Élet és Irodalom, 1970. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-21 / 47. szám - Vértessy Sándor: Figyelemre méltattak • reflexió • Árvíz után c. dokumentum-riportfilm (2. oldal) - Rátkay Endre: Illusztráció • kép (2. oldal) - Barabás Tamás: A könnyűlovasság rohama • reflexió | Hozzászólás az Élet és Irodalom cikkéhez • Demény Ottó. Balaklava. ÉS, november 14. (2. oldal) - Kenessei András: Fohász a fákért (2. oldal)
ELETESI» IRODALOM Megjelenik minden szombaton II oldalon főszerkesztő: NEMES GYÖRGY Főszerkesztő-helyettes: GARAI GÁBOR SZERKESZTŐSÉG: Budapest, V. Alpán Gyula u. 22. Telefon: 111—424 310—920 314—164 111—087 113—221 Kiadja: lapkiadó vallalat Budapest, vn.: Lenin krt. 9/A. Tel: 221—282 Felelős kiadó: SALAM SÁNDOR Nyomda: SZIKRA LAPNYOMDA Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Bp., V., József nádor tér 1.). Külföldiek részére előfizethető: Kultúra Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat, Budapest 62. P. O. B. 149. Előfizetési díj: 1 hónapra 10 forint, negyedévre: 30 forint, félévre: 60 forint, egész évre: 120 forint. KÉZIRATOKAT ÉS RAJZOKAT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA! INDEX: 25.244 FIGYELEMRE MÉLTATTAK " Pompás érzés, ha az ember szerény munkálkodását figyelemre méltatják. És ezt az sem rongálhatja, ha a kritika okkal-joggal megrovó, mégiscsak figyelemre méltattak. Így jártam a minap is, amikorÁrvíz után című dokumentum-riportfilmünkről műbírálatot olvashattam a Népszavában: „Kevéssé látszott rajta a tudatos szerkesztés, a különben jeles rendező, Zolnay Pál keze nyoma.” A Film Színház Muzsika viszont így vélekedett: „...nemcsak dokumentum értékű, de művészi erejű képekben számoltak be a katasztrófáról. De drámai izgalmú riportok készültek az újjáépítés nehézségeiről is.” Ilyenkor azután elgondolkozik az ember — akinek szerény munkálkodását figyelemre méltatták —: vajon melyik szóra figyeljen, kinek is higgyen, hogyan építse tovább örökké vívódó önmagát!? E gyakran rám kényszerülő tépelődés most az egyszer nem vezetett értelmi -érzelmi zsákutcába vagy a katarzis tisztító tüzébe, ugyanis Árvíz után című dokumentum-riportfilmükket a magyar televízió 1970. november 8-án — a kiadott műsortól eltérően — NEM sugározta! Sőt: a sajtó számára sem vetítette le soha senki! (Abban az időben a televízió hasonló témájú, természetesen más című filmösszeállítást adott, amit Sebők Ferenc és Szűcs László gondozott a képernyőre, amint ez a be- és lekonferálásból kristálytisztán kiderült.) Immár csupán annyi tépelődnivalója marad az embernek — akinek szerény munkálkodását és így tovább... —, hogy voltaképpen miről is írhatta, miért címezte hozzá és Zolnay Pálhoz eszmefuttatását a kritikus, s a jövőben menynyire figyeljen szavára az ember, akinek szerény munkálkodását figyelemre méltatta ... Vértessy Sándor s vasaz irodalom! HOZZÁSZÓLÁS AZ ÉLET ÉS IRODALOM CIKKÉHEZ A könnyűlovasság Mindössze két kurta évvel vagyok idősebb Demény Ottónál, így hát „gyermekkora gyermekkorom”, moziemlékeink, filmélményeink is bizonyára nagyjából azonosak. Ezért is olvastam kissé elérzékenyülve a Balaklaváról szóló cikkét az ÉS legutóbbi számában. De ezért szinte féltékenyen is. Miért írja, hogy erről a filmről kívüle „senki nem tud semmit”? Mindjárt fölmondom a leckét. Feledhetném-e például a Balaklava főszereplőjét, az először a Halálfejes lobogóban megszeretett Errol Flynnt,akit azonnal gyermekkorom első számú mozibálványa, Gary Cooper mögé helyeztem, később azonban, a Robin Hood után, már csak a kisfiúi tiszta hűség tartott vissza, hogy ne helyezzem őt Gary Cooper mellé, vagy akár elébe is. Igaz, annyira világosan nem emlékszem már arra a rohamjelenetre — bár tudom, a film fénypontja volt —, mint Demény Ottó, aki szinte kockáról kockára tudja leírni ma