Ellenőr, 1870. október (2. évfolyam, 16-46. szám)
1870-10-09 / 24. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 ft. — kr. I Évnegyedre . . 5 ft. —kr. Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1980 a Szerkesztési iroda: Pesten, országút 38. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. 24. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Vasárnap, octrber 9. 1870. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyílt tér egy petit sora 30 kr. beigtatásért . . . . 10 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesteg, kétsas utcza 14. szám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadóhivatalában kétsasutcza 14. sz., Légrády testvérek nyomdájában Pest , sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában Pest, arany kéz utcza 5. szám. II. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára egy évre .... 20 forint — kr. félévre ..... 10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, Két Sas utcza 14. sz.) Azon t. ez. előfizetőink, kik a lapot September utánra is megrendelték, méltóztassanak az „Ellenőr“ eddigi és ezetmi árai közt létező különbséget (mely October - derembéri előfizetűink részére egy forintot tesz) akár előlegesen akár utólagosan, tetszésük szerint pótolni. Százalék a könyvárusi úton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. A szent részvét nevében, Francziaország három vert vidékeinek éhező népességét segélyezni adakoztak . A tegnapi kimutatás összege: frt kb. 215 franc, 2 magyar arany, 5 ez. hiuszos és.................................... 1298.85 Weissmann M.................................. 25 — Platthy Gyula gyűjtése Trencsénből: Zsolnay György 3, Pongrácz Lajos 2, Simon Béla 2, Szadeczky 1, Bangya Gusztáv 1, Schlesinger Samu 1, Némák János 50 kr, Motkó Nándor 1, Aleitner Ferencz 1, Kulka Izidor 2, dr. Salvender 50 kr, dr. Huszár 50 kr, Svajcsik Alajos 50 kr, Gyurkovics Korn. 2, Marsovszky Jenő 3 trt 70 kr, Bubla János 1 Zrt, Uhlyárik Gida 1, Palenik 1, Paulik Alajos 30 kr, Schircsics Nándor 50 kr, Grotkovszky Elek 2, Tóth Rezső 1, Turzó Miklós 3, M. I. 1, Lang 1, Matulay 1, Nemesek Fer.1, Rábek Pál 1, Smialovszky 2 ezüst forint Szulyovszky Endre 50 krajczár, Brogyányi Sándor 1, Ottlyk András 1, Hoffstädter 40 kr, Platthy Tuhutum 20 kr, Nozdroviczky 50 kr, Szulják Márton 1 frt, Andaházy Pál 5, Sándor Kálmán 2, Dualszky Ján.2frt, Riha 1, Sándor Károly 1, Urbanovszky Ernő 1, Pollenberger 2, B. Skribenszky 3, Mednyánszky János 2, Udranszky 1, Vietoris János 2, Gr. Chorinszky 5, Platthy Árpád 1, Kunda 2, Motesiczky 2, Melcsiczky Miklós 1, Décsy Lajos 1, Rázgla 1sz. 50 kr., Schercz Jenő 5, Paskay Gyula 2, Parall Otto 1, Kubicza Pál 5, Zsámbokréthy Emil 2, Baross 2, Sándor Lajos 1, Rakovszky Géza 2, Bangya Sándor 5, Platthy Gyula 1, Platthy Lenke 20 kr, Mocsy Lajos 50 kr, egy strázsamester 1, Zsolnay József 1 forint. Öszszesen 2 ezüst frt. és . 104.30 Tihanyi Biri . . . . . . . 10.— Laszkáry Gyula........................... 10.— Sembery László........................... 5.— Bujanovics Rudolf . . 