Ellenőr, 1870. november (2. évfolyam, 47-76. szám)

1870-11-19 / 65. szám

Előfizetési árak: Egész évre » • 20 fi. — kr. Évnegyedre . 5 ft. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra ! 1 „ 80 . Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, bálvány-utcza 4. szám, 1. emelet. Semmit nm költünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesités a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 65. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn a ünnepre következő napon. A­ lapot illető reklamációk­ Lojgrády testvé­rre irodájába (2 sas-utcza 24. sz.) intézendők­. Szombat, november 19. 1870. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyilt-tér egy peti sora 30 kr.­ beigtatásáért . . . . 10 kr.­­ Bélyegdij minden beígtatásért 30 s Kiadóhivatal: Pesten, két s­a­s * u­t­o­z­a 14. s­z­á­m. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr« kiadó­ hivatalában kétsasuteza 14. sz., Légrády testvérek nyomdájában Pest 2 sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában Pest, arany kéz utcza 5. szám. II. évfolyam. Az országházból. Nov. 18. A mai ülésben Csernátonynak el­­ kel­lett volna menni Madarászhoz s szólania hozzá következőleg : „M­e a culpa, m­e a maxi­ma c­u­lp­a, szörnyen hibáztam, ked­ves Negyvennyolcz. A kormánypárt ma be­­bizonyította, hogy tegnap neked volt iga­zad. A minisztérium és hívei irányában balgaság fel nem használni minden fogást, ki nem zsákmányolni minden véletlenséget, el nem fogadni minden segítséget. Ők csak annyiba veszik maguk iránt a leglovagiasabb eljárást is, mint a legálnokabb támadást. Igaz, hogy én a szőnyeg alatti kérdés fontosságát s az ellenzéki hivatás komoly­ságát, nem pedig a kormány iránti kimé­­letet tartottam szem előtt, midőn a név­szerinti szavazás elhalasztása mellett nyi­latkozva a házszabályok egyik pontjából vonakodtam fegyvert csinálni meglepett elleneink zavarának kíméletlen felhaszná­lására, de számítottam mégis annyi méltá­nyosságra részükről is, hogy a baloldali harczmodor férfias vonását nem fogják egy alattomos fordulat silány érvényesítésével viszonozni. Csalódtam, s bocsánatot kérek tőled, oh Négy vennyd­ez! Te jobban isme­red mint én unsere Pappenheimer. Nincs ezekben semmi érzék többé a politi­kai küzdelem tisztességes természetének méltánylására. Galiba, háló, megrohanás és erőszak azon kizárólagos módok, me­lyek által — mint magaviseletükhöz illők­kel — rajtuk néha kifoghatni s a párttu­sát saját gyakorlatuknak megfelelő téren lehet folytatni. Tehát csak előre, kedves mester! Én nem követlek ugyan jövendőre sem, de bá­mulom helyes ítél­etedet a jobboldal irá­nyában alkalmazandó csatázás egyedül aján­latos nemének megválasztására vonatkozó­lag. Tegnapi igazságod el nem ismertetése feletti boszuságodat egyébiránt enyhítheti, nem csak mai igazoltatásod, de azon körül­mény meggondolása is, miszerint az a jobb­oldal, mely — a ház elnökének segítségé­vel — kitekerte egy házszabály nyakát a szólni sóvárgó miniszter kedvéért, megtette volna ezt a szolgálatot tegnap is egy má­sik házszabály megfojtására. És akkor is ott lettünk volna a kérdés kimenetelé­re nézve, a­hol most vagyunk, csakhogy ők egy házszabály helyett kettőt végeztek vol­na ki, mi pedig nem utalhatnánk az irá­nyukban tanúsított lovagiasságunkra, már pedig a lovagiasság akkor sem szégyen, ha felsült vele az ember.