Ellenőr, 1871. november (3. évfolyam, 390-414. szám)

1871-11-19 / 405. szám

Előfizetési árak Egész évre . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre 1­5 frt. — kr. Félévre . . . 10 „ — „­­ Egy hónapra . 1 „­80 . Egyes szám­­ra 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor Antcza 0. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés ■ szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn ■ ünnepre következő napon. A­ lapot illető reklamátiók Légrády testvérek Irodájába (nádor-ütem 0. ea.) intézendők. Hirdetési díjak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyilt­ tér egy petit sora 30 kr. beigtatásáért . . . . 10 kr.­­ Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utcza 0. sz­ám. (Lég­rády testvérek Irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Part, két­ sas utca 14. sz. Ma intésen dek. 405. szám. Vasárnap, november 19. 1871. III. évfolyam. Andrássy és Lónyay. ív. Venioriucad fortissimum vi­­r­u­m. Mert tudni kell, hogy L­ó­n­y­a­y Meny­hért urat vagy grófot nagyon erős em­bernek tartják a gyengék s valószínű, hogy nem is bánja, ha ilyen hírbe jön az ország előtt. Lehet, hogy mi sem bánjuk, ha tudva lesz, miben áll ereje. Mert for­ce a milyenségétől függ, hogy miként íté­lünk felőle. Wellington sok kitünte­tést, keresztet, jutalmat, ajándékot nyert mind saját fejedelmétől és hazájától, mind a külföldi uralkodóktól, de legbüszkébb volt azon „vassierczeg“ (iron duke) czímre, melyen a jellemtisztaság szilárdságát meg­becsülő angol nép hódolata említé őt.Itáliá­­ban napirenden voltak a vasútépítési zseb­vágások, Bastoggi pénzügyért kiű­ző tes­tületéből a képviselőház ítélete, Peru­z­­z­i­n­a­k belügyéri vesztegető rendszere a turini vérontásban bukott meg, midőn R­i­­c­a s­o­­­i­t, mert ismeretes volt tántorítha­tatlan becsületességéről és férfias hazaszere­tetéről — uomo forte (erős ember) melléknévvel tisztelte meg az olasz közvé­lemény. Párisban a gabona és liszt-piacz azon tenyeres talpas hordárait, kik az óriási zsákok emelgetése által keresik nehéz s verej­­tékes, de tisztességes kenyerüket, a csar­nok erősei (les forts de la Halle) gya­nánt respektálja mindenki. Abban tehát, hogy­­ az illető világ vagy környezet úgy beszél valakiről, mint erős emberről, semmi rész sincs magában véve, sőt egye­nesen csak jót gondolhatunk egyelőre. Hogy azonban határozott véleményünk lehessen kitűnő sajátságának természete és képessé­ge felől, tudnunk kell, hogy m­i­ben fek­szik ereje s mire fordítja azt, így ha gróf Lónyay Menyhért nem szenvedheti az államkárosító nyerészkedést, nem tűrheti a nemzetsorvasztó vesztegetést, nem kíméli a hazaárulókat, egy­szóval ha Magyarország anyagi, szellemi és erkölcsi épségének, érdekeinek és jogainak féltékeny őre, rettenthetlen harc­osa és hatalmas baj­noka gyanánt képes magát megismertetni, akkor tudni fogjuk, hogy ere­j­ét az ön­­zéstelen hazaszeretetben találja. De ha gróf Lónyay Menyhért erejének kormányel­nöki érvényesítése alatt azt látnók, hogy az ország vagyonát hűtlen sáfátság kezeli, népünk erkölcseinek megrontása rendszere­sen űzetik, s a hazaárulók gazdagodnak, egy szóval, hogy Magyarországon nem a becsü­letesség, hanem a gonoszság, nem az igaz­ság, hanem a hazugság, s nem a fajneme­sí­tés, hanem a faj­pusztítás számíthat elis­merésre és pártfogásra, akkor bizony kény­telenek volnánk kijelenteni, hogy a