Ellenőr, 1872. március (4. évfolyam, 50-77. szám)

1872-03-27 / 73. szám

Előfizetési árak Egész évre . * 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — tr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 . Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: I*este», níídor­nícz« 6. szém­. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 73. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A­ lapot illeti, reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Szerda, márczius 27. 1872. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri A nyilt-tér egy petit sora 30 kr. beigtatásáért . . . . 10 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 . Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utcza 6. szá­m­. (Légrády testvérek irodájáb­an). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két-sas utcza 1­­. sz. ára intézendők. IV. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára egy évre . . . . 20 forint — kr. félévre ..... 10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az [Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, két­ sas utcza 14. sz.) Százaléka könyv­árusz úton történő meg­rendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Az előfizetést legczélszerűbben — mert gyorsan, biztosan és olcsón — eszközölhetni p­o­s­t­a­i utalványozás által. A negyedévi előfizetések megtorlódása sok munkát adván a posta- és kiadó-hiva­taloknak, kérjük a közönséget, méltóztassék megrendeléseit s illetőleg ezeknek megújí­tását minél korábban tenni meg, nehogy a lap vételében fenakadást vagy ké­sedelmet tapasztaljon. Pest, márcz. 26. —z— Tisza Kálmán a képviselőház mai ülésében azon indítványt tette, hogy mindazon törvényjavaslatokat, melyek a pártok közelismerése szerint a nemzet né­hány égető materiális és ideális szükségle­tének kielégítésére vannak szánva , tár­gyalja a ház a kérvények tárgyalá­sának szentelt szombat­ és a szünnapok­nak használt vasár- és ünnepnapokon. A jobboldal kissé meglepettnek látszott ezen indítvány által, mintha a leálerárás kelle­metlen műtétét érezné magán végrehajtat­ni. Oly jól esett ott rendszeresen visszauta­síthatni az ellenzék leghazafiasabb ajánla­tait, melyek az egyszer megállapított sira­lomházi napirendnek a nemzet érdekei ál­tal követelt méltányos módosítását czéloz­­ták; mert hát jobboldalunk felfogása sze­rint — csak isten merítheti ki e felfogás­nak mélységét, hogy többet ne mondjunk f meg nagy német költővel — va­g■ palá­mén­tarismusnak feláldozása lett volna, s a parlamentarismusba ő annyira szerelmes, hogy csupa szeretetből meg is fojtja. Ti­szának mai indítványa azonban semmiben sem változtatja meg a hozott napirendet, s csak az ország képviselőinek fokozott ügy­buzgalmára és kötelesség érzetére apellál e végtelenül drága pillanatokban. Hogy csinálták országszerte a meg­botránkozást a baloldal időt vesztegető el­járása fölött. Nem is képzeltük volna, hogy a botránkozás kellemetlen érzését csakúgy megrendelés szerint gyári módon és bőség­ben előállítani lehessen. Az a derék po­­zsonymegyei bizottság, vagy sz. k. Ruszt városának még derekabb hatósága és rajtuk kívül több más testület és kör mondhat­juk a közvetlenség meglepő látszatával tud­ták a távirda sodronyára bízni indignatió­­sokat a fölött, hogy az ellenzék nem átallja a választási javaslat konok ellenzése által pazarolni az időt s igy vétkes módon fel­tartóztatni azon javaslat áldásos megtestesü­lését, melyet az ország sok fontos érdeké­nek érvényesítésére akar bőségszarujából árasztani