Élet és Irodalom, 2014. január-június (58. évfolyam, 1-26. szám)

2014-02-14 / 7. szám

Nyerges András: Színrebontás (Idegenrendészet, vagonkérdés) * Ráday Mihály: Einstand - miért nem elég 22 hektár? * Rege Mihály: Atommegállapodás Iránnal * „Ez így fejre állás” - interjú Kincses Gyula egészségpolitikussal (Rádai Eszter) * Ketten egy új könyvről - Darvasi László: A 3 emeletes mesekönyv (Lovász Andrea, Svébis Bence) * ÉS Irodalom: Csabai László, Lanczkor Gábor, Lángh Júlia, Nyerges Gábor Ádám, Schein Gábor, Szív Ernő, Térey János, Túri Tímea ELET IRODALOM IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP LVIII. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM ARA: 495 FT 2014. FEBRUÁR 14. vJr r­­ t 1 4007 KOVÁCS ZOLTÁN: Kupleráj Mint egy rossz novellában: a győzelemre hívó, megújulást sürgető párt alelnö­­ke korrupciós ügybe keveredik, nem tud elszámolni valami tisztázatlan erede­tű pénzzel. Az ügylet hátterében nő áll, megromlott házasság. Keserves hetek, ám az energikusan végzett közéleti munka elfödi az otthoni bajokat. Mígnem bekövetkezik a dráma, kiderül, hogy még korábban pénz került az alelnök számlájára. Társai megkeresésére az alelnök kurta válaszokat ad, aztán bujdo­­kolni kezd, telefonhívásokra nem válaszol. Unalmas, mint egy tegnapi újság. Csakhogy a szocialistáknak még ebbe a rossz forgatókönyvbe is sikerült be­lecsúszniuk, a kármentés javában zajlik. A pártelnök, aki néhány hónapja egy számára alig ismert videó átvétele után fél órával sajtótájékoztató keretében jelentette be, hogy a Fidesz Baján súlyos választási csalást követett el, és ezzel egyetlen lövéssel leterítette saját kommu­nikációs igazgatóját, pártja sporttagozatának vezetőjét, továbbá egy főszerkesz­tőt, most napokig nem tud érdemben reagálni, mert a sajnálatos események felszínre kerülésekor Amerikában tartózkodik. A rossz hírt nagyjából akkor kapta, amikor McCain szenátort tájékoztatta a züllött magyarországi közálla­potokról, de vázolta a jövőt is, beszélt az alkotmányos keretek visszaállításáról és a jogkövetés értékeiről. Majd telefonon egyeztetett alelnöke lebukásáról. Az itthoni helyzetet nehezítette, hogy a párt pénzügyletbe keveredett alelnö­ke egyben korelnök is, tehát az itthon maradók egyik legtekintélyesebbike, ilyen­formán vele szemben eljárni kínos lett volna. Bizonyos szempontból viszont egyszerűsítette a szituációt, hogy az alelnök-korelnök alapjában véve szóba se nagyon állt velük, annyit mondott, hogy „csütörtökön beszélni fogok”. Időköz­ben az alelnök kilátásba helyezte, hogy párttisztségeiről lemond, képviselői man­dátumát visszaadja. Az a lépés a Jókai utcában nagy terheket vett le a párttár­sak válláról, mondván, „Gábor már nem a párt tagja, elszámolással nem a párt­nak tartozik”. Ez most a magyarázat, miért nem beszélnek Simon Gáborról. Ez­zel az ügy nyilván nincs megoldva, hiába járja a stúdiókat az időközben hiva­talba lépett új kommunikációs igazgató, nemkülönben a szóvivő, és mondja, hogy „nem tudjuk, miért csinálja ezt Gábor”. Az ember nem szeret tanácsokat adni pártoknak, de kicsit nagyobb erővel próbálják megtudni, miért csinálja ezt Gábor. Mégiscsak a párt nevelte föl. A párt csinált belőle embert. De mint látható, nagy a kupleráj a „szocialisták berkein belül”, ahogy azt szakírók írják. Az ügy természetéből adódóan megint felszínre kerültek a rendszerváltás utáni vagyonosodási kérdések. Az alapkérdés igen egyszerű: hogyan gazda­godhatott meg néhány politikus olyan eszelősen, amikor képviselői díjazásán kívül látható jövedelme nem volt. Azok is, természetesen, akik Simont most ütik-verik, viszont megfontolandó, amit Schiffer András beszélt: „...torkig van­nak az emberek azzal, hogy adott esetben nagyon fiatal, kizárólag közpénzből élő emberek rövid idő alatt ingatlanbirodalmat, hatalmas földbirtokokat, cég­­birodalmakat halmoznak fel. Kötvénybizniszekről más önkormányzatoknál is terjednek hírek, és más képviselők esetében is (...) érdekes növekményekre le­het felfigyelni”, az LMP ezért kezdeményezi, hogy „csapjon oda az adóható­ság”, és legyen vagyonosodási vizsgálat