Élet és Irodalom, 2014. január-június (58. évfolyam, 1-26. szám)

2014-05-30 / 22. szám

Szegedy-Maszák Mihály: Legyőzhetjük-e valaha a múltunkat? * Esterházy Péter: Kisujjgyak (Szigeti László 65 éves) * Vitaindító az alkotmányosság híveinek mostani feladatairól * Tamás Gáspár Miklós: A kezdet és a vég * Ketten egy új könyvről - Agárdi Péter (szerk.): „Komp­ország megindult dühösen Kelet felé újra” (Deczki Sarolta, Kálmán C. György) * ÉS Irodalom: Bán Zsófia, Kiss Tibor Noé, Kollár Árpád, _______Németh Ákos, Odze György, Szabó T. Anna [ÉLET ÉS I IRODALOM| IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP LVIII. ÉVFOLYAM, 22. SZÁM ÁRA: 495 FT 2014. MÁJUS 30 Olajos György munkája KOVÁCS ZOLTÁN: Duzzog A strasbourgi bíróság kimondta, hogy Baka Andrásnak, a Legfelsőbb Bíróság elnökének korábbi eltávolítása, megbízatásának idő előtti meg­szüntetése sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot, mert a megbízatá­sát megszüntető döntés ellen nem állt rendelkezésére jogorvoslati le­hetőség. A strasbourgi bíróság kimondta azt is, hogy Baka megbíza­tását valójában az egyes jogalkotási lépéseket kritizáló véleménye mi­att szüntették meg. Emlékezetes, a volt főbíró több alkalommal nyil­vánosan kifejtette az Orbán-kormány törvényalkotásával, elsősorban az igazságszolgáltatást érintő átalakításokkal kapcsolatos, erősen ne­gatív véleményét. Többször tiltakozott a semmisségi törvény és a bí­rói kényszernyugdíjazás ellen, a bírósági rendszert érintő törvények parlamenti vitájában pedig minden korábbinál keményebb kritikákat fogalmazott meg. Magyarország megsértette Baka véleménynyilvání­tási szabadsághoz fűződő jogát, de a volt főbírót emberi jogi jogsére­lem érte azzal is, ahogyan - az idevágó jogszabály meghozatalával - idő előtt elmozdították posztjáról. Több mint két év után megállapí­totta tehát a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB), hogy jogellenesen távolította el a független igazságszolgálta­tás vezetőjét az Orbán-kormány 2011 végén. Strasbourg most a kor­mány és Baka kártérítésről való egyezkedésére vár, ám a kabinet vár­hatóan ebben a kérdésben sem lesz kompromisszumkész. Vagyis a ko­rábbi főbírót a Fidesz bosszúból távolította el, ezzel a bíróság nagy­jából ugyanazt mondta ki, amit az ellenzék. A később megbukott bí­rósági reform persze csak egyike volt a jogállamiságot romboló köz­jogi átalakításoknak, a keleti mintára létrejött orbáni autokráciának. Baka András pontosan arra a sorsra jutott, mint Jóri András. Eltá­volították Jórit is, majd eltávolítása jogszerűtlenségének nyilvánva­ló tényét megállapította az Európai Unió luxemburgi székhelyű bí­rósága. Az ítélet indoklása szerint a személyes adatok védelméért felelős hatóságok függetlensége megköveteli, hogy a tagállamok tisztelet­ben tartsák az adatvédelmi hatóságok megbízatásának időtartamát. Viviane Reding, az igazságügyi kérdésekben illetékes európai bizott­ság akkori elnöke a luxembourgi ítélethirdetés után nyilatkozatban állapította meg: a bíróság igazolta a brüsszeli bizottság jogi elemzé­sének következtetését, miszerint EU-jogellenes volt az adatvédelmi biztos megbízatásának idő előtti megszüntetése. Szerinte az adatvé­delmi hatósági függetlenség a sarokköve a polgárok hatékony adat­védelmének. (A jelek szerint a magyar kormányfő számára ez a jö­vőre nézve annyit jelentett, egyszer s mindenkorra megutálta Luxem­burgot és az ott élő összes luxemburgit, de annyira, hogy luxembur­gi embert soha többé nem támogat. Lássuk be, intellektuálisan igen csekély hozadék.) De Luxemburgnak még ennél is több van a számláján: Jean-Claude Juncker néma maradt, amikor luxemburgi párttársa, Viviane Reding uniós biztos az alkotmány