Ellenőr, 1871. május (3. évfolyam, 227-256. szám)

1871-05-23 / 249. szám

hazánk helyzetének fenyegető komolysága fölöt nézeteinket hódolatteljes nyíltsággal kifejtsük felséged előtt. Felbátorítva a legmagasabb elismerés által melyben eddig kegyteljesen részesültünk, csak a lovalitás és hazaszeretet által ránk rótt kötelességet vélünk teljesíteni, midőn fellszólítatlanul, hanem lelkiismeretünk által ösztönöztetve ma felséged elé lépünk. Felséged jóakaró szándéka az azóta meghívott koronatanácsosok elé azon feladatot tűzte, hogy a birodalom hatalmának és jólétének szilárd megalapítása végett a birodalom ezen felének öszszes bű népeit egyesítsék közös alkotmányos működésre. Távol vagyunk a kételytől, hogy azon emberek, kik oly fontos pillanatban vették át felelős tisztségeiket, felséged szándékát őszintén teljesítsék. Ma azonban nem lehet félreismerni, hogy a minisztérium rendszabályai nemcsak, hogy nem kísértettek a várt sikertől, hanem, új lévaiakra s az óhajtott czéltól mindig távolabbra vezettek. Ismét azon szomorú elégtétel szolgáltatott nekünk, hogy a képviselőház által kifejezet nézet nagyon is megerősítést nyert, mikép oly ellenekkel, kik az alkotmányt elvileg nem akarják elismerni, valódi béke egyes engedmények által nem szerezhető, s hogy a béke csak az által, érhető el ha a kormány szakadatlanul híven ragaszkodik az alkotmányhoz, ellenben az engedélyek folytonos ajánlgatása az ily elleneket csak felbátorítja és ellenállásuk eszközeit erősíti. S valóban a kormány eddigi működése által az alkotmány ellenei nem nyerettek meg a közös alkotmányos működéshez, hanem további ellenállásra bátoríttattak. A belbéke útja nem egyengettetett, hanem a pártok közti ellentét mindenhol csak nagyobb s elkeseredettebbé ton. Látjuk mint nőnek,apról napra s mint lépnek elő leplezetlenül azok reményei és óhajai, kik czélul az alkotmány mellőzését tűzték ki és kik a központi képviselet erejének és tekintélyének csorbításában látják a legbiztosabb eszközt ama czél elérésére. Egyszersmind pedig nem kevésbé aggasztó mérvben növekszik a bizalmatlanság azokban, kik híven ragaszkodnak a felséged által szentesített alkotmányhoz s az alkotmányos után hozott törvényeknek annak szellemében történt keresztülvitelét tartják a kormány legelső kötelességének. És e bizalmatlanság annál igazoltabb, minthogy a minisztérium előterjesztései, melyek az alkotmányt illetik, továbbá ingadozó és kitérő parl lamentáris nyilatkozatai, gondolkozó hazafiaknál azon alapos aggodalmat kell, hogy felkeltsék, miszerint a minisztérium minden határozott, a belbéke elérését lehetségessé tevő tervet nélkülöz, már be is terjesztett és még várható előterjesztései, melyek képen nem képeznek összhangzó egészet, a nem érett megfontolás kifolyásai, hanem pillanatnyi benyomások vagy véletlen indokok eredményei, csupa kísérletek, melyek sikerére maguk a teremtők sem számítanak, horderejükről még nem bírnak tiszta fogalommal, de amelyek igenis alkalmasak arra, hogy a helyzetet megzavarják, anélkül, hogy valahol valódi megnyugvás éretnék el. Csak igy történhetett, hogy egy oly előterjesztés, mely a minisztérium felfogása szerint Austria jövő államjogi fejlődésére döntő befolyással lenne, s mely által a népképviseletet szándékai feletti bíróvá felhiva lenni nyilvánította, — a napirendről eltűnt, a nélkül, hogy egy hívőt, vagy csak egy védelmezőt is talált volna. Mind e jelenségek nem maradhatnak aggodalmas következmények nélkül. Megingatják a kormányhatalom tekintélyét, aláássák a meggyőződést a törvény hatalma és szentségeiről, s lehetetlenné teszik a kormány és népképviselet közti gyümölcsöző összműködést. Felség! A képviselőház semmi törvényt, magát az alkotmányt sem tartja átalábban megváltoztathatlannak, s az államalaptörvények módosításának szükségét, ha azt az állam érdekei, valóban megkívánják, nem csak tagadásba nem veszi, de érett megfontolás után készséggel tekintetbe veszi. Az alkotmány mindennemű változtatása azonban csak azon feltevés mellett engedhető meg, hogy az állami tételünk alapelveit szét ne rombolja. A monarchia politikai alakulása, mint az a sz. István koronájához tartozó országokkal történt