gróf Lónyay Menyhért ar erős embersége felőli beköszöntő hithordás csak ámítás volt az erőtlenség és gyengeség leple­zésére, vagy pedig a hazaszeretet teljes kivesztében állott. Feltesszük azonban, hogy a hit nem hazudik, s gróf Lónyay Menyhért uz erős embernek fogja megismertetni kormányelnökségét Magyarország anyagi szellemi és erkölcsi javának emelésére, ügy legyen, és ő végre nem fejthet ki annyi erőt, hogy egész lelkünkből ne üdvözölnénk tőle is minden üdvös hatást. S én részemről nem vagyok gróf L­ó­­nyay Menyhért úr erejének természe­téről olyan rosz elővéleménynyel, mint azon jobb­oldali urak, kik szörnyen fenyegetik vele az ellenzéket s szörnyen jósolgatják a lélekvásárlás minden nemének meg­indulását úgy a nyerészkedés terén mint a jövő választásokra. Én azt hiszem, hogy új kormányelnökünk nem fog megvenni min­denkit a ki eladó, s gyanakszom, hogy még a t­ö­b­b­s­ég érdekében sem utalványoz any­­nyi pénzt és erőszakoskodást, a­mennyit bizonyos képviselők újbóli megválasztatása igényelne. A jövő nyár még messze van s addig olyan esemény is fordulhat elő,­­például csak az Andrásy h­a­z­a b­u­k­á­s­a is) mely­nek meggondolására — eltekintve a dolog er­kölcsi oldalától — gróf Lónyayban — ki ravasz ember s jól tudja mennyire sze­reti őt az Andrásy deákpártja — felébred­het a meggyőződés, hogy némely embere­ket megvenni valóságos vesztegetés lenne, mert zahlt sich nicht aus. Van egy adoma bizonyos nőkolostorról, mely — háborús vidéken állván — szörnyű rette­gésben volt a hírre, hogy az ellenség nem borzad betörni a szent kapukat is s aztán elkövet mindenféle­ erőszakot. Az ellenség nem is volt jobb hiténél, s a szent kapu­kat betörő istentelenül. Mit ten sokfelé, ar­ról hallgat a krónika, mely csak azt jegyzi fel, hogy egy vén apácza magánkívül kiálto­zott: Jézus Mária, mikor jönnek már azok a szörnyetegek engem bántani! Q­u­a­n­d viendrat’on me violerIS nem bántotta senki. Sejtem, hogy lesz ilyen vén apácza a politikai zárdában is . Lónyay nem fogja bántani. Az igazat megvallva, én az új kor­mányerők pályafutásának természetére vo­natkozólag nem állítottam volna elő — a­l t­e­r­n­a t­i­v­a szempontjából sem — a fennebbi kép sötét felét, ha nem lett volna annyi beszéd, ijesztgetés és fenyege­tés, hogy: Lónyay ilyen erős, Lónyay olyan erős, majd megtanítja ő az ellen­zéket kesztyűbe fütyörészni; majd megmu­tatja ő, hogy lehet többséget csinál­ni ; stb. Ezen hetvenkedések s a kormánypárti sajtó hasonló irányú harsogásai nélkül, egyszerűleg csak annyit mondtam volna el, hogy gróf Lónyay Menyhért sokkal oko­sabb ember, mintsem a baloldaltól bi­zalmat várjon kormányelnöksége iránt a­k­­k­o­r, midőn tapasztalá, hogy mekkora bi­zalmatlanság van iránta saját pártjá­nak legjavában is. De ha bizalmat tőlünk nem várhat is, ítéletet sem mondunk a felett, a­mit még nem tett sem jól, sem roszul, és biztosítjuk, hogy épen oly készek leszünk elismerni minden jót a­mit tesz, mint kötelességünknek ismerendjük megróvni min­den roszát, a­mit elkövet. Bizalom nincs, de fair play a jelszavunk irányában is. S ennél többet nem is mondok jelenleg. Hiszen nem távozott, hanem visszatért és itt marad. Így tollam mentében találom minden nap. Végül azonban kérem valamire. Hallom, hogy „Lónyayban sok gonosz­ság lakozhatik, de egy jó tulajdona van: magyar ember, testestől lelkestől.