Ellenőr, 1871. január (3. évfolyam, 108-138. szám)

1871-01-14 / 121. szám

Newhavenből Dieppebe indult, e város kikötőjé­től mintegy 12 angol mértföldnyire érve, egy ha­talmas franczia hadi gőzöst vett észre. Hat hét mértfölddel közelebb haladva hajónk felvonta lo­bogóját, a franczia hajó ugyanazt tette s a ten­gerészek közt ismert jelek által felszólított ben­nünket, hogy a­mennyire bízunk, közeledjünk hoz­zá. A tenger ekkor ugyanis erősen zajlott s csak a­­legnagyobb erőfeszítéssel sikerült kö­zelebb hatolniunk. Kapitányunk a hozzá inté­zett kérdésekre felelte, hogy Newhavenből Dieppelre szándékozik, s hajóján utasok és 150 tonna rizs és egyéb áruczikk van. A franczia hajó erre felkért bennünket, térjünk vissza Newhaven­­be, kapitányunk feleletül adta, hogy neki értekez­nie kell az illető gőzhajótársaság dieppei ügynö­kével. Válaszul nyerte azonban : „Kapitány, önnek nem kell!“ Egyszersmind leleplezte a franczia hajó felénk irányuló ágyúit is, melyek mellett sor­ban kivehettük a készen álló tüzérséget. Ily mó­­don aztán kénytelenek voltunk csakugyan vissza­térni Newhavenbe. Ez az első eset, hogy Francziaország és Anglia között közlekedő hajó e háború folyamában feltartóztatott, s gyanítanunk kell, hogy a poroszok Dieppében, avagy környé­kén állanak s a franczia kapitány félt, miszerint rizsünk az ellenség kezébe jut. Hajónkon összesen 12 utas volt s kapitányunk csolnak segélyével akart közlekedni a franczia hajóval, de a háborgó tenger miatt ezt tennie nem lehetett. Havreban ma nagy az izgatottság, írja egy angol levelező f. há­j áról, azon hírek követ­keztében, melyeket a Szajna jobb és balpartjáról vettünk. Azt hallottuk ugyanis, hogy Roy­­kot az ellenség meglepte és megverte, s hogy a francziák rendetlen futásban menekültek Honfleurbe. Peletin­­gens tk. tegnap este szintén visszatért Monti­­villiersből csapataival, miért, mi okból, senki­­sem tudja, de rögtön hátrálása valóban meglepett mindenkit, mert azt reméltük, hogy előre fog nyo­mulni s az ellent Ronnba visszaszorítva, azt Roy se­gélyével onnan is kiűzi. A La Bouille mellett tegnap folyt csatáról ma kiadói jelentés szerint az ellenség a francti­­zeurök vigyázatlanul kezdett tüzelése következtében a francziákat körülfogta s a legnagyobb rendet­lenségbe hozta úgy, hogy emezek heves csata után két irányban futásnak eredtek, egyik csapat Hon­fleurbe, a másik Bernaybe menekült. Mondják kü­lönben, hogy a francziák erélyesen ellen­állottak, de a borzasztó köd láthatlanná tette reájuk néz­ve az ellenséget. A francziák vesztesége állítólag 4000 halott és 300 sebesült, míg a német halottak és sebesül­tek száma összesen 800 lenne. Ha némely mozgó csapatok meg nem futnak, az ellenség hihetőleg visszavezetik. Fécampba jan. 8-án 600 porosz vonult be néhány ágyúval, ma azonban kellő reduirálás után ismét tovább haladt. Elmetszették egyszers­mind a távirdavonalat s összekutattak egy épen ott horgonyozó angol hajót, melyen azonban szénnél egyebet nem találtak. Lilléből f. hó 9-étől Londonba érkezett hírek szerint a poroszok Bapaumetől délre kez­denek összpontosulni. Előtte való nap Mouche mel­lett összeütközés történt a lillei szabadlövészek és porosz uklánusok közt, mely utóbbiak megve­rettek s 43 elfogatott közülök. Lan­gr­es ostro­mával felhagytak a poroszok. Boulogneban az indóház épületében ideig, kórodát rendeztek be s a polgármester fel­hívta f. hó 7-én a lakosságot, hogy a sebesültek számára ágyakat, ágybeliket, asztalokat, székeket, bort, kávét s más élelmiszert adjon össze s egy­szersmind a betegek tényleges ápolásában is részt­ vegyen. Ugyanez alkalommal tudatja a polgármes­ter, hogy a kormány rendeli, miszerint ha az ide érkező betegeket a kórodák be nem fogadhatnák, a lakosoknál igyekezték ideiglenesen elhelyezni. Boulogne, mint az angol partokhoz legközelebb eső hely, valóban alkalmas kórodák felállítására. A pfalzburgi kapitulatióhoz­ Pfalzburg volt parancsnoka, Taillant ezredes következő levelét közük a franczia lapok. „A franczia lapok külföldi hírlapok után je­lentették, hogy Pfalzburg kapitulált. Pfalzburg nem kapitulált. Miután két rohamot visszavertünk, négy bombázást kiállottunk, és láttuk, hogy élel­miszereink fogyatékán vannak, a vízbe dobtuk lő­porunkat, összetörtük a 11,000 puskát, melyek ka­tonáink kezei között és a fegyvertárban voltak, be­szögeztük 65 ágyunkat és átfűrészeltük talpaikat. Azon a napon, melyen kenyerünk elfogyott, megnyitottuk kapuinkat és értesítettük a poroszo­kat, hogy hadiszereinket megsemmisíttettük és tő­lük nem kivánunk semmit. Ez bizonyára nem ka­­pitulatio. Taillant ezredes, Pfalzburg parancsnoka.