Ellenőr, 1871. március (3. évfolyam, 167-197. szám)

1871-03-26 / 192. szám

A kik korán kezdik az életet. (A szegedi bűnügyekb­ől.) (T. M.) A szegedi várbörtönök fölöslege kellő vigyázat, és felügyelet mellett az egyik pestmegyei tiszti ügyész személyes felelőssége alatt e hó 19-én az államvaspályán Pestre szállít­tatott s a nekik e czélra kijelölt helyiségbe he­lyeztettek. Az ezen szállítmány átvételéről szóló elismervény közt van többi közt a következő : „Tóth Móricz megyei ügyész úrtól mai na­pon a szegedi várbörtönből felszállott két kis­dedet név szerint a 13 hónapos D. T. Annát és 9 hónapos B. S. Péter Pált átvettük és a józsef­városi Mária utczai gyermekmenhelyen elhelyez­tük. Gróf Károlyi Edéné m. k., Károlyi Georgine m. k.“ Ennek magyarázatául egy kissé érzékeny történetet kell elmondanom, mely nem annyira drámai, mint mindennapi, de azért nem érdek­telen. Midőn a múlt év nyarán a Macsvánszki-féle rabló czinkosok Szegedre szállítása végett Péter­­­váradra nem hivatalosan ugyan, de elmentem ott, a fellegvárban elhelyezett rabokat végig néztem. Már a szemle véget ért s el akartam távozni, mi­dőn a börtönész figyelmeztetett, hogy még egy rabot nem láttam, ki másod magával van börtö­nében, de társa nem rab, nem is bűnös ; tehát kíváncsisággal követtem őt egy magánosan álló kis épület felé, hol a vasas ajtókat kinyitva, míg a katonák lábhoz tett fegyverrel kívül maradtak az ajtó előtt, én beléptem a börtönésztől kísértetve a börtönbe, hol egy fiatal szép halavány nőt láttam, ki épen akkor egy rész tekenőben alig néhány napos kisdedét förösztgeté. Én a nem várt látományra — daczára kő­szívű közvádlói állásomnak — mélyen megrendül­tem, s ezen megá indulásom még fokozódott ak­kor, midőn megszólításomra a térdre borult nő hangosan zokogott s kis gyermekét pártfogásom­ba ajánlá. Nehány bátorító szó után elhagyam a bör­tönt, s harmad napra ezután az anya nyolczvan más társával egy szállító hajóra helyeztetve — a Dunán és Tiszán Szegedre szállíttatott. Egy téli napon alkalmam lévén a szegedi bör­tönökbe pillantani, fölkerestem a gyermekes anya börtönét, hol is nem egy, hanem két fiatal anyát láttam, mindenik egy egy csecsemővel keblén egy padon ülve s elfoglalva az anyai gondok által. Az ujonan látott kisded néhány hónappal idősebb volt társánál s szép és egészséges. A Pé­terváradon született a legszebb és legelevenebb barna fiú gyermekek egyike, mig a szegeden szü­letett szőke kék szemű szelíd kis leány, kin nem győztem e­léggé csodálkozni s ki bekötött fejjel szunyadt anyja kebelén. Elgondolkoztam a fölött, hogy e kis gyer­mek mily részkor kezdte meg az életet s midőn anyáik bűnösségéről tudakozva meggyőződtem a felől, hogy mindkét fiatal asszony főbenjáró bűnt követett el s hogy gyermekeik további neve­lésére erkölcsileg, mint anyagilag képtelenek lesz­nek és hogy a börtönben nem tartathatnak, azon módokról gondolkodom, miként lehetne rajtuk se­gíteni. Ekkor emlékeztem vissza, hogy egy alkalommal egy jótékony delnőt kisérve az üllői út melletti Mária utczai gyermekm­enhely és böl­csőde helyiségeibe, annak humanistikus czélja és berendezése egész figyelmemet felkeltötte s miután úgy tudtam, hogy ezen intézet egyik elnöknője gróf Károlyi Edéné, ennélfogva kérést intéztem nevezett grófnőhöz a gyermekek elhelyezése iránt, kitől nagy örömömre következő választ kaptam : „Würzburg, jan. 1­­871. Szegeden kelt be­cses sorait ma vettem és sietek ennek azonnal felelni. „De vegye először is hálás köszönetemet azon alkalomért, melyet nekem nyújt: az év kez­detén jót tehetni. Én és leányom Károlyi Georgine a két kisded ápolásáról, neveltetéséről, jövőjéről gondoskodni örömmel fogunk stb. stb. Ennek f­olytán lettek a kisdedek gróf Rádai kir biztos utasításával Pestre szállítva, s még azon nap a Károlyi-palotába, s onnan másnap az inté­zetben elhelyezve. Ez az érzékeny történet vége. Nem mulaszthatom el azonban jelen alkalom­mal az érintett intézetet illetőleg nehány észre­vételt tenni. Mi