Élet és Irodalom, 2012. január-június (56. évfolyam, 1-26. szám)
2012-01-13 / 2. szám - Megyesi Gusztáv: Melegek élén (1. oldal) - Arnulf Rainer: Rajzok • Bemutató szám (1-24. oldal)
Lakner Zoltán: A demokratikus ellenzéki térfél * Bozóki András: A magyar demokrácia válsága * Standeisky Éva: Tétova újraértelmezések - a második világháború utáni évek * Interjú: Dalos Györggyel beszélget J. Győri László * Vágvölgyi B. András: Macerás ügyek (romagyilkosságok) * ÉS Irodalom: Benedek Szabolcs, Csehy Zoltán, Egressy Zoltán, Fekete Vince, Tamás Zsuzsa _______________Tárcatár: Tompa Andrea [ÉLET ÉS |RODALOM| IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP LVI. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM ÁRA: 495 FT 2012. JANUÁR 13. Arnulf Rainer munkája ! ViUli JAN I 0.vac,... MEGYESI GUSZTÁV: Melegek élén Amint az józan ésszel előre kiszámítható volt, a magyar kormány miniszterei, ha némi késedelemmel is, de az árfolyamtáblázatokat és a tőzsdeindexeket látva stílust váltottak a civilizált világgal való érintkezésben, s ennek megfelelően az elkövetkező hetekben átszellemült arccal látjuk majd térdepelni őket az IMF és az EU nevű képződmények előtt, s ne legyenek kétségeink, hogy a miniszterelnök is követni fogja őket. A kérdés csak az, hogyan fogják itthon megmagyarázni a híveknek, hogy nem azt látják, amit látnak, s hogy ez a hirtelen támadt odaadás a szabadságharc része, sőt végkifejlete. Tudjuk, hogy a szabadságharcot nem csak fegyverrel vívják, így most se csupán a szemmel láthatóan elrugaszkodási pályára lépett magyar gazdaság harcol a hanyatló Nyugattal, hanem ideológiai küzdelem is folyik. Most nem csupán arra gondolunk, hogy a hét elején, nagyjából akkor, amikor Martonyi külügyminiszter épp a Guardian újságírója előtt határolódott el Matolcsy minisztertől, fölhíva a figyelmet arra, hogy a magyar kormányfő voltaképpen a fejlett világ legnyitottabb politikai vezetője, akinek kizárólagos mozgatórugója a szerénység és a kompromisszumkészség, szóval e meghitt órában Csepel kormánypárti polgármestere arra szólította fel a sziget lakóit, hogy mivel „az ellenzék újra brutális támadást intézett Orbán Viktor ellen”, „vegyük fel a harcot”, és „minél többször mondjuk el a keresztény áldó imádságot Orbán Viktorért”. Nem fogom most az ES ókeresztény fohászokban amúgy is jártas olvasóit terhelni az áldó imádság szövegének közzétételével, legyen elég annyi, hogy a miniszterelnököt, illetve a képében megjelenő Fellegi minisztert immáron az Úr mellett a Vörös Csepel is vezetni fogja a brüszszeli tárgyalásokon, hitet és erőt adva neki az ellenség legyőzéséhez. Korábban kollégáimmal már többször jeleztük e hasábokon, hogy a fejlett kereskedelmi és pénzügyi kultúrának legalapvetőbb vonása, hogy mielőtt pénzügyi nehézségeink okán kölcsönért folyamodunk hitelezőinkhez, jól leteremtjük őket, kirúgjuk házunkból, különféle rágalmakkal illetjük, a feleségüket tájékozatlan, kedves szajhának nevezzük, majd amikor pénzünk végzetes mértékben fogytán, fölkeresve otthonában berúgjuk az ajtaját, és jól megköpdösve őt nagylelkűen azt mondjuk neki, hogy rendben van, adhatsz nekünk kölcsön, elfogadjuk. Feltéve, ha. A feltételek igen fontosak. Mint tudvalevő, ez idáig az IMF, majd nyomában az Európai Unió gyakorlatilag egy cinikusan szivarozó, a füstöt arcátlanul a magyar nép arcába fújó, elhízott burzsuj képében jelent meg, aki közép-európai nemzetek szuverenitását zabálta reggelire, és szittya vért ivott hozzá; a Valutaalap volt a mai hatvanévesek gyermekkori