Ellenőr, 1870. október (2. évfolyam, 16-46. szám)

1870-10-09 / 24. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 ft. — kr. I Évnegyedre . . 5 ft. —­kr. Félévre ... 10 „ — „­­ Egy hónapra . 1­9­80 a Szerkesztési iroda: Pesten, országút 38. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. 24. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Vasárnap, octrber 9. 1870. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyílt tér egy petit sora 30 kr. beigtatásért . . . . 10 kr.­­ Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesteg, kétsas­ utcza 14. szám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadó­hivatalában kétsasutcza 14. sz., Légrády testvérek nyomdájában Pest , sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában Pest, arany kéz utcza 5. szám. II. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára egy évre .... 20 forint — kr. félévre ..... 10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, Két Sas utcza 14. sz.) Azon t. ez. előfizetőink, kik a lapot September u­tánra is megrendelték, méltóztassanak az „Ellenőr“ eddigi és ezet­m­i árai közt létező különbséget (mely October - derem­­béri előfizetűink részére egy forintot tesz) akár előlege­­sen akár utólagosan, tetszésük sze­­rint pótolni. Százalék a könyvárusi úton történő meg­rendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. A szent részvét nevében, Francziaország három vert vidékeinek éhező népességét segélyezni adakoztak . A tegnapi kimutatás összege: frt kb. 215 franc, 2 magyar arany, 5 ez. hiuszos és.................................... 1298.85 Weissmann M.................................. 25 — Platthy Gyula gyűjtése Trencsén­­ből: Zsolnay György 3, Pongrácz Lajos 2, Simon Béla 2, Szadeczky 1, Bangya Gusztáv 1, Schlesinger Samu 1, Némák János 50 kr, Motkó Nándor 1, Aleitner Ferencz 1, Kulka Izidor 2, dr. Salvender 50 kr, dr. Huszár 50 kr, Svaj­­csik Alajos 50 kr, Gyurkovics Korn. 2, Marsovszky Jenő 3 trt 70 kr, Bubla János 1 Zrt, Uhlyárik Gida 1, Palenik 1, Paulik Alajos 30 kr, Schircsics Nándor 50 kr, Grot­­kovszky Elek 2, Tóth Rezső 1, Turzó Miklós 3, M. I. 1, Lang 1, Matulay 1, Nemesek Fer.1, Rábek Pál 1, Smialovszky 2 ezüst fo­rint Szulyovszky Endre 50 krajczár, Brogyányi Sándor 1, Ottlyk An­drás 1, Hoffstädter 40 kr, Platthy Tuhutum 20 kr, Nozdroviczky 50 kr, Szulják Márton 1 frt, An­­daházy Pál 5­, Sándor Kálmán 2, Dualszky Ján.2frt, Riha 1, Sándor Károly 1, Urbanovszky Ernő 1, Pollenberger 2, B. Skri­­benszky­ 3, Mednyánszky János 2, Udranszky 1, Vietoris János 2, Gr. Chorinszky 5, Platthy Ár­pád 1, Kunda 2, Motesiczky 2, Melcsiczky Miklós 1, Décsy La­jos 1, Rázgl­a 1sz. 50 kr., Schercz Jenő 5, Paskay Gyula 2, Parall Otto 1, Kubicza Pál 5, Zsámbok­­réthy Emil 2, Baross 2, Sándor Lajos 1, Rakovszky Géza 2, Ban­gya Sándor 5, Platthy Gyula 1, Platthy Lenke 20 kr, Mocsy La­jos 50 kr, egy strázsamester 1,­­ Zsolnay József 1 forint. Ösz­szesen 2 ezüst frt. és . 104.30 Tihanyi Biri . . . . . . . 10.— Laszkáry Gyula........................... 10.— Sembery László........................... 5.— Bujanovics Rudolf . . 