magyarok, kik minden szépért és jóért oly könnyen lángra gyúlunk és olvadunk — kik ezreket gyűjtünk idegenek fölsegélésére, bazáro­kat, hangversenyeket rendezünk — árvizes és tűzkáros honfi és nem honfitársaink javára, kik országos segélyeket adunk szépművészetekre és építkezésekre, elhanyagoljuk azon tért, melynek ápolási hiánya a nemzettestből évenként ezreket semmisít meg. Csak magának Pest megyének területén 800 nál több dajkaságra kiadott gyermek van, kiknek egy tized része apátián és anyátlan, mely számhoz 90% contir­gest Pest városa szolgáltat. És mégis segély és gyámol nélkül hagyjuk azon intézetet, melynek czélját előbb körülirtam, s részvétlenül nézzük néhány nemeskeblű­ úrnő erőfeszített szorgalmát, melylyel ezen intézeteket fenntartani törekednek. Első­sorban Pest városának kellene budgetjé­­ben helyet adni évenként 4—5 ezer forintnak, melylyel a gyermekmenhelyet segélyezné Pestmegye a státusok pénztárából elég áldozatot hoz éven­ TARCZA. Á­TALAKULÁS, vagy a Monte Beni családrege. Irt. HAWTHORNE NÁTHÁNIEL. Első kötet. XX. Fejezet. A halotti ének. A kapuczinusok temploma (hol, mikép az ol­vasó emlékezni fog, néhány ismerősünk találkozni ígérkezett) kissé oldalvást esik a Barberini tértől. A közelebb leírt jelenetet követő reggelen, a ki­tűzött órában Miriam és Donatello ide irányozták lépteiket. Sohasem oly serényen gondosak az em­berek megtartani aprólékos ígéreteiket, teljesíteni közönséges foglalatosságaikat s igy szokott külszínt kölcsönözni életöknek, mint a midőn valamely Btok birtokában vannak, melyet ha mások gyaní­tanának, borzasztó tekintetet adna nekik a világ szemei előtt. De mily lankasztó és súlyos minden közön­séges dolog benyomása ily ténynyel szemben! Mily levert és remegő másnap reggel a lélek, mely csak a múlt éjjel még oly sokat merészelt! Mily jéghideg a szív, midőn a szenvedély heve­s vad ömlengése eltünedezett s lehullott a tűz ki­aludt hamuja közé, mely oly büszkén lobogott és saját életének anyaga által tápláltatott. Mily lom­hán vánszorog a bűnös tova, hiányozván nála azon erős őrület, mely vétekre ösztönözte s annak kö­zepette csalfán elhagyta. Midőn Miriam és Donatello a templomhoz közel jutottak, egyedül Kenyont találták várakozva reájuk a lépcsőn. Hilda szintén megígérte, hogy a társaságban lesz, de még nem jelent­­meg. Ta­lálkozván a szobrászszal, Miriam erőt vett magán és sikerült nekie mesterkélt elmésséget teremteni, mely kivéve a legfigyelmesebb szemlélőt, mindenki előtt époly ténylegesnek tűnt fel, mintha természe­tes lett volna. Rokonszenves hangon beszélt a szobrászszal Hilda távollétéről s némileg untatta is, a midőn Donatello jelenlétében czélzásokat tett egy oly vonzalomra, a melyet nyíltan ugyan soha meg nem vallott, noha talán elég világosan elárult. A szobrásznak úgy tűnt fel, hogy Miriam nem ismeri a legszigorúbb tapintatosság határait sőt annyira ment, hogy átalánosságban gondolt s magában azon következtetést vonta, miszerint e gyönge átalánosabb hiány a nőben, mint a férfi­ban, a legfinomabb tapintat him sajátság lévén. Ez eszme azonban igaztalan volt a nemre nézve átalában s e szegény Miriamra különösen, ki alig lehetett felelős azon vad erőködéséért, hogy vidám legyen. Továbbá lehetséges, hogy a lélek apró cselekvényeit minden hevesebb rázkód­­tatás, min­t a nagy szerencsétlenség vagy nagy vételt okoz, félig feltárja úgy, hogy ettől kezdve a finomabb eszmék eltorzulnak s hatása nyomokat hagy maga után az élet minden legcsekélyebb mozzanataiban. „Látta ön a kedves gyermeket, miután ben­nünket elhagyott?“ kérdé Miriam, még mindig Hildát tartván meg beszéde tárgyául. „Nekem na­gyon hiányzott hazatértemben, mert semmi sem Párisnak igaza van. E czím alatt a vörösök hivatalos lapjában 22-én egy czikk jelent meg, mely imigyen hangzik: „Hol van a nép­­souverainitás ? Versaillesben vagy Párisban ?