Életképek, 1848. január-június (6. évfolyam, 1/1-28. szám)

1848-05-28 / 24. szám

II.­KÁROLY. E’ város felöl hallgat a’ Krónika, bár Szathmármegye egyik legnagyobb városai közé tartozik, mind népségére, mind pedig kiterjedésére nézve, úgy szellemi hala­dására is; több figyelemre méltó események, mellyek e’ városban előfordultak, senki által nem közöltetnek; és igy a’ feledés fátyoléval ellepleztetnek. E’ czikk írója is csak különös ha­mis vádak következtében kénytelen tollat ragadni, hogy e’ város békés polgáraira ráfogott vádakat megczáfolja, és egyszersmind a’ történteket közölje. Nemzetünk békés átalakulását 15.000 népességű város lakói éber figyelemmel kisérék, és bár elragadtattak a’ jó hírek hallásán, de azért semmi legkisebb kihágásra alkalmat nem adtak, és mégis találkoztak rágalmazók, kik nem átalták azon hirt terjeszteni e’ város lakói­ról , miként e’ város lakói a­ legnagyobb illetlenséget követték volna el földesurak ellen; e’ hír hamis, és ezt nyiltan kimondani kötelességem, minthogy a’földes urakat bántani még csak eszméletünkben sem volt, annál kevésbé, hogy azoknak vagyona vagy személye ellen törekedtünk volna. Igaz ugyan, hogy városunk a’ martiusi pesti események után egész más színt ölte magára, mert bár tiszteljük volt földesurunkat, mint főispánunkat és mint pol­gártársunkat , de tisztjeinek eddig rajtunk végbevitt önkényét többé szívelni nincs kedvünk, és ez volt a’ legnagyobb kihágásunk, hogy egy pár közülök, még mindig hatalmaskodása miatt általunk letorkoltatok. Mi, még az annyira utált és országszerte üldözött zsidó lakosokat is, a legnagyobb bő­rében hagytuk, nem követve a’ műveltebb városoknak hiresztelt példáját, mi bár talán nem ártott volna, mert azon város lakói, kik a’ zsidókat üldözék, okból indulanak ki, mert szegény hazánkban nem egy találkozik a’ zsidó nemzet között olly vérszopó piócza, ki Kuthy Lajos ,,Haza rejtelmeidben előadott Loki Simont nemcsak megközelíti, de felül is múlja. *) II.­Károlyban semmi kihágás eddig nem történt, de a’ környékén több helyeken , igy Részegen, Csomaközön, Szaniszlón, nagyobbára oláh helységekben , katonai erő kivántatott a’ lázangók elnyomására és befogására, mihez a’ n.­károlyi nemzeti őrsereg is segédkezet nyújtott, nevezetesen, midőn a’ befogott lázangók hátramaradt társai százával akarák éjjel a’ megyeházát megrohanni, és befogott társaikat kiszabaditani, a’ nemzeti őrsereg fegyverben várta a’rohanó vendégeket, és sikerült az előcsapatot, mintegy 11-et, többi társaihoz bekí­sérni , mit a’ hátramaradtak egy megszökött lovas spion által megtudván, jobbnak látták me­­lényükkel felhagyni. Ezen szaniszlói jobbágyok felül 12.000 pft kárt okoztak földesuroknak, de legnagyobb kárt tettek azon több százra menő eperfák kivágásával, mit egy délután kipusz­­títanak. Felkelések és földesúri földelfoglalások még mindig történnek , kivált oláh helysé­gekben, azért, hogy e’ megyében a’ béke és rend mielőbb helyre álljon, szükség, hogy a’ kevés katonaságot pótló őrsereg a’ ministerium által mielőbb jó fegyverekkel elláttassék, hogy szükség esetén annak rendén kiállhasson. Szinte óhajtva várjuk a’ ministeriumtól a’ nemzeti őrsereget illető törvényeket, és ru­házat minőségét, de nem nagy hajlamunk van az újságokban tervezett vörös nadrághoz, mert az nem az alföld borzasztó saraihoz és pocsolyás utczáihoz való, azért inkább óhajtanánk a’ szürke setét posztó nadrágot, zöld attilát nemzeti sinórzattal, és akár minő színű csákót, de az is a­ fekete szin inkább, mint más, kérjük a’ ministeriumot ezen észrevétel figyelembe véte­lére. — Gyűlésünk 1-jő májusban kezdődött, az nap történt főispánunk beiktatása a’ legna­gyobb csenddel, ugyan akkor olvastattak fel a’ törvények. A’ polgári- és az eddig úgyne­vezett uri-casinónk mart. 23-án egybeolvadt. A’ casino kertünkben tartatni szokott zene ápril 30-án kezdődött meg, jól rendezett barna zenészeink által. Május 7-kén volt első lövészetünk, és az nap a’ városi polgárok tisztelet jeléül főispán­i méltóságát fáklyás zenével tisztelők meg. Május 23-ára sors-huzással párosult táncz-vigalmat tart a’casino-társaság, mellynek eredményét később közlendem, ha szerkesztő úr szívesen veendi. Egy nemzeti őr, VÁCZ, május 19-én. Az Életképek 20-ik számában városunkról azt írják, hogy a­ hely­beli Spiszburgeras megtámadta a’ zsidókat, de ezek szövetkezvén a’ parasztokkal és czigá­­nyokkal, a’ circumspectus házakat jól elverték. — A’ sors e’ városba ragasztván, arról annyit mondhatok, hogy Izrael fiainak, igaz, hogy szépen szaporodnak, soha egy hajszálát sem len­­díték meg, ezt tehát egész meglepetéssel hallotta a’ közönség. Igen viczczes fiú lehet ennek e’ lapbai beiktatója, én értem azonban ennek becsü­letes czélját. 14 ezer magyarajku lakossal biró városunk (Spiszburgeraj­okat nem ismerünk) úgy szól­ván Pestnek külvárosa, mert vasuttali összeköttetésünk a’ fővárossal egy óra alatt velünk mindeneket tudat, ’s ezzel azt gondoljuk, hogy rólunk is Pest mindeneket tudván, az a’ nagy­sággal közli eseményeinket, — pedig el kellene a’ helybeli történteket magunknak is szellőz­tetni annyival inkább, mert Váczról eddig csak azt tudják, hogy benne a’ nők szép bált tudnak adni. A’ circumspectus közlésre többen összesúgtak, hogy felelnek e’ költött eseményre, ha­bém­ mint máskor, úgy jelenleg is bármennyit írnának rólunk, azokat is feledékenységbe hiszik .) Ez nem ok az egész üldözésére. — Szerk.

Next