“ Csernátony nem ment Madarászhoz, hogy ily töredelmes beszédet intézzen hoz­zá, hanem tollamba mond, amit gondolt. Ami a szavazást illeti, az persze ko­média volt a miniszter nyilatkozata után, miszerint az előleges felhatalmazás nélkül csinált adósság kérdésében adott felvilágo­sítása ne vétessék rögtöni tudomásul, ha­nem tűzessék ki tárgyalásra. Három képvi­selő kivételével, tagadólag is felelt mindenki. Magától értetik, hogy e furcsa szavazás névsorát nem közöljük. Eredményéből azon­ban kivonhatjuk a tanúságot, hogy a kor­mánypártnak sikerült végre nevetség tár­gyává tenni magát az egyetértést is. De hát mi térítheti meg Kerkapoly miniszter urat arra, hogy amit tegnap el­lenzett , a tárgyalást ma elfogadja? Megtérítő a tény, miszerint a Deák­körben tegnap kravati volt, melynek foly­tán 17 tag elhagyta az értekezletet, és­pedig azon nyilatkozattal, hogy nem ren­delik magukat pártjuk határozata alá, ha ez a miniszteri választ egyszerűleg tudo­másul vétetni akarná. Ezen 17 tagon kí­vül is bizonytalan, sőt veszedelmes hangulatban volt még valami húsz. Már­pedig az ellenzék, plus 37 jobboldali tag szavazata megverte volna a kormányt egy nagy elvi kérdésben. Ez okoza Kerkapoly megtérését, melynek, mint képzelhetni s alább meg is olvashatni, a miniszter úr ügyessége rendkívül szép és önkéntes szint igyekezett kölcsönözni, az összecsi­izelt több­ség pedig magyarázó állásba segített a sza­vazás előtt. Különben a dologra nézve megnyere­­tett minden­esetre annyi, hogy az alkot­mány egyik sarkpontjának megsértése nem vétetett egyszerű tudomásul. Hogy a tárgyalás eredménye mi lesz, arról nem szívesen gondolkodunk előre. Elég egy napra az erre eső baj. Miért anticzi­­pálnák a jöhető keserűségeket. Aztán hát ha segít is rajtunk valami nagy confusió, melyben elvesznek a kis confusiók, mint elvész a köszvény azon lábból, melyet el­hord az ágyúgolyó. A képviselőház II. osztályának f. hó 19-ére hirdetett ülése csak f. hó 21-én hétfőn d. e. 10 óra­kor fog megtartatni azon esetre, ha országos ülés nem lesz. Pest 1870 November 18. Török Sán­dor osztály jegyző. A III-ik osztály f. nov. hó 19-én d. e. 11 óra­kor ülést tart. Tárgy: az úrbéri birtokviszonyok rendezéséről szóló törvényjavaslat. Széll Ká­lmán a III. oszt. jegyzője.­­ . Az V-ik osztály folyó hó 21-én (hétfőn) i. e.1. 10 órakor ülés tart. Tárgy az irtványokról és a bérföldekről szóló törvényjavaslatok tárgyalása. Dezső Sz­a­ni­szló: Affaire Casalis, vagy: Und és Oder. Drága história a kéh­szavacskák országából. A közös külügyminisztériumban gyakran fur­csa dolgok adják magukat elő. Egyike ezeknek bizonyára a következő: Casalis vagyonos sókereskedő Mar­­seillesben. A többek között szerződése volt neki Törökországgal , a Duna - fejedelemségekkel és Szerbiával, melyeknek értelmében bizonyos meny­­nyiségű sót tartozott szállítani , még pedig ter­mészetesen, egy kitűzött időre és meghatáro­zott árért. Casalis e­só egy részét a következő úton szállította: Marseillesből a tengeren Triestig, innét vasúton Sziszekre, ezután a Száván s a Du­nán le hajón. 1866 előtt ezen irány nem fizette volna ki magát, mivel az államegyedáruságot képező tár­gyaknak keresztülvitele az osztrák birodalmon nagy formalitások s még nagyobb átmeneti vám­nak volt alávetve. A nevezett év decz. 11-én Francziaországgal kö­tött kereskedelmi szerződés azonban segíteni akart e bajon, a szerződés 9-ik pontja 2-ik részében ugyanis szóról szóra ez fog­laltatik: „ . . . Pourtant le transit par chemin de fei­et par eau des sels et tabacs est permis sur le territoire autrichien*) . . .