Ellenőr, 1871. július (3. évfolyam, 287-312. szám)
1871-07-15 / 299. szám
szerre minden összeomlani látszott. Az új központi bizottság, melyről első levelemben szólottam, felbőszülve Cluseret azon kijelentésére, hogy ellenőrzését meg nem tűri, megbuktatását határozta el. Én világosan láttam, mi lesz következménye a közp.bizottság e beleegyedésének a hadügyi dolgokba. E bizottság fájdalom elég hatalmas volt arra, hogy a kommunet Cluseret elfogatására bírja s oly emberrel helyettesítse őt, ki személyes érdemekben nála sokkal alantabb állott. A katonai helyzetnek Cluseret tapintata és Dombrowski vitézsége oly állandóságot és szilárdságot adott, amelyet nehéz volt megingatni. E mellett Rossel, Cluseret utódja, nem mindennapi tehetségű ember volt. Ha véleményt kellene mondanom Rossel meggyőződéséről, én zavarba jőnék s alig lennék képes határozott feleletet adni. Rossel mindenesetre közreműködött Cluseret megbuktatásában, aki alatt szolgált, s midőn hadügyi delegálttá neveztetett, oly korlátlanul kezdett eljárni, amit lehetetlen volt észre nem venni. S noha különös volt rögtöni eltűnése a jólétbizottság egyik tagjának társaságában, én minda mellett nem hiszek az ellene szórt rágalmaknak. Rossel nem folyamodhatott áruláshoz. Egy kommunista. A hivatalos lapból. Az igazságügyi miniszer a marosvásárhelyi királyi tábla kerületére felállított esküdtszékhez sajtóügyi vizsgáló bíróvá Kováts János, ottani királyi táblai fogalmazót nevezte ki. A közoktatási minister Sárkány Mórt a Jászkun kerületi tanfelügyelőséghez tollnokká nevezte ki. A pénzügyminister Szigeti Zsigmond katonai főorvost a deésaknai sóbánya-hivatalhoz bányaorvossá, Maasz Gusztávot nagyszebeni adószedővé, a kolozsvári jószágigazgatóság kerületébe Hammer Károlyt erdőgyakornokká nevezte ki. Abaúj vármegyébe kebelezett Forró mezőváros engedélyt nyert, hogy hetenkint hétfői napon — egyelőre helypénzszedési jog nélkül — hetivásárt tarthasson. Hírek. Pest, jul. 14. — A képzőművészeti társulatot illetőleg ezúttal a vidéki városok figyelmét hivjuk fel. A társulat ugyanis elhatározta, hogy vidéken is fog rövidebb időtartam alatt kiállításokat rendezni s ezt már az idén megkezdi. A legelső vidéki kiállítás Aradon lesz, a természetvizsgálók augusztusi nagygyűlése alkalmából. Ezáltal a vidéknek alkalma lesz a magyar festészet legjobb műveivel megismerkedni, és valószínű, hogy ez nagyban fogja emelni a közönség részvétét mind a festészet iránt, mind pedig a derék társulat iránt. A Minisztertanács volt tegnapelőtt a fővárosi rendőrség kérdésében. Elvileg kimondatott, hogy a fővárosi rendőrség az állam által kezeltessék, de oly módon, hogy a fővárosi municipium hozza a rendőri statútumokat, s e statútumokat az állami rendőrség közegei hajtják végre. Elvi fontosságú s nagy horderejű intézkedés leend, hogy a rendőrség administratív és igazságügyi része egymástól el fognak különíttetni, s a rendészeti ítéletek bírói közegek által fognak hozatni. Ezen elv miként leendő keresztülvitelét illetőleg még a bel- és igazságügyi miniszterek beható tanácskozásokat fognak tartani, minthogy a kérdéses ügy rendezése mindkettőjök ügykörébe vág. Az állatkertben nemsokára ismét érdekes mutatványok lesznek. A Merkel és Manley akrobata-társulat mutatványai, s Geretti kötéltáncra oly jelentékeny jövedelmet szereztek az álatkertnek, noha az idő legtöbbször kellemetlen volt, hogy az igazgatóság czélszerűnek tartotta ily előadásokról újólag gondoskodni. Először egy angol akrobata-társulat fog mutatványokat tartani, aztán a Cassanova-féle színpadon angol és franczia daltársulatok lépnek föl. Ezek közt lesz egy szerecsen szépség is (izmos szén-fekete és ifju) ki 12 dobon játszik egyszerre. A volt román határőrezredek birtokviszonyainak rendezése czéljából a bel-,pénz- és igazságügyminisztérium kebeléből kirendelt bizottság az első román határőrezredre vonatkozólag eddig folytatott tárgyalásai eredményét egy jegyzőkönyvbe letéve a belügyminiszternek bemutatta. A bizottság ezen jegyzőkönyvben azon nézetnek ad kifejezést, hogy egy részről az államkincstár, más részről a volt első