Ellenőr, 1871. január (3. évfolyam, 108-138. szám)
1871-01-22 / 129. szám
Előfizetési árak: Egész érts . : 20 ft. — kr. Évnegyedre . . 6 ft. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra 1 , 80 . Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Fenten, bálvány-utcza 4. szám, 1. emelet. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 129. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn ■ finnepre következő napon. A lapot illető reklamátiók Legrédy testvérek Irodájába (Saas-utcaa 24. am.) intézendők. Vasárnap, január 22. 1871. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri | A nyilt tér egy petit sora 30 kr. beigtatásáért . . . 10 kr. | Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pestem, kétsas-utcza 14. mxám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadó hivatalában kétsasutcza 14. sz., Légrády testvérek nyomdájában Pest 2 sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki Irodájában Pest, arany kéz utcza 5. szám. III. évfolyam. A szent részvét nevében. Francziaország nyomorának enyhítésére intézett adakozások. (Harmadik gyűjtés.) frt.kr. A múlt kimutatás összege 41 frank, 2 ar., 4 frt, 3 db 1/l frtos ezüstben és . . 1915.89 Hajdú-Böszörményben házszentelés alkalmával Fazekas Gábor urnál összegyűlt (beküldötte Lengyel Imre főhadnagy) ..........................................................90.30 Az új német császár. A táviratok, melyek eddig „Vilmos királytól Auguszta királynénak“ czim alatt érkeztek Versaillesból Berlinbe, tegnap óta czim tekintetében megváltoztak. Tegnap óta nem Vilmos a király küld többé táviratokat Auguszta a királynéhoz, hanem Vilmos a császár Auguszta császárnéhoz.. Vilmos porosz király Németország császárjává lön. A proklamatiót, melyben Vilmos magát Németország császárává kikiáltja, közöltük tegnap; a porosz képviselőház feliratát, melyet ez alkalomból uj császárjához intézett, közöljük ma. Nevezetes két okmány, mely megérdemli, hogy elolvastassék. „A német fejedelmek és a szabad városok azon felszólítást intézték hozzánk, hogy a német birodalom visszaállításával a hatvan évnél tovább nyugodó császári méltóságot megújítsuk és elfogadjuk“ — szól a proklamatió. És Vilmos, engedve e felszólításnak, elfogadta a császári méltóságot — nem azért, hogy új császárságot alapítson, hanem, hogy megújítsa a hajdanit. A szabadelvűség nem nagy gyönyörét leli benne, a nép jogainak tiszteletben tartására pedig nem a legjobb jel, hogy Vilmos király elégségesnek tartja csupán a német fejedelmek és szabad városok kivonatára hivatkozni, míg magáról a a népről, a népképviseletekről egy szóval sem emlékezik meg. Hogy is emlékezhetnék ? Hisz még Bajorországban a törvényes testület nem is nyilatkozott afelett, várjon Vilmos porosz királyt hajlandó-e elismerni Németország császárjául az eléje terjesztett szerződések alapján, vagy nem. Egy jelentékeny része a területnek, mely jövőben a német császárságot képezni lenne hivatva, még ki sem jelenté a császárság elfogadása iránti szándékát, mikép lehetne tehát Vilmos királynak a német nemzet kívánatára hivatkozni, midőn e kívánat csak részben, de az egész nemzetet illetőleg még mindeddig nem nyilvánult. Bizony komédia ez, nem egyéb. A képviseletek elé terjesztik a szerződéseket, a császárság elfogadásának föltételeit, hogy tanácskozzanak felette, és mielőtt a tanácskozások eredménye törvényes határozat alakjában létre jöhetett volna, a császárság kikiáltásával már előre eldöntetett az ügy. Azt úgyis lehetett előre