­­ A nemzetgyűlés rendkívüli körülmények között választatott meg s körülirt küldetéssel bízatott meg, kiszabott és megszorított mandátum adatván kezébe. A kapitulatió előestéjén választatván, mi­dőn a franczia területet ellenség foglalta el, tag­jainak választása az ellenséges szuronyok nyomá­sa alatt ment végbe. Most a békeelőzmények meg­köttetvén a két átengedett tartomány képviselőivel mások is kiléptek , így a nemzetgyűlés nem teljes és nem képviselheti a független népszuverainitást. A departementi képviselők továbbá irigységet, bizalmatlanságot tanúsítottak Páris iránt s bebizo­nyították, hogy a jelen eseményeknek megfelelően nyújt nekem oly kellemes és ártatlan ábrándokat (már legalább húszszor tapasztaltam) mint a be­szélgetés késő este Hildával.“ „Én is úgy hiszem — mondá a szobrász ko­molyan — ez azonban oly előny, a­melyet élvez­ni kevés vagy épen semmi alkalmam nincsen. Én nem tudom, mi történt Hildával, miután kegyetek­től elváltam. Ő nem szegődött különösen társul hozzám sétánk egy részében sem. Midőn utoljára láttam őt, épen visszasietett, hogy csatlakozzék kegyedhez a Caffarelli palota udvarában.“ „Lehetetlen!“ kiáltá Miriam megdermedve. „Tehát nem látta kegyed őt viszont ?“ kér­dé Kenyen némi rémülettel. „Ott nem,“ felesé Miriam nyugodtan, „valóban én egész szorosan a társaság többi részének sar­­kában voltam. De ne aggódjék Hilda miatt , a Szűz köteles őrködni a jó gyermek fölött, azon ájtatosság után, melylyel lámpáját az oltáron égve tartja. S különben is mindenkor tapasztaltam, hogy Hilda ép oly biztos Róma veszedelmes utczáiban, mint fehér galambjai, midőn a torony tetejéről le repülnek s ide s tova szállongnak a lovak lábai között. Ha senki más számára nem is, de Hildáéra bizonynyal létezik gondviselés avagy őrködés.“ „Én vallásosan hiszem azt — viszontá a szobrász — de mégis jobban érezném maga­mat, ha tudnám, hogy épen tért haza tornyába.“ „Úgy tehát legyen teljesen nyugodt“ felesé Mi­riam. „Én láttam őt (és ez utolsó édes pillanat, a­melyre emlékszem) amint ablakából félig kihajolt ég és föld közé!“ Kenyon most Donatellora tekintett. „Ön, úgy látszik, elvesztette kedélyét, kedves barátom,“ jegyzi meg. „E sorvasztó római légkör nem azon légies ital, a­melyet ön otthon beszívni — Tizedik, tizenegyedik és tizenkettedik ülés. — A márcz. 21-ki ülésben Schellenberg kí­vánatosnak tartja az egyenlő nomenclaturát. Sze­rinte egy szállítmány petroleum Boryslawból Bécsbe csaknem annyiba kerül, mint New­ York­­ból Bécsbe. Jó volna, ha az összes vasutak egy közlönyt tartanának és abban mindennemű, a pá­lyák igazgatására és üzletére vonatkozó dolgok közöltetnének. Sebe­sf elmondott dolgokat ismétel. Baziás­tól Marebeggig két vágány lerakását sürgeti s föl­szólítja az igazgatóságokat, hogy a méréseknél hites mérő mestereket alkalmazzanak. szokott Én nem feledem el az ön vendégszerető meghívását, hogy keressem fel önt e nyáron a peu­­mini kastélyában. S biztosíthatom önt, miszerint határozott szándékom kirándulni. Mindketten job­ban fogjuk magunkat érezni, ha a hegyi levegőt mély kortyokban nyeljük. „Meglehet, mondá Donatello szokatlan komor­sággal — az ódon lak vidámnak tetszett előttem, midőn gyermek voltam. De a mint most visszaem­lékezem reá, ez is mogorva hely.“ A szobrász figyelmesebben tekintett a fiatal emberre s meg jön lepetve és rémülve a midőn látta, mennyire eltűnt arczáról az állati kedélyesség finom, fris csilláma S aztán eddigelé, ha teljesen csöndesen állott is, tekintete mindenkor bizonyos készséget árult el a szökdécselésre. Ez most mind eltűnt. Egész gyermekded vidámsága s ezzel együtt egyszerű magaviselete is eltűnt, ha ugyan végkép ki nem­­aludt. „Ön bizonyosan roszul van, kedves ifjú,“ kiáltott fel Kenyon. „Az-e ? Talán igen,“ mondá Donatello kö­zönyösen. „Én soha sem voltam roszul s nem is tudom mit jelentsen az.“ „Ne tegye a segény fiút képzeleti beteggé,“ sugá­ririam, megrántván a szobrász öltönyének ujját. „Neki olyan természete van, hogy lefekszik s meghal azonnal, ha azt veszi észre, hogy ő is oly búl­komor lélekzeteket vesz, mint a minővel mi kö­zönséges emberek kénytelenek vagyunk tüdőnket terhe­lni. De el kell őt távolitanunk ez ódon, áb­rándos és­­mogorva Rómából, hol rajta kívül senki sem gondolt még arra, hogy vidám legyen. A vá­ros befolyása sokkal nehezebb, semhogy ily te­remtmény életét fentarthatná.