Ellenőr, 1871. március (3. évfolyam, 167-197. szám)
1871-03-26 / 192. szám
A kik korán kezdik az életet. (A szegedi bűnügyekből.) (T. M.) A szegedi várbörtönök fölöslege kellő vigyázat, és felügyelet mellett az egyik pestmegyei tiszti ügyész személyes felelőssége alatt e hó 19-én az államvaspályán Pestre szállíttatott s a nekik e czélra kijelölt helyiségbe helyeztettek. Az ezen szállítmány átvételéről szóló elismervény közt van többi közt a következő : „Tóth Móricz megyei ügyész úrtól mai napon a szegedi várbörtönből felszállott két kisdedet név szerint a 13 hónapos D. T. Annát és 9 hónapos B. S. Péter Pált átvettük és a józsefvárosi Mária utczai gyermekmenhelyen elhelyeztük. Gróf Károlyi Edéné m. k., Károlyi Georgine m. k.“ Ennek magyarázatául egy kissé érzékeny történetet kell elmondanom, mely nem annyira drámai, mint mindennapi, de azért nem érdektelen. Midőn a múlt év nyarán a Macsvánszki-féle rabló czinkosok Szegedre szállítása végett Péterváradra nem hivatalosan ugyan, de elmentem ott, a fellegvárban elhelyezett rabokat végig néztem. Már a szemle véget ért s el akartam távozni, midőn a börtönész figyelmeztetett, hogy még egy rabot nem láttam, ki másod magával van börtönében, de társa nem rab, nem is bűnös ; tehát kíváncsisággal követtem őt egy magánosan álló kis épület felé, hol a vasas ajtókat kinyitva, míg a katonák lábhoz tett fegyverrel kívül maradtak az ajtó előtt, én beléptem a börtönésztől kísértetve a börtönbe, hol egy fiatal szép halavány nőt láttam, ki épen akkor egy rész tekenőben alig néhány napos kisdedét förösztgeté. Én a nem várt látományra — daczára kőszívű közvádlói állásomnak — mélyen megrendültem, s ezen megá indulásom még fokozódott akkor, midőn megszólításomra a térdre borult nő hangosan zokogott s kis gyermekét pártfogásomba ajánlá. Nehány bátorító szó után elhagyam a börtönt, s harmad napra ezután az anya nyolczvan más társával egy szállító hajóra helyeztetve — a Dunán és Tiszán Szegedre szállíttatott. Egy téli napon alkalmam lévén a szegedi börtönökbe pillantani, fölkerestem a gyermekes anya börtönét, hol is nem egy, hanem két fiatal anyát láttam, mindenik egy egy csecsemővel keblén egy padon ülve s elfoglalva az anyai gondok által. Az ujonan látott kisded néhány hónappal idősebb volt társánál s szép és egészséges. A Péterváradon született a legszebb és legelevenebb barna fiú gyermekek egyike, mig a szegeden született szőke kék szemű szelíd kis leány, kin nem győztem eléggé csodálkozni s ki bekötött fejjel szunyadt anyja kebelén. Elgondolkoztam a fölött, hogy e kis gyermek mily részkor kezdte meg az életet s midőn anyáik bűnösségéről tudakozva meggyőződtem a felől, hogy mindkét fiatal asszony főbenjáró bűnt követett el s hogy gyermekeik további nevelésére erkölcsileg, mint anyagilag képtelenek lesznek és hogy a börtönben nem tartathatnak, azon módokról gondolkodom, miként lehetne rajtuk segíteni. Ekkor emlékeztem vissza, hogy egy alkalommal egy jótékony delnőt kisérve az üllői út melletti Mária utczai gyermekmenhely és bölcsőde helyiségeibe, annak humanistikus czélja és berendezése egész figyelmemet felkeltötte s miután úgy tudtam, hogy ezen intézet egyik elnöknője gróf Károlyi Edéné, ennélfogva kérést intéztem nevezett grófnőhöz a gyermekek elhelyezése iránt, kitől nagy örömömre következő választ kaptam : „Würzburg, jan. 1871. Szegeden kelt becses sorait ma vettem és sietek ennek azonnal felelni. „De vegye először is hálás köszönetemet azon alkalomért, melyet nekem nyújt: az év kezdetén jót tehetni. Én és leányom Károlyi Georgine a két kisded ápolásáról, neveltetéséről, jövőjéről gondoskodni örömmel fogunk stb. stb. Ennek folytán lettek a kisdedek gróf Rádai kir biztos utasításával Pestre szállítva, s még azon nap a Károlyi-palotába, s onnan másnap az intézetben elhelyezve. Ez az érzékeny történet vége. Nem mulaszthatom el azonban jelen alkalommal az érintett intézetet illetőleg nehány észrevételt