“ * Haditörvényszék Strassburgban. A titkos postaösszeköttetések kiderítése ké­pezte a Strassburgban székelő haditörvényszék tárgyalásának czélját, írja a „Köln. 7.“ levelezője. A vádlottak padján 7 személy foglalt helyet, köz­tük Renard, az Alsó-Rajna első franczia posta­igazgatója s Meyer kisasszony, a molsheimi posta főnöke. Mindenik vádlott lakásán, többször tétet­tek motozások, melynek eredménye a jan. 2-ai ülésben került szőnyegre. Renard a porosz fogla­lás kezdetekor nyíltan adott kifejezést azon szán­dékának, hogy ő többé nem fogja teljesíteni hi­vatalos teendőit s eziránt jelentést is tett a párisi postafőnöknek, de ez rögtön visszaírt, hogy he­lyén maradjon minden hivatalnokával együtt. Ezt Renard meg is tette. Szigorúan meghagyta hiva­talnokainak, hogy állomásaikon maradjanak. Mind­ebben az államügyész büntetésreméltót talál, any­­nyival is inkább, hogy Renard alárendeltjeit folyton pénzsegélyben is részesítette, s ennélfogva köve­teli, hogy az illető két évi börtönre s 200 tallér­­nyi pénzbírs­ágra ítéltessék el. A vádlott ügyvédje bár életében először piai­­dirozott németül, oly fényes sikerrel védte a meg­támadottat, hogy a jobbára németekből álló hall­gatóság teljes elismerését vívta ki. Masse­ur (az ügyvéd neve) kimutatta, hogy egy franczia hiva­talnok az occupatiót el nem ismerheti de jure lé­tezőnek, hogy a­míg a békekötés meg nem tör­ténik, addig neki helyén kell maradnia. A­mi a hivatalnokok fizetését illeti, az igen természetes. Szennyfolt lenne­ Francziaországon, ha buzgó hiva­talnokait az éhenhalásra kárhoztatná. Végül hi­vatkozik a német bírák részrehajlatlanságára: kéri, ne tekintsék vádlottat, mint francziát, hanem mint embert. A törvényszék ha nem is adott teljesen iga­zat a franczia ügyvédnek, de legalább enyhítette az államügyész szigorát s 2 év­­ helyett egy hó­napra, 200 tallér helyett 50 tallérra ítélte el Renardot. Roszabbul járt Meyer kisasszony. Ő róla kide­rült, hogy számos levelet közvetített Colmarba Schweitzba, hogy kivált léghajópostával érkezett leveleket juttatott elrendeltetési helyekre. Mind­ezért elítélték szegényt 1 évi fogságra s 100 tal­lér pénzbírságra. A többi vádlottat részint kisebb mérvben büntették, részint szabadon bocsátották. Közhangulat Törökországban. A „Turquie“ legközelebb Girardin „Liber­­té“-je után konstatálta, irja egy angol levelező Konstantinápolyból f. hó 2-áról, hogy a czár Tö­rökországot le akarván kötelezni maga iránt, ígérte, miszerint, ha a porta engedményekre kész a Feketetengeren, ő közre fog működni a musul­­mán törzseknek ottomán kormánypáloza alatt le­endő egyesítésében, tökéletesen beolvasztván Egyp­­tomot és Tunist a török birodalomba. E hit teljes összhangban állván a kereske­dő osztály túlnyomó részének meggyőződésével, nagyban előmozdította a közvélemény jelen stádiu­mába történt jutását. Hogy pedig e közvéleményt kellően megítélhessük, szükséges meggondolnunk, először , hogy a törökök nem hajlandók indulatos tüntetésekre, hanem elpalástolják érzelmeiket, másodszor , hogy a jelen esetben különösen politi­kául tűzték ki a leplezgetést, harmadszor, hogy a törökök mint diplomaták nagyon is finomak. Ezeket meggondolva, beláthatjuk, miért fogadta a porta oly önmérséklettel Gortsakoff jegyzékét. Midőn Ignatieff Odessából visszatért, meg­döbbenve látta oly nyugodtaknak a törököket. „Ravaszság!“ (finesse, mondá titkára ; „pénzügy !