is. Egy szempontból azonban előnyösebb helyzetben vagyok nála. Nekem ugyanis már volt szerencsém látni azt az új Balaklavafilmet is, amely benne látatlanban is eleve viszolygást ébreszt. Ne haragudjék Demény Ottó: sem e sorok írója, sem az új film nem az ő emlékeit akarja dezilluzionálni. Kezdjük a címmel, mert D. O. azon is fanyalog. Nos, annak a bizonyos 1938-as Errol Flynn filmnek is az volt az eredeti angol címe, hogy A könnyűlovasság rohama (The Charge of the Light Brigade), miként ennek az újnak is, csupán az '"„akkori MOKÉP”, azaz a korabeli magyar filmkölcsönző vállalat keresztelte el Balaklavának, mert azt nyilván blickfangosabb címnek találta. Tony Richardson azonban (Dühöngő ifjúság, Tom Jones stb.), az új angol változat rendezője, isten bizony, nagyobb művész, mint volt a régi amerikai verzió készítője, Michael Curtis, noha az utóbbi hazánkfiaként született és sokáig csak Kertész Mihálynak hívták. Valóban ironikus és szatirikus hangvételű ez a nagyszerű film (egyelőre, kérem, higgye el nekem, becsületszóra, D. O. — ha úgy tetszik, kettőnk közös hajdanvolt bálványa, Errol Flynn emlékére esküszöm! —, hogy ez a film kitűnő, s kérve kérem, nézze meg majd, ne látatlanban ítéljen). A viktoriánus, edwardiánus, világbirodalmi szellemiségű történetírás helyreigazítását a mai, haladó szellemű angol íróknak, művészeknek, tudósoknak kell elvégezniük. S ha ez olyan világszínvonalon sikerül, miként Richardsonnak sikerült, akkor örüljünk neki vele együtt és nézzük, fogadjuk szívesen. Nem ,csúcsszuper produkció” ez (a régi Balaklava-film volt az), hanem igaz, szép és jó film. Ettől még gyermekkori emlékeink megmaradhatnak épp oly kedveseknek, mint eddig. Utóvégre a gólya is kedves gyermekkori emlékünk volt — és attól még megmarad annak, hogy időközben valamiképp valamenynyien értesültünk arról: nem is ő hozza a gyereket. Barabás Tamás 93pjizsn||| :atpu3 Adn|idh KENESSEI ANDRÁS: FOHÁSZ A FÁKÉRT A Ligetben, ott, ahol az „átnyilaló édes allé” keresztülvág egy ősrégi, apró dombot, melynek egyik oldalát már évekkel ezelőtt bekebelezte a Vásár, másik oldala meg már csak lanka; ott, ahol a Széchenyi-fürdő álbarokk homlokzata és kupolája csodálkozik a város egyre sűrűbb és hangosabb forgalmán, ott, ahol az ivókút teljesen egyedül búslakodik repkényes magányában, közel az ugyancsak kihalt Vidám Parkhoz, közel a kétszer két sávos gyorsforgalmi utakhoz és a vágányokon keresztülnyújtózó, szelíd ívelésű felüljárókhoz (melyek szinte pontosan megismétlik az egykori domb szelíd ívelését), ott útban vannak a fák, mert ott, ahol az ujjnyi vastag törzsű csemeték békésen megférnek a száz évesnél is idősebb, hatalmas lombkoronájú matuzsálemekkel, ott nemsokára több méteres mélységben feltúrják a földet, hogy helyet adjanak a kontinens első, és máig is működő földalattijának, amely a régi Pest váci városkapujától az egyik legújabb lakótelepig futja majd be meghosszabbított útját: a nyüzsgő forgalmú Vörösmarty tértől a Rákospatak egykor kihalt és homokkal beszórt mezejéig; s mert ott, ahol valami új kér magának helyet, a régi pusztulásra van ítélve (s ilyenkor az érzelgősségnek nincs helye, legfeljebb a lassú emlékezésnek), a fák is lassan felkészültek a halálra: az idősebbek méla beletörődéssel hullajtva leveleiket, a fiatalabbak csökönyösen várva a csodát: friss gallyaikon türelmetlen rügyeket hajtottak, a faiskolából alig kikerült dacos csemeték pedig bátran ellenálltak a vadul viharzó, sziszegő szélnek, mely egy kegyetlen csavarással megrövidítette volna szenvedésüket; nem tudták, vagy nem akarták hinni, hogy nincs többé szükség rájuk, pedig nem voltak drága, vagy ritka fajták, melyeknek súlyát ugyanannyi súlyú aranynyal mérik, nem hoztak évenként mázsaszám édes levű gyümölcsöt, termésükből nem készítettek életmentő