“ De alig érkezett meg a Casalis sója Szi­szekbe, midőn az ott le is foglaltatott, miután ez a rá kivetett vámot vonakodott megfizetni. Casalis a pénzügyőrségnek ily szerződésel­lenes magaviselete ellen panaszt emelt saját kor­mányánál, s az ügy a franczia követség útján a közös külügyminisztérium elé jött. Mint a legtöbb kereskedelmi szerződéseknél szokás, úgy az említett is két nyelven volt szer­kesztve, t. i. francziául és németül. A sors külö­nös szeszélyénél fogva egy ügyetlen fordító (mert a kétszínűséget nem hiszem, oly érdemes egyénről, mint báró Gagem, a­ki a szerződést kötötte) a fennirt passust így tette át németre: „ . . . Doch soll die auf Eisenbahnen oder zu Wasser stattfindende Durchfuhr von Salz und Tabak**) . . Az utóbbi szöveg szerint tehát Casalisnak nem lett volna szabad a sót vizen és szárzon (mint Ő tette­), de csak vizen vagy szárazo­n szállítani. Ez volt a pénzügyőrség okoskodása­, a­mi megfogható, mivel előtte a szerződés német szövege állt. Különben is mit tudja a pénzügyőr­ség, hogy egy kötelezettséggé vált diplomatiai szokás a szövegek különféleségekor a reclamáló félnek kedvező textust fogadja el zsinórmértékül. Megtörtént azonban azon csakugyan megfog­hatatlan oktalanság, hogy a közös külügyminisz­térium, nem fontolva meg a végül mondottakat, a sziszeki pénzügyőrség eljárását jóváhagyta, a lefoglalt a­dót pedig elkobozta. Casalis tehát nem tehetett eleget szerződésé­nek, s tetemes károkat szenvedett. E károk az ő számítása szerint, a múlt év végével 350,000 frankra rúgtak, mely összeg megtérítését ő az osztrák-magyar pénztártól követelte. Jegyzék jegyzéket ért a franczia követség és a közös külügyminisztérium között. Az utóbbi­nak annyira igazságtalansága volt (az elmondott diplomatiai szokást tekintve, mely különben ma­gában a szerződésben is meg van erősítve, hogy nem sokára megadta magát, s azután csupán a kárpótlás mennyisége felett folyt a vita. Gondo­lom, a bécsi svéd követet választották bírájuknak, a­ki 150 egynéhány ezer forintot ítélt meg Casa­­lisnak. Az ügy most a delegátiók elé fog jönni. Figyelmeztetem a magyar tagokat. * * * Csernátony egyszer emlékszem egy czikket közölt volt, melynek az egész czime egy és-ből állt ; e czikk a csász. és kir. elnevezésre vonatkozott. A jobb oldali sajtó annak idején nevezett az és-en. Nos itt van most egy és, mely bezzeg sok pénzébe kerül Magyarországnak. Nevessünk hát, P­áz­m­án­dy D­én­e­s. Tudósításaink szerint Anglia és az osztrák-magyar birodalom válasza Gortsa­­koff jegyzékére tegnap elküldetett Pétervárra. Anglia válaszának tartalmáról kimerítő tu­dósí­tásunk van. Anglia nem ismeri el, hogy Oroszországnak joga lett volna kivonni magát az 1856-iki szerző­dés alól, mert ha ezt elismerné, tagadnia kelle­ne, hogy bármely szerződés is kötelező erővel bír. Anglia sajnálkozással fogadta az orosz kör­jegyzéket, mert ezzel oly vita vette kezdetét, mely könnyen megzavarhatja az eddigi jó egyetértést Anglia és Oroszország között. Végül kijelenti Anglia, hogy a Gortsakoff ál­tal kezdeményezett lépést semmi áron sem szen­tesítheti. A válasz, ha tudósításaink híven adták tar­talmát, elég határozott. A bécsi kabinet vála­száról szintén tudunk annyit, hogy nem máso­lata ugyan az angol válasznak, de azzal a főbb pontokban tökéletesen megegyez, és ennél, ismer­ve az angol választ,, nincs is