Ellenőr, 1872. február (4. évfolyam, 26-48. szám)

1872-02-14 / 36. szám

Előfizetési árak Egész évre I 1 20 frt. — kr. Évnegyedre I 5 frt. — kr. Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-utcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető redaradziók Légrády testvérek Irodájába (nádor-utcza 6. sz.) Intézendők. 36. szám. Szerda, február 14. 1872. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyilt tér egy petit sora 30 kr. beigtatásáért . . . . 10 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 . Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor,utcza 6.szám. (Létriddy testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két sasutcza 14. sz. óta intézendők. IV. évfolyam. Pest, febr. 13. — 7— Az országgyűlés időtartamának meghosszabbítása kormányköreinknek rég megfogamzott és rejtegetett szándéka. Már tavaly nyáron vettük szelét, midőn kormánypárti közlönyök a sugalmazott értesülés félénk s jelentős hangján szólottak róla. A kormány azonban észre látszott venni, hogy tervének megvalósítására nem lehet kedvező befolyással, ha a kérdés megvitatását tárgyilagos nyugalom és elvi horderejének kellő megfontolása fogja vezérleni. Bevárta tehát az országgyűlés végének közelségét, midőn a pártokat mereven uralja az önfentartás ösztöne, s a hatalmi érdekek féltése könnyen háttérbe szorít minden más még oly fontos tekintetet. Kormányunk számításában nem is csalódott. Mint már tudjuk, a deákkor egyhangú helyesléssel fogadta a törvényjavaslatot; hozzájárult ahoz egy szó ellenmondás nélkül, mely pedig máskor nem szokott hiányozni a lelkiismeret küzködésének érdekes világításában tüntetve föl a mameluktábor értekezleteit. Az elvtelenség általános terjedésének, a meggyőződések folyton növekvő selejtesedésének annyira gyászos jelei közé tartozik, hogy a kormánynak és parlamentnek magatartását, ha törvények alkotása, magyarázása vagy végrehajtása forog kérdésben, vajmi ritkán irányozza valamely nagy elv követelménye és az általános haladásnak szeretete; rendszerint a változatlan igazság szenved károsodást, mihelyest azt a kormánynak pillanatnyi érdeke vagy az uralkodó pártnak egyszerű kényelemvágya úgy követeli. Helyes theóriának nevezi egyik nagy német laptársunk azon elvet, hogy a közvéleménynek hű képviselésére a szavazó polgárok gyakrabbi megkérdezése volna szükséges ; — helyes theoriának, mely azonban szerinte csak ideális államban nyerhet megvalósulást. — Ez aztán szép állítás . Mintha nem a fitymálva mellőzött elmélet volna alapja az alkotmányosság- n. Ipaisagának, es parlamentarismusról, népképviseletről csak beszélni is lehetne ott, hol a közvéleménynek hű kifejezése nem képezi a törvényhozás sarkalatos feltételét. Hanem ily léha okoskodásoknak van most keretök Magyarországon. Nem érdemli meg a szabad alkotmányos állam nevét, hol nem a népakarat, az országos közvélemény mentős hivebb és tökéletesebb megtestesítése szolgál a parlament létjogául; ez elvnek a körülményekhez alkalmazott, de fokozatosan következetesebb érvényesítését kell a törvényhozások és államkormányok legfőbb feladatának tekintenünk. A képviselet alapját parlamentáris országban igaz, csak a képviselőbe vetett személyes bizalom képezi; épen e bizalomszerű természete tilt meg minden oly rendszabályt, miáltal a megbízatás