3 darab arany. Pest, oct. 8. Magyarország bevétele az 1870-ik évre az államköltségvetés szerint 184.332,839 írtban, kiadása pedig 192,557,338 írtban állapitatott meg. A kiadások és bevételek között tehát 8.224.479 frt. különbözet vagyis ugyanannyi deficit mutatkozik. A deficit fedezése végett az 1870. XI törvény 4-ik paragrafusában fölhatalmaztatik a magyar pénzügyminiszter, hogy az államnak a dijak,, bélyegek és i 11 estékek hátralékaiból származó s nagyobbrészint jelzálogilag is biztosított követelései alapján a fedezendő összeg erejéig a szükséghez képest időről időre kamatozó kincstári utalványokat adhasson ki, amelyek azon arányban lesznek beváltandók, amelyben az érintett biztosított követelések az állampénztárba befolynak. Van egy másik törvény is, az 1870. XLIV-ik törvény, mely hasonló eljárásra hatalmazza fel a minisztert. Július végén a honvédség hiányzó felszerelésének kiegészítésére a honvédelmi miniszternek 5 millió forintot szavazott meg az országgyűlés. És a fennebb említett 1870. XLIV-ik törvény 2-ik paragrafusában fölhatalmaztatik a pénzügyminiszter ezen 5 millió fedezését az 1870-ki XI. törvényczikk 4-ik paragafusa értelmében azaz kincstári utalványokkal vagy lírás megfelelő hitelműveletekkel eszközölni. Ezek a törvény intézkedései, most lássuk a pénzügyminiszter eljárását. A „Magyar átalános hitelbank“ értesít, hogy a pénzügyminiszter az idézett törvények alapján legközelebb megindítja a kincstári utalványok kibocsátását és azok kezelését ez intézetre bízta, mely azt, a közügy érdekének akarván szolgálni, minden díj nélkül vállalta magára. A kincstári utalványok 50, 100 és 1000 írtról fognak szólani, melyek fél év múlva az állam által beváltatnak és e félév alatt 502/s százalékot fognak kamatozni vagyis .Minden száz forintos utalvány naponkint 171 krajczárral, minden 1000 frtos pedig 15 krajczárral növekedik. A kincstári utalványok nem bírnak kényszerforgalommal, mindenki elfogadhatja vagy visszautasíthatja azokat. Az állam azonban elfogadja minden időben készpénz gyanánt az adófizetéseknél valamint minden állampénztárnál papírpénzben teljesítendő fizetéseknél, mely esetekben a kamatok is felszámítatnak. Félév múlva pedig köteles az állam az összes kibocsátott utalványokat beváltani a félévi kamatok hozzászámításával. Ennyiből áll a terv. Kincstári utalványok kibocsátására Lónyay pénzügyminiszter is kapott felhatalmazást az 1869- diki költségvetés megállapításánál, de ő nem vette igénybe. Rosszul kezdett államháztartásunk azonban napról-napra mindinkább sülyedvén a deficitben, ma már ott vagyunk, hogy Kerkápoly Károly kénytelen volt e rendkívüli eszközökhöz nyúlni. Most már csak az a kérdés : először, mily összegre mennek ezen kibocsátandó utalványok, és másodszor, hogy fél év múlva, midőn ezen utalványok beváltandók lesznek, a díjak, bélyegek és illetékek hátralékaiból bejön-e azon összeg, mennyi az utalványok beváltására szükséges lesz? Államháztartásunk állapotának áttekinthetésére mindenesetre nagyon érdekes volna tudni, hogy ily utalványokkal akarja-e az 1870-iki költségvetésben mutatkozó hiányt, mind a 8.224.479 frtot fedezni, vagy annak csak egy részét ? továbbá, hogy ily utalványokkal akarja-e a honvédség fölszerelésének kiegészítésére megszavazott öt millió forintot is fedezni, vagy ezen czélra más hitelművelethez szándékozik folyamodni? Minderről semmi felvilágításunk. Amit tudunk, az mindössze annyi, hogy a pénzügyminiszter kincstári utalványokat ad ki. Mily összeg erejéig, arról nem szól senki semmit. A P. Napló tegnapi számában volt