kiegyezés által maradandóan eszközöltetett, nem valami tetszés szerint kitalált avagy esetleges lépés, mi elismerjük a kiegyezési mű lételét a birodalom két fele paritásának elvében, mely mindkét felerészben az egységes alkotmányos kormányforma biztosítása által feltételeztetik. Ez alapgondolattal azonban a birodalom egyik felének foederalistikus alakulása összeférhetlen. Mi a birodalom ezen felének egyesítésében és összefoglalásában látjuk a valóban osztrák államalapeszmét, melyet felséged dicső ősei felkaroltak és érvényesítettek, s a melyet legkevésbé lehet feladni oly időben, midőn a határainkon alakuló nagy, egységes szervezett államok mind komolyabban és sürgősebben arra intenek, hogy nem az államerők felosztásában, de összefoglalásában keresendő az állam hatalmának s így biztonságának forrása. Ez okból szilárdul ragaszkodunk legalázatosabb novemberi feliratunkban kimondott azon nézetünkhöz, hogy ragaszkodni kell a külföldi hatalmakkal kormányprogramm gyanánt közölt m. évi ápr. 28-ai körjegyzékhez, mely szerint a tartományok autonómijának kibővítése a reichsrathi választások reformjának keresztül vitelétől — hogy a képr.házi választások a tartománygyűlé- s sek választásától függetlenittessek — elválaszthattak Mert csak ily módon várhatjuk az államjogi állapotok valóságos megszilárdulását s az alkotmányreform körül meg-megújuló harczok befejezésődését, mely Ausztria népeit az alkotmá- nyos jogok békés élvezetében szakadatlanul hálborgatja. Békeszerető népünknél mindig szélesebb körben terjed el a vágyakodás a biztos és szi-lárd állapotok, a folytonos és zavartalan fejlődés lehetősége s a krisisek végleges letűnése után, melyek ismételve visszatérvén államszervezetünket elgyöngítik. Ezen krisisek azok, melyek még oly vidékeken is, hol a politikai súrlódások nem mutatkoztak, a sikeres munkálkodást lehetlenné tették, melyek a legszükségesebb reformokat is meghiúsítják vagy a messze jövőbe tolják; ezek ássák alá az átalános bizalmat s terjesztik a pessimismust. Adja az ég, hogy Ausztria minden újabb konfliktusoktól megóvassék! Ennek elhárítására törekvésünkből merítjük a bátorítást jelen, legtisztább szándékból eredő lépésünkre, hogy hazafias meggyőződésünk őszinte kifejezésével felséged elé járulunk. Tesszük pedig ezt az ősrégi osztrák hűséggel az uralkodó iránt, teszszük azon rendületlen bizalommal, hogy felséged bölcsesége és igazságossága el fogja tudni hárítani az újabb konfliktusokat s az ezek által szeretett hazánkat fenyegető veszélyeket. Isten tartsa meg felségedet! Isten utalmazza Ausztriát! A TOROS KOMYV. I. A londoni értekezlet s a párisi szerződés felülvizsgálata. '** A delegatiók elé terjesztendő vörös könyve-ik száma, mely a közös külügyminisztériumnak 1870. évi novembertől 1871. évi áprilió végéig terjedő diplomatiai levelezéseit foglalja magában, megjelent, összesen 105 darab okmányt tartalmaz és a londoni értekezlet jegyzőkönyveit, végül ugyanazon tárgyra vonatkozó 1871. évi , márczius 13-án kelt szerződést. A könyv öt részre oszlik. Első részben vannak azon okmányok, melyek a londoni értekezletre, másodikban, melyek a dunakérdésre, harmadikban, melyek a franczia köztársaság elismerésére, negyedikben, melyek a Dunafejedelemségekre s végre ötöddikben, melyek a tengerjog iránti határo-zatok felülvizsgálatára vonatkoznak. Ezeken kivül van egy toldalék, mely a már fönnebb emlitettük londoni értekezlet jegyzőkönyveit és a szerződést tartalmazza. Az okmányok nagy része, nevezetesen melyek a londoni értekezletre, és a franczia köztársaság elismerése vonatkoznak, kevés érdekkel bírnak, amennyiben már ismeretesek előttünk. Lényegesebbek a Dunafejedelemségeket illető levelezések, melyek egyrészt megvilágítják az ottani helyzetet, másrészt bizonyságot tesznek az egyetértésről, mely e tekintetben a berlini és bécsi kabinet között létezik. Mihelyt Bukarestben kiütött a kicsis, Bismarck rögtön az osztrák-magyar közös külügyminiszter nézeteit kívánta ismerni. Nézetük megegyezett abban, miszerint első teendőjük nem lehet egyéb, mint rábírni Károly fejedelmet, hogy trónján megmaradjon s egy erélyes kormány alakításával igyekezzék a rendet helyreállítani. Ennek