“ Bi­zonyítsa ezt be, és isten minket úgy segéljen, megbocsátjuk neki sok bűnét. Mert a­kinél megvan az al­kalom és hatalom bebizonyítani, hogy jó magyar, attól nem elég az érzés és szó : tettek kellenek. Mutasson fel ilyene­ket s akkor aztán nem írja róla senki azon sorokat, melyekkel — egy barátom szíves­ségéből — e czikket zárom be. Művésznek — mondják — nincs nemzeti:ige, hazája — Pótol népet, ho­t, ki neki publicum». Kormányférfinak is, ki művészetet űz közös ügyben A haza nem szab irányt, csak fejedelmi parancs. Lónyayt a német Bécsben tartotta magyarnak ; Németnek hiszi őt itthon az árva magyar­­ Cser­náton­y. — A hivatalos lap mai száma hozza a legfelsőbb kéziratot, mely által Lónyay gr. a közös pénzügyminiszteri állástól felmentetik. ~ Kellersperg báró végkép fölhagy­ván az osztrák kabinet alakításával, ma már az hallatszik, hogy Auersperg Adolf meghivatott ugyan Bécsbe, de csak akkor, miután a miniszter­elnökséget, melylyel megkínáltatott, Holzgethan nem fogadta el. A lengyel képviselők holnap nagy értekezletet tartanak Bécsben, melynek tárgya az leend, hogy a cseh kiegyezkedés meghiúsulása után ők milyen állást foglaljanak el. Hírlik, hogy And­rásy a német alkotmányba párt jelentékenyebb tagjait a közelebbi napokra értekezletre hívta össze.­­ A prágai Politik­a Csehországban elrendelt direct választásokról értekezik. Andrásy — úgymond — e ténye által nem bizonyítana egyebet, minthogy a külügyek vezetésén kívül a belügyi h­aos organizálásához is pompásan ért. A gróf a teljes reichsrathot véli létrehozhatni, de terve nem egyéb, egy a magyar pusztákról hozott déli bábképnél. A lengyeleket megnyerheti ugyan, de a többi szláv népeken fölül nem fogja reichs­­rathjábat­ látni a morvákat és felsőausztriaikat, a krajnaiakat és tyroliakat. Reichsrathja csak egy a lengyelek és deczembi­­stákból alkotott töredék lesz. (A Politik talán korcsmáros nélkül számít.) Ha a vicecsászárnak egész programmja ily alakú, nem fog sok aggodalmat okozni. A mindenható magyar oly térre lépett, melyen nem fogja azon visszhangot találni, mint az egy szerencsés kü­l­­ügyérség inaugurálásához szükséges volna, úgy fogja magát érezhetni, mint Antaeus, midőn lábai már nem érintették az anyai földet. A tyroliak nem erdélyi németek, és a csehekkel nem lehet oly hamar végezni, mint a magyarországi tótokkal. Nyugodtan várjuk a bekövetkezőket és ellenünk felett azon előnynyel bírunk, hogy nálánál jobban ismerjük a csatatért. Csodálkozunk, hogy jobbat nem gondolt ki és önkénytelenül kerdjük: számítás, tudatlanság vagy képtelenség-e ez? Rajtunk nem fog múlni őt oly diák feltörésével foglalkoztatni, milyenekkel eddigi pályáján nem küzködött. Ar­­senálunk jól el van látva, és rendelkezünk labda­csok felett, melyek nem egy, hanem szükség ese­tén tíz Andrásyt is kihozhatnak sodrukból,­­ így végzi a Politik.­­ Az orosz védműveletekről írja a „Sz.­Peterb. Viedomosti“. Az orosz kormány elha­tároz­a, Kijev városának megerősítését kiegészíteni egy a Liszja Gora dombon építendő erőd által. Az erőd építése és felfegyverzése 2.540.000 rubelbe fog kerülni. Ezenkívül ugyanott a Zverinoky erőd­ben egy földalatti lőpor raktárt fognak építeni, melyre 220.000 rubel van utalványozva. A pétervári „Birzs. Viedomosti“ Andrásy gr. külügyérré lett kineveztetésének lehető következ­ményeiről egy vezérczikkben értekezik s nyíltan mondja, hogy Andrásy jövő külpolitikája iránt rendkívüli