Ellenőr, 1871. október (3. évfolyam, 364-389. szám)
1871-10-25 / 384. szám
Előfizetési árak Egén évre . ; 20 frt. — kr. I Évnegyedre 15 frt. — kr* Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 , 80 , Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pestem, nádor-utcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 384. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn ünnepre következő napon. A lapot illető reclamátiók Légrédy testvérek irodájába (nádor utcaa 0. as.) intézetndők. Hirdetési dijak: Tizhuábos petit sor egyszeri ! A nyilt-tér egy petít sora 30 kr. beigtatásáért . . . . 10 kr. | Bélyegdij minden beigtatásértSO „ Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pestem, mádor-utcza 6. szám. (Légrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két sas utcza 11. sz. ala intézendők. Szerda, October 25. 1871. III. évfolyam. Pest, oct. 24. Az 1872-iki költségvetés tárgyalása maholnap megkezdődik az országgyűlésen. Hogy valamely költségvetés sikeresen tárgyaltathassék, oda mindenek előtt két dolog kívántatik. Először, hogy a költségvetés idejekorán, még azon évet megelőzőleg, melyre szól, beterjesztessék, másodszor, hogy a múlt év zárszámadásai, melyek zsinórmértékül szolgálnak a jövő évi kiadások megállapításánál, a tárgyalások előtt már az országgyűlés előtt legyenek. Az első feltétel öt évi kormányzás után az idén teljesítetett először, a második nem teljesítetett még most sem. A múlt évi zárszámadások, jóllehet a budget-tárgyalások néhány nap múlva kezdetüket veszik, még mai napig sincsenek a képviselők kezei között. Zárszámadás nélkül mi teljes lehetetlenségnek tartjuk a költségvetés szabatos megállapítását. Ha nem tudjuk, hogy az előirányzott czélokra megszavazott összegek felhasználtattak-e és ha felhasználtattak, mikép használtattak fel, akkor ugyanazon czélokra újabb összegeket megszavazni — ez nem budget-megállapítás ama szigorú ellenőrzés gyakorlata mellett, melyet országos pénzügyeknél szemelél téveszteni sohasem szabad, hanem személyes garantiákra alapítva vakon való megszavazása a kívánt pénzösszegeknek. Midőn az országgyűlés az államszámvevőszék felállítására meghozta a törvényt, e törvényben kötelességévé tette az államszámvevőszéknek, hogy évenként szeptember elsejéig a megelőző évre vonatkozó zárszámadást, egybehasonlítva az azon évre törvényhozásilag megállapított költségvetéssel, elkészítse és észrevételeivel együtt a miniszteri tanáccsal közölje. Innen pedig a miniszterelnök a zárszámadást haladéktalanul az országgyűlés elé terjeszsze úgy az államszámvevőszék észrevételeivel, mint a minisztertanácsnak ezekre vonatkozó határozataival együtt. Kötelességévé tette továbbá a törvény az államszámvevőszéknek, hogy a zárszámadással egyidejűleg készítse el az államvagyon mérlegét és részletes jelentést tegyen az államháztartás, államvagyon és államadósságok kezelése körül a megelőzött kezelési évben szerzett tapasztalatairól. Az államszámvevőszék már esztendeje, hogy fönáll s mindekkoráig sem zárszámadását, sem egyébnemű jelentését nem láttuk. A törvényben kikötött határidő, szeptember elseje , régen lejárt, a budget a pénzügyi bizottság tárgyalása alatt áll, s ami a czélszerű tárgyalás legszükségesebb kelléke : a zárszámadást még mindig nélkülöznie kell. De hát mit képzel az államszámvevőszék, hogy tulajdonképen mi az ő rendeltetése ? Akkor terjeszteni elő a zárszámadást, midőn a költségvetés már megállapíttatott? Akkor adni