módszeres megsértését rótta fel Orbán Vik­tornak, és éles hangon bírálta az új alaptörvény módosításait is és a bírák korai nyugdíjazását is. Utóbbi kapcsán az egész Unióra kiterje­dő, minden tagállam igazságszolgáltatási rendszerét uniós felügyelet alá helyező koncepciót tett le az asztalra. Közbevetőleg a Bakával és Jórival kapcsolatos két döntésnek hason­ló az alapindoka: a tisztességes eljárás hiány­a. Fontos ez abból a szem­pontból, hogy a kormányzat tiszteletet kér Magyarországnak, miköz­ben a magyar szervek nem tesznek eleget a tisztességes eljárás köve­telményeinek. Amikor ez bebizonyosodik, akkor a kormányfő duz­zog, és utálja a luxemburgiakat. Más. A Költségvetési Tanáccsal mindaddig nem volt baj, amíg elnö­ke, Kopits György nem tett kritikus észrevételeket a költségvetéssel kap­csolatban, még 2012-ben. Azóta olyan törvény született, amelyik a Költ­ségvetési Tanácsot gyakorlatilag megszüntette. Mi az indok? Az indok­lás szerint „olyan költségvetési tanács kell, amelyiknek nem a költség­­vetése nagy, hanem a hatásköre”. Majd elfogadtak egy olyan törvényt, mely szerint a tanács tényleges költségvetés nélkül dolgozik tovább: ke­retét nyolcszázhatvanmillió Forintról tízmillióra csökkentették, tagja ak­kortól a Magyar Nemzeti Bank elnöke, az Állami Számvevőszék elnö­ke és a köztársasági elnök által javasolt, nagy tekintélyű közgazdász. A Költségvetési Tanács addig elemzéseket végzett, számításokat, előrejel­zéseket, így tudta ellátni a neki szánt kontrollfeladatokat. Ez mind pénz­be került. Azzal, hogy a pénzét elvették, azt is kimondták, hogy se az előrejelzéseire, se a számításaira, se az elemzéseire a továbbiakban nincs szükség, ráadásul az addig független közgazdászok helyén egy állami hivatalnok és az akkor még hivatalban lévő Schmitt Pál jelöltje mellett Simor András gyakorolta alig-alig létezett jogkörét. Természetesen Ko­pásnak és munkatársainak eltávolítása is erőszakos, a civilizált normá­kat nélkülöző eljárás volt, tartalmilag pedig az állami kontrollrendszer további gyengítését célozta. A sorolt példákban a magyar közélet vezető és felkészült emberei­nek méltatlan meghurcolása olvasható, erős médiajelenléttel, közfi­gyelemmel és végül valamiféle reparációval. Ahogy az érintettek fo­galmaznak kedvező ítéletük kézhezvétele után: erkölcsi elégtételt kap­tak. Ez igaz, de félő, hogy a másik oldalon a kormányzat nem érzi azt az erkölcsi deficitet, amelyet neki el kellene szenvednie. Ez a kormány ugyanis nem olyan, hogy erkölcsileg valaha is érintve érezte volna ma­gát. Arról már szót sem ejtve, hogy a fentiek mellett még sok ezer ma­gasabb és alacsonyabb beosztású köztisztviselő, közalkalmazott, mun­káját szerető rendészeti ember, egyszerű rendőrök is vesztesek, akik valamilyen szinten ellenálltak a politikai nyomásnak, nem voltak elég­gé lojálisak, és ezért távozniuk kellett. Tanárok, iskolaigazgatók, köz­­alkalmazottak, akiknek senki, semmilyen szervezet nem szolgáltat elég­tételt soha már. Ez a rendszer a kormányzathoz dörgölődző, ilyen­olyan politikai megbízhatósági teszteken vagy egyszerű családfákon fölbukkanó emberek, akik ilyen alapon kapnak trafikot, földet, hiva­talt. A tápláléklánc tetején pedig a sajátjaival szemben eljárni nem haj­landó ügyészek, kettős mércével ítélő parlamenti bizottsági elnökök és a kormányfő személyes kinevezettjeként buzizó kulturbohóc. Mit kéne bennünk tisztelnie a világnak? FIZESSEN ELŐ AZ ÉLET ÉS IRODALOMRA, s lapunkat minden pénteken házhoz viszi Önnek a Magyar Posta munkatársa! Kedvezményes kiadói előfizetés egy évre 18 000 Ft Megrendelhető a szerkesztőségben. Telefon: 210-5149, 210-5159 Fax: 303-9241, e-mail: lapterjesztes@es.hu 9 770424 884005 1 4022

Next