3 darab arany. Pest, oct. 8. Magyarország bevétele az 1­870-ik év­re az államköltségvetés szerint 184.332,839 írtban, kiadása pedig 192,557,338 írtban állapitatott meg. A kiadások és bevételek között tehát 8.224.479 frt. különbözet vagyis ugyan­annyi d­e­fi­c­i­t mutatkozik. A deficit fedezése végett az 1870. XI­ törvény 4-ik paragrafusában fölh­atalmazta­­tik a magyar pénzügyminiszter, hogy az államnak a dijak,, b­é­l­y­egek és i 11 es­tékek hátralé­kaiból származó s na­­gyobbrészint jelzálogilag is biztosított kö­vetelései alapján a fedezendő összeg erejéig a szükséghez képest időről időre kamatozó kincstári utalványokat adhasson ki, a­melyek azon arányban lesznek bevál­ta­n­d­ó­k, a­melyben az érintett biztosított követelések az állampénztárba b­e­­­folyn­ak. Van egy másik törvény is, az 1870. XLIV-ik törvény, mely hasonló eljárásra hatalmazza fel a minisztert. Július végén a honvédség hiányzó fel­szerelésének kiegészítésére a honvédelmi miniszternek 5 millió forintot szavazott­­ meg az országgyűlés. És a fennebb emlí­tett 1870. XLIV-ik törvény 2-ik paragra­fusában fölhatalmaztatik a pénzügyminisz­ter ezen 5 millió fedezését az 1870-ki XI. törvényczikk 4-ik paragafusa értelmében azaz kincstári utalványokkal vagy lírás megfelelő hitelműveletekkel eszközölni. Ezek a törvény intézkedései, most lássuk a pénzügyminiszter eljárását. A „Magyar átalános hitelbank“ érte­sít, hogy a pénzügyminiszter az idézett törvények alapján legközelebb megindítja a kincstári utalványok kibocsátását és azok kezelését ez intézetre bízta, mely azt, a közügy érdekének akarván szolgálni, min­den díj nélkül vállalta magára. A kincstári utalványok 50, 100 és 1000 írtról fognak szólani, melyek fél év múlva az állam által beváltatnak és e fél­év alatt 502/s százalékot fognak kamatozni vagyis .Minden száz forintos utalvány na­ponkint 1­71 krajczárral, minden 1000 frtos pedig 15 krajczárral növekedik. A kincstári utalványok nem bírnak kényszer­forgalom­mal, mindenki elfogad­hatja vagy visszautasíthatja azokat. Az állam azonban elfogadja minden időben készpénz gyanánt az adófizetéseknél valamint minden állampénztárnál papírpénz­ben teljesítendő fizetéseknél, mely esetekben a kamatok is felszám­ítatnak. Félév múlva pedig köteles az állam az összes kibocsátott utalványokat beváltani a félévi kamatok hozzászámításával. Ennyiből áll a terv. Kincstári utal­ványok kibocsátására Lónyay pénzügymi­niszter is kapott felhatalma­zást az 1869- diki költségvetés megállapításánál, de ő nem vette igénybe. Rosszul kezdett állam­­háztartásunk azonban napról-napra mind­inkább sülyedvén a deficitben, ma már ott vagyunk, hogy Kerkápoly Károly kényte­len volt e rendkívüli eszközökhöz nyúlni. Most már csak az a kérdés : először, mily összegre mennek ezen kibocsátandó utal­ványok, és másodszor, hogy fél év múlva, midőn ezen utalványok beváltandók lesz­nek, a díjak, bélyegek és illetékek hátralé­kaiból bejön-e azon összeg, mennyi az utal­ványok beváltására szükséges lesz? Államháztartásunk állapotának átte­­kinthetésére mindenesetre nagyon érdekes volna tudni, hogy ily utalványokkal akar­ja-e az 1870-iki költségvetésben mutat­kozó hiányt, mind a 8.224.479 frtot fe­dezni, vagy annak­ csak egy részét ? továb­bá, hogy ily utalványokkal akarja-e a honvédség fölszerelésének kiegészítésére meg­szavazott öt millió forintot is fedezni, vagy ezen czélra más hitelművelethez szándéko­zik folyamodni? Mind­erről semmi felvilágításunk. Amit tudunk, az mindössze annyi, hogy a pénz­ügyminiszter kincstári utalványokat ad ki. Mily összeg erejéig, arról nem szól senki semmit. A P. Napló