szükségünk több­et tudni. *) Megengedtetik mégis a sót és dohányt vasúton é­s vizen szabadon szállítani **) De mégis a só és dohány vasúton vagy vi­zem szárítása . . . Törökországnak csak tegnap nyuttatván át az orosz jegyzék, természetes, hogy ez válaszát még nem is küldhette el, de meg lehetünk róla győződve, hogy a porta válasza semmi esetre sem lesz szelídebb a fönnebbinél, sőt azt határozottság­ban sokkal fölülmúlja. A bécsi kabinet és Anglia ezen válasza után ehhez járulván egy pár nap alatt a porta válasza is, a fölmerült kérdés eldöntése békés után most már csak úgy lesz lehetséges, ha Oroszor­szág egy lépést visszafelé tesz. Hogy e lépést megtenni könnyebb legyen Oroszországnak, arra nézve egyengetik az utat a garantírozó hatalmak, midőn e­­ 1856-iki szerző­dés revisiója iránt már előre készségüket jelen­tik ki, azt követelvén csupán, hogy e revisió a nemzetközi kötelmek szerint történjék meg. A kérdés­e szerint a második stádiumba ju­tott. Oroszországon a sor szólam­. Ami az osztrák magyar birodalom állását il­leti, már több ízben megjegyeztük, hogy e kér­désben Anglia és Törökország lévén első­sorban érdekelve, a bécsi kabinetnek alkalmazkodni kell a többi aláíró hatalmak eljárásához. Háborút indítani, vagy az ügyet békés utón oldani meg, nem a bécsi kabinettől függ. Igaz, hogy ha az osztrák magyar birodalom a jelen helyzetben saját részéről nem találná idő­szerűnek a háború megindítását, sokat tehet arra azzal, hogy békítőleg lép fel a legközelebbről ér­dekelt feleknél, Anglia és Törökországnál, míg viszont, ha saját érdekét látná egy Oroszországgal megkezdett háborúban, oda működhetik, hogy eré­lyes föllépésre nógassa az érdekelteket, de állást foglalni el akár ezen, akár amazon a téren a ga­rantírozó hatalmak legszigorúbb egyetér­tése nélkül, a bécsi kabinetnek nem lehet. Anglia első felhevülése, lehet, nagyon rövid ideig fog tartani, s Törökországnak inkább a meg­­hunyászkodással járó békét, mint a háború meg­indítását ajánlja. Akkor aztán Ausztria Magyar­­országnál hiába volna — h­a volna is — minden harczi kedv. De ha igaz lesz, a­mi még most csak bír, hogy Anglia és Törökország semmi áron sem fogják megengedni a párisi szerződés olyképeni módosítását, mint a­hogy az Oroszország által czél­­ba vétetett, ha igaz lesz, hogy Oroszország nem engedése esetére készek hadüzenetre is, és ha e kérdésben Angliával Olaszország és Dánia is egye­tért, mint azt a mai táviratok jelentik, úgy a szö­vetségből Ausztria-Magyarországnak sem lehet hi­ányozni.Ő mélyebbet sem nyerne, sőt úgyszólván mindent elveszítene, mi pedig végre a belső helyzetet il­leti, valóban legjobb, ezt föl sem említni, hanem a legnagyobb hangsúlylyal a szoros semlegesség szükségességét követelni. Protestáljon Angolország a lassan, de ép an­nál biztosabban végéhez közelgő portával minden eszközzel, Ausztriának sem oka, legkevésbé van azonban érdeke, ily diplomatiai dölyfösségekben részt venni, melyek ismét azon fönséges czélhoz fognak vezetni, más emberek számára kaparni ki a gesztenyét a tűzből; ez pedig oly feladat, mely­nek megoldását átvállalni, Ausztria népei, reméljük, erélyesen fogják visszautasítani. Csak a tökéletesen vak s az egyátalán ela­vult theoriákben botorkáló diplomaták találhatják Oroszország ezen lépését meglepőnek. Austriában azonban ép úgy nem szabad s nem lehet ez eset­nek bekövetkeznie, amenyiben már gr. B­e­u­s­t a párisi békekongressus alkalmával 