kormányunk. Hanem a hivatalos buzgalom sem emelhette őket a pártönzés ama minden józanságtól ment magaslatára, hol a kormány választási javaslatát vagy épen az országgyűlés tartamának öt évre meghosszabbítását tekintették volna a nem­zet oly lényeges szükségeiül, melyeknek megoldása semmi elodázást nem tűr. Talán csak jámborságokban felejtették el egészen azt, hogy ily módon kifejezve vádjuk éle tulajdonképen a kormány ellen irányul, mely a hallgatag megegyezések szerint is az or­szág által egyátalában nem követett jog­fosztó javaslatokat minden áron és minden jogosult érdek mellőzésével akarja kierő­szakolni, tegye bár ínséges koldusokká a bánság lakóit árvíz, legyenek bár nyomo­rult földönfutókká a telepítvényesek, és maradjanak bár veszteg elhanyagoltságban az ország fővárosának ügyei. Az ellenzék e tekintetben a legkímé­­lőbb, a parlamenti többség elvi álláspont­ját nem is érintő módozatokat javasolt nem egyszer, és ezt meggondolhatták volna úgy Pozsonym­­egye bizottmánya, mint Ruszt város tanácsa; talán meg is gondolták, és csak az újonnan bejött virilis elem, melyre a legnagyobb joggal lehet a bizonyos par­lamenti pártokra nézve szokásos „has“ el­nevezést ruházni, akarta hasbeszélési tehet­ségét vásárra hozni a kormány nagyobb dicsőségére. Élünk azon reményben, hogy Tisza Kálmán indítványa nem fog semmi ellen­zésre találni. A jobboldal láthatja, hogy az ellenzék nem akar időt nyerni a valóban fontos törvényjavaslatok tárgyalásával, mert az ajánlott módozat csak oly napokat akar azok megvitatására fordíttatni, melyeken a megállapított napirend különben sem ér­vényes. És reméljük, nem fog itt is a Par­lamentarismus elvén nyargalni, ha csak nem akarja a nemzet előtt szándékosan meggyűlöltetni a parlamentarismust. Nem kívánjuk ezúttal a pártönzésnek feláldozá­sát, hanem igen is az egyéni kényelemnek megtagadását. És azután tessék a kormány­nak tovább is hasból beszéltetni, mi eljárá­sunkért nyugodtan vállaljuk el a felelős­séget. — Ma oly egyhangúság van minden oldal­ról, hogy a kiegyezkedésből semmi sem lett, és nem is lesz, miszerint csaknem meg va­gyunk győződve, hogy az ünnepek után azonnal létrejön.­­ A képviselőház osztályai tegnap üléseket tartottak, melyekben a Ludovica-Akadé­­mia felállításáról szóló tvjávlatot és a Portugál­­liával kötendő kereskedelmi szerződést tárgyal­ták. Az osztályok mindkettőt változatlanul elfo­gadták, kivéve a 9-ket, mely a Ludovica Akadé­miáról szóló tvjavaslatban több módosítást tett. Nevezetesen szabatosan körvonalazta a tanítás módozatait, és a czímre nézve átalánosabb elne­vezést fogadott el: „katonatiszti akadémia“, az­az hogy ne csupán honvédtisztek, hanem a közös hadcsapatok tisztei is nyerjenek abban kiképez­­tetést.­­ Az ellenzék kirá­ly­s­ágó­n túl­i kerületének 9-es bizottsága vasárnap meg­alakult. Elnöknek Tisza László, jegyzőnek Bak­­c­s­i Ferencz választatott. A bizottság hosszabb ta­nácskozás után a­­Maro­s-Vás­á­rh­ely­e­n tar­tandó kerületi nagy baloldali gyűlésnek minden részlete felett megállapodásra jutott, mi a nyilvá­nosság útján is rövid időn közzé lesz téve. Az értekezletben kiválólag hangsúlyoztatott, hogy a bal­oldali országos pártválasztmányok azonnal meg­alakuljanak; e részben a bizottság mint a köz­ponti végrehajtó bizottság közvetítője már intéz­kedett is. Húsvét első napján d. u. 4 órakor újra értekezlet lesz a baloldali kör helyiségében. Első magyar közgazdasági gyűlés. — Szakosztályok ülései. — I. szakosztály. Osztályelnök : V­o­­­n­a Jó­zsef a szakosztály aléadét