Ellenőr, 1871. március (3. évfolyam, 167-197. szám)
1871-03-07 / 173. szám
Országgyűlési tudósítások. A képviselőhöz ülése márcz. 6-án. Kérvények. Győrmegye közönsége a katonai felszerelést hazai gyártmányokkal kívánja eszközöltetni. Joanesku Döme Biharmegye Vaskohi és több községének kérvényét nyújtja be Papp József jegyző elmozdíttatása iránt. Ghyczy Kálmán a komáromi tanitóegylet részéről nyújt be kérvényt a népoktatási törvény megváltoztatása ügyében. Hasonló folyamodást nyújt be Svarcz Gyula a szigetvári tanítóegylet részéről Francziaország feldarabolása ellen Kiss János a szathmármegyei Milota község, Matkovics Tivadar a veszprémmegyei Balatonfő-Kajár, Mező Sz. György, Enying, Lajos-Komárom, Kemese és Szilas-Balhás, Csanády Sándor Nagyvárad és Hajdu-Böszörmény számos polgára, Madarász Józs oláh-szilvási, esztergomi, és kunhegyesi lakosok, Henszlmann Imre Mohács városa és Babes Vincze a torontálmegyei Gebra község részéről nyújtanak be kérvényt. Szitányi Bernát Trencsén megye több községének kérvényét nyújtja be a Vág vizének országos költségen leendő szabályozása iránt. Elnök a Kolozs megye mocsi kerületének képviselőjévé választott Inczédy Zsigmond b. jegyzőkönyvét mutatja be. Táncsics Mihály a szerviták telkének megvásárlása és az egyetemi könyvtári épület ügyében ad be interpellate. Az elsőre nézve, hogy mire akarja a kormány fordítani, a másodikra, hogy van-e tudomása a kormánynak, hogy a ferencziek szerzete el akarja sajátítani az egyetemtől Pénzügybizottsági jelentések: Széll Kálmán a p. v. bizottság 12 jelentését terjeszti elő azon módosítványok, határozati javaslatok és indítványokra vonatkozólag, melyek a vallás és közoktatásügyi miniszter költségvetésének tárgyalásánál behattak és a ház által véleményadás végett a pénzügyi bizottsághoz utasíttattak. Napirend: a közlekedési minisztérium költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Paczolay János a Körös és Berettyó szabályozásra nézve Tisza Kálmán minapi állítását és indítványát támadja meg. Csodálkozik, hogy Tisza a kormány annyiféle költségvetése és előterjesztése ellen tett kifogást s ez egyet igazságosnak találja (Tisza Kálmán: Attól függ, hogy milyen.) Indítványozza, hogy a ház ragaszkodjék a vízszabályozási tervezet iránt hozott határozatához s ne tegyen kivételt egyes folyókra nézve. Simonyi Lajos b. Nem egyes vidékek érdekeit, hanem az országos érdekeket kell szem előtt tartani és csalódik, ki azt hiszi, hogy az alföld emelésével nem egyszersmind az országot emeljük, vagy egy másik vidéket megkárosítunk. Paczolay nem volt tájékozva, midőn azt mondá, hogy ama vidéken a csatorna a mocsárok leszáritása végett huzatott, mert ama munkálatok a közlekedés elősegítése végett történtek s most nem egy vidék ármentesítéséről, hanem egy folyó hajózhatóvá tételéről van szó. Pártolja Tisza K. indítványát. (Helyeslés.) Trefort Ágoston közgazdászati szempontokból is igen ajánlatosnak tartja Tisza módosítványát s általában az ily vállalatokba fektetett pénz financziális tekintetben is gyümölcsöző, a mennyiben az adóalapot növeli. Táncsics Mihály: a folyók most a szabadalmazott nemesekéi. Töröltessenek el a regálék és a folyók szabályozása milliók érdekévé válván, kevesebb költséggel s nagyobb sikerrel fog megtörténni. Tisza Kálmán : Paczolay beszédének két iránya volt. Az egyik személyeskedő szólóval szemben s erre nem akar reflektálni; a másikban izgatási kísérletet lát, mely egyes vidékeket egymás ellen akarja tüzelni. Reménye, hogy valamint ez volt az első eset,a midőn a házban ily izgatás megkisértetett, ez lesz egyszersmind az utolsó is, mert legnagyobb veszedelem volna az, ha egyéb bajainkhoz még ez is járulna. (Helyeslés.) De a feltevés, melyből Paczolay kiindult, sem áll, mert itt sem a kormány előterjesztéséről, sem a Berettyó folyónak, sem az egyesüttes Körösök szabályozási és mentesítési munkálatairól szó sincs, hanem fel van véve a költségvetésbe azon mederszabályozási, tehát nem gátépítési munkálat, mely kezdődik ott, hol a hármas Körös és később a három Körös és Berettyó együttesen egy mederbe folynak. Az pedig, aminek nem elfogadását, de ha az elvekkel