Ellenőr, 1871. november (3. évfolyam, 390-414. szám)
1871-11-21 / 406. szám
várja a kormánytól, hogy ilyen egyént azonnal elmozdítson azon állásról, melyre kineveztetett. (Helyeslés.) Madarász József azt tartja, hogy miután a kormány senkit sem nevez ki folyamodás nélkül, Binder már folyamodása által érvénytelenítette képviselői állását. Csernátony Lajos a dolog azon oldalához, mely tulajdonkép a tárgy lényegét képezi, nem szól, ámbár legférfiasabb eljárásnak azt tartja, hogy egy hivatal - ajánlatra az illető képviselő vagy egyén, de főleg képviselő, jelentse ki rögtön : elfogadom, vagy el nem fogadom. Ehez azonban nem szól, hanem itt egész új dolog áll, az t. i., hogy a hallott levélből, úgy látszik, hogy Binder képviselő úr nem fogadta még el azon állást, melyre kineveztetett vagyis más szóval: még mindig képviselő. Szóló szeretné tudni, hogy új divatot hozunk-e be, s azon képviselőket, kik bizonyos állomásra kineveztettek, némileg olyan minisztereknek tekintjük,akik az elnökséggel levelezés által érintkezhetnek. Ha képviselő, miért nincs itt, s miért nem felel a kérdésre élőszóval, miért felel az elnökség útján. Vagy képviselő, akkor itt tartozik lenni és felelni, s ekkor nincs szükség semmi levelezésre, vagy nem képviselő, akkor irkat levelet. Ez egy új szokás. Amphibious állapot, kétségtelenül, ami befészkelte magát, de ez nincs rendén Az ilyen urak hosszabb leveleket küldenek, melyekben magyarázgatják a parlamentáris illemet és a nem parlamentáris illemet, szóval magukat oly állapotba helyezik, melyet a ház nem tartozik és nem is fog elismerni. (Élénk helyeslés.) Halász Boldizsár azt hiszi, hogy Bindert többé nem kell és nem lehet képviselőnek tartani. Ghyczy Kálmán, Binder képviselő úr az imént felolvasott levelében igen sokat beszél a parlamenti illemről, pedig azt hiszem, hogy a parlamenti illem még úgy megsértve nem volt, mint épen az ő levelének tartalma által meg van sértve (Élénk helyeslés.) Igaza van Csernátony képviselő úrnak, hogy Binder képviselőnek, ha még képviselő, helye nem valahol Erdélyben vagy máshol, hanem itt az országházban van, és ha meg nem szűnt képviselő lenni, ő neki nem szabad magának a háznak engedélye nékül eltávozni e helyről, hanem kötelessége itt Pesten a ház üléseiben résztvenni. (Helyeslés.) Mindenekelőtt tehát szükségesnek tartom azt, hogy az elnök úr szólítsa fel Binder képviselő urat, hogy ha ő — amint mondja — a bírói állást nem fogadta el, kötelessége szerint azonnal jelenjék meg az országházban képviselői tisztének teljesítése végett. (Helyeslés.) Ami már most egyébiránt a teendőket illeti, itt egy igen fontos kérdés merül fel, az t. i. hogy mikor és mennyiben lehet valamely képviselői állásnak betöltése iránt rendelkezni addig, míg maga a képviselő állásáról le nem mondott. Ez magában igen nagy kérdés és érett megfontolást kíván az ez iránti határozás. Én ugyan amennyire az eddig hallottakból némileg értesülve vagyok a dologról, azt hiszem, hogy Binder képviselő úr már nem mondhatja, hogy ő a bírói állást nem fogadta el, mert bizonyosan ő is, mint más kinevezett elnökök már jelenleg mint miniszteri biztos a törvényszék elhelyezése iránt működik.Úgy vall, kétségkívül ép úgy mint a többi elnök föl volt szólítva, hogy a törvényszékhez kinevezendő ülnökök iránt véleményes jelentést tegyen. Ő tehát — nem kétlem — már aktiv mint elnök működik és így részemről azon kijelentését, hogy még eddig az elnöki állást el nem fogadta, csak kijátszásnak tarthatom. (Élénk helyeslés. Csernátony Lajos közbeszól: Napidíjak, szálláspénz.) Egyébiránt én ily fontos kérdésben a rögtön hozandó határozatoknak barája nem vagyok. Ez a kérdés megérdemli, hogy annak rendje szerint vitattassék meg és komoly megfontolás után hozassák benne határozat, mert precedensül szolgálhat más esetekre nézve is. (Helyeslés.) Ennélfogva azon kérést intézem a t. házhoz, méltóztassék elrendelni, hogy azon levél, melyet az elnök úr felolvastatott, nyomassék ki, osztassák ki s azután annak