Ellenőr, 1871. január (3. évfolyam, 108-138. szám)
1871-01-14 / 121. szám
Newhavenből Dieppebe indult, e város kikötőjétől mintegy 12 angol mértföldnyire érve, egy hatalmas franczia hadi gőzöst vett észre. Hat hét mértfölddel közelebb haladva hajónk felvonta lobogóját, a franczia hajó ugyanazt tette s a tengerészek közt ismert jelek által felszólított bennünket, hogy amennyire bízunk, közeledjünk hozzá. A tenger ekkor ugyanis erősen zajlott s csak alegnagyobb erőfeszítéssel sikerült közelebb hatolniunk. Kapitányunk a hozzá intézett kérdésekre felelte, hogy Newhavenből Dieppelre szándékozik, s hajóján utasok és 150 tonna rizs és egyéb áruczikk van. A franczia hajó erre felkért bennünket, térjünk vissza Newhavenbe, kapitányunk feleletül adta, hogy neki értekeznie kell az illető gőzhajótársaság dieppei ügynökével. Válaszul nyerte azonban : „Kapitány, önnek nem kell!“ Egyszersmind leleplezte a franczia hajó felénk irányuló ágyúit is, melyek mellett sorban kivehettük a készen álló tüzérséget. Ily módon aztán kénytelenek voltunk csakugyan visszatérni Newhavenbe. Ez az első eset, hogy Francziaország és Anglia között közlekedő hajó e háború folyamában feltartóztatott, s gyanítanunk kell, hogy a poroszok Dieppében, avagy környékén állanak s a franczia kapitány félt, miszerint rizsünk az ellenség kezébe jut. Hajónkon összesen 12 utas volt s kapitányunk csolnak segélyével akart közlekedni a franczia hajóval, de a háborgó tenger miatt ezt tennie nem lehetett. Havreban ma nagy az izgatottság, írja egy angol levelező f. háj áról, azon hírek következtében, melyeket a Szajna jobb és balpartjáról vettünk. Azt hallottuk ugyanis, hogy Roykot az ellenség meglepte és megverte, s hogy a francziák rendetlen futásban menekültek Honfleurbe. Peletingens tk. tegnap este szintén visszatért Montivilliersből csapataival, miért, mi okból, senkisem tudja, de rögtön hátrálása valóban meglepett mindenkit, mert azt reméltük, hogy előre fog nyomulni s az ellent Ronnba visszaszorítva, azt Roy segélyével onnan is kiűzi. A La Bouille mellett tegnap folyt csatáról ma kiadói jelentés szerint az ellenség a franctizeurök vigyázatlanul kezdett tüzelése következtében a francziákat körülfogta s a legnagyobb rendetlenségbe hozta úgy, hogy emezek heves csata után két irányban futásnak eredtek, egyik csapat Honfleurbe, a másik Bernaybe menekült. Mondják különben, hogy a francziák erélyesen ellenállottak, de a borzasztó köd láthatlanná tette reájuk nézve az ellenséget. A francziák vesztesége állítólag 4000 halott és 300 sebesült, míg a német halottak és sebesültek száma összesen 800 lenne. Ha némely mozgó csapatok meg nem futnak, az ellenség hihetőleg visszavezetik. Fécampba jan. 8-án 600 porosz vonult be néhány ágyúval, ma azonban kellő reduirálás után ismét tovább haladt. Elmetszették egyszersmind a távirdavonalat s összekutattak egy épen ott horgonyozó angol hajót, melyen azonban szénnél egyebet nem találtak. Lilléből f. hó 9-étől Londonba érkezett hírek szerint a poroszok Bapaumetől délre kezdenek összpontosulni. Előtte való nap Mouche mellett összeütközés történt a lillei szabadlövészek és porosz uklánusok közt, mely utóbbiak megverettek s 43 elfogatott közülök. Langres ostromával felhagytak a poroszok. Boulogneban az indóház épületében ideig, kórodát rendeztek be s a polgármester felhívta f. hó 7-én a lakosságot, hogy a sebesültek számára ágyakat, ágybeliket, asztalokat, székeket, bort, kávét s más élelmiszert adjon össze s egyszersmind a betegek tényleges ápolásában is részt vegyen. Ugyanez alkalommal tudatja a polgármester, hogy a kormány rendeli, miszerint ha az ide érkező betegeket a kórodák be nem fogadhatnák, a lakosoknál igyekezték ideiglenesen elhelyezni. Boulogne, mint az angol partokhoz legközelebb eső hely, valóban alkalmas kórodák felállítására. A pfalzburgi kapitulatióhoz Pfalzburg volt parancsnoka, Taillant ezredes következő levelét közük a franczia lapok. „A franczia lapok külföldi hírlapok után jelentették, hogy Pfalzburg kapitulált. Pfalzburg nem kapitulált. Miután két rohamot visszavertünk, négy bombázást kiállottunk, és láttuk, hogy élelmiszereink fogyatékán vannak, a vízbe dobtuk lőporunkat, összetörtük a 11,000 puskát, melyek katonáink kezei között és a fegyvertárban voltak, beszögeztük 65 ágyunkat és átfűrészeltük talpaikat. Azon a napon, melyen kenyerünk elfogyott, megnyitottuk kapuinkat és értesítettük a poroszokat, hogy hadiszereinket megsemmisíttettük és tőlük nem kivánunk semmit. Ez bizonyára nem kapitulatio. Taillant ezredes, Pfalzburg parancsnoka.