Élet és Irodalom, 1974. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-27 / 17. szám - Szentmihályi Szabó Péter: Köszöntjük Szenczi Miklóst • köszöntő • Szenczi Miklós hetven éves (2. oldal) - Somos Béla: Hol, mit terem a türelem? (2. oldal) - Vidor Miklós: Kassák Lajos utca (2. oldal) - Szabados Árpád: Mese-illusztráció • kép (2. oldal)
Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT IÉLET ÉS Megjelenik minden szombaton 16 oldalon Főszerkesztő: NEMES GYÖRGY Helyettes főszerkesztő: FARAGÓ VILMOS SZERKESZTŐSÉG: 1054 Budapest, Széchenyi utca 1. Telefon: 111—424 310—920 314—164 14 óra után: 113—221 kéziratokat És rajzokat nem őrzünk meg És nem küldünk VISSZA Kiadja: LAPKIADÓ VÁLLALAT Budapest Vn., Lenin krt. 9—1. Levélcím: 1906. Postafiók 323 Telefon: 221-285 Igazgató Nyomja: SZIKRA LAPNYOMDA 4 Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: a helyi (Budapesten a kerületi) kézbesítőhivataloknál és kézbesítőknél. Külföldön terjeszti a „Kultúra” Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat, H-1389 Budapest, Postafiók 149. Előfizetési díj: 1 hónapra 10 forint, negyedévre: 80 forint, fél évre: 60 forint, egész évre: 120 forint. INDEX: 25 244 KÖSZÖNTJÜK Szenczi Miklóst Szenczi Miklós professzor hetven éves. Egyetemista koromnak nagy élménye volt, hogy hallgathattam, tanulhattam tőle, hogy vizsgázhattam nála. Sosem éreztem a vizsgadrukk rettenetes görcsét, a készületlenség vagy összeszedetlenség megaláztatását. Szenczi professzor úrhoz ,úgy készült az ember, Hogy rengeteget tanult és olvasott, mert nem akart előtte szégyenkezni. Vele beszélgetve még a legbutább diák is felfedezhette, hogy egyenrangú ember, partner, egyéniség, akinek van véleménye a kultúráról, az irodalomról. Tekintélyét nem hatalma, hanem tudása és szeretete adta. Nagy irodalomtörténeti, elméleti és fordítói munkássága ellenére mindig érezni lehetett, hogy e remek teljesítmény is csupán jéghegy, melynek víz alatti része a hatalmas tudásmennyiség. Egy nagy nemzedék bölcs humanizmusát közvetítette és közvetíti felénk, azét a tudósnemzedékét, amely a Nyugat-korszak világranyitottságát átörökítve a kultúra bűvöletében élt, s amelybe olyan nevek tartoztak, mint például Benedek Marcell, Eckhardt Sándor, Győry János, Trencsényi-Waldapfel Imre. Szenczi professzor Eötvös-kollégista volt, majd tanulmányait a skóciai Aberdeenben folytatta. Visszatért tanárként is az Eötvöskollégiumba, a magyar művelődés, a progresszió egyik messze előre sugárzó intézményébe. 1937- től tíz esztendőn át a londoni egyetem előadója volt; akkor jött haza Magyarországra, amikor oly sokan mondtak örökre búcsút a nagy tervekkel küzdő hazának. Egyetemi tanárként is, az Irodalomtörténeti Intézet osztályvezetőjeként is, majd ismét az angol tanszék élén kiemelkedő pedagógus és tudományszervező volt. Sosem zárkózott el holmi filológusi elefántcsonttoronyba, cikkein, tanulmányain kívül előszavak sokasága bizonyítja, hogy az egész magyar ovasóközönséghez is kíván szólni. Ezt a törekvést valósítja meg legutóbbi nagy munkájában is. Az angol irodalom történetének négy nagy fejezetében. Hadd kívánjak most neki tanítványai, olvasói nevében még sok egészséges, eredményes esztendőt; magunknak pedig kívánom Szenczi professzor úr hűségét a tudományhoz, szeretetét az irodalom és az emberek iránt. Szentmiályi Szabó Péter HOL, MIT TEREM A TÜRELEM? Divatos a magyar nyelv. Sok külföldi tanul magyarul, s ez nemcsak lehetővé, hanem szükségessé is teszi, hogy nyelvünket más nyelvekkel összevessük. A grammatikai összevetés elsősorban a szaktudomány számára fontos, de a stilisztikai-szemléleti összevetés bárki számára érdekes lehet. A magyar nyelvórákon az afrikai és ázsiai diákok örömmel veszik, ha egy-egy közmondás színesíti az órát, s így alkalmuk támad az öszszehasonlításra. Gyakran kiderül, hogy ugyanazt a tapasztalatot fogalmazza meg mindkét nyelv, de — mert a természeti környezet más — más a kép is. A vietnami ember számára például a hideg fogalma nem lát havat), tehát ha valami hihet (hiszen talán soha életében nem lát havat, tehát ha valami hideg, az nem jéghideg, s nem is olyan „hideg, mint a jég”, hanem „hideg, mint a pénz”. A lassúság képzetét a vietnami — sok más nyelvvel együtt..