Élet és Irodalom, 1970. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1970-08-08 / 32. szám - Károlyi András: Változatok • kép (3. oldal) - Csontos Gábor: X, Y, Z avagy a boldogulás módszerei (3. oldal)

t meséli: Bécsben tárgyaltunk egy gépvásárlás ügyében. A bécsi cég főmérnöke a tárgyalás után meghívott bennünket a város melletti nyaralójába. Pár éve egy régi, főúri kiskastélyt vásárolt meg, mert divat ótlon épületeket modernizálni. Tizenhat szobás szuperkomfortos palotát varázsolt a bagolytanyából. Még a rejtekajtókat is megtartotta, mögöttük gombnyomásra nyíló, titkos szobája van, gáláns kalandjai számára. Ami igazán túlzás, hiszen a családja ritkán tartózkodik a nyaralóban ... - egy budapesti nagyüzem főmérnöke, s mint ilyen, igényt tart a mi körülményeink között szokásos víkendházra, két kis lakószobával és mellékhelyiségekkel. X-nek álmában se jut eszébe, hogy bécsi kollégája nívóján éljen és építkezzék. Keresetéből azonban eddig csupán kocsira futotta. Most háromszobás lakását modernizálja, és igyekszik összehozni a nyaralóját. A lakásban, hol a falakat tapétázzák, hol a gázt vezetik be a cserépkályhákba, máskor pedig a parkettcsiszoló- és lakikozómester tevékenykedik. A víkendháznak felrakták a falait, már csak a külső vakolás, a belső tér kiképzése, a berendezés van hátra. X nem győz eleget keresni, hogy fedezze a költségeket. X specialistája bizonyos készülékeknek. Nemcsak tárgyal kooperációs ügyekben, nem csupán vásárol, hanem a legmodernebb külföldi dokumentációk ismeretében, csaknem teljes egészében hazai eszközökkel és anyagokból előállítható készülékeket tervez is. Vállalata ezeket kivitelezi, óriási valuta-megtakarításokat érnek el. Gyártmányaik rendkívül keresettek az itthoni piacon: az óriási ütemű építkezés, a korszerű technika megköveteli, hogy minden valamirevaló üzem, laboratórium, kulturális létesítmény, de még a lakótömbök is igénybe vegyék készülékeiket. Igazság szerint a vállalat monopolhelyzetben van, és természetesen X is, aki szinte egyedüli itthoni szakembere ennek a speciális szakmának. X a következő módon jut pluszjövedelemhez: hivatalosan nem vállalja el egy-egy különleges igénnyel jelentkező üzem, létesítmény számára a legyártandó berendezés megtervezését. Részint a tervezői kapacitás hiányára hivatkozik (a mérnöki, technikusi, rajzolói apparátus valóban túlterhelt), másrészt a speciális igényekre (profithatárok!). Ezért azt javasolja, hogy adják ki magántervezésre a munkát, amelyet egy kis csoport élén szabad, időben elvállal. A terveztető jól jár, mert a magántervezés rezsije kisebb, mint a hivatalos vállalati tervezésé. És a szabad időben dolgozó kollektíva is jól jár, mert egy-egy munkáért a fizetésüknél jóval nagyobb összeghez jutnak. Az üzem pedig megrendeléseket kap: van elég munka, tervtúlteljesítés, és természetesen X-nek is jelentékeny prémium és nyereségrészesedés. Mindenki jól jár és mindenki elégedett. Illetve X csak addig elégedett, amíg nem kell saját építkezése és lakberendezése ügyében kalkulálnia. X a következőt meséli: Két éve rakattam a két cserépkályhát, amibe most a gázt akarom bevezettetni. Hetek óta szaladgálok egy írásért, ami azt igazolná, hogy a gázt a kályhák újrarakása nélkül be lehet vezetni. A házkezelési igazgatóságon kijelentették, örüljek, hogy két kályhát kaptam, igazolványok kiadásával ők nem foglalkoznak. Maszek kályhás sem ad ilyen írást, a kályhákat nem ő rakta. Végre a gázszerelő vállalat kiküldött egy kályhást, ez egy nyomtatványon igazolta, hogy a két cserépkályha nem alkalmas a gáz bevezetésére, mert mindkettőt tisztítani és fugázni kell, meg a tűzteret újrasamottozni. Meg akartam rendelni náluk a munkát, közölték, hogy csak három hónap múlva csinálhatják meg. Telefon jobbra-balra, végül személyesen eljutottam az igazgatóig, aki azt mondta, semmit sem tehet. Ellenben, ha meg tudok egyezni valamelyik kályhásával, az maszek