Ellenőr, 1871. november (3. évfolyam, 390-414. szám)
1871-11-19 / 405. szám
Előfizetési árak Egész évre . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre 15 frt. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „80 . Egyes számra 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor Antcza 0. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés ■ szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn ■ ünnepre következő napon. A lapot illető reklamátiók Légrády testvérek Irodájába (nádor-ütem 0. ea.) intézendők. Hirdetési díjak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyilt tér egy petit sora 30 kr. beigtatásáért . . . . 10 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utcza 0. szám. (Légrády testvérek Irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Part, két sas utca 14. sz. Ma intésen dek. 405. szám. Vasárnap, november 19. 1871. III. évfolyam. Andrássy és Lónyay. ív. Venioriucad fortissimum virum. Mert tudni kell, hogy Lónyay Menyhért urat vagy grófot nagyon erős embernek tartják a gyengék s valószínű, hogy nem is bánja, ha ilyen hírbe jön az ország előtt. Lehet, hogy mi sem bánjuk, ha tudva lesz, miben áll ereje. Mert force a milyenségétől függ, hogy miként ítélünk felőle. Wellington sok kitüntetést, keresztet, jutalmat, ajándékot nyert mind saját fejedelmétől és hazájától, mind a külföldi uralkodóktól, de legbüszkébb volt azon „vassierczeg“ (iron duke) czímre, melyen a jellemtisztaság szilárdságát megbecsülő angol nép hódolata említé őt.Itáliában napirenden voltak a vasútépítési zsebvágások, Bastoggi pénzügyért kiűző testületéből a képviselőház ítélete, Peruzzinak belügyéri vesztegető rendszere a turini vérontásban bukott meg, midőn Rica soit, mert ismeretes volt tántoríthatatlan becsületességéről és férfias hazaszeretetéről — uomo forte (erős ember) melléknévvel tisztelte meg az olasz közvélemény. Párisban a gabona és liszt-piacz azon tenyeres talpas hordárait, kik az óriási zsákok emelgetése által keresik nehéz s verejtékes, de tisztességes kenyerüket, a csarnok erősei (les forts de la Halle) gyanánt respektálja mindenki. Abban tehát, hogy az illető világ vagy környezet úgy beszél valakiről, mint erős emberről, semmi rész sincs magában véve, sőt egyenesen csak jót gondolhatunk egyelőre. Hogy azonban határozott véleményünk lehessen kitűnő sajátságának természete és képessége felől, tudnunk kell, hogy miben fekszik ereje s mire fordítja azt, így ha gróf Lónyay Menyhért nem szenvedheti az államkárosító nyerészkedést, nem tűrheti a nemzetsorvasztó vesztegetést, nem kíméli a hazaárulókat, egyszóval ha Magyarország anyagi, szellemi és erkölcsi épségének, érdekeinek és jogainak féltékeny őre, rettenthetlen harcosa és hatalmas bajnoka gyanánt képes magát megismertetni, akkor tudni fogjuk, hogy erejét az önzéstelen hazaszeretetben találja. De ha gróf Lónyay Menyhért erejének kormányelnöki érvényesítése alatt azt látnók, hogy az ország vagyonát hűtlen sáfátság kezeli, népünk erkölcseinek megrontása rendszeresen űzetik, s a hazaárulók gazdagodnak, egy szóval, hogy Magyarországon nem a becsületesség, hanem a gonoszság, nem az igazság, hanem a hazugság, s nem a fajnemesítés, hanem a fajpusztítás számíthat elismerésre és pártfogásra, akkor bizony kénytelenek volnánk kijelenteni, hogy a gróf Lónyay Menyhért ar erős