Ellenőr, 1871. május (3. évfolyam, 227-256. szám)
1871-05-28 / 254. szám
Pest, május 27. A delegációk fenállása óta, valahányszor a közös külügyminisztérium költségvetése tárgyalás alá került és tárgyalás alatt az osztrák Lloyd javadalmazása szóba jött, mindannyiszor ismételve jön, hogy e társulat, nemcsak hogy meg nem felel érdekelteinek, de sok tekintetben érdekeinkkel egyenes ellen- tétben áll, minélfogva a javadalmazáshoz való hozzájárulás részünkről teljesen indokolatlan s hiábavaló pénzpazarlás. A kormánypártnak két mentsége volt. Először, hogy ezen vállalatnak az államsegély már a kiegyezkedés előtt szerződésileg biztosíttatott, mindaddig tehát, míg a szerződés le nem jár, az állam által biztosított segélyhez hozzá kell járulnunk nekünk is. Másodszor, hogy mielőtt az osztrák Lloyddal szakítanánk, czélszerű lesz Fiumét — vasúti összeköttetések által — oly állapotba helyezni, hogy ott saját tengeri kereskedelmünket megállapíthassuk. Mind a két eset a teljesülés küszöbén áll. Az osztrák Lloyddal kötött szerződés, mely jogilag eddig sem kötelezhetett bennünket, az év végén lejár, a Fiumét és Magyarországot összekötő vasutak pedig maholnap tökéletesen elkészülvén, mi sem akadályozhatja többé terményeinknek a fiumei kikötőbe való szállítását, Így állván a dolgok, csepp kétségünk sem lehetett a kormány további eljárása iránt, mert meggyőződésünk szerint a minisztérium teendője nem lehet e más, mint szépen megköszönni az osztrák Lloyd eddigi „szolgálatát“ s minden törekvését oda fordítani, hogy a magyar terményeknek a kellő piaczok megszerzése végett magyar társulatok segélyezése által megteremtse a minden tekintetben magyar jellegű tengeri kereskedelmet. Úgy látszik, ennek épen ellenkezője fog történni. Az 1872-ik évre szóló közös költségvetésben, mint közös kiadás az idegen társulat javadalmazása ismét fölvétetett, s bár ugyanott csillag alatt megjegyeztetik, „miszerint az osztrák Lloyd javadalmazási összegének végmegál- lapítása a Lloyd társulattal kötendő új szerződés által fog meghatározhatni “ — mindamellett már magából ezen megjegyzésből világosan kiderül, hogy a kormány továbbra is fen akarja tartani a társulat subventionálását Magyarország részéről is. A jegyzet csupán azt tartalmazza, hogy a javadalmazási összeg nagysága felett fog ezután határozat hozatni, holott a jegyzetnek azt kellene tartalmazni, hogy ezután leend elhatározva csak, ha vájjon Magyarország egyáltalában részt akar-e venni még továbbra is a társulat subventionálásában, vagy nem. Ez ellen a magyar törvényhozás illetékességének és jogkörének megóvása tekintetéből is határozottan tiltakoznunk kell. A Lloyddal kötött szerződés ez év végén lejár és a felett határozni, hogy a lejárt szerződés Magyarországot illetőleg meghosszabbítassék-e vagy új szerződés köttessék, egyedül a magyar országgyűlés van hivatva. Mielőtt tehát a magyar országgyűlés e tekintetben nem határozott, a javadalmazási tétel a közös költségvetésbe föl nem vétethetik, sem e tétel alatt foglalt összeg végmegállapítása felett a delegációk nem határozhatnak. Ez minden kétségen kívül áll annyira, hogy az 1867-ik évi XVI. törvényczikk, mely az osztrák Lloydról is megemlékezik, 3-ik szakaszában világosan rendeli, miszerint minden ide vonatkozó újabb szerződésekre nézve az alkudozás és szerződés megkötése csak az országgyűlés jóváhagyása mellett eszközölhető. Ami