Élet és Irodalom, 1987. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1987-07-03 / 27. szám - Ágh István: Somlai június | Hazai tetőn | A lőtér flórája • vers (1. oldal) - Bertha Bulcsu: A remeterigó éneke (1. oldal) - Bukta Imre: rajza • kép (1. oldal)
IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP XXXI. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM ÁGH ISTVÁN: Somlai június Micsoda csönd a hajnali szőlőhegyen! hallom a napkeltét, fülemben puha tapsisóhaj, kisnyúl álma, csönd cirógat, szőlővirág, szőlőkacs, mint sugár, és csönd a pirkadó cseresznye, a meggy növényi vérsejtjei nyújtózkodása, tudja minden madár, ő a különleges közel és távol, legkisebb fuvola, klarinét, furulya, pánsíp, kihunytak a kísértetek az elfeledett csillagokkal, én vagyok most a várúr rommal és kápolnával, míg az emberek távol, engedik boldog magányom. Te sem vagy itt, lehetnél ez a csönd! kisnyúl álma, puhácska tapsi-sóhaj, napkelte titkos szellő-susogása, magad cirógatása, szőlővirág, szőlőkacs, mint sugár, pirkadó cseresznye csöndje, meggy, növényi vér sejtjei nyújtózkodása, te lennél a Minden madár, különleges közel és távol, legkisebb fuvola, klarinét, furulya, pánsíp, te kísértetek hamuja, emlékeid a csillagok, várúrnő vára, Szent Margit kápolnája, míg az emberek távol, engedik boldog magányod. ü—— MBggroi■ ■■■■■■ A lőtér flórája E virágok nem rétiek, tank-talpa-zúzta pipacsok leölve vérzenek, szűz-margaréta-égies szirmot becstelenítenek géppuska-falloszok, a vadlucerna-sárga-fürt légnyomásverte, dől a füst, anyag, homok, torkolattűz hegeszti meg a szerb tövishez a követ, farongy, szilánk föltörő zivatarrá zavarodva, parlag mennydörgése, a bomba, Isten szívébe vágja istennyilát, új Doberdóhoz, Donhoz készülődnek a bokrok, álcázott katonák. Hazai tetőn Szülővilágom 435 méteres tetején a kilátótoronyból lenézek a keresztelő toronyra, valahol ott a homályban, vakon is tudnám, merre? tér iszony-hány ingeresen szédelgek alá a magasságból, helyettem a nemzeti zászlót, mintha fönn hagyott lelkem volna, honi szél lengesse, verje! menekülök, az ősi rét szélén anyja élén utolsót döföl a bárány, hanyatt fekszem a fűben, elbújhatok örökre, füvek szemfödelén át elérhetetlen mennyről ábrándozva. BERTHA BULCSU: A remeterigó éneke Csalódtam a barátposzátákban. Főleg persze, a mi barátposzátánkban, aki feleségével két éve jelent meg először balatoni kertünkben, s délutánonként a diófa legtetejéről szokott hangversenyt adni. Merész skálázásait időnként már többre becsültük, mint a rigófüttyöt, a pacsirták és fülemülék énekét, de átejtett bennünket. Ez derül ki dr. Szőke Péter Az ismeretlen madárzene című hanglemezéről, amit a napokban a Hungaroton adott közre. A madarak, akárcsak a mezei nyulak, időnként megfogyatkoznak a hegyoldalban, más években viszont érthetetlen módon újra megjelennek csapatostul. 