Életképek, 1845. július-december (3. évfolyam, 2/1-26. szám)
1845-10-25 / 17. szám
518 Mit hirdetett az állós szép hazádban, Mi nem zavarta áldott békédet? ’S a’ felvirulás tiszta századában Nem alkotott a’ bűnnek ünnepet. ’S kardot veled — mit ellen retteget Önvéreid fejére fenete. Vitéz horvát nép, oh, ne halld szavát; Tagadd meg őt, tagadd meg rész tanát; Melly századoktól törzsünkön virul Az ág, szakadva , hervadásba hull. ’S van-e javunk, mit kar- ’s lélek-csatában Gyakran sirszélen vitt ki szent hazánk, Mi meg ne volna a’ horvát honában, Miben testvérileg nem osztozánk. Mit mond a’ törvény , mellyet e’ hon ad? Horvát ’s magyar, mind egyiránt szabad. Vitéz horvát nép, oh, halld meg szavát; Tiszteld a’ törvényt ’s tiszteld szent tanát; Melly századoktól törzsünkön virul Az ág, szakadva, hervadásba hull. Mi a’ magyar ? — tanítja öt marok nép, ’S körűle tenger milliónyi tót, Ez árba dőlj , itt üdvözülsz rokonkép, Látandva hajnalt messze virradót. De hidd, e’ hajnal, ez csak éjszakfény, Éjente bolygó ’s múló tünemény. Vitéz horvát nép, hát ne halld szavát; Tagadd meg öt, tagadd meg rósz tanát; Melly századoktól törzsünkön virul Az ág, szakadva, hervadásba hull. Temérdek tót, kelet ’s éjszak lakója. De mondjátok, hol e’ földön szabad? Csak ott, hol üdvét a’ magyar jog óta ’S testvérkarokkal kész védelmet ad. Szabadságban tölünk nevelt rokon, Nincs más hazád csak e’ szerette hon. Vitéz horvát nép, halld meg hát szavát; Szeresd a’ népet ’s tiszteld hű tanát; Melly századoktól törzsünkön virul Az ág, szakadva, hervadásba hull.