“ * Haditörvényszék Strassburgban. A titkos postaösszeköttetések kiderítése képezte a Strassburgban székelő haditörvényszék tárgyalásának czélját, írja a „Köln. 7.“ levelezője. A vádlottak padján 7 személy foglalt helyet, köztük Renard, az Alsó-Rajna első franczia postaigazgatója s Meyer kisasszony, a molsheimi posta főnöke. Mindenik vádlott lakásán, többször tétettek motozások, melynek eredménye a jan. 2-ai ülésben került szőnyegre. Renard a porosz foglalás kezdetekor nyíltan adott kifejezést azon szándékának, hogy ő többé nem fogja teljesíteni hivatalos teendőit s eziránt jelentést is tett a párisi postafőnöknek, de ez rögtön visszaírt, hogy helyén maradjon minden hivatalnokával együtt. Ezt Renard meg is tette. Szigorúan meghagyta hivatalnokainak, hogy állomásaikon maradjanak. Mindebben az államügyész büntetésreméltót talál, anynyival is inkább, hogy Renard alárendeltjeit folyton pénzsegélyben is részesítette, s ennélfogva követeli, hogy az illető két évi börtönre s 200 tallérnyi pénzbírságra ítéltessék el. A vádlott ügyvédje bár életében először piaidirozott németül, oly fényes sikerrel védte a megtámadottat, hogy a jobbára németekből álló hallgatóság teljes elismerését vívta ki. Masseur (az ügyvéd neve) kimutatta, hogy egy franczia hivatalnok az occupatiót el nem ismerheti de jure létezőnek, hogy amíg a békekötés meg nem történik, addig neki helyén kell maradnia. Ami a hivatalnokok fizetését illeti, az igen természetes. Szennyfolt lenne Francziaországon, ha buzgó hivatalnokait az éhenhalásra kárhoztatná. Végül hivatkozik a német bírák részrehajlatlanságára: kéri, ne tekintsék vádlottat, mint francziát, hanem mint embert. A törvényszék ha nem is adott teljesen igazat a franczia ügyvédnek, de legalább enyhítette az államügyész szigorát s 2 év helyett egy hónapra, 200 tallér helyett 50 tallérra ítélte el Renardot. Roszabbul járt Meyer kisasszony. Ő róla kiderült, hogy számos levelet közvetített Colmarba Schweitzba, hogy kivált léghajópostával érkezett leveleket juttatott elrendeltetési helyekre. Mindezért elítélték szegényt 1 évi fogságra s 100 tallér pénzbírságra. A többi vádlottat részint kisebb mérvben büntették, részint szabadon bocsátották. Közhangulat Törökországban. A „Turquie“ legközelebb Girardin „Liberté“-je után konstatálta, irja egy angol levelező Konstantinápolyból f. hó 2-áról, hogy a czár Törökországot le akarván kötelezni maga iránt, ígérte, miszerint, ha a porta engedményekre kész a Feketetengeren, ő közre fog működni a musulmán törzseknek ottomán kormánypáloza alatt leendő egyesítésében, tökéletesen beolvasztván Egyptomot és Tunist a török birodalomba. E hit teljes összhangban állván a kereskedő osztály túlnyomó részének meggyőződésével, nagyban előmozdította a közvélemény jelen stádiumába történt jutását. Hogy pedig e közvéleményt kellően megítélhessük, szükséges meggondolnunk, először , hogy a törökök nem hajlandók indulatos tüntetésekre, hanem elpalástolják érzelmeiket, másodszor , hogy a jelen esetben különösen politikául tűzték ki a leplezgetést, harmadszor, hogy a törökök mint diplomaták nagyon is finomak. Ezeket meggondolva, beláthatjuk, miért fogadta a porta oly önmérséklettel Gortsakoff jegyzékét. Midőn Ignatieff Odessából visszatért, megdöbbenve látta oly nyugodtaknak a törököket. „Ravaszság!“ (finesse, mondá titkára ; „pénzügy !