megegyezik, tanulmányozását kérte szóló, az ismét medermunkálat ott, hol a két közös ág együtt van, de sehol egyébről, mint medermunkálatról nincs szó. Miután még szóló Paczolay állítása ellenében kijelenti, hogy a munkálatok által sem egyénileg, sem kerülete nincs érdekelve, határozati javaslatát elfogadásra ajánlja, egyébiránt ha a miniszter erre nézve ígéretet tesz, kész elállni attól, hogy a ház szavazás alá vegye. (Helyeslés). Paczolay János személyes kérdésben akar szólni. A tárgyalások alkalmával mondott beszédeket kell nézni, hogy ki pártolt helyi érdekeket. (Zaj balról. Ez nem személyes kérdés !) Tisza Kálmán : annyi joggal mint Paczolay szinte kérhetne szót személyes kérdésben, de miután elnök elnézéséből nem akar magának jogot vindikálni, eláll a szótól. Harkányi Frigyes: Itt nem új tétel megszavazásáról, hanem csak arról van szó, hogy az előirányzatban 3 évre tervezett összeg két évre osztassák fel. Itt 85.000 holdnak ármentesítése forog kérdésben, ami az adóalapra is nagy fontossággal bír. Ezen érveket tekintve, lehetetlen e szabályozást fel nem karolni. Gorove István: Paczolay sok olyant mondott, mit sajnálattal hallott, de legsajnálatosabb volt az, hogy el sem olvasta az előterjesztést, mert ott nem „ármentesítés végett elközlendő szabályozásról", hanem „átmetszések és medermunkálatok létesítéséről“ van szó s ez átmetszések oly vidéken inditványoztatnak, mely összeköttetési eszközökben és utakban az ország legszegényebb része. Szóló nem akarja szembeállítani egymással a vidékeket, de ha a Paczolay által említett felsővidék hasonló áldozatokat fogna hozni a folyók szabályozására, a kormány mindig kész lesz, segédkezet nyújtani neki. (Helyeslés.) Szavazásnál a ház elfogadja Tisza Kálmán módosítványát, mely szerint e czimre 150,000 frt helyett 200,000 frt vetessék fel. Következik a 6. pont (az állam kezelése alatt nem álló folyók stb. 200,000 frt.) Kvassay László e rovat függőben hagyását kívánja, míg a p. v. bizottság a Vág-szabályozás ügyében beadott javaslata fölött nem tesz jelentést. Várady János az 1761-iki törvény értelmében a Havamnak országos költségen leendő szabályozására nézve ad be határozati javaslatot. Máttyás Arisztid elvben nem ellenzi a javaslatot, de nem fogadja el az indokolást, mert kérdés, hogy ugyanazon viszonyok állnak-e fen most is. Paczolay János szintén a javaslat mellett nyilatkozik s elfogadja azt az indokolással együtt. A javaslat kiadatik a p. v. bizottságnak, s a rovat függőben hagyatik. Következik a 7. pont (Az 1870. 11. c. 4. fej. 2. czim összegének fel nem használt része.) Észrevétel nélkül elfogadtatik. 8. p. Duna folyam: Dalj mezővárosnál partbiztositás 15.000 forint. Parcsetich Sándor határozati javaslatot nyújt be az iránt, hogy a vukovári partok megvédésére az jövő évi költségvetésbe nagyobb összeg előirányoztassék. Szapáry Gyula gr., államtitkár ezt nem tartja czélszerűnek, mert a kormány még nem tanulmányozta a szóban levő viszonyokat. Parcsetich Sándor ezzel nincs megelégedve és csodálkozik, hogy a kormány nem méltatja kellő figyelemre Vukovár vízveszélyeit. A többség nem fogadja el a határozati javaslatot s észrevétel nélkül megszavazza a következő rovatokat a „Fiume kikötő terveinek elkészítése” c. pontig. Gorove István: E pontnál megjegyzi, hogy a tervek már beérkeztek a minisztériumhoz, s most vannak vizsgálat alatt. A kormány már közelebb fog eziránt előterjesztést tenni. Várady Gábor: Miután a pályaudvar a kikötő kérdésével szoros összefüggésben van, s a pályaudvar építését már megkezdték, remélhető, hogy a kikötőre nézve is ezen eljárás fog követtezni. Ezután a ház megszavazza a tételt. Kiss János: Az ismételve említett vízveszélyekre tekintettel határozati javaslatot ad be, hogy a kormány a vízkárosultak segélyezésére a rendkívüli szükségletbe vegyen fel bizonyos összeget. Nem a napirendre való tárgy lévén, elnök külön indítványkép kívánja beadatni. A következő rovatok „különfélék, vasútépítés stb.