Élet és Irodalom, 1982. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-04-02 / 14. szám - Ladányi Mihály: Aki a szakmát | Iktatva | Például • vers (1. oldal) - Péli Tamás: rajza • kép (1. oldal) - Máriássy Judit: A negyvenes évek • vezércikk (1. oldal)

IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP. Király István: Gondolatok a közművelődésről Wisinger István: *'■ z' Az újságírókat is lelövik, ugye? Németh László'értelmezések: Berkes Erzsébet és Kiss Ferenc írása Örkény István: Színházi levelek XXVI. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM 1982. ÁPRILIS 2. LADÁNYI MIHÁLY:­­ Aki a szakmát Aki a szakmát gyengén műveli — mondotta apám — az csak árt neki. Kifejlik még a történelem is egy férjnél, ha az igazság hamis. Mesterség és mesterkedés között jó munkás soha sem lődörög — mondta apám — hisz csak árt neki az, ki a szakmát gyengén műveli. Iktatva Menj el tőlem, szomorúság, ma délelőtt belenéztem igazolványaimba és világosan kitűnt, hogy Ladányinak hivnak, 1934. febr. 12-én születtem, Puskin utca 14-ben lakom, és be van írva még három gyerek meg hogy elvált, meg még pár adat, de egyáltalán semmi nyoma annak, hogy „álmodozik, reménykedik, csalódik, megöregszik” rosszul vezetik ezeket az igazolványokat, így egyedül semmit sem tudok tenni ez ellen, talán segítségül kellene hívnom az emberiséget, de nem láttam az emberiség igazolványát arról, hol tartózkodik ma délelőtt és mikor fogad szomorúság-ügyben. Például Minden kamasz versekkel kezdi és háborúval folytatja, alig van idejük, hogy önmagukban körülnézzenek, már a tévedés kecsegtető lehetősége sem érdekli őket, sem az hogy valami rendkívüli és szabálytalan is történhet még velük. Például hogy megússzák mind a kettőt. MÁRIÁSSY JUDIT: A negyvenes évek A hét március 21-i műsorában a televízió egy iskolába kalauzolt minket, ahol a tanítónő első osz­tályos gyerekeket faggatott: mit tudnak a múltról, mit a kapitaliz­musról, a szocializmusról. A kér­dés-felelet játék szerencsére játék maradt, melyet utóbb a pszicho­lógus Vekerdy Tamás kommen­tált, a­ gyerekek fogalmi rendsze­rének sajátosságairól szólva. A figyelmes nézőnek az is feltűnhe­tett, hogy a hatévesek válaszai mö­gött időnként felsejlett az is, mi­ről beszélnek otthon a szülők. A család. A baráti kör.­­ Miről beszélgetünk mi, magunk közt, ha a történelem közelmúlt­járól elmélkedünk? A harmincas évekről mostaná­ban kevés szó esik. Volt idő — nem is olyan régen —, amikor a filmgyárban színészről színészre vándorolt egy bizonyos kockás szvetter, aszerint, hogy ki ját­szotta éppen a nyomorban is helytálló munkanélküli fiút. A filmek „anyagát” Kassák Lajos, Gelléri Andor Endre, Szabó Pál szolgáltatta — többek között. Bi­zonyos, hogy az irodalomnak is szerepe van abban, hogy ha ma egy középiskolai tanár a harmin­cas évekről faggatná gimnazista növendékeit, többségük „kapcsol­na”. Harmincas évek : gazdasá­gi válság, Hitler hatalomra jutá­sa, müncheni egyezmény, a máso­dik világháború kezdete. A szülők nemzedéke — eszmei hovatarto­zástól függően — másra is asszo­ciálna. Szeptember elsejei tüntetés, Eucharisztikus kongresszus, Greta Garbo, spanyol polgárháború, Abesszínia, zsidótörvény, bécsi döntés, Horthy Kassán, fehér lo­von, légiriadó-próbák, szórványo­san érkező behívók. Aki a kor szellemi baloldalához tartozott, an­nak emlékezetében még az a két­ség is felrémlik, amit akkor érzett, amikor hírül vette, hogy a Szov­jetunió — miután nem sikerült megegyeznie a szövetségesekkel — Németországgal kötött megnemtá­madási szerződést. (A nyolcadik osztályt végző általános iskolások történelemkönyve — Csiszár Béla és Sári Gusztáv munkája — er­ről is nyíltan szól, hozzáfűzve, hogy ez az 1939 augusztusában aláírt szerződés „egy időre elodáz­ta a németek Szovjetunió elleni támadását”). Jelen vannak a harmincas évek a divatban, a nosztalgiaboltok­ban, lámpaernyők, csecsebecsék, kalapok formájában, de még a fel-felbukkanó parvenüségben is. A negyvenes évek azonban, mintha nem lettek volna. S ha mégis beszélünk rólunk, többnyire csak a ma legkelendőbb, filmvá­szonról, színpadról is ránk köszön­­tő „úgynevezett” ötvenes évek elő­játékaként. Ez utóbbi oly falánk fogalom, hogy lassan sötétre