román határőrezredet képezett községek közt fenforgó birtokviszonyok rendezése hasonlag barátságos után leendő kiegyenlítés által kisértessék meg úgy, mint az a második román határőrezred községeivel épen folyamatban van. — Pest megye központi választmánya a ráczkevei választókerületben megtartott képviselőválasztás alkalmából f. é jul. 17-én d. u. fél négykor rövid ülést fog tartani, melyre a választmányi tagok meghivatnak. — Dalmady Győző választmányi jegyző. — Halálozások. Áldássy Antal, Budaváros köztiszteletben álló főbírája meghalt a skácsi fürdőben, hova üdülés végett ment. Halála az őt ismert körökben mély részvétet kelt. — Dr. Altstädter Mór, pesti gyakorló nőorvos tegnapelőtt elhunyt. — A budai lövölde fenállásának századik évét augusztus hóban ünnepük meg, mely egyszersmind lövész szövetségi ünnep is lesz, s aug. 17—23-ika közti napokon tartják meg. A királyt is fölkérik, hogy vegyen részt az ünnepélyes czéllövészetben. — A százados, ki tegnap a Károly kaszárnya harmadik emeletéről leugrott és szörnyet halt, Orell János volt, a Mollináry nevű 38-ik számú gyalogezredből. — Oroszországnak valószinüleg kevesebb oka van félteni nyelvét, mint nekünk. És mégis féltékeny még a latin nyelvre is. íme mit ír a „Golosz :“ Idegen orvos- és gyógyszerész jelöltek Oroszországban eddig azon kedvezményben részesültek, hogy illető szigorlataikat nemcsak orosz, hanem tetszésök szerint latin vagy akár mely ismeretesebb európai nyelven tarthatták. Most azonban a moszkvai egyetem az orosz kormánynál az iránt tett lépéseket, miszerint ezentúl ezen kedvezmény szüntettessék meg s a kérdéses szigorlatoknál kizárólag az orosz nyelv legyen használható. A törökök tömegesen térnek át a keresztény hitre. Az „Unita“ szerint egyszerre 5—6 ezernyi jelentkezett a damaskusi püspöknél, ki azonnal intézkedett, hogy a keresztség felvétele előtt hitelvi oktatást nyerjenek. A törökök dicséretesen kiállották a próbát s a keresztség felvételénél közülök egy sem hiányzott. — A városi főispánok közül 15 kinevezése legközelebb meg fog történni, miután ezek már ő felsége elé vannak terjesztve. — Nincs többé tüdővész! mondja Bedwark Albert a belügyminisztériumhoz intézett levelében, és csalhatatlan orvosszere titkáért 5000 frtot kért. A belügyőrség a városhoz küldi le a folyamodványt, hogy vizsgálja meg, miben áll a dolog. Csak egy ilyen orvosszer kellene, hogy aztán a főváros szemetét és porát soha se söpörjék és locsolják, amit egyébiránt most sem tesznek. — N.Váradon Pascaly román színtársulata csütörtökön és pénteken előadásokat rendezett az ottani színkörben, melyet a magyar társulat egész készséggel engedett át. — Öngyilkos leány. E hó 12-én Miskolcz egy ifjú, szép leánya Páy Róza kisasszony élte 18-ik évében agyonlőtte magát, mint mondják részakarók rágalmazásai miatt. A pisztolyt szájában sütötte el, s azonnal meghalt. — Az országos középtanodai tanár egylet tagjait, kik az idei közgyűlésre megjelenni óhajtanak, felkérem ezennel, szíveskedjenek ebbeli szándékukat velem mihamarább tudatni, hogy a féláron való utazhatásra szükséges igazolványt megküldhessem. Amennyire lehet, lakásról is fogunk gondoskodni. A közgyűlési programm utólagosan tétetik közzé. A találkozási estély aug. 6-án lesz a pesti Széchényi téren. Hofer Károly, első titkár budai kir. főreál. tanár. — Viziórák. A vízvezetéki bizottmány javaslatot mutatott be a tanácsnak a vizi óráknak a vízvezetéket házaikban használni kívánó felek részére kiszolgáltatása iránt. Eddig ugyanis a felek maguk szerezvén be és állíttatván fel vizi óráikat, azokkal a helytelen felállítás miatt sok esetben a fogyasztott vízmennyiség ellenőrzését nem eszközölhették pontosan. Ennélfogva a vízvezetéki bizottmány azt javasolja, hogy a város maga szolgáltassa a feleknek a szükségelt vízi órákat, a város állítassa fel s gondoskodjék azoknak minden évben kétszeri kitisztításáról. Ezért a felek a város részére évenként az órák beszerzési árának 25% át tartozandóak fizetni. Minthogy a város 57 ily vizi órát a feleknek már örök áron eladott, azok az eredeti eladási áron vissza lennének