a rendszerváltás utáni politikai elittel szemben. Nem rossz. Meg az sem, amit Gyurcsány kezdeményez: vagyonosodási vitára hívja ki a miniszterelnököt. Arra kéri, hozza magával a vagyonosodását igazoló iratokat, dokumentumokat, ő is ugyanezt teszi majd. Gyurcsány már korábban jelezte, hogy szerinte Orbánnak átláthatatlanok a jövedelmi viszonyai. Nyilván nem lesz belőle semmi. Nem azért, mert indokolatlan az ilyen vita, hanem azért, mert túl sokan gazdagodtak meg a politizálásból, és az idevágó új vagyonoso­dási törvényt nekik kellene megszavazniuk. Az LMP társelnöke a szocialista Józsa István cégére utalva elképesztőnek nevezte, hogy egy képviselő kormánypárti politikusként folyamatos üzleti kap­csolatban álljon a Paksi Atomerőművel. Stimmel. Ahogy az is elképesztő, hogy annak idején a közpénzügyi államtitkárrá kinevezett Keller László több család­tagját elhelyezte állami hivatalokban, és általában is, a rendszerváltás utáni idők tele vannak Torgyán-Hingyi-ügylettel, bánya- és szőlőüggyel. De mondok to­vábbi elképesztő történeteket, a legújabb időkből: az atlatszo.hu közérdekű adat­­igénylést nyújtott be az MTVA-hoz, amelyből kiderült: a közmédia kiszervezi egyik alapfeladatát, a hírgyártást, és 2014 januárjától a Strategopolis Kft. vé­gezheti azt évi nettó 42 millió forintért. A Strategopolis Giró-Szász András kor­mányszóvivő volt cége, amely a Fidesz-frakciónak is alvállalkozója. Ha Józsá­­nak a fejére olvassák, akkor Giró-Szásznak miért nem? Más. A Heti Válasz főszerkesztőjének lánya érdekeltségében lévő cég 24,9 mil­lió forint értékű megbízást nyert a Magyar Nemzeti Banktól. Az Akció BTL Kft. egyedüli ajánlattevő volt a konferenciák és rendezvények szervezésére ki­írt MNB-s közbeszerzésen. Borókai Gábor, az első Fidesz-kormány szóvivője, a Heti Válasz főszerkesztője, Borókainé Vajdovits Éva, a Közigazgatási és Igaz­ságügyi Minisztérium (KIM) kormányirodát irányító helyettes államtitkára. Lányuk, Borókai Flóra cége az MNB dolgozóinak csapatépítő programokat, valamint egyéb konferenciákat 24,9 millió forint + áfa összegért szervez. A ke­retösszeg éppen alatta marad a kis értékű közbeszerzések 25 milliós értékhatá­rának, amíg nem kell nyilvános ajánlattételi felhívást közzétenni a beszerzések­re - írta a napiJiu. Érthetetlen, hogy amikor valaki politikai pályát választ - Giró-Szász szóvi­vő, Borókai az volt, Borókainé helyettes államtitkár -, akkor miért nem veszi tekintetbe ennek a pályának a kellemetlen kényszerűségeit. Például, hogy po­litikai pályára lépésével bizonyos értelemben automatikusan korlátozódik csa­ládjának, hozzátartozóinak mozgástere, és a politikusi sorsnak ezen az igazság­talanságán lehet morfondírozni ugyan, csak kikerülni nem. Orbán esetében a választás lehetősége egyértelmű volt: megkérhette volna édesapját, hogy mert ő maga a nemzet föltámasztásán munkálkodik, az hagyjon föl a bányászkodás­­sal. Vagy: ne hagyjon föl, de akkor nehéz lesz a föltámasztáson munkálkodni, hiszen folyamatos támadási felületet jelent az átkozott bánya. És Giró-Szász egykori üzlettársai ne pályázzanak, mert Józsa is rosszul tette, és akkor ne pá­lyázzanak a Borókaiak se, ugyanazért, amiért Józsa se. Vagy ha nem így, akkor hogy van ez? A Schiffer által említett vagyonosodási vizsgálatot pedig javaslom kiterjesz­­teni a holdudvarra, a családra, és mint alanyt, vonják be az újságírókat. A kol­légák jelentősnek mondható hányada a rendszerváltás óta folyamatosan ott leb­zsel a nagy asztalok körül, és várja, hogy az osztozkodásból nekik is jusson, né­zik, hol esik le egy-egy falat kenyér, nagyobb hús. Az újságírók vagyonosodá­si vizsgálata bizonyára jól mutatná be, hogyan lettek a társadalom őrkutyáiból az évek, évtizedek során moslékkutyák. De nyugi: nem lesz itt rendes vagyo­nosodási vizsgálat soha. Lapunk megjelentetéséhez különösen értékes támogatást kaptunk azoktól, akik tavalyi jövedelemadójuk egy százalékával segítették az Élet és Irodalmat. Kérésünk idén is ugyanaz: rendelkezzenek a mi javunkra! Élet és Irodalom Alapítvány Adószám: 18001776-1-42 Zsebők Zsombor munkája 9 770424 884005

Next