tudni, hogy Bajorország szava, bármilyen legyen az, nem fogja megváltoztatni a porosz király szándékát, de sokkal őszintébben cselekszik a porosz király, ha hatalmára támaszkodva egyszerűen kikiáltja magát császárnak, mit sem törődve azzal, tetszik-e az valakinek vagy nem, mintegy az alkotmányosság álarczát felöltve a népekre bízza a császárság kérdésének eldöntését és mégis a népek ezen eldöntési jogát legkevésbé sem tiszteli. Vagy talán annyira sürgető volt a császári czím fölvétele, hogy azzal nem lehetett tovább várakozni ? Épen az ellenkezőt tartjuk. Németország egysége biztosítva van, igaz, de ezen egység , esőleg még nem teljes. Az egyes német államoknak különböző államszerződések szolgálnak alapul; az egyes német államoknak egymástól eltérő jogaik vannak; egyiknek egy, másiknak más a kiváltsága. Németország külsőleg tökéletesen egységes államot tüntet föl, de belsőleg ez államból még hiányzik az egység . Németország egy újonnan fölépült ház, melynek belseje még rendezésre vár és igy előbb a rendet és az egységet kellett volna helyreállítani s csak azután kerülhetett volna a sor a császári czim kitűzésére. A proklamátió egyébiránt nem fukar a frázisokban, ígéri a nép jogainak megőrzését, a béke fentartását és az ország függetlenségének támogatását. A frázisok talán hatnának is, ha nem épen most hallanék azokat, most, midőn a szólásszabadság jogát gyakorolni akarók elfogatnak, midőn a béke helyreállítása helyett a háború végtelenségig való folytatására látunk összeműködni minden törekvést. A puszta szavaknak, melyek a versaillesi főhadiszállásról jönnek, s melyek a legnagyobb ellentétben állanak a tényekkel, nem sok hitele lehet most a német nemzet előtt is, ha azt akarja Vilmos császár, hogy a német nemzet — „régi dicsőségének eme jelvénye alatt“ — boldogságot reméljen hazája számára, úgy e szavaknak mindenek előtt hitelt kell szerezni tettek által. Ha elvetette Vilmos a királyi czímet, úgy küldje utána azt a politikai rendszert is, melyet eddig az egység megalakulására irányzott főtörekvés kisebb nagyobb mértékben talán indokolt s melyet véletlenül siker is követett, de melyet ezután is folytatni — hatalmának és dicsőségének növekedése daczára — csak a császárság koczkáztatásával lehetne. A VI. osztálybeli tárgyalásról tegnap irt értesítésünket illetőleg Deáky Lajos úr ma kijelentette, hogy ő nem szavazott. Nekünk semmi jogunk a Deáky úr szavában kételkedni, de másrészről nem áll jogunkban azon barátaink szavában sem kételkedni, kik ugyanazon osztály tagjai és az ellenkezőt állítják. A jogászok és a Gott erhalte. Tegnap este érkezett hozzánk a következő nyilatkozat. A „Hon" és „Ellenőr" január 20 ik reggeli számában czikkek jelentek meg, melyek a „Tartsd meg Isten" eljátszása alkalmából a jogászbálon, a fővárosi összes, de különösen, a joghallgató ifjúságot a hazafiatlanság nehéz vádjával sújtják. Első szavunk a vád ellen, hogy az, amennyiben vád, nem az összes ifjúság, hanem csupán mi ránk nehezedik, mint akik az egész bál felett korlátlanul rendelkeztünk. De a vádat mi is visszautasítjuk. Ha magyar királyi hymnus lenne, és akkor fogadtuk volna e hymnussal a királyt, csupán akkor érdemelnénk a tüntetés miatt szemrehányást. De miután magyar királyi hymnus nincs, legmagasabb vendégünket, ki megtisztelt, ama családi hymnussal fogadtuk, mely nem csak ama szomorú években nyerte jelentőségét, hanem ugyanazzal tiszteltetek meg a magyar király azokban az időkben is, midőn a 48-iki uj nerát helybenhagyásával