Ellenőr, 1870. november (2. évfolyam, 47-76. szám)
1870-11-19 / 65. szám
Előfizetési árak: Egész évre » • 20 fi. — kr. Évnegyedre . 5 ft. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra ! 1 „ 80 . Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, bálvány-utcza 4. szám, 1. emelet. Semmit nm költünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesités a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 65. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn a ünnepre következő napon. A lapot illető reklamációk Lojgrády testvérre irodájába (2 sas-utcza 24. sz.) intézendők. Szombat, november 19. 1870. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyilt-tér egy peti sora 30 kr. beigtatásáért . . . . 10 kr. Bélyegdij minden beígtatásért 30 s Kiadóhivatal: Pesten, két sas * utoza 14. szám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr« kiadó hivatalában kétsasuteza 14. sz., Légrády testvérek nyomdájában Pest 2 sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában Pest, arany kéz utcza 5. szám. II. évfolyam. Az országházból. Nov. 18. A mai ülésben Csernátonynak el kellett volna menni Madarászhoz s szólania hozzá következőleg : „Me a culpa, me a maxima culpa, szörnyen hibáztam, kedves Negyvennyolcz. A kormánypárt ma bebizonyította, hogy tegnap neked volt igazad. A minisztérium és hívei irányában balgaság fel nem használni minden fogást, ki nem zsákmányolni minden véletlenséget, el nem fogadni minden segítséget. Ők csak annyiba veszik maguk iránt a leglovagiasabb eljárást is, mint a legálnokabb támadást. Igaz, hogy én a szőnyeg alatti kérdés fontosságát s az ellenzéki hivatás komolyságát, nem pedig a kormány iránti kiméletet tartottam szem előtt, midőn a névszerinti szavazás elhalasztása mellett nyilatkozva a házszabályok egyik pontjából vonakodtam fegyvert csinálni meglepett elleneink zavarának kíméletlen felhasználására, de számítottam mégis annyi méltányosságra részükről is, hogy a baloldali harczmodor férfias vonását nem fogják egy alattomos fordulat silány érvényesítésével viszonozni. Csalódtam, s bocsánatot kérek tőled, oh Négy vennydez! Te jobban ismered mint én unsere Pappenheimer. Nincs ezekben semmi érzék többé a politikai küzdelem tisztességes természetének méltánylására. Galiba, háló, megrohanás és erőszak azon kizárólagos módok, melyek által — mint magaviseletükhöz illőkkel — rajtuk néha kifoghatni s a párttusát saját gyakorlatuknak megfelelő téren lehet folytatni. Tehát csak előre, kedves mester! Én nem követlek ugyan jövendőre sem, de bámulom helyes ítéletedet a jobboldal irányában alkalmazandó csatázás egyedül ajánlatos nemének megválasztására vonatkozólag. Tegnapi igazságod el nem ismertetése feletti boszuságodat egyébiránt enyhítheti, nem csak mai igazoltatásod, de azon körülmény meggondolása is, miszerint az a jobboldal, mely — a ház elnökének segítségével — kitekerte egy házszabály nyakát a szólni sóvárgó miniszter kedvéért, megtette volna ezt a szolgálatot tegnap is egy másik házszabály megfojtására. És akkor is ott lettünk volna a kérdés kimenetelére nézve, ahol most vagyunk, csakhogy ők egy házszabály helyett kettőt végeztek volna ki, mi pedig nem utalhatnánk az irányukban tanúsított lovagiasságunkra, már pedig a lovagiasság akkor sem szégyen, ha felsült vele az ember.