rémképének, az imperialistáknak a megtestesítője. Ez azonban kevés. A magyar kormány bajban van. Az ugyan nem kétséges, hogy a szabadságharcot megnyerte, maga alá gyűrte az IMF-et és az egész Uniót, a vesztesek most vinnyognak a tehetetlenségtől, és megregulázva adnak kölcsön az általuk megszabott feltételek mellett, ám ezt a hirtelen váltást még a legodaadóbb Orbán-híveknek sem könynyű megemészteni. A nagyjából még mindig egymilliós tábornak a történelmi múltjából és jelenlegi szellemi állapotából adódóan a hívek amúgy is maximum félévenkénti pálfordulást tudnak befogadni és úgy-ahogy megérteni, 2012 elejére azonban a ciklusok lerövidültek, s akár másnaponkénti alapvető vélemény- és magatartásbéli változások állhatnak be a kormány tevékenységében. Martonyi külügyminiszter, példának okáért, amikor elkezd egy nyilatkozatot, még maga sem tudja, hogy mivel fejezi be. Ezt a problematikát áthidalandó a Magyar Nemzet a hét elején jelentette uniós forrásokra hivatkozva, hogy „a pénzügyi segítségnyújtásról szóló sikeres EU-tárgyalások érdekében Brüsszel a Gyurcsány Ferenc elleni eljárás megszüntetését, valamint a férfi és nő közötti házasság törvényi rögzítésének elhagyását várná el”. A hírből természetesen egyetlen szó sem igaz, Olli Rehnnek, az EU pénzügyi biztosának szóvivője meglepetésében nem is tudott hirtelenjében mit mondani, csak azt, hogy nonszensz. Miként arra szakértők rámutattak, az EU már minden létező gazdasági témába beleszólt, ám házassági ügyektől mindig is távol tartotta magát, felőle eddig is férfipárok ülhettek gyémántlakodalmat Dániában, miközben Máltán a legutóbbi időkig még a heteroszexuális házaspárok válása is tiltva volt; ami pedig Gyurcsányt illeti, épp az EU-nak lett belőle elege. Mindentől függetlenül a Magyar Távirati Iroda a hamis hírre hivatkozva még aznap megszólaltatta Harrach Péter kereszténydemokrata frakcióvezetőt, aki lényeglátó, tömör mondatokban fejtette ki, hogy miért nem helyes az, ha Brüsszel egy korrupt exkormányfőt akar védeni, illetve, hogy ha a mai demográfiai problémák idején a melegek házasságát forszírozza. Európa még nem tudja, de Magyarország már igen: az Unió és az IMF immáron nem szimpla imperialista vérszívó, hanem személyesen Gyurcsány Ferenc, aki melegek élén vonul be Magyarországra, hogy végérvényesen szálláscsinálója legyen magának a Sátánnak; de facto ez az, amit a magyar nép még a jegybanki függetlenségnél is jobban rühell. Ugyanakkor mindez jól mutatja, hogy mi az, ami a kormánypárt mai milliós táborát összeköti: a gyurcsányozás és a buzizás mint legfőbb nemzeti kovász; nem is érti az ember, hogy miért nincsen benne már mindjárt a nemzeti hitvallás első sorában, hogy ki ne menjen a fejekből egy pillanatra sem. Martonyi külügyminiszter mindenesetre az Európai Bizottságnak írt levelében nem véletlenül figyelmeztette az Uniót, hogy ne felejtsék el, „politikai családunk, ha akarja, tízszer annyi embert tud utcára vinni, mint ők”. Európa most pár napra visszavonult, s nyilván átgondolja esélyeit, főleg, hogy hét elején az Operaház épülete előtt az MTI jelentése szerint hetven kormánypárti nyugdíjas tartott szimpátiatüntetést Orbán Viktor kabinetje mellett, s mondott áldó szép imádságot végül is Gyurcsány és a melegek ellen. 9 770424 884005 FIZESSEN ELŐ AZ ÉLET ÉS IRODALOMRA, s lapunkat minden pénteken házhoz viszi Önnek a Magyar Posta munkatársa! Kedvezményes kiadói előfizetés egy évre 18 000 Ft Megrendelhető a szerkesztőségben. Telefon: 210-5149, 210-5159 Fax: 303-9241, e-mail: lapterjesztes@es.hu 2002