már most azt illeti, hogy Magyarország felvirágzásának érdekében van-e föntartani a régi szerződést, vagy újat kötni az osztrák Lloyddal, arra minden habozás nélkül feleljük, hogy nincs. Hazánk anyagi jóléte nem kívánja, hogy e társulattal, mely idegen természetű voltánál fogva igazi érdekeinknek soha sem tehet jó szolgálatot, újabb szerződés köttessék, bármily előnyösnek látszó volna is e szerződés. Magyaroszágnak van saját tengerpartja, mely rövid idő múlva összeköttetésben lesz az ország belsejével és nekünk pillanatig sem szabad késedelmeskednünk, megtenni mindazt, ami szükséges arra, hogy a magyar tengerpartról magyar társulat közvetítse a kereskedelmet. Csávolszky Lajos: Az igazolási állandó bizottság i. é. május hó 31-én d. e. 10 órakor ülést tart. Ordódy Pál,jegyző. Az 5 ik osztály f. é. május 31-én d. u. 4 órakor ülést tart. Ordódy Pál, jegyző. # Előfizetési Árak: Egén évre . J 20 ft. — kr. I Évnegyedre . 5 ft. — kr. Félévre • • 10 „ — „ Egy hónapra l 1 , 80 t Egyes szám ára 10 krajczik. Szerkesztési Iroda: Pessten, bálvány-utcza 4. szám, 1. emelet« Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el 254. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn az innepre következő napon. A lapot illető reciftmndtióli Légrády testvér ele Irodájába (2 aaa utána 24. se.) intézendő le. Vasárnap, május 28. 1871. Hirdetési dijak: Tizhaeábos petit sor egyszeri I A nyilt-tér egy petit sora 80 ha beigtatásáért . . . 10 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, kétsas k utona 14* sz m. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr" kiadó hivatalában kétsas utcza 14. sz., Légid. testvérek nyomdájában Pest 2 sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában Pest, arany kéz utcza 5. szám, 111. évfolyam. Apróságok. Shakespeare szerint „a nyomor furcsa hálótársakat hoz össze,“ de e furcsaság megesik néha a gazdagságon is. Itt van például gr. Czirá ky. Csak a minap hallottuk, hogy hatvanutczar házát elcserélte egy másik telekért a kaszinóval, mely 250,000 frtot fizet ráadásul. Nem is említve a lehetőséget, miszerint más jövedelemmel is rendelkezik, ez egy jószága iránti tudomás is biztosit minket, hogy gr. Cziráky nincs nyomorban, nem koplal s nem kénytelen egy ágyban hálni pater Virgiliussal és soroz Violával. Ha tehát velük hál mégis — én bizony nem is tudom melyik kurta korcsmában — annak mindenesetre csak az lehet oka, hogy nem tud aludni gazdagsága közepette. Szegény gr. Cziráky mégán meg is csókalta* őket, hogy övé legyen a mennyeknek országa. Le pauvre homme! * Hanem bár mennyire ölelgesse is bájos Voláját s bármily czimboraságban éljen is a kegyes Virgiliussal, mégis lehetetlennek tartjuk, hogy szent elmélkedései közt eszébe ne jusson néha azon franczia férj, ki rut feleségével criminalis conversatióban lepvén meg egyik barátját, bámulva intézte ehez a hidegvérű megjegyzést: „mais vous n’y étiez pas tempar aucune lui humaine ou divine! Quel diable vous y pousse-t-il donc? Hiszen önt nem kötelező ilyesmire sem emberi, sem isteni törvény ! Melyik ördög vitte hát rá ?