“ a „Fizetések, pótlékok és lakbérek”ig megszavaztatnak. E czimnél a bizottság 400 frtnyi törlést indítványoz. Justh József arra figyelmezteti a minisztert, hogy oly kedvező körülmények beálltával, midőn a most az állam által épített és kezelt vasutak eladathatnának a nélkül, hogy az országnak ebből kára volna s ha biztosíték nem kívántatik, adja el azokat s a pénzért építsen vicinális vasutakat, melyekre száz meg száz vállalkozó van. Simonyi Ernő: A vasútépítésnél ép úgy, mint a vizimunkálatoknál egy általánosan megállapított terv hiányát látja. A minisztérium ezt négy év óta folyton ígéri s ezzel szóló ép oly kevéssé van megelégedve, mint az általános tárgyalásnál nyert felvilágosítással. Az építkezéseknél felmerült akadályokat illetőleg egyáltalán nincs megnyugtatva s a miniszter nem felelt azon hozzá intézett kérdésekre, hogy a hatvan-miskolczi vasút hiányain, mint akar segíteni. A Károlyvár-fiumei vasút szerződését kívánja előterjesztetni (Gorove közbeszól: Hiszen még nem létezik !) Már a múlt évben nevezetesebb összeg volt e czélra előirányozva s valószínűleg el is költve; a főmunkák folynak, tehát valakivel szerződni kellett. (Gorove előbb tett nyilatkozatára hivatkozik, hogy a kikötő tervét mielőbb be fogja terjeszteni.) Szóló a vasútra nézve kivánja provokálni a ház határozatát. Kell, hogy a ház ismerje azt a szerződést, mely 20 millió, sőt talán még többe is kerülő vasútra nézve köttetik. Beterjesztését tavaly nem is tagadta meg a miniszter s szóló nem tudja, hogy a pénzügyi bizottság miként szavazhatta meg azon tételt anélkül, hogy ezen szerződést magának előmutattatni kérte volna, mert neki lett volna első helyen kötelessége, hogy magának tudomást szerezzen arról, hogy miért kéretik a 8 millió forint. Ezen tudomás nélkül ezen 8 millió frtot megszavazni lehetetlen. Ha a miniszter továbbra megmarad azon határozott szándéka mellett, hogy a szerződést a képv. házzal közölni nem fogja, szóló e tételre nézve egy határozati javaslatot fog beterjeszteni. (Helyeslés.) Gorove István: A múlt évben a ház elállt a szerződés beterjesztésétől. Ha azon elvet kívánja kimondatni, hogy ily nagyszerű szerződések kivételkép beterjesztessenek, a kormánynak erre nincs ellenvetése. De kötelessége figyelmeztetni arra, nehogy ily szerződések tárgyalása által oly feladatot vállaljon magára, mely legalább is nagyon meg fogja zsibbasztani törvényhozási működését. Ha a pénzügyi bizottság időnkint az okmányok előterjesztését kérte, azokat mindig készséggel rendelkezésére bocsátotta. Ghyczy Kálmán: A pénzügyi bizottság nem kívánta a szerződés előterjesztését, mert tudta, hogy eziránt a múlt ülésszak alkalmával kérdés támadt és a ház akkor szavazással nyilvánította, hogy e szerződés beterjesztését nem kívánja. De a dolog most már új stádiumban van. Az akkor hozott határozat, ezen alkalommal a házszabályok sérelme nélkül, megváltoztathatik és szóló is azt hiszi, hogy e tekintetben az előbbi eljárástól eltérni és a mi minisztériumtól csakugyan követelni kell, hogy a szerződést a ház elé terjeszsze; az ily szerződések előterjesztése és netaláni tárgyalása nem fogja a ház működését zsibbasztani, mert 20 és egynéhány millióról szóló szerződés nem minden nap fogja foglalkoztatni. Itt annyival is inkább szükséges a szerződés beterjesztése, mivel amint Simonyi Ernő jelezte, az erre nézve követett eljárást illetőleg, az országban különböző vélemények vannak, és a minisztériumnak is érdekében van, hogy e vélemények tiztáztassanak. Várady Gábor, a károlyváros-fiumei vasút ügyében tavaly tett javaslatára hivatkozik, melyre nézve a ház nem határozott, mert a miniszter nyilatkozatában azt mondta, hogy az előterjesztés ellen nincs kifogása. Irányi Dániel Justhtal szemben nem oszthatja azon elvet, hogy az állam a vasutak építésére és kezelésére átalában alkalmatlan lenne. Belgium és Poroszország pl. előnynyel építtet és kezel vasutakat, míg nálunk mind a kormány, mind magánosok igen költségesen építenek. Ő tehát nem lát elvi nehézséget s a körülményektől teszi függővé, mi tanácsosabb. A vasúti kezelést illetőleg a magy. minisztérium hibás eljárásáról neki is van tudomása, így a vasúti kérdések roppant lassúsággal döntetnek el, min úgy lehetne segíteni, ha a miniszter saját minisztériuma kebeléből és saját felügyelete alatt egy vasúti igazg. tanácsot állítana fel. A