vasárnap d. u. 4.kor nyitja meg. A napirendre kitűzőn tárgyak közt első helyen áll Dr. Matlekovitsnak „az ipartársulatok és gazdasági szövetkezetek tör­­vényhozásilag leendő rendezését­ javasoló indít­ványa. Indokolásából idézzük a következőket: A gazdasági életben épúgy mint a termé­szetben vannak korszakok, melyekben az előbbi korszakokban megerősödött és virágzó intézmé­nyek gyengülni kezdenek, s ha kellő és pedig korszerű támogatásban nem részesülnek, okvetlen teljes megsemmisülésnek lesznek áldozatává. E jelenségeket napjainkban tapasztalhatjuk úgy az iparnál mint a kézműiparnál. A kézműipar, ezen a közgazdaságban oly fontos tényező, leg­újabban nálunk is az említett veszélynek van kitéve, s ha kellő időben nem léteznek intézke­dések annak föntartás­ára, végveszélylyel sújtják mindazok, kiknek a kézműipar eddig előnyt nyújtott. Hazánkban igen sokan vannak, kik e veszély kútfejét az iparszabadságban látták, s bebizonyították ezt azáltal, hogy az ipartörvény tárgyalásánál számos kérvényt nyújtottak be ellene a képviselőházhoz. E felfogás teljesen hibás. Az iparszabadság­nak a kézműiparra való káros hatása a társu­lás, a­ szövetkezés által mellőzhető. Átmegy ezután előadó az ipartörvénynek a társulásról szóló részeinek bonczolgatásába, ennek a társulás előmozdítására hozott intézkedéseit azon­ban elegendőknek nem mondja. Az ipartársulatok­nak a törvényhozás által leendő szabályozása ko­rántsem fogja ugyan még a kézműipar terén mu­tatkozó hiányokat megszüntetni, és ezek csakis a hozott törvények és javítások életbeléptetésével, kellő felhasználásával lesznek félig-meddig meg­szüntetve. Gyökeresen pedig a már létező ipar­társulatok segélyezése és támogatása által lesz azokon segítve. Ezen feltételek mellett lehet re­mélni, hogy a társulás el fogja érni azon czélt, melyre hivatva van s hogy általa az újabb kor­ban mutatkozó hiányok kellően el fognak hárít­­tatni. Miután pedig az összes egyesületi ügy mul­­datlanul kívánja, hogy a törvényhozás felmentse azt a jelenleg bonitólagható engedélyezési rendszer alól, okvetlenül kívánnunk kell, hogy e téren mi­előbb történjék meg a kezdeményezés, s ennél fogva indokoltnak találja beadott indítványát. Az indítványhoz hozzászóltak Kőrösy, Horn és Gerlóczy, kik az indítvány mellőzésével a napi­rendre térést ajánlották. — Szegfi, Weisz Béla és Keleti az indítványt részben elfogadják, de leg­­czélszerűbbnek látják annak a jövő évben tar­tandó közgyűlés napirendjére tűzését. — Galgóczy, Weisz B. ifjabb, Frey, Katona és Mudrony Soma az indítványt módosítva elfogadják. A zárszó az indítványozónak lévén föntartva Matlekovits is megteszi ellenészrevételeit a szólók által felhozottakra. Szavazásnál az indítvány elfogadtatik a Weisz B. által ajánlt módosítással, hogy „az ipar­társu­latok“ kifejezés kimarad. Az első szakosztály hétfőn d. e. foly­tatta ülését. Napirendjén Keleti Károlynak a hazai gyár­ipar pangásának okai és emelésének eszkö­zeiről szóló indítványa állott. Az indítványt pénteki számunkban közöltük már. Megjegyezzük, hogy igen élénk és hosszas vitát idézett elő, melyben többen adtak még be pótjavaslatokat. Ráth Károly a határozat 4 pontjai után még a következőket akarja tenni: 5) aziránt, hogy az ország egyes vidékeinek iparviszonyaihoz mérve kellő számú és korszerűen felszerelt ipartanodák létesítessenek; 6) aziránt, hogy az állami szük­ségletek főleg a közös hadsereg felszerelési szük­ségletei és a hazai ipar versenyképességéhez, va­lamint a közjogi viszonyokhoz képest, a hazai ipar által