tárgyalására külön határra tűzessék ki. (Átalános helyeslés) Ghyczynek mindkét indítványa elfogadtatott. Paulovits István a belügyminiszterhez interpellate intéz az újvidéki Miletics-tüntetések megakadályozása ügyében. Daczára, hogy Miletics már kiállotta büntetését, és a tüntetés csak bizalomnyilvánítás jellegét viselte magán Mileticsnek személye iránt, ki a törvényhozás tagja, a belügyminiszter ezen tüntetést rendeletileg megtiltotta és Lénárd Máté főispán, ki e rendeletet végrehajtó, a honvédség és az állandó katonaság karhatalmát vette igénybe, ez a népre szuronynyal rohant és azt szétkergeté. Kérdi tehát: hajlandó-e a belügyminiszter a főispánt feleletre vonni és Újvidék polgársága érzületének illő elégtételt nyújtani? Közöltetni fog a miniszterrel, Térey Pál. Mint a gazdasági bizottság előadója bemutatja a ház nov. havi költségvetését: A költségvetés következő: Elnök havi illetménye 1000 frt. Háznagy havi illetménye 300 frt., 408 magyarországi képviselőnek napdija nov. 30 napjára : 5 frt. 25 kr. 64,260 frt 30 horvátországi képviselőnek nov. 30 napjára á 5 frt 25 kr. 4882 frt. 6 jegyzőnek jegyződija nov. 30 napjára á 5 frt 25 kr. 945 frt. Hivatalnokok havi fizetése 2098 frt. Összes szolgaszemélyzet havi fizetése 702 frt. Fiók posta havi járuléka 26 frt. Nyomda költségre 3000 frt. Előre nem látható költségre 1000 frt. Könyvtár részére 500 frt. Összesen 70,713 frt. A költség előirányzat elfogadtatott. Napirend: az ipartörvényjavaslat folyatólagos tárgyalása. A 27—32 .§-ok változatlanul fogadtatnak el. A 33 §-nál Irányi Dániel és Majoros István nyújtanak be külön-külön módosításokat, melyeket azonban a többség nem fogad el. Elfogadtatott azonban Tisza Kálmán módosítása, melynek értelmében „a törvényhatóságnak“ szó után következik: „az ily községek kívánságára, illetőleg esetről esetre“. A 34 — 38 § okon nem történt változtatás. A 39 § ban tollhibából állanak ezen szavak: „ha tőle a jog el nem vonatott“ s azért kihagyandók. Azonban a 90 §. idézése tökéletesen helyes. A 40—43 §§-ok változatlanul fogadtattak el. A 44 § nál Iványi Dániel sokalva a javaslatban megállapított dologidőt a tanonczokra nézve, hivatkozva Angliára a köv. módosítványt adja be : oly tanon azok, kik éltük 14 ik évét be nem töltötték, naponkint csak 9 órai, kik a 14 itz évet már elérték, 10 órai munkára, az iskolában töltött időt is beleértve, kötelezhetők. Mindkn esetben marad a szerkezet végig és a 4. végére teendő ez: ha az ismétlési tanítás az estéli órában a munka befejezése után adatik, annak fejében a munkaidő annyival megrövidítendő. Tisza László és Feszt Imre kifejtik, hogy igen nagy különbség van a gyári munkára alkalmazott fiatal munkások, és igen nagy különbség van az ipartanonczek közt. A többség el is vetette Irányi indítványát s a közp. b. szövegezését tartotta meg, azon stylaris módosítással, melyet Tisza László tett t. i. „a 12 órai munka* után teendő „kötelezhető.“ A 45 §-ra nézve ismét ad be Irányi módosítást az éjjeli munkát illetőleg. Szüllő Géza pláne az egész §-t kihagyatni akarja. Marad a szerkezet. A 46 § nál Matyus Arisztid köv. módositványa fogadtatott el, ezen szavak helyett „18 éves koráig atyai fegyelem alatt áll“ tétessék a következő szövegezés: „18 éves koráig azoknak atyai fegyelme alatt áll“. A 47—57 §-ok a közp. b. szerkezete szerint fogadtattak el. Irányi módositványai nem részesültek tetszésben. Az 58 §.is a közp. bizottság szerkezete szerint fogadtatott el. A §. elejére azonban bekezdésül létetett Ghyczy Kálmán indítványára a köv. passus: „Az iparos a munkából a kötött szerződés megszűntével kilépő segédnek a köztük fenállott szerződési viszonynak megszűntéről bizonyítványt adni köteles.“ Az 59 §-ban az előadó indítványára kihagyatnak a köv. szavak: a kik munkáját igénybe veszik.“ A 60 és 61 §-okra nézve nem történt észrevétel. A 62 §-ra nézve Szontagh Pál (gömöri) a köv. módosítványt nyújtja be, a 62-ik §. b.) pontjánaklső sorában e helyett „iparos vagy annak egyik családtagja“ tétessék „iparos, helyettessé, vagy az iparos egyik családtagja.