“ Csernátony nem ment Madarászhoz, hogy ily töredelmes beszédet intézzen hozzá, hanem tollamba mond, amit gondolt. Ami a szavazást illeti, az persze komédia volt a miniszter nyilatkozata után, miszerint az előleges felhatalmazás nélkül csinált adósság kérdésében adott felvilágosítása ne vétessék rögtöni tudomásul, hanem tűzessék ki tárgyalásra. Három képviselő kivételével, tagadólag is felelt mindenki. Magától értetik, hogy e furcsa szavazás névsorát nem közöljük. Eredményéből azonban kivonhatjuk a tanúságot, hogy a kormánypártnak sikerült végre nevetség tárgyává tenni magát az egyetértést is. De hát mi térítheti meg Kerkapoly miniszter urat arra, hogy amit tegnap ellenzett , a tárgyalást ma elfogadja? Megtérítő a tény, miszerint a Deákkörben tegnap kravati volt, melynek folytán 17 tag elhagyta az értekezletet, éspedig azon nyilatkozattal, hogy nem rendelik magukat pártjuk határozata alá, ha ez a miniszteri választ egyszerűleg tudomásul vétetni akarná. Ezen 17 tagon kívül is bizonytalan, sőt veszedelmes hangulatban volt még valami húsz. Márpedig az ellenzék, plus 37 jobboldali tag szavazata megverte volna a kormányt egy nagy elvi kérdésben. Ez okoza Kerkapoly megtérését, melynek, mint képzelhetni s alább meg is olvashatni, a miniszter úr ügyessége rendkívül szép és önkéntes szint igyekezett kölcsönözni, az összecsiizelt többség pedig magyarázó állásba segített a szavazás előtt. Különben a dologra nézve megnyeretett mindenesetre annyi, hogy az alkotmány egyik sarkpontjának megsértése nem vétetett egyszerű tudomásul. Hogy a tárgyalás eredménye mi lesz, arról nem szívesen gondolkodunk előre. Elég egy napra az erre eső baj. Miért anticzipálnák a jöhető keserűségeket. Aztán hát ha segít is rajtunk valami nagy confusió, melyben elvesznek a kis confusiók, mint elvész a köszvény azon lábból, melyet elhord az ágyúgolyó. A képviselőház II. osztályának f. hó 19-ére hirdetett ülése csak f. hó 21-én hétfőn d. e. 10 órakor fog megtartatni azon esetre, ha országos ülés nem lesz. Pest 1870 November 18. Török Sándor osztály jegyző. A III-ik osztály f. nov. hó 19-én d. e. 11 órakor ülést tart. Tárgy: az úrbéri birtokviszonyok rendezéséről szóló törvényjavaslat. Széll Kálmán a III. oszt. jegyzője. . Az V-ik osztály folyó hó 21-én (hétfőn) i. e.1. 10 órakor ülés tart. Tárgy az irtványokról és a bérföldekről szóló törvényjavaslatok tárgyalása. Dezső Szaniszló: Affaire Casalis, vagy: Und és Oder. Drága história a kéhszavacskák országából. A közös külügyminisztériumban gyakran furcsa dolgok adják magukat elő. Egyike ezeknek bizonyára a következő: Casalis vagyonos sókereskedő Marseillesben. A többek között szerződése volt neki Törökországgal , a Duna - fejedelemségekkel és Szerbiával, melyeknek értelmében bizonyos menynyiségű sót tartozott szállítani , még pedig természetesen, egy kitűzött időre és meghatározott árért. Casalis esó egy részét a következő úton szállította: Marseillesből a tengeren Triestig, innét vasúton Sziszekre, ezután a Száván s a Dunán le hajón. 1866 előtt ezen irány nem fizette volna ki magát, mivel az államegyedáruságot képező tárgyaknak keresztülvitele az osztrák birodalmon nagy formalitások s még nagyobb átmeneti vámnak volt alávetve. A nevezett év decz. 11-én Francziaországgal kötött kereskedelmi szerződés azonban segíteni akart e bajon, a szerződés 9-ik pontja 2-ik részében ugyanis szóról szóra ez foglaltatik: „ . . . Pourtant le transit par chemin de feiet par eau des sels et tabacs est permis sur le territoire autrichien*) . . .