Ellenőr, 1871. január (3. évfolyam, 108-138. szám)

1871-01-22 / 129. szám

Előfizetési árak: Egész érts . : 20 ft. — kr. Évnegyedre . . 6 ft. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra 1 , 80 . Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Fenten, bálvány-utcza 4. szám, 1. emelet. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 129. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn ■ finnepre következő napon. A­ lapot illető reklamátiók Legrédy testvérek Irodájába (S­aas-utcaa 24. am.) intézendők. Vasárnap, január 22. 1871. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri | A nyilt­ tér egy petit sora 30 kr. beigtatásáért . .­­ . 10 kr. | Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pestem, kétsas-utcza 14. mxám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadó­ hivatalában kétsasutcza 14. sz., Légrády testvérek nyomdájában Pest 2 sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki Irodájában Pest, arany kéz utcza 5. szám. III. évfolyam. A szent részvét nevében. Francziaország nyomorának enyhíté­sére intézett adakozások. (Harmadik gyűjtés.) frt.kr. A múlt kimutatás összege 41 frank, 2 ar., 4 frt, 3 db 1/l frtos ezüstben és . . 1915.89 Hajdú-Böszörményben ház­­­szentelés al­kalmával Fazekas Gábor urnál össze­gyűlt (beküldötte Lengyel Imre főhad­nagy) ..........................................................90.30 Az új német császár.­ ­ A táviratok, melyek eddig „Vilmos királytól Auguszta királynénak“ czim alatt érkeztek Versaillesból Berlinbe, tegnap óta czim tekintetében megváltoztak. Tegnap óta nem Vilmos a király küld többé táviratokat Auguszta a ki­rály­n­é­h­o­z, hanem Vilmos a csá­szár Auguszta császárnéhoz.. Vilmos porosz király Németország csá­szárjává lön. A proklamatiót, melyben Vilmos ma­gát Németország császárává kikiáltja, kö­zöltük tegnap; a porosz képviselőház felira­tát, melyet ez alkalomból uj császárjához intézett, közöljük ma. Nevezetes két ok­mány, mely megérdemli, hogy elol­vast­assék. „A német fejedelmek és a szabad vá­rosok azon felszólítást intézték hozzánk, hogy a német birodalom visszaállításával a hatvan évnél tovább nyugodó császári mél­tóságot megújítsuk és elfogadjuk“ — szól a proklamatió. És Vilmos, engedve e fel­szólításnak, elfogadta a császári méltóságot — nem azért, hogy új császárságot alapít­son, hanem, hogy megújítsa a hajdanit. A szabadelvűség nem nagy gyönyörét leli benne, a nép jogainak tiszteletben tar­tására pedig nem a legjobb jel, hogy Vil­mos király elégségesnek tartja csupán a német fejedelmek és szabad városok k­i­­vonatára hivatkozni, míg magáról a a népről, a népképviseletekről egy szóval sem emlékezik meg. Hogy is emlékezhetnék ? Hisz még Ba­jorországban a törvényes testület nem is nyilatkozott afelett, várjon Vilmos porosz királyt hajlandó-e elismerni Németország császárjául az eléje terjesztett szerződések alapján, vagy nem. Egy jelentékeny része a területnek, mely jövőben a német császárságot képezni lenne hivatva, még ki sem jelenté a csá­szárság elfogadása iránti szándékát, mikép lehetne tehát Vilmos királynak a német nemzet kívánatára hivatkozni, midőn e kí­vánat csak részben, de az egész nemzetet illetőleg még mindeddig nem nyilvánult. Bizony komédia ez, nem egyéb. A kép­viseletek elé terjesztik a szerződéseket, a császárság elfogadásának föltételeit, hogy tanácskozzanak felette, és mielőtt a tanács­kozások eredménye törvényes határozat alakjában létre jöhetett volna, a császár­ság kikiáltásával már előre eldöntetett az ügy. Azt úgyis lehetett