betetőzte és mikor az utóbbi koronázás alkalmával szentesítette a visszaállított alkotmányt. Ennélfogva minden pártszemponttól eltekintve nem tekinthetjük egyébnek a támadást, mint meggondolatlan méltatlanságnak, melyet ezennel ünnepélyesen visszautasitunk. Pesten január hó 20-án 1871. A bizottmány Scitovszky János e. i. bálelnök. Ifjú Kovács István e. i. bál-alelnök. Gr. Cziráky Béla e. i. bálbizottmányi pénztárnok. Gajzágó Manó ellenőr, Maixner Emil jegyző, gr. Haller János jegyző, Omaszta Gyula, ifj. Darányi Ignácz, Beöthy Zsolt, Szilágyi Emil, Szerb György, Végh József, Meskó László, Miklós László, Suhajda István, Hajnik Béla, Kán Béla, Gajáry Ödön. Ma pedig vettük a következő határozatot: Az egyetemi joghallgató ifjúság tiltakozása. A pesti m. k. t. egyetem joghallgató ifjúsága ezennel ünnepélyesen tiltakozik azon, néhány lapban is megjelent föltevés ellen, mintha helyeslésével történt volna, hogy az 1871 ki jogászbálon megjelent magyar király a szomorú emlékű „Gott erhalte" osztrák néphymnussal fogadtatott. Ezen nemzetietlen tettért az összes ifjúságra szórt súlyos vádakat egyedül a kiküldött bálbizottmányra (kivéve azon négy b. tagot, névszerint: Végh Arthur, Mattyók Bencze, Kürthy Lajos és Beniczky Gézát, kik már e részben tiltakoztak is az Ellenőr 128-ik számában) hárítja és teszi a közvélemény előtt felelőssé, — a maga részéről pedig az 1871-ik évi január 21-én tartott gyűlésnek egyhangú határozata szerint az illető bálbizottmánynak ezen, az összes ifjúság meggyőződésével, hazafias lelkesedésével és nemzeti önérzetével ellenkező tettéért bizalmatlanságot szavaz. Mely határozatnak végrehajtására s hírlapokbani közzé tételére alulírott háromtagú bizottságot választotta meg. Kelt Pesten, 1871 jan. 21-én. Az egyetemi joghallgató ifjúság nevében a kiküldött bizottság Szigethy Sándor, Markovics Sándor, Beniczky Árpád. * A fennebbi nyilatkozatok elsőjéhez feleslegessé s így elhallgathatóvá tett minden commentárt a második. Nem is folytatom tehát a kérdés e részbeni vitatását, s valódi örömmel veszem tudomásul a jogászok mai nagy gyűlésének hazafias tiltakozását saját felháborodásom átalános kifejezései ellenében is. Azon számvevő jezsuitaság septemvirális udvaronczságát azonban, mely e farsangi idétlenség nemzetsértő eszméjét sugallá engedelmes kisdedeinek, figyelmeztetem , hogy máskor gondolja meg atyai ötleteinek következményeit, mert különben épen az által idéz elő kellemetlenséget, saját kárára is, amit legnyereségesebb hizelgés gyanánt tervezett. Tanulják meg már egyszer valahára, hogy egy önérzetteljes nemzet királya iránt nem a szolgaiság kegyleső görnyedezésében, hanem a férfiasság méltóságos meghajlásában szokott nyilatkozni azon valódi hódolat, melyre büszke lehet mindkét fél, s biztosan számíthat, jó mint rosz időben, a becsületes hatalom. Csornátony, nők, csak „tökfőktől telnek ki. Na már ekkor csakugyan kezd a „tök a vizen úszni s merülni.“ A földi tökön ab origine lyuk sem lévén, azt a rothadás idézi elő, míg a vállak felett pöffeszkedő, vagy ármánykodón, a gyakori bántódást szenvedő közérzület üti az elmerítő lyukat. Nógrád megye jámbor bizottmányi közönséges tiszti karának nagy része, párt különbség nélkül összedugott fővel variálgatja a fentebbi themát, s régóta veti a rostát, sőt ha vizeink befagyva nem lennének, tán tököt is eresztene a vízbe a végből, vájjon el fog-e , merüld ? Neki neki is keseredik egy két bátor férfiú, hogy ő a vértezett lovagot le álcrázza. Hja! „Gondolá, de nem