Ellenőr, 1871. június (3. évfolyam, 257-286. szám)
1871-06-30 / 286. szám
nozták halálra; láttam továbbá egy másik foglyot, akit a katonák, mivel makranczoskodott, lábánál fogva a földön húztak maguk után a Madeleine boulevardon a Jockey klubb helyiségétől, egész a Madelaine egyházig. A nemzetgyűlés jobboldali tagjai komolyan neheztelnek még mindig Párisra. A különböző minisztériumok áthelyezésének ügyével megbízott osztály határozottan tagadó megállapodásra jutott e tárgyban. Decapitalizálni szándékoznak Pakst, okul hozván fel, hogy maga a pénzügyminisztérium felépítése nagyobb költségbe kerülne, mint az összes minisztériumnak Versaillesban leendő végleges elhelyezése, továbbá, hogy e leégett minisztérium eladása busásan fedezné ez elhelyezési kiadásokat; végül felhozzák, hogy azon ellenőrzés, melyet a nemzetgyűlésnek a kormány fölött kell gyakorolnia, szükségessé teszi, miszerint ez utóbbi mindenkor a honatyák keze ügyében essék. E gyűlölet azonban, melylyel a nemzetgyűlés jobboldali férfiai a szerencsétlen Páris iránt viseltetnek, önmagukon fogja magát legelőbb is megbeszélni, a midőn Versaillesban unalmat, a külföld részéről pedig nevetségességet von a honatyák fejére. Pestváros közgyűlése. (Jun. 28.) Meg kell adni, hogy Pestváros főpolgármestere hamarább szokott válaszolni az interpellációkra mint a miniszterek. íme a múlt ülésben két interpellate tétetett s ő most mindkettőre felel megnyugtatóig. Azon interpellációra, melyet Steiger Gyula tett a hasonszenvi kórház ügyében, következőleg válaszol: A Rókus-kórházban felállítandó hasonszenvi osztály orvosi állomásra már hirdettetett pályázat, melynek határnapja jul. 15-re. Mihelyt a pályázat el lesz intézve, az osztály azonnal életbe fog lépettetni. Tavaszinak ugyancsak a múlt ülésben tett interpellációjára pedig azt feleli a polgármester, hogy a Ferenczvárosi sétányra azért raktak köveket, mivel környékén kövezések történtek. Tétettek azonban intézkedések, hogy a kő és egyéb anyag onnan elhordassék. Alig hangzott el a két válasz a két interpellációra, egy újabb merült fel, mégpedig olyan, mely hosszas vitát idézett elő. Gelléri Szabó János interpellálja a főpolgármestert az iránt, hogy a társas kocsik közlekedése miért van megengedve a Klemensz-s őrcsarnok és Hermina kápolna közt, s miért van megszüntetve az állatkerttel, melynek igazgatósága megkérte a városi tanácsot: engedné meg a közlekedést az állatkerttel? A tanács ezt megengedte és utasította a főkapitányságot, hogy a közlekedés foganatba vétessék. Mi az oka annak, hogy a tanácsnak máj. 20 án kiadott rendelete végre nem hajtatott. Thais főkapitány előadja, hogy a Hermina kápolnával azért engedte meg a közlekedést, mivel ezt az azon környéken lakó tulajdonosok kérték. Az állatkerttel pedig azért nem engedte meg, mert ez által sok szerencsétlenség történik, hogy a társaskocsik a népes helyeken összecsoportosulnak. Különben ő tervezett egy utat az állatkerthez, de nem volt keresztülvihető. G. Szabó János nincs megelégedve a válaszszal s egy határozati javaslatot terjeszt elő, mondja ki a közgyűlés addig is, míg egy bizottmány ez ügyet megvizsgálná, hogy a régi kocsiközlekedés helyreállíttatik, az ezen ügyben eljáró bizottság pedig álljon 5 tagból. Erre aztán megeredtek a szónoklatok, pro et contra Szabó. Steiger czélszerűnek tartja azon intézkedést, melynél fogva az omnibusok egy helyre vannak concentrálva. Szupa Szabót pártolja, előadván azon igaztalan megkülönböztetést, mely az úri fogatok és az omnibusok közt fönforog a főkapitány intézkedései folytán. Simon Fs. tüzetesen szól a dologhoz. Ezeren meg ezeren vannak, kik nemcsak megkárosíttatnak, hanem veszélyben is forognak az omnibusok concentratiója folytán. Aul és Szitányi helyeslik a főkapitány intézkedéseit. Tavaszi azt szeretné, ha a vendéglőknél állanának omnibusok. Nem lévén többé senki följegyezve a szólásra, főpolgármester constatálja, hogy a többség helyesli a főkapitány intézkedéseit. Háromnegyed 6-kor aztán a napirendre térés is