előre tudni, hogy Bajorország szava, bármilyen legyen az, nem fogja megváltoztatni a porosz király szándékát, de sokkal őszintébben cselekszik a porosz király, ha hatalmára támaszkod­va egyszerűen kikiáltja magát császárnak, mit sem törődve azzal, tetszik-e az valaki­nek vagy nem, mint­egy az alkotmányos­ság álarczát felöltve a népekre bízza a csá­szárság kérdésének eldöntését és mégis a népek ezen eldöntési jogát legkevésbé sem tiszteli. Vagy talán annyira sürgető volt a császári czím fölvétele, hogy azzal nem lehetett tovább várakozni ? Épen az ellen­kezőt tartjuk. Németország egysége biztosítva van, igaz, de ezen egység , e­­­s­ő­l­e­g még nem teljes. Az egyes német államoknak kü­lönböző államszerződések szolgálnak alapul; az egyes német államoknak egymástól el­térő jogaik vannak; egyiknek egy, másik­nak más a kiváltsága. Németország kül­sőleg tökéletesen egységes államot tüntet föl, de belsőleg ez államból még hiányzik az egység . Németország egy újonnan föl­épült ház, melynek belseje még rendezésre vár és igy előbb a rendet és az egységet kellett volna helyreállítani s csak azután kerülhetett volna a sor a császári czim kitűzésére. A proklamátió egyébiránt nem fukar a frázisokban, ígéri a nép jogainak meg­őrzését, a béke fentartását és az ország függetlenségének támogatását. A frázisok talán hatnának is, ha nem épen most hallanék azokat, most, midőn a szólásszabadság jogát gyakorolni akarók elfogatnak, midőn a béke helyreállítása helyett a háború végtelenségig való folyta­tására látunk összeműködni minden tö­rekvést. A puszta szavaknak, melyek a ver­saillesi főhadiszállásról jönnek, s melyek a legnagyobb ellentétben állanak a tényekkel, nem sok hitele lehet most a német nem­zet előtt is, ha azt akarja Vilmos császár, hogy a német nemzet — „régi dicsőségé­nek eme jelvénye alatt“ — boldogságot reméljen hazája számára, úgy e sza­vaknak mindenek előtt hitelt kell szerezni tettek által. Ha elvetette Vilmos a királyi czímet, úgy küldje utána azt a politikai rend­szert is, melyet eddig az egység megala­kulására irányzott főtörekvés kisebb na­gyobb mértékben talán indokolt s melyet véletlenül siker is követett, de melyet ez­után is folytatni — hatalmának és dicső­ségének növekedése daczára — csak a császárság koczkáztatásával lehetne. A VI. osztálybeli tárgyalásról tegnap irt értesítésünket illetőleg D­e­á­k­y Lajos úr ma kijelentette, hogy ő nem szavazott. Nekünk semmi jogunk a Deáky úr szavában kételkedni, de másrészről nem áll jogunkban azon barátaink sza­vában sem kételkedni, kik ugyanazon osztály tag­jai és az ellenkezőt állítják. A jogászok és a Gott erhalte. Tegnap este érkezett hozzánk a következő nyilatkozat. A „Hon" és „Ellenőr" január 20 ik reggeli számában czikkek jelentek meg, melyek a „Tartsd meg Isten" eljátszása alkalmából a jogászbálon, a fővárosi összes, de különösen, a joghallgató ifjúságot a hazafiatlanság nehéz vádjával sújtják. Első szavunk a vád ellen, hogy az, amennyiben vád, nem az összes ifjúság, hanem csupán mi ránk nehezedik, mint a­kik az egész bál felett korlát­lanul rendelkeztünk. De a vádat mi is vissza­utasítjuk. Ha magyar királyi hymnus lenne, és akkor fogadtuk volna e h­ymnussal a királyt, csu­pán akkor érdemelnénk a tüntetés miatt szemre­hányást. De miután magyar királyi hymnus nincs, legmagasabb vendégünket, ki megtisztelt, ama családi hymnussal fogadtuk, mely nem csak ama szomorú években nyerte jelentőségét, hanem ugyan­azzal tiszteltetek meg a magyar király azokban az időkben is, midőn a 48-iki uj nerát helybenha­gyásával