Ellenőr, 1870. október (2. évfolyam, 16-46. szám)

1870-10-25 / 40. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 ft. — kr. Évnegyedre 1­­ 5 ft. — fer. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési roda: Pesten, országút II. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 40. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek Irodájába (2 sas-uteza 24. sz.) intézendők. Kedd October 25. 1870. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri ! A nyilt­ tér egy petit sora 80 kr. beigtatásáért . . s . 10 kr. | Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, kétsas-uteza 14. szám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadó­hivatalában kétsasuteza 14. sz., Légrády testvérek nyomdájában Pest , sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában Pest, arany kéz utcza 5. szám. II. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára egy évre .... 20 forint — kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, Két Sas utcza 14. sz.) Azon t. ez. előfizetőink, kik a lapot September utánra is megrendelték, méltóztassanak az „Ellenőr“ eddigi és ezutáni Arai közt létező különbséget (mely October-decemberi előfizetőink részére egy forintot tesz) aktív előlege­­sen akár utólagosan, tetszésük sze­rint pótolni. S­z­es­z n­­­ék a köny­vtárásl­aton történő meg­rendelések ut­án az „Ellenőr“ részéről nem adatik. félévre.......................10 „ — „ évnegyedre . . . . ' 5 „ — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ A szent részvét nevében. (Második gyűjtés.) Francziaország h­áborúvert vidékeinek éhező népességét segélyezni adakoztak. frt. kr. A tegnapi kimutatás összege: 35 franc, egy m. arany, egy ez. huszas és ...... 162. 7 Egy társaság................................. 59.— Sámi Lászlóné idén újabban ada­koztak (negyedik közlés): Pichler Bódogné........................... 5.— Pávai Antal................................. 1.— Breuer János................................ 50 Tisza László 2 magyar arany. A „Pester Lloyd“ 1. szerkesztő­ségétől : egy 20 francos, egy ma­gyar arany és...........................101,51 Pest, oct. 24. Alig van sürgősebb teendője a jelen országgyűlésnek, mint az urbériség marad­ványainak eltörlése. Ezen viszonyok szabályozását az 1848- as országgyűlés a következő országgyűlésre halasztotta. Azóta három országgyűlési idő­szak alatt sem találhatott a kormány időt ezen törvényjavaslatok elkészítésére. Alig volt képviselő az egész országban, ki ezen viszonyok szabályozása iránt vá­lasztóinak ígéretet ne tett volna. A kor­mány minden alkalmat megragadott, hogy az ellenzék többszörös sürgetései alkalmával az iránti készségét nyilvánítsa. Az ígéret már be lesz váltva; az igazságügyét az e tárgy­ban utolsó törvényjavaslatot, a regálék szabályozásáról szólót is beterjeszteni ígérte. Az úrbéri ügyek rendezése nem csak azért fontos, mert a feudális kor maradvá­nyai végkép eltöröltetnének,s nem csak azért, mert a meglevő állapot temérdek törvénykezési és közigazgatási zavart okoz, s végül nem csak azért, mert az úrbériség eltörlése után ezen viszonyok megzavarták a szegény em­berek jogfogalmait s birtok iránti tisztele­tét, de fontosak ezen törvényjavaslatok azért is, mert míg mindez rendezve nem lesz, addig nem lehetnek Magyarországon rendezett birtokviszonyok. Ezen