ugyan egy hivatalos színezetű czikk, mely azt mondja, hogy a pénzügyminiszter nem akarja a kibocsátásra nyert jogot egész mértékben igénybe venni, de azt nem mondja, hogy mennyire akarja tehát igénybe venni, és — mi szintén igen lényeges — mert nem akarja igénybe venni, azért-e, mert a kérdéses öszszeg egy részét fedezheti az államnak az előszámításon fölül befolyt egyéb jövedelmeiből is, vagy azért, mert a kérdéses összeg egy részét, nevezetesen a honvédség fölszerelésére megkívántató öt millió frtot más hitelművelet életbeléptetése által akarja fedezni ? . Mindezeket tudni jogunk van, és a pénzügyminiszternek kötelessége is mindezeket velünk tudatni. Kell, hogy pénzügyünk kezelésében rend és nyilvánosság legyen már valahára, mit folytonosan nélkülözünk, mióta a magyar minisztérium fennáll. Ami pedig egészben véve a kincstári utalványok kibocsátását illeti, az nálunk, a mi körülményeink között, nem egyéb, mint kétségbevonhatlan jele annak, hogy pénzügyünk lassan, de biztos léptekkel közeledik a bukás felé. Kincstári utalványokat kibocsátani a mi államháztartásunk mellett annyi, mint oly adósságot csinálni, melyről még maga a pénzügyminiszter sem tudja, hogy mikép és miből fogja kifizetni, de igenis, azt tudjuk, hogy azon összegek, melyek az utalványok beváltására a papíron ki vannak jelölve, nagy részben sohasem fognak befolyni az állam pénztárába. Csávolszky Lajos, kormány nagyon tart tőle, hogy a csehek után most ezekkel gyűl meg a baja. A harcz teréről csak az a hír, hogy minden pillanatban várják Paris bombáztatását. Az ostromágyuk utolsó szállítmánya is megérkezett már Páris alá s nincs egyéb hátra, mint megkezdeni a rohamot. De a francziák is talpon vannak. A hadsereg szervezése gyorsan halad, s a franczia parasztok óriási károkat okoznak az ellenségnek azzal, hogy az élelmiszállitmányokat lefoglalják. Páris környékén semmi élelem nincs, a vasúti összeköttetés pedig Németországgal mindig nincs helyreállítva s igy egyescsapatoknak meszszire kell menni élelmiszerekért, miközben gyakori megtámadásoknak vannak kitéve. Azzal a szándékkal, hogy Metzet bevegyék, úgy látszik, végképen elhagytak a poroszok. Maguk a porosz tudósítások mondják, hogy Metz ostromlása hiába való dolog, mert Metz bevételére csak egy eszköz van, a kiéheztetés. Ez pedig nem történhetik meg egyhamar. Alaptalan hír volt, mely a pápa elutazásáról terjesztetett. A pápának semmi szándéka elhagyni Rómát s különösen mióta az ötvenezer tallért megkapta, igen nyugodtnak érzi magát. Bízik istenben s ez legokosabb, amit tehet. Németország ujjáalakitása nagyobb nehézségekre talál, sem mint Berlinben a múlt hetek alatt jónak látták volna bevallani. Mindenek előtt magában Németországban". A „Volksztg." szerint nagy önteltség kívántatik azon feltevéshez, hogy a dél-német kormányok épen most, midőn souverain állásukban nagy érdemeket szereztek a német haza iránt, önként belenyugodjanak a szövetségi elnökségtől való függésbe, mint amelyet az északi szövetség egyes államaitól megkíván. De másrészről a szövetségi elnökség épen most van legkevésbé oly helyzetben, hogy ily áldozatot követelhetne a fejedelmektől. . Mindezekből azt kell következtetnünk, jegyzi meg a „N. fr. Presse,“ hogy a kormányokkal folyamatban levő tárgyalások alig töltenek be valamit ama reményekből, amelyeket