megtörtént, de mégsem mert Szupa a honvédsorsjegyek ügyét melegíti föl. 1000 sorsjegy küldetett a hatóságnak, melyből ő 200 dbot tartott meg, 800 dbot pedig szétosztott. Vannak azonban sokan, kik a jegyek árát nem küldték meg, de a sorsjegyet sem küldték vissza. Sztupa leleplezéseket tesz, hogy a gazdag képviselők közül sokan visszaküldték a sorsjegyeket, míg a szegényebb sorsú Ferencz- és Józsefvárosiak azokat megtartották. Utoljára is a közgyűlés ez ügyben semmi megállapodásra nem jutott’ — 17-kor aztán elővétetik a napirend. Olvastatik a tanácsi előterjesztés a fő vámház felépítése czéljára átengedett sóházi telkek feletti szerződés megállapítása tárgyában. Két szerződési tervezet van szem előtt, egyiket a kir. ügyek igazgatója, a másikat a főügyész fogalmaz TÁRCZA. ÁTALAKULÁS, vagy a Monts Béni családrege. írta HAWTHORNE NATHANIEL. Második kötet. Zárszó. Szerző több rendbeli felszólítást kapott a fennebbi lapok olvasóinak részéről, melyben további felvilágosítást kérnek az elbeszélés rejtélyeit illetőleg. Ő azonban csak önkénytelenül használja fel az alkalmat, melyet egy újabb kiadás nyújt, — azon események és helyek felderítésére, amelyek nagyon is homályban maradhattak volna; — önkénytelenül , ismétli, mivel a kényszerűség érezteti vele, hogy talán nem ért tökéletes sikert, főleg a midőn félre hárítja elbeszélésről azon légkört, mely múlhatatlanul megkívántatott azon hatás előidézésére, amelyre ő számított. Ő átalában oly módon körvonalazta az elbeszélést és a jellemeket, hogy bizonyos viszony tűnjék fel rajtok az emberi természethez és az emberi élethez s mind a mellett oly mesterségesen és oly könnyeden tartassanak távol a világi légkörtől, hogy önkénytelenül és észrevétlenül bizonyos saját törvények és sajátságok ismertessenek el náluk. A modern faun eszméje például elveszti minden szépségét és költészetét, melyet a szerző benne képzelt s nem lesz egyéb mint különöz badarság, mihelyt tényleges napfényre hozzuk. Remélte, hogy mystifikálhatja e való és ábránd közt lebegő képzeleti teremtményt oly módon, miszerint az olvasó rokonszenve bizonyos élvezetes fokig izgul fel, anélkül hogy mintegy ösztönöztetve kérdezze, hogyan osztályozta volna Cuvier szegény Donatellot, avagy követelné, miszerint hosszasan fejtegessük előtte, pelyhes fülei voltak-e csakugyan Donatellonak vagy nem. Azokra nézve, kik ily kérdéseket vetnek fel, e könyv jelen keretében, meghiúsult munka. Mindaz által a szerzőnek hatalmában áll világot vetni némely dologra, melyek amint látszik érdekeltséggel bírnak több olvasója előtt. Az igazat megváltván, őt magát is olynemű kíváncsiság szállotta meg, a minőt épen most panaszolt fel olvasói részéről s alkalmat vett egyszer egymással szembesítve kivallatni barátait, Hildát és a szobrászt s a történet több homályos zugába bepillantani, a melyekkel eddig csak tökéletlenül ismertették őt meg. Mindhárman felhatoltunk sz. Péter templomának tetejére s letekintettünk Rómára, melyet nem sokára elhagyandók voltunk, de a melyet — már is eleget vétkezvén e tekintetben — épen nincs szándékom további leírás tárgyává választani. Úgy vélekedtem, hogy ily messze hatolván a felsőbb légkörbe, barátaim tartózkodás nélkül kimondhatják itt azon titkokat, melyekről alant a fölön még suttogni is veszélyes lett volna. „Hilda — kezdem én — elmondhatja kegyed azon rejtélyes csomag tartalmát, a melyet Miriam gondjaira bizott és a mely Barboni Lukács úrhoz, a Centi palotába volt czimezve?