javaslatok, bár külön kell azokat tárgyalni, szorosan egybefüggjenek egymás­sal — s ha ezen viszonyok, ide értve a re­gale jog szabályozását is, rendezve lesznek, — csak akkor lesz a közvélemény kívánal­mainak elég téve. Némelyek azt állítják, hogy a felföldi birtokosok, különösen a regale jog szabá­lyozásának elhalasztását óhajtják. Nem tudom, hogy ezen óhajtásoknak vannak-e tolmácsolói a képviselő­házban. Tudom, hogy bárminő rendezése a re­gálé jognak, a tulajdonosok jelen haszná­nak megrövidítésével fog jönni, tudom, hogy bárminő megváltási kulcs lesz megállapítva, az a jelenlegi jövedelmeknek nem lesz meg­felelő. S ha a törvényhozás kikerülné is azon hibát, mely a szőlődézsma megváltásával elkövettetett, ha mellőzné is a megváltás azon módozatát, mely 22 évig 30 száztéli fizetést venne igénybe. Kikerülhetlen lesz a birtokosokra néz­ve azon körülbelől 40°/6 száztéli veszteség, melyet a kárpótlást közvetítő államkötvé­nyeken, azok névleges és valóságos értéke közötti árkülönbség miatt szenvedni fog. Mindezek daczára figyelmeztetjük a birtokosokat, hogy itt az áldozat hozatalát az idő elodázhatlanul követeli, s jobb egy kisebb de bisztos birtok, mint egy olyan tulajdon, melyet egy rendkívüli állapot teljesen megsemmisíthet. Azért figyelmeztetjük a képviselőház tagjait, hogy a beterjesztett törvényjavasla­tok tárgyalási sorrendjének megállapítása alkalmával, — tekintve a népnek tett ígé­reteiket s az ország átalános közérdekét — az úrbériség maradványának tárgyalását, a regále jog szabályozására vonatkozó törvényjavaslattal együtt, oly helyre tűz­zék ki, hogy a téli időszak lejárta előtt ezen kényes és fontos kérdések megoldat­ván, vége szakittassék a már túlhaladt álla­potnak s azon bábeli zavarnak, mely a magyar birtokviszonyok körül máig is lé­tezik. Móricz Pál: A baloldali kör kedden, f. hó 35-én délután négy órakor értekezletet tart saját helyiségében. AZ ORSZÁGHÁZBÓL. (October 24.) Igaztalanok lennénk, ha el nem ismernék, hogy a jobboldali hangulat roszasága némileg szelídült. A változás nem nagy ugyan, s nincs is megállapodva, de még­sem vélünk tévedni, midőn eltérünk Madarász úr nézetétől, ki szerint a régi türelmetlenség szelleme sugalja a többséget most is. A tegnapi és mai ülés ellenkezőről tanúskod­nak, daczára a sajnos érzéktelenségnek, melyet a ház tekintélye és hatalomköre iránt tanúsítnak pártelleneink. Ivánka Zsigm­ond nyekeg, Zeyk Ká­roly röhög és Horváth Döme hápog, az igaz, je­lenleg is , de a mamelukság még­sem oly hatal­mas többé, mint a­milyen volt pár hó előtt. Az idők viszontagságai félreismerhetlen hatást gyako­roltak a deákpárt eszmélkedő részének magatar­tására is, s mi azt hisszük, hogy e változásnak jeleit világosabbakká teendi minden nap. Nagy dolgot azonban e változástól még nem várunk. A pártfegyelem, összeszokottság és — sokaknál — az indolentia elégségesek lesznek még egy darabig arra, hogy a jobboldali átalaku­lás üdvös eredmények nélkül maradjon. De hogy transitio­nális állapotba jutott a deákpárt, az iránt még a mai ülésben eljátszott szerepének szegénységét tapasztalva sem kétkedünk, mert volt e szegény szereplésében is egy pont, melynél jobb reményeket keltett jövőjére nézve, értjük a hideg hallgatást Horváth Boldizsár úr irányában, kinek szónoklatát alig helyeslé a javí­latlan csa­pat tíz emberén