josszerűleg azoktól vártak. De feltéve, hogy ez mégis megtörténik, kérdés, minő állást foglalnak el ezekkel szemben a két állam népképviseletei ? Würtenbergben a kamara többsége bizonyosan ellene leend a német szövetségbe leendő egyszerű belépésnek, Bajországban lehet ugyan egyszerű többséget szerezni ezen belépésnek, de a kétharmad többségre alig lehet kilátás. Miért is a „Volkszig" azon javaslattal lép fel, hivassék össze alkotmányozó parlament, — minthogy a délnémetek abban kétségen kívül minoritásban fognak lenni. Hl£ Még mindig nagy kérdés, hogy a Csehországban elrendelt egyenes választások daczára létrejöhet-e a delegatio. Nagyon kétséges, hogy a reidstázban képviselt országok képviselői hajlandók lesznek-e résztvenni a tanácskozásokban, illetőleg a delegatio megválasztásában. A szlovének, dalmatiaiak, bukovinaiak és tiroliak tegnap, mielőtt hazamentek volna, értekezletre gyűltek össze, melyen Petrino miniszter is megjelent. Ez utóbbi biztosíta őket, hogy a csehekkel való kiegyezkedési alkudozások csak bizonyos időre szakíttattak félbe, de véglegesen nem hagyattak abba. Az értekezleten összesereglett képviselők, számra nézve mintegy 35 én, hosszú vitatkozás után nagy nehezen elhatározták, hogy isten neki megválasztják a delegátusokat. A lengyelekről nem hallani semmit, s a Lapszemle. Az U. Lloyd a csehországi viszonyokról szólva azon nézetben van, hogy ha a cseh ellenzék vezérei józanul jártak volna el, hatalmukban állott volna a reichszábhoz szétugratni, mert ha részt vesznek a választásokban, mindenesetre túlnyomó többséget szereznek pártoknak. A P. Napló úgy látja, hogy a porosz diadalok forrása, nem a katonák vitézsége, sem a tábornokok genialitásában, hanem egyszerűen amaz egybevágó, népszerű hadpolitikai szervezet, mely lehetővé teszi olcsón sok katonát tartani és azt gyorsan hadilábra állítani. A M. Újság azon meggyőződésre jut a dolgok rendes folyamából, hogy a poroszok már elérték netovábbjokat s hatalán Európa újra rendezésén törnek fej őket, úgy kell járniok, mint járt Napoleon és Pio Nono. A Reform elmélkedve a dolgok s az emberek változandósága fölött, felemlíti, hogy Thun Leo legközelebb mint a cseh többség előadója az elnyomott nép szószólójául mutatta be magát s hetesen kikelt az osztrák kormány germanizatori tendentiája ellen, a nemes gróf azonban nem volt mindig ily elkeseredett ellensége a német uralomnak s kevélyebben viselte annak egyenruháját mint bárki más 1856-óta. A P. Lloyd szerint államférfiaink, midőn a jelen háborúval szemben semleges állást foglaltak el, nem tettek egyebet, mint hogy kifejezést adtak a nálunk uralgott közvélemény túlnyomó részeinek, ha tehát a jövő ferdének bizonyítaná be e politikát, nem egyedül az állam vezetőit, de magát a birodalom népeit is terhelné a felelősség. A Hon a hir.lap tegnapi közleményéből azt látja, hogy Kállay belgrádi konsulon kívül sehol a kerek világon nincs az osztrák magyar birodalomnak egyetlen magyarnak gyanittható nevű starostja vagy hivatalszolgája, annál kevésbé pedig consula, hogyan állhatnak tehát ki áruezikkeink a hosszabb versenyt, midőn sem pénzintézmények sem bizt. bankok, sem consuli tekintély nem védi azokat.