1867-ben ja­nuár 1-én kelt s Metternich herczeghez intézett köztudósítványában hangsúlyozta, „hogy a Feke­tetenger semlegesítése, s mindaz, mi­által 1856 ban megköthetni vélték Oroszország kezét, osztrák szempontból nem tekinthető szerencsés kombiná­­ciónak“. Ha tehát a birodalmi kanczellár hű akar ma­radni politikai nézeteihez, akkor Austriától elesik egy Oroszországgal való összeütközésnek minden gondja, mely eddig az osztrák diplomatáknak sok pillantást engedett saját coulissáik mögé. * A prágai „Narod. Listy“ megelégedéssel látja, hogy Oroszország jegyzéke nagy „félelmet“ keltett Konstantinápolyban, Bécsben és Londonban. Meglehet, mondja a cseh lap, hogy a kérdés dip­lomatiai után az orosz követelések értelmében kiegyenlíttetik, de ezzel nem lesz vége a dolognak. Ha egyszer Oroszország szabad kezet nyert a Feke­te-tengeren, csakhamar hozzálát a keleti kérdés megoldásához is.* Az orosz lapok még eddig nem tettek emlí­tést Gortsakoff jegyzékéről. — Az ezredek hazaszállítása. E czim alatt egy német katonai lap a „Vendette“ szemére lobbantja Kuhn úrnak, hogy mind Cislei­­thaniában, mind Magyarországon jégre vitte az országgyűlést. Ugyanis mind­két parlament az ezredek hazaszállítását (a toborzó kerületeik közelébe) kö­vetelte.­­ Ezt Kulin elvben elfogadta, pénzt is szavaztatott meg e czélra , azonban de facto majd semmit sem tett. Hiába mondja minden igaz barátja Ausztria- Magyarországnak, hogy míg az ezredek toborzó kerületeik közelében nincsenek, addig a gyors mozgósítás lehetetlenség. Addig a csapatok katonai kiképzése a leg­nagyobb nehézségekre talál, addig a háborúvise­­lés jelen kívánalmai szerint a csapatokat nem le­het felszerelni, sem kellőleg ellátni , addig az összes csapatok egységes, összevágó mozdulata képtelenség. Mindezt hiába mondják Kuhn úrnak , 80 ez­redéből a közös hadseregnek csak kettő van toborzó kerületében. A 41 magyar ezredből csak tizenöt ezred­e van Magyarországon. Ezek pedig úgy vannak részben elhelyezve, hogy néha 50 mértföldnyi távolságra vannak a to­borzó kerületeiktől. Ha aztán jó egy mozgósítás, akkor bekövet­kezik a bábeli zavar. A kiegészítő csapatok jobbra-balra utaznak, jönnek-mennek rongyosan, félmeztelenül és minden fegyelem nélkül, már előre demoralizálva érkez­nek az ezredekhez. A költségkímélés nevetséges ok az ezredek távol tartására, mert az első mozgósítás épen annyi költségbe kerül, mintha ma az ezredeket haza szállítják. Ez ügy ismételve figyelmébe ajánltatik a de­­legátióknak.* — Külföldi lapok Oroszország föllépéséről. A porosz lapok, különösen a hivatalos szí­nezetűek úgy­szólván teljes hallgatással mellőzik Gortsakoff sürgönyét. A „Nordd. Alig. Ztg.“ és a „Prov. Corr." a tényt egyszerűen constatálják és aztán hallgatnak. A prágai „Politik“ nov. 17-ei számában Oroszország föllépéséről vezérczikkezvén, ezeket mondja. . .Ne áltassák magukat Bécsben és Pesten, mert olyan fontos határozatok idejében, mint a mostani, bárminemű csalódás és csalatás végzet­­teljesebb volna, mint valaha. Egy ideig még me­het, hogy a magyarok a németekkel egyesülve a a szlávokat mellőzve, napirendre térjenek, sőt uralkodjanak a nagy szláv többség felett, de hogy ezek a szláv népek német-magyar érdekek fejében háborúért lelkesedjenek, az már egy ki­csit igen nagy kívánság. Kivéve a lengyeleket, kik a szlávságban Oroszországgal szemben külön állást foglalnak el, a szlávok akármit egyebet in­kább óhajtanak, mint