betetőzte és mikor az utóbbi koronázás alkalmával szentesítette a visszaállított alkotmányt. Ennélfogva minden pártszemponttól eltekintve nem tekinthetjük egyébnek a támadást, mint meggondolatlan méltatlanságnak, melyet ezennel ünnepélyesen visszautasitunk. Pesten január hó 20-án 1871. A bizottmány Scitovszky János e. i. bálelnök. Ifjú Kovács István e. i. bál-alelnök. Gr. Cziráky Béla e. i. bálbizottmányi pénztárnok. Gajzágó Manó ellenőr, Maixner Emil jegyző, gr. Haller János jegyző, Omaszta Gyula, ifj. Darányi Ignácz, Beöthy Zsolt, Szilágyi Emil, Szerb György, Végh József, Meskó László, Miklós László, Suhaj­da István, Hajnik Béla, Kán Béla, Gajáry Ödön. Ma pedig vettük a következő határozatot: Az egyetemi joghallgató ifjúság tilta­kozása. A pesti m. k. t. egyetem joghallgató ifjúsága ezennel ünnepélyesen tiltakozik azon, néhány lap­ban is megjelent föltevés ellen, mintha helyeslésé­vel történt volna, hogy az 1871 ki jogászbálon meg­jelent magyar király a szomorú emlékű „Gott er­halte" osztrák néphymnussal fogadtatott. Ezen nemzetietlen tettért az összes ifjúságra szórt súlyos vádakat egyedül a kiküldött bálbi­zottmányra (kivéve azon négy b. tagot, névszerint: Végh Arthur, Mattyók Bencze, Kürthy Lajos és Be­­niczky Gézát, kik már e részben tiltakoztak is az Ellenőr 128-ik számában) hárítja és teszi a köz­vélemény előtt felelőssé, — a maga részéről pedig az 1871-ik évi január 21-én tartott gyűlésnek egyhangú határozata szerint az illető bálbizott­mánynak ezen, az összes ifjúság meggyőződésével, hazafias lelkesedésével és nemzeti önérz­etével el­lenkező tettéért bizalmatlanságot szavaz. Mely határozatnak végrehajtására s hírlapok­­­bani közzé tételére alulírott háromtagú bizottságot választotta meg. Kelt Pesten, 1871 jan. 21-én. Az egyetemi joghallgató ifjúság nevében a kiküldött bizottság Szigethy Sándor, Markovics Sándor, Beniczky Árpád. * A fennebbi nyilatkozatok elsőjéhez fe­leslegessé s így elhallgathat­óvá tett minden com­­mentárt a második. Nem is folytatom te­hát a kérdés e részbeni vitatását, s valódi öröm­mel veszem tudomásul a jogászok mai nagy gyű­lésének hazafias tiltakozását saját felháborodá­som átalános kifejezései ellenében is. Azon számvevő jezsuitaság septemvirális ud­­varonczságát azonban, mely e farsangi idétlenség nemzetsértő eszméjét sugallá engedelmes kisde­deinek, figyelmeztetem , hogy máskor gondolja meg atyai ötleteinek következményeit, mert kü­lönben épen az által idéz elő kellemetlenséget, s­a­j­á­t k­ár­á­r­a is, a­mit legnyereségesebb hi­zelgés gyanánt tervezett. Tanulják meg már egy­szer valahára, hogy egy önérzetteljes nemzet ki­rálya iránt nem a szolgaiság kegyleső görnyede­­zésében, hanem a férfiasság méltóságos meghaj­lásában szokott nyilatkozni azon valódi hódo­lat, melyre büszke lehet mindkét fél, s biztosan számí­that, jó mint rosz időben, a becsületes ha­talom. Csornát­on­y, nők, csak „tökfőktől telnek ki. Na már ekkor csakugyan kezd a „tök a vizen úszni s merülni.“ A földi tökön ab origine lyuk sem lévén, azt a rothadás idézi elő, míg a vállak felett pöffesz­­kedő, vagy ármánykodón, a gyakori bántódást szenvedő közérzület üti az elmerítő lyukat. Nógrád megye jámbor bizottmányi közönsége­s tiszti karának nagy része, párt különbség nélkül összedugott fővel variálgatja a fentebbi themát, s régóta veti a rostát, sőt ha vizeink befagyva nem lennének, tán tököt is eresztene a vízbe a végből, vájjon el fog-e , merüld ? Neki neki is keseredik egy két bátor férfiú, hogy ő a vértezett lovagot le álcrázza. Hja! „Gondolá, de