Ellenőr, 1871. március (3. évfolyam, 167-197. szám)

1871-03-07 / 173. szám

Országgyűlési tudósítások. A képviselőhöz ülése márcz. 6-án. Kérvények. Győrmegye közönsége a katonai fel­szerelést hazai gyártmányokkal kívánja eszközöltetni. Joa­­n­e­s­k­u Döme Biharmegye Vaskohi és több községének kérvényét nyújtja be P­a­p­p József jegyző elmozdíttatása iránt. G­h­y­c­z­y Kálmán a komáromi tanitóegylet részé­ről nyújt be kérvényt a népoktatási törvény megváltoz­tatása ügyében. Hasonló folyamodást nyújt be S­v­a­r­c­z Gyula a szigetvári tanítóegylet részéről Francziaország feldarabolása ellen Kiss János a szathmármegyei Milota község, Matkovics Tivadar a veszprémmegyei Bala­­tonfő-Kajár, Mező Sz. György, Enying, Lajos-Komárom, Kemese és Szilas-Balhás, C­s­a­n­á­d­y Sándor Nagyvárad és Hajdu-Böszörmény számos polgára, Madarász Józs­ oláh-szilvási, esztergomi, és kunhegyesi lakosok, H­e­n­s­z­l­­m­a­n­n Imre Mohács városa és Babes Vincze a toron­­tálmegyei Gebra község részéről nyújtanak be kérvényt. Szitányi Bernát Trencsén megye több községének kér­vényét nyújtja be a Vág vizének országos költségen leendő szabályozása iránt. Elnök a Kolozs megye mocsi kerületének kép­viselőjévé választott Inczédy Zsigmond b. jegy­zőkönyvét mutatja be. Táncsics Mihály a szerviták telkének megvá­sárlása és az egyetemi könyvtári épület ügyében ad be interpellate. Az elsőre nézve, hogy mire akarja a kormány fordítani, a másodikra, hogy van-e tudomása a kormánynak, hogy a ferencziek szerzete el akarja sajátítani az egyetemtől­ Pénzü­gybizottsági jelentések: Széll Kálmán a p. v. bizottság 12 jelentését terjeszti elő azon mó­­dosítványok, határozati javaslatok és indítványokra vonatkozólag, melyek a vallás és közoktatásügyi miniszter költségvetésének tárgyalásánál behattak és a ház által véleményadás végett­­ a pénzügyi bizottsághoz utasíttattak. Napirend: a közlekedési minisztérium költségveté­sének folytatólagos tárgyalása. Paczolay János a Körös és Berettyó szabályo­zásra nézve Tisza Kálmán minapi állítását és in­dítványát támadja meg. Csodálkozik, hogy Tisza a kormány annyiféle költségvetése és előterjesz­tése ellen tett kifogást s ez egyet igazságosnak találja (Tisza Kálmán: Attól függ, hogy milyen.) Indítványozza, hogy a ház ragaszkodjék a vízsza­­bályozási tervezet iránt hozott határozatához s ne tegyen kivételt egyes folyókra nézve. Simonyi Lajos b. Nem egyes vidékek érdekeit, hanem az országos érdekeket kell szem előtt tar­tani és csalódik, ki azt hiszi, hogy az alföld eme­lésével nem egyszersmind az országot emeljük, vagy egy másik vidéket megkárosítunk. Paczolay nem volt tájékozva, midőn azt mondá, hogy ama vidéken a csatorna a mocsárok leszáritása végett huzatott, mert ama munkálatok a közlekedés elő­­segítése végett történtek s most nem egy vidék ármentesítéséről, hanem egy folyó hajózhatóvá tételéről van szó. Pártolja Tisza K. indítványát. (Helyeslés.) Trefort Ágoston közgazdászati szempontokból is igen ajánlatosnak tartja Tisza módosítványát s általában az ily vállalatokba fektetett pénz finan­­cziális tekintetben is gyümölcsöző, a mennyiben az adóalapot növeli. Táncsics Mihály: a folyók most a szabadal­mazott nemesekéi. Töröltessenek el a regálék és a folyók szabályozása milliók érdekévé válván, kevesebb költséggel s nagyobb sikerrel fog meg­történni. Tisza Kálmán : Paczolay beszédének két irá­nya volt. Az egyik személyeskedő szólóval szem­ben s erre nem akar reflektálni; a másikban izga­­tási kísérletet lát, mely egyes vidékeket egymás ellen akarja tüzelni. Reménye, hogy valamint ez volt az első eset,a midőn a házban ily izgatás megkisértetett, ez lesz egyszersmind az utolsó is, mert legnagyobb veszedelem volna az, ha egyéb bajainkhoz még ez is járulna. (Helyeslés.) De a feltevés, melyből Paczolay kiindult, sem áll, mert itt sem a kormány előterjesztéséről, sem a Be­rettyó folyónak, sem az egyesüttes Körösök szabá­lyozási és mentesítési munkálatairól szó sincs, ha­nem fel van véve a költségvetésbe azon meder­szabályozási, tehát nem gátépítési munkálat, mely kezdődik ott, hol a hármas Körös és később a három Körös és Berettyó együttesen egy mederbe folynak. Az pedig, a­minek nem elfogadását, de