“ Elfogadtatott. A 63 §-t Madarász József a viszonyosság elvénél fogva úgy kívánja módosítani, mint a 62- ket. (Helyeslés.) A 64—67 §-ra nincs észrevétel. A 68 §-ban „másolat“ helyett „másodlat“ teendő. A 69 és 70 § ok változatlanul fogadtattak el. A 71 §-ban Várady Gábor indítványára „délelőtt és délután egy fél" helyett „úgy délelőtt mint délután“ létetett. A 72 § ra nézve Madarász József a köv. módosítást teszi: „a gyáros köteles munkája bérét hetenként fizetni.“ Elfogadtatott. A tárgyalás e §-nál megszakíttatott. Holnap ezen tvjavaslat tárgyalásán kívül a telepítvényesekről szóló tvjavaslat függőben maradt §-ai fognak fölvétetni. Ülés vége 2 órakor, Andrásynak Oroszország elleni terveivel hozzák kapcsolatba. Gáczország állása — szól a „Napló“ — tisztán osztrák belügy, és ha tagadhatlanul van érintkezési pontja a külügygyel, csak annyiban mint minden más belügynek, melynek eldöntése konsolidált viszonyokat teremtene Ausztriában. Az alkotmányválság minden külügyi politikát lehetetlenné tesz, és a lengyelek kibékítésének legközelebb fekvő indoka a parliamentáris élet helyreállítása. Mit ér a decemberi alkotmány, ha nem lehetne tettleg érvényesíteni ? Az orthodox decembristák által ajánlott módszer csak rövid átmenetet jelentene. E kérdésbe Oroszországot bekeverni hiba és bűn egyszersmind. A M . Újság megbeszéli a legújabb egyezkedési tervet. Csehországban elrendelték a direct választásokat, és a beteg ember más oldalára t. i. Lengyelország felé fordult. De ez oldalon van a legtöbb tövis. Galiczia önállásával aránylagosan fokozódni fog az orosz czár haragja és készülődése. És így készül a háború: rólunk, nélkülünk, pusztán egyes emberek akaratára. A P. Lloyd tagadja Andrásynek részvételét Kellersperg megbuktatásában. Andrásy a korona jogait ép annyira ártja tiszteletben, mint minden más alkotmányos tényezőét és teljes tudatában van alkotmányszerű illetékességének. Megteszi mindazt, mit helyzete követel, de bizonyára tartózkodik minden beavatkozástól személy kérdésekbe. Az U. Lloyd jellemzi a laj kántuli helyzetet. Az eltérés Andrásy és Kellersperg közt lényeges volt, mert a lengyelek kibékítése külpolitikánkra, monarchiánk defensivájára bír nagyobb kihatással. A Hon Andrásyt a legjobban megkritizált embernek nevezi. Maga részéről azonban helyesli külpolitikáját, melynek irányelve nem nyugtalanítani a nagyobb hatalmakat, és gyanosítani a kisebbeket. Nem szabad óhajtanunk — így folytatja Jókai — a háborút Oroszországgal. Ez nem volna háború, hanem két forradalom összeütközése, melynek végét be nem lehet látni. TÁR CZ A. MARGIT, vagy: A KETTŐS SZERELEM. Irta Mme Emile de Girardin. XIV. A d’Arzac grófhoz küldött inas visszajött ; nem találta otthon. A gróf elment, és éjfél előtt nem várták haza. De Meuilles marquisnő természetesen azt hitte, hogy Róbert csalódott feltevésében, sőt úgy találta, hogy e feltevés nagyon képzelődő s elbizakodott volt. A gondolat, hogy egyedül töltse az estét, megrémíté, félt emlékeitől. Hogy a világ zaja által szórakozzék, és megnyugtassa magát, lement d’Estigny asszonyhoz. Tudta, hogy d’Estigny aszszony egy rokonát, gyászolva, egy idő óta visszavonulva él. Alig hogy helyet foglalt, elkezdtek „pletykázni" a napi hírekről,s a nap legfontosabb eseménye Bellegarde legnő távozása volt, mindenki másként beszélte azt: a herczegnő felfedezte, hogy de la Fresnaye megcsalta őt; roppant szemrehányásokat tett neki, s elutazott, megtiltva neki, hogy őt kövesse. Másik versie: De la Fresnaye azt mondta a herczegnőnek, hogy házasodni készül. A hgnő eleinte sokat sirt e vallomáson, de azután bátran határozta el magát. — „Mindaz, a mit tudok, — mondá d’Estigny asszony leánya, az, hogy a legnő a legnagyobb becsüléssel, s mint legderekabb barátjáról beszél róla.