kívül valaki. Mi e hideg hallgatásból nem építünk lég­várat a holnapi szavazás eredményére, de örven­dettünk annak mégis, mert hát annyira elszok­tunk volt a jobboldali függetlenség minden jelétől, hogy már azt is nagy nyereménynek kell tekin­tenünk részéről, ha nem tapsolja meg többé szín­játszó lelkesü­­séggel azon miniszter beszédét, ki a parlament hatalmának csökkenését követeli, vé­­­­delmezi egy alkotmányos rendszer államfér fiához legkevésbé sem illő prókátorkodás silány fogásai­val. De ha a hidegen hallgató többség ér­­zeménye tán gyökeresebb változáson is ment át, mint egyelőre várhatni, akkor a holnapi szava­zás még emlékezetes is maradhat, mint első jele annak, hogy a képviselőház érti kötelességeit, melyektől tekintélyének öregbítése, hatalmának csorbíthatlatisága iránt az ország legmagasabb ér­dekében áthatva kell lennie. A kérdés állása, férfias constitutionalis be­csületes szempontból tekintve, nem más, mint az, melyet Irányi Dániel remekül meghatározott, s a­melyre Horváth miniszter úr felelt a maga szokott modorában, a segrestye és kaszárnya közt hajlongó ügyvéd alázatoskodó dühének pityergős furfangjaival. A választás nem nehéz arra nézve, kinek esze é­p, szive helyén van, s felfogja a rend­kívüli fontosságot, melylyel parlamentünk erősí­tés­é­r­e jár, szemben az osztrák alkotmány ros­­kadozásaival. S mi részünkről illetlennek, jogtalannak és a constitutionális szellemmel ellenkezőnek tartjuk azt is, hogy egy kérdésben, mely k­i­z­á­r­ó­l­ag a ház hatalmi körébe tartozik, a miniszter úr bármi tekintetben is a határozat feletti vitába elegyedni magát hivatottnak érezé. A kormány­nak semmi köze ahoz, mit a ház tesz, saját elő­jogainak fentartására. Annyi bizonyos, hogy az an­gol alsóház, melyre annyit hivatkozott Horváth B. úr, egy perczig sem tűrné meg a miniszteri belekottyanást pr­i­v­ilégiumainak kérdé­sében. De ha távol vagyunk attól, hogy a kor­mány tagjai érezzék a semlegesség kötelességét, midőn parlamentünk belügye, méltósága van sző­nyegen , gondoljon arra a képviselők komoly és előre látó része s legyen e rész holnap több­séggé. Értesülve vagyunk, hogy midőn az ország­gyűlés megnyitása előtt 3—4 nappal So­ms­sich úrnak bejelentetett M i­­­e t­i­c s elfogatása, az el­nök egész határozottsággal odaműködött, hogy az elfogatás az országgyűlés megnyitásáig halasztas­­sék el. Közbelépése azonban nem vezetett sikerre, művére hitte magát hivatottnak, valóban nagy akadályokat lát maga előtt, ha a győző oly kö­vetelésekkel lép föl, miknek figyelembe vételére is alig érzi magát följogosítva. Ezen helyzetből, mint azt az angol kabinet elismeri, csak akkor szabadulhatnak meg a fran­czia kormány­férfiak, ha Francziaországban egy magasabb tekintély lép föl, mint ők, ha a nem­zet fölhatalmazottjai maguk segítenek a békekö­téshez hozzájárulni. A fegyverszünet czélja lenne­­ a franczia nemzetgyűlés egybehívását a legrövi­debb idő alatt lehetővé tenni. Az angol kormány ebbeli kívánságát élénk módon fejezte ki azon lépésében, melyben Ausztria, Orosz- és Olaszország támogatását óhajtotta megnyerni. Az osztrák-ma­gyar kormány pillanatig sem vonakodott, ezen kívánságnak eleget tenni. Ismételt érvei azok, me­lyeknek Granville lord jelen eljárása megfelel. Úgy Berlinben, mint Toursban kabinetünk részé­ről egy fegyverszünet kötése a