könnyen bitorlássá változhatnék. A népben kell a parlamentnek nemcsak joghatóságának forrását, de egyszersmind tetteinek és eljárásának bíráját látni, és ha e jönhatóságot szigorúan és kifogástalanul megvalósítani emberi intézmények nem is képesek, legalább szándékos sérelmének kerülését lehet a törvényhozásoktól követelni. Ily sérelem a parlament túlságosan hosszú tartama. A parlamenti pártok természetében rejlik, hogy nem könnyen változtatják véleményeiket. Nem így a nagy tömeg, melynek meggyőződése aránylag rövid idő alatt nagy átalakuláson mehet keresztül; miért is parlalamentáris kormányoknak meg van adva a jog, hogy haladék nélkül oszlathassák fel a velük szembenálló képviseletet, ha nem látják többé benne a közvélemény hű kifejezését. Ha még az utasításadás idejében élnénk, nem lehetne sérelemnek tekintenünk a parlament tartamának javasolt meghoszszabítását. De a képviseleti elvnek mai érvénye mellett százszor is meg kellene fontolni, mielőtt a nép közvetlen joggyakorlata megszorítanék, legyen bár az érdek, meg azt követeli, még oly lényeges. Hol, min nálunk nemcsak egy helyesnek elismert theoria érvényesítése, de a theóriának megfelelőbb gyakorlat megváltoztatása soros kérdésben, egyedül a legsúlyosabb kényszerűség indokolhatná a kormány törvényjavaslatát. Lehet-e azonban ily kényszerűségnek árnyát is fölfedezni? A kormánypár eddig fölhozott érvei csak tanúskodnak azokak reactionárius szellemről, melynek sugalma alatt áll. Jónak mondják a javaslatot mert szerintök a választási mozgalmakat moralizáló hatása, a vesztegetések kóros terjedése, a pártszenvedélyek dühönsége kívánatossá teszi az országgyűlés ritkábba történő megújítását. Naiv politikus eze után még csodálkozhatnék, miért ellenzi be a kormánypárt a titkos szavazást, vagy vesztegetések szigorú büntetésére tett ajánlatot ? De mi nem csodálkozunk, mi értjük az összefüggést a kormánypárt eljárásában, midőn ellenez oly rendszabályokat, melyek gyökeresen segíthetnének egy nagy társadalmi betegségünkön, de a közösen fájlalt baj létezéséből kovácsol érvet sarkalatos polgári jogok megszorítására. Ha alkotmányos érzés lakoznék benne, csak melegen óhajthatná, hogy népünk élénk részvéttel viseltessék a közügyek iránt, és közvetlen érdekeltségének mind több jelét adja. Az ily polgári köztudat nélkül az alkotmányos életnek nem is lehet sehol jövője és csak siralmas üvegházi tengődésre lesz kárhoztatva. Kormányunk törvényjavaslatából a reactiós halál szagát érezzük, azon szabadságellenes szándékot, hogy a tömegek teljesen elszokjanak a politikai élettől, és közönbös tétlenséggel szemléljék az ország érdekeinek intézését. Jónak tartják a javaslatot azért is, mert a parlamentnek alulról eredő befolyások ellen nagyobb függetlenséget kölcsönözhet. Bámulni lehetne jobboldalunk függetlenségi érzetének puritán szigorát, ha nem a választók irányában vállalt kötelezettségek kijátszását czélozná. De az oly függetlenséget, mely a megbízatás terhét könynyítse, csak a parlamentáris kormányzat ellensége óhajthatja. Alkotmányos múltúnk rövid ugyan, de csak szándékos vakság tagadhatná, hogy országgyűlésünk tevékenységében jobban szerepelt a fölülről származott függés az alulról eredtnél. Százszor szükségesebb viszonyaink közt a kormány túlságos befolyása ellen óvó gátakat emelni, és