ha az elvekkel megegyezik, tanulmányozását kérte szóló, az ismét medermunkálat ott, hol a két kö­zös ág együtt van, de sehol egyébről, mint me­dermunkálatról nincs szó. Miután még szóló Paczolay állítása ellenében kijelenti, hogy a munkálatok által sem egyénileg, sem kerülete nincs érdekelve, határozati javasla­tát­ elfogadásra ajánlja, egyébiránt ha a miniszter erre nézve ígéretet tesz, kész elállni attól, hogy a ház szavazás alá vegye. (Helyeslés). Paczolay János személyes kérdésben akar szólni. A tárgyalások alkalmával mondott beszéde­ket kell nézni, hogy ki pártolt helyi érdekeket. (Zaj balról. Ez nem személyes kérdés !) Tisza Kálmán : annyi joggal mint Paczolay szinte kérhetne szót személyes kérdésben, de mi­után elnök elnézéséből nem akar magának jogot vindikálni, eláll a szótól. Harkányi Frigyes: Itt nem új tétel megszava­zásáról, hanem csak arról van szó, hogy az elő­irányzatban 3 évre tervezett összeg két évre osz­tassák fel. Itt 85.000 holdnak ármentesítése fo­rog kérdésben, a­mi az adóalapra is nagy fontos­sággal bír. Ezen érveket tekintve, lehetetlen e szabályozást fel nem karolni. Gorove István: Paczolay sok olyant mondott, mit sajnálattal hallott, de legsajnálatosabb volt az, hogy el sem olvasta az előterjesztést, mert ott nem „ármentesítés végett elközlendő szabályozásról", hanem „átmetszések és medermunkálatok létesítésé­ről“ van szó s ez átmetszések oly vidéken inditvá­­nyoztatnak, mely összeköttetési eszközökben és utakban az ország legszegényebb része. Szóló nem akarja szembeállítani egymással a vidékeket, de ha a Paczolay által említett felsővidék hasonló áldozatokat fogna hozni a folyók szabályozására, a kormány mindig kész lesz, segédkezet nyújtani neki. (Helyeslés.) Szavazásnál a ház elfogadja Tisza Kálmán módosítványát, mely szerint e czimre 150,000 frt helyett 200,000 frt vetessék fel. Következik a 6. pont (az állam kezelése alatt nem álló folyók stb. 200,000 frt.) Kvassay László e rovat függőben hagyását kí­vánja, míg a p. v. bizottság a Vág-szabályozás ügyében beadott javaslata fölött nem tesz je­lentést. Várady János az 1761-iki törvény értelmében a Havamnak országos költségen leendő szabályo­zására nézve ad be határozati javaslatot. Máttyás Arisztid elvben nem ellenzi a javasla­tot, de nem fogadja el az indokolást, mert kér­dés, hogy ugyanazon viszonyok állnak-e fen most is. Paczolay János szintén a javaslat mellett nyi­latkozik s elfogadja azt az indokolással együtt. A javaslat kiadatik a p. v. bizottságnak, s a rovat függőben hagyatik. Következik a 7. pont (Az 1870. 11­­. c. 4. fej. 2. czim összegének fel nem használt része.) Észrevétel nélkül elfogadtatik. 8. p. Duna folyam: Dalj mezővárosnál part­­biztositás 15.000 forint. Parcsetich Sándor határozati javaslatot nyújt be az iránt, hogy a vukovári partok megvédésére az jövő évi költségvetésbe nagyobb összeg előirá­nyoztassék. Szapáry Gyula gr., államtitkár ezt nem tartja czélszerűnek, mert a kormány még nem ta­nulmányozta a szóban levő viszonyokat. Parcsetich Sándor ezzel nincs megelégedve és csodálkozik, hogy a kormány nem méltatja kellő figyelemre Vu­­kovár vízveszélyeit. A többség nem fogadja el a határozati ja­vaslatot s észrevétel nélkül megszavazza a követ­kező rovatokat a „Fiume kikötő terveinek elkészí­tése” c. pontig. Gorove István: E pontnál megjegyzi, hogy a tervek már beérkeztek a minisztériumhoz, s most vannak vizsgálat alatt. A kormány már közelebb fog eziránt előterjesztést tenni. Várady Gábor: Miután a pályaudvar a kikötő kérdésével szoros összefüggésben van, s a pálya­udvar építését már megkezdték, remélhető, hogy a kikötőre nézve is ezen eljárás fog követtezni. Ezután a ház megszavazza a tételt. Kiss János: Az ismételve említett vízveszé­­lyekre tekintettel határozati javaslatot ad be, hogy a kormány a vízkárosultak segélyezésére a rend­­kívüli szükségletbe vegyen fel bizonyos összeget. Nem a napirendre való tárgy lévén, elnök kü­lön indítványkép kívánja beadatni. A következő rovatok „különfélék, vasútépí­tés stb.