legmelegebb mó­don ajánltatott. Minden esetre nem kell figyelmen kívül hagynunk, hogy jelentékeny nehézségeken kell keresztül hatolni, mielőtt a fegyverszünet létrejöhet. A kezdeményezés, mi Angolország ré­széről történt, mindazonáltal oda vezet, hogy Európa semleges hatalmasságai nyílt kifejezést adhatnak kívánságaiknak a béke helyreállítását illetőleg. A remény tehát megven, hogy Granville lord igyekezetei nem maradnak eredmény nélkül, s hogy azon háborút, mely oly jelentékeny áldo­zatot követelt, végre egy általános béke fogja követni.“ A fenebbi hivatalos közlemények után két kérdés merül fel előttünk. Először : a kezdeménye­zéshez hozzájárul-e Orosz és Olaszország is, má­sodszor: a fegyverszünet feltételei olyanok lesz­nek-e, hogy azok a franczia kormányférfiak által elfogadtathatnak ? Az első kérdésre az Ellenőr ma reggeli szá­mának egy magán­táviratán kívül eddig még semmi feleletet nem adhatunk, és ez sem a leg­kedvezőbb, amennyiben épen azt constatálja, hogy semmi nyoma, miszerint Oroszország az angol részről tett közvetítési lépéseket támogatni szán­dékoznék. Hát Olaszország ? Ennek magatartásáról csak ezután fogunk még hallani, de ha — a­mi­ben kételkedni nem lehet ,­­ Olaszország a bécsi kabinet példáját követve­­csatlakozik is Anglia kezdeményezéséhez, a siker bizonytalanná válnék az­által, ha Oroszország támogatását megtagadná. A feltételek, ismerve Poroszország ebbeli kö­veteléseit az első , Favre és Bismarck közt folyt alkudozásokból előre állíthatni, miszerint nem lesznek olyanok, hogy elfogadásra számíthatnának a franczia kormány férfiainak részéről. Legalább azok részéről, kik most a főszerepet viszik s leg­népszerűbbek , nem. Az tagadhatlan, hogy az egyezkedés utáni vágy mindig több és több embert hódít meg Francziaországban is ; ezt kell hinnünk, ha hitelt akarunk adni a Trochu, Thiers és Bazaineről szár­nyaló híreknek, de hogy Poroszország követelései, ha azok lényegesen meg nem módosíttatnak, ami alig remélhető, mindaddig, míg Gambetta és Favre a kormány élén állnak, el nem fogadtatnak — azt mondanunk sem kell. Míg az összes európai sajtó ezen újból fölvett fegyverszüneti kísérletekkel foglalkozik, azalatt egymást érik az ütközetek a csatatéren. A malmaisoni oct. 21-iki ütközetet, mely na­gyon kétes kimenetelű volt a poroszokra, követte oct. 22-én a Vernon melletti ütközet, hol a poro­szok, mint egy toursi távirat jelenti, a franczia csapatok bámulatra méltó hősiessége folytán töké­letesen megverettek. Természetesen, ezek mind csak kisebbszerű ütközetek, melyek ha a francziák győzelmével végződnek is, nem lehetnek döntők azok ügyére. Garibaldi erélyesen hozzálátott a hadsereg szervezéséhez. A három első dandár már megala­kult. Az első dandár Bosak tábornok vezetése alatt, egy ezred mozgó nemzetőrségből, egy zász­lóalj franctizeurből és sok Orense által vezénylett angolból és spanyolból áll, a második Marie ezre­des alatti dandár csupa francziából áll, a harma­dik Menotti Garibaldi alatt egy ezred franczia mobilgárdából és két zászlóalj olaszból áll. Minden dandár mellé egy mérnökkari század adatott. A német kérdés tárgyalását holnap kezdik­­meg a porosz főhadiszálláson. Németországban a szabadelvűek nem kis aggodalommal néznek e tárgyalások elé. A Reform a magyar országgyűlés bokros te­endőiről szólva, elkerülhetlen