Ellenőr, 1871. január (3. évfolyam, 108-138. szám)
1871-01-29 / 136. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 ft. — kr. I Évnegyedre . . 5 ft. — kr. Félévre . . . 10 „ —• „ Egy hónapra . 1 „ 80 9 Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: . Pesten, bélvány-utcza 4. szám, 1. emelet. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesités a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 136. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn a finnepre kikzetkező napon. A lapot illető roclamádók Légrády testvérek Irodájába (2 eas-utema M. es.) intézendők. Vasárnap, január 29. 1871. Hirdetési dijak: Tirhasáhoe petit eor egyszeri | A nyilt tér egy petit sora 30 kr. beigtatásáért . . . . 10 kr. | Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pestem» kétsasutcsa 14. szám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadó-hivataliban kétsas utcza 14. sz., Légridy testvérek nyomdájában Pest 2 sas utcza 24. sz. és Naschits J. ügynöki irodájában Pest, arany kés utcza 5. szám. III. évfolyam. Hajnald érsek és a nemzetiségi kérdés. I. Hajnald kalocsai érsek a delegatiónak külügyi vitájában egy jelentékeny beszédben támadta meg Beust külügyért, miért nem szólalt fel Róma elfoglalása ellen. Kötelessége lett volna ez — úgymond — saját birodalmunk és országunk létjogának érdekében. A tisztelt szónok szerint mi compromittáltuk jogosultságunkat a nemzetiségi törekvések ellenében a történelmi positiv birtokjogra s a nemzetközi jogra hivatkozni ez által, hogy nem szólalt fel diplomatiánk Róma elfoglalása ellen, mert szerinte „a pápai birtok foglalására jogos itt egyik főczimül az úgynevezett nemzeti jog tűnik fel. A nemzetiségi politikának tette vala a pápai birtok elfoglalása.“ Hajnald érsek oly tekintélyes egyéniség; a tárgy, melyről szólt, oly fontos, a tetszés, melylyel beszédének ezen része is a delegátióban fogadtatott, oly megdöbbentő jelenség, hogy szükségesnek tartom megkísérteni annak kimutatását, hogy a tisztelt szónok hamis alapra fektetvén okoskodását, alaptalanok mindazon nagy horderejű következtetések, melyekből rakta fel ékes szónoklatának mesterséges épületét. Legyen szabad ideigtatni mindenekelőtt beszédének illető részét. „Óhajtottam volna pedig én ily felszólalást nagyon fontos okoknál fogva, melyek a mi birodalmunknak és országunknak létjogával elvi öszszeköttetésben állnak. Hogyha figyelmesen lapozgatjuk a vörös könyvet, több ízben fel fogjuk találni, hogy a pápai birtok foglalására jogosító egyik főczímül az úgynevezett nemzeti jog tűnik fel. A nemzetiségi hódítva egységesítő politikának tette való a pápai birtok elfoglalása. Én talán nem értek hozzá, de úgy gondolom, hogy ezen nemzetiségi hódító politikának a történelmileg kifejtett pozitív birtokjog átellenében nincsen jogosultsága. Az ily nemzetiségi politikának elvét Európa nemzetközi életébe beültetni és azt foganatosítani akarni, egyrészről a nemzetiségeknek az egyes országokban tarka vegyülete miatt nagy képtelenség, másrészről a legerőszakosabb igazságtalanság volna. És ha valahol fönnáll valamint a jog, úgy a kötelesség is ezen politika jogosultságát tagadni, annak gyakorlati téren következetes alkalmazása ellen tiltakozni, fennáll az különösen nálunk, kiknek valamint birodalmi, úgy országos léte azon nemzetiségi politika jogosultságának tettleges negatiója; fönnáll minálunk, kiknek birodalmi, országos léte azonnal megszűnik jogos lenni, sőt szüntelen jogos támadásoknak lesz kitéve, amint ezen politikának jogosultsága elismertetik. (Élénk helyeslés.) Külföldön ezen politikát mindenütt üdvözölni, megtapsolni, mint gyakran szoktuk, annyit tesz, mint a kést köszörülni, melylyel előbb-utóbb tulajdon nyakunk szegessék, mert azon szeretetreméltó naiv következetlenség előtt, melylyel egyrészről