Ellenfény, 1996 (1. évfolyam, 1. szám)

1996 / 1. szám

Tompa Gábor: A szabadságot szabad - Bármiből születhet előadás, amely képes elementáris erejű megfogalmazásban megjelenni a színpadon. Ha a téma örök időktől fogva ismerős - márpedig szerintem minden téma ilyen akkor magának az előadásnak kell revelációként hatnia, érezzék úgy a nézők, hogy a színházi találkozás személyes pillanatában ismerik meg a minden időktől fogva ismerősét, hogy itt és most döbbennek rá a lényegére. Az ellenkezőjét is gondolom tehát annak, amit mondtam: akármiről nem lehet előadást csinálni. A színház csak a világról szólhat, csak erről érdekes, érdemes beszélnie. Azt mondják, hogy a művészetben nincsenek határok, nincsenek tabuk. Egy alkotónak mindent szabad. Ez is csak akkor igaz, ha a megszorító mondatot is mellé illesztjük: a művésznek csak a szabadságot szabad. Ez a gondolat akár csaiás prófétáig is visszavezethető. Ha a Bibliát az emberiség legdrámaibb forgatókönyvének tekintjük, akkor rengeteg botrányos pillanattal találkozhatunk benne, amikor a próféták - akik a művészek közeli rokonai - olyasmit követnek el, amely kivételt jelent a szabály alól, de a szabályra, a törvényre hívja fel a figyelmet. Ésaiás próféta például meztelenül járt a nép között. Izrael legnehezebb hetven évében, a száműzetés idején így tartott tükröt a társadalomnak és a természetnek. Nem a szavakkal hívta fel a figyelmet a korabeli állapotokra egy olyan helyzetben, amikor a szó elvesztette már meggyőző erejét. És nem is azt tette, hogy levetkőztetett valakit és rámutatott: nézzétek, hogyan jár az a férfi. A színházcsinálók számára is modellértékű ez a példa: nem elég valamit megmutatnunk vagy beszélnünk róla. Azonosulnunk kell vele, egyébként nincs hitele a gesztu­sainknak. - Úgy érzed, hogy a szó elvesztette meggyőző erejét? - Ha már csaiás korában így volt, akkor fokozottabban érvényes ez a mi korunkra. Talán George Steiner mondja valahol, hogy eltűnt a szavakból az az erő, amivel megszületésük pillanatában rendelkeztek. A tűz, fa vagy mennydörgés kifejezések például nemcsak a fogalmakat jelölték, hanem elemi erővel meg is jelenítették az adott jelenségeket. Az emberi történelem során azonban elkopott a nyelv felidéző ereje. A 20. századnak az a legnagyobb furcsasága, hogy miközben a kommunikációs eszközök soha nem álmodott fejlettségi fokra érkeztek, miközben az információátvitel sebessége hihetetlen méreteket öltött, az emberi kommunikáció egyre nehézkesebbé válik. Úgy érzem, hogy az embereknek nagyon sokszor nincs mit mondaniuk egymásnak, és erről állandóan fecsegnek.(Erről szól a Kopasz énekesnő is.) Ha azonban a prófétára figyelünk, vagy az egyetemes színháztörténet alakjai közül a bohócra - azokra, akiknek tudása a szavakon innenről és túlról, a­ szeretet felől érkezik, akkor alapvető emberi kérdésekre kaphatunk választ. Ők - ahogy Hamvas mondja - nem a trónra törnek. Ha a színház szólhat valamiről, akkor elsősorban az a dolga, hogy az ő magatartásukra hívja föl a figyelmet. (-­dor­si Szikora János: Szentekre van szükségünk -Létezik szerinted valamifajta színházi válság, amely meghatározza, hogy miből, miért érdemes ma előadást létrehozni ? - Lehet, hogy van. De én ezekkel nem szoktam foglalkozni. A válságaim mindig a saját személyes válságaim. Színházi válság pedig csak annyira létezik, amennyire az egész kultúra került álta­lános válságba. Sőt megkockáztatom, hogy a színház a többi művészeti ághoz képest még viszonylag jó helyzetben van. - Minek köszönhető ez a „ kitüntetett ” állapot ? - Túlságosan nagy, bonyolult és mély tradíciókkal rendelkező az intézmény­­rendszer ahhoz, hogy olyan könnyen szét lehetne verni, mint mondjuk a filmgyártást, vagy akár a könyvkiadást. Azonkívül a színház nem privatizálható olyan mértékben, ahogyan azt elképzelték. Ugyanis ez egyáltalán nem nyereséges vállalkozás. - Én a színházi válság jelenlétét leginkább a közönség és az előadás kapcsolatában érzem. Nagyjából elsikkadt bármiféle üzenet lehetősége, maradtak az egyre drágább színházjegyek és az egyre hosszabb, rituális vastapsok... - Én számtalan ellenpéldát tudnék mondani. Azt gondolom, Miről a Tompa Gábor Kopasz énekesnője * 1996 okt. 10 - én vendégszerepel a kecskeméti Katona József Színházban .

Next