“ De alig érkezett meg a Casalis sója Sziszekbe, midőn az ott le is foglaltatott, miután ez a rá kivetett vámot vonakodott megfizetni. Casalis a pénzügyőrségnek ily szerződésellenes magaviselete ellen panaszt emelt saját kormányánál, s az ügy a franczia követség útján a közös külügyminisztérium elé jött. Mint a legtöbb kereskedelmi szerződéseknél szokás, úgy az említett is két nyelven volt szerkesztve, t. i. francziául és németül. A sors különös szeszélyénél fogva egy ügyetlen fordító (mert a kétszínűséget nem hiszem, oly érdemes egyénről, mint báró Gagem, aki a szerződést kötötte) a fennirt passust így tette át németre: „ . . . Doch soll die auf Eisenbahnen oder zu Wasser stattfindende Durchfuhr von Salz und Tabak**) . . Az utóbbi szöveg szerint tehát Casalisnak nem lett volna szabad a sót vizen és szárzon (mint Ő tette), de csak vizen vagy szárazon szállítani. Ez volt a pénzügyőrség okoskodása, ami megfogható, mivel előtte a szerződés német szövege állt. Különben is mit tudja a pénzügyőrség, hogy egy kötelezettséggé vált diplomatiai szokás a szövegek különféleségekor a reclamáló félnek kedvező textust fogadja el zsinórmértékül. Megtörtént azonban azon csakugyan megfoghatatlan oktalanság, hogy a közös külügyminisztérium, nem fontolva meg a végül mondottakat, a sziszeki pénzügyőrség eljárását jóváhagyta, a lefoglalt adót pedig elkobozta. Casalis tehát nem tehetett eleget szerződésének, s tetemes károkat szenvedett. E károk az ő számítása szerint, a múlt év végével 350,000 frankra rúgtak, mely összeg megtérítését ő az osztrák-magyar pénztártól követelte. Jegyzék jegyzéket ért a franczia követség és a közös külügyminisztérium között. Az utóbbinak annyira igazságtalansága volt (az elmondott diplomatiai szokást tekintve, mely különben magában a szerződésben is meg van erősítve, hogy nem sokára megadta magát, s azután csupán a kárpótlás mennyisége felett folyt a vita. Gondolom, a bécsi svéd követet választották bírájuknak, aki 150 egynéhány ezer forintot ítélt meg Casalisnak. Az ügy most a delegátiók elé fog jönni. Figyelmeztetem a magyar tagokat. * * * Csernátony egyszer emlékszem egy czikket közölt volt, melynek az egész czime egy és-ből állt ; e czikk a csász. és kir. elnevezésre vonatkozott. A jobb oldali sajtó annak idején nevezett az és-en. Nos itt van most egy és, mely bezzeg sok pénzébe kerül Magyarországnak. Nevessünk hát, Pázmándy Dénes. Tudósításaink szerint Anglia és az osztrák-magyar birodalom válasza Gortsakoff jegyzékére tegnap elküldetett Pétervárra. Anglia válaszának tartalmáról kimerítő tudósításunk van. Anglia nem ismeri el, hogy Oroszországnak joga lett volna kivonni magát az 1856-iki szerződés alól, mert ha ezt elismerné, tagadnia kellene, hogy bármely szerződés is kötelező erővel bír. Anglia sajnálkozással fogadta az orosz körjegyzéket, mert ezzel oly vita vette kezdetét, mely könnyen megzavarhatja az eddigi jó egyetértést Anglia és Oroszország között. Végül kijelenti Anglia, hogy a Gortsakoff által kezdeményezett lépést semmi áron sem szentesítheti. A válasz, ha tudósításaink híven adták tartalmát, elég határozott. A bécsi kabinet válaszáról szintén tudunk annyit, hogy nem másolata ugyan az angol válasznak, de azzal a főbb pontokban tökéletesen megegyez, és ennél, ismerve az angol választ,, nincs is szükségünk többet