nem sikerülése esetén azonban ismét megegyeztek abban, hogy szigorún ragaszkodni fognak a párisi szerződés 27-ik pontjához, mely szerint a porta és a garantírozó hatalmak csak közös egyetértéssel járhatnak el. Érdekes lett volna tudni az orosz kabinet nézeteit is. Bismarck meg is ígérte Wimpffennek, hogy iparkodni fog kifürkészni az ottani hangulatot s az eredményről értesítendi a bécsi külügyminisztériumot. Ez azonban nem történt meg, vagy ha megtörtént is , a közzétett okmányokban ennek semmi nyoma nincs. Az okmányokra, melyek közül a jelentékenyebbeket alább adjuk, alkalmilag még 1. sz. Beust gróf Apponyi grófnak Londonban. Bécs 1870 nov. 23. Felhasználom az angol futárt, hogy önnek némi bizalmas utasításokat adjak azon hang felől, melyen ön Granville lorddal az utolsó oct. 1®/13-ki orosz sürgöny által fölvetett kérdésben szólani fog. Amit exclád főpontul és általános szabálynak vehet az, hogy mi semmit sem teszünk az ügy elmérgesítésére, hogy minden izgatástól tartózkodunk, de hogy nem titkolhatjuk el magagunktól, hogy több szilárdságot mutatni és visszautasítani kell a megfélemlítés kísérleteit. Mi távol vagyunk attól, hogy háborút óhajtunk, mi örömmel kikerüljük azt, s mi sem Törökországot sem Angliát nem fogjuk ösztönözni, hogy szélső eszközökhöz forduljanak. Exclád ezt minden alkalommal megerősítheti s azon hireket alaptalanoknak jelentheti ki, melyeket bizonyos hírlapok hoznak azon activitásról, melyet én e szellemben kifejtek. De reményem, hogy az angol kabinet ezt is oly biztosan tudja mint azt, hogy ha erélyt akar mutatni, egészen számíthat reánk is, hogy támogatásunk az ő számára minden esetben biztosítlva van. Várom Sz.Pétervárra küldött válaszaink hatását, s egészen azon véleményben vagyok, hogy e pillanatban nem lehetett mást tenni. Addig, míg az orosz kormány szavakra s nyilatkozatokra szorítkozik, nem szükséges, hogy más fegyverekkel álljunk neki ellent. Ez megváltozik, ha Oroszország szavait tettekkel kezdi gyámolítani, akkor helye leszen a teendő lépésekről gondoskodni. A tettek útja az ő részéről másokat provokálna; ez esetben, ismétlem, az erélyes fellépés részünkről igen jogosult leszen, s mi készek leendőnk Angliát követni egész odáig, hová az menni akar. Most az egyik és másik részen csak erkölcsi hatás előidézéséről van szó, és nekünk elég lehet , ha Oroszország magaviseletének hatását ellensúlyozzuk, midőn megcáfolásába bocsátkozunk azon igények indoklásának, melyeket emel. Ha a többi hatalmak egyetértése e pontban eclatáns módon nyilatkozik, mi megelégedhetünk ezen eredménynyel. Szíveskedjék ezen eszméket megfontolni, melyeket előadtam, a végből, hogy azokat azon értekezleteken előadja, melyeket Granville lorddal tartand, s fogadja stb. 25. Beust of Apponyi grfnak Londonba. Bécs, decz. 22 1870 A császár és király ő felsége önt jelölvén ki teljhatalmazottjává a Londonban tartandó conferentiára, van szerencsém excellentiádnak ezennel a szükséges teljhatalmat hivatalos működésére megadni. Egyidejűleg körvonalazom azon utasítást is, mely kalauzul szolgáland excellentiádnak e körülményben s melynélfogva a császári és királyi kormány nézeteit teljesíteni képes leend. Felmentve érezhetem magam, kiterjeszkedni azon okokra, melyek a conferentia egybelépését előidézték. Eléggé ismeretesek azok excellentiád előtt s igy azok rövid összefoglalására szoritkozhatom. Az orosz kormány ügynökeihez intézett körjegyzékkel 1931 október havi kerettel arról értesítő az 1856. márczius 30-iki párisi békekötést aláírt hatalmasságokat, hogy felmentve érzi magát bizonyos kötelezettségek alól, miket a mondott békekötés reárótt. A császári és királyi kormány nem érezhette magát feljogosítva arra, hogy elszigetelt nyilatkozata által, az orosz udvarnál ama kötelezvények hatályát gyengítse, melyek többi hatalmasságok egyetemleges biztosítása alá he-llyezvék. A párisi szerződést aláírt több udvarok csaknem ugyanezen szempont alá vették az orosz kormány közleményét. A magatartásra vonatkozó egyes indokok az érdekelt kabinetek között a tárgy felett folytatott levelezésben hosszasan meg- vitattattak. Mialatt e vitatkozás folyt, a berlini kabinet a a kibékülés dicséretes vágyától vezéreltetve, aonferentia megtartását, mint oly eszközt hozta javaslatba, mely a fenforgó kérdések megoldását is leginkább megkönnyítheti. Részünkről hajlandók lévén mindazt pártolni, mi a pillanatnyilag megzavart egyesség helyreállítására vezethet, nem halhoztunk a porosz indítványt elfogadni.