szükségességnek tart­ja, hogy codifik­áljunk, systematikus törvényeket hozzunk s egyes reformok helyett tömeges újítá­sokkal árasszuk el az országot. Az­­ Lloyd a bécsi kabinet azon szándékát illetőleg, hogy a cseh választásokban tényleges részt fog venni, oda nyilatkozik, miszerint a con­­stitutionalismus harcz és a harcz élet. A konst. minisztérium ily harczban párt, mint bármely más és erre alapos joga van, sőt kötelesek is a mi­niszterek tekintélyük súlyát a pártjuk érdekében mérlegbe venni A N. fr. Lloyd megbotránkozással látja, hogy egy haszontalan emberekből álló diplomatia előtt egy szabad népképviselet demokrata frakciójának koldulni kell a jog védelméért az erőszak ellen. Nevezett lap Simonyiéktól inkább azon hat­ javas­latot várta volna, hogy a béke és háború felett határozás rögtön szűnjék meg a korona praeroga­­tivái közé tartozni. A P. Napló Kossuth, levelét elemezve, stere­­otippá lett, úgymond, az ítélet, hogy Kossuth leve­leinek minden utolsója gyöngébb elődeinél, annál meglepőbb tehát a progresszó, melyet levelei az érvszegénység, felületesség és ellenmondásokban a Deákhoz intézettől kezdve, mai nyilatkozatáig rohammal átfutottak. A M. újság. A kormány, úgymond, az anyagi kérdés előtérbe tolásával hallgatásra tudta bírni a nemzeti önállóság önérzetét; a nemzet apathi­­ába esett, nem ügyel a legfontosabb belügyekre sem; az anyagiság mámora háttérbe szob­ta a szabadság nemes eszméit. Pest, oct. 24. Ha a legutóbb érkezett tudósításokból követ­keztetést akarunk vonni, úgy el kell ismernünk, hogy a semleges hatalmak, de legkivált Angolor­szág csakugyan komoly szándékkal vannak az iránt, hogy a hadakozó felek közt mielőbb fegy­verszünet köttessék. A bécsi hivatalos „Corresponded“ ide vonat­kozó tudósítása oly határozottsággal szól, hogy abban alig lehet kételkednünk. De halljuk magát a tudósítást: „Londonból azon hiteles tudósítást vesszük, hogy a külügy­miniszter, Granville lord a hadvi­selő hatalmaknak, hivatalos alakban fegyverszü­netet terjesztett elő. Az angol miniszter ezt azon politikai szükséggel motiválja, hogy egy franczia nemzet­gyűlés jöhessen össze, mely egyedül ve­heti csak magára a békekötés felelősségét. A nehézsé­gek, miket Fran­cziaország jelenlegi kormányának le kellett volna győznie, hogy a háborút befejez­ze, egészen szokatlanok s rendkívüliek. Egy oly kormány, mely maga is csak a nemzeti védelem Lapszemle. A P. Lloyd Thiers elejtette szavaiból azon meggyőződésre jut, hogy a franczia politika Nes­­tora körútját egyedül azért tette, miszerint beki­­nyitja honfitársainak, hogy a külföldtől segélyt nem várhat s továbbá meg akarta győzni a kül­­hatalmakat, hogy Francziaország a pillanat nyo­mása alatt elfogadott köztársaságot, ha majd sorsa fölött szabadon határozhat — nem acceptálja, ha­nem ismét a monarchikus kormányformához tér vissza. A Hon Simonyi Ernő hat­ javaslatának a jobbol­dalon tapasztalt fogadtatása után biztos sikert igér. S a magyar kormánynak a ház ily határozata után nem marad más teendője, mint a külügyért a né­­zetek erőszakos előhaladásával szemben tiltakozásra indítani, mi visszautasitottván, készen kell lennünk a fegyverfogásra. Délben érkezett táviratok. Tours, oct. 23. Kératry a mozgó­ őrökből, mozgósított nemzetőrökből, és önkénytes lövészek­ből álló, bretagnei összes haderőknek főparancs­nokává neveztetett ki. A poroszok, Verononnak másfél órai lövetése után a Hecourt melletti erdőségekbe vonultak vissza. A poroszok egy ismételve kezdett két órai komoly ütközet után visszanyomattak. A franczia csapatok bámulatraméltón küzdöttek. Viray és Cussy közt 22-bén egész napon át igen komoly harcz folyt , melynek eredménye még nincs tudva. Flórencz, oct. 24. Az „Indep. Ital.