Életképek, 1847. július-december (5. évfolyam, 2/1-25. szám)
1847-11-21 / 21. szám
JÁSZBERÉNYBŐL. — A’ tétlenség ölében tengni szerető fiatalságunk egy töredéke legközelebb a’ jövendőre gondolt, mert műkedveltő társulattá alakúlt színdarabok’ előadása végett; ’s a’jövedelmet egy kölcsönkönyvtár tőkéjének megalapítására tűzte ki; választott a’ társulat két igazgatót szem előtt tartva azt, hogy két gyenge hivatású egyénből kitelik mégis valami okos. Az előadásokat megkezdették a’ ,,Kérők“ czímű három felvonásos sz. darabbal, később pedig a’,,Falusi lakadalmat“ adták. A’ közönség eddig méltánylattal karolta fel e’jó ügyet, a’ két darabból bejött jövedelem 100 ezüst forintot meghaladott; azonban az előleges költséget nem fedezte, mivel új színpad felállítása volt szükséges. Lelkes H. E. tag szorgalmas fáradozása a’ színpad felállítása és diszítése körül közelismerést vívott ki. A’ békés egyetértést megzavarta bizonyos darab szerepkiosztásán keletkezett viszálkodás: az egyik igazgató E. S. olly egyént kivánván a’ társaságba bevétetni , kinek nélkülözését a’ társaság alakulásakor kimondotta. Ez élénk vitára adott alkalmat gyűlésben és azonkívül, és annyira, hogy E. S. igazgató H. E. tagot, a’ miért napraforgó indítványa ellen kikelt, a’ piaczon tömérdek nép előtt pofonnal ijeszgette, min több felekezetű polgárok megiszonyodtak. Sajnálni lehet a’társulatot, hogy illy rakonczátlan igazgatót szemelt ki, annál inkább , hogy gyengéd hölgykoszorúval van összefonódva. Bizony bizony pedig káromkodással kevert igazgatás nem nőkörbe való; igazgatónak érett, szilárd jellemű, udvarias egyén való , nem pedig próbákon és gyűléseken dühös, pletyka, a’ tagokat kicsinyítő rágalommal bíráló, úgy is van elég elfogult ember kivált kisvárosban , ki a’ legszentebb ügy felkarolóit is fitymálva lenézi. Városunk’ több részein látni lehet, hogy az illetők a’szépítésre ügyelnek ; vannak több helyen faültetvények, sétatérünk is megjárja, bár gyéren örvend látogatóknak a’ legkedvezőbb időben is ; hatóságunk tart itt őrt is, ki gondosan eltereli a’ fűre kívánkozó bármillynemű állatot, esteli időben azonban ott legel két ló megnyűgözve, valami babonás anyóka kísértetnek hinné átszellemült idegzetit látva — és a’ jó őr nem bánthatja , mert a’szomszéd tekintetes úré! ! Egy utczai csoportozatban két hivatalnokocska összekoczódván , élénken mérlegezték : mellyikök legyen becsületesebb ? Szép példát tanúsított kifejezéseket lehetett hallani. Most ennyi elég, jövőre ismét. H ú n y o r. PÉCS , octoberben. — Élénkebb politikai mozgalmaink, mellyek valahára Baranyát is felrázták százados álmaiból, hétköznapi társas életünkre elhatározó befolyást gyakoroltak. Míg egyfelől az elemek elkülönzése nem egészen simán történhetett meg, miként a’ légtisztító vihar is felkavarja a’ hullámokat; másrészt az elemek csatája után — visszatérvén a’ vizek medrökbe ’s elválván a’ szárazföldtől — midőn az utósó had el fog gyűrűzni, ismét a’ béke és csend foglalandja el megingatott trónját; de nem a’halál csendje , nem a’szolgaság békéje, miként ez előtt, hanem az életé — a’ szabadságé ! — Hogy ne téveszszük szem elől e’ lap irányát, csupán egy férfiúról fogunk emlékezni , ki legújabban a’ központban is viruló koszorúkkal övezde honfiuság szentelte fejét’s kit a’ fővárossal némileg megosztva, mi is magunkénak vallhatni szerencsések vagyunk. E’ férfiú volt vidékünk életnemzője. Ő volt, ki megtöré a’ százados tespedés kemény