óvatossággal kell viseltetni, mert sze­mélyes nézetei, nemzetének iránytörekvései, vala­mint az osztrák politikai feladatok furcsa váratlan eseményeket idézhetnek elő. I kineveztetésének első benyomása az volt, hogy ő Oroszország iránt őszinte baráti érzelmeket nem táplálhat s nem kell feledni, hogy a magyar nemzetnek Andrásy meg­győződése szerint nagy jövője van. Várható, miu­tán a magyarok a lengyelekkel is fraternizálnak, hogy p­olitikája nem egyszer jön összeütközésbe az orosz politikával. Meglehet, hogy gr. Andrásy nem fog Oroszország iránt ellenséges politikát űzni, de e tárgyban­ biztosítékokat nem szavak, hanem a keleti kérdésre és a gácsországi lengye­lek ügyére vonatkozó tettei lesznek majd képesek szolgáltatni. Bécs, nov. 17. (Saját levelezőnktől.) Andrásy még mindig a nap hőse. Valameny­­nyi lap vezérczikkezik Andrásyról s annak politi­kájáról, czéljairól, terveiről stb. Jellemzi az itteni journalistikát, hogy midőn külügyminiszterré való kineveztetése bizonyos lett, minden lap bizonyít­gatta, hogy az ő pártja mily hatalmas támpontot nyer az új külügyminiszterben. A legdühösebb centralisták, autonomisták hosszú czikkekben vilá­gosan bebizonyították, hogy gróf Andrásy, a­ki Hohenwarfot megbuktatta, a csehek különválási törekvéseit meghiúsította, nem is lehet más, mint centralista, ki belátta a sok kiegyezkedési kísérlet haszontalanságát és okvetlenül visszatér a feltétlen alkotmányossághoz. A clerikálisok sz­intén világosan bebizonyítot­ták, hogy gróf Andrásy az ő barátjuk, hisz az, a­ki az egyház oly nagy ellenségét buktatta meg, mint a minő Baust volt, az, a­kiről köztudomású dolog, hogy Magyarországon a főurakkal és főpa­pokkal szerződése van, miszerint egymást kölcsö­nösen támogatni fogják, az okvetlenül a clerikáli­­sok barátja. A clerikálisok ezen nyilatkozatainak volt is olyan hatása, hogy római lapok már az időt is megjósolták, a midőn Andrásy 300.000 osztrák élén bevonul Rómába s visszaállítja a pápa világi hatalmát. A liberálisok örömmel fogadták, mert meg voltak győződve, hogy az,on férfiú, a­kit a szabadsá­gérti küzdelméért már fel is(jelképileg f. i.) akasz­tottak, a szabadságnak ellenzője nem lehet, hogy azon férfiú, ki a csal­hatatlanság kihirdetését meg­­tiltot­a, a clerikálisok barátja nem lehet. Andrásy fogadtatása tehát átalában kedvező­nek mondható. Alig múlik el azonban egy pár óra, és jön nagy zavar Izraelben. Kellersperg kénytelen volt lemondani, mert programmja nem egyezett meg Andrásyéval. A csehek számára egyenes választásokat ír­tak ki. A lengyelekkel megkezdettek az alkudo­zások, sőt némelyek már azt is akarják tudni, hogy az egyezség alapfeltételei létre is jöttek. Még eddig azonban senki sem tudja, hogy fog-e? és ha létrejö, minő feltételek mellett fog létrejönni a lengyel kiegyezés és ime a centralista s auto­­nomista lapok már­is kígyót békát kiáltanak And­rásy politikájára,mely azt mondják tisztán magyar szellemű. A börzén tegnap hirtelen határozatlan, sőt lehet mondani félénk irány állott be, a papí­rok estek, mint beszélik pusztán azon h­írre, hogy Kellersperg leköszönt, és hogy a lengyelekkel az egyezség valószínűleg létrejö. Ez mind csak azt látszik bizonyítani, hogy az úgynevezett alkotmá­nyos nemzeteknek nem volna ínyére, ha a belbé­­ke annyi sok vajúdás után végre sikerülne, és hogy a tiszta alkotmányosság alatt ők feltétlen kódolást értenek. A