§. Fennebb a kincstári utalványokról szólván, idézünk a „N. fr. Lloyd“-ból is, mely mai számában szintén e tárgygyal foglalkozik. Idézzük azon részét, melyben kimutatja, hogy az utalványok kibocsátásánál nagyon rosz rendszert követett a pénzügyminiszter, mert ez utalványok sem forgalmi eszközül, sem befektetési papírokul nem alkalmasak. A pénzügyminiszter, mond az említettük lap, forgalmi eszközöket akart teremteni az utalványokkal, melyek a hiányzó magyar bankjegyeket részben pótolhatnák. Erre látszik mutatni az erőlködés, melylyel azon voltak, hogy a kincstári jegyek kamatjait naponként állapítsák meg, vagyis napokra állapítsák meg azon többletet, mit az utalványoknak a napi kamatokkal a forgalomban elérniök kell, mert a kamatláb 52/5°/c pedig olyformán, hogy például ha egy százforintos jegy 1% krajcrár kamatot hoz egy nap, akkor, ugyanaz kibocsájtása után 40 napra 100 frt 60 kv. értéket képviselne. Tökéletesen jól van — kiszámítva. Ha nem a közönség fog-e ennek forgalmában a többletre számot tartani ? Aki ezt hiszi, annak a kincstári jegyeket napi kamattáblájukkal új találmánynak kell tartania. S az ilyen más országok ilynemű tapasztalait soha sem ismerte vagy már rég elfeledte. Ezen eszközt évek előtt az osztrák kormány is megkísértette, megkísértették Francziaország, meg Belgium első hitelintézet és sohasem vihették keresztül. És ez nagyon természetes. Forgalmi eszközök és befektetési papírok két különböző dolog, melyeknek külön fundatióját nem kell összetéveszteni; a befektetési papír jós biztos bevételt s bizonyos állandóságot igényel, míg a forgalmi eszköznek mindenekelőtt azon tulajdonsággal kell bírni, hogy minden fönakadás és számítás nélkül egyik kézből a másikba juthasson. A kincstári jegy napi kamattáblával — merő kisértés: befektetési-papírokat s forgalmi eszközöket egymással összekeverni. Theoria úgy mint a praxis ezen kísérletet ,elavultnak tekintik. Fölvéve mégis, hogy a magyar közönség elhatározná magát, forgalmi eszköznek oly papírt használni, mely minden átvitel alkalmával egyik kézből a másikba számításokat kivon, ezen megszokás mindenesetre csak bizonyos időre szorítkozik. Mert a kincstári jegyeknek már hat hónap múlva be kellene vezetniük. Ha ily módon a kincstári jegyek nem használtathatnak föl, mint forgalmi eszközök, akkor felhasználásuk mint befektetési papír történhetik meg.Hogy mint ilyen jó fogadtatásban részesüljön,két tulajdonsággal kell bírni a papírnak, vagy legalább a két tulajdonság közül egyikkel nagy mérvben kell bírnia, vagy a pillanatnyilag szabad tőkének magas kamatlábat kell ígérni, vagy a hosszabb időre befektethető tőkének állandóságot kell biztosítani. Az első előnynyel a magyar államjegyek nem birnak, mert már minden tőkepénzes 52/5 °/C-nél többet nyerhet pénzével. A második előnynyel még kevésbbé birnak a kincstári jegyek, mert legfeljebb 6 hó után be kell azokat váltania. Délben érkezett táviratok: Bécs, oct. 8- Potocki a legközelebbi napokban rövid időre szabadságra megy. Prága, oct. 8 Gr Thun Zsigmondot, a volt alkotmányhű országos főmarsall, Potocki Bécsbe hívta. — Cseh körökben orosz rokonszenv nyilvánítása mellett izgatnak. Berlin, oct. 8. A minisztertanács határozata szerint az országgyűlés fel fog oszlattatni. Az új porosz országgyűlés november közepén ül össze. A választó férfiak választása oct. 25-ére, a képviselőké november elejére van kitűzve. — Meziéres és Soisson elestét közel