1984-85- ben még a kakukk is elhallgatott a környékünkön, így az idén, a hosszú, kegyetlen tél után csendesnek ígérkezett a kertünk. De a természet törvényei az emberi logikától függetlenül működnek. Április végén már madárdaltól volt hangos a környék. Ennyi jókedvű madarat még soha nem láttam a Balaton-felvidéken, mint az idén. A rigók, cinkék, rozsdafarkúak, mátyásmadarak és fülemülék mellett, előbukkantak a barátposzáták és néhány vaskos csőrű meggyvágó család is. Mintha nem lett volna tél, a méteres hó, a húszfokos fagyok nem is ezt a tájat dermesztették volna pár hónappal ezelőtt moccanatlanná. Az öreg, diófákat megroppantó viharok mesének tűnnek, pedig a csonka oldalágak csupaszon meredeznek a víz felé. A madarak hangosabbak, vagy talán boldogabbak, mint régen, s az énekük színesebb, motívumokban is gazdagabb. Van egy régi madárlemezem, amit a német Eterna-cég adott ki. Májusban kétszer is leforgattam, és összehasonlítottam a német cinkék, fülemülék és rigók énekét az öreghegy madarainak teljesítményével. A balatoni hegyoldal madarai az idei tavaszon áradóbban, dallamosabban énekelnek, mint német elődeik. Vagy ez csak illúzió, elfogultság? Már az ember a fülének, saját tapasztalati élményeinek sem hihet? Nem bizony ... Dr. Szőke Péter kandidátus, aki a zenének és a biológiának egyaránt tudósa, a hazai madárarchívum megalapítója, tanulmánykötete után most egy hanglemez segítségével bizonyítja, hogy a madarak éneke szebb, bonyolultabb és gazdagabb, mint ahogy azt mi idáig tudtuk. Dr. Szőke „hangmikroszkóp” alá rakta a madarak énekét, és meglepő dolgok derültek ki. A madarak énekében másodpercenként százszázötven különálló hang fedezhető fel, melyet mi nem hallunk, de a cinkék, rigók, verebek és barátposzáták igen. De most már mi is fogalmat alkothatunk madaraink valóságos személyiségéről, megnyilvánulásaikról, mert dr. Szőke Péter megfelelő technikával lelassította a madárhangokat, így négyszeresére, vagy harminckétszeresére nyújtva, annak minden részletét hallhatjuk. Jól megkülönböztethetők így a madarak „nem-zenei”, és zeneinek tekinthető, dallamanyagot tartalmazó megnyilvánulásai. Az Új- Zélandban tanyázó kea-papagáj hangjelzéseit mindennek nevezhetjük, csak éneknek nem. Nagy csalódást okozott nekem a dankasirály, akinek a vizek felett szálló jellegzetes hangja, lelassítva és felbontva rekedt káromkodássá változik. De legkellemetlenebbül kertjeink mesterdalnokában, a barátposzátában kell csalódnunk, akinek modernkedő,látszólag más madárhangokat is átvevő és felhasználó hangfutamairól a mikroszkóp alatt kiderül, hogy trilláiban zeneietlen, rendezetlen hangmintázat rejlik, valójában egy kócos hőbörgésről, madárhalandzsáról van szó. Ejnye, ejnye kedves Sylvia atricapilla ... Nagy élmény viszont a Parus major, vagyis a széncinege éneke, mely lelassítva és felbontva hasonló zeneiséggel szól, mint az oboa. Dr. Szőke azt is kimutatta, hogy a széncinege nagy terceket, tiszta kvinteket, kvartokat és nagy szexieket tud kiénekelni, képes hét különböző dallammotívum ismételgetésére és hármashangzat-dallamot is megszólaltat bizonyos páros helyzetekben. Nem beszélve az öröm, vagy a rémület izgalmi kiáltozásairól, melynek a széncinege ugyancsak mestere. Csodálatos a citromsármány éneke is, különösen egy kinagyított tremolált záróhangnak a hatása, melyet a tudós 32, majd 64-szeresére nyújtott. Ennek a természetes, eredeti sebessége 250 hang másodpercenként. Némelyik madár, mint például az erdei pacsirta, vagy az észak-amerikai szürkés rigó emberies, többsoros strófikus dalformák megszólaltatására is képes. De talán még meglepőbb, hogy madaraink transzponálni képesek dallamsoraikat, tehát eredeti hangmagasságukhoz képest magasabban és mélyebben is eléneklik kedvenc nótájukat,ha éppen úgy