“ a „Fizetések, pótlékok és lakbérek”ig megszavaztatnak. E czimnél a bizottság 400 frtnyi törlést indítványoz. Justh József arra figyelmezteti a minisztert, hogy oly kedvező körülmények beálltával, midőn a most az állam által épített és kezelt vasutak eladathatnának a nélkül, hogy az országnak ebből kára volna s ha biztosíték nem kívántatik, adja el azokat s a pénzért építsen vicinális vasutakat, melyekre száz meg száz vállalkozó van. Simonyi Ernő­: A vasútépítésnél ép úgy, mint a vizimunkálatoknál egy általánosan megállapított terv hiányát látja. A minisztérium ezt négy év óta folyton ígéri s ezzel szóló ép oly kevéssé van megelégedve, mint az általános tárgyalásnál nyert felvilágosítással. Az építkezéseknél felmerült aka­dályokat illetőleg egyáltalán nincs megnyugtatva s a miniszter nem felelt azon hozzá intézett kér­désekre, hogy a hatvan-miskolczi vasút hiányain, mint akar segíteni. A Károly­vár-fiumei vasút szer­ződését kívánja előterjesztetni (Gorove közbeszól: Hiszen még nem létezik !) Már a múlt évben ne­vezetesebb összeg volt e czélra előirányozva s va­lószínűleg el is költve; a főmunkák folynak, tehát valakivel szerződni kellett. (Gorove előbb tett nyilatkozatára hivatkozik, hogy a kikötő tervét mielőbb be fogja terjeszteni.) Szóló a vasútra nézve kivánja provokálni a ház határozatát. Kell, hogy a ház ismerje azt a szerződést, mely 20 millió, sőt talán még többe is kerülő vasútra nézve köttetik. Beterjesztését tavaly nem is tagadta meg a miniszter s szóló nem tudja, hogy a pénzügyi bizottság miként szavazhatta meg azon tételt a­nélkül, hogy ezen szerződést magának előmutat­­tatni kérte volna, mert neki lett volna első helyen kötelessége, hogy magának tudomást szerezzen arról, hogy miért kéretik a 8 millió forint. Ezen tudomás nélkül ezen 8 millió frtot megszavazni lehetetlen. Ha a miniszter továbbra megmarad azon határozott szándéka mellett, hogy a szerző­dést a képv. házzal közölni nem fogja, szóló e tételre nézve egy határozati javaslatot fog beter­jeszteni. (Helyeslés.) Gorove István: A múlt évben a ház elállt a szerződés beterjesztésétől. Ha azon elvet kívánja kimondatni, hogy ily nagyszerű szerződések kivé­telkép beterjesztessenek, a kormánynak erre nincs ellenvetése. De kötelessége figyelmeztetni arra, nehogy ily szerződések tárgyalása által oly fela­datot vállaljon magára, mely legalább is nagyon meg fogja zsibbasztani törvényhozási működését. Ha a pénzügyi bizottság időnkint az okmányok elő­terjesztését kérte, azokat mindig készséggel ren­delkezésére bocsátotta. Ghyczy Kálmán: A pénzügyi bizottság nem kí­vánta a szerződés előterjesztését, mert tudta, hogy eziránt a múlt ülésszak alkalmával kérdés támadt és a ház akkor szavazással nyilvánította, hogy e szerződés beterjesztését nem kívánja. De a dolog most már új stádiumban van. Az akkor hozott határozat, ezen alkalommal a házszabályok sérelme nélkül, megváltoztathatik és szóló is azt hiszi, hogy e tekintetben az előbbi eljárástól eltérni és a mi minisztériumtól csakugyan követelni kell, hogy a szerződést a ház elé terjeszsze; az ily szerződések előterjesztése és netaláni tárgyalása nem fogja a ház működését zsibbasztani, mert 20 és egynéhány millióról szóló szerződés nem minden nap fogja foglalkoztatni. Itt annyival is inkább szükséges a szerződés beterjesztése, mivel a­mint Simonyi Ernő jelezte, az erre nézve követett eljárást ille­tőleg, az országban különböző vélemények vannak, és a minisztériumnak is érdekében van, hogy e vélemények tiztáztassanak. Várady Gábor, a károlyváros-fiumei vasút ügyé­ben tavaly tett javaslatára hivatkozik, melyre néz­ve a ház nem határozott, mert a miniszter nyilat­kozatában azt mondta, hogy az előterjesztés ellen nincs kifogása. Irányi Dániel Justhtal szemben nem oszthatja azon elvet, hogy az állam a vasutak építésére és kezelésére átalában alkalmatlan lenne. Belgium és Poroszország pl. előnynyel építtet és kezel vas­utakat, míg nálunk mind a kormány, mind ma­gánosok igen költségesen építenek. Ő tehát nem lát elvi nehézséget s a körülményektől teszi függő­vé, mi tanácsosabb. A vasúti kezelést illetőleg a magy. minisz­térium hibás eljárásáról neki is van tudomása, így a vasúti kérdések roppant lassúsággal dön­tetnek el, min úgy lehetne segíteni, ha a miniszter saját minisztériuma kebeléből és saját felügyelete alatt egy vasúti igazg. tanácsot állítana fel. A