fedeztessenek. Steinacker Ödön hosszabb indokolás után indítványozza, mondja ki a közgazdászati gyűlés, hogy: „Nemcsak jogos és méltányos, hanem Ma­gyarország összes közgazdasági érdekeinél fogva is muldatlanul szükséges, hogy a közös hadsereg felszerelésének szükségletei a hazai ipar által — annak versenyképességéhez képest —fedeztessék... (Élénk helyeslés). Szavazásra kerülvén a dolog, elfogadtatik úgy Keleti indítványa, mint Ráth és Steinacker javaslatai. Következett Mudrony Somának a lakás­­kérdésrő­l szóló általunk szintén közlött indítványa. M­u­d­r­o­n­y Soma indokolásához szóltak Taschner, ki gyakorlati szempontból hozzájá­rul az indítványhoz, de mindennek daczára a kö­vetkező pótjavaslatot terjeszti elő: küldjön ki a közgazdasági gyűlés állandó bizottsága egy kilenc­­­tagú bizottságot a cottage-rendszernek Pesten leendő meghonosítása tárgyában. Szólnak még Schieffner, ki az indítványozóval egyet nem ért, s több rendbeli módosítást ajánl, továbbá Körösi József, ki a cottage rendszernek a fővá­rosban leendő meghonosítása ellen nyilatkozik. A zárszóban indítványozó — többen ellene nyilatkozván — eláll az adómentességnek a lakás­reform érdekében leendő átalakításától, és eláll attól, hogy a házbérjövedelem és telekadó helyett oly adózási módok hozattassan­ak be, mely szerint a városi fekvőségeket különbség nélkül az érték­­kataster alapján egyenletesen kellene megadóz­tatni. Ezen módosítással egyhangúlag fogadtatott el az indítvány. A napirendre még a bankügy is ki volt ugyan tűzve, ez azonban Horn Edének sürgős ügyben történt elutazása miatt elmaradt. * A másik szakosztály napirendjére Majoros Pál indítványa „A gazdasági oktatás szervezése Magyarországon“ volt kitűzve. A dél­előtti ülésben az indítványnak csak a következő részei tárgyaltattak s fogadtattak el részint sem­mi, részint jelentéktelen módosításokkal. Elfogad­tatott , hogy a közgazdasági gyűlés óhajtja, hogy a törvényhozás a hazai mezőgazdaság ügyének fejlesztését legkiválóbb teendőinek rovatába soroz­za, a nemzet kormánya pedig a gazdasági okta­tás ügyének szervezését, a tanrendszer átalános elvei s követelményei, de egyszersmind a hazai viszonyok s a kitűzött czél gondos figyelembe vé­tele mellett mihamarább tárgyalás .14 A hazai gazdasági oktatás szervezetét illető­leg elfogadtatott, hogy a közgazdasági gyűlés azon óhajának fog kifejezést adni, hogy a kor­mány a népnevelésnek az 1868-iki XXXVIII­­. czikkében megvetett alapjain, a törvény rendele­téhez képest, az elemi iskolákban a tankötelezett­ség szigorú s az oktatás czélszerű keresztülvitele mellett a természettant, különös figyelemmel a földmivelésre, a felsőbb népiskolákban pedig a gazdaságtan alapvonalainak előadását valamint a kertészeti s gazdasági gyakorlati útmutatások kivitelét is — a népnevelés közmivelési czéljának tévesztése nélkül eszközölje. A gazdasági tanfolyamokat illetőleg elfogad­tatott előadónak azon indítványa, miszerint a közgazdasági gyűlés fejezze ki abbeli óhaját, hogy a felsőbb népiskolák felállítására kötelezett oly községekben, melyek a gazdasági szakoktatás czéljaira megfelelő áldozattal készek és képesek járulni, a felső népiskola,­­ az államnak segé­lyezése mellett — külön gazdasági szaktanítóval ellátott gazdasági tanfolyammal egészítessék ki. Az ezen tanfolyamoknál alkalmazandó taná­rokra nézve pedig a szakosztály abbeli kívána­­tát fejezi ki, hogy a kormány a tanító­képezdék­­ben a gazdaság­tannak törvényrendelte oktatása, s a kertészeti és gazdasági gyakorlati útmutatások kivitelére külön szaktanár alkalmazása mellett haladéktalanul gondoskodjék.