mondott a szája." Fene dolog az a hatalom. Ha azt valahogy gép által lehetne kezeltetni, úgy, hogy annak a kezelése szaktudományt képezne, legott boldog lenne a társadalom. De igy, ember kezében! Ki tudja hogy a sógorom fián vagy a nagy néném öcscsén nem boszulná-e meg ? bizony én egy szót sem szólok. Mindenik azt mondja, beszéljen más. Magam is azon félig bátor férfiak közé tartozom, aki jobb szeretem, ha az újságba kiírhatom, mintha szemtől szembe kellene megmondani. Kegyes engedelméből tehát megyém első alispánja, azt kérdem öntől, így a farsang elején, hogy meddig tánczoltat még bennünket mephistofelesi symfoniáinál ? Lekottázunk néhányat, melynek eredetijét a Brodtman-féle országlás idejében is hiába keresnénk. Ide figyeljenek édes hazám alkotmányos első alispánjai! Már minálunk az első alispán mint tisztán közigazgatási főnök, a megyei törvényszéknek — melynek nem ő az elnöke — szóló hivatalos leveleket feltörögeti, sjelentés tétel mellett f uházzal ellátva küldi át a törvényszéki elnöknek. Figaró itt, Figaró ott. Törvényszéki ülnököknek rendeletet küld egyes esetekben, hogy a referádusokban levő valamely per állásáról „rögtön személyes" jelentést tegyen, és ez által a bírói függetlenség különben is náthás orrára keményen reákoppant. Megváltoztatni törvényszéki végzéseket, hol dologi elintézés miatt törvényszéki ülnök lett kiküldve, s e helyett egy kukta hivatalnok fiát küldeni ki . Egyenesen a törvényszékhez szólott váltótörvényszéki végrehajtást szolgabirónak küldeni ki, hogy mig ez illetékes helyére visszaküldi, addig az adós az ő kedves feleségére ruházza vagyonát. Egyetlen törvényszéki jegyzőt „további rendeleteig" magához a poltiumba rendelni, hogy ez alatt 7—800 db elintézett peres ügyben hozott végzés aláiratlanul heverjen; avagy küldöttségeket nevezni ki még oly ügyben is, mely törvényszékileg a felek teljes megelégedésére elintéztetett, mindez itt megjárja, persze, többnyire spiczli besúgás után. A főszolgabiráknak a községek bíráival a közmunkák felett tett computusának feltétlenül nem hinni s a munkálatot nem a hová dukál, a számvevőszékhez áttenni, hanem titokban a bírákat berendelni s inzuirálni, vájjon a bíró a főszolgabíróval nem colludált és ezt két éven át ismételni: az ilyen nálunk megjárja; azt hiszszük már-már, hogy az alkotmányosság kémkedés nélkül fenn sem állhat; s hogy szükség azt hinni, miszerint főszolgabíróink mindnyájan ahol lehet rapecapet csinálnak. Pedig hát az igének hajtogatása is van ám. Azért, hogy első alispán úr, a múlt hideg őszszel a rendelete ellenére befutott fiscalatusi egyik szobában saját alkotmányos kezeivel „öntötte" le a tüzet a kályhában, nem sok fát spórol meg, mert hát ő kegyelme a szállásán a megyeházában 10—12 kosztost tart télennyáron, választott férfiakat — mint néha néha jó magamat is ebédre hivogat, de fát ugyan még senki sem látta venni; a szakács úr is tisztviselői két szobát fűtve residenl; aztán meg a börtönfelügyelőnek nagy hamarjában a megye költségén önhatalmúlag berendezett hat szobájából három szobában, elnöki intézkedés folytán az „ismeretlen nőt" adja valaki ; erről csak fel kell tenni, hogy szereti a meleget télben, nem is sajnálná tőle senki, pedig úgy nincs a tiszti karban, mint a szakács, — de hát akkor ne kívánja, hogy a tisztviselő dideregve dolgozzék, ő meg ott melegben mulasson s ne csapja el szolgálatból a legbecsületesebb 10 éves hajdúját a megyének, azért, mert neje azon kosárba melybe az őrt állott férjének ebédet vitt, haza