felvilágosításokat, mikor már hasznát nem vehetjük ? A zárszámadás mintegy útmutatás arra nézve, hogy mikép kell eljárni a költségvetés megállapításánál a jövőre ? Semmi szükségünk ez útmutatásra, ha egyszer a költségvetés már megállapíttatott. Azt hittük, hogy az államszámvevőszék felállításával még egyrészt komoly ellenőrzését bírjuk az állam jövedelmeinek és kiadásainak, másrészt megszerezzük a módot és alkalmat: rendszeres, szabatos költségvetést állítani össze. Mindkét várakozásunk meghiúsult. Egyik leglényegesebb feladata az államszámvevőszéknek, hogy a zárszámadás mellett elősorolja a tapasztalatokat, melyeket az államháztartás kezelése körül a megelőző évben tett, hogy így e tapasztalatoknak a törvényhozás a jövő évi költség megállapításánál hasznát vegye. De mikép veheti ezeknek hasznát a törvényhozás, ha majd csak akkor jut tudomására, ha a költségvetés már letárgyaltatott ? Vagy talán a miniszterelnök az oka, ki a főszámszék és országgyűlés között a közvetítő, hogy a zárszámadás még elő nem terjesztetett ? Talán csakugyan beteljesedett, amit már a számvevőszékről szóló törvény tárgyalásánál megjósoltunk,hogy ez intézmény a rosztörvény következtében, melynek alapján az létrejött, nem lesz egyéb, mint a minisztérium szárnyhivatala és csak azért állíttatott fel, hogy néhány nagyságos hivatalnok úrral több legyen ? Akár így, akár úgy álljon a dolog, egy évi tapasztalás után annyit most már láthatunk, hogy ez a számvevőszék nem érdemli meg a kenyeret, amit megeszik. Elköltött 150000 irtot s nem képes felmutatni egy garas ára hasznot. Az államszámvevőszékkel ott vagyunk, ahol eddig voltunk az államszámvevőszék nélkül. Csávolszky Lajos. — Ma fontos minisztertanácsról beszéltek a jól értesülhetett körök. Az volt eldöntendő, hogy a magyar kormány solidaristá legyen e azon állásban, melyet a közös miniszterek foglaltak el Hohenwart ellenében, a solidaritás elvállalása egyértelmű lévén visszalépésükkel, ha követeléseik nem teljesülnek.Márpedig azt mondják, hogy Hohenwart elfogadta ugyan a közös miniszterek által tett módosításokat és indítványokat, de ezeket aztán úgy fogalmazta, hogy nem jelentenek többé semmit. — A minisztertanács eredményéről ma este még nem hallottunk semmit. A válság azonban megérkezett alkalmasint Pestre is. Mindenesetre terhes mulasztást követnek el azon képviselők, kik e hét végén meg nem jelennek az országgyűlésre, mely nagyon fontos határozatok hozatalára lehet még hivatva. Apróságok. Néhány hónapja, hogy egyik tisztelt laptársunk vezérsrójával a pesti német zugirodalom útonálló természetéről beszélgetvén, indítványoztam : lépjünk fel ellene együttesen —minden tisztességes szerkesztőség — s ajánlkoztam, hogy a támadási első lépést, ha kell megteszem én nyíltan, saját nevem alatt. „Megvallom neked őszintén — nyerem válaszul barátomtól — hogy én nem merek vállalkozni indítványod kivitelére, ámbár ezt igen üdvösnek és rendkívül szükségeltnek tartom. — De hát miért nem merhetsz? Mi tartóztathat vissza kötelességed teljesítésétől a gazok elleni támadásban, melyet a hazai sajtó becsületkérdésének és az egész közönség érdekében állónak ítélsz magad is? Kérdem némi megdöbbenéssel. „Nem merek, mert feleségem, családom, leányaim, nővéreim vannak, kiket hírbe hoznának a nyomorult firkászok, mindenféle iifamis czélzások által, mihelyt látnák, hogy becstelen lapjaik ostorozásában részt veszek én is; s akkor aztán vagy meg kellene vásárolnom elhallgatásukat vagy