* Mi tehát azt azon világos kikötéssel fogadtuk el, hogy a konferentia által felülvizsgálandó ír kérdéseknek s az azokban netán hozandó határozatoknak az okt. 19—30-iki orosz jegyzékben foglalt nyilatkozat legkevésbé sem praejudikál. Hason kikötéseket más cabinetek is részint formuláztak részint elfogadtak ; ezek azon körülülmények, melyek között a conferentia meg fog is nyílni, s melyben Excellentiád van megbízva ő császári és apóst, királyi felségét képviselni. Emez előzmények után nékünk fő súlyt kell arra fektetnünk, hogy az egybelépők tanácskozá- 3* sainak megnyílta előtt congratáltassék, hogy akonferentia nem az okt. 19—31 iki orosz jegyzék )_ felett, hanem a párisi szerződés bizonyos pontjain felett gyűl egybe tanácskozni, s nevezetesen azon pontok felett, melyek a Feketetenger semlegesítését illetik, így amint azt jegyékeimben egyszer- ennél többször kijelentem e tárgyról, ránk nézve elsősorban az a teendő, hogy minden kételyen felülemeltessék, miszerint egy egyetemleges békét sem egészben hatálytalanná tenni, sem részben módosítani nem lehet, ha csak az összes szerződő felek attól el nem állnak. Sürgősnek látszik előstünk, hogy ezen elv jelen alkalommal újból szentesítést nyerjen. Ezen czél elérése végett azt óhajtjuk, hogy a konferentia elnöke, a tanácskozmányt I. egy határozott nyilatkozattal nyissa meg, melyben kimondatik, hogy a tanácskozmánynak az a tárgya melyet felemlítettem, e Ön szives leend gróf úr, e tárgyban Gran- Ivillé lorddal értekezni, ki a bevett szokás szerint az elnökséggel valószinüleg meg fog tiszteltetni. Azt hisszük, hogy az eljárás legegyszerűbb módja, és mely egyidejűleg legkevésbbé sértheti Oroszország érzékenységét, az leend, miszerint a conferentia tárgya a mi szempontunkból világosan és tisz-5 tán kimondassák, hogy a conferentia, mely az 1856-iki szerződés revisiójára van egybehiva, tanácskozmányait nem kezdheti meg más alapon, mint magának a szerződésnek s különösen annak a czikke alapján, mely egyenesen kimondja, hogy semminemű intézkedések nem módosíthatók, hacsak abba az összes szerződő felek bele nem egyeznek. Ennek következtében azon esetben, ha a konferentia eredménytelenül véget érne a szerződést továbbra is teljes erejében fen kellene tartani. Rendkívül kívánatos, hogy Granville lord az üléseket hason nyilatkozattal nyissa meg s ön szives leend e tekintetben e lordságánál eljárni. Ez esetben önnek csak ő hozzá kellene ragaszkodni. Ha ellenben Granville lord beszédjének más fordulatot adna, ön szóról szóra úgy fog nyilatkozni, a mint én azt kijelölöm s más feladata nem leend, mint arra ügyelni, hogy e nyilatkozat jegyzőkönyvbe vétessék. Kívánom, hogy excellentiád nemcsak lord Granville-lel, hanem társaival is értekezzék, hogy ők is velünk hasonló értelemben szóljanak. Olaszország és Törökország képviselői magatartásukban, reményem, mindenben követni fogják az angol és az osztrák-magyar feljhatalmazottakat. A jelen időpontban még nem tudom, hogy Francziaország részvétele a tanácskozmányban mikép fog eldőlni. Ha egy teljhatalmazott által képviselve lenne, excellentiádnak feladata leendőt is egyértelmű eljárásra bírni. Mi Poroszországot illeti, ez már érvényesnek ismerte azon elvet, hogy az orosz kormány nyilatkozata a konferentia határozatainak nem praejudical; valószínű tehát, hogy a porosz feljhatalmazott nem fog vonakodni a jegyzőkönyvben bárminő alakban kijelenteni az általa képviselt kormány nézetét. És jegyezze meg ön, hogy miután az orosz ■ kormány méltóságát megillető eljárást óhajtunk, s nem kívánjuk, hogy a fölhatalmazottak nyilatkozattaiban az okt. 19—31. körjegyzékről említéstér tessék. Még kevésbé követeljük, hogy azt szerzője visszavonja. Elég, ha az hallgatással mellőztetik, de e pont lényeges, és talán nem lesz felesleges mondanom, hogy ha az orosz feljhatalmazottja ki- s indulási pontul kormányának nyilatkozatát akarná elfogadni, nekünk nem lehetne mást tennünk, mint kijelentenünk, miszerint az orosz körjegyzék az " 1856. márcz. 