a nép érdekein elkövetett árulással határos az oly szándék, mely annak meglevő ellensúlyát is lerontani iparkodik. Meghunyászkodni a kormány előtt, melynek ellenőrzésére van hivatva, és függetlenségre törekedni a néppel szemben, mely érdekei képviseletét bízta reá — ez jobboldalunk jelszava. Oh, de jól bírjátok már a szolgaság katekizmusát! A baloldali kör szerdán, f. hó 14-én esti hat órakor értekezletet tart. Az országgyűlési baloldali kör febr. hó 10-én tartott értekezletén az elvbarátaihoz intézett felhívásban érintett országos pártértekezlet idejéül 1872. mártius hó 10-kének reggeli 10 óráját, az előleges értekezésre pedig márcz. 9-kének délutáni öt óráját tűzte ki és ezekre az elvbarátai által választott küldötteket ezennel tisztelettel meghívta. Az értekezletek helye később fog köztudomásra hozatni. Lónyay Menyhért miniszterelnök és Kerkapoly pénzügyminiszter Bécsbe utazásáról a deákpárti lapok ma esti kiadásai a következő félhivatalos tudósításokat hozzák: A miniszterek bécsi utazását sokféle államügyek tették szükségessé. Ő felsége ezalatt érkezvén meg osztrák székvárosába, a miniszter- I elnököt másnap azonnal 1V órai kihallgatáson I fogadá, melyen Lónyay gr. több törvényjavaslatot I terjesztett elő, némely törvényeket szentesítés alá I bocsátott és a horvát kérdésben teendő lépések iránt a legf. helybenhagyást kieszközölte. A horvátországi kormányzatban legközelebb már igen lényeges változások fognak beállani, melyeknek a legfontosabb részletei közé tartozik Bedekovics K. lemondásának elfogadása, ki érdemeinek elismeréseül a vaskorona-rend kitüntetését nyerte. Suhaj I szintén visszavonul eddig elfoglalt állomásáról s fölcseréli azt a szeptemvirséggel. Vakanovics I pénzügyi igazgató belügyi osztályfőnökké neveztetik ki és az 1869. II. t. sz. 10. §-a értelmében I mint báni helyettes fogja a betöltetlenül maradó I báni tisztnek ügyeit ellátni, míg a t*Ai-i I megürült pénzügyi igazgatóságot Bartolovics I-se I pénzügyi tanácsos veszi át. Továbbá jelentést tett a miniszterelnök őfelségének a szerb ügyek iránt tartott előleges értekezletről, a királyi beleegyezés kinyerése végett. Végül szóba került a bankügy is, és a mi- niszterek egyfelől a nemzeti bankkal, másfelől az osztrák pénzügyminiszterrel érintkezésbe tevén ■ magukat, az értekezletek a helyzet minden oldal■ ról való fölismerésére vezettek. (Az értekezleteI eredményeinek nagyon elastikus kifejezése az, „hogy a helyzet minden oldalról fölismertetett.“ ( A félhivatalos tudósító utána tehette volna, hogy mily értéke van ennek ránk nézve?) b 3 _________ — A sugárút kiépítésére nézve kötött szerződés némely pontja az aláírás előtt módosulást szenvedett, s ennél fogva közöljük azokat, melyek a lapunkban közlött szövegtől eltérnek. A 15 § új szövegezése a következő: „Vállalkozók az előbbi pontokban megszabott határidők meghosszabítását igényelhetik, a)hogy ha a magyar vasúti kölcsön 120 ezüstbeni kötvénye 92 frt 40 kv ezüstbeni kibocsájtási áron 10 %-tól és az osztrák ezüst hente a mai árfolyamnak megfelelő ezüst értéke 10 °/-tel lejebb szállana, mely árfolyam-csökkenéseknél azonban csak azoknak együttes egy napon történt lejebb szállásának átlaga lesz irányt adó; b) ha az építkezési anyagok és a munkabérek átlaga a végleges szerződéshez csatolandó