* Annyi bizonyos, hogy a büszke gr. Cziráky ugyancsak szépséges pajtásságba keveredett a nélkül, hogy kényszerítve lett volna rá. Ugyan melyik ördög bujt bele, hogy nagyméltóságát a maszinistából jezsuitává alakult szocialistából hegymögire változott mákvirágokkal criminalis conservatióban láttatja a bámuló 63 nevető világ előtt, mintha csak valami segrestyés volna, ki nem válogathatja meg kompániáját, vagy mintha csak az olygarchia deraogagja gyanánt akarná megörökíteni nevét ? Hát még az oly magasállása, mindenesetre jó nevelésben részesülhetett s némelyek képzelődése szerint vezértehetségnek is beillő ember, mint gr. Cziráky János sem képes okulni az események rohamos menetének tanúságteljes öszszeségéből ? Hát még ő is olyan vak, hogy — nem gondolva még nevének és vagyonának örököseire sem — azon elemek erősítésére kölcsönözheti egyéniségének szerepeltetését, amelyek elenében kimaradha 11 anno lesz a visszahatás forradalmi készültsége s — a körülmények fordulatával, egy ádáz pillanatban — a vad szenvedélyek és ördögi boszúvágy rémuralma alatt — tartson ez bármily rövid ideig — romlást idézhet az egész birtokos osztályra, pusztulást a világi és egyházi aristocratia legbüntelenebb tagjaira is s elhamvaszthat egy Párist is. Sajátságos vakság! Mintha csak vesztére törne, öntudatlanul, visszatarthatatlanul, ki nem józanulhatólag — az egész őses társadalom ! Pedig a fokozatos, veszélytelen és üdvös fejlődésből — ha előnyeiket eszélyesen tudnák érvényesíteni — hasznuk is lehetne s hatalomszilárdulást is nyerhetnének. Hanem hát nincs eszük hozzá. Habe au sua fata. * Ma egy — alkalmasint elménez — hirt kaptam, mely szerint a minap gr. Andrásy Gyula következőleg szólott Horvát Boldizsárhoz: Ugyan miért mondanál le ? Hisz most adattunk neked teljhatalmat az országgyűlés által, ergo elmehetsz pihenni három hétig. Ez alatt mi elvégzünk mindent ; te visszatérsz quasi re bene gesta, mintha semmi sem történt volna. * Egy másik hir szerint — melyet azonban hitelesnek tartani van elég okom — ő felsége csakugyan írt egy levélkét Horvát Boldizsár úrnak, hogy kifejezze sajnálatát a tény felett, miszerint az igazságügyi rendezés befejezése előtt kíván lemondani a kezdeményező miniszter. * A mai Reform egy czikket hoz „Hrvát Boldizsár visszalépéséről“, melyre az aláíró K. L. kapni fog feleletet — mint gondolom — M. barátomtól is, kinek czikke ellen van intézve nagylelkű kőszültsége — de mindenesetre számíthat válaszra az Ellenőr szerkesztőjétől, ki sajnálja, hogy ma nincs sem ideje, sem főleg tere, Koriznics László urnak — mert Ő a K. L. — választ adni azon democratikus alakoskodásra, melynek prófétájává lön Allah Boldizsár dicsőítésére. Biztosítjuk előlegesen is, hogy a democratia nevében nem bolondít el senkit sem cliense, sem maga részére. Ez a humbug nem hat többé, mert kijátszotta magát. Külföldi szemle. Pest, május 27. Borzasztók a párisi eseményekre vonatkozó hírek. A délután érkezett táviratok egyhangúlag azt mondják, hogy egy délkeleti szélvész vadul korbácsolja föl a lángokat. Páris lángtengerben áll. A felkelők, kik most Belleville, La Villette és Menilmontant külvárosokba vannak visszaszorítva, petroleum bombákat lőnek a szerencsétlen városba. A versaillesi lapok hírei korántsem hangzanak oly reménygerjesztőleg, mint a kormány sürgönyei- Egész városrészek elpusztítanak az égések által. A Beaumarchais, Filles-du Calvaire, Temple, Bonne Nouvelle-boulevardok tegnapi sürgönyök szerint lángokban álltak. A Párisban levő svájczi követ azt jelenti, hogy a kormánycsapatok tegnap26-kan megtámadták Chaumont és Belleville külvárosokat. A Berry-féle nagy borraktár, s a világhírű Gobelingyár leégtek. A