alapon, szombaton vagy vasárnap megcsinálja. Mit szólsz ehhez a módszerhez? Maga az igazgató ajánlja ki a munkát. X fel van háborodva. Nem veszi észre, vagy csupán figyelembe, hogy a kályhás ugyanazt csinálja, amit ő. S még inkább felháborodik, amikor a kályhás — nevezzük Y- nak — magánszemmel megvizsgálja a kályhákat és kijelenti: — Uram, kár, hogy nem volt itthon, amikor itt jártam, egyszerűbben is elintézhettük volna. — Az a kérdés — válaszolja X —, most mi a teendő. Mennyiért vállalja? Y megvonja a vállát. — Tudja, uram, mennyi a maszek munkám? Persze, nem ismerek lehetetlent. Valamelyik reggel elküldöm az emberemet, az soronkívül megcsinálja. A papírt elhozza aláírva, ön neki adja oda a pénzt , a fogát szívja, de megegyeznék az összegben. Az a fontos, hogy a további engedélyeket ne keresztezze ennek a munkának az elhúzódása. Amikor megtudja, hogy a kályhás a következő reggel félórai munka után távozott, csak azért nem robban fel, mert a papír végre a kezében van. Persze, X. belátja, hogy végül is rendjén intéződött el az ügy. Borravalóért ma már ritkán tesznek „szívességet” az emberek. Viszont fusiban elvállalnak egynémely munkát, a munkabérhez könnyedén hozzászámítva a vállalati rezsinek megfelelő összeget is. X-nek népi a félórai munkát kellett megfizetnie, hanem a kapacitáshiány okozta feszültségben a soronkívüliséget. S ennek megvan az ára. X-nek beteges a felesége, kórházi kivizsgálásra javasolták. A specialista, nevezzük Z-nek, SZTK- leletek alapján ejtette meg a második vizitet Amikor megtudta, hogy X üzeme bizonyos műszereket szállíthat a kórháznak, azonnal felvétette X feleségét gyógykezelésre és esetleges műtétre. X közbenjárására a műszerek azóta megérkeztek a kórházba és X-né a megalázó borravaló nélkül részesül különleges bánásmódban. A soronkívüliséget X és Z mindketten biztosították egymásnak, s hogy X magánérdekben használta fel hivatali lehetőségeit, az a lényegen nem változtat Elvégre a professzor hamarabb jutott hozzá a műszerekhez, amiből neki magának is előnyei származtak, mert felállíthatta a régen tervezett osztályt egy új gyógymód bevezetésére. Ez pedig nem csupán presztízs-nyereség. X viszont oly módon nyert az ügyön, hogy hivatali összeköttetéseit használta készpénzként. Z ezután is kért segítségeit. X elintézte, hogy üzeme néhány embere szabad szombaton és vasárnap különmunkaként elvégezze a szerelést. Az összeg az órabéreket majdnem tízszeresen meghaladta, de még mindig kevesebb volt, mintha az üzem hivatalosan ütemezi be a munkát egy későbbi időre. Hogy mennyi ága-boga lehet X, Y és Z kapcsolatainak, arra példa: milyen érdekes módon hozta össze a sors X-et Y-nal, a kályhással Y felesége is bekerült ugyanarra a kórházi osztályra, ahol X felesége feküdt. Y elpanaszolta X-nek, hogy nem elég gonddal kezelik a feleségét. Látta ugyanis, hogy X a folyosón tárgyal Z-vel, a feleségétől pedig megtudta, hogy X feleségéhez naponta bejár a főorvos. X megígérte Y-nak, hogy közbejár a felesége érdekében. S amikor kiderült, hogy ezt meg is tette, Y elintézte, hogy vállalata gázszerelői, figyelembe véve X nyaralási idejét, két elutazása közt elvégezzék nála a szerelést. Természetesen kiváló minőségben. X, Y és Z még sokféleképpen jöhet össze az életben, hiszen a számtalan lehetőség közül mindeddig csupán néhányat használtak ki. Z például, úgy tűnik, eddig a legkevésbé volt érdekelt egyénileg és csak közvetett haszonhoz jutott. Viszont neki is lehet a jövőben gázkályhára szüksége, ehhez engedélyeiket kell beszereznie, talán építkezik vagy már építkezett, dolga volt hivatalokkal, vállalatokkal, autószerelővel, egyszóval, kis xszel, y-nal, z-vel. Mert végülis nem tekinthetjük X-et, Y-t és Z-t csupán meghatározott személyeknek, inkább bizonyos magatartás hordozóinak. Megszámolhatatlan X, Y és Z kerül naponta kapcsolatba egymással. X, Y és Z általában szabályosan jár el, többnyire mechanikusan is. Tudják, mit