. oldal) - A. J.: Munkásszállókban és a Halászbástyán. Tízéves a Fővárosi Művelődési Ház „Körműsor” akciója (2. oldal)
ÉLET ÉSf® IRODALOM IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP Megjelenik minden szombaton 16 oldalon Főszerkesztő: NEMES GYÖRGY Főszerkesztő-helyettes: GARAI GÁBOR A szerkesztőség tagjai: Abody Béla (főmunkatárs) Faragó Vilmos (olvasó szerkesztő) Gyertyán Ervin (könyvkritika) Kardos G. György (művészetkritika) Koroknái Zsuzsa (információ) Lázár Ervin (széppróza) Lengyel Péter (interjú) Mezei András (vers) Molnár Zoltán (publicisztika) Nagy László (képszerkesztő) Pintér Tamás (nyomdai szerkesztő) Varga Domokos (riport) SZERKESZTŐSÉG: Budapest, V., Alpári Gyula u. 22. Tel.: 111-424 310-920 314-164 111-087 113-221 Kiadja: LAPKIADÓ VÁLLALAT Budapest, VII., Lenin krt. 9/11. Tel.: 221—285 Felelős kiadó: SALA SÁNDOR Nyomja: SZIKRA LAPNYOMDA Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Bp., V. József nádor tér 1.) Külföldiek részére előfizethető: Kultúra Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat Budapest, 62. P. O. B. 149 ELŐFIZETÉSI DÍJ: 1 hónapra: 10 forint negyedévre: 30 forint félévre: 60 forint egész évre: 120 forint KÉZIRATOKAT ÉS RAJZOKAT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA INDEX: 25 244 BENJÁMIN LÁSZLÓ: OLTALMAS KAROK KÖZT NYUGODALOMÉRT Csanádi Imre, kedves barátom, ötven éves. Nagyon jó volna, ha ezt a születésnapot néhány évvel el lehetne halasztani. Nem csupán az öregség késleltetése végett volna jó, inkább azért, hátha hoznak a következő évek valami örvendetes fordulatot a szerencsével hadilábon álló, a sorsharaggal gyermeksége óta úgy fedél alatt élő költőnek, hogy vidámabban beszélhetnénk ötven évéről. Igazán sajnálatos, hogy az idővel csak az irodalomban játszhatunk; az életben ő játszik, ő bánik el velünk. A szép, kerek évforduló nem takarhatja el az ünnepelt gyötrött arcát, szüntelen feszültségről árulkodó ideges kézmozdulatait, az önvédelemről is már-már lemondó gesztusait, s nem feledtetheti el, hogyan sodródik ez az egyenes, cselekvéseire kényes ember egyik méltatlan helyzetből a másikba. Nincs túlzás nélkül, de nem is alaptalan a baráti körben tett öngúnnyal teli megjegyzése: csak éveinek száma szerint különbözik az életet most kezdő, bizonytalan állapotú kamaszoktól. Nehéz ember! — mondják róla. Igaz, ami igaz, ötven esztendő alatt derekasan megtapasztalta, megtapasztaltatták vele: nem könnyű embernek lenni. Nehéz emberségével puszta emberségét védelmezte, volt mitől és kiktől védelmeznie. De akiket barátságába fogadott, tudják, tartózkodása, zártsága milyen könnyen nyílik a tiszteséggel, s jóindulattal közeledőnek, érdességei s gyanakvásai mennyire nem természetéből erednek. És hogy ebben a nehéz emberben menynyi a kedvesség, s a gyöngédség, a könnyedség, és a játékosság, az ajándékozás igénye és képessége, arról nálam hitelesebben és szebben beszélnek versei. A versek beszélnek, de az érsekről is beszélni kell. A műről, amely a szülőfalu közösségében alapozódott, s az egyetemesség felé növekszik, gazdag, sokszínű világ, minden lényegbelit, minden emberit befogadó, minden hamisat, fölöslegeset, embertelent kirekesztő. Szenvelgéstől, bájolgástól, sámánkodástól, váteszi póztól, önsajnálattól és önsajnálkozástól irtózó