tartja tavaszias kedvük. E művészi megoldásnak kitűnő mestere az erdei pacsirta, a kis légykapó és a kerti énekkarok örökös tagja, a széncinege. Ismét kiderült, hogy a földi élőlények között nem az embernek vannak a legtökéletesebb érzékszervei. Már rég tudjuk, hogy a sólyom egy kilométer magasságból is észrevesz egy egeret, és ezzel az emberi szem teljesítőképességét hatszorosan múlja felül. Ráadásul a madarak egyszerre három különböző irányból, három különböző tárgyat képesek élesen megkülönböztetni egy azon pillanatban, s agyukban térhatású kép alakul ki. A rovarok összetett szeme még a madarakénál is tökéletesebb, maguk mögé és körbe is látnak. A denevérek által kibocsátott és a visszaverődés után felfogott ultrahangsugár működési elvét csak 1938 óta ismerjük pontosan, amikor Donald R. Griffin elvégezte híres kísérleteit az ultrahangmikrofonok és elektromos erősítők segítségével. A denevér másodpercenként húszezernél több rezgést bocsát ki, az éppen szükséges hosszúságú impulzusokban. Ha belegondolunk, hogy denevérlokátorok évmilliók óta működnek, nem lehetünk túlzottan büszkék radarjainkra. • Felismeréseinkben a biológiai csodák után kullogunk. Ha az összefüggéseket nagy nehezen megértettük, többnyire képesek vagyunk műszereinkkel a természetet utánozni. Máskor a természet csak kiindulópont és tökéletesebb műszereket hozunk létre a mintáknál. A megismerés véget nem érő folyamatában dr. Szőke Péter kandidátus segítségével ismét feljutottunk egy grádicsra. Most már tudjuk, hogy a csicsergés, rigófütty több és bonyolultabb, mint amennyit mi érzékelünk belőle. Amit néhány hangnak hallunk, az hatvan vagy kétszázötven hang másodpercenként. A madarak pontosan értik és hallják egymást, mi viszont csak valamilyen zanzásított összefoglalást érzékelünk az egészből, úgyis mondhatnám, hogy csak a vázlatát halljuk a dalnak. De ettől még létezik a teljes értékű madárdal, ahogy tudatunktól függetlenül léteznek azok a dolgok, amelyeket tagadunk, amikben hinni szeretnénk, de hitünk bizonytalan, s azok is, amelyeket nem hiszünk, nem tagadunk, mert létezésekről sejtelmünk sincs. Dr. Szőke Péter madárzenéje tele van hangcsodákkal. A madarak meglepő érzékletességgel és széles skálán képesek kifejezni magukat, hírül adni érzéseiket Ezen a hanglemezen madárszitkozódástól, a mély oboán, a szomorkás tárogatón át a hajókürtökig minden megszólal. És minden madárhangon, madártorokból. A csoda a lemez végén található A tudós lekottázta a kanadai remeterigó (Hylocichla guttata) énekét és megkérte Tóth János operaénekest, hogy szólaltassa meg emberi hangon is. Az eredmény lenyűgöző. A kanadai remeterigó éneke szomorkás dallamú és fenséges. Olyanszerű, mintha egy indián ima szállna az erdő felett hogy a felkelő napot köszöntse. A teremtésnek milyen értékű műve az ember, és milyen a madár? A madarakban idáig azt csodáltuk, hogy repülni tudnak, a jövőben zenei kultúrájukat is tisztelnünk kell. WiMtl/1 lll/IUil' i"‘i1" útó inuinry Ilin i'"il ''IHliH'i'.'"WiV. 11 11.n úi#*iIfli Ilin ihuíi'i tnHii..1 im ii l 'i» ...... , ,HI V''ll Iliid Iliin Ilit Mik ifi / .... Slílliíili Bukta Imre rajza maaoBBEKHi ÁRA; 7t50 FT 1987. JÚLIUS 3. 77. Beszélgetés az idegennyelv-oktatás ellentmondásairól Oravecz Imre: Henry W. Coe Állami Park Megyesi Gusztáv: Fel vagyunk mérve (riport)