pedig megbotozásukra ragadtathatnám rendszeres rágalmazásaik megtűrhetensége által; már pedig nem akarom kitenni sem az enyémeket annak, hogy e szennyes tollak lelkiismeretlen üldözése alá kerüljön nevük, sem magamat annak, hogy őket vagy megvenni vagy megbotozni legyek kénytelen, így felelt barátom. Nem nógattam tovább, hanem mondom: megteszem hát én, alkalmilag előbb utóbb, nélkületek is, akár lesz követőm, akár nem. Nekem nincs sebezhető részem, mert nem él többé senkim, kinek szívén át az enyémet találhatnák. Anyám elhunyt, agglegény vagyok, nővérem nincs. Amit pedig ellenem mond gazságuk, azt megvetem, de beperlem, mihelyt nem vigyáz magára haramia irályuk, vagyis a sajtóbiróság elé idézhető alakban fogalmazzák fertelmességüket s igy megbüntethetők fogság és birság által. így végződött értekezésem az együttes fellépés iránt egyik irótársammal. Pár héttel később aztán hozzá akartam kezdeni a független munkához egész erélylyel, de csak (a németesedésről szóló czikkeim kapcsolatában tett) néhány előleges megjegyzésnél maradt a dolog, mert elutaztam több hétre. Távollétem alatt azonban, az Ellenőr ideiglenes vezetésével megbízott barátaim — ismerve a kérdésbeni nézeteimet s biztosak lehetvén eljárásuk utólagos helyeseltetéséről is — nem ejtették el a pesti német zuglapok bandája elleni jó ügyet, hanem folytatták a támadást határozottan, férfiasan, a mint kellett. Hanem közbejött az osztrák válság s ennek zűrzavara igénybe vette természetesen a tisztességes sajtó egész figyelmét s terének nagy részét. A nem tisztességes zugirodalomra nézve azonban nincs olyan politikai válság, melyért felhagyna zsebmetsző mesterségével, sőt épen a zavarok tömegesülésében véli legbiztosabbnak piszkos kenyérkeresetének fenyítéktelen üzletését, s mihelyt észrevette, hogy a tisztességes lapok nem jelzik többé undorító botrányosságát, merészebben garázdálkodott, mint valaha a polgárok magánügyeiben, családi becsületében s mindenben, amit illetni nyomorultság. Csoda-e, ha ennek folytán kifogyott végre némelyek türelme , jól megpáholták a rágalomiászat egyik legundokabb közlönyének javíthatatlan szerkesztőjét, a Styx gyönyörűséges Saphirját ? Én nem látok ebben semmi csodát. A csoda inkább az, hogy a férjek, apák és fivérek megtűrték szeretteik és házuk jó hírnevének gyanúsítatását, sarczoló bemocskoltatását eddig is, élhetetlenül. Csoda az, hogy nálunk Pesten, hol a magyar sajtóra elmondhatni sok politikai jellemtelenséget, de nem mondhatni, hogy valaha a családi, magán, vagy épen a női becsület esetleges, nemhogy rendszeres befeketítését használta volna fegyverül akár pártszempontból, akár boszuból vagy épen zsarolás végett: fenállhatnak megélhetnek, megszenvedtetnek,sőt jövedelmeznek a német zugirodalmi üzérkedés szemtelen vállalatai seregesen. Vigyázzon fővárosunk német ajkú lakóinak tisztességes többsége, nehogy a zugirodalom kalózhadának táplálása által megteremtse lassanként a közhitet, miszerint azért tartja — előfizetéssel, hirdetéssel s másféle adózással — a legnyomorultabb lapokat is, mert fél tőlük. Mert sokan vannak már is, kik ezen legkevésbbé sem hazai eredetű, hanem teljesen importált irodalmi pestis lábrakapását és fenmaradhatását annak tulajdonítják, hogy „valami rodhadt van" azon osztályokban, melyeket kizsákmányolhat megélésére s közönségévé rettenthet saját kárukra. Létezhetővé tenni egy literaturát, melynél eladó mind a dicsérés, mind a gyalázás — és hazug mindkettő — csak