tegnapi számában volt ugyan egy hivatalos színezetű czikk, mely azt mondja, hogy a pénzügyminiszter nem akarja a kibocsátásra nyert jogot egész m­érték­ben igénybe venni, de azt nem mondja, hogy mennyire akarja tehát igény­be venni, és — mi szintén igen lényeges — mert nem akarja igénybe venni, a­z­é­r­t-e, mert a kérdéses öszszeg egy részét fedezhe­ti az államnak az előszámításon fölül be­folyt egyéb jövedelmeiből is, vagy azért, mert a kérdéses összeg egy részét, neve­zetesen a honvédség fölszerelésére megkíván­­tató öt millió frtot más hitelművelet élet­­beléptetése által akarja fedezni ? . Mindezeket tudni jogunk van, és a pénzügyminiszternek kötelessége is minde­zeket velünk tudatni. Kell, hogy pénzügyünk kezelésében rend és nyilvánosság legyen már valahára, mit folytonosan nélkülö­zünk, mióta a­ m­agyar minisztérium fennáll. A­mi pedig egészben véve a kincstári utalványok kibocsátását illeti, az nálunk, a mi körülményeink között, nem egyéb, mint kétségbevonhatlan jele annak, hogy pénzügyünk lassan, de biztos léptekkel köze­ledik a bukás felé. Kincstári utalványokat kibocsátani a mi államháztartásunk mellett annyi, mint oly adósságot csinálni, melyről még maga a pénzügyminiszter sem tudja, hogy mikép és miből fogja kifizetni, de igen­is, azt tud­juk, hogy azon összegek, melyek az utalvá­nyok beváltására a papíron ki vannak jelölve, nagy részben sohasem fognak be­folyni az állam pénztárába. Csávolszky Lajos, kormány nagyon tart tőle, hogy a csehek után most ezekkel gyű­l meg a baja. A harcz teréről csak az a hír, hogy minden pillanatban várják Paris bombáztatását. Az ostrom­ágyuk utolsó szállítmánya is megérkezett már Pá­ris alá s nincs egyéb hátra, mint megkezdeni a rohamot. De a francziák is talpon vannak. A hadse­reg szervezése gyorsan halad, s a franczia parasz­tok óriási károkat okoznak az ellenségnek azzal, hogy az élelmiszállitmányokat lefoglalják. Páris környékén semmi élelem nincs, a vas­úti összeköttetés pedig Németországgal mindig nincs helyreállítva s igy egyes­­csapatoknak mesz­­szire kell menni élelmiszerekért, miközben gyakori megtámadásoknak vannak kitéve. Azzal a szándékkal, hogy Metzet bevegyék, úgy látszik, végképen elhagytak a poroszok. Maguk a porosz tudósítások mondják, hogy Metz ostromlása­­ hiába való dolog, mert Metz bevéte­lére csak egy eszköz van, a kiéheztetés. Ez pe­dig nem történhetik meg egyhamar. Alaptalan hír volt, mely a pápa elutazásáról terjesztetett. A pápának semmi szándéka elhagyni Rómát s különösen mióta az ötvenezer tallért megkapta, igen nyugodtnak érzi magát. Bízik is­tenben s ez legokosabb, amit tehet. Németország ujjáalakitása nagyobb nehézsé­gekre talál, sem mint Berlinben a múlt hetek alatt jónak látták volna bevallani. Mindenek előtt ma­gában Németországban". A „Volksztg." szerint nagy önteltség kívántatik azon feltevéshez, hogy a dél-német kormányok épen most, midőn souverain állásukban nagy érdemeket szereztek a német haza iránt, önként belenyugodjanak a szövetségi elnök­ségtől való függésbe, mint a­melyet az északi szövetség egyes államaitól megkíván. De másrész­ről a szövetségi elnökség épen most van legke­vésbé oly helyzetben, hogy ily áldozatot követel­hetne a fejedelmektől. . Mind­ezekből azt kell következtetnünk, jegy­zi meg a „N. fr. Presse,“ hogy a kormányokkal folyamatban levő tárgyalások alig töltenek