tenni. Mi magyarok, kik minden szépért és jóért oly könnyen lángra gyúlunk és olvadunk — kik ezreket gyűjtünk idegenek fölsegélésére, bazárokat, hangversenyeket rendezünk — árvizes és tűzkáros honfi és nem honfitársaink javára, kik országos segélyeket adunk szépművészetekre és építkezésekre, elhanyagoljuk azon tért, melynek ápolási hiánya a nemzettestből évenként ezreket semmisít meg. Csak magának Pest megyének területén 800 nál több dajkaságra kiadott gyermek van, kiknek egy tized része apátián és anyátlan, mely számhoz 90% contirgest Pest városa szolgáltat. És mégis segély és gyámol nélkül hagyjuk azon intézetet, melynek czélját előbb körülirtam, s részvétlenül nézzük néhány nemeskeblű úrnő erőfeszített szorgalmát, melylyel ezen intézeteket fenntartani törekednek. Elsősorban Pest városának kellene budgetjében helyet adni évenként 4—5 ezer forintnak, melylyel a gyermekmenhelyet segélyezné Pestmegye a státusok pénztárából elég áldozatot hoz éven TARCZA. ÁTALAKULÁS, vagy a Monte Beni családrege. Irt. HAWTHORNE NÁTHÁNIEL. Első kötet. XX. Fejezet. A halotti ének. A kapuczinusok temploma (hol, mikép az olvasó emlékezni fog, néhány ismerősünk találkozni ígérkezett) kissé oldalvást esik a Barberini tértől. A közelebb leírt jelenetet követő reggelen, a kitűzött órában Miriam és Donatello ide irányozták lépteiket. Sohasem oly serényen gondosak az emberek megtartani aprólékos ígéreteiket, teljesíteni közönséges foglalatosságaikat s igy szokott külszínt kölcsönözni életöknek, mint a midőn valamely Btok birtokában vannak, melyet ha mások gyanítanának, borzasztó tekintetet adna nekik a világ szemei előtt. De mily lankasztó és súlyos minden közönséges dolog benyomása ily ténynyel szemben! Mily levert és remegő másnap reggel a lélek, mely csak a múlt éjjel még oly sokat merészelt! Mily jéghideg a szív, midőn a szenvedély heves vad ömlengése eltünedezett s lehullott a tűz kialudt hamuja közé, mely oly büszkén lobogott és saját életének anyaga által tápláltatott. Mily lomhán vánszorog a bűnös tova, hiányozván nála azon erős őrület, mely vétekre ösztönözte s annak közepette csalfán elhagyta. Midőn Miriam és Donatello a templomhoz közel jutottak, egyedül Kenyont találták várakozva reájuk a lépcsőn. Hilda szintén megígérte, hogy a társaságban lesz, de még nem jelentmeg. Találkozván a szobrászszal, Miriam erőt vett magán és sikerült nekie mesterkélt elmésséget teremteni, mely kivéve a legfigyelmesebb szemlélőt, mindenki előtt époly ténylegesnek tűnt fel, mintha természetes lett volna. Rokonszenves hangon beszélt a szobrászszal Hilda távollétéről s némileg untatta is, a midőn Donatello jelenlétében czélzásokat tett egy oly vonzalomra, a melyet nyíltan ugyan soha meg nem vallott, noha talán elég világosan elárult. A szobrásznak úgy tűnt fel, hogy Miriam nem ismeri a legszigorúbb tapintatosság határait sőt annyira ment, hogy átalánosságban gondolt s magában azon következtetést vonta, miszerint e gyönge átalánosabb hiány a nőben, mint a férfiban, a legfinomabb tapintat him sajátság lévén. Ez eszme azonban igaztalan volt a nemre nézve átalában s e szegény Miriamra különösen, ki alig lehetett felelős azon vad erőködéséért, hogy vidám legyen. Továbbá lehetséges, hogy a lélek apró cselekvényeit minden hevesebb rázkódtatás, mint a nagy szerencsétlenség vagy nagy vételt okoz, félig feltárja úgy, hogy ettől kezdve a finomabb eszmék eltorzulnak s hatása nyomokat hagy maga után az élet minden legcsekélyebb mozzanataiban. „Látta ön a kedves gyermeket, miután bennünket elhagyott?