— nemva csigítife nem a teknősbéka ■? lassú, mint a teknősbéka — mozgásával idézi fel. A haszontalanság magyarul: „falra hányt borsó”. Ugyanezt vietnami nyelven így mondják: „sót szór a tengerbe”. A természeti-földrajzi környezet eltéréseitől függetlenül is más és más megfogalmazást kaphat ugyanaz a tapasztalat, gondolat (esetleg közhely). A mi „Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik” közmondásunknak legkevesebb három vietnami megfelelője van. Az egyik: „Ha éjjel sétálsz, előbb-utóbb öszszetalálkozol az ördöggel.” A másik: „Aki késsel játszik, végül is megvágja magát.” A harmadik: „Ha a szalma tűz mellett van, előbb-utóbb lángra kap.” Az összehasonlításkor gyakran előfordul az is, hogy az egyik nyelvben meglevő szólásnak, közmondásnak nem találjuk párját a másikban. Néhány ilyen: „A hegy nem megy a hegyhez, de az ember az emberhez” (perzsa). — „Ha fővárosi híreket akarsz hallani, utazz vidékre” (koreai). — „Ha te nem találsz hibát a feleségedben, akkor ő talál te benned” (abházi. — „Ha van cél, lesz hozzá ösvény is” (szuahéli). — „Bárha sima is a víz, ne gondold azt, hogy nincs már benne krokodilus” (maláj). — „Amiatt ne aggódj, ha nem tudsz, de amiatt igen, ha nem tanulsz” (kínai). — „Az arany sárga, de a szív tőle feketévé válik” (vietnami). — „Jobb meghalni emberek közt, mint élni egyedül” (japán). — „A nő férj nélkül, csónak evező nélkül, a legény asszony nélkül, mint a ló kantár nélkül” (vietnami). A felsorolt közmondások magyar megfelelőjére kapásból nehéz rátalálni. Érdemes talán ennek fordítottját megpróbálni egyetlen magyar közmondás esetében, milyen megfelelőit találjuk a magyar „türelem rózsát terem” közmondásnak , más nyelvekben? S általában a tü? teremről a türelmességről mit ál.Javítanak meg a különböző nyelv.. A türelmesség az arab szerint különösen a szegények számára fontos, hiszen: „A szegény türelem nélkül: lámpa olaj nélkül.” A türelmetlenségből adódó balsiker: „A szomjas ember összetöri a korsót” ugyanolyan tapasztalatot sugall. A mongol szintúgy, bár kevésbé szemléletesen: „A türelmetlen ember kétszer végzi el ugyanazt a munkát, amit a türelmes egyszer”. (Ez a magyar „a test kétszer fárad” mondást juttatja eszünkbe, ám a mongol türelmetlenségről, a magyar lustáról beszél.) Sok nyelv a türelmet és eredményét a gyümölcsérés, sok más a kincstalálás képével szemlélteti. Így a türkmén: — „A türelemfolyó medrében tiszta arany található.” — A hindi kevésbé képszerű, de hasonló ítéletet alkotott: „A türelem a legnagyobb gazdagság.” — Ugyanezt az ítéletet a japán szemléletessé tette: — „A türelem kincseskamra az egész életre.” — A kazah ugyanígy vélekedik: „A türelem-út végén ott van az arany.” — A grúz: „Akinek türelme van, annak szerencséje is.” A magyarhoz hasonlóan természeti képet használ a vietnami: „Sok idő kell ahhoz, míg az eperfa levelei átváltoznak selyemmé.” (A szép, áttételes, kissé bonyolult kép az ország természetföldrajzi helyzetére is utal, arra, hogy Vietnam szomszédos a selyemhernyótenyésztés őshazájával.) A török közmondásban is helyet kapott az eperlevél és selyem: „Ha türelmesen kivárod, az éretlen bogyókból érett szemek lesznek, s az eperfalevélből selyem”. Bár földrajzilag távoli helyeket jelöl, igen közel