Ellenőr, 1870. október (2. évfolyam, 16-46. szám)
1870-10-25 / 40. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 ft. — kr. Évnegyedre 1 5 ft. — fer. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési roda: Pesten, országút II. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 40. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek Irodájába (2 sas-uteza 24. sz.) intézendők. Kedd October 25. 1870. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri ! A nyilt tér egy petit sora 80 kr. beigtatásáért . . s . 10 kr. | Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, kétsas-uteza 14. szám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadóhivatalában kétsasuteza 14. sz., Légrády testvérek nyomdájában Pest , sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában Pest, arany kéz utcza 5. szám. II. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára egy évre .... 20 forint — kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, Két Sas utcza 14. sz.) Azon t. ez. előfizetőink, kik a lapot September utánra is megrendelték, méltóztassanak az „Ellenőr“ eddigi és ezutáni Arai közt létező különbséget (mely October-decemberi előfizetőink részére egy forintot tesz) aktív előlegesen akár utólagosan, tetszésük szerint pótolni. Szesz nék a könyvtáráslaton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. félévre.......................10 „ — „ évnegyedre . . . . ' 5 „ — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ A szent részvét nevében. (Második gyűjtés.) Francziaország háborúvert vidékeinek éhező népességét segélyezni adakoztak. frt. kr. A tegnapi kimutatás összege: 35 franc, egy m. arany, egy ez. huszas és ...... 162. 7 Egy társaság................................. 59.— Sámi Lászlóné idén újabban adakoztak (negyedik közlés): Pichler Bódogné........................... 5.— Pávai Antal................................. 1.— Breuer János................................ 50 Tisza László 2 magyar arany. A „Pester Lloyd“ 1. szerkesztőségétől : egy 20 francos, egy magyar arany és...........................101,51 Pest, oct. 24. Alig van sürgősebb teendője a jelen országgyűlésnek, mint az urbériség maradványainak eltörlése. Ezen viszonyok szabályozását az 1848- as országgyűlés a következő országgyűlésre halasztotta. Azóta három országgyűlési időszak alatt sem találhatott a kormány időt ezen törvényjavaslatok elkészítésére. Alig volt képviselő az egész országban, ki ezen viszonyok szabályozása iránt választóinak ígéretet ne tett volna. A kormány minden alkalmat megragadott, hogy az ellenzék többszörös sürgetései alkalmával az iránti készségét nyilvánítsa. Az ígéret már be lesz váltva; az igazságügyét az e tárgyban utolsó törvényjavaslatot, a regálék szabályozásáról szólót is beterjeszteni ígérte. Az úrbéri ügyek rendezése nem csak azért fontos, mert a feudális kor maradványai végkép eltöröltetnének,s nem csak azért, mert a meglevő állapot temérdek törvénykezési és közigazgatási zavart okoz, s végül nem csak azért, mert az úrbériség eltörlése után ezen viszonyok megzavarták a szegény emberek jogfogalmait s birtok iránti tiszteletét, de fontosak ezen törvényjavaslatok azért is, mert míg mindez rendezve nem lesz, addig nem lehetnek Magyarországon rendezett birtokviszonyok. Ezen javaslatok, bár külön kell azokat tárgyalni, szorosan egybefüggjenek egymással — s ha ezen viszonyok, ide értve a regale jog szabályozását is, rendezve lesznek, — csak akkor lesz a közvélemény kívánalmainak elég téve. Némelyek azt állítják, hogy a felföldi birtokosok, különösen a regale jog szabályozásának elhalasztását óhajtják. Nem tudom, hogy ezen óhajtásoknak vannak-e tolmácsolói a képviselőházban. Tudom, hogy bárminő rendezése a regálé jognak, a tulajdonosok