“ kérdé Miriam, még mindig Hildát tartván meg beszéde tárgyául. „Nekem nagyon hiányzott hazatértemben, mert semmi sem Párisnak igaza van. E czím alatt a vörösök hivatalos lapjában 22-én egy czikk jelent meg, mely imigyen hangzik: „Hol van a népsouverainitás ? Versaillesben vagy Párisban ? A nemzetgyűlés rendkívüli körülmények között választatott meg s körülirt küldetéssel bízatott meg, kiszabott és megszorított mandátum adatván kezébe. A kapitulatió előestéjén választatván, midőn a franczia területet ellenség foglalta el, tagjainak választása az ellenséges szuronyok nyomása alatt ment végbe. Most a békeelőzmények megköttetvén a két átengedett tartomány képviselőivel mások is kiléptek , így a nemzetgyűlés nem teljes és nem képviselheti a független népszuverainitást. A departementi képviselők továbbá irigységet, bizalmatlanságot tanúsítottak Páris iránt s bebizonyították, hogy a jelen eseményeknek megfelelően nyújt nekem oly kellemes és ártatlan ábrándokat (már legalább húszszor tapasztaltam) mint a beszélgetés késő este Hildával.“ „Én is úgy hiszem — mondá a szobrász komolyan — ez azonban oly előny, amelyet élvezni kevés vagy épen semmi alkalmam nincsen. Én nem tudom, mi történt Hildával, miután kegyetektől elváltam. Ő nem szegődött különösen társul hozzám sétánk egy részében sem. Midőn utoljára láttam őt, épen visszasietett, hogy csatlakozzék kegyedhez a Caffarelli palota udvarában.“ „Lehetetlen!“ kiáltá Miriam megdermedve. „Tehát nem látta kegyed őt viszont ?“ kérdé Kenyen némi rémülettel. „Ott nem,“ felesé Miriam nyugodtan, „valóban én egész szorosan a társaság többi részének sarkában voltam. De ne aggódjék Hilda miatt , a Szűz köteles őrködni a jó gyermek fölött, azon ájtatosság után, melylyel lámpáját az oltáron égve tartja. S különben is mindenkor tapasztaltam, hogy Hilda ép oly biztos Róma veszedelmes utczáiban, mint fehér galambjai, midőn a torony tetejéről le repülnek s ide s tova szállongnak a lovak lábai között. Ha senki más számára nem is, de Hildáéra bizonynyal létezik gondviselés avagy őrködés.“ „Én vallásosan hiszem azt — viszontá a szobrász — de mégis jobban érezném magamat, ha tudnám, hogy épen tért haza tornyába.“ „Úgy tehát legyen teljesen nyugodt“ felesé Miriam. „Én láttam őt (és ez utolsó édes pillanat, amelyre emlékszem) amint ablakából félig kihajolt ég és föld közé!“ Kenyon most Donatellora tekintett. „Ön, úgy látszik, elvesztette kedélyét, kedves barátom,“ jegyzi meg. „E sorvasztó római légkör nem azon légies ital, amelyet ön otthon beszívni — Tizedik, tizenegyedik és tizenkettedik ülés. — A márcz. 21-ki ülésben Schellenberg kívánatosnak tartja az egyenlő nomenclaturát. Szerinte egy szállítmány petroleum Boryslawból Bécsbe csaknem annyiba kerül, mint New Yorkból Bécsbe. Jó volna, ha az összes vasutak egy közlönyt tartanának és abban mindennemű, a pályák igazgatására és üzletére vonatkozó dolgok közöltetnének. Sebesf elmondott dolgokat ismétel. Baziástól Marebeggig két vágány lerakását sürgeti s fölszólítja az igazgatóságokat, hogy a méréseknél hites mérő mestereket alkalmazzanak. szokott Én nem feledem el az ön vendégszerető meghívását, hogy keressem fel önt e nyáron a peumini kastélyában. S biztosíthatom önt, miszerint határozott szándékom kirándulni. Mindketten jobban fogjuk magunkat érezni, ha a hegyi levegőt mély kortyokban nyeljük. „Meglehet, mondá Donatello szokatlan komorsággal — az ódon lak vidámnak tetszett előttem, midőn gyermek voltam. De a mint most visszaemlékezem reá, ez is mogorva hely.“ A szobrász figyelmesebben tekintett a fiatal emberre s meg jön lepetve és rémülve a midőn látta, mennyire eltűnt arczáról az állati kedélyesség finom, fris csilláma S aztán eddigelé, ha teljesen csöndesen állott is, tekintete mindenkor bizonyos készséget árult el a szökdécselésre. Ez most mind eltűnt. Egész gyermekded vidámsága s ezzel együtt egyszerű magaviselete is eltűnt, ha ugyan végkép ki nemaludt. „Ön bizonyosan roszul van, kedves ifjú,“ kiáltott fel Kenyon. „Az-e ? Talán igen,“ mondá Donatello közönyösen. „Én soha sem voltam roszul s nem is tudom mit jelentsen az.