“ — Akkor hát nem zördültek össze, s találkozni fognak Genuában, vagy Florenczben ? — Azaz hogy barátságosan váltak el, — mondá a háziasszony mosolyogva, és soha többé viszont nem látják egymást. — e szavakkal Margitra nézett, a ki látható zavarban volt. — De — folytató igen jól játszott közönynyel — miután összezördülésök vagy egyetértésük közülünk senkit sem érdekel, beszéljünk másról , kérem, tanácsoljanak egy új könyvet, mely gyászolni segítsen. Egy pillanatig irodalomról csevegtek. Margit is megpróbálta részt venni a társalgásban, de milyen izgatott volt . . . Mily hír volt ez reá nézve! Robert miatta feláldozta Bellegarde herczegnőt. Tehát szereti mégis. Ok e gondolat örült örömmel tölte el, melyért keserű szemrehányásokat tett magának. D'Arzac grófnő leányához jött; megmondták neki, hogy szomszédnőjénél van, s utána jött d‘ Estigny asszonyhoz. — Hol van István ? kérdő halkan Margittól. Margit elmondta neki a tengerész ebéd történetét. — Az nem lehet — viszont anyja; itt valami titok lappang. Láttad őt ? — Igen, anyám. — Ő maga mondta ezt neked? — Ő maga. — Egyedül voltatok ? — Nem. — Akkor hát szükségesnek látta a hazugságot. — S mi kényszerítette volna hazudni? — Ah gyermekem, hidd el álhelyzetben nehéz őszintének lenni. Margit elpirult, s elhallgatott. A grófnő körülbelül eltalálta a történteket, s úgy találta, hogy megjött a pillanat, melyben szükségessé vált de la Fresnayet erélyesen megtámadni. Gyönyörű támadást intézett ellene telve életzel és szellemmel. D’Estigny asszony meglepetve nézett reá, mintha azt akarná neki mondani: „Vigyázzon ! Ez oktalanság, vagy nem lát ön semmit?“ . . . Mert d’Estigny asszony tökéletesen megfigyelte a kis drámát, mely termében folyt le két hét előtt. Értette a herczegnőnek és Istvánnak féltékenységét, s ami még fontosabb, észrevette, hogy mindkettőjöknek van okuk a féltékenységre. Eleinte d'Arzac grófnőt elvakultnak hitte, de csakhamar észrevette, hogy az értelmes anya, mint ő, szintén tudja a veszélyt, s hogy az ellen küzdve hívja segélyül a rágalmat és gonoszságot. Csakhamar a nagyvilági nők éles eszével kitalálták egymást ... és szótlan egyetértésben váltakozva tanulmányozták Margit arczán a különböző benyomásokat, melyeket azon anyja kíméletlen támadásai és de la Fresnaye egy barátjának ékesszóló védelme okoztak . Róbertnek egy barátja volt az, aki hévvel védelmezte őt, és a két nő tanulmányozásának eredménye az volt, hogy Margit teljesen egykedvű a vád és a védelem ellenében. — Nem szereti őt. — S Margit is így szólt önmagához: „Épen nem okoz fájdalmat, hogy roszat hallok felőle, tehát nem szeretem? . . . és szive mélyéből örvendett. A vádat képező bűnök között volt egy, melyet hallva de Meuilles marquisae nem tartóztathatta nevetését. Könnyű volt neki, mert nem hitte. Ismét Robert olaszországi útjáról beszéltek. — Az én előre mondhatom, megjósolhatom önöknek, hogy nem megy, hogy nem mehet Olaszországba, — mondá d’Arzac grófnő. — S miért nem ? kérdők. — Mert, mint Pourceaugnac urat, egy csapat nő és gyermek üldözné ott, s mert nincs kedve meghallgatni azt a szörnyű karéneket: „A többnejüség bitót érdemel! A többnejüség bitót érdemel !“ — Hát nős ő ? — Nős és családatya! Nős, mint dán Juan hamis templom s ál-pappal. De végre is elismerte hibáját és helyre hozta azt .... elhagyva nejét A nő meghalt bánatában; a gyermek pedig púpos volt, s ő soha sem akarta magáénak ismer- Ini; azt állította, hogy ő neki nem lehet púpos gyermeke. Margitot e hóbortos történet úgy mulattatta, mint egy rosz tréfa. Nem hitte el de la Fresnaye atyai kegyetlenségét; látta őt Gastonnal s tudta, megértette, hogy sokkal jobban szereti a gyermekeket, hogysem elég bátorsága, ereje volna elhagyni saját fiát, még ha púpos volna is az. D’Estigny asszony meg volt elégedve Margittal. Az utolsó váddal szemben pártját fogta de la Fresnayenek s még egyszer próbára akarta tenni Margitot. — Nos Margit, — mondá neki, — ön semleges marad ; nyilatkozzék kivel tart ön ? Anyjával-e, elitélve de la Fresnaye urat, vagy velünk, védve őt? Lássuk, szóljon nyíltan, mit gondol a vádlottról ? — Azt gondolom, — mondá Margit összeszedve minden erélyét, hogy