ily elvet máshol mindenütt : az olasznál, a németnél átalános érvényűnek ismerünk el, és alkalmaztatni akarunk, nálunk pedig annak alkalmazása ellen önérdekből tiltakozunk, nem fog meghajolni azon benső szükségesség, melynél fogva a miáltalunk felállított és kikürtölt vagy legalább hallgatag elfogadott elvek és eszmék előbbutóbb valósulni sietnek. Van pedig a mondottaknak nagy practikus jelentősége ránk nézve is. Mert ha igaz, amint kétségtelen az, hogy: „historia est magistra vitae“ ki az, ki az utolsó évtizedeknek véres történetéből megtanulván mindent lehetségesnek hinni, lehetetlennek tartja, hogy talán az európai viszonyoknak a magyar-osztrák birodalomra nézve kedvezőtlen vagy épen ellenséges alakulásánál fogva maholnap talán ellenünk szövetkezett hatalmasságokkal álljunk szemközt, és a most Rómában alkalmazásba jött nemzetiségi politika ellenében azon véderőn kívül, melyet seregünk vitézségében és népünknek hazafias lelkesedésében bízunk, a nemzetközi jogra is — mert hiszen ez nem hiába létezik — és ha egyes esetekben már helyettesítve van az ököljog által, mégis, hogy mindenkorra helyettesítve legyen, ezt elvileg el nem fogadhatom, — mondom, a nemzetközi jognak védelmére hivatkozni kényszerüljünk. És épen akkorra szeretném fentartani nemzetemnek és hazámnak jogát minden benső nemzetiségi fondorlatok, minden kívülről jövő birtokcsonkítási törekvések ellenében tiltakozni a nemzetközi viszonyokra is érvényes erkölcsi rendnek azon örök törvénye szerint: „Ne orozz!" (Nagy tetszés.) Szerettem volna fentartatni az által is, hogy ezen törvénynek a szomszéd olasz földön egy évezredes jogokkal bíró és azokat semmi czimen el nem játszott hatalmasság ellenében elkövetett sértése ellen, illető közegünk, a közös külügyminiszter által a maga idejében felszólalás történt volna. Rómának az olasz aspiratiók folytán és érdekében történt elfoglalása ellen tehátkülügyminisztériumunknak felszólalni kötelessége lett volna, nem a pápai birodalom, hanem a magyar-osztrák birodalomnak és tulajdon országunknak létjoga érdekében.“ A tisztelt szónok nem tesz különbséget azon két nagyon eltérő értelmezés közt, mely külföldön és nálunk a nemzetiség, nemzeti jog, nemzetiségi politika kitételeknek adatik. Ezen kitételek alatt egészen mást értenek külföldön, mint nálunk. Azt értik ott, hogy minden népnek joga van állami önállóságát, szabadságát, függetlenségét fentartani, s ha elnyomatott, visszaszerezni. Értik alatta azt, hogy a lengyeleknek joguk van Lengyelországot helyreállítani; értették a magyar forradalom után azt, hogy a magyaroknak joguk van szabadságuk és alkotmányuk visszaadását követelni; értik azt, hogy a németeknek joguk van megszüntetni hazájuk feldarabolt állapotát, megszüntetni a sok kis souverain államot s visszaállítani a régi német birodalmat oly alakban, milyenben tetszik ; értették alatta azt, hogy az olaszoknak joguk van akként változtatni meg politikai állapotukat, miként tetszik ; megszüntetni a sok kisebb-nagyobb államot, felmondani uralkodóiknak s létesíteni oly államformát, milyet magukra nézve legjobbnak tartanak. Aki figyelemmel kisérte az eszméket, melyek az 1848-ki átalános európai politikai mozgalmak óta a diplomatia és publicistika terén egyaránt napirenden voltak, valamint az irályt, melyben ezen eszmék kifejezést nyertek, nem fogja tagadhatni állításom igaz voltát. A nemzetiségek ily értelmezése egészen mást jelent, mint azt, mit Ausztriában, különösen pedig Magyarországon „nemzetiségek“ és „nemzetiségi törekvések“ alatt értenek. Itt aként értelmezik a nemzetiségek fanatikusai s azok, kik őket felhasználni vagy kizsákmányolni akarnák a nemzetiségi jogot, hogy nyelv és faj nem tartozik respectálni a fenálló államok határait, nyelv és faj teljes jogot ad a területre. A nemzeti