“ „Ne tegye a segény fiút képzeleti beteggé,“ sugáririam, megrántván a szobrász öltönyének ujját. „Neki olyan természete van, hogy lefekszik s meghal azonnal, ha azt veszi észre, hogy ő is oly búlkomor lélekzeteket vesz, mint a minővel mi közönséges emberek kénytelenek vagyunk tüdőnket terhelni. De el kell őt távolitanunk ez ódon, ábrándos ésmogorva Rómából, hol rajta kívül senki sem gondolt még arra, hogy vidám legyen. A város befolyása sokkal nehezebb, semhogy ily teremtmény életét fentarthatná.“ A fenebbi párbeszéd nagyobb részt a kapuczinus templom lépcsőin folyt, s ennyit mondva, Miriam szétnyitá a bőrfüggönyt, mely Olaszországban valamennyi templomajtó előtt függ. „Hilda megfeledkezett ígéretéről — jegyzi meg Miriam — vagy különben szűzies álmai,nagyon is mélyek ma reggel. Ne várakozzunk reá tovább.“ Beléptek a templom hajójába. A templom belseje középszerű kiterjedésű volt, de helyesen építve boltíves tetőzettel a hajó fölött s mindkét oldalon egy-egy sor homályos kápolnával a szokásos oldalszárnyak helyett. Mindegyik kápolnánál megvolt saját szentjével ékített oltára, körül aggatva ajándékokkal, saját festménye az oltár fölett, noha sűrűen lefátyolozva, mintha valamely hirneves festész készítette volna; megvolt szakadatlanul égő szentek viaszgyertyája, hogy megvilágitsa a könyörgök ájtatoskodásait. A templom hajó kövezete nagyrészt márványból állott s réginek és töredezettnek látszott s itt-ott téglával vol kifoltozva; ezenkívül középkori izlészt sírkövekké volt kirakva, a melyen finoman metszve szélczifrázatok, alakok, féldomborművü arczképek, latin siriratok tűntek fel, melyeket a lábnyomok mos már olvashatlanokká tettek. A templom egy kapuczinus barátzárdához tartozott; és mint rendesen történni szokott, midőn valamely tisztelendő társaság vesz gondjai alá ily épületet, úgy látszott hogy a padlózatot sohasem súrolták és nem söpürték, s a szentségnek époly kevés jelet árulta el, mint valamely disznóól; mig minden apácza templomban a szűzies nővérek saját szívük tisztaságát a falak és kövezet elmaradhatlan tisztaság, és látható felavattatása által tüntetik fel. (Folyt. köv.) Laptulajdonos: Csernátony Lajos, ként ezen czélra, de vájjon volt e csak egy szó is az országgyűlésen, melyben országos segély kérelmeztetett volna ezen szent czélra, melynek nélkülözhetetlensége vita feletti. Mindez nem történt, — s nehogy ez intézet — melynek mostani kezdetleges fenállása már előre tett lépés és jótétemény — alap hiányából elbukjék, felérem önt tisztelt szerkesztő úr, hogy az irgalom és szent részvét nevében fogadjon el gyűjtéseket ezen intézet javára, s ha csak tizedrésznyi haszna lesz, mint az ön által a francziák javára tett gyűjtéseknek, úgy az intézet biztosítva lesz addig, míg talán eszébe jut a kormánynak azt országosan segélyezni. Én a nálam levő idén történendő ajánlatokat a gyűjtés befejezése után szintén nyilvános számadásba küldendem. Hírek. Pest, márcz. 25. — A „Magyar Újság“-ban olvassuk . A miniszterelnökségi irodából a következő sorokat vettük: „Királyné ő felsége a miniszterelnök úrhoz a következő sajátkezű iratot méltóztatott intézni: Kedves gróf Andrásy ! Értesültem, hogy egy bizottság van alakulófélben, mely az elhunyt báró Eötvös érdemeit egy emlék emelése által szándékozik megörökíteni, úgy lévén meggyőződve, hogy az irodalom, a tudomány és a hazafiság fejlesztésére Magyarországban senki sem tett többet, mint a boldogult, én is készséggel csatlakozom azokhoz, kik külsőleg is kifejezést óhajtanak adni az elhunyt iránt általánosan érzett kegyeletnek, s e czélból ezer forintot bocsátok ennek rendelkezésére, hogy ezen összeget a megalakulandó bizottságnak átszolgáltassa. Budán, 1871 márczius 21-én, Erzsébet s. k.“ — A nemzeti színház holnapi előadását ajánljuk a közönség figyelmébe. Színészetünk egyik veterán tagja, a nyugalmazott Telepi György üli meg színészi pályájának 50 éves jubilleumát, egyik régi szerepében, a „Két pisztoly" Hugljában lép föl, s búcsúzik el azon deszkáktól, melyekről már visszavonult s most egy félszázados kor emlékeit viszi fel ismét, hogy aztán azokkal örökre elvonuljon.. Szinésztársai — mint halljuk — mindent elkövetnek, hogy kellemes emlékűvé tegyék ez estét, s ajándékról is gondoskodnak. Hisszük, hogy a közönség részvéte sem fog hiányzani. — Az orsz. közép tanodai tanáregylet I. szakosztálya jövő kedden márc. 28. délután 5 órakor a m. t. akadémia épületében ülést tart. Tárgyak: 1. „A római Corvin-codexek fényképeinek bemutatása és ismertetése palaeographiai és történelmi szempontból“ Szombathy Ignácztól. 