Élet és Irodalom, 2014. január-június (58. évfolyam, 1-26. szám)
2014-02-14 / 7. szám
Nyerges András: Színrebontás (Idegenrendészet, vagonkérdés) * Ráday Mihály: Einstand - miért nem elég 22 hektár? * Rege Mihály: Atommegállapodás Iránnal * „Ez így fejre állás” - interjú Kincses Gyula egészségpolitikussal (Rádai Eszter) * Ketten egy új könyvről - Darvasi László: A 3 emeletes mesekönyv (Lovász Andrea, Svébis Bence) * ÉS Irodalom: Csabai László, Lanczkor Gábor, Lángh Júlia, Nyerges Gábor Ádám, Schein Gábor, Szív Ernő, Térey János, Túri Tímea ELET IRODALOM IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP LVIII. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM ARA: 495 FT 2014. FEBRUÁR 14. vJr r t 1 4007 KOVÁCS ZOLTÁN: Kupleráj Mint egy rossz novellában: a győzelemre hívó, megújulást sürgető párt alelnöke korrupciós ügybe keveredik, nem tud elszámolni valami tisztázatlan eredetű pénzzel. Az ügylet hátterében nő áll, megromlott házasság. Keserves hetek, ám az energikusan végzett közéleti munka elfödi az otthoni bajokat. Mígnem bekövetkezik a dráma, kiderül, hogy még korábban pénz került az alelnök számlájára. Társai megkeresésére az alelnök kurta válaszokat ad, aztán bujdokolni kezd, telefonhívásokra nem válaszol. Unalmas, mint egy tegnapi újság. Csakhogy a szocialistáknak még ebbe a rossz forgatókönyvbe is sikerült belecsúszniuk, a kármentés javában zajlik. A pártelnök, aki néhány hónapja egy számára alig ismert videó átvétele után fél órával sajtótájékoztató keretében jelentette be, hogy a Fidesz Baján súlyos választási csalást követett el, és ezzel egyetlen lövéssel leterítette saját kommunikációs igazgatóját, pártja sporttagozatának vezetőjét, továbbá egy főszerkesztőt, most napokig nem tud érdemben reagálni, mert a sajnálatos események felszínre kerülésekor Amerikában tartózkodik. A rossz hírt nagyjából akkor kapta, amikor McCain szenátort tájékoztatta a züllött magyarországi közállapotokról, de vázolta a jövőt is, beszélt az alkotmányos keretek visszaállításáról és a jogkövetés értékeiről. Majd telefonon egyeztetett alelnöke lebukásáról. Az itthoni helyzetet nehezítette, hogy a párt pénzügyletbe keveredett alelnöke egyben korelnök is, tehát az itthon maradók egyik legtekintélyesebbike, ilyenformán vele szemben eljárni kínos lett volna. Bizonyos szempontból viszont egyszerűsítette a szituációt, hogy az alelnök-korelnök alapjában véve szóba se nagyon állt velük, annyit mondott, hogy „csütörtökön beszélni fogok”. Időközben az alelnök kilátásba helyezte, hogy párttisztségeiről lemond, képviselői mandátumát visszaadja. Az a lépés a Jókai utcában nagy terheket vett le a párttársak válláról, mondván, „Gábor már nem a párt tagja, elszámolással nem a pártnak tartozik”. Ez most a magyarázat, miért nem beszélnek Simon Gáborról. Ezzel az ügy nyilván nincs megoldva, hiába járja a stúdiókat az időközben hivatalba lépett új kommunikációs igazgató, nemkülönben a szóvivő, és mondja, hogy „nem tudjuk, miért csinálja ezt Gábor”. Az ember nem szeret tanácsokat adni pártoknak, de kicsit nagyobb erővel próbálják megtudni, miért csinálja ezt Gábor. Mégiscsak a párt nevelte föl. A párt csinált belőle embert. De mint látható, nagy a kupleráj a „szocialisták berkein belül”, ahogy azt szakírók írják. Az ügy természetéből adódóan megint felszínre kerültek a rendszerváltás utáni vagyonosodási kérdések. Az alapkérdés igen egyszerű: hogyan gazdagodhatott meg néhány politikus olyan eszelősen, amikor képviselői díjazásán kívül látható jövedelme nem volt. Azok is, természetesen, akik Simont most ütik-verik, viszont megfontolandó, amit Schiffer András beszélt: „...torkig vannak az emberek azzal, hogy adott esetben nagyon fiatal, kizárólag közpénzből élő emberek rövid idő alatt ingatlanbirodalmat, hatalmas földbirtokokat, cégbirodalmakat halmoznak fel. Kötvénybizniszekről más önkormányzatoknál is terjednek hírek, és más képviselők esetében is (...) érdekes növekményekre lehet felfigyelni”, az LMP ezért kezdeményezi, hogy „csapjon oda az adóhatóság”, és legyen vagyonosodási vizsgálat