“ úgy értesült, hogy Bazaine a béke iránt alkudozott, azonban semmi esetre sem tesz bármit is a köz­társaság érdekei ellen. A minisztériumban állító­lag létező véleménykülönbségek felőli hírek alap­talanok. A külügyminisztérium főtitkára Blaue, olasz követté neveztetett ki Madridba. Brüssel, oct. 24. Az „Ind. belge-“nek egy oct. 23-iki londoni távirata jelenti. Egy pénteken tartott miniszter­tanács után Granville táviratot in­tézett Tours-, Berlin-, Szt.-Pétervár-, Bécs- és Flo­­renezben lévő brit követekhez, hogy a hadviselő feleket oly fegyverszünet elfogadására bírják rá, mely által Francziaországban az alkotmányozó nem­zeti gyülekezet egybehívása lehetővé tétessék. Az erre érkezett válaszok után remélni lehet, hogy a fegyverszünet nem sokára meg fog köttetni. London, oct. 22. A „Grimbly“ gőzös uta­sai jelentik, hogy a közelebbi csütörtökön a fran­czia hajóhadat Helgolandtól 130 tengeri mértföld­­nyire látták, és hogy az látszólag Dower felé ipar­kodott evezni. A nevezett hajóhad 9 járműből, köztük egy keményen megrongált kishajóból állott. A hajózási közlekedést nem lehet bátorságosnak mondani. S­z­en­t­ Péter­vár, oct. 22. A „Journal de St. Petersburg“ egy nemhivatalos jellemű czikket közöl, mely a Favre által Bismarck köriratára adott választ kárhoztatja. Tours, oct. 22 este. A „Constitutionnel“ mondja: Angolország elhatározó, hogy a fegyver­­szünet elérése végett közvetlenül Poroszországnál interveniál. Lyons lord a toursi kormánynál és Loftus lord a berlini kormánynál hasonló értelem­ben tettek indítványokat. A „Constitutionnel“ hozzáteszi, hogy Angol­­ország Ausztriával és Olaszországgal egyetértőleg jár el, míg Oroszország ugyanazon értelemben, de elszigetelten, lép fel. Flórencz, oct. 22. Egy konstatinápolyi sürgöny e hó 21-ről jelenti: Görög- és Törökor­szág egy offensiv és defensiv szerződést írtak alá, közös eljárás végett minden oly hatalmasság el­len, mely a Keleten hódítólag szándékoznék, fel­lépni. P­á­r­i­s. A helyzet ma sokkal kedvezőbb színben tű­nik fel, mint néhány nap előtt, írja a „D News“ párisi levelezője 10-éről. Visszapillantva a védel­mi kormány eredetére öt héttel ezelőtt s egybe­­hasonlítva Páris akkori védtelen állapotát mai vé­delmének anyagi feltételeivel: meg kell vallanunk, hogy a kormány fáradhatlan tevékenysége Pak­st csaknem bevehetlenné tette. Legnagyobb bajt oko­zott a tüzérség roppant hiányos volta, de ezen is segítve leend; a politechnicum növendékei szor­galmasan gyakorolják magukat az ágyuk kezelésé­ben s tanáraik gyakran saját növendékeik alatt, mint köztüzérek fungálnak, mert a „Collège de France“ tanárai, a Sorbonne doktorai a munkások között teljesítik a falakon kötelességeket; ott lát­ható Bertrand, Bonnet, Laugier, Fremy, Tissot, Laguerre s más jeles tudósok. Továbbá nagy mennyiségű régi ágyuknak is jöttek nyomára, me­lyeket most a legnagyobb gyorsasággal fognak át­­idomítani. Főfontosságú kérdés nálunk