legyőzze és elrejtse zavarát, — azt gondolom, hogy de la Fresnayeur igen mivelt, derék ember, s hogy ez elég minden rágalom indokolására. — Bátran viseli magát — gondola d’Arzac grófnő; — még nincs komoly veszély. Ekkor azonban d’Estigny asszony egy öreg rokona jelentette be magát; egyik kastélyából a másikba utazván, Párison keresztül jött; régen nem látták már; bebocsátották. — Részletesen elbeszélte minden nyári élvezetét, fürdői idényét, a vidéken tett látogatásait s végre haza érkeztét. Minden elbeszélése életes adomákkal, gonosz megjegyzésekkel és csípős ötletekkel volt fűszerezve, mert a divatos világ e vén ,hőse élő hírlap volt; egy esti lap fekete frakkban és fehér nyakkendőben. — Önök ismét azt fogják mondani,, hogy vizsla vagyok, hogy húsz kémet fizetek, csak hogy megtudhassak mindent a mi történik ... A fővárosba tett első lépésemmel ismét egy érdekes kis dolgot fedeztem fel; kevés az igaz, de most érkeztem, tehát elnézőknek kell lenniük. Kilépek az orleansi vasút indóházából és nyugodtan indulok hazafelé a bérkocsiban két bőröndömmel. Egyszerre egy kis leányt pillantok meg; szép volt, mint a szív, legfeljebb tizenhat éves, valódi Hehe! . . . Nagy bámuló szemei voltak, melyekkel minden felé szétnézett, mint egy kis vadember, s karját egy fiatal ember karjába fűzé. Teringettét, — gondolom, ez ugyan szerencsés ficzkó ! Időnként a kis leány kísérője karjára nehezedett s oly kedves, igéző bizalmassággal beszélgetett vele ! . . mig amaz alig győzte kaczagni a hozzá intézett bizonyosan hóbortos kérdéseket. Egy utcza kanyarulatnál a boldog párnak egyszerre utjában állott bérkocsim, s én a fiatal emberben azt a haszontalan, gonosz, rabló de la Fresnayet ismertem fel! — De la Fresnaye? — kiálta fel d’Arzac grófnő, ah gyönyörű, felséges! Most már minden világos, ime miért szökött meg a hercegnő! — Igen. De la Fresnaye Robert volt ,ő maga szerelmi kalandban nyolc órakor reggel egy elég gyanús kis személylyel, aki azonban lelkemre mondom nagyon csinos és nagyon kedves. És bizonyosan modora és természetében van valami igen szeretetreméltó, mert úgy volt öltözve, mint egy kis boszorkány ; egy csúnya, kopott bársonykalap , egy részvétre rindító vászon ruha volt rajta, mely valaha kék lehetett. Mondhatom, hogy nyomorultan nézett ki, de meg is szégyenítem Róbertet első alkalommal, amint találkozom vele téve hozzá a vén csapodár halkan beszélve d’Estiggy asszony vejéhez, meg fogom neki mondani : „Ruházni kell, édesem, ruházni!" E nem igen illedelmes, és minden finomság nélkül előadott történet épen oly alkalomszerűleg jött, hogy élvezettel hallgatták. — Elfelejtettem mondani, — téve hozzá az elbeszélő örvendve sikerének, — hogy gonoszságból köszöntöttem de la Fresnayet, s hogy et ugy látszik nagyon zavarba hozta ez udvariasságon. (Folyt. köv.) Lapszemle. A Reform megtámadja a bécsi sajtót. Andrásy szilárd alapot akar vetni külpolitikájának, és még nem lehet beavatkozással vádolni, ha egy ki sem nevezett miniszterjelölt nézeteit nem helyesli. A németek fenyegetnek, hogy nem mennek a reichsrathba, ugyanazt teszik a föderátistak , mindkét oldalról egy czél felé törnek a felbomlásra. Andrásy nem fog jobbat tehetni, mintha nem engedi magát a sajtó által megzavartatni és a megkezdett után haladva azt más állás elfoglalására kényszeríti. Jogunk van róla föltenni — úgymond a „Reform“ — hogy egy erkölcstelen korrumpált, külföldi policzás után kiabáló sajtót, melynek politikája és hite az üzlet, nem fog föladatában akadályul elfogadni. A P. Napló azon pesti és bécsi lapok ellen fordul, melyek a lengyelek czélbavett kibékítését Külföldi szemle. Pes, nov. 20. Úgy látszik, hogy a franczia kormány nagyobb mérvű tüntetésektől tartott Eugénia excsászárné neve napján, mert különben aligha lehetne megmagyarázni azon nagy elővigyázati rendszabályokat, melyek nov. 15-én létettek Párisban. Egy párisi tudósítás következőleg szól e tárgyról: „A Madeleine-templom környékén egész sereg rendőr volt szétosztva, a katonaság a laktanyákban volt központosítva, és egy lap híre szerint Vincennek a indulókészen állt egy üteg. A bonapartismus ellenségei is csodálkoznak a kormány ezen eljárása fölött, mert nem történt más, csak egy egyszerű mise mondatott el a Madeleine-templomban. Mennyire változnak az idők! két év előtt nov. 15-dike örömnap volt a katonaságra nézve. Ezúttal minden csendes volt, és tüntetés nem történt a város semmiféle pontján sem. A Madeleine templomban alig 100—150 egyén jelent meg a misére, ibolyacsokorral keblükön. Köztudomásúlag az ibolya a Bonaparték hagyományos virága.