Életképek, 1846. július-december (4. évfolyam, 2/1-26. szám)
1846-08-01 / 5. szám
DARUVÁR, júliusban. Adjon Isten sok jó napot szerkesztő uramnak! Hát csak azt akartam kérdezni, hogyan forog a’ világ kereke Pesten ? Nálunk legalább sehogy sem forog. Az eszélyes „ildomosok“ (kik a’ hegyet is völgynek nézik) megkötők azt a’ tespedés nehéz lántzaival, félvén, hogy nagyon sebesen találnánk le- vagy inkább felrohanni. Méltóztassanak a’ daruvári vizekben megfürödni; a’ homályos szemekre igen jó hatású. Lássa , tisztelt principalis uram , mióta utolszor volt szerencsém kegyedhez (bizony jó rég ehetett, mert még sohasem láttuk egymást) sok országot világot jártam, de sokat is tapasztaltam. Ha úgy tetszik, elmondom. A’ sztárai (Baranya m ) révnél átkelvén a’ Dráván, az első tárgy, mi a’ túlparton (Veröczem.) szemembe tűnt, vesztefa volt. Ezelőtt statáriuma lévén a’ megyének, minden helység határában egy illy rémoszlopot emeltetett, mellyre ugyan egy betű sincs vésve, a’ népnek mégis nevelési kézikönyvül volt szánva ; de a’ nép buta és zsivány maradt, mint volt. Építsetek akasztófákat és azonnal terem elég aláravaló, ha mindjárt nem is ott kezditek, hol kellene !Minden falunál vámot kellett fizetnünk ; tehát erre szűz vállu ember ne járjon. Itt t. a’ helységek kerítéssel körülfogvák és vesszőből font kapujok van. Az ezt kinyitó gyermek ajándékot kér , vagy inkább követel. A’ baranyai helységeket a’ Dráva mentében külsőleg is nyomorúknak nevezhetni ugyan, de minél beljebb haladtunk Slavoniába, annál inkább kisebbedtek az ablakok és gyérültek a’ kémények. Majd mindenütt a’ restség ’s ennek testvérével, a’ nyomorral találkoztunk. A’ rácz paraszt, még a’ vagyonosabb is , nyomorultan él. A’ táj maga komor és vadon. Az egész, elhagyott legelőnek tetszik, mit kényekedve szerint bebarangol a’ marha, ha itt-ott néhány hold bekerített silány törökbuza és még silányabb gabona arra nem emlékeztetne, hogy emberkéz miveli. A’ regényes (!) nevű Szopján haltunk meg. A’ helység neve alkalmasint arról veszi eredetét, hogy az utas, ha eleséget nem hoz magával, ujját szophatja. A’ korcsmáros , úgy látszik, a’ mérsékleti egylet tagja ’s ebbeli buzgóságát vendégeire is kiterjeszti. Azért nem ad nekik egyebet vörös bornak gúnyolt eczetnál. Ételről szó sincs. ’S illy vendégeltetést tapasztaltunk egész utunk folytában. Szerfelett nagy lehet ezen országban a’ vendégszeretet, mert, mint magok a’ korcsmárosok mondják, úri vendég náluk fehér holló. Másnap vidorabb tájképek vonultak el előttünk. Utunk a’ Dráva lapályos környezetéből lassanként kiemelkedve , kellemes dombsorozaton vitt keresztül, itt-ott regényes völgyekre nyilván meg a’ kilátás. A’ végtelenig nyúló Fekete hegy soknemű lánczolatához minden lépés közelebb hozott Az Alpesek ezen véglánczain számos ősromok láthatók , és tudtomra mégis nem találkozott senki, ki ezen fáradságos — mert csak gyalog lehetne megjárni — utat megtette és ránk nézve is bizonyosan érdekes tapasztalásit a’ világgal közlötte volna. Ugyan e’hegyekben egy falu van, mellybe csak gyalogösvény, de kocsi-ut nem vezet. Minden év néhány követ leemel a’ romokról, minden év egy mondát rabol el a’ nép