Életképek, 1845. július-december (3. évfolyam, 2/1-26. szám)

1845-07-05 / 1. szám

l hatalmasabb jön, ’s üldöztetéseit a’régi templomokon, szobrokon és iromá­nyokon meg kezdé beszűlni. Már Konstantin császár tiltotta meg az áldozást templomokban, mellyek azóta elhanyagolva ’s az áhitatosságtól elhagyatva, nagyobbrészint csak mint a’ művészet emlékei tartották fel magokat; midőn azonban Theodosius alatt Jupiter tisztelete a’ római senatus által is végképen megszüntetett Sysmmachus szónoklatának ellenére, ki a’ régi vallást, melly alatt Róma hatalmának tetőpontját elérte, a’ Capitoliumban hiában védelmezte, akkor a’ templomok a’ legnagyobb vallásos dü­hösséggel támadtattak meg, ’s minél szebb volt az épület ’s minél tökéletesebb a’ szobor benne , annál biztosabb volt veszte, mert a’ vakbuzgó barátok csoportosan nekirohantak a’ régi vallás minden emlékeinek ’s azokat összerombolták , nem mintha nem érezték volna a’ művészet remekeinek szépségét, hanem azért, mert épen azon emlékek hatásától féltek leginkább , mellyek, midőn rajtok az ősi hit fénykoszorúja elhalványult, még a’ művészet által felszentelve maradtak. _Szent Marczel szintolly dicsőségnek tartotta ezen időben , hogy a’ bálvány­­rontó hírére kapott, mint később Sah Mahmud, a’ gaznevida, miután Indiába berontva, a’ hires templomszobrot Delhiben feldúlta; hiszen még a’ hetedik században is nagy Gergely pápa megfedte a’ papokat, kik a’ pogány költők munkáit olvasták. De alig múlt el még egy-két század ’s az egész jelenet megváltozik, ’s a’ régi irók munkái kolostorokban h­atnak le , ’s a’ szerzete­sek , kik a’ negyedik században annyi műkincset ’s kéziratot megsemmisit­­tettek, ezek legszorgalmatosabb gyűjtői és megtartói. Midőn a’ barbár nem­zetek Rómának minden institutióit ’s a’ társasélet régi idomjait megsemmi­sítették , ki gondolta volna akkor , hogy nyolcz századdal később az ujonan fölfedezett római jog fog rajtok uralkodni, ’s hogy azon császárok parancsai szerint fognak megitéltetni, kiknek hatalmát őseik győzelmesen megtörték. — Igaz ugyan, hogy a’ régi irók ezen időben leginkább nyelvészeti tekinte­tekből gyűjtöttek és olvastattak; a’ ki azonban ezekkel egyszer foglalkodni kezd, annál az ízlés is nemesedik. — A’ nagyszerű előképek csakhamar után­zásra’s versenyzésre hívtak fel, ’s nemesebb irányt adtak az újabb kifejlő­désnek ’s a’ nemzeti irodalomnak, mellyet azon különböző világnézet, mellyből ezen művek eredtek, az egyoldalúságtól megmentette, sőt végre azon bilincseket is megtörte, mellyekben a’ philosophiai ’s theologiai tekin­tély az emberiséget fogvatartotta. Mig azonban a’ régi irók stúdiuma nagyobb készültséget ’s több időt megkíván, addig a’ régi műemlékek , még a’ tö­megre is , közvetlenebbül hatnak; ’s különösen a’ szépségérzet nemesítését eszközük, midőn az érzékek által az észhez szólnak ’s ugyanakkor gyönyör­ködtetnek, midőn tanítanak. Innét magyarázható azon vonzódás a’ régiség műemlékeihez , mellyet nagy férfiaknál olly gyakran tapasztalunk, kik ezek­nek gyűjtésében és szemlélődésében terhes és fárasztó gondjaiktól felüdülnek. Mátyásunk például, kinek palotáját a’ régi művészet emlékei disz­esítették; Medicis Lörincz a’ fejedelmi, kinek kormánya alatt Florenz a’ művészetek ’s tudományok templomává vált. Ügyén a’ törökök felett olly gyakran diadal­

Next