nem mondott a szája." Fene dolog az a hatalom. Ha azt valahogy gép által lehetne kezeltetni, úgy, hogy annak a keze­lése szaktudományt képezne, legott boldog lenne a társadalom. De igy, ember kezében! Ki tudja hogy a sógorom fián vagy a nagy néném öcscsén nem boszulná-e meg ? bizony én egy szót sem szólok. Mindenik azt mondja, beszéljen más. Magam is azon félig bátor férfiak közé tar­tozom, a­ki jobb szeretem, ha az újságba kiírha­tom, mintha szemtől szembe kellene megmondani. Kegyes engedelméből tehát megyém első al­ispánja, azt kérdem öntől, így a farsang elején, hogy meddig tánc­zoltat még bennünket mephisto­­felesi symfoniáinál ? Lekottázunk néhányat, melynek eredetijét a Brodtman-féle országlás idejében is hiába keres­nénk. Ide figyeljenek édes hazám alkotmányos el­ső alispánjai! Már minálunk az első alispán mint tisztán közigazgatási főnök, a megyei törvényszéknek — melynek nem ő az elnöke — szóló hivatalos le­veleket feltörögeti, s­­jelentés tétel mellett f uház­­zal ellátva küldi át a törvényszéki elnöknek. Fi­garó itt, Figaró ott. Törvényszéki ülnököknek rendeletet küld egyes esetekben, hogy a referádusokban levő va­lamely per állásáról „rögtön személyes" jelentést tegyen, és ez által a bírói függetlenség különben is náthás orrára keményen reákoppant. Megváltoztatni törvényszéki végzéseket, hol dologi elintézés miatt törvényszéki ülnök lett kiküldve, s e helyett egy kukta hivatalnok fiát küldeni ki . Egyenesen a törvényszékhez szólott váltó­törvényszéki végrehajtást szolgabirónak küldeni ki, hogy mig ez illetékes helyére vissza­küldi, addig az adós az ő kedves feleségére ruházza vagyonát. Egyetlen törvényszéki jegyzőt „további ren­delete­­ig" magához a poltiumba rendelni, hogy ez alatt 7—800 db elintézett peres ügyben hozott végzés aláiratlanul heverjen; avagy küldöttségeket nevezni ki még oly ügyben is, mely törvényszékileg a felek teljes megelégedésére elintéztetett, mind­ez itt megjárja, persze, több­nyire spiczli besúgás után. A főszolgabiráknak a községek bíráival a közmunkák felett tett computusának feltétle­nül nem hinni s a munkálatot nem a hová du­kál, a számvevőszékhez át­tenni, hanem titokban a bírákat berendelni s inzuirálni, vájjon a bíró a főszolgabíróval nem colludált é­­­s ezt két éven át ismételni: az ilyen nálunk megjárja; azt hisz­­szük már-már, hogy az alkotmányosság kémkedés nélkül fenn sem állhat; s hogy szükség azt hinni, miszerint főszolgabíróink mindnyájan ahol lehet rapecapet csinálnak. Pedig hát az igének hajtogatása is van ám. Azért, hogy első alispán úr, a múlt hideg őszszel a rendelete ellenére befutott fiscalatusi egyik szobában saját alkotmányos kezeivel „ön­tötte" le a tüzet a kályhában, nem sok fát spórol meg, mert hát ő kegyelme a szállásán a megyeházában 10—12 kosztost tart télen­­nyáron, választott férfiakat — mint néha néha jó magamat is ebédre hivogat, de fát ugyan még senki sem látta venni; a szakács úr is tiszt­viselői két szobát fűtve residenl; aztán meg a börtönfelügyelőnek nagy hamarjában a megye költségén önhatalmúlag berendezett hat szo­bájából három szobában, elnöki intézkedés foly­tán az „ismeretlen nőt" adja valaki ; erről csak fel kell tenni, hogy szereti a meleget télben, nem is sajnálná tőle senki, pedig úgy nincs a tiszti karban, mint a szakács, — de hát akkor ne kívánja, hogy a tisztviselő dideregve dolgozzék, ő meg ott melegben mulasson s ne csapja el szol­gálatból a legbecsületesebb 10 éves haj­dúját a megyének, azért, mert neje azon kosárba melybe az őrt állott férjének ebédet vitt, haza tértében a favágatón forgácsot szedett s a nagy hűhóval elrendelt becslés másfél krt mutatott ki; — mert hát bizon nálunk jó az a kis alkotmá­nyos forgács is, kivált szegény embernek. És végre ily helyzetben az sem sokat ér, hogy mig első alispán ur a csendbiztosokat pan­dúrjaik előtt porig alázza, hogy egy vagy másik pandúrt használ kocsisnak, addig ugyanő elnöki írnokokat felváltva 4—5 hétre küld ki falusi bir­tokára ispánkodni, a nagy bemérésre már aljegy­zőt delegálván.