jog, azon értelmezés szerint, mely mint előadtam annak európaszerte tulajdoníttatik, nemcsak hogy nincs ellentétben a történelmileg megalakult positiv birtokjoggal, hanem egyenesen azzal azonos. Lengyelország, Magyarország, Németország mind egyaránt századokon át fenállott önálló állami létekre hivatkoznak. Ellenben azon nemzetiségi jog, melyet nálunk emlegetnek s melyet Hajnald érsek ur úgy akar elő tüntetni mint amazzal azonost, egyenesen kilöki lába alól a történelmi és nemzetközi jog alapját; az igy értelmezett nemzetiségi jognak a mi birodalmi és országos létünk csakugyan tettleges negatiója. Két egymással homlokegyenest ellenkező dolgot foglalt tehát össze az érsek úr, midőn a nemzeti jogról, nemzetiségi politikáról, s a mi birodalmi és országos létünknek a nemzetiségi politikához való viszonyáról beszélt. A mi nemzeti és országos létünk igenis negatiója a nemzetiségi politika egyik értelmezésének, míg ellenben ama nemzetiségi politikának, amint azt Európaszerte értik, amint az a vörös könyvben is előfordul, amint az Németországban és Olaszországban érvényre emelkedett, nem negatiója, hanem egyenesen postulátuma. Ezt általánosságban megjegyezve, nézzük, mennyire nem áll különösen Olaszországra és a pápai állam megszűnésére vonatkozólag az analógia, melyet az érsek úr az ottani és a mi viszonyaink közt felállított. Ő úgy tünteti elő a dolgot, mintha Victor Emanuel ugyanazon szerepet játszotta volna a pápai állam irányában, melyet játszanék az orosz czár akkor, midőn Magyarországot egészben vagy részben elfoglalná. A különbség oly szembetűnő, hogy annak kitüntetésére elég a két dolgot egymás mellé állítani s kimutatni, hová megy ki világosabb szavakkal az érsek úr okoskodása, midőn azt állítja, hogy ha mi jogosnak ismerjük el és helyeseljük Rómának elfoglaltatását, akkor nem hivatkozhatunk következetesen a történelmi birtokjogra s a nemzetközi jogra saját hazánknak a nemzetiségi jogok ürügye alatt történhető megtámadása ellen. Van egy kis különbség a dologban. A pápai terület lakossága maga hívta be az olasz királyt, mi nem szándékozunk behívni a muszka czárt. Az olasz király régóta epedve várt vendég volt, nem jelent meg mint ellenség s azért nem is talált a nép, az ország részéről ellenállásra, mig nálunk a muszka czár egy régóta mutogatott és rettegett mumus s csakis kétségbeesett harcz után tarthatná romok és holttesteken keresztül bevonulását. Az olasz király nem foglalta el Rómát, hanem a rómaiak választották őt uralkodójukul; nem ő diétáit nekik új politikai állapotot és kormányformát, hanem a rómaiak intézkedtek önmaguk fölött. A történelmi és nemzetközi jognak teljes érvénye van egyébiránt az idegen hódítók ellenében, de nincs érvénye a nemzeti akarat, az államnak önrendelkezési joga ellenében. Ha egy államnak népe maga akar rendelkezni saját politikai állása fölött, a történelmi és nemzetközi jog ürügye alatt nincs joga senkinek a nemzeti akarat ellenére a status quot ráerőszakolni. A pápai állam népén nem akkor történt erőszak, midőn bevonult az olasz hadsereg, hanem akkor, midőn idegen szuronyok tartották fel benne a pápai uralmat. A történelmi és nemzetközi jognak nem történt sérelme akkor, midőn megszűnt létezni a pápai állam. Mi az, amin sérelem történt ? Egyedül a pápa uralkodói joga. De hát egy cathegoriába tartozik-e a nemzetek joga létezni mint állam a történelemi birtokjog és nemzeti akarat alapján s az uralkodók joga birni a souverain hatalmat, a nemzeti akarat ellenére ? S e kettőt állítja egy sorba az érsek ur. A történelmi birtokjog, mely szerinte megsértetett a pápai állam beolvadásával, nem egyéb, mint a pápának személyes uralkodói joga, s szerinte ha mi eltűrtük, meg nem akadályoztuk ezen személyes uralkodói jognak megszüntetését, eljátszottuk jogosultságunkat