van egymáshoz egy grúz ,egy arab és egy szuahéli mondás. Az egyik szerint: „A türelem kulcs az örömhöz”, a másik: „A türelem kulcs a boldogsághoz” a JjarmadiklíteA türelem kulcs a mennyország)»*’. ‘ A perzsa ellentétre építi példázatát: „A türelem keserű, de a gyümölcse édes”. Kérdés formájában szuggerálja a fentiekkel megegyező tapasztalatát a maláj: „Attól, hogy föl-le futkosol a csónakban, talán előbb érsz partot?” Eltér a fentiektől, mert nem a kincskeresés, s nem is a gyümölcsérés képét, hanem valamilyen ősi mesterség képzetét idézi közmondásában az abház: „A kő is megreped, ha soká tüzesíted”. A bő anyagból nehéz válogatni, talán nem is lehet mindig a legjobbat, de a példákból ennyi is elég. Hiszen az elmondottaknak csak az volt a célja, hogy a távoli népek alig ismert szólás- és közmondáskincsére felhívja a figyelmet. Ha ezek összegyűjtve megjelennének — jó alapul szolgálnának a különböző összehasonlításokhoz. Somos Béla Szabados Árpád: Mese-illusztráció Látom, amint kilép a Bulcsú utcai ház kapuján. Emlékezetes halottaink bármely pillanatban készek efféle mutatványra a kedvünkért, lépésük utánozhatatlan ritmusát sem vétik el. A sarokig kell csak elmennie — mint rég annyiszor —, a vadonatúj táblán tulajdon nevével találkozik. Eddig Fóti útnak hívták ezt az utcát, széles sávját kétoldalt, a gyalogjárón végig fák szegélyezik, míg le nem zárja a Róbert Károly körút. Megszólaltatnom persze már nehezebb, önkényesebb vállalkozás is lenne. Végül is, azt hiszem, nem lepődne meg túlságosan, rendjénvalónak vélné. Hét és fél évvel halála után, az Angyalföld szívében utcát neveztek el Kassák Lajosról, áprilisban szögezték ki a friss táblákat. 1946-ban jártam nála először a Bulcsú utcában. Tavasz volt akkor is. Nem csupán az emlékezet vetíti vissza így, mivel a fölszabadulás utáni, nagyot lélegző kezdetekhez ez az évszak társul. Az alkalom is azokból az időkből fakadt. Pályájuk elején járó írók, képzőművészek, muzsikusok keresték útjukat, hogy szabadon, a maguk hangján szóljanak végre, megtegyék a tanúvallomást, amit eddig az önkény s a háború torkukra forrasztott. A lehetőség most megteremtődött, az eszközök hiányoztak, a türelmetlenség sarkantyúzott. Kassák alig vett tudomást zavaromról, mikor becsöngettem. Ő kéretett magához, hogy tájékozódjon, mielőtt nyilvános vitában válaszol előterjesztéseinkre. Tárgyszerűen menten a sűrűjébe vágott, mondjam el, mik a terveink, hogyan gondoltuk el megvalósításukat, egyáltalán mi köti össze az induló nemzedéket, korunkon, nevünkön kívül mi az az új kifejeznivaló, amit hoztunk. Ezután olyasformán alakul a beszélgetés, mintha rám egy-egy fejezetcím jutna, rá tartalmának kifejtése. A saját pályakezdését idézte föl, egy egész történelmi korszakkal nyúlt vissza, az ő kitagadott fiatalságuk lázadását vetette szembe a mi helyzetünkkel, hiszen a túlélés jogán váltunk örökössé, a többi rajtunk múlik. Az íze maradt meg bennem annak a délutánnak, ahogyan a lakásnak a hangulata, tiszta, egyszerű rendje, anélkül, hogy a bútorokra emlékeznék. Abban teljesen bizonyos vagyok, hogy édesanyja is jelen volt, ha talán nem is mindvégig; mintha a kályhánál ült volna „a muttér”, kemény szíjasságában előképe a későbbi, szemem előtt megöregedő Kassáknak. Mert a férfit, aki ott fogadott, kortalannak éreztem. Annyi köze volt csupán az időhöz, mint a gyökereknek, azokat is megerősíti, amit kiálltak. Ettől fogva két évtized változó útjain nagyon sokszor találkoztam vele. Láttam a művészetszervezőt, a folyóirat-szerkesztőt, mind-mind világosabban kirajzolódott előttem a művelődéspolitikus. Hivatalos és magántársaságoknak, döntő helyzetekben nem egyszer mondta el véleményét világosan, bátran és kevés óvatossággal. S jöttek évek, mikor