kormánycsapatok elfoglalták Mazast, s a lyoni és orléansi pályaudvarokat. A felkelők a kezeseket a Mazas fogházból a la Roquette fogházba vitték. Favre hivatalos jelentése szerint Darbo y érsek már kiszabadíttatott a fekelők kezei közül. A barriere Italiennál 6000 felkelő adta meg magát. A Szajna jobbpartján a kormánycsapatok a külső boulevardokon megkerülik a Bastille tért. Egyre újabb égések jeleztetnek. Az „Indépendance belge£ részleteket közöl a párisi égésekről. Ezek szerit a felkelők felgyújtottak minden házat, melyhe hozzáférhettek. A felkelők a pinczelyukakon ötik be a petróleumot a házakba s aztán égő karlóczot dobnak utána. E borzasztó munkában asszonyok is vesznek részt. Parancs adatott ki, hogy a pinczelyukakat be kell dagasztani. Versaillesi sürgönyök szerint a felkelők kétségbeesetten védik Bellevillet és Menilmontant. A „Pere la Chaise“-temetőben sírkövekből és emlékekből nagy torlaszokat emeltek a lázadók. Ugyancsak versaillesi hírek szerint Dombrovszki, Raoult Rigault és egyéb felkelő vezérek agyonlövettek. Míg némely sürgönyök azt jelentik, hogy a Patheon, a bank épület a Notre dame templom s a legtöbb egyház meg van mentve, addig más sürgönyök szerint a megnevezett épületek lángok martalékaivá lettek. Egyáltalán sok ellenmondó hír érkezik az égés által okozott károkra vonatkozólag. Adná az ég, hogy minél kevesebb lenne a pusztítás Párisban. A versaillesi kormány felszólítására egész Francziaországból tűzoltó-testületek sietnek Parisba. Számos város tűzoltói már meg is érkeztek oda De nemcsak Francziaországból, hanem a szomszédos államokból is sietnek a tűzoltó-testületek Párisba. A versaillesi kormány fölszólítására Antwerpen (belga) város tűzoltó-kara oltóeszközeivel együtt még tegnap Parisba utazott. Az Angol kormány dicséretes készséggel egy tűzoltó-testületet helyezett Paris város rendelkezése alá. Az angol tűzoltók ma már megérkeztek Párisba. Angol lapok hajmeresztő részleteket tesznek közzé a párisi égésről. A petróleum bombák hatása borzasztó. A „Times“nak következőket sürgönyzik : A Louvre gyűjteményei, a könyvtár kivételével, megmentettek. A nemzeti könyvtár s a bank épület nem szenvedtek sérülést. A „Palais Royal“ teljesesen leégett. A versaillesi kormány vas szigorral fog eljárni az elfogott felkelők iránt és fájdalom, azon nyomorult gazemberek, kik Párist lángba borították petroleum-bombákkal, nem érdemelnek a legcsekélyebb kíméletet sem. Másrészről az is bizonyos, hogy sok ártatlan ember fog áldozatul esni a büntető igazság megtorlásának. Courbet például, ki egyike volt a legkiválóbb jelenkori franczia festészeknek, egyszerűen főbelövetett a kormánycsapatok által. Dombrowszki, kit hasonló sors ért, a felkelők ismeretes fővezére volt. Rigault végre, ki azelőtt orvosnövendék és utóbb a commune rendőrfőnöke volt, sok tekintetben visszaél hatalmával. E 26 éves fiatalember második Marat akart lenni, de a végzet utolérte Páris utczáin. Elfogatott, és egyszerűn főbelövetett. A kormány megtett minden intézkedést, hogy a megmenekült felkelők kézrekeríttessenek. Németország és Belgium már megígérték, hogy fogják szolgáltatni a menekült felkelőket, miután azok nem politikai bűnösek, hanem közönséges gonosztevők gyanánt tekintetnek. Minden franczis tengerparti városba megküldetett a commune tagjainak s a kiválóbb felkelőknek arczképe. Nemkülönben megküldettek e fényképek a vidéki