olyan emberek vélhetik érdekükben állónak, akik vagy gyávák, vagy bűnösök. Vigyázzon a német polgárság s különösen a zsidóság német része — mely egyedüli fenntartója a pesti német zugirodalom civilisátionális bandájának, mert bizony mondom kétes világba helyezik mind üzleteiket, mind magukat, ha olyan lapok megélhetését eszközük, melyeket megvetnek, de tartana valami titkos okból. Miért járatják, ha gaznak mondják? Pedig gaznak mondják. Ki kényszeríti a tisztességes embereket, becsületes üzleteket, kereskedőket, kávéházakat, vendéglőket, gyárosokat arra, hogy előfizessenek e haramia lapokra s táplálják romlott életét hirdetésekkel is? Senki. A Syx és Co. undokságai elleni biztosíték a német polgárok akaratától függ és hathatós: tiltsák ki házaikból, helyiségeikből az egész szemét-irodalmat s dobják ki ügynökeit, ha előfizetés vagy hirdetés végett házalják fenyegető vagy ígérgető arczátlanságaikat, s megdöglik minden bizonnyal az egész bandita irodalom. És itt lehetetlen nem figyelmeztetni némely nagy pénzintézeteket, sőt magát a kormányt is, hogy régóta okoz már megdöbbenést a tapasztalás, miszerint bizonyos „nagy házak“ és minisztériumok, hirdetéssel támogatják a legfertelmesebb és leggaládabb német taglapokat is, midőn a magyar lapok (melyek pedig nem szokták a miniszteri változásokat a kormányelnök házi ügyeivel indokolni, mint tette nem régen is a Pester Journal), vagy soha, vagy csak pro forma kapnak egy-egy hirdetést, ha csak nem kormánypártiak. Gondolják meg az illető intézetek, üzletek és kormányosztályok (nem nevezünk meg egyet is s elismerjük, hogy kivételt képeznek), hogy hirdetésekkel tartva a pesti német zugirodalom zsiványait, az erkölcstelenség és hazafiatlanság patrónusai gyanánt szerepelnek, s a sajtó jellemének megromlását segítik elő, amiből aztán a kormányzó osztályok sem nyernének egyebet károsodásnál. Bármit tegyenek is azonban azok, kikhez figyelmeztetésünket intéztük: a magyar hírlapirodalom megteendi kötelességét mind saját maga, mind a közönség irányában, s igen helyesen jár el, midőn nem sentimentáliskodik Saphir úr megleckéztetése felett. Semmi közünk a fajtájabeli irodalomhoz , ha eldöngetik érte, az ő keresete. Rendőri szempontból nem hunyhatni ugyan szemet a személybiztonság megsértésére még akkor sem, ha az „áldozat“ olyan legény, kitől a „becsület biztonság“ nem tartatik tiszteletben a kök és anyák irányában sem, de reményijük, hogy a „bűnösök“ büntetése a lehető legenyhébb lesz. Midőn az angol biró kénytelen alkalmazni a törvényt valamely becsületet bántalmazó ellen, s valamely haszontalan bántalmazott panaszára, elitéli a vádlottat egy fillér kártérítésre — damages, one farthing. — Ennyi elég lesz a Syx szerkesztőjének is. — Ami a sajtó-solidaritást illeti, ez abban áll a kérdésbeni irodalom és emberei irányában, hogy tiltakozzék minden tisztességes lap a pocsolya-banditák iránti részvétteli vádoltathatás ellen. S ez mégis történt igen örvendetesen az egész magyar journalistika részéről, mert egyetértünk mindnyájan abban, hogy el kell seperni azon piszkos német irodalmat, mely a polgárok családi mellének szegzi tollát, s rákiált: et la bourse et l’honneur. Elég hosszasan teretett, meg e fekély. Ideje, hogy pusztuljon, törik szakad. És el is pusztul, csak nem kell gyáváskodni azoknak, kiken élődik olyan formán, mint Ax vásárosain hajdanában az ottani bakó, kinek joga volt utálatos kezébe venni a legszebb gyümölcsöt is, ha az illető árusnő