világkiállításra minden tekintetben nagy előkészületek folynak. A dunai csatornát is, (mely mellesleg mond­va Bécsnek nem nagy díszére válik) e czélból meg akarják nagyobbítani, azaz kiásatni, és ki akar­ják kissé szépíteni. A tramwayra vonatkozólag az alku, miként azt egyik utóbbi levelü­nkben előre jeleztük, a vá­ros és a társaság között már csak nem megkötött­nek mondható , ugyanis a város által kiküldött bi­zottmány a társaság ajánlatait némi módosítással elfogadta (9 szavazattal 3 ellenében) s azt a köz­gyűlésnek pártolólag fogja előterjeszteni, így te­hát remélhetőleg nemsokára a vitelbér 12 krra lesz felemelve s a társulat hozzá fog kezdeni az uj vonalak építéséhez. Ezen jobb hirek következ­tében a részvények 215-ről csaknem egész 230 ig emelkedtek. A lakáshiánynak különösen a világkiállítás alkalmával való megszüntetésére többféle bizottmá­nyok alakultak; a város egy bizottmányt kül­dött ki, melynek c célja megállapítani a körülmé­nyek tekintetbe vételével, hogy minő módon lehet­ne a bajon segíteni. A „Wiener Wohnungs Reformverein“ bizott­mánya pedig elhatározta, hogy Bécs közelében tel­keket vesznek, melyekre 2—300 családházat épít­hetnek. Mások ismét amerikai divatú szállodákat akarnak felépíteni pusztán a világkiállítás tar­tamára. A hangverseny idény már elkezdődött; leg­több érvet ígérnek a Helmesbergerék négyes esté­lyei, Ullmann művészi és a philharmonicus hang­versenyek. Az opera színházban reményünk van nemso­kára több darabban Murszka k. a.-t hallhatni. — A bécsi közönség dicséretére mondhatjuk, hogy Wag­ner operái még mindig a legnagyobb vonzerőt gya­korolják úgy, hogy Lohengrin, Tannhäuser elő­adásai rendesen tömöttebbek, mint a szemkápráz­tató s mint mondják 100,000 írtba kerülő „Fan­­tasca“ látványosságai. A „Károly“ színház újdonságát képezi most Flotow „der Schatten“ czimű operettje, egy össze­­férczelt mű, melyben több az idegen, mint az ere­deti rész. Ugyanott adták e napokban „Flamm“­­nak „Eine schöne Wirtschaft“ czimü vígjátékát, az előadás előtt a lapok nem győzték eléggé dicsér­ni, s vállig ajánlották a közönségnek,hogy el ne mu­lasszák ezen kitűnő vígjátékot megnézni. Az elő­adáson pedig oly csúful megbukott, hogy csaknem minden jelenetét kipiszegték. g. r. Páris, nov. 14. (Saját levelezőnktől.) Az itteni republ. lapirodalom kivétel nélkül foglalkozik ama Versaillesból ugratott hírekkel, melyek szerint az ott székelő parlament körüi a kép­viselő választási törvény reformját készítenék elő oly módon, 1-er hogy a választók év­számát húsz­ról huszonötre emelnék; 2-er a választóktól három évi állandó lakhely kimutatás követeltetnék ; 3-szor a képviselőház negyedekként nyittatnék meg; 4-szer egy második ház alakíttatnék. A­ki tudja, hogy az általános szavazási jog magát a köztársaságot jelenti, meg fogja érteni amaz inger­ültséget, melyet e hírek az itteni köz­társasági körökben előidéztek ; megérti, hogy az ily­nemű törekvések nem a köztársaságiak, hanem a mo­­narchisták táborából; legyenek bár ezek a katonai császárság, alkotmányos királyság, vagy az isteni jog­ra hivatkozó királyság hívei,­ veszik eredetüket. A királypártiak nem is csinálnak titkot e szándékukból, megmondják őszintén. Másként áll a császárság embereivel, kik, mint rövid idő előtt olvasók a Korsikából kereket oldó Napóleon herczeg levelé­­ből, legfőbb elvüknek vallják az általános szava­zási