vasúti jövedelem emelésére indítványozza továbbá, hogy más országok példájára ne csak a vasúti igazgatók, de azon egész tisztikar bizo­nyos tant­emeken részeltessék. Végül a köv. határozati javaslatot nyújtja be . A közm. és közm. miniszter oda utasíttatik, hogy minden magyarországi vaspálya valamennyi osz­tálybeli személyszállító kocsi fűtése iránt a jövő téltől kezdve intézkedjék, miután főleg a harma­dik és negyedik osztályokban utazók szűkölköd­nek leginkább meleg ruhákban. Gorove I. közi. miniszter kijelenti, hogy a kormány a fűtést már a múlt évben meghagyta a vasutaknak, mivel azonban ez eljárásos czélszerű és kevés költséggel járó módja eddig sem nálunk, sem a külföldön eldöntve nincs, a fűtést megkez­deni nem lehetett. Az államvasúttársulat azonban kísérleteket fog tenni, mire aztán a legtöbbet ígérő rendszer átalában be fog a magy. vasutakon ho­zatni. Csanády S. javasolja, hogy az első osztályú kocsiknál jelenleg már fenálló fűtési rendszer a többi osztályoknál is alkalmaztassák addig is, mig czélszerű­bb mód nem találtatik fel s ezért támogatja Irányi Kat. javaslatát. Elnök a hat. javaslatok fölött szavazásra szól­­lítja fel a házat. Széll K. jegyző felolvassa először Simonyi E. javaslatát, melyet a ház többsége elfogad, míg Irányié nem fogadtatik el. Vályi J. hátrányosnak látja az államra, hogy a vasúti felügyelőség nem kíséri kellő figyelem­mel a vasutak építését. Például felhozza a szatmár­debreczen-szigeti vasutat, ám a töltés máris süpped; a víz áthatolására nincs kellő számú áteresztés. Végül felkéri a közi­ minisztert, hogy e vonal mi­előbbi megnyitására erélyes lépéseket tegyen. Gorove I. közi­ miniszter kijelenti, miszerint mindent elkövet, hogy az említett vonal egyes szakaszai, illetőleg az egész vonal mielőbb átadas­sák a forgalomnak, még­pedig a netalán előfor­duló különböző hiányok előleges kiigazításával. Vályi János a válaszszal nem lehet megelé­gedve annyiban, a­mennyiben a vasút megnyitását akadályozó körülményekre nézve nem nyert felvi­lágosítást. Kiss János: a kormány már két év előtt sür­­gettetett az északkeleti vaspálya építési hiányait figyelembe venni. A javaslatba hozott összeget nem szavazhatja meg oly építészeti igazgatóságnak, mely úgy­szólván létezése óta nem tesz eleget kö­telezettségének. Papp Zsigmond : E vaspálya körüli visszaélé­sekhez jár azon adattal, hogy a pálya irányát az építők önkényileg megváltoztatták. Straussberg különben, mint hallá, másnak akarja átadni a vas­utat. Eziránt felvilágosítást kér. Hieronymi Károly, osztálytanácsos. Dr. Strouss­berg­ nem mint engedélyes, hanem mint a rész­vénytársulat fővállalkozója szerepel s azért a vas­út kiépítése Stroussberg vagyoni állásától nem függ. A vasút megváltoztatott irányára nézve azt mondja, hogy miután az engedélyokmánynak még vannak oly pontjai is, melyeket a változott körül­mények folytán meg kellene változtatni, a kormány mindaddig, míg az engedélyokmányra vonatkozó minden kérdés megoldva és tisztázva nem lesz, az engedélyokmány bemutatását és­­ beczikkelye­­zését nem tartotta czélszerűnek. Papp Zsigmond az előbbi minisztériumot vá­dolja mulasztással, hogy az iránymegváltoztatásról úgy, mint a megnyitás halasztásáról, nem tett előterjesztést a háznak. Az egyes rovatok tárgyalására térvén a ház azokat a p. n. biz. jelentése szerint észrevétel nélkül elfogadta a „Vasútépítés“ első tételéig. Péchy Tamás kérdi, történt e már valami az Ottlét van Monsféle ügyben, szerzett-e magának a kormány elégtételt, hogy láthassa a ház, hogy az illető kormányhivatalnok eljárása minden ag­gályon fölül áll-e. Gorove I. közi­ miniszter nem tekinti ugyan ez ügyet olyannak, mely tárczáját közvetlenül érin­tené, annyit azonban tudathat, hogy az ügy folya­matba hozatott, s hogy a belga törvények szerint az ily dolgok az ottani királyi ügyész kezébe men­­vén át, annak nevében folynak, erre pedig pres­­siót gyakorolni a magy. kormánynak nem lehet. Csernátony L. kérdi, várjon régebben vagy újabban nyerte-e a miniszter úr ez iránt értesülést. Mert noha nem is elegyedhet a kormány ez ügybe, annyi mindesetre jogában áll, hogy az önmaga iránti kötelességből megindított ügyben ugye ne kötelesség folytán