kérgeit, ki a’hamvadó szikrának életet nyújtott; ő volt a’ Zeus , ki mennyköveivel éltetővé varázslá légkörünket. És midőn láttuk őt homokhordó napszámosként fáradni a’ jó ügy alkotványa körül, midőn nehéz munka és türelem közt napok és éjek múltak, mellyek balsorsot ’s nem sikert hoztak , és magas lelke nem merült ki a’ visszás körülmények távlatiban, midőn szelíd képe, lelke tükreként, híven sugárzá vissza az egyes pillanatok jó vagy bal reményeit — mert hiszen nem alacsony érdek, nem hideg számítás, nem kárvágy, hanem a’ hazafiság tisztafényü lobogványa vezérli őt a’ sivár pusztán keresztül az Ígéret földére — , akkor önparányiságunk érzetében meghajoltunk az imádandó előtt, mert lelkünk mélyéből meggyőződtünk, hogy : Nincs , ki jobban szeresse hazáját, mint ő !. Nints, ki úgy tisztelje a’ törvényt és törvényes fejedelmet, miként ő!... Körűlé a’ meggyőződés tábort gyűjtött, melly általa és körében öregbedett hitben és lélekerélyben; mert az ő ajkáról nyeré az ige malasztját. A’ nép pedig ünnepet ült, mellynek örömzengése a’ kunyhókig elhatott. És midőn az első szellemi csatát, mellyre vezérlett, diadal koszorúzás oda dobták az ellennek az anyagi győzelmet, melly a’ nyers erő dicsősége volt. Végre midőn távozott körünkből, reményt nyújtván mielőbb viszont megjelenni, számosan kisértük őt a’Duna habjaihoz , hol színeinket fövegén viselve , lépett ,,Lajos“ gőzösre, magával vívén mély kegyelettel párosult szeretetünket. Háromszoros éljen harsogott istenhozzádot vezérünknek és a’gőzerőmű, miként egy óriás mén, büszkén száguldott előre a’ torló habok ellen, mintha értené, milly kedves terhet szállít tova. Szemeink pedig elhomályosultak — ég és föld összefolyt a' könycseppben , melly a’ legszentebb érzelmek harmatgyöngye volt. — — Gróf Batthyány Kázmér a’ követválasztás napján hagyá el Pécset, miután több emlékezetes napot töltött körünkben. B a g o t a i. SOPRONI LAPOK. Nov. elején. A’ fák, az ez éven dús termésű gyümölcsösök, leveleiket elhullatják, az erdők csattogánya ág közt árnyékot nem talál, a’ zöldült virányokon sivító szél csapong ’s csókdlozza a’ bérezek kopasz ormait, a’ ki-kibukkanó napot rongyos felhők kergetik , mulató kerteink tekintete zordon , az egész természet vidor alakja magába tért viszsza —a’ városon kívül; a’kávéházak fűttetnek, a’kártya- és egyéb társaságok a’ télre alakulóban vannak , ’s szerkesztetik a’ compania; a’ tekézök már nem egy ingben , mint nyár derekán , hanem téli kabátban ,,besetzelnek;“ a’ kávésok mosolyogva örülnek a’ költő vendégek érkeztén, kik a’ szüredéket is jó kávé helyett iszszák, az utczai páros-séták gyérülnek, a’ kirándulások megszűntek, a bérkocsisok zubbonyba burkoltan gúnyolják a’ szegény urakat: ,,Farmer Euer Gnaden“ a’ városon belül; ’s mindez onnét, mert az ősz nyakunkon ül. — Szüretelünk igen , de nem mint a’ zalamegyei magyarok, vidor örömkitörés- és zenekisérettel. Az element számolása a gondolatot leköti ’s az elégületlenség béke korba rugalmasan tör ki, míg amott a szüreti vigalmak vonnak fátyolt a’ való keserű perczeire. — Az ellenséges időjárás a’ hegyek termése iránt táplált legszebb reményeinknek szárnyát szegé. Bor lesz elég , de lesz csiger is; a levegő üstököse, a négy napi hosszúságra nyúló esőzés, előlegesen pinczérkedők, a’rothadásnak indult gerezdek, a’felpattogott szemek kellemetlen hatást idéznek elő a’ boros gazdák között. Aug. 28-án estve a soprony-németujhelyi vasúton szerencsétlenség