váltandók. Erre a városnak mintegy 4000 forintra volna szüksége. Közgyűlési határozattal a házakban megnyitni engedélyezett vízvezetékhez 307 órára lesz ismét szükség, melyeknek beszerzési ára m. é. 17000 frt. Minthogy továbbá a vízi órákból készletet is kell tartani, mert a gyárakból megrendelt órákra legalább 2 hónapig várakozni kell összesen mintegy 50.000 frint összegre volna szükség, melynek fedezete iránt gondoskodni kell. — Tűzvész. Julius 6 án éjjeli 12 és 1 óra közt Zemplén megye Kolbása községében szándékos gyújtás következtében tűz ütött ki. Több ház, gazdasági épület, csűrök és egyebek lettek lángok martalékává. A dühöngő északi szél következtében a pusztitó elem még 7-én is dúlt anynyira, hogy az utczákon heverő épületfák füstölgése miatt az utasnak menése is akadályoztatott. A szerencsétlen károsultak közt Szmrekoszky Sándor gör. kath. lelkészt nem kevésbé érte a csapás, ennek idején apró gyermekeivel a szabad ég alá volt kénytelen vonulni, ott várni be a romboló csapás végét. Az iskola szomorúan mutogatja füstölt romjait. Jajszó és sírás hangzik a szerencsétlenek ajkán. — a „budapesti önkéntes tűzoltó egylet“ parancsnoksága behívja ezennel a tagokat a vasárnap júlus 16-án reggel 5 pont órakor tartandó közgyakorlatra, melyre pontosan megjelenni minden tag szorosan köteleztetik. Összejövetel helye: az őrtanya. .. A „Flóra" első magy. stearingyertya- és szappangyár, mely jelenleg liquidátió alatt áll, hallomás szerint az összes felszereléssel és készleteivel együtt egy consortium tulajdonába ment át, mely Flesch Alajos, Flesch Mór, Machlup Adolf és Machlup Ede urakból áll. Piaczunknak eme birtokváltozás által megtartatik ezen nagyszerű gyártelep, mert az uj birtokosok a legkisebb szünetelés nélkül folytatják a gyári működést, sőt minden előkészületeket megtétettek, hogy az még nagyobb mérvben és kiterjedésben folytattassék. A magyarosodás ügyében. — A pesti népiskolai testületre hívja föl a „Hon“ egyik czikke a figyelmet. Hogy mennyire fontos szerep jut a néptanítónak osztályrészül — mondja többi közt, — mily sokat tehetnek a hazai nyelv ápolása s terjesztése érdekében, azt föösleges bizonyítgatnom. Kiváltkép itt, az ország fővárosában lehet s kell is sokat tenniök, hol a német elem annyira túlsúlyra kezd vergődni. Én ennek okát némileg a tanító testület azon részében látom rejteni, mely rész mit sem akar tudni arról, hogy Magyarország fővárosában él. Többen vannak a pestvárosi elemi tanítók között, kik csak törve beszélik a magyar nyelvet; még többen azok, kik tudnak ugyan jól, vagy meglehetősen magyarul, de azért iskolájukban kizárólag németül beszélnek s tanítanak; nem mintha a szükség úgy kívánná, hanem mivel nekik jobban tetszik, s talán könnyebbségükre van. 1861- ben egy rendelet köröztetett a pesti tanítók között, melyben szigorúan jön megparancsolva a tanítóknak, hogy egy év leforgása alatt teljesen sajtjobbá tegyék a magyar nyelvet, s a mennyire lehet, az iskolákban tanítási nyelvül ezt használják. Jó volna ezen rendeletet kissé föleleveniteni. — A magyar állami vasút egyik állomásáról, Fülekről beküldték nekünk a vasúti hivatal bélyegeinek lenyomatát, szépen sorba helyezve egy lapon. Ott olvassuk rajta: Fülek — Aufgegeben, Vormittag. Angekommen, Nachmittag. Saldirt. Gewagen. Equipage. Gepaeck. Coupé. Igy van ez majd minden vasúti állomáson. TÁVIRATOK. Genf, jul. 14. (Az Ellenőr távirata.) Franczia kivándoroltak, köztök Miliet a Mot d’Ordre munkatársa és Guesdes a Droits de l’homme szerkesztője „La République universelle“ czim alatt új lapot indítanak itten meg. Páris, jul. 14. (Az Ellenőr távirata.) Az itteni pénzverdében soha nem látott tevékenység uralkodik; 20 gép dolgozik éjjel nappal minden másodperczben egy-egy aranyat verve, mi óránkint 72,000 db aranyat ad. De nemcsak franczia pénzek veretnek itt, hanem kínaiak, japániak, szóval a föld minden népei számára, mert a franczia tüzetes pénzverés még mindig megőrizte határtalan hitelét. Páris, jul. 14. (Az Ellenőr távirata.) Gambetta tegnap megjelent a nemzetgyűlésben, azonban a vitában részt nem vett. A nemzeti