elcsöndesült körülötte a lárma, annyira, hogy már csak a meghitt, vallomásos együttlét fejezhette ki gondjait. Reménytelennek akkor sem mutatkozott, tér- és időérzéke tágasabb perspektívában volt mérhető, a napi eseményekből az érdekelte csak, amiben fölfedezte a maradandóság jelét. Hangja, egy-egy gesztusa ebből a gazdag, sok szólamú múltból állítja elém az embert, aki szüntelenül dolgozott, versek, regények, képek mű-helyében zárt szerkezetű műalkotásként munkálta meg önmagát. S végső esztendeiből, mikor már a némaság, visszavonultság szakadékán átkelt, egy mondata hangzik vissza: — Életében kell föltámadni az embernek! — komoly maradt, barázdált arcán, boltozatos homlokán a megért győzelem. Talán ez volt a legnehezebb: bevárni, nehogy számára elkésve érkezzék. Ha félt valamitől, ez lehetett az, más kétsége nem volt. Most a nevét viselő utca Angyalföldön: Kassák nem múló jelenléte. Némiképp viszonzás is a regényért, melynek ezt a címet adta s a gyárak népéről, saját világáról szólt benne, az ősközegről, ahonnét indult. S hogy meddig jutott el? Gyanítom, pontosan még ma sem tudjuk. VIDOR MIKLÓS: KASSÁK LAJOS UTCA A HÉT KULTURÁLIS ESEMÉNYEIBŐL Új könyvek SZÉPIRODALOM ILLÉS ENDRE: NÉVTELEN LEVELEK. Játék tüskékkel, két részben. (Magvető) CS. NAGY ISTVÁN: OLIMPIASZ. Versek. (Magvető) ALEKSANDER MINKOWSKI: KARDVIRÁG ÉS OROSZLÁN. Ifjúsági regény. (Móra) NEMES NAGY ÁGNES — REICH KÁROLY: NYÚLANYÓ HÚSVÉTJA. Verses képeskönyv. (Móra) GRANASZTÓI PÁL: ALAKOK, ÁLMOK. Visszaemlékezések. (Szépirodalmi) ALBUM, RIPORT, TANULMÁNY KALICZ NÁNDOR: AGYAG ISTENEK. A neolitikum és a rézkor emlékei Magyarországon. (Corvina) LANDESZMAN — SZOGOMONOV: A MANIPULÁLT TÖMEGTUDAT. (Kossuth) TUFFY PÉTER: ÚTTALAN UTAKON. Riportok, útirajzok. (Szépirodalmi) Filmbemutatók PERISZKÓP A FJORDOK KÖZÖTT. Színes, szélesvásznú szovjet film. Bemutató: május 2-án. VERONIKA ÉS A BŰVÖS ZSÁK. Színes, szinkronizált román film. Bemutató: május 2-án. VOLT EGYSZER EGY ZSARU. Színes, szinkronizált francia-olasz film. Bemutató: május 2-án. Színház ROSSINI: A SEVILLAI BORBÉLY. Bemutató az Állami Déryné Színházban, április 27-én. KATAJEV: BOLOND VASÁRNAP. Bemutató a Pécsi Nemzeti Színházban, május 3-án. Hangversenyek A MAGYAR KAMARAZENEKAR hangversenye a Zeneakadémia nagytermében, április 27-én. Hangversenymester: Tátrai Vilmos. ZÁVODSZKY ZOLTÁN dalestje a Zeneakadémia kistermében, április 27-én. LEHOTKA GÁBOR orgona-matinéja a Zeneakadémia nagytermében, április 28-án. A MAGYAR BAROKK TRIÓ hangversenye a Zeneakadémia kistermében, április 28-án, vasárnap délelőtt 11 órakor. A TÁTRAI VONÓSNÉGYES ÉS A FILHARMÓNIA FÚVÓSÖTÖS hangversenye a Zeneakadémia kistermében, április 28-án A MAGYAR ÁLLAMI HANGVERSENYZENEKAR hangversenye a Zeneakadémia nagytermében, április 29- én. Vezényel: Ferencsik János. RUDOLF KERER zongoraestje a Zeneakadémia nagytermében, április 30- án. A MAGYAR ÁLLAMI HANGVERSENYZENEKAR hangversenye a Zeneakadémia nagytermében, május 2-án. Vezényel: Lukács Ervin. A MÁV SZIMFONIKUSOK hangversenye a Zeneakadémia nagytermében, május 3-án. Vezényel: Lukács Miklós. Kiállítások SZALAY FERENC festőművész kiállítása a Műcsarnokban. Megnyitó: április 27-én. SZILVÁSY NÁNDOR grafikusművész kiállítása a Helikon Galériában. Megnyitó: április 25-én. BODY IRÉN kékfestő iparművész kiállítása a nagykőrösi Arany János Múzeumban. Megnyitó: április 28-án. TAMÁS ERVIN festőművész kiállítása a miskolci Szőnyi István teremben. Megnyitó: május 2-án. HIBAIGAZÍTÁS Április 13-i számunkban közöltük Simonyi Imre Bordal című versét. A szövegbe értelemzavaró nyomdahiba került. Az ötödik szakasz így olvasandó: ,,ö idézd ama boldogot / akit ifjan érlelt Gyorok / nem tudóskodó igen / tanulságos venyigény 1974. ÁPRILIS 27.