2.) Ciceroni s Cato Maior et Laelius. Magyarázta dr. Heinrich Gusztáv. Bírálják Gyurmán Andor és Tömör Ferencz. 3) T a c i t i Germania. Magyarázta Ring Mihály, bírálják Petrovich Ferencz és Szamosi János. 4) Iványi István „Livius“-ának bírálatára ellenészrevételeit olvassa fel. Rá szombaton, ápr. 1-én délutáni 5 órakor a fő reáltanodában választmányi ülés fog tartatni. — A nemzeti színház könyvtárából egyszerre 13 füzetet kaptunk, melyekben a következő darabok vannak: „Török János,“ dráma Szigligetitől; „Forestier Pál,“ Augiertől, fordította Paulay. „Egmont,“ szomorújáték Pethétől fordította Pulai „A két jóbarát,“ dráma Jósika Kálmántól; „Nők az alkotmányban,“ vígjáték Tóth Kálmántól, „A regény vége,“ vígjáték 1 felvonásban Szépfaludytól; „A közügyek," vígjáték 1 felvonásban Bercziktől; „A komponisták,“ franczia vígjáték, ford. Feleki. „Emészt,“ franczia vígjáték fordította Benedek. „A phrenolog," eredeti bohózat Justustól. „Miért nem házasodik meg a sógor?“ vigj. Balázs Sándortól. „Fidelio,“ opera. „Tannhäuser,“ opera. „Julia,“ dráma Feuillettől, fordította Paulay. — Ajánljuk ezen füzeteket a közönség figyelmébe, minthogy igen életrevaló vállalat s mindn ujabb színirodalmi termék a nagy közönség figyelme alatt áll. De viszont óhajtanák, hogy a nagyobb kelendőség érdekében a kisebb darabok árát alább szállítanák. Egy-egy füzet ára 40 kr. — Az orsz. lelenczügyi társulat ma d. e. tartotta közgyűlését gr. Nádasdy Lipót elnöklete alatt. A társulat eddigi tőkéje 2148 frt jövedelmet nyújt, s meg lehetne kezdeni a működést, ha a minisztérium átengedné a Sándoralap (65.000 frt) kamatait, mire egyébiránt kilátás van. Ennek folytán el is határoztatott, hogy a megnyitás iránt a szükséges lépések megtétessenek. A tisztújítás eredménye: gr. Nádasdy meg-s maradt elnöknek, dr.Apáthi István másodelnök, Aigner Miklós alelnök, Reich Ármin pénztárunk, Szőke János ellenőr, dr. Borbás József orvos, s még 24 választmányi tag. — A torna-tűzoltó-egylet is ma tartotta közgyűlését, s minthogy este ért véget, s holnap adunk róla részletesebb tudósítást. — Reményi tegnap esti második hangversenyének ismét nagy közönsége volt, s a hallgatóság még abban a váratlan meglepetésben is részesült, hogy Lisztet is zongorázni hallotta. Dubez ugyanis atyja, halála miatt részt nem vehetvén, „Orpheus“ czímű sok költészettel írt szimfóniáját Liszt és Janina asszony adták elő zongorán, mindkettő nagy mozgékonysággal, s Liszt azzal az erőteljességgel, mely őt a zongorakirályává tette. Maga Reményi a Bach chaconneját, s Platényival Spohr kettősét játszotta nagy tapsok közt, továbbá Schopin Nocturne-jét, Gobbi egyik szellemes keringőjét és Liszt rhapsodiáját.''Volt a programmnak egy achilesi farkais, egy hosszabb zenemű, melyben Langer Viktor tette zenére Lenau egyik magyar tárgyú költeményét, („Miska halála és Miska átka,“) de Reményi szép játéka is csak itt-ott tette élvezhetővé. Megemlítjük még, hogy Janina urhölgy Chopin egy lengyelkéjét elég középszerűen zonítorozta, s hogy az emelvényről lelépve nagy hévvel csókolgatta Liszt abbé kezét, mit a közönség újrázott, s a tisztelt művésznő engedett is a közönség fölhívásának. — A városligeti fasoron 47. 48 sz. alatt egy 12 szobából álló nagy lakás és kisebb lakások kiadása iránti értesítésre felkéretett Bogdány ügyvéd urlakik : bécsi utcza 2-ik szám. — Szeretjük, ha igy beszél a „Reform.