“ (finance)feleség. És mindkettejöknek igazuk volt, mert e rövid párbeszéd találóan jelölte meg azon nyugalom titkos rugóját, melyet a „Turquie“ és a „Nord“ oly megelégült arczcal említettek fel s melyet az itteni közönség előbb közönyösségnek, majd Oroszországgal létre jött egyetértésnek keresztelt, formális szerződést magyarázván ki belőle Orosz- és Törökország között, amelynek értelmében a porta az orosz kabinet minden követelését megadná a Feketetengeren s ezért Afrika északi partjain nyerne kárpótlást. Ezen kívül egy más nézet is szorgalmasan terjesztetik a török népesség között alant és fen egyaránt, mely szerint minden lehető módon kétségbe vonatik, hogy Anglia háború esetében bármi anyagi segélyt nyújtana Törökországnak; az angol flottát kigúnyolják, Cardwellt és 35.000 főnyi csapatjátnevetségessé teszik s kérdésessé Anglia jóakaratát; felmelegítik Lengyelország és Slezvig-Holstein ügyét és Francziaországra, mint élő példára mutatnak annak feltüntetésére, mennyit lehet bízni Anglia barátságába és hűségébe szövetségesei iránt. Végül mi itt keleten naponkint saját szemeinkkel láthatjuk, mennyire megragad Oroszország minden, még oly jelentéktelen eszközt is, czélba vett szándékának előbb mozdítására s nem restel a keleti tanulatlan nép között olyanokat propagálni, amelyek saját malmára hajtják a vizet ; ilyenek például legújabban a következők: „Keresztények és idegenek! ne ijedjetek meg, Törökországot mi sem fenyegeti a Feketetengeren. Törökök legyetek nyugton, Anglia nem fog és nem akar benneteket segíteni. Ausztria pedig saját magával sincsen tisztában.“ 4. hivatalos lapból. Brüt 11 Miksa pesti nagykereskedő s németalföldi ügynöknek a hazai ipar és kereskedelem előmozdítása körül szerzett érdemei elismeréséül a III. oszt. vaskorona-rend adományoztatott, dijmentesen. A liptómegyei Német Lipcse mezővárosban alakult kölcsön segély-egylet alapszabályai I. évi január 8- án 78. száma. a földmivelés-, ipar és kereskedelemügyi m. k. minisztérium által a törvényes bemutatási záradékkal elláttattak. Hírek. Pest, jan. 13. — A közalapok megvizsgálására kiküldött országgyűlési bizottság holnap d. u. 4 órakor ülést tart az országház társalgó -termében. — Gr. Zichy Nándor, a delegationális sexeri bizottság Grátzban vizsgálódott tagja, ma már teljes elégültséggel sétált Pesten. — A Karagyorgyevits-féle perben a királyi tábla holnap szombaton mondja ki az ítéletet. — A nemzeti zenedéről azt irják a „Szinlapok", hogy 10,000 fontnyi subventiót kap s valószínűleg a színi képezdét is egyesítik vele s igy lesz belőle zeneakadémia. Az átalakítás végett közelebb egy enquétet hívnak össze. — A képviselőház mai ülésében Somssich elnök szőnyegre hozván az uj országház építésének ügyét, oly argumentumokkal szólt melllette, hogy átalános lett a rémület s egyhangúlag kívánta a ház, mikép a gazdasági bizottság által még 1869-ben benyújtott terv rögtön a pénzügyi bizottsághoz utasittassék. Az argumentumok legsulyosbika volt, hogy a ház csak 5 évre lévén tervezve, nagyon gyarló állapotban van s az éjjeli nagy havazás után senki sem lehet biztos, mikép az üvegablakos tető be nem zuhan. — Toldy-jubileum. Pozsonyban a gymnasiumi ifjúság Toldy 60 éves irodalmi pályája meg akarván ünnepelni,s önképző köre 7 db aranyat tűzött ki. A kérdések ezek : 1) Toldy Ferenc irodalmi beszédeinek szépészeti méltatása. Jutalma 2 arany. 2) A tudomány fénykora Mátyás alatt Irodalomtörténeti jellemzés. Jutalma egy arany. 3. A fejlődésnek mily fokozatain halad át az ember, mig tiszta öntudatra emelkedik. Jut. egy arany. 4. Szükséges-e a költőnek a lélektani tanulmány ? Jutalma egy arany. 5. Dolgoztassák át Fazekas Mihály „LudasMatyi“ czimü bohózatos hőskölteménye, Arany János elbeszélő modorában. 6 Készíttessék egy önálló becsű ballada vagy legenda. — A tűzjelző "távirda munkálataihoz már hozzá kezdtek is a városháztól kiindulva, jelenleg a zöldfautczában foly a dolog. Ez által a város összes tüzérsége összeköttetésben lesz s a legtávolabbi tűzesetről is rögtön és utáaigazitólag értesül minden őrtanya. — Gyászos nap emléke. Ehó 8-án múlt el 22 éve, hogy N.