embersége felőli beköszöntő hithordás csak ámítás volt az erőtlenség és gyengeség leplezésére, vagy pedig a hazaszeretet teljes kivesztében állott. Feltesszük azonban, hogy a hit nem hazudik, s gróf Lónyay Menyhért uz erős embernek fogja megismertetni kormányelnökségét Magyarország anyagi szellemi és erkölcsi javának emelésére, ügy legyen, és ő végre nem fejthet ki annyi erőt, hogy egész lelkünkből ne üdvözölnénk tőle is minden üdvös hatást. S én részemről nem vagyok gróf Lónyay Menyhért úr erejének természetéről olyan rosz elővéleménynyel, mint azon jobboldali urak, kik szörnyen fenyegetik vele az ellenzéket s szörnyen jósolgatják a lélekvásárlás minden nemének megindulását úgy a nyerészkedés terén mint a jövő választásokra. Én azt hiszem, hogy új kormányelnökünk nem fog megvenni mindenkit a ki eladó, s gyanakszom, hogy még a többség érdekében sem utalványoz anynyi pénzt és erőszakoskodást, amennyit bizonyos képviselők újbóli megválasztatása igényelne. A jövő nyár még messze van s addig olyan esemény is fordulhat elő,például csak az Andrásy haza bukása is) melynek meggondolására — eltekintve a dolog erkölcsi oldalától — gróf Lónyayban — ki ravasz ember s jól tudja mennyire szereti őt az Andrásy deákpártja — felébredhet a meggyőződés, hogy némely embereket megvenni valóságos vesztegetés lenne, mert zahlt sich nicht aus. Van egy adoma bizonyos nőkolostorról, mely — háborús vidéken állván — szörnyű rettegésben volt a hírre, hogy az ellenség nem borzad betörni a szent kapukat is s aztán elkövet mindenféle erőszakot. Az ellenség nem is volt jobb hiténél, s a szent kapukat betörő istentelenül. Mit ten sokfelé, arról hallgat a krónika, mely csak azt jegyzi fel, hogy egy vén apácza magánkívül kiáltozott: Jézus Mária, mikor jönnek már azok a szörnyetegek engem bántani! Quand viendrat’on me violerIS nem bántotta senki. Sejtem, hogy lesz ilyen vén apácza a politikai zárdában is . Lónyay nem fogja bántani. Az igazat megvallva, én az új kormányerők pályafutásának természetére vonatkozólag nem állítottam volna elő — al terna tiva szempontjából sem — a fennebbi kép sötét felét, ha nem lett volna annyi beszéd, ijesztgetés és fenyegetés, hogy: Lónyay ilyen erős, Lónyay olyan erős, majd megtanítja ő az ellenzéket kesztyűbe fütyörészni; majd megmutatja ő, hogy lehet többséget csinálni ; stb. Ezen hetvenkedések s a kormánypárti sajtó hasonló irányú harsogásai nélkül, egyszerűleg csak annyit mondtam volna el, hogy gróf Lónyay Menyhért sokkal okosabb ember, mintsem a baloldaltól bizalmat várjon kormányelnöksége iránt akkor, midőn tapasztalá, hogy mekkora bizalmatlanság van iránta saját pártjának legjavában is. De ha bizalmat tőlünk nem várhat is, ítéletet sem mondunk a felett, amit még nem tett sem jól, sem roszul, és biztosítjuk, hogy épen oly készek leszünk elismerni minden jót amit tesz, mint kötelességünknek ismerendjük megróvni minden roszát, amit elkövet. Bizalom nincs, de fair play a jelszavunk irányában is. S ennél többet nem is mondok jelenleg. Hiszen nem távozott, hanem visszatért és itt marad. Így tollam mentében találom minden nap. Végül azonban kérem valamire. Hallom, hogy „Lónyayban sok gonoszság lakozhatik, de egy jó tulajdona van: magyar ember, testestől lelkestől.