jogot, hanem hogy aztán az alkalmazásnál a­nként járnak el, a vezetés czíme alatt mint nyom­ják el, mint rontják meg, — elég alkalma volt a világnak látni. Ezért nem is mulasztják el a köztársasági lapok kemény bírálat alá venni a három monar­­chistikus párt hiveit, fejeit, hogy e közben mindig az ex-empereur az, kinek fejét legjobban mossák, — mondanom sem kell. Nemcsak a köztársaságiak közlönyeit, de az összes franczia lapirodalmat kiválólag foglalkoz­tatja az osztrák miniszteri válság, kivált Brustnak váratlan visszalépte. Ki az itteni lapok bécsi leve­lezőinek czikkeit olvassa, azt kell hinnie, hogy legalább Csehországban a forradalom már is kiütött. A „Siecle" megragadja a pillanatot s midőn az osztrák-magyar monarchia népességének nem­zetiségek szerinti kimutatását, a birodalom két fe­lére tekintet nélkül, együttesen(!) hozza, s kisüti, hogy magyar tulajdonkép csak 5.413.000 van, s a szláv ajkúak 1.748.000-rel fölülmúlják a német s magyar elemeket együtt véve, — mérlegeli egy Csehországban kiütendő nemzetiségi harcz esélyeit, a­mi szerinte igen természetesen „Finis Austro-Hun­­gariae“ volna. Egy másik bécsi levelező, ki levelét így kezdi: „Sohasem volt a tarpéi szikla közelebb a capitoliumhoz“ így folytatja: „Francziaország­­nak nincs oka Beust bukását bánni, s a franczia diplomatiának legszebb alkalom nyílik megmu­tatni, vájjon tud e a helyzet magaslatán állani, vagy vájjon újólag is meg fogja engedni Bismark­­nak, hogy egyedül húzza hasznát ?“ Hogy miben állna e haszon, azt bölcsen elhallgatja, de egy másik levelező talán megmondja : „Nem veszi ön észre“ — szól — „hogy épen a gasteini összejö­vetel után hangoztatták leginkább a csehekkel való kiegyezést, míg titokban egy Oroszország ellen intézendő háborúról értekeztek ? Komolyan megadni az engedményeket annyi, mint elejét venni a háborúnak, míg ellenben az engedmények megadását színlelni, aztán rögtön visszavonni, nem egyéb, mint a cseh nemzetet felingerelni, rákény­szeríteni Oroszország kezét, hogy lázadás esetén a csehek pártját fogja, így Ausztria és Poroszországnak könnyű vol­na a még készületlen Oroszországgal elbánni. Ne kételkedjék, ez tiszta Bismarck............. Azonban a porosz szövetség őszinte nem lehet és biztosan nem felel meg amaz előnyöknek, mi! Oroszország nyújtana a zsákmány megosztásában.“ Előbb idé­zett levelező talán e zsákmányra akarta felhívni a franczia diplomatia figyelmét ? „Le Gaulois“ nyílt Napóleon-párti, Beust bu­kását annak tulajdonáé, ieert politikáját nem fran­czia irányban vezette. Talán Napóleont kellett vol­na visszahoznia, nemde ? Egyébként megemlíthetem, hogy az itteni lap­­irodalom bizonyos kárörömmel nézi Ausztria jel­­zavarait, s abban, hogy Andrásy követné Beustot, a magyar elem felülkereskedését látja. A napi események közül az érdekesebbeket akarom még kiemelni. A .Gaulois“ örömtől ragyogó arc­czal közli olvasóival, hogy „Napoleon császár“ — tehát nem excsászár, — Chislehurstban szemlét tartott az ottani katonai akadémia kadetjei felett, s ezek az exempereurt éljennel üdvözölték. Olvastuk, hogy Bebel a berlini reiehstagban hevesen kikelt a német császárság alkotmánya el­len, s a bg. kanczellárt egyszerűen Bismarknak nevezé. „Hé ! hé ! — mond a Gaulois.“— ravasz örömmel, „ez csak kezdet, most csak egy Bébel van a német parlamentben ; nem sokára lesz öt, mint volt Olivier, Favre, Picard, Hénon és Dam­­­mon az egykori corps legislatifben, míg később lesz 20, 30 és aztán. . . ! ?