tértében a favágatón forgácsot szedett s a nagy hűhóval elrendelt becslés másfél krt mutatott ki; — mert hát bizon nálunk jó az a kis alkotmányos forgács is, kivált szegény embernek. És végre ily helyzetben az sem sokat ér, hogy mig első alispán ur a csendbiztosokat pandúrjaik előtt porig alázza, hogy egy vagy másik pandúrt használ kocsisnak, addig ugyanő elnöki írnokokat felváltva 4—5 hétre küld ki falusi birtokára ispánkodni, a nagy bemérésre már aljegyzőt delegálván.Mert hát hiszen jó az a spártai szigor néha ennek a rendhez szokni nem tudó magyar embernek és bizony az alkotmányosság rovására is eltűrnénk egyet - mást , de ám Lycurgus — intra muros (a megyeházon belül) nem is igen vétkezett . Hogy e vad állapotok, melyek az alkotmányos életet, az igazságkiszolgáltatást, a köztisztviselői tekintélyt, a közszemérmet szemben támadják meg — soká ne tartsanak , arra csak a megyei közönségnek pártkülönbség nélküli s önérzetteljes egy szava kell. X. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház ülése jan. 31-én. Somssieh elnök Brenneberg Mór képviselőt végleg igazoltnak jelenti be. Kérvények. Gömör és Kishont észrevételeket nyújtanak be az úrbéri viszonyok rendezéséről szóló törvényjavaslatra , továbbá előterjesztik véleményüket az italmérési jogról. Hajdú Ignácz képviselő bemutatja Nagy- Kún-Túrkeve kérvényét, melyben saját költségükön fenntartandó járásbíróságot kérnek. Luksics Bódog bemutatja Nagy János képviselő kérvényét, melyben betegsége miatt szabadságidőt kér. (Megadatik.) Zmeskál Zoltán bemutatja Oblidálovics Ignácz zsolnai építész kérvényét, melyben egy föltalált gépre segélyt kér. Buday Sándor beadja Bereg megye felvidéki járásának kérvényét, melyben a járásbíróságot Komlósra kérik helyezni. Szabó Imre bemutatja Jankovics József Zalamegye draskóczi lakosának kérvényét 1848-ban szenvedett hadi károk megtérítése iránt, továbbá Domasinec Goricsán és többek kérvényét az úrbéri, irtvány és maradványföldek megszüntetése végett. Degré Alajos beadja Vácz kérvényét, melyben a Dunapart szabályozására 29.000 frtot kérnek. Majoros István beadja Zenta város kérvényét törvényszék iránt. Interpellátiók. Horn Ede a pénzügyérhez intézi a következő interpellátiót: Áll-e a bécsi nemzeti bank azon ismételt s f. hó 18-án tartott közgyűlésén újólag felhozott állítása, miszerint 1867-ben magyar kormányférfiak lekötelezték volna magukat arra, hogy míg új törvények nem hozatnak közös egyetértéssel a bankügyben, fentartják Magyarországban a nevezett intézet egyedáruságát. Igaz-e, hogy a bécsi nemzeti bank, ámbár ténylegesen élvezi hazánkban is az egyedáruság minden előnyeit, megtagadta volna, múlt évben mind magyar fiók intézetei dotatiójának fölemelését, mind a kölcsönadást magyar állami sorsjegyekre s hogy e kettős visszautasításnak — mint elbeszéli a január hó 18-diki közgyűlés elé terjesztett igazgatói jelentés—beadott czélja csak az volt: kényszeríteni Magyarországot a bécsi nemzeti bank egyedáruságának törvény általi elismerésére. Igaz ő, mint állíttatik ugyanazon igazgatói jelentésben, hogy a téli ülésszak alatt el fog intéztetni országgyűlésileg a bankkérdés s megegyeztethető-e az ekkor elvállalt kötelezettség ama húzás-halasztási rendszerrel, minek következtében az 1869. év végén kiküldött országos bankbizottság mai napig még tárgyalásait be nem fejezte ? Mit szándékozik a kormány tenni azon ellenséges intézkedésekkel szemben, melyekkel fenyeget az érintett igazgatói jelentés azon esetre, ha — mi nagyon valószínű — a magyar országgyűlés a bécsi sommatia dactára vagy épen annak következtében e téli ülésszak alatt a bankkérdést vagy tárgyalás alá sem veszi, vagy nem a bécsi nemzeti bank kedve szerint elintézi ? Elnök jelenti, hogy a főrendiháztól üzenet érkezett, mire K. Nyári Gyula főrendiházi jegyző benyújtja az újonczozási törvényjavaslat elfogadásáról szóló jegyzőkönyvet. P. Szathmáry Károly interpellálja a honvédelmi minisztert, hogy szándékozik-e lépéseket tenni, hogy a szolgálaton kívüli fegyverviselés mind a hadseregnél, mind a honvédségnél megszüntettessék ? — Határozati javaslat. Irányi Dániel határozati javaslatot nyújt be, hogy utasítsa a képviselőház a minisztériumot, hogy törvényjavaslatot készítsen, mely szerint az államtitkári, miniszteri tanácsosi és ezekkel egyrangú, valamint az elnöki titkári állomások kivételével minden rendszeresített államhivatal előre meghatározott vizsgálat és bizonyítványok alapján az illető miniszter által kinevezett bizottmány előtt tartandó pályázat útján töltessék be, fennmaradván a miniszternek a jog, melyszerint az ajánlottak közül szabadon választhasson. A központi bizottság részéről Királyi Pál előadó a honvédelmi miniszter által beadott ötrendbeli törvényjavaslatról nyújt bejelentést. Györffy Gyula pedig benyújtja három osztály részéről a különvéleményt a honvédlovasságról szóló törvényjavaslatra nézve. Napirend: Az 1871-iki költségvetés. Széll Kálmán pénzügyi bizottsági előadó indokolja e bizottság álláspontját és vezérelveit a költségvetéssel szemközt. A bizottság már az átalános jelentésbe is belefoglalta az államkölcsönök, szellődézsmaváltság,vasúti kölcsön és sorjegykölcsönről szóló tételeket,melyek az eddigi költségvetésekben elő nem fordultak, de a rendes bevételek és kiadások összehasonlításánál e tételek az összevetés és összehasonlításból kihagyandók. Ezen tételek körülbelül 6.145.000 írtra rúgnak a rendes kiadások közt. A bevétel, a szőlődézsma váltság, sorsjegykölcsön 8.299.000 frt, az államvasút tiszta jövedelme kitesz 1.295.000 frtot. Ezen összegek tehát körülbelül 9.594.000 frt erejéig a bevételekből levonandók, minek következtében, ha az említett 6 millió 145.000 frt kiadások előirányzatából levonatik, marad a miniszteri előterjesztéshez képest 143,440,135 frt mint előirányzott kiadási összeg. Azon törlesztések után, melyeket a pénzügyi bizottság a háznak ajánlatba hoz, marad 141 millió 532 ezer frt összeg. Miután azonban a pénzügyi bizottság törlesztései között foglaltatik egy tétel, mely a törlesztések közé tulajdonképen nem számítható, miután annak függőben tartását indítványozta a pénzügyi bizottság és csakis e miatt helyezte a levonások közzé. Ezen tétel a honvédterületi parancsnokságok számára előirányzott költség 273.000 frt és a közügyek költségének Magyarországra eső részletét ide nem számítva, 141 millió 800 ezer frtot tesznek körülbelül, a rendes bevételek pedig az imént említett összegek levonása után 159 millió 971 ezer frtot. Ezek után az 1870 és 71 ki költségvetések közt tett összehasonlítást. Az 1871-iki budget mind a bevételek, mind a kiadások rovatában nagyobb az előbbi évinél. Az 1871-iki költségvetéshez hozzászámítva azon póthiteleket, melyek törvényhozásilag az év folytában megszavaztattak a kiadások rovata 133 millió 216 ezer forintot tesz kerek számban; ezen költséghez a közös ügyi költségnek Magyarországra eső részét természetesen hozzá nem számítva, miután az összehasonlítás csak így történhetik helyesen, amennyiben ezen tétel