“ Bizonyítsa ezt be, és isten minket úgy segéljen, megbocsátjuk neki sok bűnét. Mert akinél megvan az alkalom és hatalom bebizonyítani, hogy jó magyar, attól nem elég az érzés és szó : tettek kellenek. Mutasson fel ilyeneket s akkor aztán nem írja róla senki azon sorokat, melyekkel — egy barátom szívességéből — e czikket zárom be. Művésznek — mondják — nincs nemzeti:ige, hazája — Pótol népet, hot, ki neki publicum». Kormányférfinak is, ki művészetet űz közös ügyben A haza nem szab irányt, csak fejedelmi parancs. Lónyayt a német Bécsben tartotta magyarnak ; Németnek hiszi őt itthon az árva magyar Csernátony. — A hivatalos lap mai száma hozza a legfelsőbb kéziratot, mely által Lónyay gr. a közös pénzügyminiszteri állástól felmentetik. ~ Kellersperg báró végkép fölhagyván az osztrák kabinet alakításával, ma már az hallatszik, hogy Auersperg Adolf meghivatott ugyan Bécsbe, de csak akkor, miután a miniszterelnökséget, melylyel megkínáltatott, Holzgethan nem fogadta el. A lengyel képviselők holnap nagy értekezletet tartanak Bécsben, melynek tárgya az leend, hogy a cseh kiegyezkedés meghiúsulása után ők milyen állást foglaljanak el. Hírlik, hogy Andrásy a német alkotmányba párt jelentékenyebb tagjait a közelebbi napokra értekezletre hívta össze. A prágai Politika Csehországban elrendelt direct választásokról értekezik. Andrásy — úgymond — e ténye által nem bizonyítana egyebet, minthogy a külügyek vezetésén kívül a belügyi haos organizálásához is pompásan ért. A gróf a teljes reichsrathot véli létrehozhatni, de terve nem egyéb, egy a magyar pusztákról hozott déli bábképnél. A lengyeleket megnyerheti ugyan, de a többi szláv népeken fölül nem fogja reichsrathjábat látni a morvákat és felsőausztriaikat, a krajnaiakat és tyroliakat. Reichsrathja csak egy a lengyelek és deczembistákból alkotott töredék lesz. (A Politik talán korcsmáros nélkül számít.) Ha a vicecsászárnak egész programmja ily alakú, nem fog sok aggodalmat okozni. A mindenható magyar oly térre lépett, melyen nem fogja azon visszhangot találni, mint az egy szerencsés külügyérség inaugurálásához szükséges volna, úgy fogja magát érezhetni, mint Antaeus, midőn lábai már nem érintették az anyai földet. A tyroliak nem erdélyi németek, és a csehekkel nem lehet oly hamar végezni, mint a magyarországi tótokkal. Nyugodtan várjuk a bekövetkezőket és ellenünk felett azon előnynyel bírunk, hogy nálánál jobban ismerjük a csatatért. Csodálkozunk, hogy jobbat nem gondolt ki és önkénytelenül kerdjük: számítás, tudatlanság vagy képtelenség-e ez? Rajtunk nem fog múlni őt oly diák feltörésével foglalkoztatni, milyenekkel eddigi pályáján nem küzködött. Arsenálunk jól el van látva, és rendelkezünk labdacsok felett, melyek nem egy, hanem szükség esetén tíz Andrásyt is kihozhatnak sodrukból, így végzi a Politik. Az orosz védműveletekről írja a „Sz.Peterb. Viedomosti“. Az orosz kormány elhatároza, Kijev városának megerősítését kiegészíteni egy a Liszja Gora dombon építendő erőd által. Az erőd építése és felfegyverzése 2.540.000 rubelbe fog kerülni. Ezenkívül ugyanott a Zverinoky erődben egy földalatti lőpor raktárt fognak építeni, melyre 220.000 rubel van utalványozva. A pétervári „Birzs. Viedomosti“ Andrásy gr. külügyérré lett kineveztetésének lehető következményeiről egy vezérczikkben értekezik s nyíltan mondja, hogy Andrásy jövő külpolitikája iránt rendkívüli óvatossággal kell viseltetni, mert