tudni. *) Megengedtetik mégis a sót és dohányt vasúton és vizen szabadon szállítani **) De mégis a só és dohány vasúton vagy vizem szárítása . . . Törökországnak csak tegnap nyuttatván át az orosz jegyzék, természetes, hogy ez válaszát még nem is küldhette el, de meg lehetünk róla győződve, hogy a porta válasza semmi esetre sem lesz szelídebb a fönnebbinél, sőt azt határozottságban sokkal fölülmúlja. A bécsi kabinet és Anglia ezen válasza után ehhez járulván egy pár nap alatt a porta válasza is, a fölmerült kérdés eldöntése békés után most már csak úgy lesz lehetséges, ha Oroszország egy lépést visszafelé tesz. Hogy e lépést megtenni könnyebb legyen Oroszországnak, arra nézve egyengetik az utat a garantírozó hatalmak, midőn e 1856-iki szerződés revisiója iránt már előre készségüket jelentik ki, azt követelvén csupán, hogy e revisió a nemzetközi kötelmek szerint történjék meg. A kérdése szerint a második stádiumba jutott. Oroszországon a sor szólam. Ami az osztrák magyar birodalom állását illeti, már több ízben megjegyeztük, hogy e kérdésben Anglia és Törökország lévén elsősorban érdekelve, a bécsi kabinetnek alkalmazkodni kell a többi aláíró hatalmak eljárásához. Háborút indítani, vagy az ügyet békés utón oldani meg, nem a bécsi kabinettől függ. Igaz, hogy ha az osztrák magyar birodalom a jelen helyzetben saját részéről nem találná időszerűnek a háború megindítását, sokat tehet arra azzal, hogy békítőleg lép fel a legközelebbről érdekelt feleknél, Anglia és Törökországnál, míg viszont, ha saját érdekét látná egy Oroszországgal megkezdett háborúban, oda működhetik, hogy erélyes föllépésre nógassa az érdekelteket, de állást foglalni el akár ezen, akár amazon a téren a garantírozó hatalmak legszigorúbb egyetértése nélkül, a bécsi kabinetnek nem lehet. Anglia első felhevülése, lehet, nagyon rövid ideig fog tartani, s Törökországnak inkább a meghunyászkodással járó békét, mint a háború megindítását ajánlja. Akkor aztán Ausztria Magyarországnál hiába volna — ha volna is — minden harczi kedv. De ha igaz lesz, ami még most csak bír, hogy Anglia és Törökország semmi áron sem fogják megengedni a párisi szerződés olyképeni módosítását, mint ahogy az Oroszország által czélba vétetett, ha igaz lesz, hogy Oroszország nem engedése esetére készek hadüzenetre is, és ha e kérdésben Angliával Olaszország és Dánia is egyetért, mint azt a mai táviratok jelentik, úgy a szövetségből Ausztria-Magyarországnak sem lehet hiányozni.Ő mélyebbet sem nyerne, sőt úgyszólván mindent elveszítene, mi pedig végre a belső helyzetet illeti, valóban legjobb, ezt föl sem említni, hanem a legnagyobb hangsúlylyal a szoros semlegesség szükségességét követelni. Protestáljon Angolország a lassan, de ép annál biztosabban végéhez közelgő portával minden eszközzel, Ausztriának sem oka, legkevésbé van azonban érdeke, ily diplomatiai dölyfösségekben részt venni, melyek ismét azon fönséges czélhoz fognak vezetni, más emberek számára kaparni ki a gesztenyét a tűzből; ez pedig oly feladat, melynek megoldását átvállalni, Ausztria népei, reméljük, erélyesen fogják visszautasítani. Csak a tökéletesen vak s az egyátalán elavult theoriákben botorkáló diplomaták találhatják Oroszország ezen lépését meglepőnek. Austriában azonban ép úgy nem szabad s nem lehet ez esetnek bekövetkeznie, amenyiben már gr. Beust a párisi békekongressus alkalmával 1867-ben