közösségi költészet Csanádi Imréé, zajló időben, vulkanikus mozgások között is romolhatatlan. ötvenedik születésnapján illenék felfedezni végre Csanádi Imre irodalomtörténészt is, a 18. század magyar irodalmának ez idő szerint — és már mióta! — magánszorgalmú kutatóját, nem kis munkát végzett. Irodalmi közéletünk egyik rejtelmes furcsasága ez is: ami másoknak egzisztenciát, elismerést, tudományos fokozatokat biztosító, megbecsült hivatásuk, azt Csanádi, egyéb dolgai mellett, hobbyként — azaz hóbortként — csinálhatja; nem tiltják tőle, de nem is érdekelt még senkit, mit végzett, meddig jutott. Talán eléggé megindokoltam már, miért szeretném elhalasztani ezt a születésnapot; nagyon mértéktartóan, sok mindent elhallgatva indokoltam pedig. Szép, szép a küzdelmes élet, hasznos is lehet, amíg fiatal az ember. Ha Csanádi ötven évének küzdelmeit szétosztaná tíz ifjú költőtársa között, azok jól elgazdálkodhatnának a rájuk eső résszel ötven éves korukig. Ne csodálkozzunk a költőn, ha az aranyjánosi „egy kis független nyugalmat” ő is megáhította, és milyen szépen, mennyire a nagy költő s a közösségi ember módján. Diadalt, harácsot kinevetek, de végzem, amit végezhetek: a tisztességért, becsületért, gyerekeimért és öregeimért, elgyengülésemben oltalomért, oltalmas karok közt nyugodalomért. Így, Imre! Szívemből kívánok Neked oltalmas karok közt nyugodalmat. Kívánok szerető barátokat és tisztességes ellenfeleket, s hogy valóban elvégezhesd azt, amit helyetted el nem végezhet senki. mm. ■b'r.? /I'.#’. Hoch István: Testek MUNKÁSSZÁLLÓKBAN és a Tízéves a Fővárosi Művelődési Ház A SZOT Kulturális Osztálya tíz évvel ezelőtt bízta meg a Szakszervezetek Egressy Klubját — a Fővárosi Művelődési Ház elődjét —, hogy zenés és irodalmi műsorokkal szolgálja a munkásszállóik lakóinak művelődését. A kezdeményezésről keveset mondanánk pusztán azzal, hogy bevált. A Fővárosi Művelődési Ház „Körműsor” akciója jelentős kulturális mozgalommá terebélyesedett. A budapesti munkásszállások félszázezernyi lakójából eddig 24 000 emberhez 6000 zenés irodalmi műsor és hangverseny jutott el. S ebben még nincsenek is benne a „Körműsor” nagy, nyilvános hangversenyei, melyek a nyári hónapokban a Halászbástyán, a Vajdahunyadvárban és a parkszínpadokon kerülnek előadásra. A Csepel Autógyár vagy egy iparitanuló-intézet otthonában — nagyobb kultúrtermekben — minden lehetőség megvan a „Körműsor” programjainak előadására. Egy ötvenszemélyes munkásszálláson azonban a színészeknek, előadóművészeknek és zenészeknek — emeletes ágyak és öltözőszekrények között — néhány négyzetméternyi területen kell Mozart és Kodály, Verdi és Wagner, Ady Endre és Weöres Sándor, Shakespeare és Thomas Mann műveiből élménygazdag produkciót nyújtaniuk. Méghozzá nehéz munkában elfáradt embereknek, akiket netán a kártyaasztaltól kell az előadásokra csábítani — úgy, hogy a szórakozásban se érje őket csalódás, jóllehet sokuk életében először találkozik a művészet „komoly” műfajaival Akik ilyen nehéz helyzetű, átmeneti életformájú néprétegek kulturális szolgálatára éreztek kedvet és hivatást, azoknak nemcsak a közönség és a környezet újdonságaival kellett megbirkózniuk. Túlzás nélkül állíthatjuk: valami merőben újszerű pódiumműfajt alakítottak ki. Ez az új műfaj népszerűsít: közelebb