tudakozódjék. Gorove I. az ügyet az összes, vagy az igazság­ügyi minisztériumnál szóba hozni s akár a házban, akár kiv. közlemény alakjában bőven felvilágosí­tást nyújtani igér. Péchy T. kijelenti, hogy ő felhozta ez ügyet, mert nem akarja, miszerint örökre elaltassák; a miniszter utóbbi nyilatkozata által azonban teljesen meg van nyugtatva. A második tételnél Simics Ignácz interpellál az Oguliutól Zengre vezettetni kért vasút ügyében, melyre nézve már a múlt évben tett kérdést. Go­rove I. erre azt feleli, hogy e vasút kezdeménye­zése sajátkép nem a magyar kormányt illeti, de ha Zeng város hatósága ily összeköttetést indítvá­nyoz, a kormány segítségére lesz. A következő tételek az utolsóig megszavaz­tatván Ghyczy Kálmán: A vasúti kölcsönből évenként nagy összeg utalványoztatik, de ezen kölcsön valóságos állapotáról senkinek sincs tudomása. A Lónyay által beterjesztett jelentés nem kimerítő, azóta a kölcsön állapota változhatott. Kéri a pénz­ügyminisztert, hogy a törvény szavai szerint tegye meg a szükséges jelentést. Gorove I. erre azt jegy­zi meg, hogy értesülése szerint ez nemsokára meg fog történni s a közlekedési minisztériumtól szükségelt adatok már össze vannak gyűjtve. Következik a költségvetési „függelék.“ Pulszky Ferencz előadó megjegyzi, hogy ez nem szavazás, hanem tudomásvétel végett van mellékelve, minthogy az államvasutak jövedelmét foglalja magában. A bizottság véleményének elfogadása után következik: A Buda-Pest közötti Dunaszabályozás. A p. v.­ bizottság jelentése mellett Wahrman külön véleményt adott be. Királyi Pál e kérdést a költségvetés ezen ré­szével nem tartja összefüggésben levőnek s a tár­gyalást akkorra kivánja halasztatni, midőn a sza­bályozás lesz napirenden. E nézeten van Simonyi Ernő­ is és a kérdés kellő megvitatása végett in­dítványozza, hogy a jelentés napirendre tűzessék ki. (Helyeslés balról.) Csáky Tivadar úr. azt hiszi, hogy e tétel meg­szavazható azon hozzáadással, hogy ezen kérdést a törvényhozás dönti majd el, mikor az előterjesz­tés tárgyaltatni fog. Ezen előterjesztést minden­esetre szükséges volna a budget tárgyalás után napirendre tűzni. (Helyeslés.) Csengery Antal: a pénzügyi bizottság határo­zati javaslata, semmi oly nagy előkészületet nem kiván, melynél fogva azt külön napirendre kel­­lene tűzni. Máskor is megtörtént, hogy a bizottság egyes határozati javaslatai, melyek a szőnyegen levő kérdésre vonatkoztak és csak­is általános elveket akartak kimondani, rögtön vétettek tárgyalás alá. Nem látja okát, miért kellene ezen esetben kivé­telt tenni és miért ne lehetne azt, ha különben a ház nézetével megegyezik egyszerűen elfogadni. Gorove István elfogadásra ajánlja az előter­jesztést . ígéri, hogy azt fogja tenni, amit czélsze­rűnek és kivihetőnek fog találni. A ház megszavazza s következik napirenden. A köz- és gabonaraktárak építése tárgyában tett ha­tározati javaslat. Házmán Ferencz hosszabb indokolásban keres­kedelmi akadályainkra utalva, ajánlja beadott ja­vaslatát. Gorove István sem az ügy czélszerűségére, sem fontosságára nézve nem tehet észrevételt, de a dolog még most nem ért annyira, hogy a ja­vaslatot mint olyant elfogadásra ajánlhatná. Ígéri, hogy foglalkozni fog ez Ügygyel, de kérnie kell, hogy a törvényhozás bizonyos fokig szabad kezet engedjen neki. Azt, hogy a raktározási rendszer behozassák teljesen osztja, de hogy mely ponto­kon építtesenek raktárak, az későbbi kérdés. Zsedényi E. a miniszter nézeteihez csatlakozik, míg Tisza K. a javaslat elfogadását ajánlja. Mel­lette szólnak még Korizmics és Házmán, mire a ház nagy többséggel elfogadja. Következik napirenden : A miniszterelnöki költségvetés függőben tartott 2. ceíméhez benyújtott előterjesztés. E c­ím alatt a miniszterelnökség a rendel­kezési alapra 120,000 forint helyett 200.000 forin­tot kér. Simonyi Lajos b.: Miután ily alapokra nézve a kormány nem tesz részletes előterjesztést, ezen összeget csak azok szavazhatják meg, kik a kor­ A németek bevonulása Párisba. Tekintve, miszerint a németek másnap egész bizonyossággal bevonulandók voltak Párisba a bou­­lognei erdőn keresztül: a folyó két partja azon egész vidéken feltűnően csendes arczot öltött teg­nap egész délután, írja a „D. News“ levelezője f. hó 1-ről, a szász koronahgy főhadiszállásáról. Versaillesban szintén különös hangulat ural­kodott. A franczia-német főváros kellemetlen és szórakozott képet tüntetett fel s kevés örömet ér­zett a kilátásba helyezett diadalmenet fölött. Hire is járt, hogy Bismarck és Thiers abban törik fe­j őket, miszerint a diadalmenetet meggátolják az által, hogy a békeelőzményeket haladéktalanul el­fogadtatják a franczia nemzetgyűléssel, ott van azonban Vilmos császár, ki e téren semmi esetre sem hajlandó szabad kezet adni miniszterének. Tegnap még semmi rendkívüli katonai moz­dulatokat nem lehetett észrevenni a n­émet főhadi­szálláson, míg ma hajnalban már minden mozgásban volt ; a versaillesi barrakok, egykor a franczia császárság büszkeségét és fényét képező katonák tanyája, tömegesen okádták ki a búbos sisakú harczfiakat; ugyanakkor Neuillyből, Nanterre és Courbevoieból, valamint Mont-Valérien tetejéről csapatok özönlöttek elé, a közös centrum, a bou­­lognei erdő felé iparkodva. Kora reggel vidám zene hangzott fel a leta­rolt boulognei erdőből, hol a német katonai zene­karok harsogtatták a párisi indulót, tömör hadtes­tekben gyűjtvén maguk köré a Rajna őreinek barna öltözetű csapatait a Longchampson, hol a hires pá­risi lófuttatások szoktak végbemenni. A bevonulás alkalmára a Szajnán több helyütt rögtönzött hajó­hidak babérfü­zérekkel voltak díszítve s némelyik­nek fejénél diadalív felállítva. A neufllyi hid felöl nyolcz óra körül a 22. hadosztály tüzérsége köze­ledett a gyálhely felé, mig a sévresi rögtönzött hídon a 6 hadtest nyomult elő. A lelkesedés áta­lános volt a katonák között. A törzstisztek ide s tova nyargaltak, rendes csatavonalba igyekezvén felállítani a minden irányból elő érkező csapatokat s igy fél kilencz körül a bevonuló hadtest rendben állott a lófuttató hely egész hosszában. A faállvá­nyok, honnan egykorr a párisiak színe java szok­ta szemlélni az űrlovarokat, most német tisztikar­ral teltek meg; ukránok, vasasok, huszárok, vértesek s törzstisztek a legtarkább vegyületet képezték. Pontban féltizkor megérkezett Vilmos csá­szár négyfogatu nyitott kocsijában s a főbejáraton a versenytérre lépve, légott lóra ült. Midőn a fel­állított katonaság előtt ellovagolt, a zászlók hódo­lattal hajlongtak felé s egetverő háromszoros éljen hangzott fel. Vilmos sisakjához emelte kezét s mosolygott, midőn azonban a sorban álló Bismarck előtt haladt el, egy pillanatra levette kezét sisak­járól s barátságosan intett neki üdvözletét. Ezu­tán egy pontra nyargalt s szembe fordulva a felál­lított vonallal megállóit kissé a koronalig­ által elfoglalt hely előtt. Egy pillanatnyi áttekintés után jelt adott csapatainak az indulásra. A koro­­nahg­ körül ott voltak láthatók a német fejedel­mek, legalább is a fél gothai almanachot kép­viselve. Midőn aztán az egész megszálló hadtest el­vonult, Vilmos császár visszafordult s fogadta fia és a többi fejedelmek üdvözleteit Minden négy-öt perc­ben futárok érkeztek a Párisba vonuló csa­patoktól újabb és újabb hírekkel, melyek szerint minden a legjobb rendben ment. Minthogy a Longc­hampson többé semmi ne­vezetesebb dolgot nem várhattam, írja az említett levelező, én is a bevonulók után nyargaltam, hogy az elsők között lehessek. A közelebb Uhrich tbk. nevéről keresztelt kaput elérve, rövid parlamenti­­­ozás után beléptünk a kapukon s szemben állot­tunk a nagy diadalívvel, mely körül le egész a Champs Elyséen mindenütt német huszárok és uk­ránok voltak már a franczia sorkatonaság által képezett sorfalon belül felállítva. Kiadott rendelet szerint a 22 hadosztály a római király téren, a bajorok a Concorde téren, a 6. hadtest a Champs Elyséen volt letelepedendő. A diadalívhez közeledve a zenekarok rákezd­­ték a bevonulási indulót; sehol nem lehetett pá­­risiakat észreveni s kihaltnak tetszett az egész környék; tovább haladva azonban a Malakoff ave­­nuen már kiváncsi tömeget vettünk észre. Itten mint egy panoráma, előttünk feküdt egész Páris aranyos kupoláival, myriad fehér kéményeivel, mellettünk folyt el az ezüst Szajna gyönyörű rak­partjaival s felséges hidaival. Tub­an a folyón ott terült el a Mars mező fehér sürü sátraival s rajta nagyszámú franczia katonasággal. A fegyelemhez szokott német katonaság előbb szépen gúlákba rakta fegyvereit, selhelyezkedett s csak aztán engedé át magát a nagyszerű jelenet bámulásának, ez egyetlen szóban adván kifejezést érzelmeinek : „Wunderschön!