védelmi kormány eljárásának megvizsgálására kiküldött bizottság tegnap Palikao és Benedetti ügyét vette elé. Legközelebb az összes francziaországi nemzetőrség feloszlatására vonatkozójavaslat fog terjesztetni a nemzetgyűlés elé. Bécs, júl. 14. (Az Ellenőr távirata.) Azon hír, mintha az itteni és berlini kabinet között a prágai béke 5 §-ának megszüntetése szóba hozatott volna, teljesen alaptalan. Páris, jul. 14. (Az Ellenőr távirata.) Gambetta közelebb megindítandó lapja „Par io te“ és nem „Revanche“ czimmel fog megjelenni. — A hirlap közli a hirlapbiztosítékokra vonatkozó törvényt. Berlin, jul. 14. Anglia és Olaszország nem fogadták el a Berlinben tartandó vámértekezletre történt meghívást. Moltke a Francziaországban állomásozó megszálló hadak parancsnokaihoz azon parancsot intézte, hogy minden erőszakos fellépéstől óvakodjanak s kihágások esetében csak törvényes úton járjanak el. Páris, jul. 14. Állítják, hogy a Páris városa által felvenni szándékolt kölcsön 400 mill. frank erejéig augusztus hó folyamában bocsáttatnék ki. A haditörvényszékek a foglyok fontos felfedezéseinek következtében halasztották el üléseiket, két hét múlva azonban hihetőleg megkezdik működésöket. Páris, jul. 14. Ladmiraulik Páris főparancsnoka megengedi, hogy a nyilvános helyiségek a fővárosban, mint előbb, ismét éjfél utánig nyitva állhatnak. Bécs, jul. 14. A reichsrathi delegátió mai ülésében vita nélkül elfogadta a pesti barakkórházra kért 300,000 frt .póthitelt. A vámbevételek szintén vita nélkül 12 millióban állapíttattak meg. A tengerészet budget rendes kiadásainál a bizottság törlő javaslataival szemben a jobboldalnak a kormány tételei mellett harcoló indítványa fogadtatott el. A tengerészeti bevételek, valamint az extraordinarium egész terjedelmekökben elfogadtattak, nem különben a bizottság azon javaslata is, mely az 1870-ben kötött előlegügylet költségeinek fedezésére szükséges póthitelre vonatkozik. London, jul. 14. (Az Ellenőr távirata.) a párisi Comédie Frangaise tagjai két hónapi előadás után megválnak tőlünk; tegnapelőtt a londoniak nagy bucsuestélyt rendeztek számukra, melyen Granville és több kitűnőségek sűrű toaszokat mondottak. A társulat bevétele e két hó alatt mintegy 185.000 frank. ■ Bécs jul. 14. (Elő’tőzsde.) Hit részv. 285.60. Esz. vaspálya —.—. Államv. —.—. Lombard 176 50. 1860-ki ■—. 1864-ki —.—. Magy. dija. —.—. Napoleon 983.—. Magy. hit. —. —. Galicziai —.—. Anglo-o®2“'- 256—. Fr.-osztr. ------Tramway —.—. Uniob. — • • . Bécs jul., 14. (Esti zárlat.) Hit. részv. 285.—. Esz. vasp. 211.30. Államvasp. 408.—. Lombard 177—. 1860-ki 101.80. 1864-ki 129.20. Magy. dija. —.—. Napoleon 983.— Magy. hitelr. 108 25 Galicziai 246.25. Aug.-osztr. 255.40 Fr.-osztr. 118.—. Tramway 216.—. Gömöri zálogl. — Páris, jul. 13. Liszt jul. 75.50, aug. 75.50, ősz 76, repcze olaj jul. 118.2, aug. 118.—, fisz 118.50, tal. 121.50, lenolaj jul. 96.—, aug. 96.50, ősz 98, Szesz jul. 68.—, aug. 65.—, ősz 61.50 Fin. czukor 160. Berlin jul. 14. Galicziai 10l.Lombard 95.25 Nemzeti köles. 56. 1860-ki 83. Bécs-Romaniai 81. Cseh nyug. 102. Államv. 222. Metall. 28. Hitels. 95. 1864-ki 70 Hitelr. 154. Lombard —. Győri 79. Hitel. Bűnügyi tárgyalások a szegedi várban. Trvszéki ülés 1871. jul. 7 és 8. — A Kecskemétvidéki bűnhálózat 1852—1870-ig. — n. Elnök: Szilassy István alispán, előadó : Szalontay Elek, trvsz. jegyző, közvádló: Illés Károly, t. ügyész, — védő : Csermelényi Iván, b. ügyvéd. A kecskeméti bűnügyek tárgyalásának 2-ik és 3-ik napjain 6—16 sorszámok alatt tizenegy tolvajsági bűneset intéztetett el. Magukban véve ezen esetek is, mint közönséges birkalopások, kevés érdekkel bírnak, — a velük összekötött hiv. visszaélések és egyéb körülményeknél fogva azonban közülök némelyek nagyobb jelentőségre emelkedvén, ezeknek megismertetése mai tudósításommal elég érdekes anyagul szolgáland. Varga József volt kecskemétvárosi csendbiztos ellenében ismét öt bűneset tárgyaltatott. 