jelen hasznának megrövidítésével fog jönni, tudom, hogy bárminő megváltási kulcs lesz megállapítva, az a jelenlegi jövedelmeknek nem lesz megfelelő. S ha a törvényhozás kikerülné is azon hibát, mely a szőlődézsma megváltásával elkövettetett, ha mellőzné is a megváltás azon módozatát, mely 22 évig 30 száztéli fizetést venne igénybe. Kikerülhetlen lesz a birtokosokra nézve azon körülbelől 40°/6 száztéli veszteség, melyet a kárpótlást közvetítő államkötvényeken, azok névleges és valóságos értéke közötti árkülönbség miatt szenvedni fog. Mindezek daczára figyelmeztetjük a birtokosokat, hogy itt az áldozat hozatalát az idő elodázhatlanul követeli, s jobb egy kisebb de bisztos birtok, mint egy olyan tulajdon, melyet egy rendkívüli állapot teljesen megsemmisíthet. Azért figyelmeztetjük a képviselőház tagjait, hogy a beterjesztett törvényjavaslatok tárgyalási sorrendjének megállapítása alkalmával, — tekintve a népnek tett ígéreteiket s az ország átalános közérdekét — az úrbériség maradványának tárgyalását, a regále jog szabályozására vonatkozó törvényjavaslattal együtt, oly helyre tűzzék ki, hogy a téli időszak lejárta előtt ezen kényes és fontos kérdések megoldatván, vége szakittassék a már túlhaladt állapotnak s azon bábeli zavarnak, mely a magyar birtokviszonyok körül máig is létezik. Móricz Pál: A baloldali kör kedden, f. hó 35-én délután négy órakor értekezletet tart saját helyiségében. AZ ORSZÁGHÁZBÓL. (October 24.) Igaztalanok lennénk, ha el nem ismernék, hogy a jobboldali hangulat roszasága némileg szelídült. A változás nem nagy ugyan, s nincs is megállapodva, de mégsem vélünk tévedni, midőn eltérünk Madarász úr nézetétől, ki szerint a régi türelmetlenség szelleme sugalja a többséget most is. A tegnapi és mai ülés ellenkezőről tanúskodnak, daczára a sajnos érzéktelenségnek, melyet a ház tekintélye és hatalomköre iránt tanúsítnak pártelleneink. Ivánka Zsigmond nyekeg, Zeyk Károly röhög és Horváth Döme hápog, az igaz, jelenleg is , de a mamelukság mégsem oly hatalmas többé, mint amilyen volt pár hó előtt. Az idők viszontagságai félreismerhetlen hatást gyakoroltak a deákpárt eszmélkedő részének magatartására is, s mi azt hisszük, hogy e változásnak jeleit világosabbakká teendi minden nap. Nagy dolgot azonban e változástól még nem várunk. A pártfegyelem, összeszokottság és — sokaknál — az indolentia elégségesek lesznek még egy darabig arra, hogy a jobboldali átalakulás üdvös eredmények nélkül maradjon. De hogy transitionális állapotba jutott a deákpárt, az iránt még a mai ülésben eljátszott szerepének szegénységét tapasztalva sem kétkedünk, mert volt e szegény szereplésében is egy pont, melynél jobb reményeket keltett jövőjére nézve, értjük a hideg hallgatást Horváth Boldizsár úr irányában, kinek szónoklatát alig helyeslé a javílatlan csapat tíz emberén kívül valaki. Mi e hideg hallgatásból nem építünk légvárat a holnapi szavazás eredményére, de örvendettünk annak mégis, mert hát annyira elszoktunk volt a jobboldali függetlenség minden jelétől, hogy már azt is nagy nyereménynek kell tekintenünk részéről, ha nem tapsolja meg többé színjátszó lelkesüséggel azon miniszter beszédét, ki a parlament hatalmának csökkenését követeli, védelmezi egy alkotmányos rendszer államfér fiához legkevésbé sem illő prókátorkodás silány fogásaival. De ha a hidegen hallgató többség érzeménye tán gyökeresebb változáson is ment át, mint egyelőre várhatni, akkor a holnapi szavazás még emlékezetes is maradhat, mint első jele annak, hogy a képviselőház érti kötelességeit, melyektől tekintélyének öregbítése, hatalmának csorbíthatlatisága iránt az ország legmagasabb érdekében áthatva kell lennie. A kérdés állása, férfias constitutionalis becsületes szempontból tekintve, nem