január 1-én kelt s Metternich herczeghez intézett köztudósítványában hangsúlyozta, „hogy a Feketetenger semlegesítése, s mindaz, miáltal 1856 ban megköthetni vélték Oroszország kezét, osztrák szempontból nem tekinthető szerencsés kombinációnak“. Ha tehát a birodalmi kanczellár hű akar maradni politikai nézeteihez, akkor Austriától elesik egy Oroszországgal való összeütközésnek minden gondja, mely eddig az osztrák diplomatáknak sok pillantást engedett saját coulissáik mögé. * A prágai „Narod. Listy“ megelégedéssel látja, hogy Oroszország jegyzéke nagy „félelmet“ keltett Konstantinápolyban, Bécsben és Londonban. Meglehet, mondja a cseh lap, hogy a kérdés diplomatiai után az orosz követelések értelmében kiegyenlíttetik, de ezzel nem lesz vége a dolognak. Ha egyszer Oroszország szabad kezet nyert a Fekete-tengeren, csakhamar hozzálát a keleti kérdés megoldásához is.* Az orosz lapok még eddig nem tettek említést Gortsakoff jegyzékéről. — Az ezredek hazaszállítása. E czim alatt egy német katonai lap a „Vendette“ szemére lobbantja Kuhn úrnak, hogy mind Cisleithaniában, mind Magyarországon jégre vitte az országgyűlést. Ugyanis mindkét parlament az ezredek hazaszállítását (a toborzó kerületeik közelébe) követelte. Ezt Kulin elvben elfogadta, pénzt is szavaztatott meg e czélra , azonban de facto majd semmit sem tett. Hiába mondja minden igaz barátja Ausztria- Magyarországnak, hogy míg az ezredek toborzó kerületeik közelében nincsenek, addig a gyors mozgósítás lehetetlenség. Addig a csapatok katonai kiképzése a legnagyobb nehézségekre talál, addig a háborúviselés jelen kívánalmai szerint a csapatokat nem lehet felszerelni, sem kellőleg ellátni , addig az összes csapatok egységes, összevágó mozdulata képtelenség. Mindezt hiába mondják Kuhn úrnak , 80 ezredéből a közös hadseregnek csak kettő van toborzó kerületében. A 41 magyar ezredből csak tizenöt ezrede van Magyarországon. Ezek pedig úgy vannak részben elhelyezve, hogy néha 50 mértföldnyi távolságra vannak a toborzó kerületeiktől. Ha aztán jó egy mozgósítás, akkor bekövetkezik a bábeli zavar. A kiegészítő csapatok jobbra-balra utaznak, jönnek-mennek rongyosan, félmeztelenül és minden fegyelem nélkül, már előre demoralizálva érkeznek az ezredekhez. A költségkímélés nevetséges ok az ezredek távol tartására, mert az első mozgósítás épen annyi költségbe kerül, mintha ma az ezredeket haza szállítják. Ez ügy ismételve figyelmébe ajánltatik a delegátióknak.* — Külföldi lapok Oroszország föllépéséről. A porosz lapok, különösen a hivatalos színezetűek úgyszólván teljes hallgatással mellőzik Gortsakoff sürgönyét. A „Nordd. Alig. Ztg.“ és a „Prov. Corr." a tényt egyszerűen constatálják és aztán hallgatnak. A prágai „Politik“ nov. 17-ei számában Oroszország föllépéséről vezérczikkezvén, ezeket mondja. . .Ne áltassák magukat Bécsben és Pesten, mert olyan fontos határozatok idejében, mint a mostani, bárminemű csalódás és csalatás végzetteljesebb volna, mint valaha. Egy ideig még mehet, hogy a magyarok a németekkel egyesülve a a szlávokat mellőzve, napirendre térjenek, sőt uralkodjanak a nagy szláv többség felett, de hogy ezek a szláv népek német-magyar érdekek fejében háborúért lelkesedjenek, az már egy kicsit igen nagy kívánság. Kivéve a lengyeleket, kik a szlávságban Oroszországgal szemben külön állást foglalnak el, a szlávok akármit egyebet inkább óhajtanak, mint háborút