még mindig az élelmezés. Bismarck reményeinek beteljesülése vagy füstbemenése, melyek belzavarainkon alap­szanak, e vitális probléma megoldásától függ. E probléma pedig felette bonyolódott. Mindenek előtt nincs ember, aki meg tudná mondani, mennyire megy jelenleg Páris népessége. Szakértők vélemé­nye e tekintetben 1,700,000 — 2 millió között vál­tozik. Ugyanily eltérők a vélemények az élelmi­szer mennyiségére nézve is, mely a falakon belül jelenleg a kormány avagy magánosok kezei kö­zött található. Én e tárgyban tett fürkészéseim után azon meggyőződésre jutottam, hogy a Páris­­ban még felhalmozva levő élelmiszerek a főváros jelen népsége számára illő adagok mellett jövő november hó 10-éig, sőt szigorúbb megszorítások mellett dec­ember közepéig is elegendők. Ez eset­ben azonban kérdések kérdése, mikép kelljen az élelmiszereket szegény és gazdag között méltányosan megosztani. Az eddig alkalmazott rendszabályok fe­lette tökéletleneknek tűnnek fel. Most én 5 fikért naponkint ép úgy jóllakhatom, mint a korábbi ren­des körülmények között; ez azonban így nem ma­radhat, mert napról napra roppantul szaporodik azoknak száma, kik naponkint nem öt, de egy frankot sem képesek élelmekre fordítani. A kormány azonban e kérdés megoldására is rendkívül nagy haladást tett az utóbbi napokban. A municipális választások tárgyában történt zavargások rövid ecsetelése kellő tájékozást fog nyújtani Páris politikai helyzetéről. A kormány sept. 18-án tizennyolc­ municipális tanácsnok vá­lasztását rendelte el 28-ára. E rendelet 24-én visszavonatott. A hir­­lap 29-ei számában pedig azt írta, hogy a kormány minél előbb hozzá fog kezdeni a municipális választások eszközléséhez. Oct. 8-án azonban ez is visszavonatott. Ezen inga­dozás Flourenst aztán arra bírta, hogy fegyveres tüntetést rendezzen a városház előtt, melyet azon­ban elmosott az eső, midőn ugyanis oct. 5- én javában folyt a tüntetés és ellentüntetés s már­­már veszélyes mérveket kezdett ölteni, mege­redtek az ég csatornái s vastag cseppekben özön­lött alá a zápor úgy, hogy futott, ki merre látott. A kormány pedig, hála Jules Favre ékesszólásá­nak s az ég kegyelmének — ura maradt a hely­zetnek. A Correspond. Havas e hó 16-ról írja: Igaz, hogy e hó 3 án Párisba jött egy amerikai tábor­nok, Burnside úr, kinek neve méltó fénnyel bir. Ő a porosz főhadiszálláson ment keresztül és egy levelet vitt Bismarck gróftól a külügyminiszterhez. Azonban e levél kizárólag a Párisban jelenlevő diplomatiai testület tagjaira vonatkozott, kik azt kérték, hogy hetenkint egy futárt kü­ldhessenek kormányukhoz. Burnside­ur semmi hivatalos mi­nőséggel nem bírt, és saját jóvoltából történt, hogy engedve nemeslelkű indulatának, melyért hálával tartozunk neki, minden megbízás nélkül jött a hadviselő felek közt közeledési kísérletet tenni. Burnside úr egy szóval sem volt megbízva. A külügyminiszterreli társalgásából csak az tűnt ki, hogy az északnémet szövetség kanc­ellárjá­­nak nézetei nem változtak Ferrieres óta, s ha egy fegyverszünet a nemzetgyűlés egybehívására elég lenne, csak 48 órába egyeznék bele. Francziaország, Gambetta vogesi útjának czélja, úgy lát­­szik, megkönnyebbíteni az összeköttetést C­a­m­b­r­i­­e­­­s­tick, a rendes csapatok parancsnoka, Keller, volt klerikális párti képviselő és szabad­csapat vezér, és Garibaldi