“ „Én soha semmi tüzetesebb ismerettel nem bírtam erről — viszont Hilda — és nem is tartottam helyesnek kiváncsiságot árulni el e tárgyat illetőleg." „Ami tulajdonképemi tartalmát illeti — vágott közbe Kenyon — arról lehetetlen szólanunk. De I Miriámnak, minden látszólagos elszigeteltsége mellett is, családi összeköttetései voltak Rómában s ezeknek egyike, mint alaposan feltehetjük, a pápai kormányban foglalt helyet. E Barboni Lukács vagy a kérdésben levő egyén felvett neve volt, vagy pedig az összekötő közeg amaz egyén és Miriam között. E szerint oly kormány alatt, mint a római, világos, hogy Miriam magánosságát és elszigetelt életét csak némely befolyásos egyének elnézése és támogatása által lehetett fentartani, kik a közigazgatási ügyekkel szoros viszonyban állottak. A minő szabadnak és saját ellenőrzése alatt állónak látszott, minden lépése szemmel volt tartva és sokkal tüzetesebben puhatoltatott a papi kormányzók, mint legkedvesebb barátai által. Miriam, ha nem csalatkozom, ki akarta magát vonni e boszantó ellenőrködés alól s valóságos elfeledettséget keresni valamely más országban, és az eltávozása után sokára átszolgáltatandó csomag eme szándékra vonatkozó dolgokat tartalmazott s továbbá némely családi okmányokat, melyek mint egy meghalt és eltávozott részéről közlendők voltak rokonával.“ „Igen , világos mint a londoni köd,“ jegyzem meg én. „E pontra nézve semmi további felvilágosítást nem lehet kívánnunk. De midőn Hilda egész csendesen átszolgáltatni ment a csomagot, hogyan tűnt oly rejtélyesen el?“ „Emlékezhetik ön — viszont a Kenyon a jószivű szánakozás egy tekintetével korlátolt felfogásom fölött — hogy Miriam végkép eltűnt, nem hagyván hátra semmi nyomot maga után, amelynél fogva tartózkodási helyét ismerni lehetett volna. E közben a városi hatóság figyelmessé lett a kapuczinus barát gyilkosára, és több előzetes körülményből, minő volt sajátságos üldözése Miriamot illetőleg, világos összeköttetést látott ez utóbbi és ama tragikai eset között. Továbbá okunk van hinni, hogy Miriam valamely összeesküvés vagy politikai ármánykodásban való részvevés gyanúja alatt is állott, amelynek talán szintén nyomai voltak ama csomagban. És midőn Hilda, mint e küldemény átadója jelent meg, nagyon természetes volt, egy zsarnoki kormány alatt, hogy le kellett tartóztatnia. „Oh, mint ön mondja, nagyon természetes“ felelem én. „Mily rendkívül korlátolt eszü voltam, hogy előbb nem fogtam ezt fel! De vannak még más talányok is. Azon éjjel megelőzőleg midőn a lámpa kialudt, önvezeklő öltönyben találkozott Donatelloval, azután pedig látta és beszélt Miriammal egy kocsiban, kinek mellén drágakő csillogott. Mi járata volt e két bűnösnek Rómában ? és ki volt Miriam társa ?“ „Ki ?“ ismételte Kenyon. Hát bizonyosan hivatalos rokona, és ami itt járatukat illeti, Donatellot még mindig mardosó lelkiismerete vonzotta errefelé Miriam ellenvetései daczára is s tartotta Róma szomszédságában azon végelhatározással, hogy az igazság kezébe szolgáltassa át magát. Hilda előtte való nap történt eltűnését titkos csatornán át azonnal tudták ők s a városba jöttek, hol Miriam, mint gyaníthatom előintézkedéseket kezdett tenni még ily állapot közepette is a farsang szomorú vigadalmaira.“ „És hol volt Hilda mindezen szomorú idő alatt?“ Kérdem én. „Hol volt kegyed Hilda ?“ kérdésenyen mosolyogva. Hilda körültekintett s látván, hogy még egyetlen régi madár sem volt közel, mely tova röpülhetett volna titkával, sem valamely emberi lény nem mutatkozik közelebb, mint amaz őgyelgők az obelisk körül, alant a piaczon — elbeszélte nekünk rejtélyes tartózkodási helyét. „Én a Sacré Coeur zárdában voltam letartóztatva a Trinita de’ Montiban — mondá — de az ájtatos szünek oly barátságos őrizte és egy kedves öreg pap felvigyázata alatt, hogy — ha nem lett volna egy két zavart okozó visszaemlékezésem és mivel puritánok leánya vagyok — akár örökre szívesen ott maradtam volna. Viszonyban állásom Miriam szerencsétlenségeivel és a jó abbé meghiúmlt reménye proselytaságom iránt, előttem kellően megmagyarázza az egész rejtélyt.“ „A láthatár gyönyörűen kezd tisztulni — jegyzem meg én — azonban mégis van egy-két dolog, amely iránt nem vagyok tisztában. Megmondhatná ön nekem — és biztosítom önt, miszerint mély titok marad nálam — mi volt Miriam igazi neve és rangja, és különösen minő szerencsétlenség volt az, mely mind a szomorú következményeket maga után idézte?“ „És valóban szüksége volna önnek arra, hogy választ nyerjen e kérdésekre ?