“ A fenebbi párbeszéd nagyobb részt a kapu­czin­us templom lépcsőin folyt, s ennyit mondva, Miriam szétnyitá a bőrfüggönyt, mely Olaszországban valamennyi templomajtó előtt függ. „Hilda megfeledkezett ígéretéről — jegyzi meg Miriam — vagy különben szűzies álmai,na­gyon is mélyek ma reggel. Ne várakozzunk reá tovább.“ Beléptek a templom hajójába. A templom belseje középszerű kiterjedésű volt, de helyesen építve boltíves tetőzettel a hajó fölött s mindkét oldalon egy-egy sor homályos kápolnával a szo­kásos oldalszárnyak helyett. Mindegyik kápolnánál megvolt saját szentjével ékített oltára, körül ag­gatva ajándékokkal, saját festménye az oltár fö­lett, noha sűrűen lefátyolozva, mintha valamely hirneves festész készítette volna; megvolt szaka­datlanul égő szentek­ viaszgyertyája, hogy megvi­lágitsa a könyörgök ájtatoskodásait. A templom hajó kövezete nagyrészt márványból állott s régi­nek és töredezettnek látszott s itt-ott téglával vol kifoltozva; ezenkívül középkori izlészt sírkövekké volt kirakva, a melyen finoman metszve szélczif­rázatok, alakok, féldomborművü arczképek, latin siriratok tűntek fel, melyeket a lábnyomok mos már olvashatlanokká tettek. A templom egy ka­puczinus barátzárdához tartozott; és mint rendesen történni szokott, midőn valamely tisztelendő tár­saság vesz gondjai alá ily épületet, úgy látszott hogy a padlózatot sohasem súrolták és nem sö­pü­rték, s a szentségnek époly kevés jelet árulta el, mint valamely disznóól; mig minden apácza templomban a szűzies nővérek saját szívük tiszta­ságát a falak és kövezet elmaradhatlan tisztaság, és látható felavattatása által tüntetik fel. (Folyt. köv.) Laptulajdonos: Csernátony Lajos, ként ezen czélra, de vájjon volt e csak egy szó is az országgyűlésen, melyben országos segély ké­­relmeztetett volna ezen szent czélra, melynek nél­külözhetetlensége vita feletti. Mindez nem történt, — s nehogy ez inté­zet — melynek mostani kezdetleges fenállása már előre tett lépés és jótétemény — alap hiá­nyából elbukjék, fel­érem önt tisztelt szerkesztő úr, hogy az irgalom és szent részvét ne­vében fogadjon el gyűjtéseket ezen intézet javá­ra, s ha csak tizedrésznyi haszna lesz, mint az ön által a francziák javára tett gyűjtéseknek, úgy az intézet biztosítva lesz addig, míg talán eszébe jut a kormánynak azt országosan segélyezni. Én a nálam levő idén történendő ajánlatokat a gyűjtés befejezése után szintén nyilvános száma­dásba küldendem. Hírek. Pest, márcz. 25. — A „Magyar Újság“-ban olvas­suk . A miniszterelnökségi irodából a követ­kező sorokat vettük: „Királyné ő felsége a minisz­terelnök úrhoz a következő sajátkezű iratot mél­­tóztatott intézni: Kedves gróf Andrásy ! Értesül­tem, hogy egy bizottság van alakulófélben, mely az elhunyt báró Eötvös érdemeit egy emlék eme­lése által szándékozik megörökíteni, úgy lévén meggyőződve, hogy az irodalom, a tudomány és a hazafiság fejlesztésére Magyarországban senki sem tett többet, mint a boldogult, én is készség­gel csatlakozom azokhoz, kik külsőleg is kifejezést óhajtanak adni az elhunyt iránt általánosan érzett kegyeletnek, s e czélból ezer forintot bocsátok ennek rendelkezésére, hogy ezen összeget a meg­alakulandó bizottságnak átszolgáltassa. Budán, 1871 márczius 21-én, Erzsébet s. k.“ — A nemzeti színház holnapi előadá­sát ajánljuk a közönség figyelmébe. Színészetünk egyik veterán tagja, a nyugalmazott Telepi György üli meg színészi pályájának 50 éves jubilleumát, egyik régi szerepében, a „Két pisztoly" Hugl­­já­­ban lép föl, s búcsúzik el azon deszkáktól, me­lyekről már visszavonult s most egy félszázados kor emlékeit viszi fel ismét, hogy aztán azokkal örökre elvonuljon.. Szinésztársai — mint halljuk — mindent elkövetnek, hogy kellemes emlékűvé te­gyék ez estét, s ajándékról is gondoskodnak. Hisszük, hogy a közönség részvéte sem fog hi­­ányzani. — Az orsz. közép tanodai tanár­egylet I. szakosztálya jövő kedden márc­. 