személyes nézetei, nemzetének iránytörekvései, valamint az osztrák politikai feladatok furcsa váratlan eseményeket idézhetnek elő. I kineveztetésének első benyomása az volt, hogy ő Oroszország iránt őszinte baráti érzelmeket nem táplálhat s nem kell feledni, hogy a magyar nemzetnek Andrásy meggyőződése szerint nagy jövője van. Várható, miután a magyarok a lengyelekkel is fraternizálnak, hogy politikája nem egyszer jön összeütközésbe az orosz politikával. Meglehet, hogy gr. Andrásy nem fog Oroszország iránt ellenséges politikát űzni, de e tárgyban biztosítékokat nem szavak, hanem a keleti kérdésre és a gácsországi lengyelek ügyére vonatkozó tettei lesznek majd képesek szolgáltatni. Bécs, nov. 17. (Saját levelezőnktől.) Andrásy még mindig a nap hőse. Valamenynyi lap vezérczikkezik Andrásyról s annak politikájáról, czéljairól, terveiről stb. Jellemzi az itteni journalistikát, hogy midőn külügyminiszterré való kineveztetése bizonyos lett, minden lap bizonyítgatta, hogy az ő pártja mily hatalmas támpontot nyer az új külügyminiszterben. A legdühösebb centralisták, autonomisták hosszú czikkekben világosan bebizonyították, hogy gróf Andrásy, aki Hohenwarfot megbuktatta, a csehek különválási törekvéseit meghiúsította, nem is lehet más, mint centralista, ki belátta a sok kiegyezkedési kísérlet haszontalanságát és okvetlenül visszatér a feltétlen alkotmányossághoz. A clerikálisok szintén világosan bebizonyították, hogy gróf Andrásy az ő barátjuk, hisz az, aki az egyház oly nagy ellenségét buktatta meg, mint a minő Baust volt, az, akiről köztudomású dolog, hogy Magyarországon a főurakkal és főpapokkal szerződése van, miszerint egymást kölcsönösen támogatni fogják, az okvetlenül a clerikálisok barátja. A clerikálisok ezen nyilatkozatainak volt is olyan hatása, hogy római lapok már az időt is megjósolták, a midőn Andrásy 300.000 osztrák élén bevonul Rómába s visszaállítja a pápa világi hatalmát. A liberálisok örömmel fogadták, mert meg voltak győződve, hogy az,on férfiú, akit a szabadságérti küzdelméért már fel is(jelképileg f. i.) akasztottak, a szabadságnak ellenzője nem lehet, hogy azon férfiú, ki a csalhatatlanság kihirdetését megtiltota, a clerikálisok barátja nem lehet. Andrásy fogadtatása tehát átalában kedvezőnek mondható. Alig múlik el azonban egy pár óra, és jön nagy zavar Izraelben. Kellersperg kénytelen volt lemondani, mert programmja nem egyezett meg Andrásyéval. A csehek számára egyenes választásokat írtak ki. A lengyelekkel megkezdettek az alkudozások, sőt némelyek már azt is akarják tudni, hogy az egyezség alapfeltételei létre is jöttek. Még eddig azonban senki sem tudja, hogy fog-e? és ha létrejö, minő feltételek mellett fog létrejönni a lengyel kiegyezés és ime a centralista s autonomista lapok máris kígyót békát kiáltanak Andrásy politikájára,mely azt mondják tisztán magyar szellemű. A börzén tegnap hirtelen határozatlan, sőt lehet mondani félénk irány állott be, a papírok estek, mint beszélik pusztán azon hírre, hogy Kellersperg leköszönt, és hogy a lengyelekkel az egyezség valószínűleg létrejö. Ez mind csak azt látszik bizonyítani, hogy az úgynevezett alkotmányos nemzeteknek nem volna ínyére, ha a belbéke annyi sok vajúdás után végre sikerülne, és hogy a tiszta alkotmányosság alatt ők feltétlen kódolást értenek. A világkiállításra minden