táblázatban foglalt összes jelenlegi árak átlagánál I 60 %-el magasabb lenne ; c) ha a monarchia tettleg háborúba kever- I tetnék. A meghosszabbítás a c) esetben a háború- I nak tényleges tartamára, az a) és b) esetekben I pedig két évre terjedene, amely meghosszabbítás úgy az építési, valamint a hátralevő összegek fizetési határidőire is értendő. Világosan kiköttetés vén, miszerint a vállalkozók az a) és b) pontok I eseteiben a 2 évi halasztásnak meghosszabbítását még akkor sem igényelhetik, ha ez a két eset, akár külön, akár együttesen állana be, vagy ha mindjárt ezen esetek ismétlődnének.“ A 19. §. következőleg hangzik: A kót1nlL'‘-AL-“ t v/ujr •• I szerződési pontozat aláírása előtt 1.000.000 azaz I egy millió frt ó. é. óvadékot tettek le a közmunkák tanácsa kezeihez. Ha az óvadékul letett értékpapírok árfolyama 10%-kal alábbszállana az óvadék megfelelőleg kiegészítendő. Ezen óvadék annyi része lesz a fővárosi pénzalap javára birságként visszatartandó a mennyi a szerződésileg kiépítendő vonalból folyó öl szerint a be nem épített részre esik. Ily bírságolás esetében az óvadék szintén kiegészítendő.“ Egészen itt a következő három szakasz: „22. Kötelesek vállalkozók egy közös jogi megbízottat, illetőleg képviselőt kijelölni s annak személyét a közmunkák tanácsának bejelenteni, kivel ez érintkezésbe léphessen , kinek valamennyi iratok jogérvényesen kézbesíthetők legyenek. 23. A szerződő felek fizetéseinek teljesítésé- ben a leszámolás félévenkint történik, folyó számadás mellett. 24. Ezen pontozatok aláírás után azonnal szerződés erejével bírnak, melynek biztosítására szolgál a közmunkák tanácsával szerződött felek által letett egy millió frtnyi biztosíték. A végleges szerződésnek ezen szerződési pontozat nyomán leendő szerkesztése s aláírása legfelebb a mai naptól számítandó 4 hét alatt eszközlendő.“ Aláírókul olvashatók a szerződés alatt a közmunkatanács évében a gr. Szapáry Géza dr. Ország Sándor, a magyar ált. municipalis hitelintézet, a magy. frankó bank és az Erlanger és fiai bankház részéről: Barta György, Koshen I. I., Lechner Lajos és Náday Sándor, mit nemzeti nyelvünkön hazafias áldozatnak szoktunk nevezni. Hazafias érzelmektől áthatottan tette ezt Makó város közönsége; s ha e tettét a közgyűlésileg s meleg szavakban szerkesztett jegyzőkönyvében megörökítette: lehet-e ez ellen valakinek kifogása ? S lehet-e főképen egy honvéd hadtest parancsnokának ? És ez, fájdalom, mégis megtörtént. Makó város közgyűlése, az alapítvány érdemében szerkesztett jegyzőkönyv hiteles másolatát megküldé az érdekelt zászlóalj parancsnokságának, s ez után megérkezett az, a szegedi honvéd kerület parancsnokához Aschermann ezredes úrhoz, ki is azt egy ékes megjegyzés kíséretében felterjesztette a honv. minisztériumhoz. E megjegyzés sem több, sem kevesebb, minthogy Aschermann ezredes úrnak méltóztatik a kérdéses jegyzőkönyvi másolatot, „eltekintve az abban nyilvánuló haszontalan túláradásoktól,“ — a minisztériumhoz felterjeszteni. Bizonyos urak grammatikája szerint tehát, a honfi erény lelkes nyilatkozatai, már haszontalan túláradozások? Engedjék meg az. ezredes úr és kollégái, hogy ennek ellenében mi is nyilváníthassuk abbeli meggyőződésünket, miszerint: az a tett, mely szívünkben fogamzott, mindenkor és minden becsületes honpolgár előtt hazafias lesz és marad, fitymálja bár azt bárki és bármiképen. Sokan, némely uraknak talán számításán felül vagyunk e tudatban, s Aschermann ezredes urnak talán üdvös lesz, ha elhiszi, hogy a legkevésbé sem fogja megsérteni hazáját, ha rideg iroda-bölcseségét ezentúl kizárólag ott fogja érvényesíteni, hol: „similis simili gaudet.