be va­lamit ama reményekből, a­melyeket josszerűleg azoktól vártak. De feltéve, hogy ez mégis megtör­ténik, kérdés, minő állást foglalnak el ezekkel szemben a két állam népképviseletei ? Würtenberg­­ben a kamara többsége bizonyosan ellene leend a német szövetségbe leendő egyszerű belépésnek, Bajországban lehet ugyan egyszerű többséget sze­rezni ezen belépésnek, de a kétharmad­ több­ségre alig lehet kilátás. Miért is a „Volkszig" azon javaslattal lép fel, hivassék össze alkotmá­­nyozó parlament, — minthogy a délnémetek ab­ban kétségen kívül minoritásban fognak lenni. Hl£ Még mindig nagy kérdés, hogy a Cseh­országban elrendelt egyenes választások daczára létrejöhet-e a delegatio. Nagyon kétséges, hogy a reid­stázban képviselt országok képviselői hajlan­dók lesznek-e résztvenni a tanácskozásokban, illetőleg a delegatio megválasztásában. A szlovének, dalmatiaiak, bukovinaiak és tiroliak tegnap, mielőtt hazamentek volna, érte­kezletre gyűltek össze, melyen Petrino miniszter is megjelent. Ez utóbbi biztosíta őket, hogy a cse­hekkel való kiegyezkedési alkudozások csak bizo­nyos időre szakíttattak félbe, de véglegesen nem hagyattak abba. Az értekezleten összesereglett képviselők, számra nézve mintegy 35 én, hosszú vitatkozás után nagy nehezen elhatározták, hogy isten neki megválasztják a delegátusokat. A lengyelekről nem hallani semmit, s a Lapszemle. Az U. Lloyd a csehországi viszonyokról szólva azon nézetben van, hogy ha a cseh ellenzék vezé­rei józanul jártak volna el, hatalmukban állott volna a reichszábhoz szétugratni, mert ha részt vesznek a választásokban, mindenesetre túlnyomó többséget szereznek pártoknak. A P. Napló úgy látja, hogy a porosz diada­lok forrása, nem a katonák vitézsége, sem a tá­bornokok genialitásában, hanem egyszerűen amaz egybevágó, népszerű hadpolitikai szervezet, mely le­hetővé teszi olcsón sok katonát tartani és azt gyorsan hadilábra állítani. A M. Újság azon meggyőződésre jut a dol­gok rendes folyamából, hogy a poroszok már elér­ték netovábbjokat s ha­­talán Európa újra rende­zésén törnek fej őket, úgy kell járniok, mint járt Napoleon és Pio Nono. A Reform elmélkedve a dolgok s az embe­rek változandósága fölött, felemlíti, hogy Thun Leo legközelebb mint a cseh többség előadója az elnyomott nép szószólójául mutatta be magát s hetesen kikelt az osztrák kormány germanizatori tendentiája ellen, a nemes gróf azonban nem volt mindig ily elkeseredett ellensége a német uralom­nak s kevélyebben viselte annak egyenruháját mint bárki más 1856-óta. A P. Lloyd szerint államférfiaink, midőn a jelen háborúval szemben semleges állást foglaltak el, nem tettek egyebet, mint hogy kifejezést adtak a nálunk uralgott közvélemény túlnyomó részeinek, ha tehát a jövő ferdének bizonyítaná be e poli­tikát, nem egyedül az állam vezetőit, de magát a birodalom népeit is terhelné a felelősség. A Hon a hir.­lap tegnapi közleményéből azt látja, hogy Kállay belgrádi konsulon kívül sehol a kerek világon nincs az osztrák magyar biroda­lomnak egyetlen magyarnak gyanittható nevű sta­­rostja vagy hivatalszolgája, annál kevésbé pedig consula, hogyan állhatnak tehát ki áruezikkeink a hosszabb versenyt, midőn sem pénz­intézmények sem bizt. bankok, sem consuli tekintély nem védi azokat.