­Mert hát hiszen jó az a spártai szigor néha ennek a rendhez szokni nem tudó magyar embernek és bizony az alkotmányosság rovására is eltűrnénk egyet - mást , de ám Lycurgus — intra muros (a megyeházon belül) nem is igen vétkezett . Hogy e vad állapotok, melyek az al­kotmányos életet, az igazságkiszolgáltatást, a köztisztviselői tekintélyt, a közszemérmet szem­ben támadják meg — soká ne tartsanak , arra csak a megyei közönségnek pártkülönbség nél­küli s önérzetteljes egy szava kell. X. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház ülése jan. 31-én. Somssieh elnök Brenneberg Mór képviselőt végleg igazoltnak jelenti be. Kérvények. Gömör és Kishont észrevételeket nyúj­tanak be az úrbéri viszonyok rendezéséről szóló törvény­­javaslatra , továbbá előterjesztik véleményüket az ital­mérési jogról. Hajdú Ignácz képviselő bemutatja Nagy- Kún-Túrkeve kérvényét, melyben saját költségükön fenn­tartandó járásbíróságot kérnek. Luksics Bódog bemutatja Nagy János képviselő kérvényét, melyben betegsége mi­att szabadságidőt kér. (Megadatik.) Zmeskál Zoltán be­mutatja Oblidálovics Ignácz zsolnai építész kérvényét, melyben egy föltalált gépre segélyt kér. Buday Sándor beadja Bereg megye felvidéki járásának kérvényét, mely­ben a járásbíróságot Komlósra kérik helyezni. Szabó Imre bemutatja Jankovics József Zalamegye draskóczi la­kosának kérvényét 1848-ban szenvedett hadi károk meg­térítése iránt, továbbá Domasinec Goricsán és többek kér­vényét az úrbéri, irtvány és maradványföldek megszün­tetése végett. Degré Alajos beadja Vácz kérvényét, melyben a Dunapart szabályozására 29.000 frtot kérnek. Majoros István beadja Zenta város kérvényét törvény­szék iránt. Interpellátiók. Horn Ede a pénzügyérhez intézi a következő interpellátiót: Áll-e a bécsi nemzeti bank azon ismételt s f. hó 18-án tartott közgyűlésén újólag felhozott állítása, miszerint 1867-ben magyar kormányfér­fiak lekötelezték volna magukat arra, hogy míg új törvények nem hozatnak közös egyetértéssel a bank­ügyben, fentartják Magyarországban a nevezett intézet egyedáruságát. Igaz-e, hogy a bécsi nem­zeti bank, ámbár ténylegesen élvezi hazánkban is az egyedáruság minden előnyeit, megtagadta vol­na, múlt évben mind magyar fiók intézetei dotatió­­jának fölemelését, mind a kölcsönadást magyar állami sorsjegyekre s hogy e kettős visszautasí­tásnak — mint elbeszéli a január hó 18-diki közgyű­lés elé terjesztett igazgatói jelentés—beadott czélja csak az volt: kényszeríteni Magyarországot a bécsi nemzeti bank egyedáruságának törvény ál­tali elismerésére. Igaz ő, mint állíttatik ugyanazon igazgatói je­lentésben, hogy a téli ülésszak alatt el fog intéz­­tetni országgyűlésileg a bankkérdés s megegyez­­tethető-e az ekkor elvállalt kötelezettség ama hú­zás-halasztási rendszerrel, minek következtében az 1869. év végén kiküldött országos bankbizottság mai napig még tárgyalásait be nem fejezte ? Mit szándékozik a kormány tenni azon ellen­séges intézkedésekkel szemben, melyekkel fenye­get az érintett igazgatói jelentés azon esetre, ha — mi nagyon valószínű — a magyar országgyű­lés a bécsi sommatia dactára vagy épen annak következtében e téli ülésszak alatt a bankkérdést vagy tárgyalás alá sem veszi, vagy nem a bécsi nemzeti bank kedve szerint elintézi ? Elnök jelenti, hogy a főrendiháztól üzenet ér­kezett, mire K. Nyári Gyula főrendiházi jegyző be­nyújtja az újonczozási törvényjavaslat elfogadásá­ról szóló jegyzőkönyvet. P. Szathmáry Károly interpellálja a honvédel­mi minisztert, hogy szándékozik-e lépéseket tenni, hogy a szolgálaton kívüli fegyverviselés mind a hadseregnél, mind a honvédségnél megszüntet­­tessék ? — Határozati javaslat. Irányi Dániel határozati javaslatot nyújt be, hogy utasítsa a kép­viselőház a minisztériumot, hogy törvényjavaslatot készítsen, mely szerint az államtitkári, miniszteri tanácsosi és ezekkel egyrangú, valamint az elnöki titkári állomások kivételével minden rendszeresített államhivatal előre meghatározott vizsgálat és bizo­nyítványok alapján az illető miniszter által kine­vezett bizottmány előtt tartandó pályázat útján töl­tessék be, fennmaradván a miniszternek a jog, mely­szerint az ajánlottak közül szabadon választhasson.­­ A központi bizottság részéről Királyi Pál előadó a honvédelmi miniszter által be­adott ötrendbeli törvényjavaslatról nyújt be­je­lentést. Györffy Gyula pedig benyújtja három osz­tály részéről a külön­véleményt a honvédlovasság­ról szóló törvényjavaslatra nézve. Napirend: Az 1871-iki költségvetés. Széll Kálmán pénzügyi bizottsági előadó indokolja e bizottság álláspontját és vezérelveit a költségvetéssel szemközt. A bizottság már az átalános jelentésbe is bele­foglalta az államkölcsönök, szellődézsma­­váltság,vasúti kölcsön és sorjegykölcsönről szóló téte­leket,melyek az eddigi költségvetésekben elő nem for­dultak, de a rendes bevételek és kiadások össze­hasonlításánál e tételek az összevetés és összeha­sonlításból kihagyandók. Ezen tételek körülbelül 6.145.000 írtra rúgnak a rendes kiadások közt. A bevétel, a szőlődézsma váltság, sorsjegy­kölcsön 8.299.000 frt, az államvasút tiszta jövedelme kitesz 1.295.000 frtot. Ezen összegek tehát körül­belül 9.594.000 frt erejéig a bevételekből levonan­­dók, minek következtében, ha az említett 6 millió 145.000 frt kiadások előirányzatából levonatik, ma­rad a miniszteri előterjesztéshez képest 143,440,135 frt mint előirányzott kiadási összeg. Azon törlesz­tések után, melyeket a pénzügyi bizottság a ház­nak ajánlatba hoz, marad 141 millió 532 ezer frt összeg. Miután azonban a pénzügyi bizottság tör­lesztései között foglaltatik egy tétel, mely a tör­lesztések közé tulajdonképen nem számítható, mi­után annak függőben tartását indítványozta a pénz­ügyi bizottság és csak­is e miatt helyezte a levo­nások közzé. Ezen tétel a honvédterületi parancs­nokságok számára előirányzott költség 273.000 frt és a közügyek költségének Magyarországra eső részletét ide nem számítva, 141 millió 800 ezer frtot tesznek körülbelül, a rendes bevételek pedig az imént említett összegek levonása után 159 millió 971 ezer frtot. Ezek után az 1870 és 71 ki költségvetések közt tett összehasonlítást. Az 1871-iki budget mind a bevételek, mind a kiadások rovatában na­gyobb az előbbi évinél. Az 1871-iki költségvetéshez hozzászámítva azon póthiteleket, melyek törvényhozásilag az év folytában megszavaztattak a kiadások rovata 133 millió 216 ezer forintot tesz kerek számban; ezen költséghez a közös ügyi költségnek Magyarország­ra eső részét természetesen hozzá nem számítva, miután az összehasonlítás csak így történhetik helyesen, a­mennyiben ezen tétel