“ (finance)felesé­g. És mindkettejöknek igazuk volt, mert e rövid párbeszéd találóan jelölte meg azon nyugalom titkos rugóját, melyet a „Turquie“ és a „Nord“ oly megelégült arczc­al említettek fel s melyet az itteni közönség előbb közönyösségnek, majd Oroszországgal létre jött egyetértésnek ke­resztelt, formális szerződést magyarázván ki belőle Orosz- és Törökország között, a­melynek értel­mében a porta az orosz kabinet minden követelé­sét megadná a Feketetengeren s ezért Afrika északi partjain nyerne kárpótlást. Ezen kívül egy más nézet is szorgalmasan terjesztetik a török népesség között alant és fen egyaránt, mely szerint minden lehető módon két­ségbe vonatik, hogy Anglia háború esetében bár­mi anyagi segélyt nyújtana Törökországnak; az angol flottát kigúnyolják, Cardwellt és 35.000 fő­nyi csapatját­­nevetségessé teszik s kérdésessé Ang­lia jóakaratát; felmelegítik Lengyelország és Slez­­vig-Holstein ügyét és Francziaországra, mint élő példára mutatnak annak feltüntetésére, mennyit lehet bízni Anglia barátságába és hűségébe szö­vetségesei iránt. Végül mi itt keleten naponkint saját szeme­inkkel láthatjuk, mennyire megragad Oroszország minden, még oly jelentéktelen eszközt is, czélba vett szán­dékának előbb mozdítására s nem restel a keleti tanulatlan nép között oly­­anokat propa­gálni, a­melyek saját malmára hajtják a vizet ; ilyenek például legújabban a következők: „Keresz­tények és idegenek! ne ijedjetek meg, Törökor­szágot mi sem fenyegeti a Feketetengeren. Törö­kök­ legyetek nyugton, Anglia nem fog és nem akar benneteket segíteni. Ausztria pedig saját magával sincsen tisztában.“ 4. hivatalos lapból. Brüt 11 Miksa pesti nagyke­reskedő s németalföldi ügynöknek a hazai ipar és ke­reskedelem előmozdítása körül szerzett érdemei elisme­réséül a III. oszt. vaskorona-rend adományoztatott, dij­­mentesen. A liptómegyei Német­ Lipcse mezővárosban ala­kult kölcsön segély-egylet alapszabályai I. évi január 8- án 78. szám­a. a földmivelés-, ipar és kereskedelemügyi m. k. minisztérium által a törvényes bemutatási záradék­kal elláttattak. Hírek. Pest, jan. 13. — A közalapok megvizsgálására kikül­dött országgyűlési bizottság holnap d. u. 4 órakor ülést tart az országház társalgó -termében. — Gr. Zichy Nándor, a delegationális sexeri bizottság Grátzban vizsgálódott tagja, ma már teljes elégültséggel sétált Pesten. — A Karagy­orgyevits-féle per­­b­e­n a királyi tábla holnap szombaton mondja ki az ítéletet. — A nemzeti zenedéről azt irják a „Szinlapok", hogy 10,000 fontnyi subventiót kap s valószínűleg a színi képezdét is egyesítik vele s igy lesz belőle zeneakadémia. Az átalakítás vé­gett közelebb egy enquétet hívnak össze. — A képviselőház mai ülésében Som­­ssich elnök szőnyegre hozván az uj országház épí­tésének ügyét, oly argumentumokkal szólt mell­­lette, hogy átalános lett a rémület s egyhangúlag kívánta a ház, mikép a gazdasági bizottság által még 1869-ben benyújtott terv rögtön a pénzügyi bizottsághoz utasittassék. Az argumentumok legsu­­lyosbika volt, hogy a ház csak 5 évre lévén ter­vezve, nagyon gyarló állapotban van s az éjjeli nagy havazás után senki sem lehet biztos, mikép az üvegablakos tető be nem zuhan. — Toldy-jubileum. Pozsonyban a gym­nasiumi ifjúság Toldy 60 éves irodalmi pályája meg akarván ünnepelni,s önképző köre 7 db ara­nyat tűzött ki. A kérdések ezek : 1) Toldy Ferenc­ irodalmi beszédeinek szépészeti méltatása. Jutalma 2 arany. 2) A tudomány fénykora Mátyás alatt Irodalomtörténeti jellemzés. Jutalma egy arany. 3. A fejlődésnek mily fokozatain halad át az ember, mig tiszta öntudatra emelkedik. Jut. egy arany. 4. Szükséges-e a költőnek a lélektani tanulmány ? Jutalma egy arany. 5. Dolgoztassák át Fazekas Mihály „Ludas­­Matyi“ czimü bohózatos hőskölte­ménye, Arany János elbeszélő modorában. 6 Ké­szíttessék egy önálló becsű ballada vagy legenda. — A tűzjelző "távirda munkála­taihoz már hozzá kezdtek is a városháztól kiin­dulva, jelenleg a zöldfautczában foly a dolog. Ez által a város összes tüzérsége összeköttetésben lesz s a legtávolabbi tűzesetről is rögtön és ut­áaigazitólag értesül minden őrtanya. — Gyászos nap emléke. Ehó 8-án múlt el 22 éve, hogy N.