tekintetben nagy előkészületek folynak. A dunai csatornát is, (mely mellesleg mondva Bécsnek nem nagy díszére válik) e czélból meg akarják nagyobbítani, azaz kiásatni, és ki akarják kissé szépíteni. A tramwayra vonatkozólag az alku, miként azt egyik utóbbi levelünkben előre jeleztük, a város és a társaság között már csak nem megkötöttnek mondható , ugyanis a város által kiküldött bizottmány a társaság ajánlatait némi módosítással elfogadta (9 szavazattal 3 ellenében) s azt a közgyűlésnek pártolólag fogja előterjeszteni, így tehát remélhetőleg nemsokára a vitelbér 12 krra lesz felemelve s a társulat hozzá fog kezdeni az uj vonalak építéséhez. Ezen jobb hirek következtében a részvények 215-ről csaknem egész 230 ig emelkedtek. A lakáshiánynak különösen a világkiállítás alkalmával való megszüntetésére többféle bizottmányok alakultak; a város egy bizottmányt küldött ki, melynek c célja megállapítani a körülmények tekintetbe vételével, hogy minő módon lehetne a bajon segíteni. A „Wiener Wohnungs Reformverein“ bizottmánya pedig elhatározta, hogy Bécs közelében telkeket vesznek, melyekre 2—300 családházat építhetnek. Mások ismét amerikai divatú szállodákat akarnak felépíteni pusztán a világkiállítás tartamára. A hangverseny idény már elkezdődött; legtöbb érvet ígérnek a Helmesbergerék négyes estélyei, Ullmann művészi és a philharmonicus hangversenyek. Az opera színházban reményünk van nemsokára több darabban Murszka k. a.-t hallhatni. — A bécsi közönség dicséretére mondhatjuk, hogy Wagner operái még mindig a legnagyobb vonzerőt gyakorolják úgy, hogy Lohengrin, Tannhäuser előadásai rendesen tömöttebbek, mint a szemkápráztató s mint mondják 100,000 írtba kerülő „Fantasca“ látványosságai. A „Károly“ színház újdonságát képezi most Flotow „der Schatten“ czimű operettje, egy összeférczelt mű, melyben több az idegen, mint az eredeti rész. Ugyanott adták e napokban „Flamm“nak „Eine schöne Wirtschaft“ czimü vígjátékát, az előadás előtt a lapok nem győzték eléggé dicsérni, s vállig ajánlották a közönségnek,hogy el ne mulasszák ezen kitűnő vígjátékot megnézni. Az előadáson pedig oly csúful megbukott, hogy csaknem minden jelenetét kipiszegték. g. r. Páris, nov. 14. (Saját levelezőnktől.) Az itteni republ. lapirodalom kivétel nélkül foglalkozik ama Versaillesból ugratott hírekkel, melyek szerint az ott székelő parlament körüi a képviselő választási törvény reformját készítenék elő oly módon, 1-er hogy a választók évszámát húszról huszonötre emelnék; 2-er a választóktól három évi állandó lakhely kimutatás követeltetnék ; 3-szor a képviselőház negyedekként nyittatnék meg; 4-szer egy második ház alakíttatnék. Aki tudja, hogy az általános szavazási jog magát a köztársaságot jelenti, meg fogja érteni amaz ingerültséget, melyet e hírek az itteni köztársasági körökben előidéztek ; megérti, hogy az ilynemű törekvések nem a köztársaságiak, hanem a monarchisták táborából; legyenek bár ezek a katonai császárság, alkotmányos királyság, vagy az isteni jogra hivatkozó királyság hívei, veszik eredetüket. A királypártiak nem is csinálnak titkot e szándékukból, megmondják őszintén. Másként áll a császárság embereivel, kik, mint rövid idő előtt olvasók a Korsikából kereket oldó Napóleon herczeg leveléből, legfőbb elvüknek vallják az általános szavazási jogot, hanem hogy aztán az alkalmazásnál