emlékezetéből, mig végre minden elenyészik. Pedig léteznek müveit nemzetek , mellyek mindezt drága kincs gyanánt értenék. Furcsa ellentétül szolgált látnom ezen tunya népnél, miként távol a’ falutól", néha a’ legvadonabb helyen vagy őserdőben gyümölcsfákat olt és nevel. Számosakat láttunk az út mellett. Tudjuk, hogy Tótországban kitűnő a’ gyümölcstenyésztés. Egy éjszakamerikai jelenetnek is levélt tanúja. Ez egy telep alapítása volt, közepén a’ rengeteg erdőnek, magas hegyoldalban Vesszőből lent félig kész házak , ideiglenes kunyhók , rögtönzött irtásföldek’stb. különös egészet képezének Ugyan e’helyen két évvel ezelőtt felső magyarországi tótok telepedtek meg; de mielőtt helyre vergődhettek volna , a’pusztító hideglelés folytán egytől egyik mind kihalt. A’ tetőnélküli faházak ’s roskadozó kunyhók darab ideig gazda nélkül romladoztak ; a’ félig mivelt földet újra gyom és gaz verte fel, a mig ismét találkozott egy kis karaván, melly e’ balsorsu helyen tanyát ütött, a’ megkezdett munkát folytatván. Miután pedig ezek elődeiknél kevesebb számmal vannak, a’pusztulásnak még sok helyütt szabad tér nyílik, emlékeztető azon szerencsétlen catastrophra. — Básztáján ebédeltünk. Két, három esztendős csibén rágódtunk, — bort magunkkal hoztunk. Midőn épen azon tünödénk (szomorú tekintetünk a' két tyúkon függött és a’ savanyu ugorkán, melly nem volt savanyu) van-e igazán étvágyunk , — megzendült ajtónk előtt egy lelkes csárdás, eljátszva czigányok által, kik szinte Daruvárra igyekeztek. A’ tűnődésnek vége szakadt; a’ legnagyobb farkas-étvágy egyszerre beállt ’s a’ legconservativebb vén kakast is a száraz csontig devalváltuk volna. — Innét másfél óra alatt Daruvárra értünk. E’ táj egyike a’ legregényesebbeknek Utunk magas hegyeken vonulván keresztül, láthatárunk a végtelenben veszett el. Horváthország ’s a’ határőrvidék kétes homályban tűnt fel, mig távolról tán Stájer magas hegyei kékeitek ; másfelől a’ szeretett hon bérczein csüggtek szemeink. A’ magas bükkerdőkkel sűrűn ellepett Fekete hegysorozat közt jártunk , mellyeken néhol egy rom fehérlett. Az, mellyet itt közel láttunk, Török várnak neveztetik Daruvár (Pozsega m.) magában igénytelen mezőváros, ellenben az urasági kastély , helyzete és nagyszerűsége tekintetéből, fődisze e’ helynek. E’ mellett nagy terjedelmű ’s igen költséges vadaskert vonul el , majdnem uj falzattal övezve, mellynek tetején különös számításnál fogva , törött üvegdarabok vannak felállítva , az átmászni vágyók elrettentésére. A’ kert lakói őzek, dámvadak’s egy szarvaspár. Utóbbi olly szelíd, hogy a’ fürdővendégek szívesen meglátogatják ’s holmi csemegékkel kedveskednek neki. Az utczán magas faoszlopon magyar és rácz nyelven a’ hely neve van irva. — A’ fürdőházak — ámbár egyike még uj — a izlésüek és kisszerűek. Örvendetesen leptek meg az ajtók feletti egyedüli magyar felírások, mint: „Kútfő, János-, Antal-, közönséges-, társaságifürdő“ ’stb. E’ tekintetben tán némelly magyar fővárosi közhelyeket is megszégyenit. A’ társasági fürdőben, hol magas rangnak is megfordultak, nők és férfiak vegyest fürdenek, mi igen mulatságos lehet, sőt democraticus institutio; én mégis e’ tekintetben olly elfogult