-Enyed városa, a Csom­­bordon s környékén állomásozott oláhságtól meg­­támadtatván, lakosai nagyobb része leöletett, a város felégettetett, melynek nyomai még ma is látszanak. A sokat szenvedett város az idén is kegyelettel emlékezett meg egyházaiban a szeren­csétlenül járt testvérekről s rokonokról. Este a ref. egyházat környező „vár“ mellett levő nagy sirt a tanács kerítéssel s emlékkel látta el. A sir fényesen ki volt világítva, melynél bus­zso­lozsmákat énekelt a nép. — Börtönügy. Az első folyamodású királyi bíróságok küszöbön álló rendezése alkalmával az összes hazai börtönügy az igazságügyminiszterium hatáskörébe fogván átlépni, az igazságügyminiszter az országos börtönügyosztály vezetőjét, Csillagh László miniszteri tanácsos urat előgondoskodásból már most megbízta, hogy egyelőre a pest megyei központi és a Buda sz. kir. főváros területén levő összes városi börtönhelyiségeket megvizsgálja, s azok terjedelméről és minőségéről, továbbá az ott jelenleg letartóztatott vizsgálati és elítélt foglyok számáról, valamint a mindkét rend és nembeli fog­lyoknak az utóbbi 3 évben való forgalmáról ma­gának a helyszínén biztos tudomást szerezve , a találandottakról jelentést tegyen. A tényleg létező viszonyok alapján s e viszonyok számbavételével szándékszik azután az igazságügyminiszter az eb­beli munkálatokat azonnal megkezdeni. — Nadányi Albertné urhölgy a gazdasszonyok egyleténél 4000 frtos alapítványt tett ezenkívül eddigelé gyűjtött 84 alapító tagot 8100 frt erejéig és 41 rendes tagot.­­ A pesti református egyház köz­szükségeire minden év elején gyűjtés tartalik az egyház tagjai közt. Az adakozás önkénytes, és a megkeresett egyháztagok viszonyaitól függő. A gyűjtéssel megbízott egyházi hivatalnok azonban ezt nem látszik figyelembe venni, a­helyett, hogy megköszönné az adományt, avval felel adományo­zónak, hogy nem elég, többet adjon. Tudunk egy esetet, midőn a nevezett hivatalnok kifogást tett egy 1 forintos adomány ellen, oly egyén irányá­ban, ki maga nem is református s igy az egyház önkormányzati jogaiban semmi részt nem vesz, csak hozzátartozói útján keveredett az egyházba. A hivatalnok az idén ismét megjelent nála, s mi­dőn teljes készséggel épen be akarta jegyezni adományát (lehet, hogy többet egy forintnál) a hi­vatalnok, nem kis meglepetésére szemére veti a tavalyi adomány csekélységét és figyelmezteti, hogy most bőkezűbb legyen. E követelésnek az lett a következése, hogy ismerősünk semmit sem adott, s még azon fenyegetésre sem hallgatott, hogy ne­ve az adományozók lajstromában, mint nem fize­tőé ki fog nyomatni. Valóban botrányos neme az adománygyűjtésnek, melyről meg van írva, hogy soha sem csekély, ha mindene az áldozónak. Az egyházi hatóság a saját érdekében jól fogja tenni, ha hivatalnokát szerénységre és egy­házi alázatosságra szoktatja. — Urasan. A nemzeti színházban tegnap a „Fekete dominó“ került színre s előadták jól és élvezetesen , hanem az élvezet nem volt zavar­talan, mert egy másodemeleti páholyból, de főkép az erkélyen egy pár ur oly fecsegést és zajt ütött, milyet csakis a mi nemzeti színházunkban lehet hallani. Jelen volt az előadáson a miniszterelnöki páholyban gr. Schweinitz porosz követ is, ki több­ször elárulta, hogy ezen uras parasztság sérti, minek folytán — mint mondják — a miniszterel­­nökné fölkerestette a páholynyitogatónőt, hogy a rend érdekében figyelmeztesse a lármázókat, mi­vel azonban azok „urak“ voltak, a figyelmeztető szót nem vitte meg nekik senki. Színházunkban egyébiránt oly botrányos néha a zaj és részeges kiabálás, hogy szégyenszemre csendőröket kell óhajtanunk. — Bizonynyal emlékezik még az olvasó azon párbajra, melynek Egerben a múlt évi tavaszkor Novotna Gyula áldozata lett, s mint ellenfelet, Szederkényi Nándort vizsgálat alá fog­ták. A végtárgyalás tegnap ért véget s úgy Sze­derkényi, mint a párbajsegédek az emelt vád alól bűntény hiánya miatt fölmentettek. A hallgatóság megéljenezte az ítéletet.