más, mint az, melyet Irányi Dániel remekül meghatározott, s amelyre Horváth miniszter úr felelt a maga szokott modorában, a segrestye és kaszárnya közt hajlongó ügyvéd alázatoskodó dühének pityergős furfangjaival. A választás nem nehéz arra nézve, kinek esze ép, szive helyén van, s felfogja a rendkívüli fontosságot, melylyel parlamentünk erősítésére jár, szemben az osztrák alkotmány roskadozásaival. S mi részünkről illetlennek, jogtalannak és a constitutionális szellemmel ellenkezőnek tartjuk azt is, hogy egy kérdésben, mely kizárólag a ház hatalmi körébe tartozik, a miniszter úr bármi tekintetben is a határozat feletti vitába elegyedni magát hivatottnak érezé. A kormánynak semmi köze ahoz, mit a ház tesz, saját előjogainak fentartására. Annyi bizonyos, hogy az angol alsóház, melyre annyit hivatkozott Horváth B. úr, egy perczig sem tűrné meg a miniszteri belekottyanást privilégiumainak kérdésében. De ha távol vagyunk attól, hogy a kormány tagjai érezzék a semlegesség kötelességét, midőn parlamentünk belügye, méltósága van szőnyegen , gondoljon arra a képviselők komoly és előre látó része s legyen e rész holnap többséggé. Értesülve vagyunk, hogy midőn az országgyűlés megnyitása előtt 3—4 nappal Somssich úrnak bejelentetett M ie tic s elfogatása, az elnök egész határozottsággal odaműködött, hogy az elfogatás az országgyűlés megnyitásáig halasztassék el. Közbelépése azonban nem vezetett sikerre, művére hitte magát hivatottnak, valóban nagy akadályokat lát maga előtt, ha a győző oly követelésekkel lép föl, miknek figyelembe vételére is alig érzi magát följogosítva. Ezen helyzetből, mint azt az angol kabinet elismeri, csak akkor szabadulhatnak meg a franczia kormányférfiak, ha Francziaországban egy magasabb tekintély lép föl, mint ők, ha a nemzet fölhatalmazottjai maguk segítenek a békekötéshez hozzájárulni. A fegyverszünet czélja lenne a franczia nemzetgyűlés egybehívását a legrövidebb idő alatt lehetővé tenni. Az angol kormány ebbeli kívánságát élénk módon fejezte ki azon lépésében, melyben Ausztria, Orosz- és Olaszország támogatását óhajtotta megnyerni. Az osztrák-magyar kormány pillanatig sem vonakodott, ezen kívánságnak eleget tenni. Ismételt érvei azok, melyeknek Granville lord jelen eljárása megfelel. Úgy Berlinben, mint Toursban kabinetünk részéről egy fegyverszünet kötése a legmelegebb módon ajánltatott. Minden esetre nem kell figyelmen kívül hagynunk, hogy jelentékeny nehézségeken kell keresztül hatolni, mielőtt a fegyverszünet létrejöhet. A kezdeményezés, mi Angolország részéről történt, mindazonáltal oda vezet, hogy Európa semleges hatalmasságai nyílt kifejezést adhatnak kívánságaiknak a béke helyreállítását illetőleg. A remény tehát megven, hogy Granville lord igyekezetei nem maradnak eredmény nélkül, s hogy azon háborút, mely oly jelentékeny áldozatot követelt, végre egy általános béke fogja követni.“ A fenebbi hivatalos közlemények után két kérdés merül fel előttünk. Először : a kezdeményezéshez hozzájárul-e Orosz és Olaszország is, másodszor: a fegyverszünet feltételei olyanok lesznek-e, hogy azok a franczia kormányférfiak által elfogadtathatnak ? Az első kérdésre az Ellenőr ma reggeli számának egy magántáviratán kívül eddig még semmi feleletet nem adhatunk, és ez sem a legkedvezőbb, amennyiben épen azt constatálja, hogy semmi nyoma, miszerint Oroszország az angol részről tett közvetítési lépéseket támogatni szándékoznék. Hát Olaszország ? Ennek magatartásáról csak ezután fogunk még hallani, de ha — amiben kételkedni nem lehet , Olaszország a bécsi kabinet példáját követvecsatlakozik is Anglia kezdeményezéséhez, a siker bizonytalanná válnék azáltal, ha Oroszország támogatását megtagadná. A feltételek, ismerve Poroszország ebbeli követeléseit az