Oroszország ellen. Egy Ausztria és Oroszország közt kitört háború a szláv népeknek sem érdekeivel sem rokonszenvével nem egyezik meg, az illetők pedig vessenek jól számot magukkal, mielőtt ilyen háborúra gondolnak. Az osztrák-németek azzal dicsekednek, hogy az e magatartásoknál fogva nem ragadt fegyvert Ausztria Poroszország ellen; mi szlávok és oly kevéssé akarunk háborút Oroszország ellen, mint a németek nem akartak Poroszország ellen. * A bécsi „Zukunft“ Írja: Jelenleg Ausztriának sem rendezett pénzügyei nincsenek, sem teljesen csatakész serege, ily háborúban legeseké. Az angol lapok élesen kikelnek az orosz jegyzék ellen. A „Times“ egy congressus összehívását, míg a porosz-franczia bábom meg nem szűnik, lehetetlennek tartja. Reméli, hogy az aláíró hatalmak összetartanak, kiknek kötelessége lesz, úgymond, szétrombolni a legelső hajót, melyet Oroszország a szerződés ellenére a Fekete-tengerre bocsátana. A kereszténység és pápistaság. Az átalakulás nagy korszakára való visszatekintésünk megyőzhet arról, hogy a kereszténység a szabadságnak, a testvériség és egyenlőségi magasztos eszméknek volt nagyszerű tana, ez okból magyarázható ki annak gyors terjedése, mindenhol való meghonosulása. S mert ilyen emelkedett volt az alap, ilyen adakozó a kiindulás, annál inkább kell csodálnunk, hogy ez istenien nagyszerű tanokat miként tudhatták az apostoloknak hűtlen utódai az eredeti alapelvekkel épen ellenkező irányban alakítani s a mi áldása volt, azt az emberiségnek átkává változtatni akkor, midőn a szegénység és egyszerűség helyére, a fényelgés; midőn az elnyomottak fölemelése helyére a hatalomvadászat és hatalmaskodás lépett; midőn sz. Péter erős kőszálára a szabadság szent jelvényei helyett a világi uralom békéit függeszték fel. Ennek bizonyítására ott van a középkor történelme, melyből látjuk, hogy a népeket felszabadított új hitvallás elkorcsosulása, többé nem a zsarnokság zabolására, hanem annak terjesztésére szövetkezett, hogy így a közös zsákmányból osztályrészt nyerhessen. Hogy a metamorphosis ezen és ezt követett korszakaiban hazánkra mennyi veszély káromlott a pápizmusból, azt történelmünknek szabatosabb tanulmányozása mutatja, honnan látjuk, hogy türelmetlensége Európának egykor a legtekintélyesebb nemzetét, mesterkélt egybeütközésbe hozta fajrokonaival, s azt hősies bár, de üdvtelen küzdelmeken, Várna és Mohács vérmezein át eljuttatá az idegen zsarnokság megalázó uralma alá. Eljuttatta s azután annak igáját széttörni gátolá; mert mindazon szabadsági mozgalmakban, melyeket Zápolya, János Zsigmond, a két Rákóczy György, Bocskai, Bethlen Gábor, Tököly, Apafi és Rákóczy Ferencz a nemzet felszabadítása érdekében vívtak a pápista papság legtöbb esetben az idegen zsarnokságot támogatta. Ha hazánk százados küzdelmek, s annyi nemes véráldozat árán függetlenségéhez el nem juthatott, azt nem annyira a külhatalom erejének, mint az azt belülről támogatott clericalismusnak kell feltudnunk, mely saját felekezetességi érdekeinek a haza közérdekét mindig alárendelé, mely a külhatalom által biztosított, s erőszakosan fenntartott vallási suprematiát többre becsülte a nemzeti szabadságnál, s csak ez által valósítható nemzetnagyságnál. Ez volt oka, hogy a római katholicismus, midőn egykori lételemét a „szabadságot“ aláásta, egyszersmind nemzetiségünket is feláldozta, mert nem ismerve mást, mint a vallásiegység