Ellenfény, 2010 (15. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 1. szám
IM/1/hrr A pécsi fórumon sok szó esett az előadó-művészeti törvény erényeiről és hibáiról. Szóba került az a kérdés, hogy miképp befolyásolja a törvény a tánc- és színházművészet finanszírozását, illetve hogy milyen alapelvek szerint és hogyan történik a támogatás elosztása. Felmerült az a probléma, hogy miért csak az önkormányzati fenntartású együttesekre érvényes a törvény, illetve hogy valóban ösztönzőleg hat-e az önkormányzatok támogatására. Felvetődött, hogy helyes-e pusztán két kritérium, az önkormányzati támogatás, illetve a nézőszám alapján meghatározni a támogatást. A FINANSZÍROZÁS KISZÁMÍTHATÓSÁGA Sándor L. István: Először nyilván arról kellene beszélni, hogy mire való a törvény, illetve hogy az első tapasztalatok szerint beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket. Kiss János: Nagyon bízom abban, hogy a tisztelt kollégák ismerik a törvényt. Tehát nem akarom részletesen elmondani, hogy miről rendelkezik. Azért azt el kell mondanom, hogy abszolút módon vállalom, hogy részt vettem a törvény előkészítésének folyamatában. Tehát kritika engem is érhet, hiszen adva volt a lehetőség, hogy befolyásoljuk azt. Gyimesi László elnök úrral közösen nem kevés energiát és időt szántunk arra - természetesen társadalmi munkában -, hogy az előadó-művészeti törvény létrejöjjön. A törvény jelenlegi formájának természetesen vannak még hibái. Az egyik ilyen súlyos gond a regisztráció kapcsán derült ki. A törvény a támogatás feltételeként többek között azt szabja meg, hogy az előadó-művészeti szervezeteknek a 6 kategória egyikébe regisztrálni kell magukat. A 3. kategória kifejezetten az önkormányzati támogatású táncegyüttesek számára lett kitalálva, de ide összesen két együttes tudta magát regisztráltatni: a Győri Balett és az amatőr státuszú néptáncegyüttes, az Alba Regia. Ez drámai fejlemény! Most tehát az az egyik legfontosabb kérdés, hogy mit tehetnénk azért, hogy minél több együttes tudja magát a 3. kategóriába regisztráltatni. Ugyanakkor az is nagy probléma, hogy miképp lehetne minél több önkormányzatot arra ösztönözni, hogy táncegyütteseket tartson fenn, amelyek így bekerülhetnének a 3. kategóriába, mert ez az együttesek működésének nagyfokú biztonságát jelentené. A táncegyüttesek számára ez a legideálisabb forma, mert a finanszírozás kiszámíthatóságával jár együtt. Ugyanekkor ennek is megvannak a veszélyei. A támogatást ugyanis az önkormányzati támogatás mértékéhez köti a törvény. Mivel azonban az önkormányzatok 2010-es költségvetése sokkal kevesebb lesz, mint a korábbiak, ez a forráscsökkenés természetesen nagy mértékben fogja érinteni az előadóművészeti törvényben regisztrált társulatokat. Konkrétan azt tapasztaljuk, hogy az önkormányzatok a törvényben biztosí t. Caudi (Győri Balett) *)- • Dósa Gábor