első , Favre és Bismarck közt folyt alkudozásokból előre állíthatni, miszerint nem lesznek olyanok, hogy elfogadásra számíthatnának a franczia kormány férfiainak részéről. Legalább azok részéről, kik most a főszerepet viszik s legnépszerűbbek , nem. Az tagadhatlan, hogy az egyezkedés utáni vágy mindig több és több embert hódít meg Francziaországban is ; ezt kell hinnünk, ha hitelt akarunk adni a Trochu, Thiers és Bazaineről szárnyaló híreknek, de hogy Poroszország követelései, ha azok lényegesen meg nem módosíttatnak, ami alig remélhető, mindaddig, míg Gambetta és Favre a kormány élén állnak, el nem fogadtatnak — azt mondanunk sem kell. Míg az összes európai sajtó ezen újból fölvett fegyverszüneti kísérletekkel foglalkozik, azalatt egymást érik az ütközetek a csatatéren. A malmaisoni oct. 21-iki ütközetet, mely nagyon kétes kimenetelű volt a poroszokra, követte oct. 22-én a Vernon melletti ütközet, hol a poroszok, mint egy toursi távirat jelenti, a franczia csapatok bámulatra méltó hősiessége folytán tökéletesen megverettek. Természetesen, ezek mind csak kisebbszerű ütközetek, melyek ha a francziák győzelmével végződnek is, nem lehetnek döntők azok ügyére. Garibaldi erélyesen hozzálátott a hadsereg szervezéséhez. A három első dandár már megalakult. Az első dandár Bosak tábornok vezetése alatt, egy ezred mozgó nemzetőrségből, egy zászlóalj franctizeurből és sok Orense által vezénylett angolból és spanyolból áll, a második Marie ezredes alatti dandár csupa francziából áll, a harmadik Menotti Garibaldi alatt egy ezred franczia mobilgárdából és két zászlóalj olaszból áll. Minden dandár mellé egy mérnökkari század adatott. A német kérdés tárgyalását holnap kezdikmeg a porosz főhadiszálláson. Németországban a szabadelvűek nem kis aggodalommal néznek e tárgyalások elé. A Reform a magyar országgyűlés bokros teendőiről szólva, elkerülhetlen szükségességnek tartja, hogy codifikáljunk, systematikus törvényeket hozzunk s egyes reformok helyett tömeges újításokkal árasszuk el az országot. Az Lloyd a bécsi kabinet azon szándékát illetőleg, hogy a cseh választásokban tényleges részt fog venni, oda nyilatkozik, miszerint a constitutionalismus harcz és a harcz élet. A konst. minisztérium ily harczban párt, mint bármely más és erre alapos joga van, sőt kötelesek is a miniszterek tekintélyük súlyát a pártjuk érdekében mérlegbe venni A N. fr. Lloyd megbotránkozással látja, hogy egy haszontalan emberekből álló diplomatia előtt egy szabad népképviselet demokrata frakciójának koldulni kell a jog védelméért az erőszak ellen. Nevezett lap Simonyiéktól inkább azon hat javaslatot várta volna, hogy a béke és háború felett határozás rögtön szűnjék meg a korona praerogativái közé tartozni. A P. Napló Kossuth, levelét elemezve, stereotippá lett, úgymond, az ítélet, hogy Kossuth leveleinek minden utolsója gyöngébb elődeinél, annál meglepőbb tehát a progresszó, melyet levelei az érvszegénység, felületesség és ellenmondásokban a Deákhoz intézettől kezdve, mai nyilatkozatáig rohammal átfutottak. A M. újság. A kormány, úgymond, az anyagi kérdés előtérbe tolásával hallgatásra tudta bírni a nemzeti önállóság önérzetét; a nemzet apathiába esett, nem ügyel a legfontosabb belügyekre sem; az anyagiság mámora háttérbe szobta a szabadság nemes eszméit. Pest, oct. 24. Ha a legutóbb érkezett tudósításokból következtetést akarunk vonni, úgy el kell ismernünk, hogy a semleges hatalmak, de legkivált Angolország csakugyan komoly szándékkal vannak az iránt, hogy a hadakozó felek közt mielőbb fegyverszünet köttessék. A bécsi hivatalos „Corresponded“ ide vonatkozó tudósítása oly határozottsággal szól, hogy abban alig lehet kételkednünk. De halljuk magát a tudósítást: „Londonból azon hiteles tudósítást