28. délután 5 órakor a m. t. akadémia épületében ülést tart. Tárgyak: 1. „A római Corvin-codexek fényképeinek bemutatása és ismertetése palaeogra­­phiai és történelmi szempontból“ Szombathy Ignácztól. 2.) Cicero­ni s Cat­o Maior et Laelius. Magyarázta dr. Heinrich Gusztáv. Bí­rálják Gyurmán Andor és Tömör Ferencz. 3) T a c i t i Germania. Magyarázta Ring Mihály, bírálják Petrovich Ferencz és Szamosi János. 4) Iványi István „Livius“-ának bírálatára ellenészrevételeit olvassa fel. R­á s­z­o­m­b­a­t­o­n, á­p­r. 1-én dél­utáni 5 órakor a fő reáltanodában vá­lasztmányi ülés fog tartatni. — A nemzeti színház könyvtár­á­­b­ó­l egyszerre 13 füzetet kaptunk, melyekben a következő darabok vannak: „Török János,“ dráma Szigligetitől; „Forestier Pál,“ Augiertől, fordította Paulay. „Egmont,“ szomorújáték Pethétől fordítot­ta Pulai „A két jóbarát,“ dráma Jósika Kálmántól; „Nők az alkotmányban,“ vígjáték Tóth Kálmántól, „A regény vége,“ vígjáték 1 felvonásban Szépfa­­ludytól; „A közügyek," vígjáték 1 felvonásban Bercziktől; „A komponisták,“ franczia vígjáték, ford. Feleki. „Emészt,“ franczia vígjáték fordította Benedek. „A phrenolog," eredeti bohózat Justustól. „Miért nem házasodik meg a sógor?“ vigj. Balázs Sándortól. „Fidelio,“ opera. „Tannhäuser,“ opera. „Julia,“ dráma Feuillettől, fordította Paulay. — Ajánljuk ezen füzeteket a közönség figyelmébe, minthogy igen életrevaló vállalat s mindn ujabb színirodalmi te­rmék a nagy közönség figyelme alatt áll. De viszont óhajtanák, hogy a nagyobb kelendőség érdekében a kisebb darabok árát alább szállítanák. Egy-egy füzet ára 40 kr. — Az orsz. lelenczügyi társulat ma d. e. tartotta közgyűlését gr. Nádasdy Li­­pót elnöklete alatt. A társulat eddigi tőkéje 2148 frt jövedelmet nyújt, s meg lehetne kezdeni a működést, ha a minisztérium átengedné a Sándor­­alap (65.000 frt) kamatait, mire egyébiránt kilá­tás van. Ennek folytán el is határoztatott, hogy a megnyitás iránt a szükséges lépések megtétes­senek. A tisztújítás eredménye: gr. Nádasdy meg-s maradt elnöknek, dr.Apáthi István másodelnök,­­ Aigner Miklós alelnök, Reich Ármin pénztárunk, Szőke János ellenőr, dr. Borbás József orvos, s még 24 választmányi tag. — A torna-­tűz­oltó-egylet is ma­­ tartotta közgyűlését, s minthogy este ért véget, s holnap adunk róla részletesebb tudósítást. — Reményi tegnap esti második hangversenyének ismét nagy közönsége volt, s a hallgatóság még abban a váratlan meglepetésben is részesült, hogy Lisztet is zongorázni hallotta. Du­­bez ugyanis atyja, halála miatt részt nem vehetvén, „Orpheus“ czímű sok költészettel írt szimfóniáját Liszt és Janina asszony adták elő zongorán, mind­kettő nagy mozgékonysággal, s Liszt azzal az erőteljességgel, mely őt a zongorakirályává tette. Maga Reményi a Bach chaconneját, s Platényival Spohr kettősét játszotta nagy tapsok közt, továbbá Schopin Nocturne-jét, Gobbi egyik szellemes keringő­jét és Liszt rhapsodiáját.''Volt a programmnak egy achilesi farka­­is, egy hosszabb zenemű, melyben Langer Viktor tette zenére Lenau egyik magyar tárgyú költeményét, („Miska halála és Miska átka,“) de Reményi szép játéka is csak itt-ott tette élvez­hetővé. Megemlítjük még, hogy Janina urhölgy Chopin egy lengyelkéjét elég középszerűen zon­­ítorozta, s hogy az emelvényről lelépve nagy hév­vel csókolgatta Liszt abbé kezét, mit a közönség újrázott, s a tisztelt művésznő engedett is a kö­zönség fölhívásának. — A városligeti fasoron 47. 48 sz. alatt egy 12 szobából álló nagy lakás és kisebb lakások kiadása iránti értesítésre felkéretett B­o­g­d­á­n­y ügyvéd ur­­lakik : bécsi utcza 2-ik szám. — Szeretjük, ha igy beszél a „Re­form.