Magyar Életképek, 1843. január-június (1. évfolyam, 1/1-6. füzet)
I. füzet
II FÁY ANDRÁS. Mert nem szerencse járni, hanem érzelmeink boldogitnak bennünket a’ szerint, mikint ezek, romlatlan sziveinkben és kedélyeinkben visszatükrözik magokat. A’ legmiveltebb ész is, készebb ügyvédéül szegődni a’ romlott szívnek és kedélynek, mint jó útra téritni azt; mig ellenben ártatlan szív és kedély, észmiveltség nélkül, ollykori tévedés mellett is , boldogíthatnak. És e’ szívet, kedélyt, tanyáját az ártatlan érzelmeknek, az emberi társaságokat boldogító kegyeleteknek, anyák vezetései adják első éveinkben nekünk! Kell-e többet mondanom arra, milly fontos dolog kellően kiképeznünk a’ leendő anyákat? És ezen anyák, hitveseink is, ha jók, földi mennyeink. Az ártatlan szívű, kedélyű hitves, nem taglalgatja női kötelességeit , tudakolva: miért ? meddig ? hanem teljesitésökkel boldogítja férjét; folytonosan szelíd, előző, nyájas, kedveltető, mert felhőtlen nap tisztán szokott ragyogni; hőségét kegyelet őrzi, a’ boldogságát és boldogitását a’ sorsávali megelégedés. Nem fontos-e tehát, a’ leendő hitvesek kiképeztetése ? És ezen anyák, hitvesek, egyszersmind házi asszonyok is. Itt van leginkább helyén a’ háziasság, azon kedves tulajdona a’ nőnemnek, mellynélfogva, bár szeretettel öleli az egész emberiséget , egyedül önházában van otthon; ez tulajdonképeni világa, mellyben él, munkál, örül. Ha szive és kedélye tiszta és jól képzett, nem fog repedni, házon, családon kívüli zajos örömek után, nem fog erőködni rang és körülmények felett, nem leend neki házi köre szűk, annak folytonos apró gondjai, foglalatosságai untatók vagy épen terhesek. Az ártatlan szívű, kedélyű házi nő, mikint Veszta papnéja, híven megőrzi a honi, családi élet tűzhelyét, a’ hazai szokásokat. Ki ne látná tehát által, milly üdvös házi asszonyaink kiképeztetésök? És ezen anyák, hitvesek, házi asszonyok, egyszersmind társalgásaink szerei is. Nem leend a’ jól képzett szívű és kedélyű nő, mikint a’ csak mívelt eszü gyakran lenni szokott, a’ társaságokban követelő, szerénytelen hiú, női körén túlcsapongó, vagy épen elmésen rágalmazó. Ő nyájas leend, embert, érdemet becsülő, hű barátné és rokon , szerény, vig dévajság, szíves magafeledés, és kedveltető tetszeskedés nélkül. Érteni fogja egy