vasúti jövedelem emelésére indítványozza továbbá, hogy más országok példájára ne csak a vasúti igazgatók, de azon egész tisztikar bizonyos tantemeken részeltessék. Végül a köv. határozati javaslatot nyújtja be . A közm. és közm. miniszter oda utasíttatik, hogy minden magyarországi vaspálya valamennyi osztálybeli személyszállító kocsi fűtése iránt a jövő téltől kezdve intézkedjék, miután főleg a harmadik és negyedik osztályokban utazók szűkölködnek leginkább meleg ruhákban. Gorove I. közi. miniszter kijelenti, hogy a kormány a fűtést már a múlt évben meghagyta a vasutaknak, mivel azonban ez eljárásos czélszerű és kevés költséggel járó módja eddig sem nálunk, sem a külföldön eldöntve nincs, a fűtést megkezdeni nem lehetett. Az államvasúttársulat azonban kísérleteket fog tenni, mire aztán a legtöbbet ígérő rendszer átalában be fog a magy. vasutakon hozatni. Csanády S. javasolja, hogy az első osztályú kocsiknál jelenleg már fenálló fűtési rendszer a többi osztályoknál is alkalmaztassák addig is, mig czélszerűbb mód nem találtatik fel s ezért támogatja Irányi Kat. javaslatát. Elnök a hat. javaslatok fölött szavazásra szóllítja fel a házat. Széll K. jegyző felolvassa először Simonyi E. javaslatát, melyet a ház többsége elfogad, míg Irányié nem fogadtatik el. Vályi J. hátrányosnak látja az államra, hogy a vasúti felügyelőség nem kíséri kellő figyelemmel a vasutak építését. Például felhozza a szatmárdebreczen-szigeti vasutat, ám a töltés máris süpped; a víz áthatolására nincs kellő számú áteresztés. Végül felkéri a közi minisztert, hogy e vonal mielőbbi megnyitására erélyes lépéseket tegyen. Gorove I. közi miniszter kijelenti, miszerint mindent elkövet, hogy az említett vonal egyes szakaszai, illetőleg az egész vonal mielőbb átadassák a forgalomnak, mégpedig a netalán előforduló különböző hiányok előleges kiigazításával. Vályi János a válaszszal nem lehet megelégedve annyiban, amennyiben a vasút megnyitását akadályozó körülményekre nézve nem nyert felvilágosítást. Kiss János: a kormány már két év előtt sürgettetett az északkeleti vaspálya építési hiányait figyelembe venni. A javaslatba hozott összeget nem szavazhatja meg oly építészeti igazgatóságnak, mely úgyszólván létezése óta nem tesz eleget kötelezettségének. Papp Zsigmond : E vaspálya körüli visszaélésekhez jár azon adattal, hogy a pálya irányát az építők önkényileg megváltoztatták. Straussberg különben, mint hallá, másnak akarja átadni a vasutat. Eziránt felvilágosítást kér. Hieronymi Károly, osztálytanácsos. Dr. Stroussberg nem mint engedélyes, hanem mint a részvénytársulat fővállalkozója szerepel s azért a vasút kiépítése Stroussberg vagyoni állásától nem függ. A vasút megváltoztatott irányára nézve azt mondja, hogy miután az engedélyokmánynak még vannak oly pontjai is, melyeket a változott körülmények folytán meg kellene változtatni, a kormány mindaddig, míg az engedélyokmányra vonatkozó minden kérdés megoldva és tisztázva nem lesz, az engedélyokmány bemutatását és beczikkelyezését nem tartotta czélszerűnek. Papp Zsigmond az előbbi minisztériumot vádolja mulasztással, hogy az iránymegváltoztatásról úgy, mint a megnyitás halasztásáról, nem tett előterjesztést a háznak. Az egyes rovatok tárgyalására térvén a ház azokat a p. n. biz. jelentése szerint észrevétel nélkül elfogadta a „Vasútépítés“ első tételéig. Péchy Tamás kérdi, történt e már valami az Ottlét van Monsféle ügyben, szerzett-e magának a kormány elégtételt, hogy láthassa a ház, hogy az illető kormányhivatalnok eljárása minden aggályon fölül áll-e. Gorove I. közi miniszter nem tekinti ugyan ez ügyet olyannak, mely tárczáját közvetlenül érintené, annyit azonban tudathat, hogy az ügy folyamatba hozatott, s hogy a belga törvények szerint az ily dolgok az ottani királyi ügyész kezébe menvén át, annak nevében folynak, erre pedig pressiót gyakorolni a magy. kormánynak nem lehet. Csernátony L. kérdi, várjon régebben vagy újabban nyerte-e a miniszter úr ez iránt értesülést. Mert noha nem is elegyedhet a kormány ez ügybe, annyi mindesetre jogában áll, hogy az önmaga iránti kötelességből megindított ügyben ugye ne kötelesség folytán