30-iki szerződést nem teszi "hatály- 1 I talanná, és nem képezi a conferentia összejövetelének tárgyát. Miután ekképen világosan ki van jelölve azon alap, melyen a császári és királyi kormány áll, ön gróf ur a legbékülékenyebb hajlamokat mutathatja mindazokban, mik a párisi szerződés re visióját s a Feketetenger semlegességét illeti. " Excellentiád a császári és királyi követségi irattárban Londonban az 1867. évi jegyzékeket ? feltalálja, melyekben kifejtem, hogy a cs. k. kormány minő nézetben van azon megszorítások iránt, melyek Oroszországot kötelezik, s melyeket felül- vizsgálni kell. Az akkor kifejezett nézeteket most is fenntarthatjuk. Azon pillanattól fogva, melyben 11 a szerződést megillető tisztelet meg lesz óva, mi készek leszünk előítélet nélkül és barátságos szerelemben fogadni azon viszonyt, melyet az orosz főudvar felajánl, hogy a változás e helyen a helyízétnek megfelelőleg létrejöjjön. Távol vagyunk attól, hogy Oroszország igaz érdekeit ne méltányoljuk, feltéve, hogy ezáltal egyidejűleg az európai Törökország, valamint a mi érdekeink is számba vétetnek. Különösen rajta kell lennünk, hogy a 81 keleten a nyugalom meg ne rendittessék. Ha opk portunusnak találtatnék azon biztosítékok némelyikét megváltoztatni, melyek alá a párisi béke 11 fenntartása helyeztetett, hasznos, sőt szükséges le- rend ellenmondás nélkül a régi biztosítékok helyé-ébe újakat keresni. Ezt tenni különösen most áll as érdekünkben, midőn Európát komoly zavarok fenyegetik. Az előzmények után nem lesz elég a rende- lgességi záradékot egyszerűen mellőzni. Ha a nagyi hatalmasságok megegyeznek abban, hogy módosíttassanak, újabb rendezés által kell a biztosítékról gondoskodni. A Portával tanácskoztunk az iránt, meghallgattuk a kívánságait és ellenvetéseit. S miután részünkről is minden oldalról megvizsgáltuk a kérdést, ajánljuk a conferentiának, hogy a dolgok új alapjává tegye: először, hogy a Portának elismertessék azon facultatív joga, miszerint a Dardanellák és Bosporus szorosát kinyithassa, továbbá, hogy e szorosokon keresztül idegen hatalmak bizonyos számú hadihajóinak szabad átmenetét kiköthesse. A fentebbi határozatok természetesen nem fekete tengerparti államok hadi hajóira vonatkoznának. Ami Oroszország hadi hajóit illeti, azokat csaknem ugyanazon feltétel alá kellene a szorosan való átmeneteire nézve helyezni, minek alatt 1856 előtt voltak. A jegyzék ezután a conferentián még két kérdés előfordulására vonatkozólag szabja meg Apponyi álláspontját. Az egyik az európai dunai bizottmány. Erre nézve azt mondja, hogy ha a hatalmak ennek fennállását meghosszabbítani akarnák, Apponyi gr. szavazzon a mellett. A körülmények szerint — mond a levél — meglehet, azon javaslatot fogjuk tenni, hogy a vaskapun a legjobb átmenetet nyitjuk azon feltétel alat, hogy szabadjon vámot szedni, mely minden lobogóra nézve egyenlő lenne, és amelynek jövedelme az e munkának megfelelő tőke kamataira és törlesztésére fordíttatnék. A második a porta által kifejezett azon óhaj, hogy az 1856. ápr. 16. speciális szerződés megnyittassék, nekünk az ellen nem lesz kifogásunk azon esetben, ha a párisi szerződést aláíró hatalmak kivétel nélkül beleegyeznek. Azonban semmi estére kezdeményezést ebben nem teszünk. Felemlíti még azt az esetet is, ha a hatalmak a conferentián megegyezni nem tudnak. Ebben az esetben ragaszkodni kell az 1856. márcz. 30-iki szeződéshez. Ez utasítások az események folyamához képest bővíttetni fognak. 57. Beust gr. Apponyi grófnak Londonba. Bécs, 1871. febr. 8. — Remélem, hogy Granville lord és ön erélyesen támogatni fogják az olasz szerkezetet, melyet a porta elfogadott s mely egyedül hozhat még létre gyors és kielégítő megoldást. 