arra, hogy állami és nemzeti létünk fentartása érdekében a történelmi és nemzetközi jogra hivatkozhassunk ! Azt hiszem, nem kell hozzá sok magyarázat, s elég, hogy világosan legyenek az érsek úr által felállított tételek felmutatva annak bebizonyítására, hogy a pápának azon jogát, melynélfogva megunt és megutált uralkodását a nemzet akarata ellenére felerőszakoltassa, s Magyarországnak azon jogát, hogy létezzék — egybehasonlítani nem lehet. A fejedelmek úgynevezett isteni jogának ideje lejárt. Dynastiák fenállása vagy bukása nem tartozik többé a nemzetközi jog keretébe; a viszony, mely az uralkodók és dynastiák közt létezik, az egyes államok belügyévé vált, melyet dynastia és nemzet egymása közt szoktak eligazítani; az államok nemzetközi állása nem változik ezen ügyeknek úgy vagy amúgy elintézése által; uralkodók és dynastiák érdekében nem indíttatnak többé, mint a szent szövetség idejében, keresztes hadak. Az isten kegyelméből ma már csak üres czim, jogczime az uralkodásnak egyedül a nép akarata. Ha a nép visszavonja az uralkodótól mandátumát, az ily ítélet ellen nincs fellebbezés, mert az uralkodó azon perezben játszotta el uralkodói jogát, amely perezben idegen segítséghez folyamodott. Hiába állítja tehát az érsek úr a pápa-fejedelem isteni jogát egy sorba egy államnak — Magyarországnak — létjogával. Ha pedig ezen uralkodói isteni jognak pótlékául és erősítéséül még a kulcsokat átadó szent Péter apostolra, azon középkori fejedelmekre, kik a római széket datálták, bullákra, brevékre, conciliumokra hivatkoznék, mint a világi hatalom, a souverain uralkodói állás alapjaira — ennek lehet theológiai érdekessége, de a személyes uralkodói jog és a nemzeti jog közt való kiegyenlíthetlen különbségen nem változtathat. Legyen szabad ezek után még egy észrevételt tenni arra nézve, hogy Kalocsának fényes eszü érseke, mint méltán nevezi a beszédét közlő „Magyar Állam“, mennyire compromittálta szemben a nemzetiségi kérdéssel, hazánk általa úgynevezett „országos létének jogát“ a pápa védelmének érdekében. Mocsáry Lajos, Tóth Vilmos belügyminiszterré kineveztetése bizonyos. A dohányadóról. (Válasz a „Pester Lloyd“-nak.) IV. A negyedik czikkre alig van mit felelnünk, mert jobbára ismétlések vannak benne — úgy látszik, elfogyott a nóta. Legyen meggyőződve a P. Lloyd, hogy azt — minő elvi különbség van a fogyasztási, gyártási és jövedelmi adó között, én épen olyan jól tudom, mint H. úr, s amit én akarok, az se nem fogyasztási, se nem gyártási adó, hanem, mert a dohányüzlet megbírja, specificus magasabb jövedelmi adó. Azt is tudtam, hogy a rendes jövedelmi adó 10%-tól, és én kiszámítottam az ujjaimon, hogy 10%-tólival az általam kitett összeg be nem jöhet, de be fogna az jönni magasabb adóztatás útján. Azon ismeretes mondatot is tudtam, miszerint a dohánygyártáshoz csak egy darab deszka és egy kés kell, kész a gyár, bár így lenne már Magyarországban is. Épen ez a czél, mit én elérni akarok, ez az egyszerű ipar az, melyre a mi fátlan s folyónélküli alföldünknek szüksége van, és ezért nem jöhetek én össze a P. Lloyddal, mert a mi neki félelme, az nekem fő törekvésem. De azt is tudom, hogy míg ezen ipar ily átalánossá válnék, addig a nagy gyárak egyedül léteznének. Adót egy évre szoktunk kivetni, egy adórendszert az életnek kell kifejteni, ahol kell azt alkalmazni; nem találtak még fel oly tiltott productiót, amelynek megadóztatási módozatát és ellenszerét is fel ne találták volna. Az egyedáruság óriási ellenőrzési személyzete mellett is nagyok a visszaélések. Eltörölve az egyedáruságot, ha este is a községekre és a hatóságokra bizatnéka tiltott gyártás persequálása és büntetése, a mostanival összehasonlítva egy tizedrésznyi viszszaélés se lenne. A gyártási adóra vonatkozólag egy oly adatot fog alább találni az