tudakozódjék. Gorove I. az ügyet az összes, vagy az igazságügyi minisztériumnál szóba hozni s akár a házban, akár kiv. közlemény alakjában bőven felvilágosítást nyújtani igér. Péchy T. kijelenti, hogy ő felhozta ez ügyet, mert nem akarja, miszerint örökre elaltassák; a miniszter utóbbi nyilatkozata által azonban teljesen meg van nyugtatva. A második tételnél Simics Ignácz interpellál az Oguliutól Zengre vezettetni kért vasút ügyében, melyre nézve már a múlt évben tett kérdést. Gorove I. erre azt feleli, hogy e vasút kezdeményezése sajátkép nem a magyar kormányt illeti, de ha Zeng város hatósága ily összeköttetést indítványoz, a kormány segítségére lesz. A következő tételek az utolsóig megszavaztatván Ghyczy Kálmán: A vasúti kölcsönből évenként nagy összeg utalványoztatik, de ezen kölcsön valóságos állapotáról senkinek sincs tudomása. A Lónyay által beterjesztett jelentés nem kimerítő, azóta a kölcsön állapota változhatott. Kéri a pénzügyminisztert, hogy a törvény szavai szerint tegye meg a szükséges jelentést. Gorove I. erre azt jegyzi meg, hogy értesülése szerint ez nemsokára meg fog történni s a közlekedési minisztériumtól szükségelt adatok már össze vannak gyűjtve. Következik a költségvetési „függelék.“ Pulszky Ferencz előadó megjegyzi, hogy ez nem szavazás, hanem tudomásvétel végett van mellékelve, minthogy az államvasutak jövedelmét foglalja magában. A bizottság véleményének elfogadása után következik: A Buda-Pest közötti Dunaszabályozás. A p. v. bizottság jelentése mellett Wahrman külön véleményt adott be. Királyi Pál e kérdést a költségvetés ezen részével nem tartja összefüggésben levőnek s a tárgyalást akkorra kivánja halasztatni, midőn a szabályozás lesz napirenden. E nézeten van Simonyi Ernő is és a kérdés kellő megvitatása végett indítványozza, hogy a jelentés napirendre tűzessék ki. (Helyeslés balról.) Csáky Tivadar úr. azt hiszi, hogy e tétel megszavazható azon hozzáadással, hogy ezen kérdést a törvényhozás dönti majd el, mikor az előterjesztés tárgyaltatni fog. Ezen előterjesztést mindenesetre szükséges volna a budget tárgyalás után napirendre tűzni. (Helyeslés.) Csengery Antal: a pénzügyi bizottság határozati javaslata, semmi oly nagy előkészületet nem kiván, melynél fogva azt külön napirendre kellene tűzni. Máskor is megtörtént, hogy a bizottság egyes határozati javaslatai, melyek a szőnyegen levő kérdésre vonatkoztak és csakis általános elveket akartak kimondani, rögtön vétettek tárgyalás alá. Nem látja okát, miért kellene ezen esetben kivételt tenni és miért ne lehetne azt, ha különben a ház nézetével megegyezik egyszerűen elfogadni. Gorove István elfogadásra ajánlja az előterjesztést . ígéri, hogy azt fogja tenni, amit czélszerűnek és kivihetőnek fog találni. A ház megszavazza s következik napirenden. A köz- és gabonaraktárak építése tárgyában tett határozati javaslat. Házmán Ferencz hosszabb indokolásban kereskedelmi akadályainkra utalva, ajánlja beadott javaslatát. Gorove István sem az ügy czélszerűségére, sem fontosságára nézve nem tehet észrevételt, de a dolog még most nem ért annyira, hogy a javaslatot mint olyant elfogadásra ajánlhatná. Ígéri, hogy foglalkozni fog ez Ügygyel, de kérnie kell, hogy a törvényhozás bizonyos fokig szabad kezet engedjen neki. Azt, hogy a raktározási rendszer behozassák teljesen osztja, de hogy mely pontokon építtesenek raktárak, az későbbi kérdés. Zsedényi E. a miniszter nézeteihez csatlakozik, míg Tisza K. a javaslat elfogadását ajánlja. Mellette szólnak még Korizmics és Házmán, mire a ház nagy többséggel elfogadja. Következik napirenden : A miniszterelnöki költségvetés függőben tartott 2. ceíméhez benyújtott előterjesztés. E cím alatt a miniszterelnökség a rendelkezési alapra 120,000 forint helyett 200.000 forintot kér. Simonyi Lajos b.: Miután ily alapokra nézve a kormány nem tesz részletes előterjesztést, ezen összeget csak azok szavazhatják meg, kik a kor A németek bevonulása Párisba. Tekintve, miszerint a németek másnap egész bizonyossággal bevonulandók voltak Párisba a boulognei erdőn keresztül: a folyó két partja azon egész vidéken feltűnően csendes arczot öltött tegnap egész délután, írja