58. Apponyi és Szécsen grófok, Beust grófnak, London, 1871. febr. 16. Tegnap este Granville lordhoz menvén, hogy vele közelebbi összeülésünk programja iránt értekezzünk, a miniszter azon újsággal lepett meg bennünket, hogy az ülés elnapoltatott. Hivatalos értesítést kapott Bordeauxtól, hogy mihelyt a nemzetgyűlés megalakul s egy ideigl. kormány vagy minisztérium állíttatik fel, azonnal felhatalmazott fel küldetni a londoni konferenciára. E szerint a tegnap összeült minisztertanács elhatározta, hogy a Francziaország irányában tartozó tekintet s azon komoly nehézségek, melyek az ő kimaradásából származhatnának, elő- I nyösnek tüntetik fel az elnapolást, mely különben is csak pár napra terjed. Miután kollégáim a nézetet elfogadták, átalános utasításaim értelmében én sem tartottam szükségesnek semmi ellenmondást. A konferentia munkálatait illetőleg a dolog jelenleg következőleg áll. Az olasz szöveg egyhangúlag el van fogadva s az erre vonatkozó szakasz körülbelől így hangzik : „A Bosporus és a Dardanellák elzárásának elve úgy, amikor azt az 1856 márcz. 30 -i külön egyezmény kimondottan fenmarad, a szultánt megillető azon joggal,, hogy az említett tengerszorosokat megnyithatja a barátságos államok hadihajói előtt, a midőn azt az 1856 . márcz. 30 -i szerződés határozatainak érvényesítése megkívánja.“ Cadorna fel van hatalmazva, hogy, ha kívánja Musurus pasának engedje át, e szöveg elfogadásának indítványba hozatalát. A többi szakaszok ellen semmi kifogás nem történt s remélem, hogy ha valami rendkívüli eset nem áll be, közelebbi ülésünkön a szerződés egész terjedelmében elfogadtatik. II. A dunakérdés. ,8 . 59. Beust gr. Apponyi grófnak Londonba. Buda , 1871 jan. 19. Az európai dunai bizottság egyik pontját képezi az ön utasításainak, melyre nézve fentartottam magamnak a jogot, hogy bővebben is és tüzetesebben visszatérjek azon esetre, ha e tárgy a konferencia elé kerülne. Ennélfogva az európai bizottság újabb meghosszabítására teendő initiativa, bármily kívánatos, sőt szükségesnek lássék is reánk nézve e meghosszabitás — nem minket illet. Mi azt óhajtjuk, hogy Anglia vagy Török-ország tegye itt a kezdeményezést. Amaz volt ugyanis 1856-ban, ki ez intézmény felállítását leg-inkább sürgette s támogatta azóta folyvást. Másrészről Törökország kezdetben ellene volt ugyan , legközelebb azonban Prokesch bárótól azon tudo-sitást vesszük, hogy a „nagyvezir teljesen bele, nyugszik az európai bizottság fenállásának meg- is bosszantására,sőt állandósításába is, mint a i I melyben komoly s a jövőben szükséges biztoitékot lát, a minőt a parti bizottság nem nyújtható." Mi táviratilag arra kérjük a portát, tegye meg a kezdeményezést , ön pedig érintkezésbe tehetné magát e tárgyban Musurus pasával és Granville Lorddal, kiket határozott támogatásáról biztosíthat, ds reméljük, hogy az olasz és porosz felhatalmaízottak szintén oldalukra állanak. Az európai bizottság hatalmának azonban Isaktcanál tovább terjedni s fennállásának az 1883-ik esztendőnél tovább nyúlni nem szabadna, mint a mely határidővel a kölcsön biztosítására vonatkozó pénzügyi lekötelezettség megszűnik és a S. György-csatorna munkálatai befejezendők. A kezdeményezés részünkről leendő tétele azért nem látszik előttünk tanácsosnak, mivel úgy tűnnénk fel, mintha némileg le akarnánk mondani prerogatívánkról, mely bennünket mint fő parti hatalmat megilleti, míg ha a meghosszabításhoz hozzájárulunk, inkább engedményt adni, mint kérni látszatunk. Ami a duna hajózás kérdését illeti, ez mint a fekete tenger semlegességéhez logikailag nem tartozó, bizonyosan mellőztetni fog. A párisi szerződés 21-ik szakasza semlegesnek nyilvánítja az európai bizottság munkálatait és építkezéseit, melyeket bábom esetén minden hadviselő fél tiszteletben tart. Mi nem tulajdonítunk ez argumentumnak különös fontosságot s nem is akarjuk érvényesíteni, hogy speciális bizottosítékokat követeljünk a magunk számára; de mindamellett is mindenkor felhozhatjuk ezt annak bizonyítására, hogy a párisi szerződés 19. szakasza szükségkép átvizsgálandó és tüzetesebben körvonalazandó. Ha azonban Oroszország a fekete tenger kérdését felveti, a hajózást egész átalánosságban szintén tárgyalás alá kell vonni. A cs. és kir. kormány már az 1856-ki békeelőzmények idejében, hogy az európai ellenőrzés felállításához Oroszország fekete tengeri hadierejét illetőleg hozzájáruljon — nem minden ellenszenv nélkül beegyezett, hogy a Dunán ő maga is ugyanezen európai ellenőrzés alá