“ kiáltott fel Kenyon, a legmélyebb meglepetés kifejezésével. „Hát még csak nem is gyanította ön Miriam nevét? Gondolkozzék egy kissé s bizonyosan emlékezni fog rá. S ha nem, én a legőszintébben szerencsét kívánok önnek, mert ez azt mutatja, hogy érzületét soha nem kínozta azon legborzadalmasabb és legrejtélyesebb esemény, mely a jelen század lefolyása alatt történt.“ „Jól van — mondom, mély gondolkozás után — még csak egy pár kérdést akarok tenni. Hol van e pillanatban Donatello?“ „Börtönben,“ mondá Kenyon szomorúan. „És hogyan van akkor Miriam szabad lábon?“ kérdés. „Nevezze azt inkább kegyetlenségnek — mint kegyelemnek!“ — felesé Kenyon. „De mind a mellett is az ő bűne pusztán csak egy tekintetben állott; ő nem gyilkolt.“ „Még csak egy kérdést,“ mondom én, nagy komolyan. „Hasonlítottak Donatello fülei Praxiteles faunjáéihoz ?“ „Én tudom, de nem akarom megmondani,“ felesé Kenyon rejtélyesen mosolyogva. „E pontra nézve mindenesetre egyetlen szó magyarázat se legyen.“ Veres Sándor. Vége. Laptulajdonos: Csernátony Lajos. ta. Barna főjegyző fel akarja olvasni a szerződéseket, de Steiger félbeszakítja azon kifogással, hogy szerződéseket tárgyalni pontonkint nem czélszerű. Tavaszi csak azt jegyzi meg, hogy az ügyet nem kell halogatni, mert ez által a város tetemes kárt szenved. Haris fölszólalására s főügyész által készített szerződés fölolvastatik s helyben hagyatik, annak végleges megkötésével a polgármester, főügyész, főjegyző, Havas és Simon bizatnak meg. Végül az uj marhavásártér ügye intéztetett el. A hivatalos lapból. Zsivkovics János a báni tábla ülnöke és Dr. Gosztisa András a varasdmegyei tavszék elnöke, a horvát-szlavon hétszemélyes táblához ülnökökké, — Kugelmayer Frigyes czimz. számtanácsos a horvát-szlavon orsz. számvevőség főnökévé, — s Smidt Miksa zágrábmegyei főpénztárnok, a horvát-szlavon orsz. pénztár főnökévé neveztettek ki. A kereskedelemügyi miniszer Zach József I. osztályú postatisztet a nagy-szebeni postahivatalhoz ellenőrzé, tutzingeni Tichtl Ferenczet a távirdai szakszámvevőséghez III-ad osztályú számtisztté nevezte ki. A pozsonyi pénzügyigazgatság által Sidó Titus segédtiszt III. osztálya tisztté, és Boróczy Flóris adóhivatali gyakornok III. osztálya segédtisztté a pozsonyi m. kir. adóhivatalhoz kineveztettek. A losoncz-zólyomi vasutvonal mentén fekvő lónyabányai, kriváni, véghies-szalatnai és zólyomi vaspálya-állomások a magán-sürgöny-forgalom számára folyó hó 18-án korlátolt nappali szolgálattal megnyittattak. A birodalmi tanácsban képviselt országok cs. kir. pénzügyminisztériumának közlése szerint, a bajaschestici cs. kir. I. oszt. bukovinai mellékvám hivatal a fogyasztási daó visszatérítése mellett kiviendő sör- és czukornak kiviteli vámkezelésére felhatalmaztatott Hírek. Pest, jun. 29. — Gerson és Lipmann nagy surányi czukorgyárosok gr. Károlyi Lajos tót-megyeri birtokán nemcsak a magyar szent koronát gúnyolják a czukorsüvegeikre ragasztott olyan vignettekkel, melyeken a koronát német föliras környezi (mint egy hozzánk beküldött példányon látjuk,) hanem a szegény magyar embernek még czukrát is megkeserítik vele. Pedig hát a magyar felirat semmivel se került volna többe, kivált olyan uraknak, kik csak nem rég adtak 20.000 forintot a honvéd alapra, s kaptak érte harmadosztályú vaskorona-rendet. A „Toldi Ferencz félszázados irodalmi munkássága“ czím alatt egy díszesen kiállított kötet jelent meg (116 lap), az „Atheneum“ nyomdájában, melyet Greguss Ágost könyvészetileg rendezett össze. Rövid előszó után az életrajzi adatok következnek, kronologikus rendben; aztán Toldy irodalmi munkássága időrendben, t. i. az általa irt s kiadott könyvek jegyzékei. Első művei 1821-ben jelentek meg a „Szép literatúrai Ajándékban“ és a „Pannóniában“ Elő vannak sorolva meg nem jelent munkái „Analecta Monumentorum Hungaria Historica“ „Régi magyar legendák tárának“ első kötete régi magyar nyelv emlékek 5-ik kötete össezgyüjtött munkáinak V. VI. kötete Brutus H. Históriája III. kötet Szamosközi István Hist. munkái I. kötet, — a Königsbergi Ó-Magyar