nem vette meg tőle a fertelmes érintéstőli mentességet. Ez a droit de péage megszűnt régen Aix vásártéréin. Megszüntetni kell azt a pesti német irodalmi bakók undorító markolászására nézve is. Nem kell megvenni sem lapjaikat sem őket, mert hiszen e megvételük okáért maradnak a mivé lettek: gazok. A vételdíj nélkül nem fizetné ki magát gazságuk , csupa hitványságból valami tisztességesebb keresetre kellene adni magukat. Miért gátolni e javulás kényszerűségét e haramiákra nézve? Gondoljanak a német zuglapok kitartó előfizetői és hirdetői kissé Desmoulins azon mondására is, miszerint bizonyos emberek olyanok mint az itatópapír: felszívja a foltot másról , a folt rajta marad — vous étez la tâche et la tache vous reste. Csernátony. A budai államnyomda rendkívüli szükségletére és pedig építkezésekre felvett 150,000 forint töröltetett, hasonlóan az aradi pénzügyigazgatóságnak új épületre előirányzott 60,000 frt ; a pécsi államépületek javítására felvett 15,000 frt megszavaztatott. — A budai Vízivárosban építendő kincstárépületre előirányzott 20,000 frt töröltetett , a budai országház nagyobbítására előirányzott 200,000 frtnyi tétel megvitatása a közmunka - közlekedési miniszter rendkívüli költségvetésébe tétetett át. A vajdahunyadi vár helyreállítására 100,000 frt van előirányozva, a bizottság azonban a minisztertől kért fölvilágositásból belátta, hogy e vár teljes helyreállítása egy milliónál többet vesz igénybe, tekintve másrészről zilált pénzviszonyainkat s ez évi nagy deficitünket, e tétel tárgyalását későbbre halasztotta, s egyelőre csak 50,000 frtot szavazott meg. A Gömöri vasutak építésére előirányzott egy millió és az „előleg vasúti biztosításokra“ előirányzott tíz milió megszavaztatott. Megszavaztatott még a pesti tűzoltó egylet segélyezésére 10,000 frt, a határőrvidék polgárosítása folytán rendelkezési állapotba helyezendő közegek illetménye 26,000 frt; a Ferencz-csatorna végleges kiépítésére 500,000 frt; a gyárak s vasutak tiszta jövedelme és szükséglete közötti különbség fedezésére 990,000 forint, ez utóbbi összeg azonban a rendes költségvetésbe tétetett át. A pénzügyi bizottság folytatván ma a pénzügyminiszter rendkívüli költségvetésének tárgyalását, a „bányászat s pénzverde"* czím alatt a diósgyőri kőszénbányai beruházásokra előirányzott 40,000 frtot megszavazta, szintén megszavaztatott a zsilvölgyinek 255,400 frt azon változtatással azonban, hogy e rovat 9 s 10 tételében „templom építés s lelkészlak“ helyett „iskola s imaház“ vézessék. A marmarosi kerület sótermelésére 154,500 frtot szavazott meg : erdélyi sóbányákra 91,003 frt , a selmeczi kohászati alapnak 23,500 frtot, a nagybányainak ugyanezen czélra 25,509 frt, a selmeczbányai vasút kiépítésére 380,000 frtot; több bányának, rézbánya művelés alá vételére 61,800 frtot. —Államerdőknél építkezések, beruházások s egyéb rendkívüli kiadásokra 1,964,889 frtnyi tétel tárgyalásánál a bizottság 194 tételt keresztül vizsgált s tárgyalásának eredményeként a következőben állapodott meg. A bizottság meggyőződött arról, hogy az államerdők megvédése, czélszerű s az eddiginél nagyobb mérvbeni hasznosítását tekintetbe véve, az előirányzott rendkívüli kiadások legnagyobb részét szükségesnek találja ugyan, de tekintve az 1872-ik évi költségvetésben mutatkozó súlyos deficitet, e beruházások egy részét elhalasztandónak véli annál is inkább, mintán részint helyenként a szükséges munkaerő hiánya, részint pedig az idők viszontagságai