a „D. News“ levelezője f. hó 1-ről, a szász koronahgy főhadiszállásáról. Versaillesban szintén különös hangulat uralkodott. A franczia-német főváros kellemetlen és szórakozott képet tüntetett fel s kevés örömet érzett a kilátásba helyezett diadalmenet fölött. Hire is járt, hogy Bismarck és Thiers abban törik fej őket, miszerint a diadalmenetet meggátolják az által, hogy a békeelőzményeket haladéktalanul elfogadtatják a franczia nemzetgyűléssel, ott van azonban Vilmos császár, ki e téren semmi esetre sem hajlandó szabad kezet adni miniszterének. Tegnap még semmi rendkívüli katonai mozdulatokat nem lehetett észrevenni a német főhadiszálláson, míg ma hajnalban már minden mozgásban volt ; a versaillesi barrakok, egykor a franczia császárság büszkeségét és fényét képező katonák tanyája, tömegesen okádták ki a búbos sisakú harczfiakat; ugyanakkor Neuillyből, Nanterre és Courbevoieból, valamint Mont-Valérien tetejéről csapatok özönlöttek elé, a közös centrum, a boulognei erdő felé iparkodva. Kora reggel vidám zene hangzott fel a letarolt boulognei erdőből, hol a német katonai zenekarok harsogtatták a párisi indulót, tömör hadtestekben gyűjtvén maguk köré a Rajna őreinek barna öltözetű csapatait a Longchampson, hol a hires párisi lófuttatások szoktak végbemenni. A bevonulás alkalmára a Szajnán több helyütt rögtönzött hajóhidak babérfüzérekkel voltak díszítve s némelyiknek fejénél diadalív felállítva. A neufllyi hid felöl nyolcz óra körül a 22. hadosztály tüzérsége közeledett a gyálhely felé, mig a sévresi rögtönzött hídon a 6 hadtest nyomult elő. A lelkesedés átalános volt a katonák között. A törzstisztek ide s tova nyargaltak, rendes csatavonalba igyekezvén felállítani a minden irányból elő érkező csapatokat s igy fél kilencz körül a bevonuló hadtest rendben állott a lófuttató hely egész hosszában. A faállványok, honnan egykorr a párisiak színe java szokta szemlélni az űrlovarokat, most német tisztikarral teltek meg; ukránok, vasasok, huszárok, vértesek s törzstisztek a legtarkább vegyületet képezték. Pontban féltizkor megérkezett Vilmos császár négyfogatu nyitott kocsijában s a főbejáraton a versenytérre lépve, légott lóra ült. Midőn a felállított katonaság előtt ellovagolt, a zászlók hódolattal hajlongtak felé s egetverő háromszoros éljen hangzott fel. Vilmos sisakjához emelte kezét s mosolygott, midőn azonban a sorban álló Bismarck előtt haladt el, egy pillanatra levette kezét sisakjáról s barátságosan intett neki üdvözletét. Ezután egy pontra nyargalt s szembe fordulva a felállított vonallal megállóit kissé a koronalig által elfoglalt hely előtt. Egy pillanatnyi áttekintés után jelt adott csapatainak az indulásra. A koronahg körül ott voltak láthatók a német fejedelmek, legalább is a fél gothai almanachot képviselve. Midőn aztán az egész megszálló hadtest elvonult, Vilmos császár visszafordult s fogadta fia és a többi fejedelmek üdvözleteit Minden négy-öt percben futárok érkeztek a Párisba vonuló csapatoktól újabb és újabb hírekkel, melyek szerint minden a legjobb rendben ment. Minthogy a Longchampson többé semmi nevezetesebb dolgot nem várhattam, írja az említett levelező, én is a bevonulók után nyargaltam, hogy az elsők között lehessek. A közelebb Uhrich tbk. nevéről keresztelt kaput elérve, rövid parlamentiozás után beléptünk a kapukon s szemben állottunk a nagy diadalívvel, mely körül le egész a Champs Elyséen mindenütt német huszárok és ukránok voltak már a franczia sorkatonaság által képezett sorfalon belül felállítva. Kiadott rendelet szerint a 22 hadosztály a római király téren, a bajorok a Concorde téren, a 6. hadtest a Champs Elyséen volt letelepedendő. A diadalívhez közeledve a zenekarok rákezdték a bevonulási indulót; sehol nem lehetett párisiakat észreveni s kihaltnak tetszett az egész környék; tovább haladva azonban a Malakoff avenuen már kiváncsi tömeget vettünk észre. Itten mint egy panoráma, előttünk feküdt egész Páris aranyos kupoláival, myriad fehér kéményeivel, mellettünk folyt el az ezüst Szajna gyönyörű rakpartjaival s felséges hidaival. Tuban a folyón ott terült el a Mars mező fehér sürü sátraival s rajta nagyszámú franczia katonasággal. A fegyelemhez szokott német katonaság előbb szépen gúlákba rakta fegyvereit, selhelyezkedett s csak aztán engedé át magát a nagyszerű jelenet bámulásának, ez egyetlen szóban adván kifejezést érzelmeinek : „Wunderschön!