“ Makói. — A főrendiház tagjai az elnökség ál-ltal értesittetnek, miszerint a folyó hó 15-ikére hirdetett főrendiházi ülés, folyó hó 19-ikére halasztatott el. — A magyarosodás érdekében a kereskedelmi minisztériumhoz intézünk néhány a figyelmeztető szót, és pedig azt hisszük, hogy épen ideje-korán. A fővárosban a német cégek egyre terjed- '» nek. Ez ellen irtunk már eleget — hatástalanul. * Most itt az alkalom, hogy az összes sajtó felszólalásának, — mely egyformán hangzott balról és jobbról — gyakorlati érvényt lehessen szerez-ni, ha a kereskedelmi miniszter úrnak is úgy tetszik. K ! Ugyanis a kereskedelmi minisztérium e hó 16-án egy enquéte-ben tárgyalandja az új céga bejegyzési törvényt. Ha e törvénybe bevesznek egy paragraphust, mely szerint magyar lévén a hivatalos és országos nyelv, a cégeket magyarul is kell bejegyezni, s a magyar szöveg vétetik hivatalosnak, e paragrafus által annyira elősegítik a magyarosodás ügyét, hogy ha a fővárost nem is, de legalább az utczákat kivetkőztetik eddigi szégyenletes jellegükből. Tegyenek ki akármilyen nyelvű céget, akárhányat, de legyen ott magyar is. Ez olyan kívánság, melyet lehetetlen elutasítani, s a hazai nyelv irányában a kormány is tartozik annyi figyelemmel, hogy ezt törvény által követelje. Pár év előtt a pápa egy rendelete Rómában egyetlen nap alatt letörölt minden idegen nyelvű feliratot, az olaszt parancsolván meg. Mi nem akarjuk ezt, hanem aztsem, hogy a fővárosban minden lépjen nyomon az uralkodó és törvényes nyelvi negatívjával, s az ellen való demonstrálással találkozzunk. Ezen segíteni itt van az alkalom. .. A zágrábi „Narodne Novine“ örvendetes tudomásul veszi a magyar s a horvát ellenzéki lapoknak a budai értekezletek sikeres eredményéről hozott közleményeit, óhajtandó is, hogy a horvát pártok működésének ügye végre valahára remes kerestvágásba jusson, mert csak így biztosítható a politikai és nemzeti érdekek fejlődése. A pártok eddigelé úgy állottak Horvátországban, hogy az egyik fél jogérvényes államjogi alapnak fogadó és ismeri el a kiegyezést, a másik ellenben jogérvényességétől foszta azt meg, s egy egészen új kiegyezkedést szeretett volna Magyarországgal létrehozni. Ezen ellentét most már megszűnt, mert az elnökminiszter s az ellenzék bizalmi férfiai között elvileges megállapodás jött létre, s a kiegyezési törvény is jogérvényesnek lett elismerve. A budai értekezletek után a nemzeti alkotmányos párt nem vetheti többé az ellenzéknek szemére, hogy nem akarja az uniót, s a Magyarországgal való kiegyezést elutasítja, s viszont az ellenzék sincs feljogosítva többé a nemzeti alkotmányos párt híveit „magyaránoknak“ keresztelni. A horvátországi pártok tehát ma egy és ugyanazon alapon állanak, egy és ugyanazon álláspontból indulnak ki — a budai conferentiának megvan az a jó eredménye, hogy úgy a positív mint a negatív elv kiegyenlíttetett. A törvény ma már mindkét részről egyformán ismertetik el jogérvényesnek, így tehát ha mindkét