háborút Oroszország ellen. Egy Ausztria és Oroszország közt kitört háború a szláv népeknek sem érdekeivel sem rokonszenvével nem egyezik meg, az illetők pedig vessenek jól számot magukkal, mielőtt ilyen háborúra gondol­nak. Az osztrák-németek azzal dicsekednek, hogy az e magatartásoknál fogva nem ragadt fegyvert Ausztria Poroszország ellen; mi szlávok és oly kevéssé akarunk háborút Oroszország ellen, mint a németek nem akartak Poroszország ellen. * A bécsi „Zukunft“ Írja: Jelenleg Ausztri­ának sem rendezett pénzügyei nincsenek, sem tel­jesen csatakész serege, ily háborúban legeseké­. Az angol lapok élesen kikelnek az orosz jegyzék ellen. A „Times“ egy congressus összehí­vását, míg a porosz-franczia bábom meg nem szű­nik, lehetetlennek tartja. Reméli, hogy az aláíró hatalmak összetartanak, kiknek kötelessége lesz, úgymond, szétrombolni a legelső hajót, melyet Oroszország a szerződés ellenére a Fekete-tenger­re bocsátana. A kereszténység és pápistaság. Az átalakulás nagy korszakára való vissza­tekintésünk megyőzhet arról, hogy a keresztény­ség a szabadságnak, a testvériség és egyenlőségi magasztos eszméknek volt nagy­szerű tana, ez okból magyarázható ki annak gyors terjedése, mindenhol való meghonosulása. S mert ilyen emelkedett volt az alap, ilyen adakozó a kiindulás, annál inkább kell csodál­nunk, hogy ez istenien nagyszerű tanokat miként tudhatták az apostoloknak hűtlen utódai az erede­ti alapelvekkel épen ellenkező irányban alakítani s a mi áldása volt, azt az emberiségnek átkává változtatni akkor, midőn a szegénység és egysze­rűség helyére, a fényelgés; midőn az elnyomottak fölemelése helyére a h­at­alomvadászat és hatal­maskodás lépett; midőn sz. Péter erős kőszálára a szabadság szent jelvényei helyett a világi ura­lom békéit függeszték fel. Ennek bizonyítására ott van a középkor tör­ténelme, melyből látjuk, hogy a népeket felszaba­dított új hitvallás elkorcsosulása, többé nem a zsarnokság zabolására, hanem annak terjesztésé­re szövetkezett, hogy így a közös zsákmányból osztályrészt nyerhessen. Hogy a metamorphosis ezen és ezt követett korszakaiban hazánkra mennyi veszély káromlott a pápizmusból, azt történelmünknek szabatosabb tanul­mányozása mutatja, honnan látjuk, hogy türelmet­lensége Európának egykor a legtekintélyesebb nemzetét, mesterkélt egybeütközésbe hozta fajro­konaival, s azt hősies bár, de üdvtelen küzdelme­ken, Várna és Mohács vérmezein át eljuttatá az idegen zsarnokság megalázó uralma alá. Eljuttatta s azután annak igáját széttörni gátolá; mert mindazon szabadsági mozgalmakban, melye­ket Zápolya, János Zsigmond, a két Rákóczy György, Bocskai, Bethlen Gábor, Tököly, Apafi és Rákóczy Ferencz a nemzet felszabadítása érdekében vívtak a pápista papság legtöbb esetben az idegen zsar­nokságot támogatta. Ha hazánk százados küzdelmek, s annyi ne­mes véráldozat árán függetlenségéhez el nem jut­hatott, azt nem annyira a külhatalom erejének, mint az azt belülről támogatott clericalismusnak kell feltudnunk, mely saját felekezetességi érdekei­nek a haza közérdekét mindig alárendelé, mely a külhatalom által biztosított, s erőszakosan fenn­tartott vallási suprematiát többre becsülte a nem­zeti szabadságnál, s csak ez által valósítható nem­zetnagyságnál. Ez volt oka, hogy a római katholicismus, midőn egykori lét­elemét a „szabadságot“ aláásta, egyszersmind nemzetiségünket is feláldoz­ta, mert nem ismerve mást, mint a vallási­egység