“ A diadalív körül a 6. hadtest közé csakhamar párisi gyerkőczök, gaminok vegyültek, kíváncsian szemlélve a németeket, tört németséggel utánozva a német vezényszókat, arczokat vágva , különféle gúnyos megjegyzéseket téve a búbos siseki vendégekre. Vilmos császár s a koronaherczeg nem vettek részt a bevonulásban, a porosz császári család mindamellett is képviselve volt ez ünnepélyen Albrecht és Adalbert főhgek személyében; ott volt továbbá a szász koronahg, Lipót bajor fhg és Hohenzollern Lipót hg kíséretében. A német katonák elszállásolva az ablakokból kezdették a franczia főváros nagyszerűségét szemlélni, vagy pedig a házak előtt csoportosultak össze. Az egyszerűbbek nem sokat törődve a látványnyal, panaszkodtak, hogy enni valót s lovaik számára szalmát még mindig nem kaptak; tüziszer szintén hiányzott s a Champs Elysées kis színházába szállásolt katonaság a töltött székeket és padokat kezdette felégetni, a római király téren pedig mintegy elfáradva földre feküdtek le a bevonulók, közönyösen minden iránt a mi körültök történt. Egészen más képet tárt fel a Concordie tér, hol a bajorok nem a legjobban kezdették magukat érezni, amidőn a franczia katonaság mögött a csőcselék nem igen barátságos tekintetű csoportjait kezdették észrevenni. Itt továbbá a közeli házak ablakai tömve voltak kiváncsi nő- és férfi tömeggel. Midőn a Champs Elyséen végig lovagoltam, szembe jött rám a szász koronahg törzskarával együtt; én természetesen üdvözöltem a féliget, mit ő viszonozva magához intett s kezet fogva rövid beszédbe eredt velem. Mikor elváltunk, társam és én észrevettük, hogy ez esemény egy csoport csőcselék figyelmét kiválóan reánk vonta s mintegy százan követni kezdettek bennünket. Mi eleintén fel sem vettük az egész dolgot , elhagyva a Champs Elyséet az utczákba mélyedtünk, hogy szemügyre vegyük a város többi részét. Csakhamar azonban a bennünket követő tömeg néhány tagja állott elénk, a legudvariasabban felszólítva bennünket, hogy őket a legközelebbi rendőri állomásra kövessük; mi, bár a még közel levő németeket segélyünkre szólíthattuk volna, kerülve minden támadható zavart, engedtünk felszólításuknak. De alig hagytuk el a németek számára kijelölt negyedet, midőn társamtól elszakítva, reám rohanni láttam a felbőszült népet, mely tele torokkal kiáltozá: „Spion !« „Ebadta porosz !“ „Disznó !“ s eközben fejemet és hájamat botokkal kezdette verni, mig mások földre rántottak le faczipőikkel összevissza rugdalva. Végre nagy nehezen sikerült felkelnem s egy nemzetőri tiszthez menekülnöm, ez azonban egyet nevetve hátat fordított felém. A tömeg ezután ismét földre vert, többen felkiáltottak: „A Szajnába vele!“ A nagy tömeg azonban a mellett volt, hogy a közelebbi rendőri állomásra vigyenek. Ehez képest néhány hazafi megragadta lábaimat és hátamon vonszolt maga után, mintegy 160 ölnyi távolságban, miközben véresre vert fejem még inkább összezúzódott, ruháim pedig foszlányokban lógtak le tagjaimról. R rendőrállomásra érve egy előszobába dobtak be, mint valami hitvány málhát. Itt aztán sikerült pár sort írnom az angol követséghez, mely sietett veszélyes helyzetemből kimenteni. Kiszabadulva első gondom volt magamat rendehozni s visszatérni a Concorde térre, hol a párisi csőcselék faggatásai s gunyolódsai fenyegető eredményeket kezdettek mutatni s minden pillanatban tartottam tőle, miszerint az egykedvű bajorok utoljára is el fogják veszteni türelmüket. (A tudósítónak a párisiakra vonatkozó éles megjegyzéseit ez utóbbi esemény látszik kimagyarázni.) Lány politikáját helyeslik s az iránt bizalommal viseltetnek. Nem tartozván ezek közé, a kért öszszeget nem szavazza meg. A többség rá adván szavazatát, elnök az ülést feloszlatja. III. Napóleon a történelem itélőszéke előtt. (B.) Parisban az ostrom alatt egy röpirat jelent meg, mely tartalmánál fogva nagy kelendőséget ért. A röpirat írója ugyanis III.Napóleont a történelem itélőszéke