lehet tenni, ismerik az anyagi előrehaladás, a boldogulás nálunk lehetséges módjait, s tudatosan, vagy ösztönösen ki is használják őket. Többnyire végig sem gondolják, miféle érdekeket sértenek, hiszen szokásos módon járnak el:„vannak lehetőségek, amelyek ki nem aknázása nagyfokú tutyimutyiságra vallana. Ezt az eljárást nemcsak a család várja el tőlük, hanem a munkatárs, a beosztott és a főnök is; sőt, az esetleges vetélytárs Sem tételezi fel, hogy valaki is más módon boldogulhat. Hiszen az egyéni boldogulás optimális útjait éppúgy ajánlatos ismerni, mint az ajtót, amelyiken hazatér az ember. Se eggyel lejjebb, se feljebb nem ülik betérni. Aki lejjebb adja: balek, aki feljebb spekulál, szélhámos. Közel van a múlt és most ismét közelről látható az érvényesülésnek és az anyagi javak megszerzésének nyugati mintája is. Az anyagi érdekeltség elvének tapogatózó, bizonytalan alkalmazása, a gazdaságirányítás új rendszerének egyéni döntésekre és felelősségre is építő módszere — vagy inkább bizonyos kezdetlegességei és következetlenségei — gyakran kedveznek az egyénileg könnyebb és gyorsabb boldogulási sémáknak, így sokan „az egyéni érdeket a közösség érdekei elé helyezik”. Nyugati (tőkés) körülmények között a dolgozó boldogulásának fedezete az egyéni produkció, hiszen a tőkés számára ez az újrafelhalmozásnak a feltétele, amiért is éberen őrködik azon, hogy alkalmazottai nyújtsanak valamit a bérükért. S magasabb teljesítményért hajlandó magasabb bért is biztosítani. Nálunk az individuális boldogulásnak igen gyakran nincs aranyfedezete; a háttér — lásd X, Y és Z manipulációit —, egyszerűen szólva: csalás. A fusizások tömege, a különmunka, a soronkívüliség és mindezekért a viszontszolgáltatás a vállalati rezsi terhére, ez biztosít magasabb egyéni hasznot, duzzasztja a rezsit s gátolja a termelékenység javulását. Egy mechanizmusban tudvalevőleg minden mindennel összefügg. Az óra egyetlen kereke sem iktatható ki anélkül, hogy a szerkezet működése, vagy legalább pontossága nem csorbuljon. A mozgások rendeltetésszerű mechanizmusa törvényerejűen hat egymásra. X, Y és Z számára a nagy mechanizmus, az egész gazdaság mechanizmusa jelen állapotban még lehetővé teszi a machinációk, manipulációk egész sorát. Nem csoda, ha ezeket a lehetőségeket tovább tágítják. Természetesen, idő és szervezés, a tudományos gazdaságpolitika eredménye lehet, hogy a fogaskerekek, a rúgók, a különféle irányú mozgások rendszerében ne maradjon lehetőség olyan egyéni machinációkra, amelyek gátolják a szerkezet működését. Csak a teljesítmények és értékek mérhetősége alapján formálódhatnak ki azok a normák, amelyek szabályozzák a közösségtől elfogadható ellenszolgáltatásokat. Azok a normák a legmegfelelőbbek, amelyektől eltérni nemcsak erkölcstelen, de nem is kifizetődő. A társadalmi szokásoktól eltérő erkölcsi szabályokkal nem lehet megszabni az emberi tevékenység mechanizmusát. Ami az ember egyéni érdekei ellen van — némely hősöktől és hősi korszakoktól eltekintve —, az indivídium számára nem válik elfogadhatóvá. Az egyén általában azt az erkölcsöt fogadja el legszívesebben, ami kedvez neki is. Ha lehetőségei az egyéni boldogulásban manipulációkra késztetik, a legváltozatosabb, legtalálékonyabb megoldásokig vezetik el, anélkül, hogy erkölcstelennek érezné magát. Kivált, ha ezért a környezetében sem ítélik el. A jelszószerű szocialista követelmény, a propaganda, a nevelés önmagában hatástalan. Új mentalitású generációt, szocialista igényű társadalmi rétegeket nem a jó szándék s még csak nem is pusztán a nemes eszme hoz létre, hanem az olyan gazdasági és társadalmi berendezkedés, amelyben a szocialista szellemű munka, érték, méltányolási, egyéni boldogulás törvényszerűen jön létre, mint egyetlen, egyénileg is hasznos, elismerésre méltó, s ezért erkölcsös lehetőség CSONTOS GÁBOR: X, Y, Z avagy a boldogulás módszerei Károlyi András: Változatok 1910. AUGUSZTUS 8.