­­§. Fennebb a kincstári utalványok­ról szólván, idézünk a „N. fr. Lloyd“-ból is, mely mai számában szintén e tárgygyal foglalkozik. Idézzük azon részét, melyben kimutatja, hogy az utalványok kibocsátásánál nagyon rosz rendszert követett a pénzügyminiszter, mert ez utalványok sem forgalmi eszközül, sem befektetési papírokul nem alkalmasak. A pénzügyminiszter, mond az említettük lap, forgalmi eszközöket akart teremteni az utalvá­nyokkal, melyek a hiányzó magyar bankjegyeket részben pótolhatnák. Erre látszik mutatni az erőlkö­dés, melylyel azon voltak, hogy a kincstári jegyek kamatjait naponként állapítsák meg, vagyis napokra állapítsák meg azon többletet, mit az utalványoknak a napi­ kamatokkal a forgalomban elérniök kell, mert a kamatláb 52/5°/c pedig olyformán, hogy például ha egy százforintos jegy 1% krajcrár kamatot hoz egy nap, akkor, ugyanaz kibocsájtása után 40 napra 100 frt 60 kv. értéket képviselne. Tökéle­tesen jól van — kiszámítva. Ha nem a közönség fog-e ennek forgalmában a többletre számot tar­tani ? A­ki ezt hiszi, annak a kincstári­ jegyeket napi­ kamattáblájukkal új találmánynak kell tartania. S az ilyen más országok ilynemű tapasztalait soha sem ismerte vagy már rég elfeledte. Ezen eszközt évek előtt az osztrák kormány is megkísértette, megkísértették Francziaország, meg Belgium első hitelin­tézet és sohasem vihették keresztül. És ez nagyon természetes. Forgalmi­ eszközök és befektetési papírok két különböző dolog, melyeknek külön fundatióját nem kell összetéveszteni; a befektetési papír jós biz­tos bevételt s bizonyos állandóságot igényel, míg a forgalmi­ eszköznek mindenekelőtt azon tulaj­donsággal kell bírni, hogy minden fönakadás és számítás nélkül egyik kézből a másikba juthasson. A kincstári jegy napi­ kamattáblával — merő ki­­sértés: befektetési-papírokat s forgalmi eszkö­zöket egymással összekeverni. Theoria úgy mint a praxis ezen kísérletet ,elavultnak tekintik. Fölvéve mégis, hogy a magyar közönség elhatározná ma­gát, forgalmi­ eszköznek oly papírt használni, mely minden átvitel alkalmával egyik kézből a másikba számításokat kivon, ezen megszokás mindenesetre csak bizonyos időre szorítkozik. Mert a kincs­tári jegyeknek már hat hónap múlva be kellene vezetniük. Ha ily módon a kincstári jegyek nem hasz­náltathatnak föl, mint forgalmi eszközök, akkor felhasználásuk mint befektetési papír történhetik meg.Hogy mint ilyen jó fogadtatásban részesüljön,két tulajdonsággal kell bírni a papírnak, vagy legalább a két tulajdonság közül egyikkel nagy mérvben kell bírnia, vagy a pillanatnyilag szabad tőkének magas kamatlábat kell ígérni, vagy a hosszabb időre befektethető tőkének állandóságot kell bizto­sítani. Az első előnynyel a magyar államjegyek nem birnak, mert már minden tőkepénzes 52/5 °/C-nél többet nyerhet pénzével. A második előnynyel még kevésbbé birnak a kincstári­ jegyek, mert legfeljebb 6 hó után be kell azokat váltania. Délben érkezett táviratok: Bécs, oct. 8- Potocki a legközelebbi na­pokban rövid időre szabadságra megy. Prága, oct. 8 Gr Thun Zsigmondot, a volt alkotmányhű országos főmarsall, Potocki Bécsbe hívta. — Cseh körökben orosz rokonszenv nyilvání­tása mellett iz­gatnak. Berlin, oct. 8. A minisztertanács­­ határo­zata szerint az országgyűlés fel fog oszlattatni. Az új porosz országgyűlés november közepén ül össze. A választó férfiak választása oct. 25-ére, a képviselőké november elejére van kitűzve. — Mezi­­éres és Soisson elestét közel