s egyéb akadályok a tervezett beruházások létesítését egész mértékben talán meg sem engednék, az előirányzott összegnél a háznak nagy törlést fog javaslatba hozni, s pedig 1.964,889 frt helyett egy milliót fog megszavazásra ajánlani. Az ipar törvényjavaslat tárgyalására kiküldött 15-ös bizottság mai ülésében az iparhatóságokra vonatkozó 100, 101 és 102 §-okat, melyek értelmében „az első folyamodásu hatóság megyében a szolgabiró, sz. k. városokban a rendőri hivatal, rendezett tanácscsal biró városokban pedig a városi tanács, másod folyamodása hatóságok sz. k. városokban a város tanácsa, minden egyéb város s községben az alispán, végre pedig harmadik s utolsó fokú hatóság az ipar s keresk. miniszter, — Horvát és Szlavón őrs. Ságokra nézve az országos kormányt— minden változás nélkül fogadta el. A 103 §. mint felesleges kitöröltetett. A 104 §. azon része, mely a mellőzött engedélyezési rendszerrel összefüggött — mellőztetett, annak az ipar bejelentésekre vonatkozó része, érintetlenül hagyatott- A 105 §, mint az ipar engedélyezési rendszerrel összefüggő —töröltetett. Az iparlajstromok vezetését szabályozó 106 §. csekély módosítással elfogadtatott. A 107 §., mely az iparüzletek betiltása ellen a felfolyamodás jogát biztosítja, változást nem szenvedt. A 108, 109 §-ok a büntetésről szóló fejezetben vétetnek tárgyalás alá. A 110 §., mely az iparhatóságok határozatai ellen benyújtott felfolyamodásokat halasztó hatálylyal ruházza föl s kivételt csak ott állapit meg, hol az köztekintetből muldatlanul szükséges, a csekély változással elfogadtatott, valamint a 111 §. is, mely az eljárást szabályozza. Az áthágások és büntetésekről a bizottság a tvjavaslatba külön törvényt igtat, melyben a következő elvek állapíttattak meg: Iparűzhetés jogától senki, sem birói ítélet, sem közigazgatási határozat által meg nem fosztható. — 50 frtig terjedhető bírságban elmarasztaltatik, ki bejelentés nélkül ipart önállóan űz, s ki a hasvágási jogra fentartott hatósági árszabályozást megszegi, 20—200 frtig büntethető, ki a tanonczok, iparossegédek s gyári munkásokra vonatkozólag bánásmód s oktatás tekintetében ezen törvényben foglalt rendeleteket áthágja. Végre azon iparos vagy gyártulajdonos, ki a munkások bérét áruczikkekben szolgáltatja ki, vagy azokat máskép károsítja, 100—300 frtig büntethető, aki üzlettelepet hatósági engedély nélkül felállít, vagy engedélyezett gyártelepet engedély nélkül átalakít, végre ki a törvényben megnevezett iparüzletek egyikét bejelentés nélkül félbeszakítja. Ugyanezen szakaszban megállapíttatott továbbá, hogy oly segéd vagy gyári munkás, ki munkájából jogtalanul kilép, iparhatósági határozat alapján kötelességére szorítható, sőt ezen fölül 8 napig terjedhető fogsággal büntethető. Azon iparos, ki oly segédet fogad fel, ki a legutóbbi munka szerződésének törvényes megszűnését nem igazolhatja, 100 fkig terjedhető birságra marasztalható el. Megállapittatott továbbá, hogy oly iparos, ki tanonczával kegyetlenül bánik, s vele szemben törvényben megállapított kötelességét ismételten megszegi, a tanoncttartási jogtól iparhatóságilag egy évre, bírói ítélet által hosszabb időre is megfosztható. A strike-okra vonatkozólag következő elvek állapíttattak meg: A munkaadó és munkás közötti tervszerű megállapodások s összebeszélések, melyek által a munkaadók részéről a bér leszállítása, viszont a munkások részéről jobb munkafeltételek elnyerése czéloztatik, kötelező erővel nem bírnak s