-Enyed városa, a Csombordon s környékén állomásozott oláhságtól megtámadtatván, lakosai nagyobb része leöletett, a város felégettetett, melynek nyomai még ma is látszanak. A sokat szenvedett város az idén is kegyelettel emlékezett meg egyházaiban a szerencsétlenül járt testvérekről s rokonokról. Este a ref. egyházat környező „vár“ mellett levő nagy sirt a tanács kerítéssel s emlékkel látta el. A sir fényesen ki volt világítva, melynél buszsolozsmákat énekelt a nép. — Börtönügy. Az első folyamodású királyi bíróságok küszöbön álló rendezése alkalmával az összes hazai börtönügy az igazságügyminiszterium hatáskörébe fogván átlépni, az igazságügyminiszter az országos börtönügyosztály vezetőjét, Csillagh László miniszteri tanácsos urat előgondoskodásból már most megbízta, hogy egyelőre a pest megyei központi és a Buda sz. kir. főváros területén levő összes városi börtönhelyiségeket megvizsgálja, s azok terjedelméről és minőségéről, továbbá az ott jelenleg letartóztatott vizsgálati és elítélt foglyok számáról, valamint a mindkét rend és nembeli foglyoknak az utóbbi 3 évben való forgalmáról magának a helyszínén biztos tudomást szerezve , a találandottakról jelentést tegyen. A tényleg létező viszonyok alapján s e viszonyok számbavételével szándékszik azután az igazságügyminiszter az ebbeli munkálatokat azonnal megkezdeni. — Nadányi Albertné urhölgy a gazdasszonyok egyleténél 4000 frtos alapítványt tett ezenkívül eddigelé gyűjtött 84 alapító tagot 8100 frt erejéig és 41 rendes tagot. A pesti református egyház közszükségeire minden év elején gyűjtés tartalik az egyház tagjai közt. Az adakozás önkénytes, és a megkeresett egyháztagok viszonyaitól függő. A gyűjtéssel megbízott egyházi hivatalnok azonban ezt nem látszik figyelembe venni, ahelyett, hogy megköszönné az adományt, avval felel adományozónak, hogy nem elég, többet adjon. Tudunk egy esetet, midőn a nevezett hivatalnok kifogást tett egy 1 forintos adomány ellen, oly egyén irányában, ki maga nem is református s igy az egyház önkormányzati jogaiban semmi részt nem vesz, csak hozzátartozói útján keveredett az egyházba. A hivatalnok az idén ismét megjelent nála, s midőn teljes készséggel épen be akarta jegyezni adományát (lehet, hogy többet egy forintnál) a hivatalnok, nem kis meglepetésére szemére veti a tavalyi adomány csekélységét és figyelmezteti, hogy most bőkezűbb legyen. E követelésnek az lett a következése, hogy ismerősünk semmit sem adott, s még azon fenyegetésre sem hallgatott, hogy neve az adományozók lajstromában, mint nem fizetőé ki fog nyomatni. Valóban botrányos neme az adománygyűjtésnek, melyről meg van írva, hogy soha sem csekély, ha mindene az áldozónak. Az egyházi hatóság a saját érdekében jól fogja tenni, ha hivatalnokát szerénységre és egyházi alázatosságra szoktatja. — Urasan. A nemzeti színházban tegnap a „Fekete dominó“ került színre s előadták jól és élvezetesen , hanem az élvezet nem volt zavartalan, mert egy másodemeleti páholyból, de főkép az erkélyen egy pár ur oly fecsegést és zajt ütött, milyet csakis a mi nemzeti színházunkban lehet hallani. Jelen volt az előadáson a miniszterelnöki páholyban gr. Schweinitz porosz követ is, ki többször elárulta, hogy ezen uras parasztság sérti, minek folytán — mint mondják — a miniszterelnökné fölkerestette a páholynyitogatónőt, hogy a rend érdekében figyelmeztesse a lármázókat, mivel azonban azok „urak“ voltak, a figyelmeztető szót nem vitte meg nekik senki. Színházunkban egyébiránt oly botrányos néha a zaj és részeges kiabálás, hogy szégyenszemre csendőröket kell óhajtanunk. — Bizonynyal emlékezik még az olvasó azon párbajra, melynek Egerben a múlt évi tavaszkor Novotna Gyula áldozata lett, s mint ellenfelet, Szederkényi Nándort vizsgálat alá fogták. A végtárgyalás tegnap ért véget s úgy Szederkényi, mint a párbajsegédek az emelt vád alól bűntény hiánya miatt fölmentettek. A hallgatóság megéljenezte az ítéletet. Nagy havazás volt az éjjel, mely a vasúti közlekedést minden irányban megakasztotta. A budai indóházból ma reggel a szokott órában nem is indulhatott el a train, hanem csak dél felé. A bécs-újszőnyi vonalon a közlekedés bizonytalan időre megakadt. Valamennyi vonat pedig elkésett. Még a pesti lóvonatú vaspálya sem közlekedhetett reggel minden irányban,s a míg a havat el nem lapátolták, s akkor is négyes fogat bírta vonni a vagyont a síkos vágányokon. . . A felnőttek iskoláztatása átalános visszhangott keltett mindenfelé. De kívánatos, hogy azokat, kiknek szükségük van rá, serkentsék is, mert a legjobb intézkedés mellett is nagy némelyekben az álszégyen s röstelve tudatlanságukat, hallgatnak mélyen. Nem mindenütt jelenkezik annyi, mint a pesti államgymnásium tanfolyamára, hol eddig 71-en íratták be magukat. Jó lesz tehát az iskolán kívül is buzgólkodni. — Az egyetemi dalegylet által a zenekedvelők egyleti termében 1871. évi jan. hó 14-én rendezett jótékonyczélu és zártkörű dalestélynek műsorozata: 1.) „Iphigenia Taurisban“ Gluck-tól; előadja az egyetemi dalegylet, zenekisérettel a zenekedvelők egyletének néhány tagja által. 