töredék, Adalékok a régibb magyar Irodalom Történetéhez, II. köt. Magyar Prózairók a XVI. és XVI. században, H. köt. Kisfaludi Sándor fogsági naplója és levelei, két köt. Kazinczy levelei Döbrenteyhez, ugyanannak levelei Helmeczyez, Szontagh Gustáv hátrahagyott és elszórt kisebb munkái, három kötet; Történeti magyar nyelvtan: a XVI. századbeli magyar versirók, tizenkét köt. a XVII század iyazi költői; Régi magyar Játékszín (XVI—XVIII. század) Történelmi és Irodalmi Berek (Péczeli és kora, Adalékok a XVII század irodalmához.) — Kazinczy munkái nyolcz kötet. Kazinczy és kora, Magyarország irodalmi története az újkorban, vagyis a renaissancetól a XVIII század végéig, három kötet. — A külön képcsarnok palota ügyében tegnap hosszú ülést tartott az enquette, a közoktatási miniszter elnöklete alatt. Elvileg megállapíttatott, hogy a külön épület felépítését nem csak a jelen helyiség tűzveszélyessége, de más kultúrérdekek is követelik. Ez új épületben fogna elhelyeztetni a Eszterházy és a múzeumi képtár, valamint az országos rajztanoda, rézmetszetgyűjtemény s a most alakuló röszmintaöntvények gyűjteménye. A részletes tervek kidolgozására Hegedűs min. tanácsos elnöklete alatt albizottságot küldtek ki, melynek tagjai: Reiter, Keleti Gustáv, Ligeti, Kratzmann, Pribék, Ybl és Unger. Ugyanez a bizottság fog véleményt adni az orsz. iparegyesület azon megkeresvényéről is, melyben a kultuszminisztérium megkéretik, hogy az iparegyesület és a képzőművészeti társulat által közösen megállapított iparmúzeum tervét vegye tárgyalás alá, vagy legalább legyen tekintettel a képcsarnok helyiségeinek kiépítése alkalmával az iparmúzeumra is, mely amazzal szoros összeköttetésben áll. — Péter-Pál napja sehogy sem kedvezett az óbudai búcsúnak, mert egész nap szakadt az eső. Nem volt szükség, hogy a gőzhajók félóránként közlekedjenek, mert az egy órai menet közökre sem gyűlt közönség. A folyó évre előirányzott verekedésekből és dorbézolásokból tehát jóval kisebb szám kerül ki. Az angol-franko bank 1000 frt jutalmat tűzött ki ama csaló kézrekerítőjének, ki a bankot két hamis váltó által 16,000 frtig megkárosította. — Jótékonyság. A honvéd menház részére Temesvárról a honvéd bazár bizottmánya 4250 frt 15 krt küldött Vidacs Jánoshoz. — Losonczon e hó 27-én havazott. Ilyes is régen nem történt már júniusban. — A műkedvelői előadás, melyet a pestmegyei tisztviselők e hó 6-án Budán tartottak, összesen 421 frt 90 krt jövedelmezett, a kiadás pedig 226 frt 57 kr volt. Maradt tehát 195 frt 33 kr, melyből 35 frt a nemzeti színház nyugdíj alapjára, és 160 frt 33 kr. a vízkárosultaknak adatott. A bizottság egyszersmind köszönetet mond a közreműködőknek s felülfizetőknek. — Jekelfalussy püspök elment bérmálni a pestmegyei Tinnyére, hol az előleges tudakozódások daczára sem kapott se ő, se pedig lovas szállást. A bérmálást elvégezve tehát, fi pásztori személyében lakás után nézett, de a hívők közül, kik közt nem egy vagyonos földbirtokos van, egy sem tartotta magát arra méltónak, hogy a püspököt elfogadja. A korcsmába nem akart a püspök menni, először mert korcsma, másodszor mert a korcsmáros valószínűleg zsidó s így már nem tudott mit tenni, midőn a fatális helyzetből egy jámbor uraság még is megmenté, a mennyiben meglátta magához, megvendégelte, éjjeli szállást is adott neki és csak reggel vallotta be neki, hogy ő bizony kálvinista, meg szabadkőmives. — A magyar tudományos egyetem nevezetesebb jutalomtételei az 1871—72. évre. A jog- és államtudomány-karé: „Mutattassék ki azon összefüggés, mely a jövedelmi és fogyasztási adók közt az életben és elméletben létezik, s különösen az: lehetséges, és mily módon a közadózási rendszert kizárólag a jövedelem vagy a fogyasztási alapjára fektetni ?" Jutalom 180 frt a Swartnerféle alapból. A bölcsészet-karé, a történelemre ugyancsak a Swartner alapból 180 írt e tételre, fejtessenek ki a nemzeti szellem hanyatlásának jelenségei és okai a XVII. században. A földrajzból: „Irassék le a balaton vidéke hely- és földrajzi