“ N­a­g­ym­éltóságu gr. Waldstein János u­r, gr. Széchenyi István egykori baj­társa, a „Pester Lloyd“ szellemdús munkatársa, az alakulóban levő magyar képzőművészeti tanács leendő elnöke ezen czím alatt: „Denkwürdigkeiten der Gräfin Ulfeldt aus ihrer Gefangenschaft in blauen Thurm zu Schleswig-Holstein Leonora-Christina, wormählten Gräfin des Königsschlosses zu Kopen­hagen 1663—1685, herausgegeben nach der däni­schen Originalhandschrift im Besitze seiner Excel­lenz des Herrn Johann Grafen Wald­stein“ egy oly pompás kiállítású díszművel gaz­dagította a szegény német irodalmat, melyhez az áldozatkész grófnak csak szerencsét kívánhatunk. Ez alkalommal csak sajnálhatjuk a magunk kol­dus irodalmát, mely még nem bírta magát azon polczra felküzdeni, hogy főuraink egy része által „salonfahig“ nek tartassák, és néha tán áldozatokra is csábítsa, hacsak akkorára is, hogy a magyar díszmüvet nem hogy kiadja, de csak meg is ve­gye, vagy az ősi fészkének levéltáraiban rejlő egyik-másik kézirat kiadásával a magyar iroda­lomnak kedveskedjék.“ Mindazonáltal a lapok hiá­ba fakadnak ki mágnásaink ném­eteskedési mániája ellen, mert e nélkül nem is élhetnek. Most is a miniszterelnök fivére, gróf Andrásy Manó a „Pes­ter Lloyd“-ban folytatja a polémiát a „legnagyobb magyar“ Széchenyi szobra fölött gr. Waldstein magyar mágnással. Három magyar hölgy pedig, (Majláth Györgyné, özvegy Fáy Alajosné és gróf Wenkheimné) szintén a „P. Lloyd“-ban kérik fel a hölgyeket, hogy a budavári főtemplom oltára számára szőnyeget hímezzenek. Részünkről ilyes­mikről csak annyiban veszünk tudomást, a­meny­nyiben adatul jegyezzük fel azon buzgalomhoz, melylyel a főúri körök a magyar elem és sajtó rovására a német lapok által kívánnak megértetni szegény Magyarországban. — Hangverseny. A pesti kir. kath. fő­gymnásium segély-egylete alaptőkéje növelésére f. évi márcz. 31-én esti 7 és fél órakor a redoute kis termében tartandó hangverseny műsorozata : 1. Kettős, zongora és hegedűre, szerző Liszt Ferencz, előadják : Altschul Rezső és Plotényi Nándor urak. 2. „Egressy Béni emléke,“ (magyar népdal) szer­ző Huber Károly, énekli: Helvey Ilka k. a. 3. Szavalat, előadja : Nagy Imre ur. 4. „Andante és Rondo“ a hegedűversenyből, szerző Mendelssohn, előadja: Plotényi Nándor ur. 5. „A szerelem, a szerelem,“ dal, Petőfy költeménye fölött Mosonyi Mihály­tól, énekli: Lang Fülöp ur. 6. a) Népdal Weber­től, zongorára átírta Liszt Ferencz. b) Ka­tonai induló, Schubert Ferencz­ től, átdolgozta Taussig K., zongorán előadja: Altschul Rezső nr. 7. Szavalat, előadja : Lendvayné asszony. 8. Mű­dal , szerző Ábrányi K., énekli: Ernst Henrik úr. A zongora kíséretet Erkel Sándor úr volt szives elvállalni. Helyárak: támlásszék és pamlagü­lés 3 frt., zártszék 2 frt., állóhely 1 forint. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak, és hírlapok útján fognak nyugtáztatni. Jegyek kaphatók Táborszky és Porsch műkereskedésében. — Egy valódi civil. A „Debreczen“­­ben olvassuk, hogy egy vagyonos, sőt gazdag ci­vil lakik a csapó-utczában, ki azonban az ingyen­iskoláztatási adót a világért sem fizetné. Mi volt mit tenni, a hatóság a derék polgárt az 1869 és 1870 ik évi tartozásokért exequalta, s lefoglaltak nála egy kövér sertést, el is­ adták, s a tartozás levonása után fenmaradt 10 frt 70 krt. azonban vissza­küldték neki. Talán azt hiszi az olvasó, hogy elfogadta ? Dehogy ! — „Tartsák meg az urak," mondá, „lesz még arra ez esetből kifolyó­lag szükség, különben ezentúl minden évben hiz­lalok különösen egy ingyeniskoláztatási disznót az uraknak, hogy legyen mit elexequálni, mert én ugyan készpénzzel soha sem fizetek." LEGÚJABB POSTA: erélyes redszabályokra nem képesek.