fél ugyanazon alapon áll, a nemzet czéljainak előmozdításáért buzgó hazafiak között csak a kivitel módjára nézve lehetnek nézetkülöbségek, de egyébben nem. — Makó városa a 8-ik honvéd zászlóalj zászlószentelési ünnepélye alkalmával, e zászlóalj rokkant honvédei számára 1000 frt alapítványt tett le. Nem tekinthető ez országos eseménynek, igaz, de mindenesetre azon ritka tények egyike Bismarck a klerikálisak ellen. A német kormány erélyes intézkedéseket tesz a háború befejezte óta a klerikálisok zabolátlanságának meggátlására s maga Bismarck sem mulasztotta el kifejezést adni nézeteinek e párt államellenes izgatásaival szemben s nyilatkozatai nagy érdekeltséget keltettek nemcsak Németországban, de átalában egész Európában. A német kanczellár a porosz kamarában jelenleg napirenden levő kultusminiszteri budget tárgyalása alkalmával.hó Jb&htt&tf qtL Wm&he Windthorst képviselő úr tegnapi beszédének zárszavai, valamint előttem szólónak meg- jegyzései arra indítottak, — mondá Bismarck ■ hogy részemről is hozzájáruljak a helyzet felde-rítéséhez. Előttem szóló képviselő úr Windthorst urat gyöngynek nevezte; én teljesen osztom el felfogást, nálam azonban a színtől függ a gyöngy értéke; e tekintetben kissé válogatós vagyok. (Nagy derültség.) A képviselő úr továbbá azt állaltta rólam, hogy én a békét az ő pártjával egy 1 . tag kilépésétől tettem függővé; én azonban úgy hiszem, hogy feltételeket egyátalában nem szabtam s csupán azon kölcsönös szolgálatot igyekez- tem nyújtani, hogy a helyzetet felderítsem. Önök sokkal könnyebben megvalósíthatják az államra és saját magukra szükséges békét az egyházi és az állam világi törvényhozása között, ha távoltartják magukat minden heterogén elemektől, amelyek I nek szószólóivá most talán önkénytelenül lettek. Önök most épen azon sajátságos helyzetbe jutottak, miszerint számtalan államellenes elemek csatlakoztak önökhez, melyek az államot részben nyíltan tagadják, azon feltevéssel talán, mely különben alaptalan, hogy így leginkább veszélyben foroghat az állam. Ebben tehát különböző véleményen vagyunk. Én tegnap nem mondottam, hogy Windthorst kép- I I viselő rokonszenveivel még ma más, mint a po- 1 I rész táborban van ; én tegnap ezt kétesnek mon- I dottam; nem számítottam őt a Welfek pártjához s csak azt mondtam, hogy kétségben hagyott ben- I nünket az iránt, vájjon szakitott-e ama törekvé- I sekkel, mire ő e kételyt tökéletesen és az én teljes I kielégítésemre megoldotta. Mallinckrodt képviselő úr nem egészen helyesen idézte nyilatkozatomat, melyet az egy politikai lapra nézve elég sajátságos nevű, „Der I Katholik“ szerkesztőjét illetőleg tettem. Én azt I mondottam, nem tudom, vájjon pap-e a szerkesztő ? de annyi nyilvánvaló, hogy az ily lapok vezetőit I I „...Uw.io.160t « f«f*b ““6J “** " I I erre bizonyítékok feküsznek előttünk. — Én to- I vábbá nem állítottam, hogy a centrumpárt és a lengyel fractió köztudomásúlag összeműködnek, sőt oda utaltam, hogy tekintettel az illető tarto- s mányok nagyobb részben katholikus lakosságára , szánszándékkal elkerülik eme viszony nyilvánvaló kifejezését. Én csak azt hangsúlyoztam, hogy a katholikus papság, éspedig ennek nemcsak lengyel származású tagjai, csatlakoznak a lengyel nemesség nemzetpolitikai törekvéseihez s gátolják a német nyelven való