1- ső eset: I. Király Mihály kecskeméti juhász 1857-ben hat drb. birkát lopván, e miatt, midőn a káros féllel kiegyezett, Varga József által kérdőre vonatott, becsukatással fenyegettetett, 30 frt lefizetése után azonban szabadon bocsáttatott. — A törvényszék ezen tény miatt a zsarolásbani bűnösséget állapitá meg. 2- ik eset. — Tükör G. József 1857-ben két szamarat lopott Babszem Tóth Jánostól s Jólesz Mihály falkájához hajtotta, hol azok a káros fél által nemsokára feltaláltattak. Varga József besúgója által megtudván az esetet, Tükört és Jólesz Mihályt magához hivatta s becsukatássali fenyegetés mellett az egyiktől 20, a másiktól 10 frtot zsarolt ki, a mire nézve a törvényszék bűnösségét meg is állapitá. 3- ik eset: Tükör G. József 1858-ban Regedei Jánossal két egymásután következő éjjelen öszvesen 25 drb. birkát lopott el , az egyik káros félnek alapos gyanúját magára vonta. Ez feljelenté az esetet Varga Józsefnek, a ki azután Tükör G. Józsefet magához hivatta és becsukatással fenyegette. A Tükör 20 frtot igér Vargának a dolog elcsinálásáért, ez azonban azt mondván, hogy azürük szépek voltak, többet is fizethet érették, ezen alapon 30 fitot zsarolt ki Tükörtől, a káros fél pedig természetesen kielégítetlen maradt. Varga Józsefet a törvényszék e miatt zsarolásban és bünpalástolásban bűnösnek találván az elpalástolt tolvajság által okozott 60 frtnyi kárnak megtérítésében is elmarasztalta. 4- ik eset. Lantos Lajos ismert rabló 1859- ben 4 db. birkát lopott Tasnádi Imrétől s általa Varga csendbiztosnak feljelentetett. Ez Lantos Lajost át is adta a törvényszéknek, azonban feleségétől azon ürügy alatt, hogy férjét kiszabaditandja, 100 — saját beismerése szerint 20 főt fogadott el, mely ténye miatt a törvényszék által ellene a fél tudatlanságának felhasználásával elkövetett csalásbani bűnösség állapíttatott meg. 5 ik eset. Az 1860. év folyama alatt Újvári Lapis István bojtársai, Gubacsi, Gudricsa, és Regedei 6 birkát loptak a jászföldről. A káros felfedezte az esetet és kártasitotta magát, Varga József pedig besúgója által megtudván a dolog állását a tolvajokat magához hivatta s azoktól többkevesebb pénzt zsarolt ki. — Jellemző ezen tárgyra vonatkozólag Újvári Lapis Istvánnak vallomása, mely szerint ő azon kérdésre, hogy fizetett-e bajtársai kiszabadításáért valamit Varga csendbiztosnak, azt válaszolta, hogy nem emlékszik jól az esetre, annyit azonban biztosan mondhat, hogy azon esetre, ha Varga a kérdéses lopást megtudta, fizettek neki, mert abban az időben maradhatott a tolvaj, ha a biztost pénzzel győzte. Egy egyszerű juhásztól származik ezen nyilatkozat, de annyira jellemző, hogy találókban a legnagyobb ékesszólattal sem lehetne feltüntetni Kecskemét városának akkori közbiztonsági állapotait. Varga József a bűnösség kérdésében hozott törvényszéki ítéleteket minden egyes esetnél felebbezte. — Végítélet egyéb bűneseteinek letárgyalása után f. hó 13-án fog ellene hozatni. * * * A tárgysorozat másik érdekes mozzanatát egy nagyobb tolvajsági eset képezte azon körülménynél fogva, hogy ugyanazon eset miatt egy ízben már oly egyének ítéltettek el, a kik ezt el nem követték. A tényállás következő: Az 1860. év folyama alatt Pipicz Szabó László kecskeméti lakostól 4 szamár és néhány napi időköz múlva 44 db birka lopatott el. A nevezett kérdőre vonta Kis István nevű bojtársát s ez úgy adta elő néki az esetet, hogy a szamarak elveszését követő harmadik éjjelen nehány rabló által megtámadtatván, ezek őt megkötözték és subájukkal letakarták s a birkafalkából 44 dbot raboltak el. Pipicz Szabó László az esetet feljelentette, minek folytán a tett nyomozásokból nemsokára kitűnt, hogy a négy szamarat, melyek közül 2 db, fel is találtatott, Vas Kovács József és Kanász Paksi József kecskeméti juhászok lopták el. Ezen bebizonyult tény alapján a nevezettek Pipicz László 44 db birkájának elrablása miatt is kérdőre vonatván, a vizsgálat folyama alatt azon beismerést tették, hogy a kérdéses 44 db birkát csakugyan ők hajtották el, még pedig Pipicz Lászlónak Kis István nevű kortársával egyetértésben, amennyiben t. i. ez megmondta nekik, hogy azon éjjel csak maga lesz a falkánál, mert bojtártársa a szamarakat keresi. Vas Kovács József és Paksi Kovács József tehát