“ Nagyméltóságu gr. Waldstein János ur, gr. Széchenyi István egykori bajtársa, a „Pester Lloyd“ szellemdús munkatársa, az alakulóban levő magyar képzőművészeti tanács leendő elnöke ezen czím alatt: „Denkwürdigkeiten der Gräfin Ulfeldt aus ihrer Gefangenschaft in blauen Thurm zu Schleswig-Holstein Leonora-Christina, wormählten Gräfin des Königsschlosses zu Kopenhagen 1663—1685, herausgegeben nach der dänischen Originalhandschrift im Besitze seiner Excellenz des Herrn Johann Grafen Waldstein“ egy oly pompás kiállítású díszművel gazdagította a szegény német irodalmat, melyhez az áldozatkész grófnak csak szerencsét kívánhatunk. Ez alkalommal csak sajnálhatjuk a magunk koldus irodalmát, mely még nem bírta magát azon polczra felküzdeni, hogy főuraink egy része által „salonfahig“ nek tartassák, és néha tán áldozatokra is csábítsa, hacsak akkorára is, hogy a magyar díszmüvet nem hogy kiadja, de csak meg is vegye, vagy az ősi fészkének levéltáraiban rejlő egyik-másik kézirat kiadásával a magyar irodalomnak kedveskedjék.“ Mindazonáltal a lapok hiába fakadnak ki mágnásaink németeskedési mániája ellen, mert e nélkül nem is élhetnek. Most is a miniszterelnök fivére, gróf Andrásy Manó a „Pester Lloyd“-ban folytatja a polémiát a „legnagyobb magyar“ Széchenyi szobra fölött gr. Waldstein magyar mágnással. Három magyar hölgy pedig, (Majláth Györgyné, özvegy Fáy Alajosné és gróf Wenkheimné) szintén a „P. Lloyd“-ban kérik fel a hölgyeket, hogy a budavári főtemplom oltára számára szőnyeget hímezzenek. Részünkről ilyesmikről csak annyiban veszünk tudomást, amenynyiben adatul jegyezzük fel azon buzgalomhoz, melylyel a főúri körök a magyar elem és sajtó rovására a német lapok által kívánnak megértetni szegény Magyarországban. — Hangverseny. A pesti kir. kath. főgymnásium segély-egylete alaptőkéje növelésére f. évi márcz. 31-én esti 7 és fél órakor a redoute kis termében tartandó hangverseny műsorozata : 1. Kettős, zongora és hegedűre, szerző Liszt Ferencz, előadják : Altschul Rezső és Plotényi Nándor urak. 2. „Egressy Béni emléke,“ (magyar népdal) szerző Huber Károly, énekli: Helvey Ilka k. a. 3. Szavalat, előadja : Nagy Imre ur. 4. „Andante és Rondo“ a hegedűversenyből, szerző Mendelssohn, előadja: Plotényi Nándor ur. 5. „A szerelem, a szerelem,“ dal, Petőfy költeménye fölött Mosonyi Mihálytól, énekli: Lang Fülöp ur. 6. a) Népdal Webertől, zongorára átírta Liszt Ferencz. b) Katonai induló, Schubert Ferencz től, átdolgozta Taussig K., zongorán előadja: Altschul Rezső nr. 7. Szavalat, előadja : Lendvayné asszony. 8. Műdal , szerző Ábrányi K., énekli: Ernst Henrik úr. A zongora kíséretet Erkel Sándor úr volt szives elvállalni. Helyárak: támlásszék és pamlagülés 3 frt., zártszék 2 frt., állóhely 1 forint. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak, és hírlapok útján fognak nyugtáztatni. Jegyek kaphatók Táborszky és Porsch műkereskedésében. — Egy valódi civil. A „Debreczen“ben olvassuk, hogy egy vagyonos, sőt gazdag civil lakik a csapó-utczában, ki azonban az ingyeniskoláztatási adót a világért sem fizetné. Mi volt mit tenni, a hatóság a derék polgárt az 1869 és 1870 ik évi tartozásokért exequalta, s lefoglaltak nála egy kövér sertést, el is adták, s a tartozás levonása után fenmaradt 10 frt 70 krt. azonban visszaküldték neki. Talán azt hiszi az olvasó, hogy elfogadta ? Dehogy ! — „Tartsák meg az urak," mondá, „lesz még arra ez esetből kifolyólag szükség, különben ezentúl minden évben hizlalok különösen egy ingyeniskoláztatási disznót az uraknak, hogy legyen mit elexequálni, mert én ugyan készpénzzel soha sem fizetek." LEGÚJABB POSTA: erélyes redszabályokra nem képesek. Csak egy szabadon, minden külnyomás nélkül választatott és Párisban székelő nemzetgyűlést ismerhet el egész Francziaország, bir a nép, mely souverainitási jelleggel s megbízható a legfőbb hatalommal. E feltételek nélkül Párison kivül csak árnyéka lehet minden nemzetgyűlés a népképviseletnek. Engedjük tehát, hogy a jelen nemzetgyűlés végrehajtsa szomorú teendőjét s határozzon békés háború felett, hogy aztán legott eltűnjék. Párisnak azon kötelesség jutott, hogy védje a népességnek és saját magának jogát. Párisnak nem szabad elválasztatni a tartmányoktól, ez volt, ez most is és ez lesz mindig az ország fővárosa, az egy és oszthatlan demokrata köztársaság feje és szive. Párisnak tehát kétségtelenül joga van a község megválasztásához kezdeni s holnap a választópolgárok e végből összehivatnak. Páris meg fogja menteni Francziaországot és a köztársaságot. A kiv. lap küldöttei." TÁVIRATOK. Bordeaux, márcz. 