syllabusát; papsága köréből, temp­lomaiból, iskoláiból könyörtelenül száműzte az édes anyany­elvet, s mivel tudomány és nevelés akkortájt, sőt­­e egészen korunkig általuk mono­polizálva volt, az ily — Róma kedvéért egész a kö­römszakadásig űzött — latinoskodásnak s az ily irányban vezetett nevelésnek természetes követ­kezménye volt az édes anyanyelvnek úgy a tu­domány, mint politikai térről való leszorítása egy oly holt nyelv által, mely a holt kezekben a szabad eszmélés elölésére egyik leghatalmasabb eszköz volt. Szent Péter jelvényes kulcsai, melyek egy­kor a szellemi fölvilágosodás kapuit nyitották föl az emberiség számára, igy változtak át oly kata­kombák kulcsaivá, hová minden nemesebb embe­ri törekvést, minden szabadságvágyat eltemetni igyekeztek, s melynek sötét tömkelegébe akarták a szabadakarattól megfosztott embert múmia­ként befalazni. Hogy az ily eljárás hazánk és nemzetisé­günkre mennyi veszélyt hozott, annak illustratió­­jára szomorú példák kínálkoznak, melyeket jövő czikkemben fogok szellőztetni, mielőtt elmondanám a magyar klérus javult szelleméről és hazafiasabb magaviseletéről korunkban tanúskodott örvendetes jeleket s az ezekből várható üdvös átalakulást. Orbán Balázs: Országgyűlési tudósítások. A képviselőh­áz­ ülése nov. 18-án. Kérvények. Pomssich elnök a következő kérvénye­ket jelentette be: Somogy megyéét a báttaszék-zákányi vasútvonal gépjavító műhelyeinek Kaposvárra helyezése miatt; Kővárvidékéét, hogy N. Somkuton maradjon a törvényszék, Szamosújvárét incompatibilitási törvényhozá­sáért, Szepes megyéét, melyben az eperjes-tarnovi vasút irányára tesz észrevételeket. Sárosmegye az udvartelki viszonyokra újabb törvényjavaslatot kér­. Kaldrovits An­dor, Barsmegye újbányai képviselője betegsége folytán 6 heti szabadságot kér. (Megadatik) Széll Kálmán jegy­ző a képviselők által benyújtott kérvényeket jelenti be. Gr. Zichy Sándor Szabolcs megye alsó községeinek kérvé­nyét adta volt be, melyek P. Ladánynak törvényszéket vagy járásbirósági székhelyet kérnek. Deák F. beadta özv. Megyesi Jánosné kérvényét, melyben az 1849-iki honvédruha bizottmánynak férje által beadott munkák árát kéri. Szintén Deák beadta a semmitőszék, legfőbb félőszék, váltó feltörvényszék szolgaszemélyzetének kér­vényét dijfelemelés iránt, valamint Ó-Futak, Kiskér, Ó­­kér, Uj-Verbász, Rácz-Militics, Szeghegy és Piros bácsi községek kérvényét a földadó igazságos aránybani 1.­­ szállítása végett. — Makray László beadja Belső-Szolnok­­megye alsóbb hivatalnokai kérvényét, hogy az igazság­ügyi minisztérium költségvetésének tárgyalásakor fizetésük javítása tekintetbe vétessék. Andrássy Gyula beadja Esztergom megye Ebed községe kérvényét a regálék meg­szüntetése iránt. Vidats János Fromm Antal pesti lakos kérvényét, állami kereskedelmi akadémia fölállítása végett és Leitner Vezényi Lőrincz kérvényét, ki a felállítandó honvéd szekerészeihez főszázadossá óhajtja magát kine­veztetni. Körmendy Sándor Somogy megye bizottsága kér­vényét az iránt, hogy a báttaszék-zákányi vasút gépké­­szitőgyára ne Dombóváron, hanem Kaposvárit legyen. Int­er­p­ellál­­­ók: Berzenczey László tudatja, hogy bár szabad­ságidőt nyert volt, a török-orosz kérdés felmerü­lésére rögtön Pestre jött, hogy ez ügyben inter­pelláljon , de értésére esvén, hogy Simonyi Ernő már tegnap interpellált, tehát visszalép addig, míg a válasz megtörténik. Csernátony Lajos a kormány­válság miatt in­tézett