minden résztvevőnek a szabad visszalépés joga föntartatik. A ki a munkaadókat vagy munkavevőket teszi kényszer alkalmazása vagy fenyegetés által szabad akaratuk érvényesítésében gátolni törekszik , arra akarja kényszeríteni, hogy a fenebbikban körülírt tervszerű megállapodásban részt vegyenek, amennyiben büntető a törvénykönyv súlyosabb beszámításának helye nem volna, 300 frtig terjedhető pénzbírsággal, illetőleg 2 hónapig terjedhető fogsággal büntethető. Végre azon elv állapíttatott meg, hogy az ipartörvény áthágásai, amennyiben bűntény nem forogna fenn, vizsgálati büntetés tekintetében 6 hó alatt elévülnek. A bizottság legközelebbi ülését pénteken d. e. 10-kor tartandja. Pest megye közgyűlése. — Második nap. — Pest, okt. 24. Elnök: gr. Zichy F. Victor az ülést pontban 10 órakor nyitja meg. Ilkey főjegyző a tegnapi ülés jegyzőkönyvét olvassa föl. Következnek a választások: váczi járási esküdt lett Dumcsó Emil, kecskeméti járási esküdt Biró István, kecskeméti csendbiztos Kiss Gedeon. Tiszteletbeli tisztviselőknek kineveztettek: Tatai Adolf Óbudai orvos, Hadi Sámuel újpesti orvos, egy pár bába s végül Hegedűs Béla. Gullner ismételten fölolvassa a legtöbb adófizetők névsorát. A tegnapi reclamatiók után két név kitöröltetik. Dalmady kezdi olvasni az árva- és gyámhatóság gyakorlatról szóló szabályrendeletet. Bossányi félbeszakítja s azt mondja, hogy csak időpazarlás, mert a ki hozzá akar szólani, s aki lelki-ssmeretesen vette a kérdést, annak alkalma lévén otthon áttanulmányozni a kérdést, a mostani felolvasást teljesen nélkülözheti; aki pedig eddig nem olvasta a terjedelmes munkálatot, arra ugyan nem lesz valami épületes, a mostani zajban alig hallható felolvasás. Hasonló értelemben szólanak Halász Boldizsár és Botory. A fölhozott érvek azonban nem győzték meg Gullnert, ki fordrozta a fölolvasást. Amikor aztán Beöthy is Gullner mellett szólalt fel, a gyűlés beleegyezett a fölolvasásba. Azon veszélyt azonban, hogy az egész délelőtt hiábavaló elre-oitálással teljék el, Dalmady Győző azzal hárította el, hogy nem olvasta szárazon a munkálatot, hanem azt röviden ismertette s igy aztán egy pár percz alatt keresztül estünk az egész dolgon. Senki sem szólt hozzá, mert a szervező küldöttségben oly tüzetesen volt megvitatva, s oly alaposan volt megállapítva, hogy további discussiónak szüksége nem állott be. A munkájat felküldetik a miniszteriumának. Rakovszky a küldöttségi jelentést olvassa fel a Pest megye területén felállítandó járásbíróságok területi felosztása és elhelyezéséről. Ezen jelentés e lapokban már közölve volt s igy most fölösleges azt ismételni. A pestvidéki törvényszék számára Szilassy István másodalispán számítása szerint a megye központi épületének második emeletén engedtetik át 30 szoba a tulajdonjog föntartása mellett. Nagy Károly miniszteri biztos ugyan nincs megelégedve az átengedett helyiségekkel. Ő „hivatalos tisztelettel“ szólítja föl a bizottmányt, hogy engedje át az első emeletet e czélra. Fölemlíti, hogy a kijelölt szobák nem elég tágasak s hogy a rabokat bajos a második emeletre hurczolni. Szilassy kijelenti, hogy az illető helyiségek tökéletesen megfelelnek a czélnak. Az igaz, hogy az első emeleten szebb, kényelmesebb szobák vannak , hanem hát azt csak senki sem veheti rész néven, hogy ha a megye ezt saját tisztviselői számára tartja fen. Úgyis a tisztviselők fizetései oly csekélyek, hogy nagyon illő, ha legalább jóravaló lakásokkal látja el őket a megye. Muraközy