anként járnak el, a vezetés czíme alatt mint nyomják el, mint rontják meg, — elég alkalma volt a világnak látni. Ezért nem is mulasztják el a köztársasági lapok kemény bírálat alá venni a három monarchistikus párt hiveit, fejeit, hogy e közben mindig az ex-empereur az, kinek fejét legjobban mossák, — mondanom sem kell. Nemcsak a köztársaságiak közlönyeit, de az összes franczia lapirodalmat kiválólag foglalkoztatja az osztrák miniszteri válság, kivált Brustnak váratlan visszalépte. Ki az itteni lapok bécsi levelezőinek czikkeit olvassa, azt kell hinnie, hogy legalább Csehországban a forradalom már is kiütött. A „Siecle" megragadja a pillanatot s midőn az osztrák-magyar monarchia népességének nemzetiségek szerinti kimutatását, a birodalom két felére tekintet nélkül, együttesen(!) hozza, s kisüti, hogy magyar tulajdonkép csak 5.413.000 van, s a szláv ajkúak 1.748.000-rel fölülmúlják a német s magyar elemeket együtt véve, — mérlegeli egy Csehországban kiütendő nemzetiségi harcz esélyeit, ami szerinte igen természetesen „Finis Austro-Hungariae“ volna. Egy másik bécsi levelező, ki levelét így kezdi: „Sohasem volt a tarpéi szikla közelebb a capitoliumhoz“ így folytatja: „Francziaországnak nincs oka Beust bukását bánni, s a franczia diplomatiának legszebb alkalom nyílik megmutatni, vájjon tud e a helyzet magaslatán állani, vagy vájjon újólag is meg fogja engedni Bismarknak, hogy egyedül húzza hasznát ?“ Hogy miben állna e haszon, azt bölcsen elhallgatja, de egy másik levelező talán megmondja : „Nem veszi ön észre“ — szól — „hogy épen a gasteini összejövetel után hangoztatták leginkább a csehekkel való kiegyezést, míg titokban egy Oroszország ellen intézendő háborúról értekeztek ? Komolyan megadni az engedményeket annyi, mint elejét venni a háborúnak, míg ellenben az engedmények megadását színlelni, aztán rögtön visszavonni, nem egyéb, mint a cseh nemzetet felingerelni, rákényszeríteni Oroszország kezét, hogy lázadás esetén a csehek pártját fogja, így Ausztria és Poroszországnak könnyű volna a még készületlen Oroszországgal elbánni. Ne kételkedjék, ez tiszta Bismarck............. Azonban a porosz szövetség őszinte nem lehet és biztosan nem felel meg amaz előnyöknek, mi! Oroszország nyújtana a zsákmány megosztásában.“ Előbb idézett levelező talán e zsákmányra akarta felhívni a franczia diplomatia figyelmét ? „Le Gaulois“ nyílt Napóleon-párti, Beust bukását annak tulajdonáé, ieert politikáját nem franczia irányban vezette. Talán Napóleont kellett volna visszahoznia, nemde ? Egyébként megemlíthetem, hogy az itteni lapirodalom bizonyos kárörömmel nézi Ausztria jelzavarait, s abban, hogy Andrásy követné Beustot, a magyar elem felülkereskedését látja. A napi események közül az érdekesebbeket akarom még kiemelni. A .Gaulois“ örömtől ragyogó arcczal közli olvasóival, hogy „Napoleon császár“ — tehát nem excsászár, — Chislehurstban szemlét tartott az ottani katonai akadémia kadetjei felett, s ezek az exempereurt éljennel üdvözölték. Olvastuk, hogy Bebel a berlini reiehstagban hevesen kikelt a német császárság alkotmánya ellen, s a bg. kanczellárt egyszerűen Bismarknak nevezé. „Hé ! hé ! — mond a Gaulois.“— ravasz örömmel, „ez csak kezdet, most csak egy Bébel van a német parlamentben ; nem sokára lesz öt, mint volt Olivier, Favre, Picard, Hénon és Dammon az egykori corps legislatifben, míg később lesz 20, 30 és aztán. . . ! ?