elé állítja. Ama kérdések és feleletekben, melyek a képzelt tárgyalás alkalmával fölmerülnek, annyi a metsző irónia, s maga a költött tárgyalás oly híven jellemzi a megbukott császárság gazságait, hogy olvasóink kedvében vélünk eljárni, ha egész terjedelmében közöljük a törvényszéki jelenetet. Már reggel 6 órakor — kezdi a röpirat — a törvényszéki csarnok nagy sokaságtól volt ellepve, melynek soraiban ott lehetett látni a legfőbb európai hatalmasság képviselőit és egy csomó koronás és ex-koronás főt. Ama perezben, melyben kiadatott a rendelet a vádlott elővezetésére, az egész teremben bizonyos izgatottság uralgott, melyet csakhamar mély csend követett, és belépett egy középtermetű férfiú, hosszúra nyúlt felsőtesttel, rövid lábakkal, roppant bajszszal, apró mélyen fekvő szemekkel és vontatott járással. A vádlott egyszerűen volt öltözve, és érzéketlen arczvonásain semmiféle belső megindulás jelei nem voltak észrevehetők. Történelem: Vádlott, mi az ön neve ? Vádlott: Louis Napoleon, nevezve III.Napóleonnak. Történ. Mivel foglalkozik ön ? Vád. Sokféle foglalkozást űztem. Történ. Nevezze meg azokat. Vád. Voltam sorban svájczi tüzér, angol gentleman, összeesküvő, képviselő, a franczia köztársaság elnöke,s a franciák császárja. Tört. És jelenleg ? Vád. Jelenleg nincs meghatározott üzletem. Tört. Vádlott, ön előtt nem ismeretlenek ama súlyos vádak, melyekkel ön illettetik. Vád. Teljességgel nem ismerem e vádakat. Tört. Nos, ez esetben el fogom önnek mondani e vádakat. Két alkalommal kísértette meg ön — először Strassburgban, aztán Boulogneban — belopózkodni Francziaországba, hogy saját előnyére kézre kerítse a legfelsőbb hatalmat. Vád. Amit ön a „lopózkodás“ kemény kifejezésével bélyegez, az csak kezdete volt rendeltetésem teljesedésének. Engem csillagom, Napoleonidák csillaga vezérelt, és ... . Tört. Engedje megjegyeznem vádlott, hogy azon érv, melyet ön csillagáról származtat le, nem tekinthető komolynak, s hogy ön legjobban tenne, azt fel sem hozni, nehogy még nevetségesség által is nehezítse helyzetét. Vád. Ez az ön véleménye. Én megmaradok állításom mellett, hogy csillagom . . . Tört. Ám jó. Tehát e szerint azt kell hinnem, hogy ön Strassburgi lázadását és boulognei kísérletét, mely emberéletbe került, nem akarja mással igazolni, mint rendeltetése és csillagával? Vád. ügy van. Tört. Ez esetben az ön csillaga sajátságos foglalkozással bízta meg önt, azonban folytatom. Az 1848-iki köztársaság kinyitotta önnek Francziaország kapuit, és ön népképviselővé választatott. Vád. Mégpedig roppant többséggel, mely bizonyítja, hogy csillagom . . . Tört. Nem esküdött ön akkor hűséget a köztársaságnak ? Vád. Kétségkívül, mivel ? Tört. Várjon ön. Egy évvel később ön megválasztatott a franczia köztársaság elnökévé. Vád. Bizonyára, mégpedig 7 millió szavazattal. És azt hiszem, hogy ily fontos nyilvánulással szemben ön nem tagadhatja, mikép csillagom . Tört. Nem esküdött ön akkor másod ízben is hűséget a köztársaságnak ? Vád. Igen, mert az eskü nélkül nem lettem volna képes Tört. Értem önt. Minő fogalma van önnek az esküről ? Vád. Az eskü ünnepélyes cselekedet, mely által valaki embernek, vagy kormánynak hűséget esküszik. Tört. Hogy nevezi ön azon embert, ki megszegi esküjét? Vád. Esküszegő, becstelen embernek nevezem és valamennyi hivatalnokom, kik elhagytak balsorsom között, mig azelőtt talpamat nyalták, nyomorult gazemberek. Tört. Ám legyen úgy, de most Önről van kérdés. Az ön vallomása szerint ön tehát esküszegő és becstelen ember volt, midőn deczember 2-dikán . . . . Vád. Kérem önt . . . Tört. Hadd fejezzem be mondatomat. Midőn ön deczember 2-ikán, az eskü daczára megbuktatta a köztársaságot, hogy helyére állítsa az ön császárságát. Vád. Emlékeztetnem kell önt, hogy decz. 2-ika évfordulója a nagybátyám által megnyert austerlitzi ütközetnek. Tört. Mit bizonyít ez ? Vád. Ez bizonyítja, hogy ismét csak csillagomnak engedelmeskedtem, midőn ? Tört. Tehát ismét az ön csillaga ? Vád. Decz. 2-ikán továbbá megmentettem a társadalmat Tört. ügy ? És hogyan történt e megmentés? Az által, hogy ön a boulevardokon lelövette az ártatlan sétálókat? Az által, hogy negyven-