ezen beismerésük alapján Pipicr birkáinak ellopásában bűnösöknek mondattak ki s e miatt és két más — együttesen letárgyalt — büntettük miatt mindketten 4 évi súlyos büntetésre ítéltettek, ellenben Kis István 11 hónapi letartóztatása után a tolvajokkali egyetértés vádja alól felmentetett. Ezen ítélet Pestmegye kecskeméti fő törvényszékének 1862. máj. 21-én tartott ülésében hozatott meg s az ügy azóta, minthogy már a vádlottak is régóta kiállották büntetésüket, mint poros iratcsomó csak a levéltári ügydarabok számát szaporította, mígnem legújabban felbolygattatott nyugalmas helyzetéből, mert a szegedi vizsgálatokból kitűnt, hogy Pipicz László birkáit nem Vas, Kovács, és Paksi Kovács József e részben beismertetett és büntetést szenvedett vádlottak, hanem Forgó Józef és Mankovics Márton, azelőtt kecskeméti juhászok, jelenleg a szegedi vár lakói követték el. . Az eset azzerint akként történt, hogy Forgó József megtudván, miszerint Pipicznek egyik bojtársa az elveszett szamarakat keresi, elküldte öcsét, F. Mihályt Kis Istvánhoz, hogy hívja el magával egy éjjel valahová lopni. Kis István hajlott a csábításra s Pipicz birkáit őrizetlenül hagyva, Mihály czimborájával lopni ment. Ezen időt Forgó József és társa kilesték s arra használták fel, hogy az őrizetlen falkából 44 dbot elhajtottak. Kis István haza érkezve lopási utjából, melynek semmi sikere sem lett, rémülve vette észre a 44 db. birka hiányát s másnap reggel azután, hogy magát kimentse, az mondta gazdájának, hogy megrabolták. Forgó József és társa a birkákat ismerős orgazdák mezein keresztül csakhamar távol vidékre juttatták s a felfedeztetés minden veszélye nélkül élvezték büntettek gyümölcsét, látván, hogy az ő tettüket mások önkényt magokra vállalták. Jelenleg az orgazdák is kézre kerülvén, az ügy teljesen felfedeztetett s a korábban előfordult bírói tévedésre nézve leginkább abban találhatni megnyugvást, hogy az akkor elítélt egyének a reájuk kiszabott négy évet egyéb bűntetteik miatt is megérdemelték. A mostani tárgyaláson csak az orgazdák ítéltettek el 1 és 2 év között fogságbüntetésekre, a tettesekre nézve azonban, mivel rablógyilkossággal is vádoltatnak, a büntetés-kiszabás rendes perük letárgyalásáig elhalasztatott. —1. KÖZGAZDASÁG. Vasúti calamitásaink. Biztos, gyors és olcsó a vasúti közlekedés. Ez az általános hiedelem. S ez igaz is mindig és mind ott, amidőn és ahol a vasutak valóban is vasutak. Fájdalom azonban egy némely vasut — én csak egy némelyről szólok, mert csak ezeket volt alkalmam részletesebben vizsgálni, de lehet, hogy a legnagyobb rész hasonlít ehez — mondom egy némely vasút csak bizonyos kedvező viszonyok között „vasút,“ azaz tényezője a biztos, olcsó és gyors közlekedésnek. És ez baj, még pedig nagy baj. Az állam a legtöbb vasutat biztosította azért, hogy biztos, gyors és olcsó közlekedést eszközöljön s igy az ipart, a kereskedést előmozdítsa, emelje s az állampolgárok kényelmére szolgáljon, mint akiknek zsebéből a biztosítási összeg kikerül. Természetes tehát — így állván a dolog — hogy a vasúti közlekedések fennakadása, azoknak beszüntetése nemcsak, hogy a közönségre boszantó, de reá és az államra egyaránt káros, sőt veszélyes is lehet. Vegyük fel: pl. valakinek egy bizonyos napon, egy bizonyos távolságban meg kell jelennie. Talán épen életkérdés, vagy legalább is egy egész családnak jóléte, becsülete, existenciája függ a meghatározott órábani megjelenéstől. Az illető tudja, hogy vasúton eljuthat odáig és hogy mikor kell indulnia, hogy a kérdéses helyen elég korán jelenhessék meg. Már útban is van és akkor hirtelen — talán épen valamely mező közepén — megállítják a vonatot. „Itt időznünk kell egy keveset — egy vagy két órát“ mondja a vasúti személyzet. A „miért?