László, tiszti főügyész azt kívánja, hogy a megye ne fukarkodjék. Rakovszky előadja, hogy a megye épen nem fukarkodott, mert a miniszter által kívánt 27 szoba helyett 30 at bocsátott a kir. törvényszék rendelkezésére, különben a kijelölt helyiség azért is czélszerű, mert így a törvényszék külön van választva. Mikor aztán Bossányi László is úgy nyilatkozott, hogy különös lenne a megyétől azt követelni, miszerint legjobb szobáit engedje át, a miniszternél miniszteribb Muraközy magára maradt , a bizottmány Szilassy, illetőleg a küldöttségnek erre vonatkozó tervezetét fogadta el. Átalános derültséget idézett elő e kérdés tárgyalásánál a Halász B. által felhozott példabeszéd: adj szállást a éi kiver belőle. Dalmady Beregh, Zólyom, Liptó és Zarándmegyék átiratait mutatja be, melyek a megyék közigazgatási költségeire vonatkoznak. A megye e kérdésben szintén felírt már a minisztériumhoz. Gullner Pest város közönségének átiratát mutatja be a budapesti körútra vonatkozólag. Tudomásul vétetik. Hasonlólag tudomásul vétetnek: Árva megye átirata, melylyel az Árva folyó szabályozása iránt a közlekedési minisztériumhoz intézett feliratát megküldi; a földmivelési miniszteri körlevél, melylyel Bihar megyének a szerb tövis kiirtása tárgyában hozott határozatát megküldi. Ezen utolsó pontra vonatkozólag Bossányi elbeszéli, hogy Pest megyében a szerb tövis elharapódzásának meggátlására nagyon keveset tesznek. Kívánja, hogy e tekintetben erélyes rendszabályok hozassanak. Gr. Keglevich Béla e kérdés tanulmányozására egy bizottság küldetik ki: gr. Kegleevich Béla, Bossányi, Jordán István, Földváry Gábor. Több speciális érdekű átirat és kérvény közt figyelemreméltó Barsmegye átirata a czigányok községi és társadalmi rendezéséről. A bizottmány pártolja Barsmegye közönségének ebbeli humánus nézeteit. Czegléd városa kérvényezi, hogy az ottani megyei trvszéki épület Czegléd város részére örök áron átadassák, vagy az épületre fordított költségek megtérítessenek. A tiszti főügyész azon véleményben van, hogy a költségek megtérítését Czegléd méltán követelheti. Bobory hosszan fejtegeti az említett kérvény igazságos voltát. Zlinszky anynyira fontosnak tartja az ügyet, hogy annak tanulmányozására egy bizottság kiküldését hozza javaslatba. Gr. Keglevich Béla azt kívánja, hogy most mindjárt adassék hely Czegléd méltányos követelésének s ennélfogva az épület adassák el. Muraközy főügyész és a küldöttség mellett nyilatkozik. Halász Boldizsár szokott animositásával azt mondja, hogy nincs szükség deputatiora; az épületet meg kell becsültetni s ekkor aztán Czegléd városa megvásárolja. Ennél többet Czegléd sem kíván. Utoljára is a bizottmány elvben kimondja az épület eladását. Az ügy elintézésére kiküldött bizottság tagjai: Bobory, Halász B, Bossányi László. A tiszti ügyésznek kiadatott a köv. két küldöttségi jelentés a Nagy Szál és Cselőtei puszták hová tartozandósága iránt s Rakovszky Károly jelentése Marczibányi Lőrincznek kifizetetlenül maradt tartozását illetőleg. A kalocsai megyei törvényszék jelentéséből az tűnt ki, hogy a solti járásban nemcsak a malt évről, hanem 1867,68 és 69-ről is vannak meg nem vizsgált községi birói számadások. Ennélfogva Földváry Mihály főszolgabíró a jegyzék kiadásával erélyes eljárásra utasíttatik. A közgyűlés a kisgyűlés köv. választásait hagyja jóvá: az iskolatanácsban rendes tag Halász Móricz, póttag Birós Béla, a leköszönt Podmaniczky Frigyes helyett b. Podmaniczky Géza.