hozza az irodalmi és zenei műveket a műélvezés ábécéjével ismerkedő közönséghez. S ez korántsem kis feladat. A munkásszállók pódiumműsorain nem holmi közepes színvonalú, „amatőrökkel” is elvégeztethető munka folyik. Ellenkezőleg, egy ötfelvonásos drámát vagy operát két-három szerepre tömöríteni; egy-egy jelenetet kiválasztani, mely frappáns egésznek hat; egy novellát dramatizálni hangsúlyozott cselekményességgel, ám vulgarizálás nélkül; egy szimfonikus mű részletét „kamara”-jelleggel adni elő, megtartva az eredeti mű szellemét — mindehhez népművelői módszerességre van szükség. És hivatástudatra, amit Takács Márta előadóművész így fogalmazott meg: „Mi abban a reményben lépünk fel esténként, hogy felébresztjük az irodalom iránti érdeklődést.” A mozgalomban részt vevő rendező művészek és aktívák nemcsak a kultúra demokráciáját szolgálják. Hanem — mondjuk így — a demokrácia kultúráját is, a társadalmi viselkedés, érintkezés formáit. A Fővárosi Művelődési Ház tízéves működésének általánosan megszívlelhető tanulsága: nem az előadások színvonalát kell leszállítani a sokat emlegetett „széles néptömegek” érdekében; őket kell megbecsülni és fölemelni. A. J. HALASZBASTYAN ,Körműsor" akciója — A HÉT KULTURÁLIS ESEMÉNYEIBŐL SZÍNHÁZAK PETER SCHAFFER: Jötét a sötétben — Arthur Miller: ALKU. Bemutató a szegedi Nemzeti Színházban január 10-én. FEJEK ÉS KRAPEKOK. Szatirikus műsor. Bemutató az Irodalmi Színpadon január 11-én. RICHARD WAGNER: A walkür. Felújítás az Operaházban január 15- ét. RÓNA TIBOR—LITVÁNYI KÁROLY —ROMHÁNYI JÓZSEF: És mi lesz holnap? Új politikai kabaré. Bemutató a Kis Színpadon január 1án. JOHN KIRKPATRICK: Ifjúság! Tavasz! Szerelem! Bemutató a veszprémi Petőfi Színházban január 16-án. KIÁLLÍTÁS HAJARI GYULA festőművész kiállítása a Magyar Nemzeti Galérián. Megnyitó: január 10-én. HANGVERSENYEK HANS PISCHNER cemballa-estje január 10-én, a Zeneakadémia kistermében. BACH-kantáták 3. Január 12-én, a Zeneakadémián. Közreműködik a Liszt Ferenc kamarazenekar. Vezényel : Sándor Frigyes. PIERRE COCHEREAU zenekari orgonaestje január 13-án a Zeneakadémián. KRAUSE ANNAMARIA zongoraestje január 13-án, a Zeneakadémia kamaratermében. A MÁV SZIMFONIKUSOK hangversenye január 16-án a Zeneakadémián. Vezényel Kurt Masur (NDK). Közreműködik: Lukács Pál. KÖNNYŰZENE: BEAT 3. Az Illés, a Metro és az Omega együttes hangversenye január 12-én az Erkel Színházban. ÚJ KÖNYVEK KÖLTÉSZET: BABITS MIHÁLY: Erato. Az Erotikus világköltészet remekei. Hat réznyomat Zichy Mihály Szerelemciklusából. (Novák, Bécs). VASVÁRI ISTVÁN: Fedezék nélkül. Új versek. (Magvető.) SZÉPPRÓZA: ÉGI ÉS FÖLDI SZERELEM. Változatok egy dallamra. Novellaantológia. (Szépirodalmi, Zsebkönyvtár). GULYÁS JÁNOS: Dél van. Elbeszélések. (Magvető) MÁNDY IVÁN: Mi van Verával? Elbeszélések. (Magvető) JAMES ALDRIDGE: Végső menedék I—2. Regény. (Zrínyi) TÁRSADALOMTUDOMÁNY: FEKETE SÁNDOR: Folyosói szümpozion — amelyből végre mindenki megtudhatja, érdemes-e élni és küzdeni (vagy sem). Az életkedv és derűlátás rövid tanfolyama. (Magvető) HELLER ÁGNES: A szándéktól a következményig. Előadások az általános etikáról. (Magvető. Elvek és utak.) ÚTIRAJZOK: BOLDIZSÁR IVÁN: Az angyal lába. (Szépirodalmi) SZÖLLÖSY KLÁRA—CARUHA VANGELIO: Az Olümposztól Angyalföldig. (Kozmosz)