a rendszerváltás utáni politikai elittel szemben. Nem rossz. Meg az sem, amit Gyurcsány kezdeményez: vagyonosodási vitára hívja ki a miniszterelnököt. Arra kéri, hozza magával a vagyonosodását igazoló iratokat, dokumentumokat, ő is ugyanezt teszi majd. Gyurcsány már korábban jelezte, hogy szerinte Orbánnak átláthatatlanok a jövedelmi viszonyai. Nyilván nem lesz belőle semmi. Nem azért, mert indokolatlan az ilyen vita, hanem azért, mert túl sokan gazdagodtak meg a politizálásból, és az idevágó új vagyonosodási törvényt nekik kellene megszavazniuk. Az LMP társelnöke a szocialista Józsa István cégére utalva elképesztőnek nevezte, hogy egy képviselő kormánypárti politikusként folyamatos üzleti kapcsolatban álljon a Paksi Atomerőművel. Stimmel. Ahogy az is elképesztő, hogy annak idején a közpénzügyi államtitkárrá kinevezett Keller László több családtagját elhelyezte állami hivatalokban, és általában is, a rendszerváltás utáni idők tele vannak Torgyán-Hingyi-ügylettel, bánya- és szőlőüggyel. De mondok további elképesztő történeteket, a legújabb időkből: az atlatszo.hu közérdekű adatigénylést nyújtott be az MTVA-hoz, amelyből kiderült: a közmédia kiszervezi egyik alapfeladatát, a hírgyártást, és 2014 januárjától a Strategopolis Kft. végezheti azt évi nettó 42 millió forintért. A Strategopolis Giró-Szász András kormányszóvivő volt cége, amely a Fidesz-frakciónak is alvállalkozója. Ha Józsának a fejére olvassák, akkor Giró-Szásznak miért nem? Más. A Heti Válasz főszerkesztőjének lánya érdekeltségében lévő cég 24,9 millió forint értékű megbízást nyert a Magyar Nemzeti Banktól. Az Akció BTL Kft. egyedüli ajánlattevő volt a konferenciák és rendezvények szervezésére kiírt MNB-s közbeszerzésen. Borókai Gábor, az első Fidesz-kormány szóvivője, a Heti Válasz főszerkesztője, Borókainé Vajdovits Éva, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) kormányirodát irányító helyettes államtitkára. Lányuk, Borókai Flóra cége az MNB dolgozóinak csapatépítő programokat, valamint egyéb konferenciákat 24,9 millió forint + áfa összegért szervez. A keretösszeg éppen alatta marad a kis értékű közbeszerzések 25 milliós értékhatárának, amíg nem kell nyilvános ajánlattételi felhívást közzétenni a beszerzésekre - írta a napiJiu. Érthetetlen, hogy amikor valaki politikai pályát választ - Giró-Szász szóvivő, Borókai az volt, Borókainé helyettes államtitkár -, akkor miért nem veszi tekintetbe ennek a pályának a kellemetlen kényszerűségeit. Például, hogy politikai pályára lépésével bizonyos értelemben automatikusan korlátozódik családjának, hozzátartozóinak mozgástere, és a politikusi sorsnak ezen az igazságtalanságán lehet morfondírozni ugyan, csak kikerülni nem. Orbán esetében a választás lehetősége egyértelmű volt: megkérhette volna édesapját, hogy mert ő maga a nemzet föltámasztásán munkálkodik, az hagyjon föl a bányászkodással. Vagy: ne hagyjon föl, de akkor nehéz lesz a föltámasztáson munkálkodni, hiszen folyamatos támadási felületet jelent az átkozott bánya. És Giró-Szász egykori üzlettársai ne pályázzanak, mert Józsa is rosszul tette, és akkor ne pályázzanak a Borókaiak se, ugyanazért, amiért Józsa se. Vagy ha nem így, akkor hogy van ez? A Schiffer által említett vagyonosodási vizsgálatot pedig javaslom kiterjeszteni a holdudvarra, a családra, és mint alanyt, vonják be az újságírókat. A kollégák jelentősnek mondható hányada a rendszerváltás óta folyamatosan ott lebzsel a nagy asztalok körül, és várja, hogy az osztozkodásból nekik is jusson, nézik, hol esik le egy-egy falat kenyér, nagyobb hús. Az újságírók vagyonosodási vizsgálata bizonyára jól mutatná be, hogyan lettek a társadalom őrkutyáiból az évek, évtizedek során moslékkutyák. De nyugi: nem lesz itt rendes vagyonosodási vizsgálat soha. Lapunk megjelentetéséhez különösen értékes támogatást kaptunk azoktól, akik tavalyi jövedelemadójuk egy százalékával segítették az Élet és Irodalmat. Kérésünk idén is ugyanaz: rendelkezzenek a mi javunkra! Élet és Irodalom Alapítvány Adószám: 18001776-1-42 Zsebők Zsombor munkája 9 770424 884005