olvasó, mely a P. Lloyd minden eddigi érveit megsemmisíti. A gyártási adó tűrhető állapotot idéz elő, magánkezekre bízva a gyártást, kereskedést, szabaddá teszi a termelést, s míg az egyedáruság mellett minden dohányző mellé egy financz kellene, a gyártási adó mellett kevesebb az ellenőrzés is; hogy tehát a gyártási adónál jobb az egyedáruság, azt csak elmaradt, s oly emberek hiszik el, kik dohányegyedárusági tisztviselőktől merítek szakértelmöket. Akár földadó, akár jövedelmi adó, akár gyártási adó, akár mázsa-adó útján adóztassák meg a producenst, gyárost, vagy kereskedőt, mindig azon feltevésben történik ezen magas megadóztatás, hogy az illető az adót a fogyasztóra átviszi. A termelő, ha nem terem, vagy rosz dohánya terem, nem viheti át a fogyasztóra biztosan, mert meglehet, hogy a rész productumot el se adhatja. A gyáros ott szerzi dohányát, ahol az czéljainak legjobban megfelel. Ha egyik vidéken nem terem, elmegy a másikra, a gyáros az ő adóját elosztja a dohány minőségéhez képest, mert jobb szivar minőségénél fogva nagyobb adót bíz meg. Akár gyártási, akár jövedelmi adóval van a kereskedő, vagy gyáros terhelve, az végeredményeiben mindegy, — az illetők legelőbb felszámítják költségeiket, áruik beszerzési árát — költségeiket, adósokat, azután ütik hozzá azon nyereséget, melyet a körülmények között hozhatnak. A jövedelmi adóztatási módozatot épen azért választottam, mert ezután az állam nem insultálhatja ellenőrzésével a gyárost és kereskedőt, s reáfogni erre azon következményeket, melyek a gyártási adóval lehetnek kapcsolatban, nem egyéb részfogásnál. Ha sok lenne az általam kivetni javasolt adó, ha e miatt a kereskedés és gyáripar érdekei szenvednének, kész lennék abból engedni, s az egyenes adóztatás illetékeit emelni, és ezt lehet tenni a nélkül, hogy rendszeresen változtatni kellene. A productio Magyarországban az egyedáruság által rész irányba tereltetett, — át kell annak változni — s ha azt akarjuk, hogy virágzó kereskedés, virágzó gyáripar legyen, mindezeknek alapját, a gazdászatot kíméletben kell részesíteni. Poroszországban jelenben egy porosz Morgenen (720 □ öl) 6 tallértól 15 tallérig terjedő adó van, hogy ez ezt a productiót meg nem öli, az a Poroszországban kifejlett hitelviszonyoknak, tőkegazdagságnak, kíméletes adózási rendszernek köszönhető. Hogy sok-e azon adó, amit én a gyárosokra kivetni akarok, olvassa el a Lloyd a Preussischer Entwurf einer Tabak-Besteurung im Zollverein, akkor meg fogja ítélni, hogy vájjon az én adózási módozatom nem elviselhető-e ? Azt írja a Lloyd, hogy tegyük fel, miszerint a privátusok 20/ipo-tólival olcsóbban fognak produkálni; valljuk meg az igazat, 4%po-tólival is olcsóbb gyártmányokat fognak előállítani, mert az egyeseknek nem lesznek nyugdíjas hivatalnokai, s egyeseknek nem fog kelleni költséges ellenőrzési személyzetet tartani. Miután 4 czikket szentelt a P. Lloyd adótervem bírálatának, azt hittem, hogy beleereszkedik azon kérdésbe is, hogy menynyi a kincstár forgó tőkéje, mert az én adótervemnek ez is kiegészítő része, azonban miután ezt mellőzte, az eredményt hibásan tüntette fel, mert az nem 10, hanem 12 milliót meghalad. Én tisztában vagyok az iránt, hogy nem termett még meg oly ember a világon, ki ha a baloldalra ülne, a P. Lloyd helyeslését megnyerné. Én azonban keveset törődöm H. úr véleményével ; tervemet, mielőtt napvilágot látott volna, több kiváló szakértő egyének megvizsgálták, kiknek a közelismerésnél fogva több tekintélyök van, s miután ezek helyeslését megnyertem, nem kételkedem, hogy eljön az idő, mikor ennek meglesz kívánt eredménye, a monopolisták pedig meg lehetnek győződve, hogy az egyedáruság Magyarországon leendő megszüntetése akármit határoznak is jelenben, csak idő kérdése. Én meg voltam adózási tervem alapjának helyességéről