vesszük, hogy a külügyminiszter, Granville lord a hadviselő hatalmaknak, hivatalos alakban fegyverszünetet terjesztett elő. Az angol miniszter ezt azon politikai szükséggel motiválja, hogy egy franczia nemzetgyűlés jöhessen össze, mely egyedül veheti csak magára a békekötés felelősségét. A nehézségek, miket Francziaország jelenlegi kormányának le kellett volna győznie, hogy a háborút befejezze, egészen szokatlanok s rendkívüliek. Egy oly kormány, mely maga is csak a nemzeti védelem Lapszemle. A P. Lloyd Thiers elejtette szavaiból azon meggyőződésre jut, hogy a franczia politika Nestora körútját egyedül azért tette, miszerint bekinyitja honfitársainak, hogy a külföldtől segélyt nem várhat s továbbá meg akarta győzni a külhatalmakat, hogy Francziaország a pillanat nyomása alatt elfogadott köztársaságot, ha majd sorsa fölött szabadon határozhat — nem acceptálja, hanem ismét a monarchikus kormányformához tér vissza. A Hon Simonyi Ernő hat javaslatának a jobboldalon tapasztalt fogadtatása után biztos sikert igér. S a magyar kormánynak a ház ily határozata után nem marad más teendője, mint a külügyért a nézetek erőszakos előhaladásával szemben tiltakozásra indítani, mi visszautasitottván, készen kell lennünk a fegyverfogásra. Délben érkezett táviratok. Tours, oct. 23. Kératry a mozgó őrökből, mozgósított nemzetőrökből, és önkénytes lövészekből álló, bretagnei összes haderőknek főparancsnokává neveztetett ki. A poroszok, Verononnak másfél órai lövetése után a Hecourt melletti erdőségekbe vonultak vissza. A poroszok egy ismételve kezdett két órai komoly ütközet után visszanyomattak. A franczia csapatok bámulatraméltón küzdöttek. Viray és Cussy közt 22-bén egész napon át igen komoly harcz folyt , melynek eredménye még nincs tudva. Flórencz, oct. 24. Az „Indep. Ital.“ úgy értesült, hogy Bazaine a béke iránt alkudozott, azonban semmi esetre sem tesz bármit is a köztársaság érdekei ellen. A minisztériumban állítólag létező véleménykülönbségek felőli hírek alaptalanok. A külügyminisztérium főtitkára Blaue, olasz követté neveztetett ki Madridba. Brüssel, oct. 24. Az „Ind. belge-“nek egy oct. 23-iki londoni távirata jelenti. Egy pénteken tartott minisztertanács után Granville táviratot intézett Tours-, Berlin-, Szt.-Pétervár-, Bécs- és Florenezben lévő brit követekhez, hogy a hadviselő feleket oly fegyverszünet elfogadására bírják rá, mely által Francziaországban az alkotmányozó nemzeti gyülekezet egybehívása lehetővé tétessék. Az erre érkezett válaszok után remélni lehet, hogy a fegyverszünet nem sokára meg fog köttetni. London, oct. 22. A „Grimbly“ gőzös utasai jelentik, hogy a közelebbi csütörtökön a franczia hajóhadat Helgolandtól 130 tengeri mértföldnyire látták, és hogy az látszólag Dower felé iparkodott evezni. A nevezett hajóhad 9 járműből, köztük egy keményen megrongált kishajóból állott. A hajózási közlekedést nem lehet bátorságosnak mondani. Szent Pétervár, oct. 22. A „Journal de St. Petersburg“ egy nemhivatalos jellemű czikket közöl, mely a Favre által Bismarck köriratára adott választ kárhoztatja. Tours, oct. 22 este. A „Constitutionnel“ mondja: Angolország elhatározó, hogy a fegyverszünet elérése végett közvetlenül Poroszországnál interveniál. Lyons lord a toursi kormánynál és Loftus lord a berlini kormánynál hasonló értelemben tettek indítványokat. A „Constitutionnel“ hozzáteszi, hogy Angolország Ausztriával és Olaszországgal egyetértőleg jár el, míg Oroszország ugyanazon értelemben, de elszigetelten, lép fel. Flórencz, oct. 22. Egy konstatinápolyi sürgöny e hó 21-ről jelenti: Görög- és Törökország egy offensiv és defensiv szerződést írtak alá, közös eljárás végett minden oly hatalmasság ellen, mely a Keleten hódítólag szándékoznék, fellépni. Páris. A