“ A franczia ultramontán sajtó állhatatosan azt újságolja, hogy a pápa legközelebb el fogja hagyni Rómát, miután „türhetlen helyzetbe“ hozták őt az olasz kormány intézkedései. A jól értesül „ Agence Havas“ szerint az ultramontán sajtó e hírei alaptalanok. A „Siécle“ vezérczikkezik ezen ügyről, és bebizonyítja, hogy a pápa helyzete koránsem oly türhetlen Rómában. A jezsuitáknak azonban — mondja a Siécle — múlhatlanul vértanúra van szükségük. Ők aggodalmat akarnak ébreszteni a katholikusok között, a meghasonlás új fáklyáját akarják Francziaországba dobni, és oda törekednek, hogy új beavatkozásra kényszerítsék a franczia kormányt a római kérdésben. A „Siécle“ azt reméli, hogy Thiers őrizkedni fog belevonni Francziaországot ezen ultramontán ármányba, mert Francziaországnak más romokat kell fölépítni, mint a pápa világi hatalmát, és más terveket kell valósítania, mint amelyeket a jezsuiták szőnek.“ Berlinből azon hírt vesszük, hogy Bajorország meghatalmazottai indítványt nyújtottak be a szövetségtanácshoz, oly czélból, hogy ez a birodalmi gyűlés elé terjesztessék. Az indítvány következőleg hangzik: „A német birodalom büntető könyvének 167. pontja után következő pont czikkelyeztessék be: Azon lelkész vagy egyéb vallásszolga, a ki tisztjének teljesítése alkalmával vagy alkalmából tempómban vagy hasonló helyen nyilvánosan oly módon beszél államügyekről, mely a közbéke megzavarására alkalmas — két évre terjedhető fogsággal büntettessék! — Nagyon helyesen. Csak erélyesen kell intézkedni, és az ultramontán agitatatio megszűnik veszélyessé lenni. A szultán fermanja a tunisi beybez, melyet a „Turquie“ legutóbbi száma egész terjedelmében közöl, áalában nagy feltűnést okoz annyival is inkább, mivel ebben Tunis a török birodalom egyik kormányzóságának nyilváníttatik,míg a konstantinápolyi franczia követ kijelentette, hogy Thiers Tunis teljes bekebelezését az ozmán biro d párisi lapokból. — Nov. 18. — A Thiers és a hadugyér közt fenforgó nézetkülönbségekre s ez utóbbinak emiatti lemondására vonatkozólag megjegyzi a Republique française mai számában, miszerint a differentia abból eredt, hogy Cissey meggyőződése szerint a berlini követséget, ha ugyan helyreállittatik, csak katonai egyén töltheti be méltóan s ennélfogva már embert is szemelt ki jelöltül. Thiers azonban nem igen hajlandó e nézetet elfogadni s kérte Cisseyt, hogy vonja vissza lemondási nyilatkozatát és engedjen időt neki a dolog érett megfontolására. — A Bien Public, Thiers eme félhivatalos orgánuma, ellenben az egész ügyet alaptalan zajnak nevezi. Az elyséei palota javításán erélyesen dolgoznak, aranyozzák az erkélyeket, festik a redőnyöket s csillárokat alkalmaznak a termekben. Kívül pedig a palota körül tizenegy faköpenyeget állítottak fel az őrálló katonák számára u. m. hármat az Elysée utcza felől, hármat a kerti oldalon, a Gabriel avenue felől, hármat a Marigny avenuen és kettőt a Faubourg St. Honoré utczán. A nemzetgyűlés állandó bizottságáé heti ülését Grévy elnök és Benoist-d'Azy alelnök jelenlétében tegnap tartotta meg. Első tárgy volt a pénzkrisis kérdése, mit a vasúti vonatok egynémelyikén előfordult forgalmi nehézségek követtek. Grévy a pénzügyér egy levelét olvasta fel, mely jelenti, hogy a pénzkrisis csökkenőben van, s hogy a bank alaptőkéje nem fog megkétszereztetni. Az okt. 8-ki at-quentini csata évfordulóját 16-án tartotta meg a szerencsétlen város egy 600 terítékű