­­ Nagy havazás volt az éjjel, mely a vasúti közlekedést minden irányban megakasz­totta. A budai indóházból ma reggel a szokott órában nem is indulhatott el a train, hanem csak dél felé. A bécs-újszőnyi vonalon a közlekedés bizonytalan időre megakadt. Valamennyi vonat pedig elkésett. Még a pesti lóvonatú vaspálya sem közlekedhetett reggel minden irányban,s a míg a havat el nem lapátolták, s akkor is négyes fogat bírta vonni a vagyont a síkos vágányokon. . . A felnőttek iskolázt­atása áta­lános visszhangott keltett mindenfelé. De kívánatos, hogy azokat, kiknek szükségük van rá, serkent­sék is, mert a legjobb intézkedés mellett is nagy némelyekben az álszégyen s röstelve tudatlansá­gukat, hallgatnak mélyen. Nem mindenütt jelen­­kezik annyi, mint a pesti­ államgymnásium tanfo­lyamára, hol eddig 71-en íratták be magukat. Jó lesz tehát az iskolán kívül is buzgólkodni. — Az egyetemi dalegylet által a zenekedvelők egyleti termében 1871. évi jan. hó 14-én rendezett jótékonyczélu és zártkörű dales­télynek műsorozata: 1.) „Iphigenia Taurisban“ Gluck-tól; előadja az egyetemi dalegylet, zeneki­­sérettel a zenekedvelők egyletének néhány tagja által. 2. a) „Es rauschen die Winde“ Liszt F.-től és b) „Boldogság emléke“ Mosonyitól, előadja Neszveda Anna k. a. 3. „A szendergő tó“ Schu­mann R.-től, előadja az egyetemi dalegylet. 4. „Sonate“ Rubinstein A.-tól hegedűre és zongorára, előadják Blau Gyula és Deutsch Vilmos urak. 5. „Nem vagyunk múmiák* Liszt F.-től, előadja az egyetemi dalegylet. Kezdete 8 órakor. — Az igaz, hogy furcsa időket élünk s közel lehet az ítélet napja, ha ugyan áll, mit a „Magy. Állam" mai száma ir. E szerint a szultán 20,000 frankot s üdvözlő iratot küldött a pápá­nak újévre. — Hunyj szemet szentegyház, mely­­nek szegény feje pogány adományokra szorult. — Sarkady István ur, előre bocsátván, hogy már az ötvenes években is jelentek meg tőle önálló munkák és volt felelős szerkesztője is 1860-ban a „Népújságnak," 1861-ben a „Trom­bitádnak, egy nyilatkozatot küldött be hozzánk a „Hajnal" nevű album dolgában. Tudatja, hogy 1865-ben már megjelent a „Hajnal“ első sugara, vagyis első folyam, 1868-ban pedig a második s a harmadik is indulóban van. Azt hisszük, épen erre vár Czapkay úr is. Egyébiránt Sarkady úr kijelenti, hogy semmit sem tud arról, mikép Czap­kay úr a törvényszékhez vitte volna a dolgot. (Megjegyezzük, hogy ezt maga Czapkay úr jelen­tette a „P. Napló“ nyílt terében.) Sarkady úr kü­lönben nem a törvényszék kedvéért adja ki a „Haj­nalt“ hanem a nyilvánosságnak szánta, melynek ítélő széke előtt irodalmi pályája nyitva áll. „Múl­tam hála istennek (írja Sarkady István) szennyte­­len és jövőmet sem fogom feláldozni holmi 100 írtért.“ Nekünk nincs más megjegyzésünk, mint­hogy e nyilatkozatban is el van ismerve, mikép Sarkady úr 100 frtot vett föl előre Czapkaytól egy „Hajnal“ nevű arczképalbumra. A többi aztán a kettőjük dolga. — Szeged városának rendben van a szénája. A tavalyi költségvetése készpénzben 24,346 frt 29 krnyi s kötvényekben 46,961 frt s 10 krnyi pénztári maradványt mutat ki. Ily for­mán már dusabban segélyezhetné színházát s hoz­záláthatna a tiszai állandó hid épitéséhez. — „Államintézményeink és a ké­g­é­n­y­e­i“ czime Schvarcz Gyula legújabb mű­r­vének, melyből az első füzet igen díszes kiállítás­ban most jelent meg Aigner Lajosnál. „Magyaror­szág újabb nemzedékének“ van ajánlva s ára 1 forint. — Halálozások. Nagy Lajos, 1848 — 49-ben honvéd huszár-őrnagy legutóbb pedig Bi­­harmegye börtönének fő felügyelője e hó 9-én el­hunyt N. Váradon. — Gr. Apponyi György és gyermekei szomorodott szívvel jelentik gr. Appo­nyi Györgyné szül. Sztáray Julia grófnő, csillag­keresztes és palotahölgy, jan. 12-én, élte 51-ik évében történt halálát. Temetése holnap, szomba­ton délután 4 órakor lesz a nádor utcza 6. szám alatti házból.­­ Az orsz. középtanodai tanár­egylet math. term. tudományi osztálya jövő kedden jan. 17-én d. u. 5 órakor m. t. aka­démia épületében ülést tart. Főtárgy sürgősfo­lyó ügy­e­k. — Szép hála. Nyíregyháza izraelita lako­sai meghatva azon tapasztalat által, hogy ott meg­gazdagodtak, egy magán gyűlésben elhatározták, hogy a város szép utczáit még ez évben kikö­­veztetik. Mindenesetre szép emlékkövek lesznek azok. — A budai közkórházban a betegek oly nagy számmal jelenkeznek, hogy az intézet szűkvolta napról napra szembeötlőbbé válik. Csak 200 ember befogadására lévén berendezve, most is 212 beteget ápolnak benne. — A budai várba járó közönségre nézve jó hír, hogy az Albrecht-útról a Lónyay-ház mellett új felmenetet készítenek, mégpedig mint hírlik jó lépcsőkkel.