bekövetkezőnek jelzik. Az összes ostromszerek Páns alá érkeztek. Az idő Páris körül tartósan szép. A király oct. 16-án Versaillesből Hamburgba utazik fürdőhasználatra. — A „Staatsanzeiger“ a porosz királynak állítólag a pápához — a beavatkozás elutasítására vonatko­zólag — intézett levelét koholmánynak nyilatko­ztatja. Berlin, oct. 7. A főhadiszállásról érkezett hírek szerint új formatireurök alakíttatnak, annak megállása végett, hogy Párison kívül számosabb franczia csapatok léphessenek fel. Soissons és Mezières váraknak közeli feladását várják. Páris­­nak bombáztatás melletti megtámadása legközelebb megkezdődik, az ostrom­ütegek már megér­keztek. Berlin, oct. 7. Strassburg ostrománál 400 ház égett le, minek következtében 10.000 ember­nek­­nincs lakása. 1700 polgári egyén halt meg. A kár 180 millió francra megy. Brüssel oct. 8. Bourbacki Londonból jővő Ostendét érintette és porosz engedélylyel Metzbe utazik. Napoleon Jeromos itt keresztül utazott. Tours, oct. 7. Tegnap Bruyeresnél ered­ménytelen harcz folyt 8000 porosz ellen . Dupret tábornok sebet kapott; a francziák megállták he­lyüket. A poroszok Neubreisach felé mennek. Gi­­sorsnál a nemzetőrök visszavertek 2000 közeledő poroszt. Az ellenség felhagyott a­­ St. Quentinbe való menetellel. Garibaldi Marseillebe érkezett. A departementokban az ellentállás növekszik. A pa­rasztok el vannak határozva a poroszok élelmiszer szállításának útját elvágni. A hadsereg szervezése tevékenyen halad előre, úgy látszik, a poroszok Normandiába akarnak előnyomulni, az ellenintéz­kedések már megtétettek. A lábas jószágok Fran­­cziaország központjába, vagy Angliába küldettek. Algierból 10,000 főnyi válogatott csapatot várnak rövid időre. A pápai zuávok már megérkeztek Toursba, mintegy 6000 főnyi válogatott hadtestet fognak képezni. 10,000 Garibaldista Chamberybe érkezett­ Páris bombáztatása mostanság lehetetlen minthogy az elkülönített erődök ágyúi 8000 met­­tresnyire hordanak. Aube departementban nincs ellenség. Turin, oct. 8. Az olasz kormány kinyilat­­koztatá, hogy valótlan, mintha Nizzát vissza akar­ná követelni. London, oct 7. A ,,Times" egy sürgönyt közöl Versaillesből, mely jelenti: Burnside tábor­nok visszatért Párisból, értekezett Favreval, és a lakosságot nyugodtnak találta; a tábornok Ver­­saillesben várja be Bismarckot. Páris. Az October 5-diki Daily News újabb le­velet kapott. Lefordítjuk belőle a mi következik, azon megjegyzéssel, hogy a nevezett londoni sza­badelvű, nagy lap tudósításai legjelesebbek és leg­megbízhatóbbak voltak, az egész háború alatt. S e­pct. 27. — Sok levelet küldöttem önnek, de nem tudom megérkeztek-e. Feltehető lévén az is, hogy még a jégbe káborognak vagy a holdba jutottak, rövid vázlatot adok az itt történtekről, a­mióta elvágattunk a külvilágtól. Okom van ugyanis hinni, hogy ezt a levelet megkapja ön. — Midőn városunk elzárolását először vettük észre, a legna­gyobb zűrzavar uralkodott. Néhány napig nem csak a tisztekre de a tábornokokra is lőttek saját ezre­deik katonái, a várfalakon kívül; a nemzetőrség pedig kedvetlenül tette s alkalmilag­ el is kerülte a szolgálatot. A mozgók nem sokkal értek töb­bet egy tömeg fegyveres parasztnál. A sorkatona­ság teljesen demoralizálva volt. Az utszákon fél­ittas csapatok ténferegtek s iránytalan mozgók se­regei kóboroltak, a nem tudott tanya és parancs­nokság