bankettel, melyre Gambetta is hivatalos volt és meg is jelent és az indóháznál ünnepélyesen fogadtatott, a banketten mondott beszéde pedig viharos tetszéssel találkozott. Az Eugenia születésnapjára Chislehurstban megjelent 15 tagú párisi küldöttség mint említők, egy albumot is adott át 25 ezer párisi aláírásával s ez album még a következő feliratott tartalmazta: „Felség c íme itt hozzuk felségednek a haza bánatát, melynek hű visszhangjai vagyunk. Tolmácsolja ezt felséged a császárné előtt is, ha spanyolországi útjából visszatér. Boldogság lett volna ránk nézve, ha szemlélhettük volna hőn szeretett uralkodónk arczulatát, de mivel a sors másként akarja, várjuk a napot, melyet isten felséged láthatására kitűzött. Addig remélünk s könyörgünk a császári család jólétéért és Francziaországba leendő mielőbbi visszatéréséért. Éljen a császár! Éljen a császárnő! Éljen a császári herczeg!“ — Napoleon igen meghatóknak látszott s igy szólt: „Engemet e lépés felette meghatott s magam és a császárné nevében köszönetemet fejezem ki az aláírók iránt. Köszönöm egyszersmind jóakarata kivánataikat is. Isten önökkel! A viszontlátásra!“ — Ezután a császári herczeghez a következő szavakat intézte a küldöttség: „Fenség! Az itten képviselt ifjú nemzedék biztosítja csász fenségedet, a jelen és a jövőre nézve a rokonszenv és határtalan hódolat erélyes folytatásáról, melyet az apák adóztak az apának s a fiuk esküsznek a fiúnak.“ A boulognei erdő befásítására mintegy tizenötezer csemete szükséges , elhatároztatott, hogy e czélra tölgy-,szil- és platánfák fognak kitünőleg alkalmaztatni. Girardin Emil: „A büntetés joga“ czim alatt egy munkát bocsátott sajtó alá, mely Pion kiadódásában legközelebb meg fog jelenni s melynek előszavát a párisi lapok közük. E munka mintegy folytatását képezi Beccaria „Eli és büntetés“ czilílli munkájának s szerző már tíz év óta dolgozik rajta. Dumas Sándor földi maradványai december hó első napjaiban Villers Cotteretsből, hol ideiglenesen eltakaríttattak, ifj. Dumas felügyelete alatt Parisba szállíttatnak, hogy a Pére Lachaise sirkertben helyeztessenek el. Páris köde oly sürü volt tegnapelőtt este, hogy több vonalon be kellett az omnibus közlekedést szüntetni s a bérkocsisok ide oda tévelyegtek vendégeikkel a városban. Elysée Reclus a Revue des Deux Mondes tudós munkatársa f. hó 15 én jelent meg a versaillesi haditörvényszék előtt, hol vallja, miszerint ő egy prot. pap fia, negyvenegy éves, tagja az Internationalenak; a párisi lázadás elején mint egyszerű nemzetőr tényleg harczolt a versaillesiak ellen, később azonban nem rokonszenvezvén a kommunával, Nadart kérte meg, vegye fel őt a léghajósok közé, mi megtörténvén, ottmaradt állandóan. A földtani társulat több tagja mint tanú felsorolja Rácm érdemeit s felmentéséért esd. Nadar szintén magasztalt vádlottat, ki végül egyszerű deportatióra ítéltetik. Frater féle angol ágyút vett Francziaország egyet Angliában, egyet pedig ajándékba kapott legközelebb s e két legújabb szerkezetű s az eddig ismertek között a legtökéletesebb ágyút most szállította a „Cuvier“ nevű franczia gőzös Calaisba, miután a franczia tüzérség néhány napig gyakorolta volna magát az agyuk kezelésében. A Soir újabban is megmarad azon közleményénél, hogy a franczia kormány a nemzetgyűlés egybeüléséveljavaslatot szándékozik beterjeszteni a Bonnaparte-család száműzetésére s az illetőjavaslat eme két pontot tartalmazna : 1) A Bonaparte-család egyetlen herczege sem léphet be Francziaországba a kormány engedélye nélkül, 2) az ily belépésre fel nem hatalmazott Bonaparte-családtag megválasztása semmis. A franczia bank múlt szombati üléséről eme részleteket közli ma a „Gaz de France“. A két utóbbi nap alatt a bank 35 millió erejéig vétetvén igénybe, elkerülhetetlenül szükségesnek mutatkozott, hogy a bankforgalmat a leszámítolási kamatláb fejebb emeltessék. A forgalom felemelése három milliárdra határoztatok, erre azonban csak törvény hatalmazhatja fel a bankot, miért is e törvény kieszközlése