“ nagyon különböző lehet, — a múlt napokban pl. épen, az eső miatt történt ez meg. — A pár óra elmúlik, sőt több párral meg is toldatik; a közönség boszankodik és vár — a folytonos biztatás mellett; — az órákból nap lesz, a nap napokká válik — a helyt maradás, a közlekedés teljes beszüntetése mellett. És ez úgy látszik, nálunk hova tovább mind gyakoribb kezd lenni. Már most gondoljuk meg, hogy minő hátrányos, minő káros ez a kereskedésre, s egyáltalában az egész közönségre — mert ezen közlekedés beszüntetése által a postai közlekedés is teljesen fennakad. Vagy menjünk tovább. Ellenség támadta meg a hazát. Határszéleinken erős positióink vannak. A szükséges erővel nemcsak feltartóztathatjuk, hanem még tökéletesen meg is semmisíthetnők az ellenséget. A kormány meg is kezdi a csapatok összehúzását, és tudja — biztosan kiszámíthatja — hogy vasutaink segélyével elébb lehetünk ott, mint az ellenség. Hanem ekkor egy „non putarem,“ — talán egy pár óráig tartó közönséges zápor — véletlenül közbe jő: 4—5 napra minden vasúti közlekedés beszüntettetik s ez alatt az ellenség elfoglalja a fél országot — s még pedig minden kard csapás nélkül, — és mi tönkre vagyunk téve, roppant áldozatokkal kell a békét megvásárolnunk, s még pedig épen azért, mert a méreg drágán — a biztos, gyors és olcsó közlekedhetés végett — biztosított vasutaink tökéletesen cserben hagytak. Nemde, szép kilátás! S ez nem ábrándkép, hanem valóságos tény jelenleg is, — csak hogy szerencsénkre sem a muszka, sem a török, sem a tatár nem jő nyakunkra. Ugyanis, midőn e sorokat írom az „első erdélyi vasút “-on annak egész terjedelmében az összes közlekedés már harmad nap óta teljesen be van szüntetve, s még nem tudhatni, hogy ezen boldog állapot hány napig tartana, miután az eső több helyen roppant megrongálta a föld munkálatokat és a hidakat. És igy jelenben imitt amott csak a „Stein“ és „Schotter-Zug“-ok mozoghatnak, s mozognak, hogy a szükséges követ s más anyagokat a megrongált helyek látszólagos kijavítására elvihessék (még szerencse, ha a kijavításhoz szükséges követ nem most kell bányászni, ami különben nem épen lehetetlen). És várjon, ha épen most találna lőni valami ellenség, nem a fenebb vázolt boldogságos állapotban találhatnók-e magunkat? Én azt hiszem, hogy igen. Itt azt mondhatják ugyan némelyek, hogy az elemekkel daczolni nem lehetvén, jogtalanul vádoljuk magukat a vasutakat. Ezen tétel első fele — egy bizonyos határig áll ugyan, de ez a dolgon mit sem változtat , mert egy oly vállalatnál, mint amilyen pl. egy vasút, az elemeket magukat is mindig számításba kell venni s az építkezéseket ezek szerint eszközölni, ami ha nincs úgy, ha nem történt meg, méltán felelősségre lehet vonni azokat, akiknek kötelessége lett volna először, biztosan számítni, másodszor ezen számításra alapítva, szilárdul építeni-, mert a végén is csakis a rész építkezés és az előre semmit nem gondolás az oka, hogy pl. jelenleg is ezen vasúton az összes közlekedést be kellett szüntetni. Lett volna csak az építkezés olyan, amilyennek lennie kellett volna: vették volna csak számításba azon viszonyokat, amelyeknek számításba nem vétele megbocsáthatlan hiba, s amelyekért a felelősség nem az elemeket, hanem az illető egyéneket kell hogy sújtsa, akkor bizonnyal nem lettek volna most kénytelenek az összes közlekedést beszüntetni, mert nem jöttek, — nem jöhettek volna létre ezen megrongáltatások, amelyek a közlekedést lehetetlenné teszik. De e számítások mindg nem történtek meg , hanem a helyett építettek roszul, s még ezen rosz építkezést sem időre bízzák, hogy a rosz építkezést jóvá tegye, hogy a szükséges munkákat — legalább igen nagy részt — az végezze el. Állításomat példával is illustrálhatom, így mint vasúti orvos, kötelességemnek tartottam az egészségügy javítására vonatkozólag az illető helyre egy fölterjesztést tenni. Ezen fölterjesztésemben javasoltam egyfelől, hogy a pálya mentében a pálya fölemelése által újabban keletkezett mocsárak csapoltassanak le, szárittassanak ki, ezek képezvén az egészségi viszonyok meglehetősen rosz lábon állásának legfőbb okát. S azt hiszi az olvasó, hogy javaslatom elfogadtatott ? Csalódik! Javaslat tételemért „teljes elismerést“ — de egyszersmind azon értesítést is kaptam, hogy ... ne ábrándozzam, hogy ... biz abból nem lesz semmi. Ám idézem a válasz egy részét, amely azt mondja: „A főigazgatóság teljes elismeréssel méltányolja uraságodnak a f. évi márczius hó 13-án