gyógyszereket, göcsörtös törzsük nem kátett ügyeskezű asztalosoknak; egyszerűen csak fák voltak, semmi több; s bár tudták ezt, mégis riadalmat keltett köztük egy október végi napon, hogy munkaruhás emberek érkeztek közéjük éles tekintetű szerszámokkal és hasogatni kezdték mellettük a földet, mely engedékenyen tűrte, hogy megbolygassák; ámulva nézték a köréjük kerekedő árkokat és nem értették, hogy mi történik velük, mert nem pusztulásra ítélték őket, hanem életre, nem tűzrevalónak szánták őket, hanem árnyat adónak, lombnövesztőnek és susogónak; a szürke ruhás, szürke arcú, komor férfiak munkája nyomán lehetőséget kaptak a továbbélésre ott, ahol megfáradt öregek pihenhetnek alattuk, szerelmesek csókolózhatnak törzsüknek dőlve, gyerekek futkározhatnak köztük, és a kutyák is megtisztelhetik őket; ott, ahol egy kisebb erdőre való facsoport megmentésére is gondot fordítanak, akkor, amikor szinte már megszokott eseménnyé vált országrésznyi erdőségek, települések és emberek kiirtása napalmmal és egyéb mérgekkel, de talán éppen ezért ültetik át őket gondos kezek földlabdás papucsba bújtatva, óvón, ott, ahol ma is áll utolsó tulajdonosának sírköve, aki végrendeletében a városra hagyta tulajdonát, csak annyi helyet kérve benne, amekkorában koporsója elfér és csak egyetlen szó emlékeztessen rá: FŰST; ott, ahol fákért szóló fohász született fogantatásért, a Ligetben. A HÉT KULTURÁLIS ESEMÉNYEIBŐL ÚJ KÖNYVEK VERSEK, DRÁMÁK DÉRY TIBOR: A FELHŐÁLLATOK. Versek. (Szépirodalmi) MAGYAR NÉPDALOK, I—II. Ortutay Gyula bevezetőjével. (Szépirodalmi) SAMUEL BECKETT: DRÁMÁK. (Európa) SZÉPPRÓZA BARÁTH LAJOS: KÜLSŐ KÖRÖN. Regény. (Szépirodalmi) FEJES ENDRE: ROZSDATEMETŐ. Regény. (Magvető) KÜRTI LÁSZLÓ: EGY NAP. Regény. (Szépirodalmi) SÁNDOR ISTVÁN: XÁNTUS JÁNOS. Regényes életrajz. (Magvető) SIMON ISTVÁN: GYALOGÚTRÓL A VILÁGBA. Vallomások, esszék. (Magvető) Életrajzok, EMLÉKEZÉSEK MONIQUE CHAPELLE: GÉRARD PHILIPE. (Kozmosz) HA ÉN MOST LENNÉK FIATAL. Portrék és vallomások. (Kozmosz) NIKOSZ KAZANTZAKISZ: JELENTÉS GRECÓNAK. önéletrajz. (Gondolat) VAS ZOLTÁN: HAZATÉRÉS, 1944. Visszaemlékezés. (Szépirodalmi) TANULMÁNYOK, RIPORTOK ANATOLIJ GROMIKO: KENNEDY ELNÖK 1036 NAPJA. (Gondolat) GAWIN MAXWELL: CSILLOGÓ VÍZGYŰRÜK. (Gondolat) SZALATNAI REZSŐ: KISEBBSÉGBEN ÉS IGAZSÁGBAN. Tanulmányok. (Madách) VARGA DOMOKOS: ERDŐKERÜLŐBEN. (Szépirodalmi, Magyarország felfedezése) FILMBEMUTATÓK A „SIRÁLY” SZÜLETÉSE. Színes, szélesvásznú szovjet film. Bemutató: november 26-án. EGY FÉRFI, AKI TETSZIK NEKEM. Színes francia film. Bemutató: november 26-án. KIRÁLYI VADÁSZAT. Színes szlovák—francia film. Bemutató: november 26-án. SZÍNHÁZAK ALBERTO MORAVIA: A VILÁG OLYAN, AMILYEN. Magyarországi bemutató a Thália Színházban, november 21-én. MEGTEHETTÉK VOLNA. Cserhalmi Anna és Csíkos Gábor előadóestje az Egyetemi Színpadon, november 26-án. HANGVERSENYEK „RÖPÜLJ, PÁVA.” A felszabadulási népdalverseny győzteseinek hangversenye, november 21-én, az Egyetemi Színpadon. ALMÁSY LÁSZLÓ zongoraestje, november 21-én, a Zeneakadémia kistermében. A MAGYAR ÁLLAMI HANGVERSENYZENEKAR hangversenye, november 23-án, a Zeneakadémián. Vezényel: Sulyok Tamás. Közreműködik: Csajbók Terézia és Banda Ede. A POSTAS SZIMFONIKUSOK hangversenye, november 25- én, a Zeneakadémián. Vezényel: Dr. Vasadi Balogh Lajos. Közreműködik: Werner Mária, Eszenyi Irma, Barta Alfonz, Szalma Ferenc és a Budapesti Kórus. LEHOTKA GÁBOR és SZATHMÁRY LILLA orgonaestje, november 26-án, a Zeneakadémián. AZ EGYETEMI ÉNEKKAR Bartók-estje, november 27-én, a Zeneakadémián. Vezényel: Baross Gábor. KIÁLLÍTÁSOK ZOLTÁN MÁRIA FLÓRA festőművész kiállítása a Fényes Adolf Teremben. Megnyitó: november 27-én. ÉKSZER ’70. Ötvösművészeti kiállítás a Csók István Galériában. Megnyitó: november 27- én. 1970. NOVEMBER 21.