csendőrparancsnokoknak is. Londonban, mint egy távirat jelenti tegnap nagy népgyülés volt, melyen elhatároztatott, hogy a megmenekült párisi felkelőknek meg kell tagadni Anglia vendégszeretetét. Remény van rá, hogy az angol kormány, illetőleg páriámén szintén meg fogja tagadni ezt a párisi felkelőktől A párisi utczai harczok. — Máj. 22. — Tegnapi levelemet megszakítva kellett bezárnom, írja a D. News levelezője Dombrowszki főhadiszállásáról, mert a főparancsnok sürgető felhívást kapott Point du Jourról, hogy rögtön segélyt küldjön oda, mivel komoly veszély forog fen azon a ponton. Az ágyudörgés és puskaropogás mind Point-du-Jour felől mind közvetlenül velünk szemben, a La Muette kapunál mind mérgesebb lett s mi a Mozart sugárútra siettünk. A versaillesiak valamennyi ágyúja okádta a halált, s lehetetlenség lett volna, ha volt volna is hasznavehető ágyú a körfalakon a miről én azonban semmit sem tudok — sikeresen felelni az ellenség szakadatlan öldöklő tüzére, melynek közepette hősiesen megállottak a felkelők a falakon, míg végre a közelben felállított ütegek gyilkoló tüze roppant veszteséggel visszavonulni kényszerítette őket. A st.-cloudi s a point-du-jouri kapuk szintén a billancourti sorsára jutottak. A versaillesiak nagy erővel megszállván e kapukat s a körerőd közbeeső részét, erős kémcsapatokat küldtek a Lemarrois és Billancourt utczán előre egész a körvasútig, honnan azonban visszanyomattak. Dombrowski mosolygott, midőn a kapuk elfoglalásának hirét vette; bizonyosan második védvonalára gondolt. Azonban úgy látszott, hogy a versaillesiak az elfoglalt körerődön rögtön ágyukat állítottak fel, mert rövid idő múlva egymás után hullottak a bombák egész a St. Périne kolostorig, hol Dombrowski ideiglenes főhadiszállását ütötte fel. ( A lengyel fővezér és táborkara a legvakmerőbb tevékenységet fejtették ki s a nemzetőrséget szintén lelkesültig látszott megszállani, éselyenekkel fogadta a rendeletet, mely 21-én esti 1 9 óra felé előnyomulást parancsolt. A Municipalités utczától balra a körvasuton néhány ágyút állitottak fel a felkelők, melyek azonban csak gyéren és czéltalanul adtak tüzet. Dombrowski csapatai azonban csakhamar zavarba jöttek azon közeli és erős puskatűzre, mely mint értesültem a szegéynyék temetőjének magas kerítései mögül jöttek, s a felkelők jobbra balra hátrálni kezdettek. Dombrowski egyik ifjú törzstisztje azonban egy kis csapat tál a Michel Ange utczán megkerülte a temetőt s ugyanakkor maga Dombrowski is támadást intéz- i vén az előnyomult versaillesiak ellen, a temető csakhamar visszafoglaltatott. E közben a körfalak s a körvasút közt elnyúló egész területen heves szuronyharcz fejlődött ki; szakadatlan puskaropogást és káromkodást lehetett hallani, minthogy sokan mélyen néztek volt az este a kancsók fenekére. Itt-ott feltörő éljenzések törtek ki s összecsödülés volt látható, majd egy-egy robbanás és jobbra-balra menekülés. Fél tíz körül már ingadozni kezdettek minden ponton a felkelők. Dombrowskit már jóval előbb elvesztettem szemem elől. Egyik tiszt állotása szerint elesett a temetőben, mások oda nyilatkoztak, hogy csak lovát lőtték ki alóla, s a kis vakmerő embert nem rég látták harczolni egy versailesi tengerész tiszttel. E bizonytalanság a fővezér sorsa iránt átalános rémületet kezdett kelteni, és én jónak láttam a „második védvonal“ mögé vonulni, melyet én azonban legkevésbé