“ A diadalív körül a 6. hadtest közé csakha­mar párisi gyerkőczök, gaminok vegyültek, kíván­csian szemlélve a németeket, tört németséggel utánozva a német vezényszókat, arczokat vágva , különféle gúnyos megjegyzéseket téve a búbos si­­seki vendégekre. Vilmos császár s a koronaherczeg nem vet­tek részt a bevonulásban, a porosz császári család mindamellett is képviselve volt ez ünnepélyen Al­brecht és Adalbert főhgek személyében; ott volt továbbá a szász koronahg, Lipót bajor fhg és Hohenzollern Lipót hg kíséretében. A német katonák elszállásolva az ablakokból kezdették a franczia főváros nagyszerűségét szem­lélni, vagy pedig a házak előtt csoportosultak össze. Az egyszerűbbek nem sokat törődve a lát­ványnyal, panaszkodtak, hogy enni valót s lovaik számára szalmát még mindig nem kaptak; tüziszer szintén hiányzott s a Champs Elysées kis színházába szállásolt katonaság a töltött székeket és padokat kezdette felégetni, a római király téren pedig mintegy elfáradva földre feküdtek le a bevonulók, közönyösen minden iránt a mi körültök történt. Egészen más képet tárt fel a Concordie tér, hol a bajorok nem a legjobban kezdették magukat érezni, a­midőn a franczia katonaság mögött a csőcselék nem igen barátságos tekintetű csoport­jait kezdették észrevenni. Itt továbbá a közeli há­zak ablakai tömve voltak kiváncsi nő- és férfi tömeggel. Midőn a Champs Elyséen végig lovagoltam, szembe jött rám a szász koronahg törzskarával együtt; én természetesen üdvözöltem a féliget, mit ő viszonozva magához intett s kezet fogva rövid beszédbe eredt velem. Mikor elváltunk, tár­sam és én észrevettük, hogy ez esemény egy cso­port csőcselék figyelmét kiválóan reánk vonta s mintegy százan követni kezdettek bennünket. Mi eleintén fel sem vettük az egész dolgot , el­hagyva a Champs Elyséet az utczákba mélyedtünk, hogy szemügyre vegyük a város többi részét. Csakhamar azonban a bennünket követő tömeg néhány tagja állott elénk, a legudvariasabban fel­szólítva bennünket, hogy őket a legközelebbi rend­őri állomásra kövessük; mi, bár a még közel levő németeket segélyünkre szólíthattuk volna, kerülve minden támadható zavart, engedtünk felszólítá­suknak. De alig hagytuk el a németek számára kije­lölt negyedet, midőn társamtól elszakítva, reám rohanni láttam a felbőszült népet, mely tele torok­kal kiáltozá: „Spion !« „Ebadta porosz !“ „Disz­nó !“ s eközben fejemet és hájamat botokkal kezdette verni, mig mások földre rántottak le fa­­czipőikkel összevissza rugdalva. Végre nagy ne­hezen sikerült felkelnem s egy nemzetőri tiszthez menekülnöm, ez azonban egyet nevetve hátat for­dított felém. A tömeg ezután ismét földre vert, többen felkiáltottak: „A Szajnába vele!“ A nagy tömeg azonban a mellett volt, hogy a közelebbi rendőri állomásra vigyenek. Ehez képest néhány hazafi megragadta lábaimat és hátamon vonszolt maga után, mintegy 160 ölnyi távolságban, miköz­ben véresre vert fejem még inkább összezúzó­­dott, ruháim pedig foszlányokban lógtak le tag­jaimról. R r­endőrállomásra érve egy előszobába dob­tak be, mint valami hitvány málhát. Itt aztán si­került pár sort írnom az angol követséghez, mely sietett veszélyes helyzetemből kimenteni. Ki­szaba­dulva első gondom volt magamat rendehozni s visszatérni a Concorde térre, hol a párisi csőcse­lék faggatásai s gunyolódsai fenyegető eredménye­ket kezdettek mutatni s minden pillanatban tar­tottam tőle, miszerint az egykedvű bajorok utol­jára is el fogják veszteni türelmüket. (A tudósí­tónak a párisiakra vonatkozó éles megjegyzéseit ez utóbbi esemény látszik kimagyarázni.) Lány politikáját helyeslik s az iránt bizalommal viseltetnek. Nem tartozván ezek közé, a kért ösz­­szeget nem szavazza meg. A többség rá adván szavazatát, elnök az ülést feloszlatja. III. Napóleon a történelem itélő­széke előtt. (B.) Parisban az ostrom alatt egy röp­­irat jelent meg, mely tartalmánál fogva nagy kelendőséget ért. A röpirat írója ugyanis III.Napóleont a történelem ité­­lőszéke