syllabusát; papsága köréből, templomaiból, iskoláiból könyörtelenül száműzte az édes anyanyelvet, s mivel tudomány és nevelés akkortájt, sőte egészen korunkig általuk monopolizálva volt, az ily — Róma kedvéért egész a körömszakadásig űzött — latinoskodásnak s az ily irányban vezetett nevelésnek természetes következménye volt az édes anyanyelvnek úgy a tudomány, mint politikai térről való leszorítása egy oly holt nyelv által, mely a holt kezekben a szabad eszmélés elölésére egyik leghatalmasabb eszköz volt. Szent Péter jelvényes kulcsai, melyek egykor a szellemi fölvilágosodás kapuit nyitották föl az emberiség számára, igy változtak át oly katakombák kulcsaivá, hová minden nemesebb emberi törekvést, minden szabadságvágyat eltemetni igyekeztek, s melynek sötét tömkelegébe akarták a szabadakarattól megfosztott embert múmiaként befalazni. Hogy az ily eljárás hazánk és nemzetiségünkre mennyi veszélyt hozott, annak illustratiójára szomorú példák kínálkoznak, melyeket jövő czikkemben fogok szellőztetni, mielőtt elmondanám a magyar klérus javult szelleméről és hazafiasabb magaviseletéről korunkban tanúskodott örvendetes jeleket s az ezekből várható üdvös átalakulást. Orbán Balázs: Országgyűlési tudósítások. A képviselőház ülése nov. 18-án. Kérvények. Pomssich elnök a következő kérvényeket jelentette be: Somogy megyéét a báttaszék-zákányi vasútvonal gépjavító műhelyeinek Kaposvárra helyezése miatt; Kővárvidékéét, hogy N. Somkuton maradjon a törvényszék, Szamosújvárét incompatibilitási törvényhozásáért, Szepes megyéét, melyben az eperjes-tarnovi vasút irányára tesz észrevételeket. Sárosmegye az udvartelki viszonyokra újabb törvényjavaslatot kér. Kaldrovits Andor, Barsmegye újbányai képviselője betegsége folytán 6 heti szabadságot kér. (Megadatik) Széll Kálmán jegyző a képviselők által benyújtott kérvényeket jelenti be. Gr. Zichy Sándor Szabolcs megye alsó községeinek kérvényét adta volt be, melyek P. Ladánynak törvényszéket vagy járásbirósági székhelyet kérnek. Deák F. beadta özv. Megyesi Jánosné kérvényét, melyben az 1849-iki honvédruha bizottmánynak férje által beadott munkák árát kéri. Szintén Deák beadta a semmitőszék, legfőbb félőszék, váltó feltörvényszék szolgaszemélyzetének kérvényét dijfelemelés iránt, valamint Ó-Futak, Kiskér, Ókér, Uj-Verbász, Rácz-Militics, Szeghegy és Piros bácsi községek kérvényét a földadó igazságos aránybani 1. szállítása végett. — Makray László beadja Belső-Szolnokmegye alsóbb hivatalnokai kérvényét, hogy az igazságügyi minisztérium költségvetésének tárgyalásakor fizetésük javítása tekintetbe vétessék. Andrássy Gyula beadja Esztergom megye Ebed községe kérvényét a regálék megszüntetése iránt. Vidats János Fromm Antal pesti lakos kérvényét, állami kereskedelmi akadémia fölállítása végett és Leitner Vezényi Lőrincz kérvényét, ki a felállítandó honvéd szekerészeihez főszázadossá óhajtja magát kineveztetni. Körmendy Sándor Somogy megye bizottsága kérvényét az iránt, hogy a báttaszék-zákányi vasút gépkészitőgyára ne Dombóváron, hanem Kaposvárit legyen. Interpellálók: Berzenczey László tudatja, hogy bár szabadságidőt nyert volt, a török-orosz kérdés felmerülésére rögtön Pestre jött, hogy ez ügyben interpelláljon , de értésére esvén, hogy Simonyi Ernő már tegnap interpellált, tehát visszalép addig, míg a válasz megtörténik. Csernátony Lajos a kormányválság miatt intézett