sem tarthatok védvonalnak, s az egész nem egyéb, mint Dombrowski füllentése. A communisták csakugyan a körvasút mögé nyomatván vissza, itt még egyszer makacs ellenállást nyújtottak Úgy, hogy a támadást kisérlő egyes versaillesi csapatok némi élénk küzdelem után visszavonultak s 11 óra után átalános csend állott be úgy, hogy azt gondoltam, miszerint a harcz ez éjszakára be van fejezve. A beállott csend azonban csalékony volt. A versaillesiak hihetőleg csak azért állapodtak meg, hogy annál hatalmasabb csapást mérhessenek a lázadókra. Erődítéseket vontak magukhoz s ágyukkal rakták meg az utczákat. E közben hátunk mögött bizonyos távolságban átalános riadót vertek Paris utczáiban. Egy törzstiszt, ki tökélesen beszélt angolal s ki a puskaportól fekete volt, mint a szerecsen, jött hozzám, elmondván, mennyire nem tetszik neki a versaillesiak hallgatása s menynyire valószínűnek tartja, hogy a döntő pillanat elérkezett. Épen két óra volt éjfél után, midőn csakugyan borzasztó ágyutüzet nyitottak meg a versaillesiak a körvasút ellen; a bombák záporként özönlöttek alá az egész vidékre s e mellett rémitő puskaropogás hangzott mindenfelé , a párisiak megkisérlelték válaszolni, kisérletök azonban nagyon gyenge és esetleges volt Ugyanekkor a szél északról is heves ágyudörgést juttatott hozzánk s csakhamar ily kiáltásokat lehetett a nemzetőrök közt hallani. „Be vagyunk kerítve, a versaillesiak seregesen özönlenek be az auteuili, passyi és lamuettei kapukon!“ Ennél aztán nem is kellett több! Eszeveszett rémület állott be s „Meneküljön, ki merre tud!" kiáltások hangzottak fel, vegyülve az ismeretes „El vagyunk árulva !“-val. A nemzetőrök elhányták fegyvereiket, borjúikat s mindenki igyekezett tovább állani, legelői úgy látszik magok a tisztek. Egyetlen kis franctizeur csapatot láttam megmaradni állomásán s ezek is panaszkodtak, hogy tisztjeik elszaladtak s ott hagyták őket. Ezt tették-e a főtisztek is, nem tudom, de Dombrovszki és törzskara nem oly embereknek látszottak, akik készek lennének megfutni. Magam sem tudom miként, egyszerre csak a Roi de Rome téren találtam magamat, az idő ekkor körülbelül fél öt lehetett. Letekintve a l’Empereur boulevardra, egy üteg ágyút láttam közeledni tengerész katonák fedezete alatt, mi különösnek tűnt fel előttem; csakhamar láttam azonban, hogy ez ágyuk és emberek a versaillesiakhoz tartoznak; nem vártam be őket, de a Champs Elysées felé vettem utamat. A Concorde téren s a tuileriák kertjében felállított ütegek csak néhanéha adtak tüzet a diadalív körül sűrü tömegbenutatkozó versaillesiakra, kiknek tábori ütege a hatalmas ív mellől az egész Champs Elyséest golyókkal árasztotta el. Én történetesen északnyugati irányba vevén innen utamat, a Billault utczába jutottam, hol újabb veszély fenyegetett, mert alig tettem néhány lépést, midőn zaj ütötte meg füleimet s magam előtt láttam a versaillesiakat, a mint a Friedland sugárútról a Haussmann boulevard felé siettek, ágyukat is vivén magukkal. Én mellékutczákon kisértem őket s láttam, a mint csaknem minden ellenállás nélkül a Pepimére katonai laktanyáig hatoltak, hol aztán mint kedvező stratégiai ponton megállapodtak, honnan uralhatják a Mulesherbes ; boulevardot le egész a Madeleineig sigy utat nyithatnak a Royale utczába, valamint az ezen utcza végén a Concorde térrel szemben eső hatalmas torlasz mögé. — Mellék utakon a Palais