25. (Az Ellenőr távirata.) A préfetek a kormánytól rendeletet vettek, hogy önkénytes zászlóaljakat szervezzenek. Párisban a legelőkelőbb negyedeket a rend emberei tartják hatalmukban, kik Versaillessal szakadatlan összeköttetésben állanak. A nemzetgyűlés védelmére zászlóaljak alakulnak. Lyon, márcz. 25. (Az Ellenőr távirata. A pillanatra megzavart békét a hűen megmaradt nemzetőrök helyreállították. — A németek ismét csendesen tartják magukat. Pétervár márcz. 25. (Az Ellenőr távirata.) „A Garde Moskau“ két ízben kapott megintést a kormánytól, azon bizalmatlanságot keltő kritika miatt, melyet Franlandnak az orosz birodalomhoz való viszonyáról hallatott s azon ellenséges tendentia végett, melyet a kormánynak a keleti tengermelléki tartományok irányában követett politkája ellen elárult. Páris, márcz. 24. (Az E11 e n őr távirata.) A párisi polgármesterek feliratot intéztek a nemzetgyűléshez, melyben a polgárháború elhárítására a következő rendszabályokat hozzák javaslatba: Állandó közlekedés a polgármestereek s a nemzetgyűlés között; a nemzetőri főparancsnokoknak a nemzetőrök által történendő választása és községi tanácsválasztás. Páris, márcz. 25. (Az E 1 re nőr távirata.) A közp. bizottság elhatározta, hogy az ellenkező városnegyedeket erélyesen megszállatja s a kormány tagjai ellen vizsgálatot rendel el, valamint, hogy Menotti Garibaldit a párisi haderők főparancsnokául választatja meg. Páris márcz 25. (Az Ellenőr távirata) A közp. bizottsághoz küldöttek érkeztek Lyon, Bordeaux, Marseille s Rouenből, de csakhamar ismét elutaztak, hogy egy átalános hasonló mozgalomra jelt adjanak. A felkelők lefoglalták a kormány sürgönyeit és minden Párisba érkező vasúti kocsit, majd az első negyed polgármesteri hivatala elé vonultak, ágyukat is vivén magukkal. Páris márcz. 25. (Az Ellenőr távirata.) Saisset tk. egy proklamáczióban tudatja a párisiakkal, hogy ő a Szajna departementi képviselőkkel s a főváros polgármestereivel egyetértve, a kormánytól a municzipális szabadságok elismerését, valamint a váltók lejáratának s a lakbér fizetésének elhalasztására kedvező feltételeket eszközölt ki. Páris márcz. 25. (Estéj (Az Ellenőr távirata.) Menotti Garibaldi ide érkezett s a városházán szállott le. A központi bizottság vád alá helyezte mindazon párisi lapokat, melyek ismert tiltakozásukban „lázadásra“ és „a népfenség megvetésére“ izgattak. Clemenceau polgármester hír szerint elfogatott. Garibaldi Menotti párisi főparancsnokul neveztetett. Berlin márcz. 25. (Az Ellenőr távirata) A császár születésnapja alkalmából Posenben a nép mindazon lengyel házakat, melyek ki nem világíttattak, kődobálás által összerongálta ; a rendet katonaságnak kellett helyreállítani. A márcz. 22-én tartott ülésben Rosenbach előadja, hogy az árumegtekintést csak 1864 óta nem engedik meg. Strasser a temesvári Lloyd társulat képviselője kikel az ellen, hogy Magyarországon nincs törvény, mely a közönség és a vasúti társulatok közötti viszonyt szabályozná. A szavatosságra nézve sincs intézkedés, a vasúti önkény határtalan, pl. felhozza, hogy egy kereskedő 1868-ban 25 kocsiban Temesvárról Rotterdamba adott fel életet a vonal megjelölésével, de a vasúti igazgatóság a szállítmányt más vonalon küldé s így a feladó 2000 forinttal többet volt kénytelen fizetni, és hosszú idő után csak 1300 forintot kapott vissza. Kívánatos, hogy az állomások forgalma statistikai adatokkal kideríttessék és a sűrűbb forgalmaknak aránylag több kocsi álljon rendelkezésére.. A személyszállításnál is helytelen az, hogy a kocsikat a zsúfolásig megtöltik. A silók és közraktárak Magyarországon nagy hasznot fognak hozni és a szállítást is könnyítendik. Ziffer a pamuttarifáról szól, indokolatlan, hogy a keletről jövő pamut drágábban szállíttatik, mint a keletindiai. Hasonló anomáliát constatál a fonalról. Bécsből Reichenbergbe 1.70—2 frt a díj, Manchesterből Északcsehországba 1.50 — 1.60, így a verseny lehetetlen. A márcz. 