2. a) „Es rauschen die Winde“ Liszt F.-től és b) „Boldogság emléke“ Mosonyitól, előadja Neszveda Anna k. a. 3. „A szendergő tó“ Schumann R.-től, előadja az egyetemi dalegylet. 4. „Sonate“ Rubinstein A.-tól hegedűre és zongorára, előadják Blau Gyula és Deutsch Vilmos urak. 5. „Nem vagyunk múmiák* Liszt F.-től, előadja az egyetemi dalegylet. Kezdete 8 órakor. — Az igaz, hogy furcsa időket élünk s közel lehet az ítélet napja, ha ugyan áll, mit a „Magy. Állam" mai száma ir. E szerint a szultán 20,000 frankot s üdvözlő iratot küldött a pápának újévre. — Hunyj szemet szentegyház, melynek szegény feje pogány adományokra szorult. — Sarkady István ur, előre bocsátván, hogy már az ötvenes években is jelentek meg tőle önálló munkák és volt felelős szerkesztője is 1860-ban a „Népújságnak," 1861-ben a „Trombitádnak, egy nyilatkozatot küldött be hozzánk a „Hajnal" nevű album dolgában. Tudatja, hogy 1865-ben már megjelent a „Hajnal“ első sugara, vagyis első folyam, 1868-ban pedig a második s a harmadik is indulóban van. Azt hisszük, épen erre vár Czapkay úr is. Egyébiránt Sarkady úr kijelenti, hogy semmit sem tud arról, mikép Czapkay úr a törvényszékhez vitte volna a dolgot. (Megjegyezzük, hogy ezt maga Czapkay úr jelentette a „P. Napló“ nyílt terében.) Sarkady úr különben nem a törvényszék kedvéért adja ki a „Hajnalt“ hanem a nyilvánosságnak szánta, melynek ítélő széke előtt irodalmi pályája nyitva áll. „Múltam hála istennek (írja Sarkady István) szennytelen és jövőmet sem fogom feláldozni holmi 100 írtért.“ Nekünk nincs más megjegyzésünk, minthogy e nyilatkozatban is el van ismerve, mikép Sarkady úr 100 frtot vett föl előre Czapkaytól egy „Hajnal“ nevű arczképalbumra. A többi aztán a kettőjük dolga. — Szeged városának rendben van a szénája. A tavalyi költségvetése készpénzben 24,346 frt 29 krnyi s kötvényekben 46,961 frt s 10 krnyi pénztári maradványt mutat ki. Ily formán már dusabban segélyezhetné színházát s hozzáláthatna a tiszai állandó hid épitéséhez. — „Államintézményeink és a kégényei“ czime Schvarcz Gyula legújabb műrvének, melyből az első füzet igen díszes kiállításban most jelent meg Aigner Lajosnál. „Magyarország újabb nemzedékének“ van ajánlva s ára 1 forint. — Halálozások. Nagy Lajos, 1848 — 49-ben honvéd huszár-őrnagy legutóbb pedig Biharmegye börtönének fő felügyelője e hó 9-én elhunyt N. Váradon. — Gr. Apponyi György és gyermekei szomorodott szívvel jelentik gr. Apponyi Györgyné szül. Sztáray Julia grófnő, csillagkeresztes és palotahölgy, jan. 12-én, élte 51-ik évében történt halálát. Temetése holnap, szombaton délután 4 órakor lesz a nádor utcza 6. szám alatti házból. Az orsz. középtanodai tanáregylet math. term. tudományi osztálya jövő kedden jan. 17-én d. u. 5 órakor m. t. akadémia épületében ülést tart. Főtárgy sürgősfolyó ügyek. — Szép hála. Nyíregyháza izraelita lakosai meghatva azon tapasztalat által, hogy ott meggazdagodtak, egy magán gyűlésben elhatározták, hogy a város szép utczáit még ez évben kiköveztetik. Mindenesetre szép emlékkövek lesznek azok. — A budai közkórházban a betegek oly nagy számmal jelenkeznek, hogy az intézet szűkvolta napról napra szembeötlőbbé válik. Csak 200 ember befogadására lévén berendezve, most is 212 beteget ápolnak benne. — A budai várba járó közönségre nézve jó hír, hogy az Albrecht-útról a Lónyay-ház mellett új felmenetet készítenek, mégpedig mint hírlik jó lépcsőkkel.Megdöbbentő szerencsétlenség sújtotta Poroszlón Fehér Mihály jegyző családját. Két év előtt egy kilencz éves fiú