­­ Szintén örömmel üdvözli a szakosztály a kormány által a felső gazdasági intézeteknél rendezett gazdasági pótoktatási tanfolyamok intézményét. A felsőbb gazdasági oktatás szervezését ille­tőleg azon nézetét fejezte ki a szakosztály, mi­szerint hazánkban a felsőbb gazdasági oktatás czéljainak elérésére, a már létező jelenlegi szük­ségeinknek megfelelő három gazdasági intézetet elégségesnek ismeri.­­ Az erdészeti szakoktatást illetőleg a szakosztály azon nézetét fejezi ki, hogy az alsóbb néposztály gazdászati kiképzése czéljából a selmeczi akadémiában egy alsóbb osz­tály is rendszeresíttessék, valamint, hogy addig, míg e részben Erdélyről is gondoskodhatik a kormány valamely erdélyi kincstári uradalma területén ál­­lítassék föl egy erdészeti iskola. A hazai szőlőművelés és borászat­nak oktatását illetőleg a szakosztály azon óha­ját fejezé ki, mikép a szőlőművelés és borászat szaktana legalább egyikében az ország gazdasági intézeteinek, a tudományos szakoktatás czéljainak megfelelő széles­ alapokon tanittassék. Ezen fö­lül az ország kiváló bortermelő vidékein oly vin­­czellér-képezdék állítassanak, melyekben a növen­dékek úgy elméleti mint gyakorlati útmutatásban részesüljenek. — Elfogadtatott továbbá a rend­szeresen kiképezett, az állam által illően ellátott vándortanárok alkalmazása s végre népszerű az állam által segélyezett gyakorlati irányú gaz­dasági folyóiratok kiadása. Ezzel a II. szakosztály napirendjének tárgy­sorozata ki volt merítve.* A III. szakosztály működéséről a következőket írhatjuk! Elnök: Schnierer Gyula. Napirend: 1) Hieronymi Károly „A közlekedési rendszernek Magyarországon leendő keresztülvitelé­ről szóló indítványa. — Indítvá­nyozó előadván indokait, azok a szakosztály ál­tal alaposaknak el nem ismertetvén, az indítvány el­­ejtetett, és helyette jágócsi Péterffy József következő indítványa ment keresztül: „Mondja ki a közgazd.­gyűlés, hogy j) óhajtandó volna, ha a legközelebbi or­szággyűlés úgy a közmunka törvényt megalkot­ná, valamint a másod- és harmadrendű vasutak, közúti és csatornázási hálózat mikénti építése iránt positív törvények alkotása által sür­­getőleg intézkednék; 2) mivel azonban az ily törvények alkotá­sához egészséges alapul egyfelől egy jól átgon­dolt, közgazdasági viszonyainkkal összhangzásba hozott hálózati tervezet, másfelől a megkívántató nagy tőke czélszerű megszerzésének módozatai szolgálnak, bízza meg a magyar közgazdasági gyűlés állandó bizottságait, hogy érintkezésbe té­vén magát illetékes szakférfiakkal és az érdekelt körökkel, igyekezzék úgy a vas- és közúti háló­zat valamint a csatornázási rendszer tervezetét egyfelől, valamint a megkívántató tőkebeszerzés módozatainak tervét más­felől, a nemzeti erőnek kellő figyelembe vételével elkészíteni, és tanulmá­­nyoztassa azon kérdést, vájjon nem volna-e a még hiányzó vasutak építésének sürgősebb keresztülvi­tele végett az érdekeltek méltányos hozzájárulá­sának törvényhozásilag leendő kimondása czélra­­vezető. Határozza el végre a közgazdasági gyűlés, hogy a felérintett munkálatot, mely bizonyára úgy a kormánynak, mint a törvényhozásnak be­cses anyagul fog szolgálni, hogy állandó bizott­sága által mindkettőnek előterjeszti, sajtó utján közzé teszi s az ezen irányban czélszerűnek vélt mozgalmat a társadalmi uton megindítja. Ezen indítvány elfogadása után M­e­t­z­n­e­r „a közmunka teher megváltása s az utak miké­pen leendő építéséről“ beadott indítványa került szőnyegre. Előadó igen helyesen