Royal fele tartottam s úgy tetszett nekem, mintha az egész városra bombavápor hullana; számtalan ágyúgolyót láttam szétpattant fejem fölött magasan a levegőben. Az utczákon kisebb nagyobb csoportban nemzetőrök futkostak ide s tova; mindenfelé torlaszokat kezdettek hamarjába összehányni, én mindannyit kikerültem, míg végre a Palais Royalhoz jutottam ; itt két torlaszon dolgoztak, egyik a St-Honoré, másik a Rivoli utczát , zárta el; itt már nekem is közre kellett működrnöm, s örültem, midőn egy negyed órai foglalkozás után tovább menekülhettem, mert a helyzet percenkint fenyegetőbbé vált. Innen az új operához tértem vissza s áthaladva a boulevardon, láttam, hogy a versaillesiak a Madelaineig nyomultak előre még pedig minden komoly ellenállás nélkül. Délelőtti fél kilenckor a sorkatonaság nagy erőben húzódott végig a Hausmann boulevardon, melyet erős puskatűzzel tisztított meg a A versaillesiak Párisban. Egész Páris a legnagyobb meglepetésre ébredt ma, midőn a franczia hadsereget egyszerre atezáin látta — írja a D. News levelezője 22-ről. Atalaban mindenkit ámulatba ejtett a versaillesiak e váratlan gyors sikere, mivel a párisiak hosszú és vérengző utczas torlaszharczra vártak. A bábom azonban a meglepetések lánczolata s bármit beszéljek is tudományról és mathematikai törvények erejéről, az emberi szív minden vad és gyönge ösztöneivel még mindig nagy szerepet játszik a csatamezőkön. A franczia csapatok legelőbb a Point du Jour mellett foglalták el a körerőd egy igen kis részét; a párisi parancsnok ezzel szemben tétlenül maradt s kijelentette, hogy semmi sincsen veszélyeztetve s a körvasút vonalát tartván, állása époly szilárd, mint valaha. A parancsnoksága alatt álló nemzetőrök azonban másként gondolkoztak ; ezeket pánrettegés szállotta meg, ezek mindent elveszve látnak s egyik erős állomásukat a másik után hagyják oda. A körerőddel több ágyút is engedtek át a versaillesiaknak s e tudat végkép elvette minden bátorságokat és csakhamar a legnagyobb rendetlenségben kezdettek visszavonulni oda hagyva fegyvereiket és lőkészleteiket. A párisiak ma reggel örömre vagy szomorúságra ébredtek fel, a mint halották, hogy a versaillesiak már a Champs Elysées-n s a Haussmann boulevardon állanak. Némely családban kölcsönös ölelkezések, kézszorítások, üdvkivonatok, nevetés, tréfálkozás és örömujongások voltak láthatók, míg mások megzavarodottan kapkodtak ide s tova, papírokat égetve el,pakolva, értékes holmijokat rejtve. A versaillesiak benyomulása mellett újabb meglepetés volt a párisiakra nézve, hogy a commune hivatalos lapja ma nem jelent meg, ami rendkívüliségénél fogva még inkább fokozta a rémületet. A versaillesiak diadala oly teljes és oly rögtöni volt tehát, hogy a hirlap és egész törzskara jónak látta kereket oldani De még ez sem volt elég a rémületből, a vasutak nem kötekedtek többé, Páris kapui be voltak zárva, senki sem mehetett ki s mindnyájan kalodába szorultunk. Az utczákon ide stova futkostak az emberek maguk sem tudván, merre vonják meg magokat. A múlt éji szemét-halmozok még az utczá-kon feküdtek. A nemzetőrök csaknem valamenynyi utczasarkon egész hévvel torlaszok építéséhez lógtak s minden arra minőt közreműködésre kényszeritettek. S bár fenhangon kürtölte a commune, hogy a torlaszok építése a legnagyobb gonddal fog eszközétetni, azt láttuk, miszerint