oktatás előhaladását; e tekintetben támogatásra találnak a lengyel agitatiok a papság részéről. Ez annál kellemetlenebb és visszataszító a kormányra nézve, mivel lehetlen eltitkolnunk magunk előtt azon tényt, hogy a papság minden országban nemzeti érzületű s csupán Németországban képez kivételt. A lengyel papság csatlakozik a lengyel törekvésekhez, az olasz az ottani nemzeti mozgalomhoz, sőt még Róma közvetlen közelében sem vehetjük észre, hogy az olasz papság nehézségeket gördítene a kormány elébe, sőt ellenkezőleg kezdettől fogva azt láttuk, hogy az ottani papságnál a lehető legkedvezőbb visszhangra találtak egész kiterjedésekben a nemzeti törekvések; továbbá Francziaországban is azt tapasztaljuk, hogy a papság előtt mindig nagyobb becsesel bir a franczia, mint a pap. Eklatáns példát szolgáltatott erre azon tény, hogy noha a békealkudozások alatt a pápa azon határozott utasítást adta a franczia püspököknek, miszerint a béke érdekében működjenek, bármily , monarchikus szervezettel bir is a kath. egyház . ! — meghallgatásra nem talált, mert a franczia papságnál minden egyebet túlszárnyalt a franczia politika. Hasonlóan áll a dolog Spanyolországban. És csak Németországban találkozunk azon sajátságos tüneménynyel, hogy a katholikus papság határozottan nemzetközi jelleget visel. A németországi kath. egyház az újabb fejlődéseknél is világosan megmutatta, hogy ebben nem áll az idegen nemzetek papságának alapján, s hogy gyakorta közelebb áll szivéhez az egyház, mint a német birodalom kifejlődése, amivel különben nem akarom azt mondani, hogy eme fejlődés teljesen idegen marad reá nézve. (Felkiáltások a centrumból : Bizonyítékokat!) — Bizonyítékokat! Oh, kérem uraim! tegyék csak saját szívekre közöket ! (Zajos tetszés.) Az előttem szólott képviselő úr emlékeztetett továbbá oly beszédekre is, amelyeket én 23 esztendővel ezelőtt, 1849-ben tartottam. E hivatkozást könnyű lenne elütnöm azon egyszerű megjegyzéssel, hogy az ember 23 esztendő alatt, főleg ha azok a legszebb férfikorba esnek, mégis csak szokott valamit tanulni, és hogy én legalább is nem vagyok csalatkozhatlan. (Derültség.) De még tovább megyek és azt mondom: A mi hitvallomást tettem akkor az élő keresztyén hitre vonatkozólag, azt ma is egész nyiltan teszem és nem riadok vissza e hitvallomástól sem a nyilvánosság előtt, sem saját házamban soha, egy napon sem (Bravó! jobbról). De emez élő, evangélikus, keresztyén hitem azon kötelességet szabja elém, hogy minden oldalról megóvjam jogait azon országnak, a melyben születtem, a melynek szolgálatára isten teremtett és a melyben magas hivatal ruháztatott reám. — És ha ezen államot a republikánusok megtámadták, kötelességemnek tartottam a résen lenni, úgy most is ottan fognak önök találni, ha oly oldalról jó a támadás ezen állam ellen, amelyről reméltük és még ma is óhajtjuk, hogy ismét visszatér az állam alapjainak megerősítéséhez ahelyett, hogy azokat szétrombolni törekednék. Ezt a kereszténység és hitem parancsolja nekem. (Élénk tetszés). Az angol parlament. — Febr. 9. — — Az uj elnök választása. — A lordok háza e napon csak rövid ülést tartott, minden említésre méltó mozzangf^jjéUgjy.. gendő volt arra, hogy egészen megtöltse a ház padjait és karzatait. Az ülés megnyitása előtt ott lehetett látni a háznagy székén a parlamenti