Ellenfény, 1998 (3. évfolyam, 1-5. szám)
1998 / 1. szám
Nánay István színikritikus a 60-as években mérnöki tanulmányaival párhuzamosan maga is színházcsinálóként kezdte. Kapcsolatban állt az Egyetemi Színpad együttesével, az Universitasszal, illetve Halász Péterék társulatával. - Mennyire fontos a színházcsinálásban a műhelymunka ? - Ha áttekintjük a 20. század színháztörténetét, kiderül, hogy minden jelentős fejlemény műhelyekben jött létre. Említhetem például Antoine-t és a Theatre Libre-t vagy a magyar Thália Társaságot. Vagy a Sztanyiszlavszkij-féle Művész Színházat, ahol a különféle stúdiók valójában műhelyek voltak. A műhelymunka hasonló szemléletű művészeket tételez fel, akik körülbelül ugyanúgy gondolkodnak a színházról, annak feladatairól, formai problémáiról, azaz arról, hogy miképp kell színházat csinálni. Mindehhez szükség van egy központi személyiségre, aki művészi, szellemi irányt ad a munkának. Aki köré oda lehet gyűlni, akinek varázsától, felkészültségétől, tehetségétől mozgásba lendülnek a dolgok. - Ma is vannak meghatározó műhelyek? - Mintha egész Európában elterelődött volna erről a problémáról a figyelem, más irányba tartanak a színházi folyamatok. Nemrégiben még bizonyos értelemben műhelynek lehetett tekinteni az úgynevezett rendezői színházat. A maga idejében a Taganka vagy Peter Stein színháza műhely volt, akárcsak Brooknak az az időszaka, amikor a kegyetlenség színházát vagy az utána következő kísérleti színházi központot csinálta. Műhely volt Grotowski vagy Kantor színháza is... - Magyarországon is voltak hasonló műhelyek ? - A hivatásos színházakban korábban sem igen léteztek műhelyek. Szoktunk ugyan néhány jelentős rendező műhelyéről beszélni. Ruszt József az Egyetemi Színpadon, a kecskeméti korszakában és a Független Színpadon hozott létre műhelyt. (Zalaegerszegen is színházteremtő személyiség volt, de érzésem szerint ott igazi műhelymunka nem alakult ki.) Székely Gábor és Zsámbéki Gábor esetében a szolnoki, illetve a kaposvári időszakra gondolhatunk. Persze ezek a színházak csak tág értelemben tekinthetők műhelyeknek. Adottak voltak a meghatározó egyéniségek, idővel kialakult egy olyan erős magja a társulatoknak is, amelylyel együtt gondolkodva, csapatmunkában lehetett színházat csinálni. Megvolt a karakterük ezeknek a színházaknak, de mégiscsak egy egész város színházi igényeit kellett kielégíteniük. A repertoárjátszás ellentmond a műhelymunkának. - Ruszt talán ezért hozott létre többször is a hivatásos és az amatőr színjátszás határterületein műhelyt. Az Egyetemi Színpadon egyértelműen amatőrökkel dolgozott, a Független Színpadon hivatásos színészekkel amatőr körülmények között. Ebből adódóan valóban egészen másfajta munka alakult ki, mint egy kőszínházban. Rusztot mint mestert vették körül a tanítványai. Erős közösségek alakultak ki, és megvolt a közös munka hajtóereje is: a műhelyekben többnyire nem valamiért, hanem valami ellen akarnak együtt színházat csinálni a résztvevők. Elsősorban nem politikai vagy társadalmi oppozíciót, hanem mindenekelőtt stiláris, formai, fogalmazásmódbeli szembenállást képviselnek. Leger - Mi ellen születtek a hatvanas években az Egyetemi Színpad előadásai? - Eredetileg nem ellenszínház akart lenni, hanem annak az egyetemi közösségnek a színháza, amelyet képviselt. A résztvevők saját élményeiket próbálták megfogalmazni, és ez óhatatlan szembenállást jelentett azzal, amit a hivatalos kultúra produkált. Ez a darabválasztástól kezdve a játékstílusig számos szinten megnyilvánult. Egy sereg olyan művet mutattak be az akkori Egyetemi Színpadon, amelyet hivatásos színházak nem játszhattak. Mivel lényegében amatőr társulatról volt szó, a cenzúra szemet hunyt afölött, hogy itt Majakovszkijt és abszurdokat játszottak. Brechtet mutattak be akkor, amikor még nem volt divatos szerző, görög klasszikusokat játszottak, amihez a hivatásos színházaknak nem voltak eszközeik. (Hasonló történt kicsit később a Szegedi Egyetemi Színpadon is: nagyközönség előtt lényegében ők játszották először az óriáscsecsemőt. Nem realista drámákat nem nagyon vettek elő a profi színházakban, Déryvel meg egyébként is állandóan baj volt.) A darabválasztás mellett a másság másik fontos összetevője az volt, hogy azok, akik itt Ellenszínházak BESZÉLGETÉS NÁNAY ISTVÁNNAL KALANDOZÁSOK IHAJCSUHADIÁBAN (UNIVERSITAS) Fotó: Magyarossy Zoltán