az 1871-iki költ­ségvetésben még nincs megállapítva. Az 1871-iki költségvetés 141 millió 800 ezer­ért kiadást mutat fel, tehát 8,640,000 írttal többet a kiadások rovatában. E többletből körülbe­lül a múlt évben a tiszti fizetések felemelésére megszavazott 200,000 írtnak levonása után a fize­tések és lakbérfelemelésre 748,000 írt esik. A pénzügybizottság által javaslott összege­ket a fölemelési összeg számítás alapjául fölvé­­vén, 114.000 frtot levonván a fizetések és lakbé­rek felemelésére, 630.000 frt esik újabb szervez­kedésre az 1871-iki többletből. Föl vannak véve 2.183.000 frt kiadásokból viszont a pénzügymi­nisztériumot illető 1.113.000 frt, a közmunka mi­nisztériumot 102.000 frt, a posta és távírdákra 476.000 frt, a vallásügyi minisztériumra 296.000 frt. A 8.616.000 frta menő kiadási többlet fő ösz­­szegét beleszámítva és egyes tárczákra felosztva a 8.616.000 forint, a pénzügyminisztériumra esik 4.600.000 frt; és itt fölhozhatók a nagyobb téte­lek : kataszerra 143.000 frt, tiszti fizetések föl­emelésére ; 537.000 frt, egyenes adók kezelési költségére 256.000 frt, a jövedékek kezelési és műveleti költségére, a­mely többlet ismét compen­­satioját megleli a fedezetben, 1.800.000 frt, az állami vagyonra 870,000 frt. E rovat többlete ki­egyenlítést talál ismét a fedezetben, a­mi szintén compensálja magát; a kincstári utalványokra, me­lyek talán ily nagy összeget nem fognak föl­emészteni 894,000 frt. És így azon összegek levonása után, a­me­lyek a fedezetből is kielégítéseket nyerik, ezen 8.600.000 frtból a pénzügyminisztériumra eső 4 600.000 frt sajátlag 2.000.000 frtra olvad le. A többi tárczáknál a többlet a következő : a köz­­munkaminisztériumnál 1.090.000 frt; ebből az utak fentartásra 1 millió frt ; a többlet a tavakhoz ké­pest a földművelési minisztériumnál körülbelül 1.350.000 frt, mely nagyrészt a posta és a távir­­dának kiterjesztésére és helyesebb berendezésére szolgál; a belügyminisztériumnál 400.000 frt; a vallásü­gyminisztériumnál 240.000 frt ; a honvédel­mi minisztériumnál körülbelül 500.000 ; az igaz­ságügyéré 160.000 frt; az országgyűlés költségei 300.000 frt ; a számszékéi 70.000 frt többlet; Fiume, mint új fedezet 80.000 frt. A többletek­nek egyéb részei jelentéktelen összegekre rúgnak. A bevételekre áttérve a 71-iki költségvetés­nek 159.971,000 frtnyi fedezetével szemben a 70-iki fedezet volt 171,700,000 frt, tehát 12 mil­lió 200 ezer frttal haladja meg a 71-iki előirány­zat az 1870 ik évi fedezet. Ezen 12,200,000 frt többletből egyenes adókra esik 2.184,000 frt; ille­tékre 2.220,000 frt; jövedékre 5.556,000 frt; állam­vagyon 1.100,000 frt. A földm. minisztériumnak posta és távírdája 1.000,000 frt. Ha már most a kiadásokkal a többletet összehasonlítjuk, azt tapasztaljuk, hogy a jövedelemnek 12.200,000 frt többlete 3.600,000 frttal haladja meg az 1871-évi kiadások rovatában kimutatott a múlt évihez képest mutatkozó 8,600,000 forintot. Ez összegek azt eredményezik, hogy míg az 1870-iki államköltségvetésben a közösügyi quó­­tára körülbelül 14 72 millió maradt, úgy az 1871 iki költségvetésben a rendes kiadásokat le­vonván a rendes jövedelmekből, maradna 18 millió 100 ezer frt. Miután tavaly 185.000 frt szerepelt mint jö­vedelem, az összes kiadásból az összehasonlításnál nem felejtendő ki számításból. Továbbá­ a kiadá­soknak egy rovata van, mely még betöltetlen és mely a kiadásokat növeli, és ez azon összeg, me­lyet a már megnyitott állami vasutak befektetett tőkéi után fizetendő 7% kamatra rá kell fizetni, mert e vasutak üzleti bevétel