végett tegnap értekezlet tartatott Thiers, Pouyer-Quertier és a bank igazgatósága között. Itt elismertetett, miszerint szükséges a bankforgalmat felemelni s szilárdabb alapot adni a banknak a banktőke megkétszerezése által. Az 5 és 10 frankos bankjegyek kibocsátása ellen elfogadtatott, a leszámítolási kamatláb felemelése azonban tanácsosnak nem tartatott, egyszersmind abban történt megállapodás, hogy az állam a bank iránti tartozását csak a bankkal kötött szerződésének lejártával zójja le. A nemzetgyűlés összeillésével egy mindezen módozatokat tartalmazójavaslat fog beterjesztetni úgy, hogy az ügy sürgősségénél fogva e törvény január első napjaiban már meg lesz szavazva. — Addig a bank a jelen forgalom mellett marad. — A m. tud. akadémia I. osztálya ma d. u. tartott ülést, Ballagi Mór elnöklete alatt, mely alkalommal Szénásy Sándor „a latin nyelv és dialectusairól“ tartotta székfoglaló értekezését. Öszszehasonlítva a görög s római nyelv tulajdonságait minden egyes részeiben, úgy találja, hogy a római nyelvben a magánhangzók mindinkább kiküszöböltettek , mig a görög nyelvben megóvattak. Szénássy megéljenezett értekezése után, melyet értekező négy főrészre oszt — és pedig 1. a latin nyelv története, II. a latin nyelvtudomány, III. az oskus nyelv s betűk, IV. a vegyes ragokról Szilády Áron „Magyar szófejtegetések“ czimű értekezése azon elvből indul ki, hogy a mi a miénk, azt használjuk s nem a másét. Értekezése nem egyéb néhány példa felhozásánál s fejtegetésénél. Többek közt fölemlíti, hogy Kreznevics szótára szerint a „jég“ Veszprém és Zala vármegyékben annyit tett mint „kis patak.“ Lidércz szavunk — úgymond értekező — nem tartozik megfejtett eredetű szavainkhoz. Régi szótáraink csaknem egyhangúlag szellemnek mondják, mely boszorkány természettel bir, a kulcslikon is befér, s ha valaki meggazdagodik , azt mondják : lidércz szállt rá. Mások ledér s lidérből származtatják. A szó eredetének felkutatására értekező szükségesnek látja annak szétválasztását. — A latin incubust egy régi szótár igy írja körül: ez az, a mit az magyarok neveznek lidvéreznek — egy másik pedig igy: ez azon betegség, melyet a magyarok neveznek lidvéreznek." Egy másik versiója e szónak az "ignicz, mely versio használatban voltára értekező több példát hoz fel. A folyó ügyek közt felemlítendő Fogarasy János egy, az osztályhoz intézett levele, melyben 500 frtot ajándékoz azon feltétel alatt, hogy azok halomba semmi szin alatt meg nem engedheti, miből sokan komoly bonyodalmat jósolnak a porta és Francziaország között. — A ferman elismeri a bey loyalitását és becsületességét a porta iránt, megerősíti őt főkormányzói méltóságában s örökölhetővé teszi családjára nézve e hatalmat a következő feltételek mellett: a szultán nevét hordó pénzek, valamint a zászlók megtartják eddigi alakjukat , illetőleg színüket, ha Törökország bármely külhatalommal háborút visel, Tunis megfelelő contingert állít ki, végül az eddigi viszonyok épségben tartandók Tunis és a porta között. Az angol republikánus mozgalom mindinkább magára vonja a figyelmet, így legközelebb nagy feltűnést okozott Dilke Kartynak Newcastleben tartott heves beszéde a monarchia ellen, mely szerinte szerfölött költséges komédia, csupa királyi kéjhajók és kéjhajókázásokra elmegy évenkint 100 ezer font, királyi háztartásra 131 ezer font s kereskedelmi billekre 172 ezer font, úgy hogy a monarchia Angliának legalább is belekerül évenkint 1 millió font sterlingjébe. A Gladstone a londoni lord-mayor beigtatási banketjén Dilke eme beszédére vonatkozólag megjegyezte, hogy a republikánus szónok tisztán spekulatív szempontból indul ki. „A többi európai országok tapasztalatai — mondá a premier — épen nem bátorítuak fel bennünket, hogy kormányformánkon gyökeres változásokat tegyünk, s legfőbb ambitiónk, hogy megszilárdulva, s a kor igényeihez alkalmazva láthassuk azon monarchiát, a mely alatt születtünk s közreműködhessünk annak mély begyökeresitésén az angol nép szivébe és érzelmébe.“