tekintetben. Pasquich-alapból 50 irtot stb. — A műegyetemi dalárda jul. 8-án a zugligeti disznófőnél zártkörű tánczvrgalmat rendez, melyre meghívók és belépti jegyek a műegyetemi épületben (vár, országház-utcza) naponként 12—1 óráig válthatók. — A „Népnevelők pesti egylete“ I. évi julius hó 1-én esti 7 órakor , az egylet helyiségében, reálutcza 6. szám alatt rendes havi közgyűlést tartand, melyre minden t. czimű alapitó, pártoló és rendes tag tisztelettel meghivatik. Napirendre kitűzött tárgyak: 1. A legközelebb múlt közgyűlésen megkezdett indítvány fölötti eszmecserék folytatása a „váltakozó és osztályrendszerről.“ Ennek befejeztével 2 or. pályadijt-nyert munkák felolvasása 3 or. Péterffy indítványa, illetőleg értekezése a felállítandó tanszer-muzeum érdekében. Pest, jun. 28. 1871. Jablonszky Nándor egyl. jegyző. — Az uj vágóhíd, a soroksári Dunaág közelében, épül, s egész városrésznek látszik a sok számos magán épülettel, mely az ott lefolyandó véres epizódok scenírozására, s azok következményeinek tekintetbe vételével készül. A telep már közel áll befejezéséhez. Ezzel kapcsolatban felállítják a nagyszerű marhapiaczot is, mely 350,000 ftba fog kerülni. A földmunkálatokra új árlejtést hirdetnek. A kőműves munkákra a bizottság Diescher ajánlatát pártolja, aki a 125,447 ft 93 krra menő előirányzaton túl még 26,344 ft 26 krt ki van. Az ácsmunkákra Gregersen 28,520 frt 36 kros ajánlata terjesztetik fel. A palafedél munkákra Maler 12,162 ft 50 kros, a lakatos munkákra Oetl 15,695 ftos, az asztalos munkákra Thék 3368 ftos, a kövezési munkákra Hirsch ajánlata pártoltatik, mely utóbbi a 80,800 ftra előirányzott költségből 10°/0-kot hajlandó elengedni. A csatornázásnál Aird 23,621 ftos ajánlata találtatik elfogadhatónak. — Megjelent uj könyvek. Heckenast kiadványaiból megkaptuk a következő műveket: „A magyar irodalom és műveltség története a legrégibb időktől a mohácsi vészig.“ Irta Laskay Bekény zirc circi áldozát. Ára 1 frt. — „Az államtudományok encyklopaediája.“ Irta Mohi Róbert, fordította Löw Tóbiás, második kiadás, ára 3 frt. „Erdészeti kézikönyv, műszaki segédszemélyzet, nemkülönben erdőbirtokosok gazdatisztek és gazdasági intézetek számára. Irta Lázár Jakab, királyi erdőmester. Az országos erdész-egylettől dicsérettel kitüntetett pályamunka, több ábrával. — Magyar törvények „A magyar váltókereskedelmi és csődületi törvények miniszteri rendeletekkel bővítve, ára 1 írt. „A polgári törvénykezési rendtartás“, ára 80 kr. „Himfy szerelmei“ Kisfaludy Sándortól, második kiadás 80 kr. „Magyar hölgyek“ történelmi élet s jellemrajzok, irta Zsilinszky Mihály. — „A magyar forradalom és önvédelmi harcz története,“ regényes leírásokkal a népnek, irta Tóvölgyi Titusz. — Az orsz. magyar gazdasszony egylet árvalány nevelő intézete javára, a házi ipar s gazdasszonykodás fejlesztését előmozdítandó éves kiállítását f. év szept. hó végén tartandja, miről midőn a t.nőegyletek, leánynevelő intézetek, s hazánk összes gazdasszonyai előlegesen értesitetnének, egyszersmind fölkéretnek a kettős czél érdekében, szíveskednének minden a gazdasszonykodás és női kézi munka keretébe tartozó tárgyak beküldésével a kiállítás érdekeltségét emelni. — Ifj. Csáthy Károly kiadásában Debreczenben megjelent: Az angol nyelv levél szerinti önoktatásának 9—11 levele, tartalmazván a 16— 20-ik leczkéket. Még negyven leczke fog megjelenni. — A franczia trónkövetelők. Helyén látjuk itt röviden megismertetni olvasóinkkal a két franczia legitimista család egyes tagjait és egymáshozi viszonyait. Azt tudjuk, hogy van egy „idősebb“ vagyis bourbon és egy „ifjabb“ vagyis a léans ág. Az idősebbet most már csak Chambord gr. képviseli . Károly unokája, a a Louvel által meggyilkolt Berring. fia. Chambord gróf atyja halála után hét hónappal született s igy törvényes születése ismételve kétségbe vonatott. A bourbonok száműzetésekor nagybátyjával, mint gyermek Prágába jött lakni, később igen kicsapongó életet élt úgy, hogy a modenai herczeg gazdag húgával 1846-ban