“ Érdekes történetke, megérdemli az elbe­szélést . A múlt héten X. . . . báró Lipcsében lévén, Mayer M. által estélyre hivatott megi X. . . báró belga. Mayer tudván, hogy nem francziával áll szemben, elbeszéli fiai hős tetteit, kik résztvettek a franczia-porosz háborúban, s két termet nyitott fel, melyek telve valának franczia tárgyakkal : óra, asztal, kép és bútorokkal. De most jön a dolog java: X. . . báró St. Germain mellett egy kéjlak­kal bir, melyet fölszerelt sok drága tárgygyal, többek között képekkel, s mertekéjlak az ostrom alatt elhagyatott, a pusztulás áldozatává lön. Íme a báró által csodált tárgyak között két gyönyörű kép, egy márvány mellszobor s egy nevezetes XV. Laj­os korbeli bútor találtatott, melyek X. . . báró termeiből vándoroltak a Mayer M. termeibe. Leir­­­atlan a báró meglepetése, midőn felismerő mfíre­­mekjeit. Öröm, siránkozás, követelés mit nem hasz­náltak. X. . . báró e közben consulátusához folya­modott, s a per folyamatban van. A köztársasági lapok említést tevén a hel­­vétszövetség képviseletének brod határozatáról, mely szerint nemesi czímek és rangfokok a hivatalos okmányokon ezentúl nem szerepelhetnek, továbbá a szövetség egy polgára nem fogadhat külföldi fe­jedelmektől nyugdíjat, ajándékot vagy érdemjelt, d­e rendszabályt igen melegen ajánlják minden ország szabad férfiéinak. Thiers megbízást adott a tuileriák építésére Lefuelnek, e monumentális épület újjáépítésére ter­vet készíteni. Az újjáépített tuileriák más rendel­tetést kapnának, mint a minővel eddig bt­tak s va­lószinüleg a muzeum­ egyik legpompásabb szárnyá­vá fognának válni. Érdekes statistika: Páris város 7.000.000 hec­tare területen fekszik, van 2000000 lakosa 50.000 házzal. London 31.000.000 hectare­ foglal el, te­hát négyszer nagyobb területtel mint Páris, 3000000 lakossal, 360.000 házzal. Tehát míg egy párisi házra 40 lakó esik, addig egy londoni csupán 8-at számit. A franczia vasúti társaságok kísérletet tesz­nek a vagyonok gázzal való vi­ágítására. Legelőbb a paris-orleansi vaspályánál jön alkalmazásba e hét folytán. Több szerkesztőség felhagy amaz indokolat­lan eljárással, mely itt eddig átalános volt, ho­gy lapjaik nyomatásukat követő keltét viseljék, mely eljárás oly sok félreértésre szolgáltatott alkalmat. K. M. London, nov. 13. (Saját levelezőnktől.) Nem csekély dolgot ad a sajtónak az izlandi Kelly eset és Dilke beszéde New Castelben. Mind­kettőt megemlítettem röviden. Kelly fölmentését megbotránkozással fogadta az egész sajtó­s közvélemény. A Daily News a Talbot rendőr meggyilkolásával vádolt felmentésé­ben oly eseményt lát, melynek meg kell döbben­teni a közönséget. Legszomorítóbbak azon tények, melyek megelőzték s követték az esküdtszék ha­tározó szavát. Az esküdtek meg lehettek győződ­ve, hogy nem a golyó, hanem az orvos kutasza ölte meg a sebesültet, legalább Batt védő ügyvéd hatalmas érvelése után feltehetjük ezt. De gyalá­zatos a nép magatartása, mely nem pirult rajon­gó lelkesedéssel fogadni egy embert, ki fut gyil­kossággal volt vádolva. A Times sem nyilatkozik kevesebb keserűséggel. A Standard elégedetlenségét és mérgét nem róhatja ki Izlandra kedve szerint, ha Gladstonet nem tehetné mindazért felelőssé. „Izland jövője nem oly biztató, mint azt nem­rég egy tisztelt „gentleman“ Blackheath csődülete előtt feltüntette megjegyezvén, hogy Izlanddal szemben elfoglalt állása nevében a nemzet háláját s bizalmát érde­melte ki.