között, kinek feladata va­lamennyi önkénytes csapatot, melyek körülé össze­csoportosulnak a déli vogesi és jurai hegyek közé vezérelni. Ami különösen utóbbit illeti, ez Daléban ütötte fel főhadiszállását, a­honnan a Werder ve­zérlete alatt álló német sergeket zavarni akarja. E német tábornok Belfort balra hagyva, már Vesoul­­ba érkezett, hogy elérhesse a saône-i völgyön ke­resztül Lyont. De mielőtt e lépést merészelné, mű­téteit egyesíteni szándékszik von der Tann bajor tábornokéival, ki Orleans-ban van s némelyek ál­lítássa szerint Bourges-ba fog leszállni, hol Fran­cziaország ágyúöntödéi s egyébb katonai műhe­lyei vannak, melyek e pillanatban a déli tartomá­nyok felfegyverzésén s hadi felszerelésén fáradoz­nak. Marseille-ban rosszul állnak az ügyek. Mint a „­ Indipendance“-nak írják, az ottani lakosság nem lesz hajlandó megadni magát a tours-i kor­mány által küldött tisztviselőnek. Ha a keringő híreknek hitelt lehet adni, úgy a marseille-iak új praefectusukat, Marc Dufraisse-t fogságba vetet­ték. Lille-ből írják e hó 19-ről: Tegnap estre az itteni clubból körülbelől 400 férfiú a prefectu­­rához ment. Néhányan ezek közül kalapácsokkal ellátva az épület előtti vasrácsozatot összetörték. Az elsőbbek beléphettek a főterembe, hol az éjsza­ki védelmi bizottmány gyűlést tartott. Egyikök megragadta Teszelin-t nyakánál, főleg ezt akarták kezeik közé kapni. A többieket az udvarban meg­állították a rendőrügynökök, mert ép akkor űté el két erős nemzetőrcsapat az utczai népet. A club elnöke, Losson, kit az egyik csapat egy szegletbe szorított, elfutott. Mondják róla, hogy Belgiumba menekült. A lázadóknak programmja ebből állott: eladni a franczia menekültek javait, valamennyi papot katonává minősíteni, összes vagyonukat lefoglalni, községi kormányt szervezni s. a. t. Tes­teim nagyon lanyha e nép számára. Bourbaki meg­érkezésétől félnek és mint mondják, egy merény­letet akarnak rajta elkövetni. Bazaine levele nejéhez. A „D. Te­legraph“ cz. angol lap oct. 13-áról Bazainenek egy nejéhez irt levelét közli, mely a poroszok kezébe esett. Tartalma röviden a következő. „A mi engem illet, én be fogom várni az ese­ményeket. Egész seregem velem van. Mihelyt el­bánnak Napóleonnal, a mint megérdemelte, kész leszek napfényre hozni bizonyos ajánlatokat, a melyeket nekem tett s a melyek engem azonnal előnyös állásba fognak helyezni az uj kormány­nyal szemben. A titkos iratok. A császárság szolgái önkénytesen feladták egymást. Bizonyitja ezt a következő kivonat Piet­­rinek m. évi nov. 28-ról kelt jelentéséből: „Alig néhány nappal ezelőtt egyik párisi vendéglőben Persigny úr (a tényről bizonyítékaim vannak) Glais-Bizom-nel kezet szorított: az egyik a császárság, a másik Roucher ellen , de Persigny úr a helyzetről a leglázasztóbb kifejezésekkel élt. Nemde ez az idő jele ? A rendőrfőnök: Piétri. Kivonat Persigny urnak egyik leveléből, melyben megjövendöli a császárság bukását. — „Chamarande 1867. decz. 15. Sir! Kérem felsége­det e levél figyelmes átolvasására. (Négy 8-ad ré­­tü lap egy sajtó törvényjavaslatot tartalmaz, utána következik eme bírálata a császárságnak 1867. évi általános helyzetéről.) És most, felséged, miután bevégeztem e tárgyat, nem térek rá többé vissza, mert megvallom, nem elég szabadnak érzem el­mémet a viszonylag másodrendű tárgyak megvizs.

Next