­­ Csak egy szabadon, minden külnyomás nélkül válasz­tatott és Párisban székelő nemzetgyűlést is­merhet el egész Francziaország, bir a nép, mely souverainitási jelleggel s megbízható a legfőbb hatalommal. E feltételek nélkül Párison kivül csak árnyéka lehet minden nemzetgyűlés a nép­képviseletnek. Engedjük tehát, hogy a jelen nem­zetgyűlés végrehajtsa szomorú teendőjét s hatá­rozzon béké­s háború felett, hogy aztán legott eltűnjék. Párisnak azon kötelesség jutott, hogy védje a népességnek és saját magának jogát. Párisnak nem szabad elválasztatni a tartmányok­­tól, ez volt, ez most is és ez lesz mindig az or­szág fővárosa, az egy és oszthatlan demokrata köztársaság feje és szive. Párisnak tehát kétségte­lenül joga van a község megválasztásához kez­deni s holnap a választópolgárok e végből össze­hivatnak. Páris meg fogja menteni Francziaorszá­­got és a köztársaságot. A kiv. lap küldötte­i." TÁVIRATOK. Bordeaux, márcz. 25. (A­z El­lenő­r táv­ira­t­a.) A préfetek a kormánytól rendeletet vet­tek, hogy önkénytes zászlóaljakat szervezzenek. Párisban a legelőkelőbb negyedeket a rend em­berei tartják hatalmukban, kik Versaillessal szaka­datlan összeköttetésben állanak. A nemzetgyűlés védelmére zászlóaljak alakulnak. Lyon, márcz. 25. (Az Ellenőr táv­irata.­ A pillanatra megzavart békét a hű­en megmaradt nemzetőrök helyreállították. — A németek ismét csendesen tartják ma­gukat. Pétervár márcz. 25. (Az Ellenőr táv­irata.) „A Gar­­de Moskau“ két ízben kapott megintést a kormánytól, azon bizalmatlanságot keltő kritika miatt, melyet Franlandnak az orosz birodalomhoz való viszonyáról hallatott s azon el­lenséges tendentia végett, melyet a kormánynak a keleti tengermelléki tartományok irányában követett politkája ellen elárult. Páris, márcz. 24. (A­z E11 e n ő­r távirata.) A párisi polgármesterek feliratot intéztek a nem­zetgyűléshez, melyben a polgárháború elhárítására a következő rendszabályokat hozzák javaslatba: Állandó közlekedés a polgármestereek s a nem­zetgyűlés között; a nemzetőri főparancsnokoknak a nemzetőrök által történendő választása és köz­ségi tanácsválasztás. Páris, márcz. 25. (A­z E 1 r­e n­ő­r távi­r­at­a.) A közp. bizottság elhatározta, hogy az ellenkező városnegyedeket erélyesen megszállatja s a kor­mány tagjai ellen vizsgálatot rendel el, valamint, hogy Menotti Garibaldit a párisi haderők főparancs­nokául választatja meg. Páris márcz 25. (Az Ellenőr táv­irata) A közp. bizottsághoz küldöttek ér­keztek Lyon, Bordeaux, Marseille s Rouen­­ből, de csakhamar ismét elutaztak, hogy egy átalános hasonló mozgalomra jelt adjanak. A felkelők lefoglalták a kormány sürgönyeit és minden Párisba érkező vasúti kocsit, majd az első negyed polgármesteri hivatala elé vonultak, ágyukat is vivén magukkal. Páris márcz. 25. (Az Ellenőr táv­irata.) Saisset tk. egy proklamáczióban tudatja a párisiakkal, hogy ő a Szajna depar­­tementi képviselőkkel s a főváros polgár­mestereivel egyetértve, a kormánytól a mu­­niczipális szabadságok elismerését, valamint a váltók lejáratának s a lakbér fizetésének elhalasztására kedvező feltételeket eszközölt ki. Páris márcz. 25. (Estéj (Az Ellenőr távirata.) Menotti Garibaldi ide érkezett s a városházán szállott le. A központi bizott­ság vád alá helyezte mindazon párisi la­pokat, melyek ismert tiltakozásukban „láza­dásra“ és „a népfenség megvetésére“ izgat­tak. Clemenceau polgármester hír szerint elfogatott. Garibaldi Menotti párisi főpa­rancsnokul neveztetett. Berlin márcz. 25. (A­z Ellenőr távirata) A császár születésnapja alkalmából Posenben a nép mindazon lengyel házakat, melyek ki nem világíttattak, kődobálás által összerongálta ; a ren­det katonaságnak kellett helyreállítani. A márcz. 22-én tartott ülésben Rosenbach előadja, hogy az árumegtekintést csak 1864 óta nem engedik meg. Strasser a temesvári Lloyd társulat képviselője kikel az ellen, hogy Magyar­­országon nincs törvény, mely a közönség és a vasúti társulatok közötti viszonyt szabályozná. A szavatosságra nézve sincs intézkedés, a vasúti ön­kény határtalan, pl. felhozza, hogy egy kereskedő 1868-ban 25 kocsiban Temesvárról Rotterdamba adott fel életet a vonal megjelölésével, de a vas­úti igazgatóság a szállítmányt más vonalon küldé s így a feladó 2000 forinttal többet volt kénytelen fizetni, és hosszú idő után csak 1300 forintot ka­pott vissza.