az 1871-iki költségvetésben még nincs megállapítva. Az 1871-iki költségvetés 141 millió 800 ezerért kiadást mutat fel, tehát 8,640,000 írttal többet a kiadások rovatában. E többletből körülbelül a múlt évben a tiszti fizetések felemelésére megszavazott 200,000 írtnak levonása után a fizetések és lakbérfelemelésre 748,000 írt esik. A pénzügybizottság által javaslott összegeket a fölemelési összeg számítás alapjául fölvévén, 114.000 frtot levonván a fizetések és lakbérek felemelésére, 630.000 frt esik újabb szervezkedésre az 1871-iki többletből. Föl vannak véve 2.183.000 frt kiadásokból viszont a pénzügyminisztériumot illető 1.113.000 frt, a közmunka minisztériumot 102.000 frt, a posta és távírdákra 476.000 frt, a vallásügyi minisztériumra 296.000 frt. A 8.616.000 frta menő kiadási többlet fő öszszegét beleszámítva és egyes tárczákra felosztva a 8.616.000 forint, a pénzügyminisztériumra esik 4.600.000 frt; és itt fölhozhatók a nagyobb tételek : kataszerra 143.000 frt, tiszti fizetések fölemelésére ; 537.000 frt, egyenes adók kezelési költségére 256.000 frt, a jövedékek kezelési és műveleti költségére, amely többlet ismét compensatioját megleli a fedezetben, 1.800.000 frt, az állami vagyonra 870,000 frt. E rovat többlete kiegyenlítést talál ismét a fedezetben, ami szintén compensálja magát; a kincstári utalványokra, melyek talán ily nagy összeget nem fognak fölemészteni 894,000 frt. És így azon összegek levonása után, amelyek a fedezetből is kielégítéseket nyerik, ezen 8.600.000 frtból a pénzügyminisztériumra eső 4 600.000 frt sajátlag 2.000.000 frtra olvad le. A többi tárczáknál a többlet a következő : a közmunkaminisztériumnál 1.090.000 frt; ebből az utak fentartásra 1 millió frt ; a többlet a tavakhoz képest a földművelési minisztériumnál körülbelül 1.350.000 frt, mely nagyrészt a posta és a távirdának kiterjesztésére és helyesebb berendezésére szolgál; a belügyminisztériumnál 400.000 frt; a vallásügyminisztériumnál 240.000 frt ; a honvédelmi minisztériumnál körülbelül 500.000 ; az igazságügyéré 160.000 frt; az országgyűlés költségei 300.000 frt ; a számszékéi 70.000 frt többlet; Fiume, mint új fedezet 80.000 frt. A többleteknek egyéb részei jelentéktelen összegekre rúgnak. A bevételekre áttérve a 71-iki költségvetésnek 159.971,000 frtnyi fedezetével szemben a 70-iki fedezet volt 171,700,000 frt, tehát 12 millió 200 ezer frttal haladja meg a 71-iki előirányzat az 1870 ik évi fedezet. Ezen 12,200,000 frt többletből egyenes adókra esik 2.184,000 frt; illetékre 2.220,000 frt; jövedékre 5.556,000 frt; államvagyon 1.100,000 frt. A földm. minisztériumnak posta és távírdája 1.000,000 frt. Ha már most a kiadásokkal a többletet összehasonlítjuk, azt tapasztaljuk, hogy a jövedelemnek 12.200,000 frt többlete 3.600,000 frttal haladja meg az 1871-évi kiadások rovatában kimutatott a múlt évihez képest mutatkozó 8,600,000 forintot. Ez összegek azt eredményezik, hogy míg az 1870-iki államköltségvetésben a közösügyi quótára körülbelül 14 72 millió maradt, úgy az 1871 iki költségvetésben a rendes kiadásokat levonván a rendes jövedelmekből, maradna 18 millió 100 ezer frt. Miután tavaly 185.000 frt szerepelt mint jövedelem, az összes kiadásból az összehasonlításnál nem felejtendő ki számításból. Továbbá a kiadásoknak egy rovata van, mely még betöltetlen és mely a kiadásokat növeli, és ez azon összeg, melyet a már megnyitott állami vasutak befektetett tőkéi után fizetendő 7% kamatra rá kell fizetni, mert e vasutak üzleti bevétel