“ A Pall Mall G. végül az esküdtszék ellen tör ki, hogy ha ezután is gazbünökre bátorítólag viseli magát,eljött az idő vagy eltörölni, vagy fel­függeszteni. Annyi kétségtelen, hogy az egész ügy nem oly fekete, mint az angol lapok festik, sem oly fehér, mint az izlandiak állítják. Tény, hogy a rendőrség minden ok nélkül igen durván, brutá­lisan lépett fel; tény, hogy a Kelly által ejtett sebben elhalt Talbot rendőr, tehát, rendes bíróság által legalább is emberölés bűnében, ha nem gyil­kosságban marasztalott­ volna el, mivel vétlen ön­védelemről szó sem lehet. Nem eddig van a dolog. A keserűn mulatsá­gosabb fele csak ezután következik. Ma délutáni távirat szerint Pigott úr az „Irishman“ lap szer­kesztője Kelly védelmére írván tisztelet nélül em­lékezett meg az esküdtszékről, bíróságról és Tál­­bot rendőrt haszontalan kötekedőnek, semmire­kellőnek nevezte, miért bűnösnek találtatván, négy havi fogságra ítéltetett, vagyis ki becsmérelte, rágalmazta, elítéltetett, ki megölte felmentetett. A Tichborne piriben holnap és aztán lesz csak tárgyalás, és fel fog függesztetni, mert a tanuk Ausz­tráliából Vikt­óriábó­­l, hó 25 ike előtt nem érkezhet­nek meg­. Az Observer következőleg rajzolja a fel­peres Tichborne Rogert­: „Úgy látszik nem áll a nők kegyében, az igaz, hogy nincs is épen ezek ízlésére teremtve. Roppant nagy ember, azonban vonásai elég szabályosak. Szemei kékek, és nem rosz kifejezésűek, hajzata tömött, kezei s lábai aristokratikusok, ami azt akarja mondani, hogy ki­csinyek, mivel az angolok átalában ezekből jóko­rákkal vannak megáldva,­ és s­okat nevet a két jelen lévő ügyvédek darázsharczán. A tárgyalás után szellemi tehetségéről nagyon ellentétes fogalma lehet a közönségnek, mivel még a káplárok és őrmesterek is jóakarat­ai mondogat­ják : Igen, emlékszem, ez az úr Ticbborne Roger, ki olyan ostoba volt, mikor exercitozui tanítottam. Másfelől 41 napig folyó tárgyaláson volt képes a közügyész fogós kérdéseire habozás nélkül vála­szolni, s ez nem csekély lélekerő jele. Ha meg­nyeri a roppant vagyont, majd okos lesz. Egy Justice czímű időhöz nem kötött röpir jelent meg, melyben undorító részletek van­nak előadva a versaillesi sereg által elkövetett barbár mészárlásokról. Állítólag adatokon alapulnak egyes czikkei, én úgy találom, hogy túlzás van benne elég, de igen sok igazság is, melyekhez hasonlót én vagy más hitelt érdemlő személy, saját szemeivel látott. Az edinburgi egyetem senatusa 14 szavazat­tal 13 ellen visszavonta a nőtanulók egyenjogúsá­gát életbeléptető igazgatói rendeletet s nyílt kér­désnek jelentette ki. A hadmérnöki kar tisztjei aláírást nyitottak, hogy John Burgoine tábornagynak szobrot emelje­nek a chathami hadmérnöki akadémia előtt fekvő téren. A roppant vaskereskedés érdekeinek védel­mére egy lapot alapítottak az érdekelt kereskedő világban s pályáját megkezdte „Iron Times“ néven. A „Daily News“ aggodalmát fejezi ki, hogy a franczia kormány sértve fogja magát érezni a szemléért, melyet III. Napoleon a woolwichi kato­nai növendékek fölött tartott Chislehurstban. A nö­vendékek száma 6000 körül járt, és az ex ő fel­sége egy pár megjegyzést tett mint egy osztrák tábornok a ruházat hiányairól. U. G. la­­punk mai számához fél ív melléklet van csatolva

Next