fejtette ki a ma­ga elé kitűzött czélt, a közmunka teher megszün­tetésének szükségességét nyomatékos érvekkel bi­zonyította, az utak építésére s fentartására szük­séges összeget pedig — a közmunka teher meg­szűntével — nem vám szedése, hanem egyenes adó útján vélte megszerzendőnek. Ezen indítvány elfogadtatván, T­o­l­n­a­y La­josnak „a magyarországi állami vasutakról“ szóló indítványa vétetett tárgyalás alá. Előadó különösen azt igyekezett kimutatni, mily szükséges, hogy Magyarországon is az állam szerezze meg a fő vasúti vonalakat, és azokat maga kezelje. Ennek kimutatása előadónak sikerült is, és indítványa el is fogadtatott, Péter­fy azon pót javaslatával, hogy Magyarországban is az állam kezelje az ál­tala kiépített vasutakat, esetleg pedig szerezze is meg azokat, de úgy, hogy azok más magántár­sulatok árszabályait, és hiányos kezelési rendsze­rét korlátozván, hadászati szempontból az ország biztonságát garantírozni képesek legyenek. Z á r ü l­é­s: Hunfalvy János az ülést megnyitván, az All«*«-«IA Lluuttoilgba­n dlaouluiuclv 24 tagjói KOi 1 ct szavazatjegyeket beadni. Mig ez megtörténnék, az osztályok jelentései adatnak elő, így­­ a 11 e k­o­­v i­c­s, mint az I. szakosztály előadója, az I. szak­osztályban tárgyalt 1. számú elfogadott, s mó­dosított indítványt olvassa föl. — Indítványát a közgyűlés is elfogadja. — Keleti Károly szintén az I. osztályban tárgyalt s elfogadott V. számú indítványát olvasta föl. Ez, valamint az általunk már említett indítványok a közgyűlés által módo­sított szerkezetükben elfogadtatván, az ezalatt összeállított s összeolvasott állandó 24-es bizottság névsora olvastatott föl. Ez a következő tagokból áll: Bedő Albert, Csengery Antal, Érkövy Adolf, Galgóczy Károly, Gerlóczy Gyula, Horn Ede, Houchard Ferencz, Hunfalvy János, Jágocsi Pé­terffy József, Kautz Gyula, Keleti Károly, Kenes­­sey Kálmán, Kodolányi Antal, Kőrösy József, Lichtenstein József, Máday Isidor, Matlekovics Sándor, Metzner Antal, Mudrony Soma, Schiffner Gyula, Schnierer Gyula, Tolnay Lajos, Yolny József és Wéninger Vincze. Végre még Hunfalvy intézett a gyűléshez néhány szívélyes szót, köszö­netét fejezvén ki a gyűlés szakosztályainak buzgó működésükért, melyet — úgymond — vaj­ha siker koronázna. Ezzel a gyűlés eloszlott. Brüssel, márcz. 21. (Saját levelezőnktől). Tegnap reggel Dilke és Auberon-Herbert be­szédeit olvasva hagytam el Angliát, ezen oly sok rikító ellentétből álló, hová tovább mind érdeke­sebb és tanulságosabb országot. Byron­­ ,,0'er the glad waters of the dark blue sea, Our thóughts as boundless and our souls as free —“ sorait igazolták gondolataim, melyek a jövő ké­peinek festésében kéjelegve Angliát köztársaság­nak és a 19-ik század leendő nemzetgazdasági forradalmát befejeztetten látták egy újabb példá­val szolgálni a világnak: hogy mily roppant tár­sadalmi s közgazdasági betegséget idéz elő a százados téves és osztályérdekeket ápoló törvény­­hozás, és mily könnyen, mennyire megifjulva ve­zet át e betegség világrázkódásai közepett a vér­ré vált egyéni szabadság és a törvény­tisztelet. Utamat írjam le? Elbeszéltem, hogy ásíto­­zott az angol a víz tükrébe bámuló neje mel­lett anélkül, hogy egy szót is szóltak volna, mi­ként kérdezősködött egy másik család kis fiacs­kája: hát már ki fogja megenni a honn marad két karácsonyi „plumpudding“-ot ? miért a mama megölelte s a papa megmosolyogta? Elmondjam azt, hogy tréfált két franczia és mondta el egyik nekem a Janvier de la Mottera csinált életekből az utolsót, mi „Ruy Blas“-ból