23 -i ülésben Strasser folytatólagos előadása alkalmával Eugert igazgató constatálja, hogy a vasutak szállítási eszközei csakugyan nem elégségesek. Áll ez különösen a déli vaspályánál. Strasser javaslatba hozza vagyon kölcsönegylet alakítását. Po 11ák borkereskedő a bor és általában a folyadékok vitelbérére reflectálva fölhozza, hogy az üres hordókat nem rakják ki a vagyonokból, hanem kidobálják, ami természetesen nagy kárt okoz. 50 hordó közül legaláb 30 megsérül. Beres a marhaszállítás hiányait adja elő. Szóló saját tapasztalása után mondja, hogy a szállítást minden igaz ok nélkül félbeszakítják. Dr. Kuh erre azt replicázza, hogy e tekintetben nem a vasutak a hibásak, hanem a marhakereskedők, kik rendetlenül hajtják a jószágot az állomásokhoz. Beres állításának bebizonyítására okmányokat nyújt be. KÖZGAZDASÁG. Vasúti enquéte Bécsben. Vegyes - Pályázat. A földmivelés, ipar és kereskedelmi m. kir. minisztérium által a trágya helyes kezeléséről népiszerü modorban irt kézikönyvre pályázat hirdettetik. A legjobbnak ítélt mű 400 írttal fog jutalmaztatni. Pályázati határidő folyó évi August, hó 31 ike A részletesebb pályázati feltételek a„Budapesti közlöny“ hivatalos rovatában vannak közölve . A korumicai víz- és fürdő részvénytársulat ma tarta az első hazai takarékpénztár termében Huszár Károly elnöklete alatt idei közgyűlését. Elnök felolvassa a gyűlés megnyitása után a választmány évi jelentését. Ebből kitűnik, hogy a lefolyt évben 1322 ft. 97 krnyi tiszta jövedelem jött be. A választmány ezen összeget nem kívánja a részvényeseknek osztalékkép kiszolgáltatni, hanem azt a tartalék tőkéhez csatolni. Felolvastatik ezután Gelléri Szabó indítványára azon adásvevés szerződés, melyet a választmány Szentiványival kötött, midőn a társulat vagyonához tartozva egyik telket eladta. E szerződés azon megjegyzéssel, hogy az eddigi s ezentúli vevők se részleges, se egész ellátásban ne részesítsék a fürdővendégeket, helybenhagyatik. Nemzeti Színház. 41 Bérlet- szünet. Pest, vasárnap, márcz. 26-án. Telepi György, nyugdíjazott színész 50 éves jubilaeumnál. Két pisztoly. Eredeti népszínmű 3 szakaszban, népdalokkal és tánczcal írta Szigligeti. Zenéjét Erkel. Az előadást Doppler F. magyar nyitánya előzendi mag. Személyek: Báró Szirtfoki _ _ _ — Komáromy, Lenke, leánya — — — — Helvey L. Hájkerti, ének- és nyelvmester a bárónál Lendvay. Váhidi, gazdag f.-sidesur — — — Szilágyi Perlaki, főbíró — — — — Pintér. Vidrai, esküdt. — — — — Nagy Stein, sópénztárnok — — — Újházi Lujza, neje — — — — Pattiamé Hugli, borbély — — — — Telepi György Bibi, neje — — — — Niczkyné. Kócsag Marczy, halász — — — Szigeti Imre. Szeréna — — — — — Horváth T. Kezdete 7 órakor. Budai várszínház. Vasárnap márcz. 26-én. „A csacska nők“ Vígjáté 3 felvonásban. Dumanoir után fordította Feleki M. Kezdete 7 órakor. Felelős szerkesztő : Csernátony Lajos. A legelegánsabb férfi és gyermek disz- és utazó ruhák Magyarország 3 legnagyobb férűruharaktárában . GRÜNBAUM és WEINER magyar kir. üdv szabók Pesten. I. Deák téren az evang. templom, átellenében. II. Hatvani utczai és országút szegletén, a j| Zrínyi kávéház átellenében. III. A régi színháztéren levő bazárban, a „Magy. 1 kir.“ cz. száll, átellenében. Megrendelések a legpontosabban teljesittetnek. g| Testhez nem jól álló ruhák kicseréltetnek ! *-“i “"WHIH iiilll IIHirmUIIIIHIililemma Jui.a——1—B Pest. nyomatott Légrey testvéreknél.