győződve, mely nem egyéb, mint direct adóztatás. Mikép eszközöljük ezt, e tekintetben kész vagyok a capacitatióra, s a P. Lloyd polémiája után sokkal jobban ragaszkodom a direct adóztatás elvéhez, mert négy heti munka után a P. Lloyd egyetlen alapos észrevételt sem bírt ez ellen felhozni. Miután az ellenvetéseknek véget értük, tegyen az olvasó egy kis összehasonlítást az egyenes adóztatási rendszer s az egyedáruság végeredményei közt. Az egyiknél növekedő terhei mellett nincs arányban a tiszta jövedelem a polgárok súlyos adóztatásával. A másikkal leszállított dohányadó van kilátásba helyezve. Az egyik ellentétben van a polgári szabadsággal, megtámadja a tulajdonjogot, s kémkedést visz be a családi élet szentélyébe. A másik teljes szabadság mellett átadja ezen fontos iparágat az emberi szorgalom és inventiónak. Az egyik rendszer mellett a magyar termelő az osztrák kormánytól függ, a dohányültetési területre, a dohány árának s osztályozásának megszabására nézve gyarmati helyzetben van. A másikkal szabad termelés, kereskedés, gyártás jár, növekedő finomságú dohánynyal, szabadon versenyezve az egész világgal, ítéljen és válasszon az ország. Akik azonban az olvasók közül ezen kérdéssel bővebben akarnak megismerkedni, ajánljuk Beliczay István és Molnár György barátim e tárgyban írt jeles röpiratát. Ezen urak valódi szakértelemmel, nem pedig a P. Lloyd felületességével bírálták meg e kérdést; ezen urak nagy dohánytermelők, évek óta tapasztalás után észlelik és ítélik meg az egyedáruságot, beutazták (Oroszországot kivéve) az egész Európát e czélból, ők vetettek világot e kérdésre, miért is elismeréssel tartozik nekik az ország. Mielőtt ezúttal letennék a tollat, még csak egy üres phrasist kívánunk devalválni. A haza jóléte ellen intézett árulásnak tekinti a P. Lloyd, ha valaki tekintet nélkül azon veszélyekre, melyekkel az ország pénzügyein gyógyítatlan sebek ejtetnének, és az ország a biztos romlásba taszíttatnék, keresztes hadat indít a legigazságosabb, a legjövedelmezőbb, legfejleszthetőbb adó ellen, egyedül a tudatlan tömegnek hízelgése és félrevezetése tekintetéből. Személyemre vonatkozólag ugyan H. úr ezen gyanúsításra nézve kivételt tett, s a mi gyanúsításaiból még némi vonatkozással még engem érinthetett, arra első czikkemben megfeleltem. Bontsuk széjjel ezen üres, de kongó phrasist. Azért hagytam ezt utóljára, mert ez nem egyenesen adótervem ellen, de az egyedáruság érdekében átalánosságban hozatott fel. Maga is elismeri a P. Lloyd, hogy én az egyedáruságból eddig bevett jövedelmet a pipások által a kincstár részére egyenes adó útján megfizettetni óhajtom, tehát a kincstár kárt nem szenvedne. Hogy minő igazságos az egyedáruság, erre nézve egynéhány esetet hozok fel. Igazságosnak tartja a P. Lloyd, hogy a gazdag termelő vidékek tiltott dohányt fogyasztván, e czímen bejövő adót a szegényebb vidék fizeti meg. Igazságosnak tartja azt a P. Lloyd, hogy mindazok, kik csempészett külföldi szivart, török és belföldi dohányt szinak, nem az államnak, hanem a tolvajoknak fizetnek adót. Igazságos az, hogy míg a becsületes kereskedők mérsékelt nyereséget húzhatnának a dohánykereskedésből, ahelyett a csempészek zsarolják az adófizetőket? Mi a jövedelmezőséget és kifejleszthetőséget illeti, az leginkább onnan van, mert roszabb, kevesebbe kerülő áruczikkeket adnak naponkint a többe kerülő jobbak nevei alatt, másodszor directe is emelik a szivarárakat, mégpedig az országgyűlés tudta nélkül. Akármely adót növeljenek 2%potólival, egy darabig több lesz a bevétel. Egyébiránt, hogy a dohányadó ott is tetemesen fejlődik, hol nincs egyedáruság, példát szolgáltatott nekem erre egy derék pesti kereskedő, ki üdvözöl engem ezen nevezetes küzdelemben, s tudatja velem, hogy Amerikából vett legutóbbi tudósításai szer