házasságra lépvén, gyermeke máig sincs s magtalanságára számítva az orleansok készek vele a fusióra. Az orléansok Lajos Fülöp király fiai és unokái. Lajos-Fülöp 1850-ben Giermontban, Angliában elhalván öt fiút és három leányt hagyott maga után. Első fia, az orléansi herczeg 1837- ben a mecklemburg-schwerini hg. leányát vette el. 1842-ben Páriából Neuillybe rándulván lovai elragadták , ő a hintóból kiugorván szörnyet halt, két fia maradt hátra a párisi gróf és a chartresi gróf. — A második fia a nemoursi hg. (gyermekei Eu gr. és Alengon gr. ) 3) Clementine hgnő egyik Koburg hg. neje. 4) Joinvi 11 e hg. 5) Aumate hg. (fia Guise hg.) 6) Montpensier herczeg. 7) Luiza hgnő, meghalt. — A Kisfaludy-társaság tegnap tarta utolsó ülését a szünidők előtt, Gyulai Pál elnöklete alatt. Három felolvasás volt s ezek közül kettő Goethével foglalkozott. Először Rákosi Jenő olvasott fel egy töredéket Dux Lajos Faust fordításából. E mutatvány a tragédia elejét t. i. Faust töprenkedését, a szellemidézést, Wagnerrel pártbeszédét s az ünnep karok énekét foglalta magában. A mennyire egyszeri hallás után megítélhető volt a fordítás úgy hűségre mind nyelvre nézve a sikerültebbek egyike s méltán részesült a jelenvoltak tetszésében. Rákosi után Vadnai Károly foglalta el a felolvasói emelvényt s először Erdélyi János hagyományából olvasta fel „A menekültek“ czimü eddig kiadatlan hazafias szép költeményt, melyet Erdélyi 1852-ben irt, azután pedig Hegedűs István tanulmányát mutatta be Goethe „Westöstlicher Díván “-járól. Ez utóbbi kis vitára adott okot. Gyulai Pál ugyanis megtámadta a szerző abbeli véleményét, hogy a „Westöstliche Díván“ programszerű s becse abban rejlik, hogy szeretni és hinni tanít. Gyulai szerint sem a szerelem költészete nem nyilvánul benne oly lángolóan mint Goethe korábbi költeményeiben, a hit pedig nem múlhatlan kelléke a költőnek. Vadnai védelmezte felolvasott tanulmányt s a tagok egyértelműen megdicsérték a kapcsolatában bemutatott versfordításokat. A folyó ügyek körül felemlítendő, hogy Veres Ignácz Aristophanes fordítása a bírálók (Gyulai és Székács) szétágazó véleménye folytán Arany Jánosnak adatott ki bírálatra. A „Dornegge kastély“ czímű hosszabb regény-fordításról Abonyi és P. Szathmáry bírálók elismerőleg nyilatkoztak, kiadását azonban nem ajánlják, mivel egyrészt a társaság csak műremekek fordítására lehet tekintettel, másrészt pedig e regény terjedelménél fogva nagyon megszorítaná a többi kiadványt. A társaság elfogadta a bírálók véleményét. — Győry Vilmosnak „Minden jól végződik“czímű Shakespearefordítása bírálatra adatott ki. — A Toldy-ünnepély iránt a bizottság a legközelebbi ülésben, (szeptember utolsó szerdáján) fog programmal beterjeszteni. Végül Gyulai Pál üdvözölte a tagokat s az ülést feloszlatta. TÁVIRATOK. Bécs, jun. 29. (Az Ellenőr távirata.) A delegátiók ma és szombaton délután 4 órára udvari ebédre hivattak meg. Bécs, jun. 29. (Az Ellenőr távirata. A reielsrathi delegatió budgetbizottsága hosszabb vita után elfogadta a „magasabb közvetítési követelmények“ czímet Van der Strass indítványára 550,000 frttal. Nápoly, jun. 29. (Az Ellenőr távirata.) A király a nép határtalan lelkesültsége közt megérkezett ; az egész várost lobogók díszítik. Boroszló, jun. 29. (Az Ellenőr távirata.) Kör A nemzeti biztosító társaság ma tarta idei közgyűlését. Forgách Antal gr. elnök 1290 részvényt képviselő 22 tag jelenlétében megnyitván a gyűlést felolvastatik a választmány évi jelentése. A társaság ez évben csak 26,393 frt 77 kr. nyereséget mutat fel, minek oka az, hogy jég és tengerszállítmányi üzlete ez évben igen kedvezőtlenül folyt le. A nyeremény 3500 darab forgalomban levő részvényre osztatván, 7 frt 50 kr. osztalék fog fizettetni, a 143 frt 77 krnyi felesleg pedig a nyereménytartalékhoz fog csatoltatni. Vita fejlődött ki a fölött, hogy a számvizsgáló bizottság tagjai díjazása előre meghatároztassék-e, vagy sem. Elnök indítványára a közgyűlés meghatalmazta a választmányt, hogy a bizottság tagjait, ha