gyermekük fúlt a Tiszába, minek folytán a család el is akart költözni a szomorú emlékű Poroszlóról. Pár nap előtt pedig 13 éves szép leányuk ment ki a cseléddel a Tiszához, ott csúszkálni kezdett, s beszakadt. Az is Tisza hullámai közt veszett el. — Az eddiginél olcsóbb és cgészerűbb ruházat a katonaság számára. A honvédelmi minisztérium egy bizottságot küldött ki, mely f. hó 28-án fogja megvizsgálni a Stern Manó debreczeni lakos által benyújtandó ruhaneműeket, nevezetesen bakancsot, csizmát, nadrágot, köpenyt és kalapot, melyek, mint halljuk, czélszerűbbek és olcsóbban állíthatók ki, mint a jelenleg használatban levők. — Sajtópör. A királyi ügyek igazgatója sajtópört indított Bényei István, a „Szabad Magyarország“ szerkesztője ellen, a lap 50-ik számában megjelent: „Minő helyzetet készit a közös ügy Magyaroszágnak“, czimű czikk miatt. — A pesti polgári körben vasárnap d. u. 5 órakor Pulszky Ferencz tart felolvasást „A prófétákról a hajdan és jelenkorban.“ — „Nemere“ czim alatt Brassóban politikai, közgazdászati és társadalmi lap indult meg Kenyeres Adolf szerkesztése mellett. Hetenkint kedden és pénteken fog megjelenni, s előfizetési ára egész évre 6 frt, negyedévre pedig 1 frt. 50 krajczár. — Ceresa, a nemzeti színház egykori tenoristája jelenleg Kolozsvárit van. Mivel az ottani igazgatónak calamitása volt tenoristájával, Ceresának írt, de mire ez megérkezett, amazzal kibékült. Hihető azonban, hogy föl fog lépni a kolozsvári színpadon. — Bauernfeld német színműíró előtt édes emlékű marad a bécsi várszínház tegnapelőtti előadása. Tegnapelőtt volt ugyanis 40 éve, hogy először került színre Bauernfeld „Könynyelműség szerelemből“ (Leichtsinn aus Liebe) czímű vígjátéka. Ez alkalmat fölhasználta úgy a színház személyzete, mint a közönség, hogy a jeles szerző iránt tiszteletének kifejezést adjon. A várszínház tagjai egy tortát küldtek az ünnepeltnek, mi 40 rózsával volt ékesítve, este pedig az előadásnál — amennyire a helyzet engedte — a szereplők báli öltözetben jelentek meg. A darabban előforduló, „ma 40 évvel ezelőtt“ szavaknál a közönség helyéből ünnepélyesen fölemelkedve tapsolt. — Bellanger Margitról azt írták volt a lapok, hogy miután a császárt Kasselig követte, ott meghalt. Most a „Times“-nek egy Kasselból keltezett levele ezen hírt teljesen alaptalannak mondja. Ugyancsak a „Times“ levelezője írja az ex-császárról, hogy minden vasárnap jelen van az istentiszteleten. Ráfér! Sylveszter estéjén az ex-császárt neje és a császári herczeg újévi ajándékokkal lepték meg, miket a barlanoi herczeg vitt Napóleonhoz — Az innsbrucki császári palotában tűz volt. A tűzeset története a következő : van az innsbrucki várpalotában egy igen tágas terem, mely elfogadásokra használtatik. Egyről azonban — a különben eléggé ügyes — építőmester megfeledkezett, arról t. i. — hogy a négy időszak közül a tél még nincs kitörülve a naptárból és hogy télen hideg is szokott lenni. Hogy erről megfeledkezett, bizonyítja az, hogy a termetfűteni egyátalán nem lehet. Miután pedig ezen teremben voltak az ünnepélyes elfogadások megtartandók, arról kell gondoskodni, mikép lehet az építőmester mulasztását jóvá tenni. Megvan. A termet környező helyiségek befüttettek úgy, amint csak lehetséges volt. A várparancsnok megelégedetten dörzsölte kezeit; a meleg a teremben hat fokot ért el. Egyszerre azonban égés szagát érzik: a pokoli módra fűtött helyiségek egyike gyuladt ki. Volt zűrzavar, látás-futás. A tüzet végre sikerült elfojtani, mi ha jókorán észre nem vétetik, nagy károkat okozhatotvolna. Ballable. — A jogászbál bizottmánya, miután Zichy Nándor grófnő gyásza miatt nem fogadhatta el a bálanya tisztjét, gr. Cziráky Jánosnét kérte fel háziasszonyul. — Színészeink az évben két vigalmat is rendeznek, még pedig az eddigi szokástól eltérleg, a redoutban. Az egyiknek jövedelme a nyugdíjalap, a másiké az özvegyek és árvák segélyezésére szánt javára lesz felajánlva. — A népnevelők pesti egylete alapja javára február 1-én rendezi zártkörű tánczvigalmát a lövöldében. LEGÚJABB POSTA. B é c s, 1871. jan. 13. (Saját levelezőnktől.) A párisi barrikádok