van idézve, midőn Don Caesar pénzt hullatva, társát így figyelmez­teti, hogy ne vegye észre, ha a nép felkapkodja: „Mon eher laisses les ramasser, Ne sois pás un mortel de trop faruche approche ; Si mérne ils en prenaient quelques uns dans ta poche Sols indolgent. Ce sont des homines comme nous vagy azt, hogy egy német asszonyság, miként kérdezte mindenkitől, hogy ismeri-e az ő rokonát X-et, ki gazdag kereskedő Londonban még a csirkét is ezüsttálon adják fel nála. Minek ennyi s még több feleslegességgel fárasztani önöket, s bár híve vagyok Voltaire megjegyzésének: „Le su­­perflu, chose si nécessaire“, még­is röviden ebbe foglalhatom össze: Angliában a nap sütött, a tengeren előbb ködünk, később pityergős viharocskánk volt, mi­ért négy helyett hat órát voltunk hajón, Ostendé­­ben jég esett, Gandnál szép ábrándos holdvilág sütött, szóval olyan napunk volt, mint esküvő után a kilenczvenegyedik, miből csak azon vigasz­talásom maradt, hogy nem vagyok házas. Brüsselben a legelső kezembe került „L£ Echo du Parlamentben“ a magyar képviselőházról, s a klerikásokkal egyesült szélsőbalokról imák, hasonló értelemben szól a „Nord“-ból kölcsönzött eredeti levelük Bécsből. Lám, lám még­is jó va­lamire a „közös Pressbureau.“ Reggel az utczára lépve a fegyveresen sétáló katonák jutatták eszembe, hogy nem vagyok An­gliában. S aproposra olvasom egyik lapban, hogy egy belga tiszt szereti kergetni fogatát a brüsseli szűk utczákon is és letapadtatok egy munkást. A katonatisztet bepanaszolta e miatt a munkás és a tárgyalás alkalmával az egyetlen tanúról egy öreg őrmesterről s a tisztről élesen szólt a munkás ügyvédje. A tiszt az ügyvédre akart ro­hanni s kivont kardjával bebizonyítani, hogy az ügyvéd nyelvénél sokkal élesebb a kardja. Sze­rencsére a jelenlevő csendőrök megakadályozták becsületes szándékában. Ilyen esetek után ismétel­hetjük : minek a kard ? Botot nekik! t. i. a ke­zükbe mint azt Angliában látjuk. Ha a brüsseliekhez fordulunk, elmondják, hogy harmincz évvel ez­előtt mennyi minden most megnézni való nem volt meg, hogy két év előtt sem kényelmes omnibus, sem lóvasut nem volt és most a vasúttól egy széles hosszú egyenes utcza számára rontották le a házakat és mikor a vé­gére érkezik felkiált: és most „Petit Páris“ kis Páris lett belőle! Én a kis Párist sehol sem lá­tom, ha nem az Etterbeek felét, hol elég olcsó sört lehet inni. Úgy szellemileg, mint anyagilag nem látom a hasonlatosságot, és nem is fedezhet­jük fel másban, mint hogy Brüssel is franczia főváros. Az utczán szaladgáló gyerekek árulják a la­pokat s ezek közt sok, igen sok aránylag az egy sou-ért adott lap, mig Párisban csak kettő három van ilyen. Egy évkönyvben olvastam, hogy csu­pán Brüsselben 142 lap és folyóirat jelen meg, minek ilyen magas lendületét az 1848-ban eltörölt bélyeg és biztosítéknak lehet köszönni. Nagy be­folyással van még az árulás szabadsága is. Min­denki vesz reggel lapot, az mint szegény s az a napi szükséglethez tartozik mint az eledel maga. S teheti ezt, mivel mindennap adhat ki egy pár krajczárt, de már forintokat nem vonhat el a nap­számos. Más­felől családokat táplál ezen kereset mód, melyet a September 4-ki nap Párisba is be­hozott és a commune leverése után betiltott a kormány. Családok keresetmódja s olyan kere­setmód, melyikhez nagyon csekély tőke (10—15 francs) kell s minden napra legkevesebb 25—30 százalék nyereséget nyújt. I, , 1/ 1­ L VXi Y lli­tuOg WUVM L K­Ul­O angol szokás, hogy a lapok tartalma falragaszokra legyen kinyomatva, melyen megvan az is, hogy