helyzet ma sokkal kedvezőbb színben tűnik fel, mint néhány nap előtt, írja a „D News“ párisi levelezője 10-éről. Visszapillantva a védelmi kormány eredetére öt héttel ezelőtt s egybehasonlítva Páris akkori védtelen állapotát mai védelmének anyagi feltételeivel: meg kell vallanunk, hogy a kormány fáradhatlan tevékenysége Pakst csaknem bevehetlenné tette. Legnagyobb bajt okozott a tüzérség roppant hiányos volta, de ezen is segítve leend; a politechnicum növendékei szorgalmasan gyakorolják magukat az ágyuk kezelésében s tanáraik gyakran saját növendékeik alatt, mint köztüzérek fungálnak, mert a „Collège de France“ tanárai, a Sorbonne doktorai a munkások között teljesítik a falakon kötelességeket; ott látható Bertrand, Bonnet, Laugier, Fremy, Tissot, Laguerre s más jeles tudósok. Továbbá nagy mennyiségű régi ágyuknak is jöttek nyomára, melyeket most a legnagyobb gyorsasággal fognak átidomítani. Főfontosságú kérdés nálunk még mindig az élelmezés. Bismarck reményeinek beteljesülése vagy füstbemenése, melyek belzavarainkon alapszanak, e vitális probléma megoldásától függ. E probléma pedig felette bonyolódott. Mindenek előtt nincs ember, aki meg tudná mondani, mennyire megy jelenleg Páris népessége. Szakértők véleménye e tekintetben 1,700,000 — 2 millió között változik. Ugyanily eltérők a vélemények az élelmiszer mennyiségére nézve is, mely a falakon belül jelenleg a kormány avagy magánosok kezei között található. Én e tárgyban tett fürkészéseim után azon meggyőződésre jutottam, hogy a Párisban még felhalmozva levő élelmiszerek a főváros jelen népsége számára illő adagok mellett jövő november hó 10-éig, sőt szigorúbb megszorítások mellett december közepéig is elegendők. Ez esetben azonban kérdések kérdése, mikép kelljen az élelmiszereket szegény és gazdag között méltányosan megosztani. Az eddig alkalmazott rendszabályok felette tökéletleneknek tűnnek fel. Most én 5 fikért naponkint ép úgy jóllakhatom, mint a korábbi rendes körülmények között; ez azonban így nem maradhat, mert napról napra roppantul szaporodik azoknak száma, kik naponkint nem öt, de egy frankot sem képesek élelmekre fordítani. A kormány azonban e kérdés megoldására is rendkívül nagy haladást tett az utóbbi napokban. A municipális választások tárgyában történt zavargások rövid ecsetelése kellő tájékozást fog nyújtani Páris politikai helyzetéről. A kormány sept. 18-án tizennyolc municipális tanácsnok választását rendelte el 28-ára. E rendelet 24-én visszavonatott. A hirlap 29-ei számában pedig azt írta, hogy a kormány minél előbb hozzá fog kezdeni a municipális választások eszközléséhez. Oct. 8-án azonban ez is visszavonatott. Ezen ingadozás Flourenst aztán arra bírta, hogy fegyveres tüntetést rendezzen a városház előtt, melyet azonban elmosott az eső, midőn ugyanis oct. 5- én javában folyt a tüntetés és ellentüntetés s mármár veszélyes mérveket kezdett ölteni, megeredtek az ég csatornái s vastag cseppekben özönlött alá a zápor úgy, hogy futott, ki merre látott. A kormány pedig, hála Jules Favre ékesszólásának s az ég kegyelmének — ura maradt a helyzetnek. A Correspond. Havas e hó 16-ról írja: Igaz, hogy e hó 3 án Párisba jött egy amerikai tábornok, Burnside úr, kinek neve méltó fénnyel bir. Ő a porosz főhadiszálláson ment keresztül és egy levelet vitt Bismarck gróftól a külügyminiszterhez. Azonban e levél kizárólag a Párisban jelenlevő diplomatiai testület tagjaira vonatkozott, kik azt kérték, hogy hetenkint egy futárt küldhessenek kormányukhoz. Burnsideur semmi hivatalos minőséggel nem bírt, és saját jóvoltából történt, hogy engedve nemeslelkű indulatának, melyért hálával tartozunk neki, minden megbízás nélkül jött a hadviselő felek közt közeledési kísérletet tenni. Burnside úr egy szóval