köveket, nyiszolyákat, székeket, asztalokat, kocsikat, vízbödönöket, hordókat, bölcsőket, kádákat, kalapokat, derekaljakat, ócska rokkokat, flanel szoknyákat, szóval, mi a nemzetőröknek a közeli házakban kezök ügyébe esett, mohó sietséggel felhasználtak eme torlaszok felhalmozására. Én kora reggel értesülvén a versaillesiak benyomulásáról, első gondom volt a lakásomhoz közel eső északi vasúti indóházhoz szaladni, hogy sürgönyözzek Londonba, a vasúti főnöktől azonban arról értesültem, miszerint ő éjfél óta már legalább is 16 vonatot indított el, a poroszok azonban mindegyiket letartóztatták s igy semmi kilátásom sem lehet, hogy sürgönyöm rendeltetési helyére érjen, mivel a németek a távirda-vonalat szintén elmetszették. Ennél fogva egyik barátommal együtt a La fayette utczán visszafelé vettük utunkat, hogy lássuk mi történik a városban. Midőn a Chaussée d’ Antinra értünk, hallottuk, hogy bombák hullanak a Vendôme térre, sőt egy a tőzsde mellett csapott le, amint aztán az új operaház mellett befordultunk, magunk is meggyőződtünk a mondottak valóságáról. Még nem éltünk az Opera térre, a midőn két shrapnel golyó pattant szét fen a levegőben a Vendôme tér fölött s alig oszlott el az ezek által támasztott fehér füst, a midőn az Opera tér egyik házába is bomba csapott be s annak szobájában pattant szét. A de la Paix utczán eszerint tovább nem haladhatván, a boulevardokra tértünk vissza, hogy megtekintsük, mi történik Páris központja körül. A boulevardok borzasztóan el voltak hagyva, torlaszoknak nyoma sem volt semmerre. Mi a Richelieu utczán haladtunk tovább, de alig tettünk néhány száz lépést, midőn egy bomba csapott le, kissé távolabb tőlünk ; innen a Theatre Frangaishoz érve, láttuk, miként özönlöttek a bombák szakadatlanul a St. Honoré utczára; a Rivoli utcza boltozatos járdái alatt nagy tömeg kiváncsi nép ácsorgott s mi is ottan állapodván meg, szemtanúi voltunk, minő heves tűznek volt kitéve a Rivoli utcza végén emelt hatalmas torlasz, melyre a commune igen nagy súlyt fektetett s melyet most mégis igen csekély számú nemzetőrség őrzött, még pedig oly ingadozó magatartással, hogy erélyes védelmet senki sem várhatott tőlük. Másfelől nagy tevékenységet fejtettek ki a nemzetőrök egy újabb torlasz emelése körül ugyancsak a Rivoli utczában, tőlünk csekély távolságra a Louvre és ennek barrakjai között, hol boldogabb időkben Napóleon testőrei szoktak tanyázni. E lapunk legközelebbi száma kedden reggel jelenik meg a felkelőktől; legelől jöttek mindenütt a rendőrök és a tengerész katonák. A felkelők sebtében összehányt torlaszaikat csak gyengén védelmezték s folyvást hátráltat, nem mulasztván el azonban a lámpa oszlopok és kapu felek mögött meg-megálva elkeseredetten tüzelni elleneikre. A torlaszok oly nagy számmal voltak mindenfelé, hogy a haladás tetemesen meg volt gátolva. Úgy látszott, hogy a felkelők czélzatosan vagy ösztönszerűleg mindannyian a Montmarte felé vonultak vissza, amely heves ágyúzást nyitott a Trocaderára, hol a versaillesiak hatalmas ütegeket állítottak fel, de ahonnan déli 12 óra felé már az Európa térre nyomultak elő, délutáni két órakor pedig a Concorde tértől egész a Montmartreig erős állást foglaltak s hevesen ágyúzták a Madeleinetől a kapuzinus boulevardon felhányt torlaszt, melyet rövid időn szét is romboltak. A felkelők lehangolvák, de mindamellett elkeseredetten küzdenek, noha tábornokot egyetlent sem lehet köztök látni.