bekövetkezőnek jelzik. Az összes ostromszerek Páns alá érkeztek. Az idő Páris körül tartósan szép. A király oct. 16-án Versaillesből Hamburgba utazik fürdőhasználatra. — A „Staatsanzeiger“ a porosz királynak állítólag a pápához — a beavatkozás elutasítására vonatkozólag — intézett levelét koholmánynak nyilatkoztatja. Berlin, oct. 7. A főhadiszállásról érkezett hírek szerint új formatireurök alakíttatnak, annak megállása végett, hogy Párison kívül számosabb franczia csapatok léphessenek fel. Soissons és Mezières váraknak közeli feladását várják. Párisnak bombáztatás melletti megtámadása legközelebb megkezdődik, az ostromütegek már megérkeztek. Berlin, oct. 7. Strassburg ostrománál 400 ház égett le, minek következtében 10.000 emberneknincs lakása. 1700 polgári egyén halt meg. A kár 180 millió francra megy. Brüssel oct. 8. Bourbacki Londonból jővő Ostendét érintette és porosz engedélylyel Metzbe utazik. Napoleon Jeromos itt keresztül utazott. Tours, oct. 7. Tegnap Bruyeresnél eredménytelen harcz folyt 8000 porosz ellen . Dupret tábornok sebet kapott; a francziák megállták helyüket. A poroszok Neubreisach felé mennek. Gisorsnál a nemzetőrök visszavertek 2000 közeledő poroszt. Az ellenség felhagyott a St. Quentinbe való menetellel. Garibaldi Marseillebe érkezett. A departementokban az ellentállás növekszik. A parasztok el vannak határozva a poroszok élelmiszer szállításának útját elvágni. A hadsereg szervezése tevékenyen halad előre, úgy látszik, a poroszok Normandiába akarnak előnyomulni, az ellenintézkedések már megtétettek. A lábas jószágok Francziaország központjába, vagy Angliába küldettek. Algierból 10,000 főnyi válogatott csapatot várnak rövid időre. A pápai zuávok már megérkeztek Toursba, mintegy 6000 főnyi válogatott hadtestet fognak képezni. 10,000 Garibaldista Chamberybe érkezett Páris bombáztatása mostanság lehetetlen minthogy az elkülönített erődök ágyúi 8000 mettresnyire hordanak. Aube departementban nincs ellenség. Turin, oct. 8. Az olasz kormány kinyilatkoztatá, hogy valótlan, mintha Nizzát vissza akarná követelni. London, oct 7. A ,,Times" egy sürgönyt közöl Versaillesből, mely jelenti: Burnside tábornok visszatért Párisból, értekezett Favreval, és a lakosságot nyugodtnak találta; a tábornok Versaillesben várja be Bismarckot. Páris. Az October 5-diki Daily News újabb levelet kapott. Lefordítjuk belőle a mi következik, azon megjegyzéssel, hogy a nevezett londoni szabadelvű, nagy lap tudósításai legjelesebbek és legmegbízhatóbbak voltak, az egész háború alatt. S epct. 27. — Sok levelet küldöttem önnek, de nem tudom megérkeztek-e. Feltehető lévén az is, hogy még a jégbe káborognak vagy a holdba jutottak, rövid vázlatot adok az itt történtekről, amióta elvágattunk a külvilágtól. Okom van ugyanis hinni, hogy ezt a levelet megkapja ön. — Midőn városunk elzárolását először vettük észre, a legnagyobb zűrzavar uralkodott. Néhány napig nem csak a tisztekre de a tábornokokra is lőttek saját ezredeik katonái, a várfalakon kívül; a nemzetőrség pedig kedvetlenül tette s alkalmilag el is kerülte a szolgálatot. A mozgók nem sokkal értek többet egy tömeg fegyveres parasztnál. A sorkatonaság teljesen demoralizálva volt. Az utszákon félittas csapatok ténferegtek s iránytalan mozgók seregei kóboroltak, a nem tudott tanya és parancsnokság