­­Megdöbbentő szerencsétlenség sújtotta Poroszlón Fehér Mihály jegyző családját. Két év előtt egy kilencz éves fiú gyermekük fúlt a Tiszába, minek folytán a család el is akart köl­tözni a szomorú emlékű Poroszlóról. Pár nap előtt pedig 13 éves szép leányuk ment ki a cseléddel a Tiszához, ott csúszkálni kezdett, s beszakadt. Az is Tisza hullámai közt veszett el. — Az eddiginél olcsóbb és cgé­­s­z­e­r­ű­b­b ruházat a katonaság számára. A hon­védelmi minisztérium egy bizottságot küldött ki, mely f. hó 28-án fogja megvizsgálni a Stern Manó debreczeni lakos által benyújtandó ruhaneműeket, nevezetesen bakancsot, csizmát, nadrágot, köpenyt és kalapot, melyek, mint halljuk, czélszerűbbek és olcsóbban állíthatók ki, mint a jelenleg használat­­ban levők. — Sajtópör. A királyi ügyek igazgatója sajtópört indított Bényei István, a „Szabad Ma­gyarország“ szerkesztője ellen, a lap 50-ik számá­ban megjelent: „Minő helyzetet készit a közös ügy Magyaroszágnak“, czimű czikk miatt. — A pesti polgári körben vasárnap d. u. 5 órakor Pulszky Ferencz tart felolvasást „A prófétákról a hajdan és jelenkorban.“ — „Nemer­e“ czim alatt Brassóban poli­tikai, közgazdászati és társadalmi lap indult meg Kenyeres Adolf szerkesztése mellett. Hetenkint kedden és pénteken fog megjelenni, s előfizetési ára egész évre 6 frt, negyedévre pedig 1 frt. 50 krajczár. — Ceres­a, a nemzeti színház egykori te­noristája jelenleg Kolozsvárit van. Mivel az ottani igazgatónak calamitása volt tenoristájával, Cere­­sának írt, de mire ez megérkezett, amazzal kibé­kült. Hihető azonban, hogy föl fog lépni a kolozsvári színpadon. — Bau­ernf­eld ném­et színműíró előtt édes­ emlékű marad a bécsi vár­színház teg­napelőtti előadása. Tegnapelőtt volt ugyanis 40 éve, hogy először került színre Bauernfeld „Köny­­nyelműség szerelemből“ (Leichtsinn aus Liebe) czí­mű vígjátéka. Ez alkalmat fölhasználta úgy a szín­ház személyzete, mint a közönség, hogy a jeles szerző iránt tiszteletének kifejezést adjon. A vár­­színház tagjai egy tortát küldtek az ünnepeltnek, mi 40 rózsával volt ékesítve, este pedig az elő­adásnál — a­mennyire a helyzet engedte — a sze­replők báli öltözetben jelentek meg. A darabban előforduló, „ma 40 évvel ezelőtt“ szavaknál a kö­zönség helyéből ünnepélyesen fölemelkedve tap­solt. — Bella­ng­er Margitról azt írták volt a lapok, hogy miután a császárt Kasselig követte, ott meghalt. Most a „Times“-nek egy Kasselból keltezett levele ezen hírt teljesen alap­talannak mondja. Ugyancsak a „Times“ levele­zője írja az ex-császárról, hogy minden vasárnap jelen van az isten­tiszteleten. Ráfér! Sylveszter estéjén az ex-császárt neje és a császári herczeg újévi ajándékokkal lepték meg, miket a barlanoi herczeg vitt Napóleonhoz­ — Az innsbrucki császári palo­tában tűz volt. A tűz­eset története a követ­kező : van az innsbrucki várpalotában egy igen tágas terem, mely elfogadásokra használtatik. Egyről azonban — a különben eléggé ügyes — építő­mester megfeledkezett, arról t. i. — hogy a négy időszak közül a tél még nincs kitörülve a naptárból és hogy télen hideg is szokott lenni. Hogy erről megfeledkezett, bizonyítja az, hogy a termet­­fűteni egyátalán nem lehet. Miután pedig ezen teremben voltak az ünnepélyes elfogadások megtartandók, arról kell­ gondoskodni, mikép lehet az építő­mester mulasztását jóvá tenni. Meg­van. A termet környező helyiségek befüttettek úgy, amint csak lehetséges volt. A vár­parancs­nok megelégedetten dörzsölte kezeit; a meleg a teremben hat fokot ért el. Egyszerre azonban égés szagát érzik: a pokoli módra fűtött helyi­ségek egyike gyuladt ki. Volt zűr­zavar, látás-fu­­tás. A tüzet végre sikerült elfojtani, mi ha jóko­rán észre nem vétetik, nagy károkat okozhatot­­volna. Ballab­­le. — A jogászbál bizottmánya, miután Zi­chy Nándor grófnő gyásza miatt nem fogadhatta el a bálanya tisztjét, gr. Cziráky Jánosnét kérte fel háziasszonyul. — Színészeink az évben két vigalmat is rendeznek, még pedig az eddigi szokástól elté­­rleg, a redoutban. Az egyiknek jövedelme a nyugdíj­alap, a másiké az özvegyek és árvák se­gélyezésére szánt javára lesz felajánlva. — A népnevelők pesti egylete alapja javára február 1-én rendezi zártkörű tánczvigalmát a lövöldében. LEGÚJABB POSTA. B é c s, 1871. jan. 13. (Saját levelezőnktől.) A párisi