keresésében. A kormányban két párt volt: egyiket támogatták a mérséklet emberei, kik, jó­zan alapon, béke után sóvárogtak; a másikat tá­mogatták a szélsőség emberei, kik a küzdést foly­tatni akarják minden áron. A miniszerek csaknem kétségbe estek az iszonyú rendetlenség felett, mely­ben elődeik hagytak mindent. Ez állapot lassan­ként megjavult. Favre küldetésének meghiúsu­lása, és Bismarck követeléseinek túlzása által egye­sülés történt a kormány támogatására, úgy a mér­séklet, mint a szélsőség embereinek részéről. Érzi mindenki, hogy Páris sikeres védelmére csak úgy lehet remény, ha oltalmazói közt megszűnik min­den nézetharcz. Páris képviselőinek administratio­­nális képessége iránt tán nincs valami nagy véle­mény, de utoljára is igaz lévén a példabeszéd, miszerint nehéz változtatni a lovat, mikor folyón megy át az ember: ez urak elmozdítására nem igen fog gondolni senki, ha csak nem követnek el valami óriási sületlenséget vagy nem tesznek kísérletet alkudozni Poroszországgal akár a béke­kötésre, akár a capitulatiora. Nem kétkedem, hogy minden tőlük kízelhetőt megtesznek a város védel-­­ mének szervezésére s ha "kissé tán időt veszteget­nek is az utczák neveinek átkeresztelésiánek&JiasSU*. Vangu és dagályos kiáltványok fogalmazására, nem kell elfeledni, hogy franczia népséget kormányoz­nak, melynek tetszik az afféle bolondság. A mi katonai állapotunkat illeti, a különböző erők jó rendben vannak s úgy látszik, hogy parancsnokaik rendelkezésére állanak. A nemzetőrség mormog ugyan még egy kissé,de teljesiti kötelességeit a fa­lakon. A sorkatonaság az erődök előtt tartatik. A mozgók sok gyakorlaton mentek át az utóbbi tiz nap alatt, rendbe jöttek, jól viselik magukat, és ha nem is kész katonák még, de minden esetre sokkal komolyabb hatalommá váltak, mint a­mi­lyennek az ostrom kezdetén mutatkoztak. Lesznek-e alkalmazhatók a nyílt csatatéren, az kérdés, mert valószínű, hogy ezredeik zavarba­ jönnének ha egye­temesen kellene működniök. De hogy az erődített vonalakon jól fogják magukat tartani, az iránt kétkedni nincs semmi ok. Az erődök legénysége tengerészekből áll, kik jeles tüzérek, az ágyuk pedig hatalmasak. A Szajnán hadisajkák raja úsz­kál. A város élelme és lőkészlete elégséges két hóra. Mindezek folytán Páris tarthatja magát két hónapig. Népessége, melynek nagy részét munká­sok képezik, soha sem félt a verekedéstől. A vi­dék legjobb vére ide tódult. A­mi megmaradt a franczia hadseregből az is itt van. Legalsóbb szá­mítás szerint is, Páris fegyveres erejét 450,000 emberre tehetni; s ezen kívül van még 500,000 a kik a hiányok pótlására szolgálhatnak. Ha tehát e főváros két hónapig sem tartaná magát, kiérde­melné az egész világ általi megvette­st, míg — ha tartja magát legalább ennyi ideig — megmenti becsületét s bizonyos tekintetben Francziaország ka­tonai jó hírnevét is.­­ A hírlapok még mindig űzik azon kétes eredményű eljárást, mely diadallá fúr fel minden előőrsi kis tüzelést, s esküszik ol­vasóinak, hogy hatalmas seregek jönnek az ostrom alóli felmentésre. Az egyetlen katonai esemény, mely csak némileg jelentékeny volt, és a poroszok előnyére végződött: a francziák visszaverettek Cha­­tillon félig készült erődítvényeiből, s az ellenség most Sévres és Meudon magaslatain van, hon­nan — ha felállítják ütegeiket — bombázhatják a város egy részét. Volt egy másik