keresésében. A kormányban két párt volt: egyiket támogatták a mérséklet emberei, kik, józan alapon, béke után sóvárogtak; a másikat támogatták a szélsőség emberei, kik a küzdést folytatni akarják minden áron. A miniszerek csaknem kétségbe estek az iszonyú rendetlenség felett, melyben elődeik hagytak mindent. Ez állapot lassanként megjavult. Favre küldetésének meghiúsulása, és Bismarck követeléseinek túlzása által egyesülés történt a kormány támogatására, úgy a mérséklet, mint a szélsőség embereinek részéről. Érzi mindenki, hogy Páris sikeres védelmére csak úgy lehet remény, ha oltalmazói közt megszűnik minden nézetharcz. Páris képviselőinek administrationális képessége iránt tán nincs valami nagy vélemény, de utoljára is igaz lévén a példabeszéd, miszerint nehéz változtatni a lovat, mikor folyón megy át az ember: ez urak elmozdítására nem igen fog gondolni senki, ha csak nem követnek el valami óriási sületlenséget vagy nem tesznek kísérletet alkudozni Poroszországgal akár a békekötésre, akár a capitulatiora. Nem kétkedem, hogy minden tőlük kízelhetőt megtesznek a város védel- mének szervezésére s ha "kissé tán időt vesztegetnek is az utczák neveinek átkeresztelésiánek&JiasSU*. Vangu és dagályos kiáltványok fogalmazására, nem kell elfeledni, hogy franczia népséget kormányoznak, melynek tetszik az afféle bolondság. A mi katonai állapotunkat illeti, a különböző erők jó rendben vannak s úgy látszik, hogy parancsnokaik rendelkezésére állanak. A nemzetőrség mormog ugyan még egy kissé,de teljesiti kötelességeit a falakon. A sorkatonaság az erődök előtt tartatik. A mozgók sok gyakorlaton mentek át az utóbbi tiz nap alatt, rendbe jöttek, jól viselik magukat, és ha nem is kész katonák még, de minden esetre sokkal komolyabb hatalommá váltak, mint amilyennek az ostrom kezdetén mutatkoztak. Lesznek-e alkalmazhatók a nyílt csatatéren, az kérdés, mert valószínű, hogy ezredeik zavarba jönnének ha egyetemesen kellene működniök. De hogy az erődített vonalakon jól fogják magukat tartani, az iránt kétkedni nincs semmi ok. Az erődök legénysége tengerészekből áll, kik jeles tüzérek, az ágyuk pedig hatalmasak. A Szajnán hadisajkák raja úszkál. A város élelme és lőkészlete elégséges két hóra. Mindezek folytán Páris tarthatja magát két hónapig. Népessége, melynek nagy részét munkások képezik, soha sem félt a verekedéstől. A vidék legjobb vére ide tódult. Ami megmaradt a franczia hadseregből az is itt van. Legalsóbb számítás szerint is, Páris fegyveres erejét 450,000 emberre tehetni; s ezen kívül van még 500,000 a kik a hiányok pótlására szolgálhatnak. Ha tehát e főváros két hónapig sem tartaná magát, kiérdemelné az egész világ általi megvettest, míg — ha tartja magát legalább ennyi ideig — megmenti becsületét s bizonyos tekintetben Francziaország katonai jó hírnevét is. A hírlapok még mindig űzik azon kétes eredményű eljárást, mely diadallá fúr fel minden előőrsi kis tüzelést, s esküszik olvasóinak, hogy hatalmas seregek jönnek az ostrom alóli felmentésre. Az egyetlen katonai esemény, mely csak némileg jelentékeny volt, és a poroszok előnyére végződött: a francziák visszaverettek Chatillon félig készült erődítvényeiből, s az ellenség most Sévres és Meudon magaslatain van, honnan — ha felállítják ütegeiket — bombázhatják a város egy részét. Volt egy