“ Érdekes történetke, megérdemli az elbeszélést . A múlt héten X. . . . báró Lipcsében lévén, Mayer M. által estélyre hivatott megi X. . . báró belga. Mayer tudván, hogy nem francziával áll szemben, elbeszéli fiai hős tetteit, kik résztvettek a franczia-porosz háborúban, s két termet nyitott fel, melyek telve valának franczia tárgyakkal : óra, asztal, kép és bútorokkal. De most jön a dolog java: X. . . báró St. Germain mellett egy kéjlakkal bir, melyet fölszerelt sok drága tárgygyal, többek között képekkel, s mertekéjlak az ostrom alatt elhagyatott, a pusztulás áldozatává lön. Íme a báró által csodált tárgyak között két gyönyörű kép, egy márvány mellszobor s egy nevezetes XV. Lajos korbeli bútor találtatott, melyek X. . . báró termeiből vándoroltak a Mayer M. termeibe. Leiratlan a báró meglepetése, midőn felismerő mfíremekjeit. Öröm, siránkozás, követelés mit nem használtak. X. . . báró e közben consulátusához folyamodott, s a per folyamatban van. A köztársasági lapok említést tevén a helvétszövetség képviseletének brod határozatáról, mely szerint nemesi czímek és rangfokok a hivatalos okmányokon ezentúl nem szerepelhetnek, továbbá a szövetség egy polgára nem fogadhat külföldi fejedelmektől nyugdíjat, ajándékot vagy érdemjelt, de rendszabályt igen melegen ajánlják minden ország szabad férfiéinak. Thiers megbízást adott a tuileriák építésére Lefuelnek, e monumentális épület újjáépítésére tervet készíteni. Az újjáépített tuileriák más rendeltetést kapnának, mint a minővel eddig bttak s valószinüleg a muzeum egyik legpompásabb szárnyává fognának válni. Érdekes statistika: Páris város 7.000.000 hectare területen fekszik, van 2000000 lakosa 50.000 házzal. London 31.000.000 hectare foglal el, tehát négyszer nagyobb területtel mint Páris, 3000000 lakossal, 360.000 házzal. Tehát míg egy párisi házra 40 lakó esik, addig egy londoni csupán 8-at számit. A franczia vasúti társaságok kísérletet tesznek a vagyonok gázzal való viágítására. Legelőbb a paris-orleansi vaspályánál jön alkalmazásba e hét folytán. Több szerkesztőség felhagy amaz indokolatlan eljárással, mely itt eddig átalános volt, hogy lapjaik nyomatásukat követő keltét viseljék, mely eljárás oly sok félreértésre szolgáltatott alkalmat. K. M. London, nov. 13. (Saját levelezőnktől.) Nem csekély dolgot ad a sajtónak az izlandi Kelly eset és Dilke beszéde New Castelben. Mindkettőt megemlítettem röviden. Kelly fölmentését megbotránkozással fogadta az egész sajtós közvélemény. A Daily News a Talbot rendőr meggyilkolásával vádolt felmentésében oly eseményt lát, melynek meg kell döbbenteni a közönséget. Legszomorítóbbak azon tények, melyek megelőzték s követték az esküdtszék határozó szavát. Az esküdtek meg lehettek győződve, hogy nem a golyó, hanem az orvos kutasza ölte meg a sebesültet, legalább Batt védő ügyvéd hatalmas érvelése után feltehetjük ezt. De gyalázatos a nép magatartása, mely nem pirult rajongó lelkesedéssel fogadni egy embert, ki fut gyilkossággal volt vádolva. A Times sem nyilatkozik kevesebb keserűséggel. A Standard elégedetlenségét és mérgét nem róhatja ki Izlandra kedve szerint, ha Gladstonet nem tehetné mindazért felelőssé. „Izland jövője nem oly biztató, mint azt nemrég egy tisztelt „gentleman“ Blackheath csődülete előtt feltüntette megjegyezvén, hogy Izlanddal szemben elfoglalt állása nevében a nemzet háláját s bizalmát érdemelte ki.