­­ Kívánatos, hogy az állomások for­galma statistikai adatokkal kideríttessék és a sű­rűbb forgalmaknak aránylag több kocsi álljon ren­delkezésére.. A személyszállításnál is helytelen az, hogy a kocsikat a zsúfolásig megtöltik. A silók és közraktárak Magyarországon nagy hasznot fognak hozni és a szállítást is könnyítendik. Ziffer a pamuttarifáról szól, indokolatlan, hogy a keletről jövő pamut drágábban szállíttatik, mint a keletindiai. Hasonló anomáliát constatál a fonalról. Bécsből Reichenbergbe 1.70—2 frt a díj, Manchesterből Északcsehországba 1.50 — 1.60, így a verseny lehetetlen. A márcz. 23 -i ülésben Strasser folytatólagos előadása alkalmával Eugert igazgató constatál­­ja, hogy a vasutak szállítási eszközei csakugyan nem elégségesek. Áll ez különösen a déli vaspá­lyánál. Strasser javaslatba hozza vagyon­ kölcsön­­egylet alakítását. P­o 11­á­k borkereskedő a bor és általában a folyadékok vitelbérére reflectálva fölhozza, hogy az üres hordókat nem rakják ki a vagyo­­nokból, hanem kidobálják, a­mi természetesen nagy kárt okoz. 50 hordó közül legaláb 30 meg­sérül. B­ere­s a marhaszállítás hiányait adja elő. Szóló saját tapasztalása után mondja, hogy a szál­lítást minden igaz ok nélkül félbeszakítják. Dr. Kuh erre azt replicázza, hogy e tekintetben nem a vasutak a hibásak, hanem a marhakereskedők, kik rendetlenül hajtják a jószágot az állomások­­hoz. Beres állításának bebizonyítására okmányo­kat nyújt be. KÖZGAZDASÁG. Vasúti enquéte Bécsben. Vegyes - Pályázat. A földmivelés, ipar és kereske­delmi m. kir. minisztérium által a trágya helyes kezeléséről népiszerü modorban irt kézikönyvre pályázat hirdettetik. A legjobbnak ítélt mű­ 400 írttal fog jutalmaztatni. Pályázati határidő folyó évi August, hó 31 ike A részletesebb pályázati feltételek a­­„Budapesti közlöny“ hivatalos rova­tában vannak közölve . A korum­icai víz- és fürdő rész­vénytársulat ma tarta az első hazai takarék­­pénztár termében Huszár Károly elnöklete alatt idei közgyűlését. Elnök felolvassa a gyűlés megnyitása után a választmány évi jelentését. Eb­ből kitűnik, hogy a lefolyt évben 1322 ft. 97 krnyi tiszta jövedelem jött be. A választmány ezen összeget nem kívánja a részvényeseknek osz­talékkép kiszolgáltatni, hanem azt a tartalék tőké­hez csatolni. Felolvastatik ezután G­e­ll­é­r­i S­z­a­­b­ó indítványára azon adásvevés szerződés, melyet a választmány Szentiványival kötött, midőn a társulat vagyonához tartozva egyik telket eladta. E szer­ződés azon megjegyzéssel, hogy az eddigi s ezen­­túli vevők se részleges, se egész ellátásban ne részesítsék a fürdővendégeket, helybenhagyatik. Nemzeti Színház. 41 Bérlet- szünet. Pest, vasárnap, márcz. 26-án. Telepi György, nyugdíjazott színész 50 éves jubilaeumnál. Két pisztoly. Eredeti népszínmű 3 szakaszban, népdalokkal és táncz­­c­al írta Szigligeti. Zenéjét Erkel. Az előadást Doppler F. magyar nyitánya előzendi mag. Személyek: Báró Szirtfoki _ _ _ — Komáromy, Lenke, leánya — — — — Helvey L. Hájkerti, ének- és nyelvmester a bárónál Lendvay. Vá­hidi, gazdag f.-sidesur — — — Szilágyi Perlaki, főbíró — — — — Pintér. Vidrai, esküdt. — — — — Nagy Stein, sópénztárnok — — — Újházi Lujza, neje — — — — Pattiamé Hu­gli, borbély — — — — Telepi György Bibi, neje — — — — Niczkyné. Kócsag Marczy, halász — — — Szigeti Imre. Szeréna — — — — — Horváth T. Kezdete 7 órakor. Budai várszínház. Vasárnap márcz. 26-én. „A csacska nők­“ Vígját­é 3 felvonásban. Dumanoir után for­dította Feleki M. Kezdete 7 órakor. Felelős szerkesztő : Csernátony Lajos. A legelegánsabb férfi és gyermek disz- és utazó ruhák­­ Magyarország 3 legnagyobb férűruharaktárában . GRÜNBAUM és WEINER magyar kir. üdv szabók Pesten. I. Deák­ téren az evang. templom, átellenében. II. Hatvani­ utczai és országút szegletén, a j| Zrínyi kávéház átellenében. III. A régi színháztéren levő bazárban, a „Magy. 1 kir.“ cz. száll, átellenében. Megrendelések a legpontosabban teljesittetnek. g| Testhez nem jól álló ruhák kicseréltetnek ! *-“i “"WHIH iiilll IIHirmUIIIIHIililemma Jui.a——1—B Pest. nyomatott Légrey testvéreknél.

Next