Magyar Életképek, 1843. január-június (1. évfolyam, 1/1-6. füzet)

I. füzet

98 GAAL „Talán mivel száz forinttal kínál. Hohó nem az első úr vol­na, ki szobaleányok után jár, én Darius minden kincséért sem bocsátom ki, ’s megyek a’ nagyságos úrhoz.“ ,„Ember megöllek.444 Riadá az inasra Karády. „Próbálja, de én kiáltok.44 Viszonta daczosan az inas, és szá­ját ollyanra látá, hogyha az ajtó csak annyira nyílik is szinte me­nekülni lehetett volna Karádynak , de Náni fürge keze ismét meg­előzé ezen hatalmas szájtátás rész következéseit. Karády azon­ban átlátá, mikint a’ szerelemféltéstöl dühödt inassal nem boldogul­hat, ’s egy gondolat villant meg agyában, mellyet a’ remény utolsó horgonya gyanánt ragadt meg. ,„Jól van, menj tehát, ’s jelents be uradnak, szólani akarok vele, de csak négy szem közt; nevem Karády László.444 „Talán hogy ezen gonosz leány segedelmével addig elszök­­hessék; nem, én kiáltok.44 .„Jól van hát maradj itt. — Mondá haragosan Karády ’s a’ leányhoz fordula. — Menj ’s jelents te be, de mondd; csak négy szem közt szólhatok vele.444 Náni távozók, az inas durczásan mor­­gott, ’s karai inogtak, mintha kedvök lenne Karády testével, ha nem is barátságos, de igen közel érintésbe jöni; ez egész­­el­­szántsággal néze maga elibe, mint ki fontos lépésre határozd magát. — Őszinteség — gondolá — életemnek ez volt istene, ’s most sem csaland, mert Ladányi ha olly derék ember mint a’ hír festi, megbocsájt a’ tapasztalatlan, a’ csalatott, de javuló ifjúnak­ ,Tessék bejöni.­ Szóla a’ szobaleány. Karády aggodalmas léptekkel indult, de lelkének fellegei már már derűjében voltak, tiszta szándéka napja előtt; ’s midőn a’ terembe ért, a’ távozó Ida pillantott reá vissza szobája ajtajából, ezt az ifjú boldog előjelnek tekintve az atya szobájába lépett, itt a’ csodálkozás jeleivel fo­­gadtaték ugyan, de nem hidegen; Ladányi megvallá, hogy lá­tásból már ismeri őt, atyjának pedig barátja volt. „Úgy annál őszintébben szólhatok 44 — kezdé az ifjú ’s elbe­szélő Ida iránti szerelmét, idegcsalatását Kákay által, még a’ játékot, ’s a’ hatszáz percentes kölcsönt sem hallgatva el, bocsá­natot kére Ladányitól, ’s mind olly meggyőző őszinteséggel, olly meleg árnyékzataival a’ fájdalmas megbánásnak, ’s a’ természetes

Next