interpellációt. Már másodszor történik — úgy­mond — hogy különböző combinációkról hal­lunk, a­nélkül, hogy a ház, mint a parlamenti kormányzat támasza, valamit tudna felőle. Fel­sőbb körökből legbensőbb viszonyban álló urak­hoz majdnem félhivatalos jellegű táviratok jőnek, melyek szerint Magyarország kormányzati férfiait, kik betegség vagy lemondás esetén kívül csak a többség bizalmi hiánya folytán bukhatnak meg, vagy mehetnek el, Bécsbe parancsolják s ezzel vagy amazzal felcserélik. Nem ereszkedik szóló abba, mennyire jellemzi a mi alkotmányos és par­lamentáris életünket az, hogy a kormányzatnak egyik legfontosabb departementja, a külügy ná­lunk egyátalában semmiféle controll alá nem jön, hanem a miniszterek változhatnak máról hol­napra és nem tudni miféle gratiák és miféle ve­szedelmek folytán. Gróf Beust erősen áll ma, gyengén holnap, közönyösen holnapután, és ennek semmi oka sincs, mely az alkotmányos életből, a parlament tekinté­lyéből és hatalmából keletkezik. Már pedig annak kellene, hogy egyedüli legyen minden miniszter állásának, még ha az nem is volna oly fontos, mint a külügyminiszter állása a jelen válságos eu­rópai helyzetben. Nálunk az megy, nem tudjuk mikép, hanem megy, hogy a miniszterek változ­nak, széket cserélnek, és sem előlegesen, sem utó­lagosan a ház nem kap ez iránt értesítést. Ez való­ságos alkotmányos botrány és ezen alkotmányos botrány­ megszüntetésére két kérdést intéz a mi­nisztériumhoz . Van-e tudomása a magyar kormánynak a kö­zös külügy­érség vezetésére vonatkozó állítólagos válságról s az ezzel kapcsolatba hozott, magyar miniszter változások és helycserélések miben­lé­téről ? Ha van, nem tartja-e alkotmányos jellemű kötelességének a kormány, hogy az ily válságról és combinációkról késedelmetlen értesüléshez jut­tassa a képviselőházat? Szakácsi Dániel előrebocsátván, hogy Zemplén felső részében, Homonnán sóraktár van s abban hivatalnokok, de e raktárba az év elejétől nem szállítottak sót, s a vidéknek a nyerészkedőktől kell magas áron vásárolni; tehát kérdi a pénz­ügyértől, tudja-e, hogy Homonnán a só­tisztek nem szolgálnak, és szándékozik- e ezen segíteni ? Kerkapoly K. miniszter: a só­ügyről a költ­ségvetés tárgyalásánál tüzetesen szándékozott be­szélni. Most megragadja az alkalmat, hogy e kérdésre előlegesen figyelmessé tegye a házat, Szakácsi interpellációjára pedig akkor felel, ha a speciális esetről tudomást szerzett. Meggyőződése, hogy a sóárulásnak a képviselőház által elfoga­dott rendszere hibás. A sót mindenkinek szabad árulni, a kormánynak pedig kötelessége. Ha a fuvar­viszonyok könnyűk, akkor mindenki viteti a sót, s a kormány raktáraiból senki sem vesz, mi­után legtöbbször a privát fuvarozás csak csekély költségbe kerül, akkor szállíttatván se, mikor a gabnával megterhelt szekerek már lerakodtak és üresen mennek vissza a sóbánya előtt. Kérni fogja a házat, hogy e kérdést annak idejében egy­szerűn napirendre tűzze. Szakácsy: a dolog érdeméhez akkor szól, ha a választ megkapta. Wahrman Mór szintén a pénzügyért interpel­lálja. A vasúti államkölcsön-kötvények elárusitá­­sával a párisi societé internationale val­l va , a visszafizetésre s'7**á­risban sorsoltatnak ország méltóságát földön, idegen kőr azt nem feszegeti van a húzás napja, szerencsétlen viszot lehet követelni e köl­g 5­ hitelezőitől, hogy a 1 ^ Kérdi tehát: tett­e a p ^ ^ hogy a dec. 1-sején ^ államkötvények kisort ^ " Buda­pesten történjék

Next