sem volt megbízva. A külügyminiszterreli társalgásából csak az tűnt ki, hogy az északnémet szövetség kancellárjának nézetei nem változtak Ferrieres óta, s ha egy fegyverszünet a nemzetgyűlés egybehívására elég lenne, csak 48 órába egyeznék bele. Francziaország, Gambetta vogesi útjának czélja, úgy látszik, megkönnyebbíteni az összeköttetést Cambriestick, a rendes csapatok parancsnoka, Keller, volt klerikális párti képviselő és szabadcsapat vezér, és Garibaldi között, kinek feladata valamennyi önkénytes csapatot, melyek körülé összecsoportosulnak a déli vogesi és jurai hegyek közé vezérelni. Ami különösen utóbbit illeti, ez Daléban ütötte fel főhadiszállását, ahonnan a Werder vezérlete alatt álló német sergeket zavarni akarja. E német tábornok Belfort balra hagyva, már Vesoulba érkezett, hogy elérhesse a saône-i völgyön keresztül Lyont. De mielőtt e lépést merészelné, műtéteit egyesíteni szándékszik von der Tann bajor tábornokéival, ki Orleans-ban van s némelyek állítássa szerint Bourges-ba fog leszállni, hol Francziaország ágyúöntödéi s egyébb katonai műhelyei vannak, melyek e pillanatban a déli tartományok felfegyverzésén s hadi felszerelésén fáradoznak. Marseille-ban rosszul állnak az ügyek. Mint a „ Indipendance“-nak írják, az ottani lakosság nem lesz hajlandó megadni magát a tours-i kormány által küldött tisztviselőnek. Ha a keringő híreknek hitelt lehet adni, úgy a marseille-iak új praefectusukat, Marc Dufraisse-t fogságba vetették. Lille-ből írják e hó 19-ről: Tegnap estre az itteni clubból körülbelől 400 férfiú a prefecturához ment. Néhányan ezek közül kalapácsokkal ellátva az épület előtti vasrácsozatot összetörték. Az elsőbbek beléphettek a főterembe, hol az éjszaki védelmi bizottmány gyűlést tartott. Egyikök megragadta Teszelin-t nyakánál, főleg ezt akarták kezeik közé kapni. A többieket az udvarban megállították a rendőrügynökök, mert ép akkor űté el két erős nemzetőrcsapat az utczai népet. A club elnöke, Losson, kit az egyik csapat egy szegletbe szorított, elfutott. Mondják róla, hogy Belgiumba menekült. A lázadóknak programmja ebből állott: eladni a franczia menekültek javait, valamennyi papot katonává minősíteni, összes vagyonukat lefoglalni, községi kormányt szervezni s. a. t. Testeim nagyon lanyha e nép számára. Bourbaki megérkezésétől félnek és mint mondják, egy merényletet akarnak rajta elkövetni. Bazaine levele nejéhez. A „D. Telegraph“ cz. angol lap oct. 13-áról Bazainenek egy nejéhez irt levelét közli, mely a poroszok kezébe esett. Tartalma röviden a következő. „A mi engem illet, én be fogom várni az eseményeket. Egész seregem velem van. Mihelyt elbánnak Napóleonnal, a mint megérdemelte, kész leszek napfényre hozni bizonyos ajánlatokat, a melyeket nekem tett s a melyek engem azonnal előnyös állásba fognak helyezni az uj kormánynyal szemben. A titkos iratok. A császárság szolgái önkénytesen feladták egymást. Bizonyitja ezt a következő kivonat Pietrinek m. évi nov. 28-ról kelt jelentéséből: „Alig néhány nappal ezelőtt egyik párisi vendéglőben Persigny úr (a tényről bizonyítékaim vannak) Glais-Bizom-nel kezet szorított: az egyik a császárság, a másik Roucher ellen , de Persigny úr a helyzetről a leglázasztóbb kifejezésekkel élt. Nemde ez az idő jele ? A rendőrfőnök: Piétri. Kivonat Persigny urnak egyik leveléből, melyben megjövendöli a császárság bukását. — „Chamarande 1867. decz. 15. Sir! Kérem felségedet e levél figyelmes átolvasására. (Négy 8-ad rétü lap egy sajtó törvényjavaslatot tartalmaz, utána következik eme bírálata a császárságnak 1867. évi általános helyzetéről.) És most, felséged, miután bevégeztem e tárgyat, nem térek rá többé vissza, mert megvallom, nem elég szabadnak érzem elmémet a viszonylag másodrendű tárgyak megvizs.