barrikádok bizottmányának távirati­lag jelzett felhívása szó szerint így hangzik: A barrikádok bizottmánya. Franczia köztársaság. Szabadság, egyenlőség, testvériség. Polgártársak ! Mihelyt az ellenség Páris fa­lai előtt mutatkozott, a barrikádok bizottmánya hivatalosan megalakult, hogy az ostromlás minden eshetőségére elő legyünk készülve. Ezen bizott­mány csakhamar a munkához fogott, megerősítet­te Páris benső bejárásait és kijelölte azon ponto­kat, melyeknél igen heves támadás esetében a bar­rikádok építendők lesznek. A bizottmány ezen munkálatokra szorítkozhatott, míg a poroszok Pá­ris bezárásával elégedtek meg. Miután azonban az ellenség a támadásra ment át, a barrikádok bizottmányának más lett a feladata. Mert bármily valószínűtlen is az elődeink ellen intézett támadás sikere, mégis szükséges, minden meglepetést ki­kerülni és üdvösnek mutatkozó óvatossági rend­szabályokat előre véghezvinni. Szükséges, hogy minden ember tudja , hogy a poroszok a had­sereg és a mozgósított nemzetőrség bátorsága ál­tal védett erődök és az°állandó nemzetőrség kitar­tása által utalmazott falak mögött még a párisi barrikádok legyőzheti­en ellentállásával találko­­zandnak. Ennek következtében az egész lakosság ha­zafiasságára hivatkozván mindenkit felszólítunk, hogy elővigyázatból már most kiki két földzsákot készítsen. Ezen földzsákok az első figyelmeztetésre az alálí­t bizottmánynak adandók át és a kövek­kel együtt arra fognak szolgálni, hogy Páris né­hány óra alatt barrikádokkal lesz megvédve. Minden földzsák 70 centiméternyi hosszú, 35 centiméternyi széles és könnyen hordozható legyen. A vászon vastag lehet és az ár azon pol­gárok számára, kik nem maguk fogják készíteni, igen csekély lesz, legfölebb 65 centime. A mai viszonyok közt kötelességünk minden eshetőségre elkészülve és az ismeretlen ellen is biztosítva lenni. A nemzet jól tudja, hogy a bar­rikádok bizottmányának tagjai oly emberek, kik el vannak tökélve. Párisi lépésről lépésre megvé­deni és a jog és a köztársasági szabadság ezen várát hazánk ellenségének soká át nem adni. Páris, 1871. január elsején. A barrikádok bizottmányának tagjai: Rochefort Henrik, el­nök; Basti­de, alelnök; Schölcher, az 1848- diki ideiglenes kormány tagja; Bernard; Floquet; Dréo; Cournet." Girardin Emil úr ismét megszólalt. Igen terjedelmes nyílt levelet intézett Gambettához, melyben ennek védelmi rendszerét félszegnek mondja. Katonákká tenni olyanokat, kiknek fegy­vert nem adhatunk, mondja Girardin, nemcsak nem czélszerű, hanem veszélyes is és egyébre a hónapokon át iskolázott polgárok nem szolgálnak, mint töltelékül az ellenséges ágyuknak. Tours városa, melyben a kormány 87 napig székelt, a legfényesebb példát adhatja ez állításának bebi­zonyítására. A polgárok Gambetta alatt folyton katonásdit játszottak, minek az volt a következ­ménye, hogy a poroszok közeledtekor csakugyan megkísértették az ellenállást. Az ellenállást a poroszok a bombázással viszonozták, melynek számosan áldozatául estek, végre a város csak­ugyan a fehér lobogót tűzte ki. Mire volt tehát, kérdi Girardin, a katonásdi ? Ő tehát azt ajánlja, hogy Francziaország szereljen fel annyi katonát, a­mennyit bir, de a nyílt városok lakosait hagyja Gambetta békében! Girardin levele több eszélyt, mint bátorságot árul el. TÁVIRATOK. Brüssel, jan. 13. (Az Ellenőr táv­irata.) Trochu e hó 7-én egy proclamátiót tett közzé, melyben kinyilatkoztatja, hogy capitulálni soha sem fog. London, jan. 13. (Az Ellenőr távirata) Tekintettel Párisnak eshetőleges elestére, a sem­leges hatalmak közt előleges értekezések vannak folyamatban a hadviselő felek elé terjesztendő bé­kefeltételek megállapításnak tárgyában. Veszprém, jan. 13. (Az Ellenőr távira­ta.) A mai hetivásár élettelen volt. A közlekedés a hó tömeges meggyülemlése miatt teljesen meg­szakadt. Három nap óta nem érkezett ide posta. Feszülten várja mindenki a harc­téri tudósítá­sokat. Lille, jan. 13. (Az Ellenőr távirata.) Tegnapelőtt óta naponta történnek csatározások az előcsapatok közt az Arras és Bapaume közötti vi­déken. Bécs, jan. 13. (A­z E­l­len­őr távirata.) A „N. fr. Presse­“vel táviratilag közüli, hogy Alençon-ban nagy megütközést szült