benyújtott emlékiratában a személyzet egészségi állapotának előmozdítására célzó javaslatait, mindazonáltal sajnálattal kénytelen kijelenteni, miszerint oly mérvű intézkedések foganatosítására, minket a javaslatba hozott állomások befásítása, és a mocsáraknak lecsapolása igényelnek, jelenleg nem bocsátkozhatik , részint mivel a mocsárok lecsapolása a helyi viszonyoknál fogva nem eszközölhető, részint pedig, mivel az említett terv azonnali létesítése igen tetemes költségeket igényelhetne, így hangzik a válasz, és kérem egy olyan pályánál, amely folytonosan és nagy mértékben emelkedik, — mindig egy irányban, — mondatik az, hogy „a mocsárak lecsapolása a helyi viszonyoknál fogva nem eszközölhető.“ Mily szép tárgy ez a hitre ! ? Már most utólag azt kérdem: várjon anyagi szempontból is — a közlekedés gyorsasága és biztonsága végett is nem lett volna-e előnyösebb a lecsapolás, mint abban bízni, hogy majd betölti a mocsárakat a viz ? — mert volt alkalmam a mocsárokra vonatkozólag ezt is hallani. — Én ezen hitben éltem már akkor is s ezen hitem e napokban még erősbödött. Meg vagyok ugyanis győződve, hogy ha a javasoltam lecsapolások megtörténtek volna, az összes pályáknakmostani megrongáltatása vagy egyáltalán nem jó vola elő, vagy legalább megközelítőleg sem ily nagy mérvben, mert a lefolyás könnyen megtörténhetvén, csak kevés víz gyűlt volna össze, így azonban — az új töltések mellett — a víz felhalmozódott, a töltéseket meglazította; mindig több és több víz halmozódott össze, — a nyomás nagyobbodott, és a laza töltéseket szétmosta és átlyukasztotta és magával ragadta. Már most azt kérdem, ki téríti meg az állam polgárainak azon veszteséget, amelyet ezek azáltal szenvednek, hogy a postai és mindennemű közlekedés — egészen váratlanul — egyszerre több napra beszüntettetik , és az ezen szünetelés folytán a vasút pénztárában támadt deficitet illetőleg is köteleztetik e az állam a kamatok biztosítására ? Azt hiszem, hogy ezen kérdések bírnak némi fontosággal s csak is a közügy érdekében cselekszem, ha a kormányt arra hívom fel, hogy — egyfelől a biztos közlekedés, másfelől az állam pénztárára való tekintetből — a vasutas „minő állapotban lételére“ szorosan felügyeltessen s az illető társulatokat azoknak jó karban tartására kényszerítse. Ma negyed napján biztatnak, hogy Piskiből Aradra fog már vonat menni, Fehérvárra pedig holnap ötödnapján. Majd meglátjuk, hogy úgy lesz-e? Piski, jul. 10. Dr. Cseh Károly. — Szállítási dijak mérséklése a kiállításokra és versenyekre. A kereskedelmi minisztérium a folyó évben tartandó gazdasági kiállításokra s versenyekre küldendő tárgyakra nézve mérsékelt szállítási dijakat óhajtván kieszközölni, — ennek folytán az ez iránt megkeresett vasúti igazgatóságok nyilatkozatai szerint kiállításokra küldendő tárgyak a következő módozatok szerint fognak szállíttatni, u. m. A. ) A tiszavidéki vasút bárminemű kiállítási tárgyakat, ha azok mint teherszállítmány adatnak fel, mértföld- és vámmázsánkint egy kvért szállítja. Ezen díjmérséklés életbeléptetése előtt azonban szükséges, hogy az egyes gazdasági vagy kiállítási bizottmányok a megtartandó kiállításnak helyét és határidejét az igazgatósággal tudassák, és a bizottmány részéről az egyes tagok nevére a tárgy megnevezése mellett kiállítandó igazolványok mintája az igazgatósághoz beküdessék. Bővebb felvilágosítás iránt a bizottmányok egyenesen az illető igazgatósághoz forduljanak. B. ) Az aföld-fiumei vasút nagyváradeszéki részének üzletigazgatósága a gazdasági kiállításokra vagy versenyekre szánt termények, gépek, eszközök s a többi számára mérsékelt szállítási dijakat esetről esetre kész engedni, ha eziránt az ilető gazdasági egyletek részéről választmányilag kiállított oly kisérő levél vagy igazolvány egy példányának közlése mellett megkerestetik, melyből kitünend, miszerint az illető tárgy csakugyan kiállításra vagy versenyre van szánva, vagy ott el nem értékesítetvén, visszaszállittatik. C. ) A magyar északkeleti vasút igazgatósága szintén hajlandó a kiállításokra szánt tárgyakat mérsékelt szállítási díjban részesíteni.