munkájuk terhes volna és hosszúra nyúlnék, megfelelő díjban részesítse. Ezután a nyeremény s veszteség számlára nézve megadatik az absolutorium s észrevétel nélkül elfogadtatik az alapszabályokhoz csatolandó függelék, mely szerint a társaság az életbiztosítást is üzlet körébe vonja. A választmány felhatalmaztatik, hogy házvétel iránt, három kiküldött részvényes hozzájárulásával intézkedjék s alkut köthessen. Elnök utalva arra a körülményre, hogy ő a Haza életbiztosító társaságnak is elnöke, miután a társaság most az életbiztosításra is kiterjeszti működését, beadja lemondását. A társaság miután Nyiry indítványára köszönetet szavazott neki eddigi munkálkodásáért, elfogadta a lemondást s aztán a választásokhoz fogott. Megválasztottak: Elnökké Pulszky F.; alelnökké Várady G., választmányi r. tagokká: Falk M., Herzl T., Kerstinger J., Pázmándy D. és Hegedűs T., póttagokká Balitzky L., Wahlkampf E., Krippfer R. és Ráday G. gr. A számvizsgáló bizottság tagjaivá: Bum J., Uhl S. és Totis M., póttagokká: Kugler H. Taberman L. és Toldy J. — Az e. m. pest-fiumei hajógyár részvénytársaság szomorú állapotban van. Kétségtelen bizonyságot tett erről a ma d. u. tartott közgyűlés, melyet gr. Károlyi Ede nyitott meg, mint elnök. Már a lefolyt évről szóló üzleti jelentés kénytelen bevallani, hogy lehetetlen a vállalat állapotát számokkal kifejezni. Hát még a múlt évi sáfárkodások megvizsgálásával megbízott 3 tagú bizottság (Marmaberg, Furmann, Wahl) minő képet tár elénk! 1868 óta, a társulat létrejötte óta organikus baj sorvasztotta a vállalatot: a könyvvezetés nemcsak rendszerezetlen, hanem hamis volt egész a múlt év májusáig 1869/70-ben a választmány osztalékot scentrozott, pedig passivum volt akkor is. A volt üzletigazgató Franks tarthatatlan argumentumokkal védi magát, mire egy becsületes részvényes elkeseredetten fakad ki: uram! az első dolog a hű kezelés. Hallottunk két figyelemreméltó beszédet, az egyiket tartotta a társulat jogtanácsosa, ki is fontos leleplezéseket tett, kiváló súlyt fektetve a„Stabilimento technico“-tól átvett 42.000 frtnyi passivumra. A másik szónok volt Stempf a műszaki vasutak igazgatója, ki élénk színekkel festette vállalataink szánandó állapotát, melyeknél a választmányi tagok nem gondolnak a társulattal, az igazgató nem szakember s a társulat nem rendelkezik elég pénzzel. Ami a jelen társulatot illeti, biztosítja a részvényeseket, hogy a legjobb esetben sem kapnak többet 200 frt után 130 frtnál. Különben azt indítványozza, hogy mondja ki a közgyűlés sajnálatát a történtek felett s nevezzen ki egy bizottmányt, mely vagy az eladást, vagy a liquidatiót eszközölje. Stempf után az elnök gr., Károlyi szólal fel s előadja, hogy egy fusió van tervben az egyesült m. gőzhajó-társasággal. Miután azonban a közgyűlés nem határozatképes, 14 nap lefolyása alatt új közgyűlés fog összehivatni. Addig pedig a választmánynak a közgyűlés teljhatalmat ad, hogy a kellő lépéseket megtegye. (Helyeslés.) Végül a választmány kiegészítése ment végbe. Választmányi tagok lettek : André, Schönwald, Bossányi és Frankl; póttagok: Ruth, Rosenberg és Lőwy. nigshüttenben munkászavarok t°rtek ki, mely alkalommal több nap naboltatott s romboltatot össze, különösen zsidó lakosoknál, végre dzsidások léptek közbe, s a zavargók közül 7 halott, 20 sebesült maradt a helyszínen, 60 elfogatott. A helység ostromállapotba helyeztetett. Páris, jun. 29. (Az Ellenőr távirata.) Xavier Montepin felhívta a drámaírók társulatát: zárják ki kebelekből Pyatot, Hugót, Rochefort, Vacqueriet, Meurice Pált és mindazokat, kik tettel vagy írással fraternizáltak a communistákkal. Páris, jun. 29. (Az Ellenőr távirata.) A párisi munkásosztály biztos hallomás szerint nem fog résztvenni a közelebbi választásokban. — Félix Pyatot a napokban többen látták London utczáin. KÖZGAZDASÁG. ».i,. ■ — —-■ 11 —- ■- — — — —.......—■ — — ■ — ..... ii.i»^ Felelős szerkesztő : Csernátony Lajos. Pest. Nyomatott Légrády testvéreknél« —7 —■ ■■■»■ 11' ■Sl'.JOU1 . I,1 "BEg