helyeztessék. A cs. és kir. kormány meghozta az áldozatot, hogy a többi apró parti hatalmakkal közös eljárás, sőt némileg a nem parti hatalmak felügyelette alá vetette magát. Ha tehát Oroszország megszüntetni kéri az ellenőrködést maga fölött a fekete tengeren, méltányos, hogy ugyanezen ellenőrködés reánk , a társparti államokra nézve is megszűnjék. De maguk a hatalmasságok, amidőn az európai bizottságnak már kezdetben csak két évi, korlátolt tétert engedtek, maguk is elismerték, hogy a duna hajózás ellenőrzése csak kivételes intézkedés. E szerint csak a szabályhoz térünk vissza midőn mint parthatalom normális állapotán- akát követeljük vissza, hogy a többi parthatalmakkal együtt 1857 nov. 7-ki hajózási egyezségünket revideáljuk. Ez egyezmény óta, mely nálunk, Bajorország és Würtembergben még fonál, s csak Törökországban van felfüggesztve, a hajózási szabadság szempontjából nevezetes haladás történt. A hatalmasságok nagyobb részével újabban kötött szerződéseinkben még a hajózható folyóban is lemondottunk a parthajózásról; ugyanezt akarjuk tenni a fenébb említett dunai egyezmény (3 nyel is. ] De ha nem sikerülne normális állapotunkat, s mint parthatalmasság visszaszerezni s a folyam felső részén az európai ellenőrzés alól felszaba- e dúlni, követelnünk kell, hogy Isaktban felül s küülönösen a vaskapunál elháríthassuk a hajózás akakdályait, ez esetben követeljük, hogy a párisi szerdződés 15 pontja ellenére adót vethessünk a hajózásra oly munkálatokért, melyeket a hajózás könynyítésére magunk költségén teszünk, mely adó egyenlő lesz minden lobogóra nézve s addig tart, mig a befektetett tőke belőle vissza nem lesz fizetve. 60. Beust gr. Apponyi úrnak. Bécs, 1871. , jan. 23. Kívánom, hogy excellentiád Szécsen grófot kiválóan a dunakérdéssel bízza meg. 61. Beust gr. Prokesch bárónak. Bécs, 1871.. jan. 21. A változás, mely az ön e hó 2 ki tuda-sitása szerint Aali nagyvezér nézetében előállott, ti. előttem kedvező színben tűnik fel és sajnálom, s hogy azonnal ki nem fejeztem fölötte teljes megk elégedésemet. De mindenek előtt a bécsi és pesti minisztérium két-két tagjának a két dunai bizott Sságra vonatkozó lényegileg eltérő nézeteit kellett mindenek előtt összeegyeztetnünk s ennek alapján a londoni konferentiára felhatalmazott követeinket is pótutasitásokkal ellátnunk. E czért csak e hó 17-én egy minisztertanácsban értük el, melynek Ő felesége elnöklete alatt hozott határozatait ide mellékelve küldöm. Ugyanaz napon kértem önt, szólítsa fel ,a nagyvezért, hogy Londonban az európai bizottság meghosszabbítását adítványoztassa. Az ön tagadó válasza mellett is, újabban visszatérek e tárgyra is remélem, hogy sikerülene önnek Ali pasát nézetünknek megnyerni. Mert mindenekelőtt világos, hogy ha most fel nem lépünk, a jövő tavaszszal alig érjük el , kívánt eredményt, mint amikor az 1866 ik párizsi szerződés értelmében egy ad hoc conferentis az európai bizottság feloszlatása végett összesülendő. Ha tehát, konferentiai meghatalmazottainknál a adott utasításaink eltérni látszanak azon kiindulásponttól, melyet önnel most október 22-én ismerttettünk, ez az azóta beállott körülményeknek kiválóan Oroszország váratlan fellépésének tulajdonítandó. Mert az okt. 31-ei orosz körjegyzés valóban oda kényszerít bennünket, hogy a Fekete tengerre s a dunai szabad hajózásra vonatkozi , 1856 ki párisi szerződések logikai összefüggésé határozottan konstatáljuk. Ha tehát Ali pasa az európai bizottság meg .l hosszabbítását komoly és szükséges biztosítéknál tartja, nem vonakodhat e meghosszabítást, indítványba hozatni, amidőn látja, hogy eme bizottság erősen megvetve lábát a Feketetengert környező helyiségekben, mintegy védbástyául fogl szolgálni eme semlegességétől megfosztott tenger ellen, s egy új, meghatározott időszak, a képviselő is fogja az összes európai érdekeket a folyam torkolatánál, mely Zsáktóbától lefelé úgyszólván a tenger semleges ágát képezi. Azonban, hogy nagyon el ne térjünk a szerződés alapelveitől, nem tartjuk tanácsosnak más a bizottság állandósítását kérni s az 1883 éve tűzhetnek ki határidőül. Továbbá azt sem látjuk szükségesnek, hogy e bizottság hatalma Isaktca fölül