“ A Pall Mall G. végül az esküdtszék ellen tör ki, hogy ha ezután is gazbünökre bátorítólag viseli magát,eljött az idő vagy eltörölni, vagy felfüggeszteni. Annyi kétségtelen, hogy az egész ügy nem oly fekete, mint az angol lapok festik, sem oly fehér, mint az izlandiak állítják. Tény, hogy a rendőrség minden ok nélkül igen durván, brutálisan lépett fel; tény, hogy a Kelly által ejtett sebben elhalt Talbot rendőr, tehát, rendes bíróság által legalább is emberölés bűnében, ha nem gyilkosságban marasztalott volna el, mivel vétlen önvédelemről szó sem lehet. Nem eddig van a dolog. A keserűn mulatságosabb fele csak ezután következik. Ma délutáni távirat szerint Pigott úr az „Irishman“ lap szerkesztője Kelly védelmére írván tisztelet nélül emlékezett meg az esküdtszékről, bíróságról és Tálbot rendőrt haszontalan kötekedőnek, semmirekellőnek nevezte, miért bűnösnek találtatván, négy havi fogságra ítéltetett, vagyis ki becsmérelte, rágalmazta, elítéltetett, ki megölte felmentetett. A Tichborne piriben holnap és aztán lesz csak tárgyalás, és fel fog függesztetni, mert a tanuk Ausztráliából Viktóriából, hó 25 ike előtt nem érkezhetnek meg. Az Observer következőleg rajzolja a felperes Tichborne Rogert: „Úgy látszik nem áll a nők kegyében, az igaz, hogy nincs is épen ezek ízlésére teremtve. Roppant nagy ember, azonban vonásai elég szabályosak. Szemei kékek, és nem rosz kifejezésűek, hajzata tömött, kezei s lábai aristokratikusok, ami azt akarja mondani, hogy kicsinyek, mivel az angolok átalában ezekből jókorákkal vannak megáldva, és sokat nevet a két jelen lévő ügyvédek darázsharczán. A tárgyalás után szellemi tehetségéről nagyon ellentétes fogalma lehet a közönségnek, mivel még a káplárok és őrmesterek is jóakaratai mondogatják : Igen, emlékszem, ez az úr Ticbborne Roger, ki olyan ostoba volt, mikor exercitozui tanítottam. Másfelől 41 napig folyó tárgyaláson volt képes a közügyész fogós kérdéseire habozás nélkül válaszolni, s ez nem csekély lélekerő jele. Ha megnyeri a roppant vagyont, majd okos lesz. Egy Justice czímű időhöz nem kötött röpir jelent meg, melyben undorító részletek vannak előadva a versaillesi sereg által elkövetett barbár mészárlásokról. Állítólag adatokon alapulnak egyes czikkei, én úgy találom, hogy túlzás van benne elég, de igen sok igazság is, melyekhez hasonlót én vagy más hitelt érdemlő személy, saját szemeivel látott. Az edinburgi egyetem senatusa 14 szavazattal 13 ellen visszavonta a nőtanulók egyenjogúságát életbeléptető igazgatói rendeletet s nyílt kérdésnek jelentette ki. A hadmérnöki kar tisztjei aláírást nyitottak, hogy John Burgoine tábornagynak szobrot emeljenek a chathami hadmérnöki akadémia előtt fekvő téren. A roppant vaskereskedés érdekeinek védelmére egy lapot alapítottak az érdekelt kereskedő világban s pályáját megkezdte „Iron Times“ néven. A „Daily News“ aggodalmát fejezi ki, hogy a franczia kormány sértve fogja magát érezni a szemléért, melyet III. Napoleon a woolwichi katonai növendékek fölött tartott Chislehurstban. A növendékek száma 6000 körül járt, és az ex ő felsége egy pár megjegyzést tett mint egy osztrák tábornok a ruházat hiányairól. U. G. lapunk mai számához fél ív melléklet van csatolva