festi a magyar történelem legnagyobb fordulatának tiszta égboltját is, és hajlamossá tesz arra, hogy a leg­mélyebb sötétséget elfelejtsük. Meglehet, nem a memóriánkkal van baj. Félünk a sematizmustól. Okkal. Mert a negyvenes években, melyek nem „úgynevezettek”, va­lóban élesen megkülönböztethető két korszak, két rendszer, két ál­lamforma. Ha akarom, ha nem: fekete-fehéren. Méghozzá éppen a felező vonalon: 1945-ben E cezú­rát megelőző esztendőket újabban izgalmas könyvek, emlékiratok elemzik. A már idézett történe­lemkönyv is tiszteletreméltó tö­mörséggel és objektivitással fog­lalja össze a második világháború főbb eseményeit, s azon belül a magyar tragédiát. Az erről szóló fejezet április negyedikével zárul. Feladatot is ad a diákoknak: „Gyűjtsetek adatokat lakóhelyetek felszabadításáról!” A lecke csak látszatra egyszerű. Hiszen a he­lyes, az „ötös” válasz — a szülők, nagyszülők válasza lesz. Igencsak különböző. Még a felszabadulás ki­fejezés sem szerepel minden csa­ládban. Sokan vannak, akik 1945 romos és fénylő tavaszát egysze­rűen úgy emlegetik: a front után. Vagy: amikor bejöttek az oroszok. Mások meg, amikor véget ért a háború. (Pedig még egy hónap volt hátra a német kapitulációig, öt hónap múlva robbant az atom­bomba Hirosima és Nagaszaki fe­lett.) Személyes emlékeink sem azonosak. Nemrég nézhettük ál­­mélkodva Gazdag Gyula filmjét, A bankettet, melyből kiderült, hogy Vésztőn például minden másként történt kezdetben, mint egyebütt. Nekem Budán ért véget a háború, februárban. Sokaknak előbb. És hányan pusztultak el még ezután a Dunántúlon, hány embert lőt­tek tarkón Sopron környékén? 1980-ban adta ki a Kossuth Könyvkiadó Székely Andorné for­dításában Pavel Luknyickij Ma­gyar napló című visszaemlékezé­sét. A szerző 1944. november 15- én újságíróként lépte át délen a magyar határt. „Semmi érdekes: síkság. A mezőkön kévék, sok tök, magas kukoricaszárak... Ilyen látványt nyújtott számomra Ma­gyarország, amelyről nem tudtam semmit, nyelvéből egy szót sem értettem, szokásait, erkölcseit nem ismertem.” Az amatőr fényképek­kel illusztrált könyv az ismerke­dés és megismerés története. S vajon, miként felel Lubnyickij naplója a tankönyv felszólítására? „Három nap leforgása alatt 24 000 magyar katona jött át hozzánk. Útközben harckocsizóktól hallot­tam nagy örömmel a rádióhírt, hogy ma, április 4-én a szovjet csapatok felszabadították Po­zsonyt. Ez hadseregünk óriási si­kere. őszintén bevallom, hogy amikor Magyaróvárról nyugat felé indultam, az osztrák határt észre sem vettem! Csoda ez? Ki figyel most az államhatárokra? Fonto­sabb, ha észrevesszük az ellensé­ges erődítések vonalát! Felirat a határon nincs.” Milyen volt a negyvenes évek Magyarországa? Felütöm Károlyi Mihály megrendítő emlékiratait, a Hit, illúziók nélkül-kötet Hazaté­rés című fejezetét, ő nyugat fe­lől érkezett 1946. május 8-án. „Most már magyar földön já­runk. Feleségem megszorítja a ke­zemet. A széles országút, amelyen a németek előző­, évben vonultak vissza, sok helyen megsérült jobbra és balra sok a megmű­­veletlen föld... Az út mindkét ol­dalán öreg falvak sora terjeszke­dik a napsütésben. Nem változtak, amióta nem láttam őket. Fello­bogózott utcáik vidám képet mu­tatnak ... A nők vadvirág csokro­kat dobnak az autókba, feketébe öltözött, komor tekintetű emberek bámulnak ránk. Éljenezések.” Majd a Károlyi palotába való megérke­zésről írva így meditál az 1918-as köztársaság elnöke: „Megvalósul­hat-e most, amit akkor megkísé­reltünk, és amibe belebuktunk? Most kedvezőbb a helyzet, Ma­gyarországot most egy nagyhata­lom támogatja. A mai vezetők ta­lán bölcsebbek lesznek, mint mi voltunk, talán tanulnak a mi té­vedéseinkből, megőrzik hitüket, de illúziók nélkül.” Annak az akkori mának veze­tői, s mi, akkori gyalogjáró fia­talok, nem kerültük ki az illúziók csábítását. Meg is fizettünk érte. Lelkesedésünk egy idő múltán vakhitté vedlett. Aztán kijózanod­tunk. De az igazunkba vetett hit — illúziók nélkül — megmaradt Ahhoz, hogy ezt a gyerekek ért­sék, elfogadják — jaj, nem az el­ső osztályban! — a negyvenes évekről beszélni kell: igazat. Amit nem is olyan könnyű kihámozni a legendák és ellenlegendák ködéből. Péli Tamás rajza Ára: 6,5 Ft

Next