hányadik kiadás az nap. Itt árulják igent cse­kélységgel magasabb áron a párisi lapokat, me­lyek nem postán jönnek, hanem 100, vagy 1000-es kötegekben. Ugyanezen rendszerrel jutnak igen olcsón az angol lapok is Londonból a kisebb vá­rosokba. Mindez igen tanulságos, és követésre méltó példa nekünk, mit nem szabadna csekélybe venni a sajtónak, úgy saját, mint a közönség ér­dekében. Belgiumból sok újat nem írhatok. A senátus elfogadta azon törvényjavaslatot, mely a tiszti iskola reformját, s két újabb osztály felállítását tartalmazza. Mindezek a múlt évben elfogadott új hadszervezet jelentőségtelen utóhullámai. Továbbá törvényjavaslatot ígért benyújtani a kormány, melynek értelmében a katona beszállásolás meg­szüntethetik. Aloszban a polgármester, valami WanWam­­beke a kath. temetőből kiásatott egy hollandi pro­testáns gyermeket, és eltemettette rendőrei által a temetőn kívül. A polgármester valami régi tör­vényre hivatkozott, mi természetes, hisz újabban ilyen vad törvényt nem hoznak. S ilyen tényt is csupán ott tűrnek meg, hol a klerikálok kormá­nyoznak. A klerikálokról jut eszembe „Mannequin Piss“ A belgák, úgy látszik komolyan vették Diderot megjegyzését a kutakról, hogy csak az szép, hol a víz folyása­ természetes. Jean Pissnél természetes, túl természetes, de meg lehet bocsátani neki, hisz oly pic­i gyerek, hogy nem tudja mi a meztelen­ség, és mi az illik. De tudja a rendőrség, ha az utóbbit nem is, igen az elsőt, és a „Mannequin Pisst“ felöltöztették volt. Különben nem csak azért nevezetes, mert az idegenek felkeresik, hanem mivel felügyelője van, ki ünnepnapokon diszba öltözteti, és ha szent processió jár, Mannequin Pissnek tiszteletteljesen leveszi a kalapját. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselő­ház ülése márcz. 26-án. Elnök: Somssich Pál. Kérvények, Hont megye közönsége a kiadásai­nak fedezésére utalványozott összeget felemeltetni kéri. — Birka megye a virilis intézményt eltöröltetni kéri. — Zem­pl­én megye a bírói letétpénzeket kamatozás végett nyilvános pénzintézeteknél letétetni kéri. — Ba­logh József 48 előtti erdélyi hivatalnok nyugdijt kér. — D­e 11 a, Buttyin s még 10 temesi község a vár. és 5 évi parlamenti törvényeket mielőbb tárgyaltatni s elfogadni kérik. — Orczi­falva ugyanazt kéri. — A rumi vál. kerület 200 polgára a fenebbi két­­javaslat elvetését kéri. Á­r­­­á­n­d­bihari község ugyanazt s az incompati­­bilitási és vesztegetések elleni törvények meghozatalát kérik. — Temes, Torontál, Krassó megyék és Te­mesvár város a temesvár-orvosi vasútra vonatkozó­­ja­­vaslatnak még ez ülésszak alatti tárgyalását kérik. — A sz. lőrinczi vál.­kerület (Baranya) 129 polgára a vár és az 5 évi parlamenti­­javaslatokat elvettetni kéri. — Tiszaföldvárk. szolnoki község 141 vál. pol­gára ugyanazt és incompatibilitási s vesztegetések elleni törvényt kér. — A kérvényi bizottsághoz utasittatnak. Bemutattatik Elek Gábor nyirbogdányi baloldali képviselő megbízó levele; — valamint Lukács Béla szamosujvári jobboldali képviselőé. — Az igazoló, bizottsághoz utasittatnak. Szilády Áron emez interpellátiót intézi a val­lás és közokt. miniszterhez : 1. Miután a tanfelügyelők kinevezését a szo­kásba hozott pályázatok késleltetik, nem látja szükségesnek a mélyen a tisztelt miniszter úr ezen pályázatok határidejének rövidebbre szabását,­­ különösen az olyan kerületekre nézve, melyekben másodfelügyelők nem lévén a felügyelői hivatal megüresedésekor hónapokon keresztül sem a szük­séges felügyelet nem gyakoroltatik, sem a község

Next