bizottmányának táviratilag jelzett felhívása szó szerint így hangzik: A barrikádok bizottmánya. Franczia köztársaság. Szabadság, egyenlőség, testvériség. Polgártársak ! Mihelyt az ellenség Páris falai előtt mutatkozott, a barrikádok bizottmánya hivatalosan megalakult, hogy az ostromlás minden eshetőségére elő legyünk készülve. Ezen bizottmány csakhamar a munkához fogott, megerősítette Páris benső bejárásait és kijelölte azon pontokat, melyeknél igen heves támadás esetében a barrikádok építendők lesznek. A bizottmány ezen munkálatokra szorítkozhatott, míg a poroszok Páris bezárásával elégedtek meg. Miután azonban az ellenség a támadásra ment át, a barrikádok bizottmányának más lett a feladata. Mert bármily valószínűtlen is az elődeink ellen intézett támadás sikere, mégis szükséges, minden meglepetést kikerülni és üdvösnek mutatkozó óvatossági rendszabályokat előre véghezvinni. Szükséges, hogy minden ember tudja , hogy a poroszok a hadsereg és a mozgósított nemzetőrség bátorsága által védett erődök és az°állandó nemzetőrség kitartása által utalmazott falak mögött még a párisi barrikádok legyőzhetien ellentállásával találkozandnak. Ennek következtében az egész lakosság hazafiasságára hivatkozván mindenkit felszólítunk, hogy elővigyázatból már most kiki két földzsákot készítsen. Ezen földzsákok az első figyelmeztetésre az alálít bizottmánynak adandók át és a kövekkel együtt arra fognak szolgálni, hogy Páris néhány óra alatt barrikádokkal lesz megvédve. Minden földzsák 70 centiméternyi hosszú, 35 centiméternyi széles és könnyen hordozható legyen. A vászon vastag lehet és az ár azon polgárok számára, kik nem maguk fogják készíteni, igen csekély lesz, legfölebb 65 centime. A mai viszonyok közt kötelességünk minden eshetőségre elkészülve és az ismeretlen ellen is biztosítva lenni. A nemzet jól tudja, hogy a barrikádok bizottmányának tagjai oly emberek, kik el vannak tökélve. Párisi lépésről lépésre megvédeni és a jog és a köztársasági szabadság ezen várát hazánk ellenségének soká át nem adni. Páris, 1871. január elsején. A barrikádok bizottmányának tagjai: Rochefort Henrik, elnök; Bastide, alelnök; Schölcher, az 1848- diki ideiglenes kormány tagja; Bernard; Floquet; Dréo; Cournet." Girardin Emil úr ismét megszólalt. Igen terjedelmes nyílt levelet intézett Gambettához, melyben ennek védelmi rendszerét félszegnek mondja. Katonákká tenni olyanokat, kiknek fegyvert nem adhatunk, mondja Girardin, nemcsak nem czélszerű, hanem veszélyes is és egyébre a hónapokon át iskolázott polgárok nem szolgálnak, mint töltelékül az ellenséges ágyuknak. Tours városa, melyben a kormány 87 napig székelt, a legfényesebb példát adhatja ez állításának bebizonyítására. A polgárok Gambetta alatt folyton katonásdit játszottak, minek az volt a következménye, hogy a poroszok közeledtekor csakugyan megkísértették az ellenállást. Az ellenállást a poroszok a bombázással viszonozták, melynek számosan áldozatául estek, végre a város csakugyan a fehér lobogót tűzte ki. Mire volt tehát, kérdi Girardin, a katonásdi ? Ő tehát azt ajánlja, hogy Francziaország szereljen fel annyi katonát, amennyit bir, de a nyílt városok lakosait hagyja Gambetta békében! Girardin levele több eszélyt, mint bátorságot árul el. TÁVIRATOK. Brüssel, jan. 13. (Az Ellenőr távirata.) Trochu e hó 7-én egy proclamátiót tett közzé, melyben kinyilatkoztatja, hogy capitulálni soha sem fog. London, jan. 13. (Az Ellenőr távirata) Tekintettel Párisnak eshetőleges elestére, a semleges hatalmak közt előleges értekezések vannak folyamatban a hadviselő felek elé terjesztendő békefeltételek megállapításnak tárgyában. Veszprém, jan. 13. (Az Ellenőr távirata.) A mai hetivásár élettelen volt. A közlekedés a hó tömeges meggyülemlése miatt teljesen megszakadt. Három nap óta nem érkezett ide posta. Feszülten várja mindenki a harctéri tudósításokat. Lille, jan. 13. (Az Ellenőr távirata.) Tegnapelőtt óta naponta történnek csatározások az előcsapatok közt az Arras és Bapaume közötti vidéken. Bécs, jan. 13. (Az Ellenőr távirata.) A „N. fr. Presse“vel táviratilag közüli, hogy Alençon-ban nagy megütközést szült a „Journal d’Alençon“-nak azon állítása, hogy egy német hadosztály — állítólag mecklemburgiak — észak felé nyomul, hogy Havre ellen működjék. A „Courier de l’Ouest“ mondja, hogy Chanzy veresége mélyen szomorítja a francziákat, mert immár Párisnak le kell mondania a nyugat felől jövő segítségről. Bécs, jan. 13. Tegnap délelőtt a nyugati vaspályán 13.000 chassepots-fegyver, melyek a steyeri fegyvergyári társulat műhelyeiből kerülve ki, mint gépalkatrészek adattak fel tovaszállítás végett, hatóságilag lefoglaltatott. Ezen fegyverek állítólag Olaszországon át Francziaországba lettek volna szállítandók. Berlin, jan. 13. (Hivatalos.) Versailles, jan. 13. Tegnap délután a 3. és 10. hadtest bevette Le Manst; a 9. és 13. hadtest győzelmesen nyomul Corneille mellett előre. Nagy mennyiségű készletek estek hatalmunkba. Közelebbi részletek hiányzanak. Versailles, jan. 13. (Hivatalos.) A folytonosan tartó köd miatt három nap óta lanyhult a bombázás, habár a város közfalai ellen intézett tüzelés mindig élénkebb. Ma derült téli napunk van, 2 foknyi hideggel, azonban a láthatár mégsem tiszta. Bécs , jan.. 13. (Hivatalos zárlat.) magy föld teherm. 7780. magy. vasúti kölcön 103.50. salgót. 102.50 anglom. 78 50 magy hitel 82.50 francom. 64.50 magy. zálog. 88.75 alföldi 169.50 erdélyi 167.75 magy. ész. 157.25 magy keleti 186.50 — keleti vasp. els. 85.20 magy. sorsj. 70.— porosz p. utalv. 183.25/ Bécs, jan. 13. (Elő börze.) Hiteltv. 247.90 Éjszak vasut 206.— Államvasut 379—.1860-ki 93.40 sorsjegy 82.75 1864-ki sorsj. 114.60 —? Napoleondor 998.50 Adómentes kölcsön — — Lombardi vasút 184.90 — Magy. hitelv. 82 75 — Ferencz-József-vasut — — Pécsi vas — — Franco-Hungarian 63 — Alföldi vas 167 — Zálogkölcsön 8881.. — Tramway 169.— — Anglo - osztrák 195.70 — Gallicziai vasút 240.25 Franco 96. — .Népbank — — Bécsi bank — — Építési bank — — Északkeleti 205.50. KÖZGAZDASÁG. A vasúti forgalom. A vasúti társulatok ellen mindig több panasz érkezik, s újabban illetékes, mert kereskedelmi körökből vettünk felszólítást a cs. k. délkeleti államvaspálya társaság ellen, mely oly keveset gondol a nagyközönség jogos igényeivel. A vasúti állomásokon az áruk tömérdek mennyiségben hevernek, nagyrészint kitéve a folyton kedvezőtlen időjárás pusztításainak, mert a közelmúlt évek tapasztalatai máig sem indították e nagy és gazdag társaságot a forgalom érdekeinek megfelelő raktárak építésére. E társaság nem érti vagy nem akarja érteni a magyar kereskedelem érdekeit s önkénytelenül azon hiedelem merül fel, hogy inkább annak aláásására törekszik, mert tönkre lesz téve a magyar kereskedelem hitele, ha soha sem felel meg szállítási kötelezettségeinek, vagy csak megromlott árut szolgáltat, mi természetes következménye a raktárhiányból származó sokszor hetekre, sőt hónapokra terjedő szabad ég alatti heverésnek. A forgalom fenakadásának okául a vasúti társulatok közelebbről azt hozták fel, hogy a külföldre ment pályakocsik Németországból nem küldetnek vissza. E baj orvoslásáért azonban csak december végén folyamodtak a bécsi kormányhoz, mely azóta tett is lépéseket ez ügyben. Eszükbe juthatott volna már ez korábban, mert a vasúti kocsik visszatartása júliusban, vagyis mindjárt a háború kitörése után, kezdődött. A bécsi kereskedelmi minisztérium által kiküldött Damian Inspector jelentései szerint a kinn tartott pályakocsik jó része már vissza is indíttatott, sőt meg is érkezhetett az osztrák-magyar vonatokra, s fogunk kapni Svájcból és Bajorországból is vagyonokat kölcsön, mert hát a mi társulataink, s nevezetesen az erre leginkább hivatott délkeleti vaspályatársaság nem gondoskodtak elegendő forgalmi eszközről, bár erre 1867 óta volt elég idő. Kiváncsiak vagyunk tehát, hogy mikor nyílik meg ismét a forgalom. Érdekes adatul hozhatjuk fel még azon értesülésünket, hogy Orosházán és H.-M.- Vásárhelyen több mint 100,000 mázsa elszállítandó gabona fekszik, s így van ez több más helyen is. Sajnáljuk, hogy a magyar kormány részéről úgyszólván semmi sem történt a forgalmi bajok megszüntetésére, s hogy a talán oly kevés erélyt fejt ki kormányunk a vasúti társulatokkal szemben. pd.