esemény is, mely­ről mesés dolgokat beszéltek, de a­mely , ha nem is teljesen képzelmi siker volt, nagyon kevésre ol­vadt. Egy szóval, az ostrom még nem vette komo­lyan kezdetét, már pedig a végeredményről csak akkor kezdhetünk némileg okoskodni, ha láttuk miként állják elődeink a tüzet s miként viselik magukat fegyveres csapataink az ágyúzás alatt. Tekintve a kereskedés teljes pangását,­­ a foglal­kozás nélkül maradt munkások számát s a, szen­vedett vereségek miatti átalános izgatottságot, meg kell vallani, hogy a párisiak minden osztálya di­cséretesen tartja magát. A gazdagok menekültek é­s szegényebb szomszédaikra hagyták szülőhelyük védelmét, s nem támadt semmi garázdaság vagy bot­ány, azok kivételével, melyeket a kémfogdo­­sási láz követtetett el. Voltak ugyan politikai tün­tetések, de a kormány eszélyes engedékenysége folytán, nem váltak zavargókká azok sem, s most a közvélemény kárhoztatásával is találkoznak. Abból mit hallottam s láttam, következtetni lehet, hogy a polgárság többsége a capitulatio mellett van, de nem merészel nyilatkozni sem, mert a munká­sok többsége a békéről mit sem akar hallani. Ezek nem képesek ugyan megmondani, hogy tulajdon­kép­pi eredményt várnak a kitartásból, de bíznak határozatlanul, az időben s a véletlenségekben. „Ha tartjuk magunkat két hónapig“ — mondják ők — „a­ viszonyok változni fognak alkalmasint s min­den változás előnyünkre lehet, miután roszabbra már nem változhatik állásunk.“ Bezárva lévén a párisiak közé, nem tehetek róla, hogy nagyon rokonszenvezek velük, daczára gyerekes hiúságuknak, hazudozásaiknak és léhasá­guknak. És igaz szívemből remény­em, hogy ellen­állási komolyságuk esetében nem bizonyul a hiva­talos ámítás előbbi rendszerének folytatása gyanánt azon állítás is, miszerint van elég élelem és lőkész­­let. És remény­em azt is, hogy a nagyhangú di­­csekedést és merész szavakat, melyek most hallha­­tók reggeltől estig, bátor tények fogják igazolni. Versailles. A versaillesi palota udvarában tegnap érde­kes főzeremónia ment végbe, írja a „Daily News“ ottani levelezője m. hó 27-éről, ekkor osztotta ki ugyanis a koronaherczeg a vaskeresztet mintegy ötven tisztnek és közembernek, kik magukat a háborúban kitüntették. Tiz órakor nagyszerű pa­rádé volt, a csapatok ünnepi díszben állták körül a központot, hol a főherczeg fényes törzskarának közepette állott.­ Az egész udvart csillogó porosz szuronyok s rézkupos sisakok borították. Mi sem lehet tökéletesebb mint a porosz sorkatonaság ki­­képzettsége, sem szigorúbb, mint e hadfiak kész­sége és fegyelmezettsége. A kitüntetendők mind­egyike szilárd léptekkel közeledett a főherczeg felé s mint szikla állott, mig a kereszt mellére tűzetett, s aztán ismét szilárd léptekkel ment vissza előbbi helyére, mintha egész életében e mozdulatokban gyakorolta volna magát. A.főhig. néhány lelkesítő szót intézett az egybegyűltekhez s végül hangosan éltette atyját, a királyt. A négy várpalotának, Versailles, St.­­Cloud, St. Germain és Meudonnak sorsa jelenleg ép oly eltérő egymástól, mint újabbkori történe­tük. Versaillesban kórház állíttatott fel s a drága olajfestményekkel díszelgő aranyozott ter­mekben tolóágyak figuráinak. Ez ideiglenes igény­­bevétel után azonban ismét az lesz e méltóságos palota, a­mi még nem oly régen volt, a bámulat tárgya; veszély ez idő szerint épen nem fényé­.

Next