másik esemény is, melyről mesés dolgokat beszéltek, de amely , ha nem is teljesen képzelmi siker volt, nagyon kevésre olvadt. Egy szóval, az ostrom még nem vette komolyan kezdetét, már pedig a végeredményről csak akkor kezdhetünk némileg okoskodni, ha láttuk miként állják elődeink a tüzet s miként viselik magukat fegyveres csapataink az ágyúzás alatt. Tekintve a kereskedés teljes pangását, a foglalkozás nélkül maradt munkások számát s a, szenvedett vereségek miatti átalános izgatottságot, meg kell vallani, hogy a párisiak minden osztálya dicséretesen tartja magát. A gazdagok menekültek és szegényebb szomszédaikra hagyták szülőhelyük védelmét, s nem támadt semmi garázdaság vagy botány, azok kivételével, melyeket a kémfogdosási láz követtetett el. Voltak ugyan politikai tüntetések, de a kormány eszélyes engedékenysége folytán, nem váltak zavargókká azok sem, s most a közvélemény kárhoztatásával is találkoznak. Abból mit hallottam s láttam, következtetni lehet, hogy a polgárság többsége a capitulatio mellett van, de nem merészel nyilatkozni sem, mert a munkások többsége a békéről mit sem akar hallani. Ezek nem képesek ugyan megmondani, hogy tulajdonképpi eredményt várnak a kitartásból, de bíznak határozatlanul, az időben s a véletlenségekben. „Ha tartjuk magunkat két hónapig“ — mondják ők — „a viszonyok változni fognak alkalmasint s minden változás előnyünkre lehet, miután roszabbra már nem változhatik állásunk.“ Bezárva lévén a párisiak közé, nem tehetek róla, hogy nagyon rokonszenvezek velük, daczára gyerekes hiúságuknak, hazudozásaiknak és léhaságuknak. És igaz szívemből reményem, hogy ellenállási komolyságuk esetében nem bizonyul a hivatalos ámítás előbbi rendszerének folytatása gyanánt azon állítás is, miszerint van elég élelem és lőkészlet. És reményem azt is, hogy a nagyhangú dicsekedést és merész szavakat, melyek most hallhatók reggeltől estig, bátor tények fogják igazolni. Versailles. A versaillesi palota udvarában tegnap érdekes főzeremónia ment végbe, írja a „Daily News“ ottani levelezője m. hó 27-éről, ekkor osztotta ki ugyanis a koronaherczeg a vaskeresztet mintegy ötven tisztnek és közembernek, kik magukat a háborúban kitüntették. Tiz órakor nagyszerű parádé volt, a csapatok ünnepi díszben állták körül a központot, hol a főherczeg fényes törzskarának közepette állott. Az egész udvart csillogó porosz szuronyok s rézkupos sisakok borították. Mi sem lehet tökéletesebb mint a porosz sorkatonaság kiképzettsége, sem szigorúbb, mint e hadfiak készsége és fegyelmezettsége. A kitüntetendők mindegyike szilárd léptekkel közeledett a főherczeg felé s mint szikla állott, mig a kereszt mellére tűzetett, s aztán ismét szilárd léptekkel ment vissza előbbi helyére, mintha egész életében e mozdulatokban gyakorolta volna magát. A.főhig. néhány lelkesítő szót intézett az egybegyűltekhez s végül hangosan éltette atyját, a királyt. A négy várpalotának, Versailles, St.Cloud, St. Germain és Meudonnak sorsa jelenleg ép oly eltérő egymástól, mint újabbkori történetük. Versaillesban kórház állíttatott fel s a drága olajfestményekkel díszelgő aranyozott termekben tolóágyak figuráinak. Ez ideiglenes igénybevétel után azonban ismét az lesz e méltóságos palota, ami még nem oly régen volt, a bámulat tárgya; veszély ez idő szerint épen nem fényé.