terjedjen. Magyarázza meg ön, hogy a dunatorkolati nézve előnyös európai intézmény s a folyam felső részére nézve általunk elhárítandónak vélt európa felügyelet inconvenientiája között csak látszólag az ellenmondás, sőt ily ellenmondás valóságban nem is létezik. Kormányunkat továbbá még azon szándék is indítja az európai vagy nem partmelléki felügyelet eltávolítására, mely szerint sajá területünk mentében, a vaskapunál és egyebütt a partmenti bizottság vagy saját magunk költségé elhárítani szándékozunk minden hajózási akadály miért aztán az arra fordított, tőke visszafizetései, bizonyos vámot léptetnénk életbe. Ezzel pedig nem czélozunk egyebet, mint hogy a Duna zátonyos helyein a nagy kereskedő hajók által is hajózható legyen, mely szép vállalat ellen egy hatalomnak sem lehet kifogása. A európai, vagy a partvidéki bizottság, vagy pedig az osztr. magy. birodalom maga hajtja-e végre e munkát, ez csak másodrendű kérdés, feltéve hogy a munkálatok a kellő mérvben létemneks a kivetendő vám arányban a tett műveletekkel nem ró nagy terhet a kereskedésre. Fő nehézség volt e tárgyban eddig az e czélra felveendő kölcsön előleges kérdése. A nem parti államok nem könnyen lesznek hajlandók jót állani a kölcsönért, mely a Zsaktban felül teendő munkálatokra fordíttatnék, de a partmelléki német államok sem viseltetnek a területüktől távol és munkálatok iránt érdekkel,a dunafejedelemségek pedig nem rendelkeznek elegendő segédforrással am hogy e munkálatokban részt vegyenek. A tengei hatalmak eszerint csak örvendhetnek, ha az észti magy. birodalom e feladatot magára vállalja, mi a mellett ismerjük a nehézségeket, melyek a londoni konferentián felhatalmazottunk elé e tárgyba gördülhetnek. Kormányunk azonban nagy súly fektet terve keresztül vitelére s azért nem moondott le a partvidéki bizottság eszméjéről s fenntartani kívánja magának a jogot, hogy a konferencián kivül dönthesse el e kérdést eme bizottságban főleg az 1857-ik hajózási szerződés és a Dunában eszközlendő munkálatokat illetőleg. E czél elérésére fő fontosságu, hogy a jeles konferentián az európai bizottság meghosszabbítását kieszközöljük s a siker fölött nem kétkedünk ha Ali pasa Musurus pasát az indítvány megtevésére s az angol miniszter informáására utasítja, kész leend az ügyet magáévá tenni, mihelyt biztos lehet Törökország támogatásáról s a mi — noha engedmény alakjában történendő — csatlakozásunkról. Ismételje ön tehát kérését Ali pasánál s tudassa velünk táviratilag az eredményt. 63. Beust gr. Wimpffen grnak. Bécs, 1871 jan. 22. Már moit okt. 22-én utasítottam önt az 1856-ki párisi szerződés által felállított két dana bizottság ügyében a porosz kormánynál teendő nyilatkozatot illetőleg. Az európai dunabizottság múlt évi nov. 1-én tartott ülésén kérésünkre e bizottság feloszlatásának kérdése nem vétetett tárgyalás alá. Mind akkor, mind újabban, Schweinst követ nyilatkozatából,azon meggyőződésre jutottunk hogy a porosz kormány a dunakérdésben kedvező álláspontot foglal el irányunkban, mi a legnagyobb fontossággal bír reánk nézve, minthogy az orosz körjegyzék következtében összeülendő london conferentián szükségesnek tartjuk, hogy a Feketetenger kérdésével rokon dunahajózás ügyeit megoldassák azon conferentián. Ez okból teljes egyetértésre törekszünk a kérdésben a kir. porosz kormánynyal, minthogy egyik vagy másik fél különben is rövid időn egy ad hoc konferentiát hozna ez ügyben javaslatba, hogy az 1866 apr. 24-iki párisi szerződés határozatának értelmében, emez öt évre engedélyezett bizottság feloszlatását kieszközölje. Az 1865 ki párisi szerződés 21. §-a a Feketetenger semlegességét a dunabizottságnak a folyam torkolatánál fekvő munkálataira s épületeire is kiterjesztette s ezek védelmére a hatalmakat két könnyü tengeri hajónak a Duna torkolatánál leendő felállítására hatalmazta; most tehát e megállapodás megújítása szükséges. Valószínű tehát, hogy Török- vagy Angolország a Feketetenger semlegességének megszüntetéséért kárpótlásul a európai dunabizottság fenállásának meghosszabtását hasonló vagy egész Brailáig avagy Orsováa bővítendő hatáskörrel hozza indítványba a leloni conferentián, egyszersmind pedig azon !