Élet és Irodalom, 1974. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1974-05-04 / 18. szám - Nemes György: Dívány az utcán • Heti jegyzet (1. oldal) - Benyó Ildikó: Anyaság • kép (1. oldal)

Lázár István: ELKÉPESZTŐ ÉLETTÖRTÉNETEK (4. old.) Tánczos Gábor: MÓRÁN (5. old.) KRITIKUSOK MŰHELYÉBEN Nagy Péternél (7. old.) Abody Béla A FELELETRŐL (11. old.) Hámos György AZ ARANYBORJÚRÓL (13. old.) Szekulity Péter riportja: KÖZELEDÜNK ÉS TÁVOLODUNK (16. old.) heti j­egyzet------------------­! DÍVÁNY AZ UTCÁN Régen, a sokgyermekes csa­ládokban a világ legtermésze­tesebb dolga volt, hogy a ki­sebbik gyerek örökölte a na­gyobbik kinőtt holmiját, vagy az egy pár cipő körbejárt: az vette föl, aki éppen az utcára ment. És más használt holmik­nak is nagy keletjük volt. Em­lékszem gyerekkoromból a debreceni Zsibogóra; itt a leg­lehetetlenebb ócskaság is ér­deklődést keltett, hiszen új holmira a legtöbb embernek nem futotta. Ma már alig van keletje a használt, régi holminak. (Kivé­ve, ha a fiatalok hóbortból, szándékosan öltik magukra a topis kacatot.) Nehéz manap­ság találni úgynevezett sze­gény rokont, vagy ismerőst, akinek kegyesen át lehetne ad­ni a vásott, kinőtt, elnyűtt ru­hákat. A belehullott dívány, a lógólábú bútor se kell senki­nek. Ifjú házasok, akiknek netán van lakásuk, vagy re­ménykednek lakásban, elkép­zelni se tudják, hogy régi bú­torokkal rendezkedjenek be. S ha akadna is itt-ott igény, hogy valaki olcsón, vagy ingyen jus­son használt holmihoz, egy új­fajta szemérem, gyakran rátar­­tiság megakadályozza, hogy az, ami az egyik helyen fölösleges­sé vált, eljusson máshová. Budapesten újabban ingyen elszállítják a lakóházakban fel­halmozódott lomokat. Használt mosogatókat, tűzhelyeket, tö­rött mosdókat, rozsdás kályha­csöveket, matracokat, székeket láttam kupacba rakva a kapuk előtt, de ruhákat, nyűtt cipőket is, csupa olyan holmit, amire a guberálók azelőtt örömmel csaptak volna rá. Kiraktak a járdára egy takaros díványt is; senkinek se jutott eszébe, hogy ráfeküdjék, vagy hazahurcolja otthonába. Nem hiszem, hogy ez az ut­cai dívány már a Kánaán jel­képe, ám azt sem, hogy a nö­vekvő termékbőség jogos szo­cialista igénye a fogyasztói tár­sadalomhoz vezet. Egy pillanatra elképzeltem, hogy valaki, aki nap közben, reszketeg öreg kézzel a sze­métvödrökben matatott, most fáradtan elnyújtózik ezen a díványon. De tudtam, a dí­vány nem maradhat a járdán ezzel a kísértettel. Valóban: egyszercsak fölemelkedett és eltűnt az ég peremén, messze, arrafelé, ahol mögöttünk van visszahozhatatlanul Nyomor- M­agyar­or­szág. Nemes György V p­á­p­a­I ÉLET ÉS II I irodalom] I IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP | ■—'— -----------------------------------------------­--------------------------­-----------­XVIII. ÉVFOLYAM, 18. SZÁM 1974 MÁJUS 4. Csoóri Sándor, Demény Ottó, Granasztói Pál, Máriássy Judit,­­ Mezei András, Pintér Tamás, Rab Zsuzsa és Szobotka Tibor TÁRCÁJA ARA: 2,50 Ft

Next