és feleslege csak 12,95,400 frtot tesz ki. Ezen állami vasutak üzleti bevétele nem futván ki azon összeget, valószínűleg egy pár 100 ezer frt vagy több lesz ráfizetendő. Ha ezt figyelembe vesszük, mégis közel 177 millióra tehető azon összeg, mely közösügyi költségekre ezen költségvetésből fennmarad, tehát körülbelül 3 millióval több, mint amennyi maradt az 1871-ki költségvetésben. A rendkívüli kiadások, a rendkívüli bevételekkel összehasonlítva, azt mutatják, hogy míg 1870-ben a rendkívüli kiadások rovata 42 millió 270 ezer írttal szerepelt, a rendkívüli bevételeké pedig 36,540,000 írttal, a qvótán kívül 1870 ben volt tehát a rendkívüliek között 5,750,000 forint hiány. Az 1871-iki államköltségvetés a rendkívüeliekre még tetemes összegeket vesz fel, mint melyeket tartalmazott; az 1870-iki a kiadások rovata alatt 42 millió 226.000, a bevételek rovata alatt 39 millió 382 ezer frtot tartalmaz, tehát 2.844.000 frt azon hiány, melyet a rendkívüli bevételeket a rendkívüli kiadásokból levonva, az államnak fedeznie kell; tehát ismét körülbelől 3 millióval kevesebb hiány, mint mutatkozott az 1870 -i költségvetésben. Hogy ha felvesszük, mit ma az összehasonlításnál felvenni kell, ha az 1871-diki közösügyi qvóta ugyanaz lesz, mint volt 1870-ben: az 1870- iki esztendőben mutatkozott 15 millió deficit körülbelül 6 millióval lejebb és így 9 millióra száll. Simonyi Ernő másfélóráig tartó beszédje elején megjegyzi, hogy az alkotmányos élet 5-ik évére már a költségvetést idejekorán be lehetett volna nyújtani. De a költségvetés kulcsa, a summázat, még e pillanatban sincs előterjesztve. A budget idejében való beadására nemcsak az ellenzék, hanem Deák Ferencz is adott be határozati javaslatot, de a ház egyiket sem tárgyalta. Ezután következő határozati javaslatot nyúj be : „Tekintve, hogy a jelen kormány a helyett, hogy az országnak az 1867. 12. t. czikk által megcsonkított jogait visszaszerezni iparkodnék, a még fenmaradottakat is ismételve megszorítani nem késlekedik, s ez után az ország biztonságát és léterét is koczkáztatja; tekintve továbbá, hogy midőn közjogilag ily lealázó és veszélyes helyzetbe jutatja az országot, ugyanakkor a beligazgatás és a reformok terén a szabadság, egyenlőség és haladás elveivel ellenkező irányt követ; tekintve végre, hogy pénzügyi szempontból is a józan és előrelátó gazdálkodás, a költségeknek a jövedelemforrásokhozi mérése és az adózók lehető kímélése helyett a meddő kiadásokat és adósságokat évről évre szaporítja , mondja ki határozatilag a ház, hogy az ország vagyonának kezelését a jelen minisztériumra tovább is bízni nem tartván az ország érdekeivel megegyezőnek, az általa előterjesztett költségvetést a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadja. (Helyeslés a szélsőbalon.) A költségvetés tárgyalása alkalmából szóló alkalmat vesz magának a kormány egész politikai eljárását szemle alá venni, s a külpolitikát is részletesen fölhozni, így több okmányt olvas föl a „vöröskönyv“-ből melyekből kitűnik, hogy gróf Beust a jelenleg folyó háború indokáról mindig azt irta a követeknek, hogy arra semmi fontos súlyt nem kell fektetni, stb. Az „Alispánság“ nógrádi fajtája. Motto: Addig úszik a tök a vizen, mig elmerül. Én ugyan még soha sem láttam tököt a vizen addig „úszni, mig elmerül“, és úgy látszik e példa beszéd „tök fejek“ elnevezés után fedeztetett fel, menynyiben valamely raffinirozott caput sok nem szabados dolgok mivelése alatt, közbe közbe oly kirívó ostobaságokat is visz véghez, mi