elé állítja. Ama kérdések és felele­tekben, melyek a képzelt tárgyalás alkal­mával fölmerülnek, annyi a metsző irónia, s maga a költött tárgyalás oly híven jel­lemzi a megbukott császárság gazságait, hogy olvasóink kedvében vélünk eljárni, ha egész terjedelmében közöljük a törvényszéki jelenetet. Már reggel 6 órakor — kezdi a röpirat — a törvényszéki csarnok nagy sokaságtól volt el­lepve, melynek soraiban ott lehetett látni a leg­főbb európai hatalmasság képviselőit és egy cso­mó koronás és ex-koronás főt. Ama perezben, melyben kiadatott a rendelet a vádlott elővezetésére, az egész teremben bizo­nyos izgatottság uralgott, melyet csakhamar mély csend követett, és belépett egy középtermetű férfiú, hosszúra nyúlt felsőtesttel, rövid lábakkal, roppant bajszszal, apró mélyen fekvő szemekkel és vontatott járással. A vádlott egyszerűen volt öltözve, és érzé­ketlen arczvonásain semmiféle belső megindulás jelei nem voltak észrevehetők. Történelem: Vádlott, mi az ön neve ? Vádlott: Louis Napoleon, nevezve III.Na­póleonnak. Történ. Mivel foglalkozik ön ? Vád. Sokféle foglalkozást űztem. Történ. Nevezze meg azokat. Vád. Voltam sorban svájczi tüzér, angol gentleman, összeesküvő, képviselő, a franczia köz­társaság elnöke,s a franc­iák császárja. Tört. És jelenleg ? Vád. Jelenleg nincs meghatározott üz­letem. Tört. Vádlott, ön előtt nem ismeretlenek ama súlyos vádak, melyekkel ön illettetik. Vád. Teljességgel nem ismerem e vádakat. Tört. Nos, ez esetben el fogom önnek mondani e vádakat. Két alkalommal kísértette meg ön — először Strassburgban, aztán Boulogneban — belopózkodni Francziaországba, hogy saj­át elő­nyére kézre kerítse a legfelsőbb hatalmat. Vád. A­mit ön a „lopózkodás“ kemény ki­fejezésével bélyegez, az csak kezdete volt rendel­tetésem teljesedésének. Engem csillagom, Napoleo­­nidák csillaga vezérelt, és ... . Tört. Engedje megjegyeznem vádlott, hogy azon érv, melyet ön csillagáról származtat le, nem tekinthető komolynak, s hogy ön legjobban tenne, azt fel sem hozni, nehogy még nevetségesség ál­tal is nehezítse helyzetét. Vád. Ez az ön véleménye. Én megmaradok állí­tásom mellett, hogy csillagom . . . Tört. Ám jó. Tehát e szerint azt kell hin­nem, hogy ön Strassburgi lázadását és boulognei kísérletét, mely emberéletbe került, nem akarja mással igazolni, mint rendeltetése és csillagával? Vád. ügy van. Tört. Ez esetben az ön csillaga sajátságos foglalkozással bízta meg önt, azonban folytatom. Az 1848-iki köztársaság kinyitotta önnek Franczia­ország kapuit, és ön népképviselővé választatott. Vád. Még­pedig roppant többséggel, mely bizonyítja, hogy csillagom . . . Tört. Nem esküdött ön akkor hűséget a köztársaságnak ? Vád. Kétségkívül, mivel ? Tört. Várjon ön. Egy évvel később ön megválasztatott a franczia köztársaság elnökévé. V­á­d. Bizonyára, még­pedig 7 millió szava­zattal. És azt hiszem, hogy ily fontos nyilvánu­­lással szemben ön nem tagadhatja, mikép csil­lagom . Tört. Nem esküdött ön akkor másod ízben is hűséget a köztársaságnak ? Vád. Igen, mert az eskü nélkül nem lettem volna képes Tört. Értem önt. Minő fogalma van önnek az esküről ? Vád. Az eskü ünnepélyes cselekedet, mely által valaki embernek, vagy kormánynak hűséget esküszik. Tört. Hogy nevezi ön azon embert, ki meg­szegi esküjét? Vád. Esküszegő, becstelen embernek neve­zem és valamennyi hivatalnokom, kik elhagytak balsorsom között, mig azelőtt talpamat nyalták, nyomorult gazemberek. Tört. Ám legyen úgy, de most Önről van kérdés. Az ön vallomása szerint ön tehát eskü­­szegő és becstelen ember volt, midőn deczember 2-dikán .­­ . . . Vád. Kérem önt . . . Tört. Hadd fejezzem be mondatomat. Mi­dőn ön deczember 2-ikán, az eskü daczára meg­buktatta a köztársaságot, hogy helyére állítsa az ön császárságát. Vád. Emlékeztetnem kell önt, hogy decz. 2-ika évfordulója a nagybátyám által megnyert austerlitzi ütközetnek. Tört. Mit bizonyít ez ? Vád. Ez bizonyítja, hogy ismét csak csilla­gomnak engedelmeskedtem, midőn ? Tört. Tehát ismét az ön csillaga ? Vád. Decz. 2-ikán továbbá megmentettem a társadalmat Tört. ügy ? És hogyan történt e megmen­tés? Az által, hogy ön a boulevardokon lelövette az ártatlan sétálókat? Az által, hogy negyven-

Next