jogart (scepter), mint kézzelfogható és alkotmányos jelét azon ténynek, hogy a parlamentnek nincs elnöke. Pontban délután 4 órakor lord Roussel Károly magasra felemelte a jogart s a helyett, hogy az asztalra helyezte volna vissza, egy alacsony állványra fektette, melyen rendesen nyugodni szokott, midőn a ház osztályüléseket tart. Ez megtörténvén Gladstone felállott s a ház első jegyzőjéhez fordulván, ki az elnöki szék üresedése esetében ideiglenesen az elnökségi teendőket viszi, tudatta vele és általa a házzal, hogy a királynő értesülvén Denison lemondásáról, azon óhaját fejezte ki, miszerint a ház haladéktalanul megválaszsza új elnökét. Utána Sir Palmer vette át a szót s legmézesebb hangján és a legmegnyerőbb modorban Brand Henrik elnökké választását indítványozta, hosszasan fejtegetvén azon tulajdonságokat, melyek megkívántatnak azon férfiúnál, ki a ház tanácskozmányai fölött elnökölni van hivatva; a szilárdságot, határozottságot és erélyt, a türelmet, melylyel bírnia kell, az udvariasságot, előzékenységet és őszinteséget, melynek a képviselőkkel való érintkezéseit jellemezni kell, s ehez képest kimutatta, mennyire nem lehet kifogást tenni Brand megválasztása ellen. Locke King magáévá tette az indítványt s derültséget idézett elő azon anekdotájával, melyben elbeszéli, miszerint egy képviselő bizonyos hosszasan vitatott kérdésben, újabb argumentumokat hozván fel, az elnök oly tekintetet vetett reá, melyből az illető képviselő megértette, hogy a ház beleunt már a hosszú vitába s röviden befejezte oratióját. Brand a ház éljenzése között felemelkedvén szokott üléséről „Tisztelt barátaimnak — I LfL — 1—L— P qj- ~ 1 v~ J i • ——- -—-t-—j—^1*, legforróbb köszönetemet kell kifejeznem azon rész- s rehajlásért, amely arra indította őket, hogy többet is mondjanak rólam, mint amennyire érdemes vagyok. Nagyon jól tudom, hogy számosan vannak e házban minden oldalról, akik érdemesebbek pálomnál az elnöki magas hivatás betöltésére. És ezt nem puszta formalitásból, de teljes meggyőződésből mondom. Midőn e ház növekedő hatalmára és felelősségére gondolok, habo- szom, vájjon részt vegyek-e ily kitűnő mérvben eljárásaiban, azonban mégis kötelességemnek tartoma, magamat a ház rendelkezése alá bocsátani. (Éljenzések.) Magasabb hivatást ennél nem ismerek s ha az fog tetszeni a háznak, hogy én töltsem be az elnöki széket, támaszomul reendem azon szabályokat és házi rendet, melyeket időről időre a ház bölcsesége felállít; azon kitűnő férfiak hosszú lánczolatának példáját fogom szem előtt tartani, kik ama széket eddig elfoglalták s azok között a még életben levő két kitűnő elnökét, kik bizonyára nem vonandják meg tőlem jó tanácsaikat, de támaszkodni fogok mindenek fölött az angol nemesség eme gyülekezetének türelmére.“ — Palmer és Locke King ezzel az elnöki székhez kisérték Brandot, ki a ház átalános lelkesültsége közt helyet foglalván eme szavakat mondó az elnöki székről: „Én teljesen méltányolom azon magas kitüntetést, melylyel a ház megtisztelni méltóztatott. Egyebet nem ígérhetek, min azt, hogy mig az elnöki teendők kezeimbe lesznek letéve, minden igyekezetemet azok ha végre ,rehajtására fogom szentelni. Bzemelőtt tartva mindenkor az udvariasságot és részrehajlatlanságot . (Éljenzések.) i Erre Roussel lord visszahelyezte a jogart !