és feleslege csak 12,95,400 frtot tesz ki. Ezen állami vasutak üzleti bevétele nem futván ki azon összeget, valószínű­leg egy pár 100 ezer frt vagy több lesz ráfize­tendő. Ha ezt figyelembe vesszük, még­is közel 177 millióra tehető azon összeg, mely közösügyi költségekre ezen költségvetésből fennmarad, tehát körülbelül 3 millióval több, mint a­mennyi ma­radt az 1871-ki költségvetésben. A rendkívüli kiadások, a rendkívüli bevéte­lekkel összehasonlítva, azt mutatják, hogy míg 1870-ben a rendkívüli kiadások rovata 42 millió 270 ezer írttal szerepelt, a rendkívüli bevételeké pedig 36,540,000 írttal, a qvótán kívül 1870 ben volt tehát a rendkívüliek között 5,750,000 forint hiány. Az 1871-iki államköltségvetés a rendkí­­vüeliekre még tetemes­ összegeket vesz fel, mint melyeket tartalmazott; az 1870-iki a kiadások ro­vata alatt 42 millió 226.000, a bevételek rovata alatt 39 millió 382 ezer frtot tartalmaz, tehát 2.844.000 frt azon hiány, melyet a rendkívüli bevéte­leket a rendkívüli kiadásokból levonva, az állam­nak fedeznie kell; tehát ismét körülbelől 3 millió­val kevesebb hiány, mint mutatkozott az 1870 -i költségvetésben. Hogy ha felvesszük, mit ma az összehason­lításnál felvenni kell, ha az 1871-diki közösügyi qvóta ugyanaz lesz, mint volt 1870-ben: az 1870- iki esztendőben mutatkozott 15 millió defic­it kö­rülbelül 6 millióval lejebb és így 9 millióra száll. Simonyi Ernő másfél­­óráig tartó beszédje ele­jén megjegyzi, hogy az alkotmányos élet 5-ik évére már a költségvetést ideje­korán be lehetett volna nyújtani. De a költségvetés kulcsa, a sum­­mázat, még e pillanatban sincs előterjesztve. A budget idejében való beadására nemcsak az ellen­zék, hanem Deák Ferencz is adott be határozati javaslatot, de a ház egyiket sem tárgyalta. Ezután következő határozati javasla­tot nyúj be : „Tekintve, hogy a jelen kormány a helyett, hogy az országnak az 1867. 12. t. czikk által megcsonkított jogait visszaszerezni iparkodnék, a még fenmaradottakat is ismételve megszorítani nem késlekedik, s ez után az ország biztonságát és léterét is koczkáztatja; tekintve továbbá, hogy midőn közjogilag ily lealázó és veszélyes helyzet­be jutatja az országot, ugyanakkor a beligazgatás és a reformok terén a szabadság, egyenlőség és haladás elveivel ellenkező irányt követ; tekintve végre, hogy pénzügyi szempontból is a józan és elő­relátó gazdálkodás, a költségeknek a jövedelemfor­­rásokhozi mérése és az adózók lehető kímélése he­lyett a meddő kiadásokat és adósságokat­ évről év­re szaporítja , mondja ki határozatilag a ház, hogy az ország vagyonának kezelését a jelen miniszté­riumra tovább is bízni nem tartván az ország ér­dekeivel megegyezőnek, az általa előterjesztett költségvetést a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadja. (Helyeslés a szélső­balon.) A költségvetés tárgyalása alkalmából szóló alkalmat vesz magának a kormány egész politikai eljárását szemle alá venni, s a külpolitikát is rész­letesen fölhozni, így több okmányt olvas föl a „vöröskönyv“-ből melyekből kitűnik, hogy gróf Beust a jelenleg folyó háború indokáról mindig azt irta a követeknek, hogy arra semmi fontos súlyt nem kell fektetni, stb. Az „Alispánság“ nógrádi fajtája. Motto: Addig úszik a tök a vizen, mig elmerül. Én ugyan még soha sem láttam tököt a vi­zen addig „úszni, mig elmerül“, és úgy látszik e példa beszéd „tök fejek“ elnevezés után fedez­tetett fel, menynyiben valamely raffinirozott caput sok nem szabados dolgok mivelése alatt, közbe közbe oly kirívó ostobaságokat is visz véghez, mi­

Next