interpellációt. Már másodszor történik — úgymond — hogy különböző combinációkról hallunk, anélkül, hogy a ház, mint a parlamenti kormányzat támasza, valamit tudna felőle. Felsőbb körökből legbensőbb viszonyban álló urakhoz majdnem félhivatalos jellegű táviratok jőnek, melyek szerint Magyarország kormányzati férfiait, kik betegség vagy lemondás esetén kívül csak a többség bizalmi hiánya folytán bukhatnak meg, vagy mehetnek el, Bécsbe parancsolják s ezzel vagy amazzal felcserélik. Nem ereszkedik szóló abba, mennyire jellemzi a mi alkotmányos és parlamentáris életünket az, hogy a kormányzatnak egyik legfontosabb departementja, a külügy nálunk egyátalában semmiféle controll alá nem jön, hanem a miniszterek változhatnak máról holnapra és nem tudni miféle gratiák és miféle veszedelmek folytán. Gróf Beust erősen áll ma, gyengén holnap, közönyösen holnapután, és ennek semmi oka sincs, mely az alkotmányos életből, a parlament tekintélyéből és hatalmából keletkezik. Már pedig annak kellene, hogy egyedüli legyen minden miniszter állásának, még ha az nem is volna oly fontos, mint a külügyminiszter állása a jelen válságos európai helyzetben. Nálunk az megy, nem tudjuk mikép, hanem megy, hogy a miniszterek változnak, széket cserélnek, és sem előlegesen, sem utólagosan a ház nem kap ez iránt értesítést. Ez valóságos alkotmányos botrány és ezen alkotmányos botrány megszüntetésére két kérdést intéz a minisztériumhoz . Van-e tudomása a magyar kormánynak a közös külügyérség vezetésére vonatkozó állítólagos válságról s az ezzel kapcsolatba hozott, magyar miniszter változások és helycserélések mibenlétéről ? Ha van, nem tartja-e alkotmányos jellemű kötelességének a kormány, hogy az ily válságról és combinációkról késedelmetlen értesüléshez juttassa a képviselőházat? Szakácsi Dániel előrebocsátván, hogy Zemplén felső részében, Homonnán sóraktár van s abban hivatalnokok, de e raktárba az év elejétől nem szállítottak sót, s a vidéknek a nyerészkedőktől kell magas áron vásárolni; tehát kérdi a pénzügyértől, tudja-e, hogy Homonnán a sótisztek nem szolgálnak, és szándékozik- e ezen segíteni ? Kerkapoly K. miniszter: a sóügyről a költségvetés tárgyalásánál tüzetesen szándékozott beszélni. Most megragadja az alkalmat, hogy e kérdésre előlegesen figyelmessé tegye a házat, Szakácsi interpellációjára pedig akkor felel, ha a speciális esetről tudomást szerzett. Meggyőződése, hogy a sóárulásnak a képviselőház által elfogadott rendszere hibás. A sót mindenkinek szabad árulni, a kormánynak pedig kötelessége. Ha a fuvarviszonyok könnyűk, akkor mindenki viteti a sót, s a kormány raktáraiból senki sem vesz, miután legtöbbször a privát fuvarozás csak csekély költségbe kerül, akkor szállíttatván se, mikor a gabnával megterhelt szekerek már lerakodtak és üresen mennek vissza a sóbánya előtt. Kérni fogja a házat, hogy e kérdést annak idejében egyszerűn napirendre tűzze. Szakácsy: a dolog érdeméhez akkor szól, ha a választ megkapta. Wahrman Mór szintén a pénzügyért interpellálja. A vasúti államkölcsön-kötvények elárusitásával a párisi societé internationale vall va , a visszafizetésre s'7**árisban sorsoltatnak ország méltóságát földön, idegen kőr azt nem feszegeti van a húzás napja, szerencsétlen viszot lehet követelni e kölg 5 hitelezőitől, hogy a 1 ^ Kérdi tehát: tette a p ^ ^ hogy a dec. 1-sején ^ államkötvények kisort ^ " Budapesten történjék