a „Journal d’Alençon“-nak azon állítása, hogy egy német hadosztály — állítólag mecklemburgiak — észak felé nyomul, hogy Havre ellen működjék. A „Cou­rier de l’Ouest“ mondja, hogy Chanzy veresége mélyen szomorítja a francziákat, mert immár Pá­risnak le kell mondania a nyugat felől jövő segít­ségről. Bécs, jan. 13. Tegnap délelőtt a nyugati vas­pályán 13.000 chassepots-fegyver, melyek a stey­­eri fegyvergyári társulat műhelyeiből kerülve ki, mint gép­alkatrészek adattak fel tovaszállítás vé­gett, hatóságilag lefoglaltatott. Ezen fegyverek ál­lítólag Olaszországon át Francziaországba lettek volna szállítandók. Berlin, jan. 13. (Hivatalos.) Versailles, jan. 13. Tegnap délután a 3. és 10. hadtest bevette Le Manst; a 9. és 13. hadtest győzelmesen nyomul Corneille mellett előre. Nagy mennyiségű készle­tek estek hatalmunkba. Közelebbi részletek hiány­zanak. Versailles, jan. 13. (Hivatalos.) A folytono­san tartó köd miatt három nap óta lanyhult a bombázás, habár a város közfalai ellen intézett tü­zelés mindig élénkebb. Ma derült téli napunk van, 2 foknyi hideggel, azonban a láthatár még­sem tiszta. Bécs , jan.. 13. (Hivatalos zárlat.) magy föld teherm. 7780. magy. vasúti kölcön 103.50. salgót. 102.50 anglom. 78 50 magy hitel 82.50 francom. 64.50 magy. zálog. 88.75 alföldi 169.50 erdélyi 167.75 magy. ész. 157.25 magy keleti 186.50 — keleti vasp. els. 85.20 magy. sorsj. 70.— porosz p. utalv. 183.25/ Bécs, jan. 13. (Elő börze.) Hiteltv. 247.90 Éjszak vasut 206.— Államvasut 379—.1860-ki 93.40 sorsjegy 82.75 1864-ki sorsj. 114.60 —? Napoleon­dor 998.50 Adómentes kölcsön — — Lombardi vasút 184.90 — Magy. hitelv. 82 75 — Ferencz-József-vasut — — Pécsi vas — — Franco-Hungarian 63 — Alföldi vas 167 — Zálogkölcsön 8881.. — Tramway 169.— — Anglo - osztrák 195.70 — Gallicziai vasút 240.25 Franco 96. — .Népbank — — Bécsi bank — — Építési bank — — Északkeleti 205.50. KÖZGAZDASÁG. A vasúti forgalom. A vasúti társulatok ellen mindig több panasz érkezik, s újabban illetékes, mert kereskedelmi körökből vettünk felszólítást a cs. k. délkeleti államvaspálya társaság ellen, mely oly keveset gondol a nagy­közönség jogos igényeivel. A vasúti állomásokon az áruk tömérdek mennyi­ségben hevernek, nagyrészint kitéve a folyton ked­vezőtlen időjárás pusztításainak, mert a közelmúlt évek tapasztalatai máig sem indították e nagy és gazdag társaságot a forgalom érdekeinek megfe­lelő raktárak építésére. E társaság nem érti vagy nem akarja érteni a magyar kereskedelem érde­keit s önkénytelenül azon hiedelem merül fel, hogy inkább annak aláásására törekszik, mert tönk­­re lesz téve a magyar kereskedelem hitele, ha soha sem felel meg szállítási kötelezettségeinek, vagy csak megromlott árut szolgáltat, mi termé­szetes következménye a raktárhiányból származó sokszor hetekre, sőt hónapokra terjedő szabad ég alatti heverésnek. A forgalom fenakadásának okául a vasúti társulatok közelebbről azt hozták fel, hogy a kül­földre ment pályakocsik Németországból nem kül­detnek vissza. E baj orvoslásáért azonban csak december végén folyamodtak a bécsi kormány­hoz, mely az­óta tett is lépéseket ez ügyben. Eszükbe juthatott volna már ez korábban, mert a vasúti kocsik visszatartása júliusban, vagyis mindjárt a háború kitörése után, kezdődött. A bécsi kereskedelmi minisztérium által ki­küldött Damian Inspector jelentései szerint a kinn tartott pályakocsik jó része már vissza is indíttatott, sőt meg is érkezhetett az osztrák-ma­gyar vonatokra, s fogunk kapni Svájc­ból és Ba­jorországból is vagyonokat kölcsön, mert hát a mi társulataink, s nevezetesen az erre leginkább hi­vatott délkeleti vaspályatársaság nem gondoskod­tak elegendő forgalmi eszközről, bár erre 1867 óta volt elég idő. Kiváncsiak vagyunk tehát, hogy mikor nyílik meg ismét a forgalom. Érdekes adatul hozhatjuk fel még azon ér­tesülésünket, hogy Orosházán és H.-M.- Vá­sár­h­e­lyen több mint 100,000 mázsa elszállítan­dó gabona fekszik, s így van ez több más he­lyen is­. Sajnáljuk, hogy a magyar kormány részéről úgyszólván semmi sem történt a forgalmi bajok megszüntetésére, s hogy a talán oly kevés erélyt fejt ki kormányunk a vasúti társulatokkal szem­ben. p­d.

Next