Ellenőr, 1872. március (4. évfolyam, 50-77. szám)
1872-03-27 / 73. szám
Előfizetési árak Egész évre . * 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — tr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 . Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: I*este», níídornícz« 6. szém. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 73. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illeti, reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Szerda, márczius 27. 1872. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri A nyilt-tér egy petit sora 30 kr. beigtatásáért . . . . 10 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 . Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utcza 6. szám. (Légrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két-sas utcza 1. sz. ára intézendők. IV. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára egy évre . . . . 20 forint — kr. félévre ..... 10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az [Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, két sas utcza 14. sz.) Százaléka könyvárusz úton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Az előfizetést legczélszerűbben — mert gyorsan, biztosan és olcsón — eszközölhetni postai utalványozás által. A negyedévi előfizetések megtorlódása sok munkát adván a posta- és kiadó-hivataloknak, kérjük a közönséget, méltóztassék megrendeléseit s illetőleg ezeknek megújítását minél korábban tenni meg, nehogy a lap vételében fenakadást vagy késedelmet tapasztaljon. Pest, márcz. 26. —z— Tisza Kálmán a képviselőház mai ülésében azon indítványt tette, hogy mindazon törvényjavaslatokat, melyek a pártok közelismerése szerint a nemzet néhány égető materiális és ideális szükségletének kielégítésére vannak szánva , tárgyalja a ház a kérvények tárgyalásának szentelt szombat és a szünnapoknak használt vasár- és ünnepnapokon. A jobboldal kissé meglepettnek látszott ezen indítvány által, mintha a leálerárás kellemetlen műtétét érezné magán végrehajtatni. Oly jól esett ott rendszeresen visszautasíthatni az ellenzék leghazafiasabb ajánlatait, melyek az egyszer megállapított siralomházi napirendnek a nemzet érdekei által követelt méltányos módosítását czélozták; mert hát jobboldalunk felfogása szerint — csak isten merítheti ki e felfogásnak mélységét, hogy többet ne mondjunk f meg nagy német költővel — vag■ paláméntarismusnak feláldozása lett volna, s a parlamentarismusba ő annyira szerelmes, hogy csupa szeretetből meg is fojtja. Tiszának mai indítványa azonban semmiben sem változtatja meg a hozott napirendet, s csak az ország képviselőinek fokozott ügybuzgalmára és kötelesség érzetére apellál e végtelenül drága pillanatokban. Hogy csinálták országszerte a megbotránkozást a baloldal időt vesztegető eljárása fölött. Nem is képzeltük volna, hogy a botránkozás kellemetlen érzését csakúgy megrendelés szerint gyári módon és bőségben előállítani lehessen. Az a derék pozsonymegyei bizottság, vagy sz. k. Ruszt városának még derekabb hatósága és rajtuk kívül több más testület és kör mondhatjuk a közvetlenség meglepő látszatával tudták a távirda sodronyára bízni indignatiósokat a fölött, hogy az ellenzék nem átallja a választási javaslat konok ellenzése által pazarolni az időt s igy vétkes módon feltartóztatni azon javaslat áldásos megtestesülését, melyet az ország sok fontos érdekének érvényesítésére akar bőségszarujából árasztani kormányunk. Hanem a hivatalos buzgalom sem emelhette őket a pártönzés ama minden józanságtól ment magaslatára, hol a kormány választási javaslatát vagy épen az országgyűlés tartamának öt évre meghosszabbítását tekintették volna a nemzet oly lényeges szükségeiül, melyeknek megoldása semmi elodázást nem tűr. Talán csak jámborságokban felejtették el egészen azt, hogy ily módon kifejezve vádjuk éle tulajdonképen a kormány ellen irányul, mely a hallgatag megegyezések szerint is az ország által egyátalában nem követett jogfosztó javaslatokat minden áron és minden jogosult érdek mellőzésével akarja kierőszakolni, tegye bár ínséges koldusokká a bánság lakóit árvíz, legyenek bár nyomorult földönfutókká a telepítvényesek, és maradjanak bár veszteg elhanyagoltságban az ország fővárosának ügyei. Az ellenzék e tekintetben a legkímélőbb, a parlamenti többség elvi álláspontját nem is érintő módozatokat javasolt nem egyszer, és ezt meggondolhatták volna úgy Pozsonymegye bizottmánya, mint Ruszt város tanácsa; talán meg is gondolták, és csak az újonnan bejött virilis elem, melyre a legnagyobb joggal lehet a bizonyos parlamenti pártokra nézve szokásos „has“ elnevezést ruházni, akarta hasbeszélési tehetségét vásárra hozni a kormány nagyobb dicsőségére. Élünk azon reményben, hogy Tisza Kálmán indítványa nem fog semmi ellenzésre találni. A jobboldal láthatja, hogy az ellenzék nem akar időt nyerni a valóban fontos törvényjavaslatok tárgyalásával, mert az ajánlott módozat csak oly napokat akar azok megvitatására fordíttatni, melyeken a megállapított napirend különben sem érvényes. És reméljük, nem fog itt is a Parlamentarismus elvén nyargalni, ha csak nem akarja a nemzet előtt szándékosan meggyűlöltetni a parlamentarismust. Nem kívánjuk ezúttal a pártönzésnek feláldozását, hanem igen is az egyéni kényelemnek megtagadását. És azután tessék a kormánynak tovább is hasból beszéltetni, mi eljárásunkért nyugodtan vállaljuk el a felelősséget. — Ma oly egyhangúság van minden oldalról, hogy a kiegyezkedésből semmi sem lett, és nem is lesz, miszerint csaknem meg vagyunk győződve, hogy az ünnepek után azonnal létrejön. A képviselőház osztályai tegnap üléseket tartottak, melyekben a Ludovica-Akadémia felállításáról szóló tvjávlatot és a Portugálliával kötendő kereskedelmi szerződést tárgyalták. Az osztályok mindkettőt változatlanul elfogadták, kivéve a 9-ket, mely a Ludovica Akadémiáról szóló tvjavaslatban több módosítást tett. Nevezetesen szabatosan körvonalazta a tanítás módozatait, és a czímre nézve átalánosabb elnevezést fogadott el: „katonatiszti akadémia“, azaz hogy ne csupán honvédtisztek, hanem a közös hadcsapatok tisztei is nyerjenek abban kiképeztetést. Az ellenzék királyságón túli kerületének 9-es bizottsága vasárnap megalakult. Elnöknek Tisza László, jegyzőnek Bakcsi Ferencz választatott. A bizottság hosszabb tanácskozás után aMaros-Vásárhelyen tartandó kerületi nagy baloldali gyűlésnek minden részlete felett megállapodásra jutott, mi a nyilvánosság útján is rövid időn közzé lesz téve. Az értekezletben kiválólag hangsúlyoztatott, hogy a baloldali országos pártválasztmányok azonnal megalakuljanak; e részben a bizottság mint a központi végrehajtó bizottság közvetítője már intézkedett is. Húsvét első napján d. u. 4 órakor újra értekezlet lesz a baloldali kör helyiségében. Első magyar közgazdasági gyűlés. — Szakosztályok ülései. — I. szakosztály. Osztályelnök : Vona József a szakosztály aléadét vasárnap d. u. 4.kor nyitja meg. A napirendre kitűzőn tárgyak közt első helyen áll Dr. Matlekovitsnak „az ipartársulatok és gazdasági szövetkezetek törvényhozásilag leendő rendezését javasoló indítványa. Indokolásából idézzük a következőket: A gazdasági életben épúgy mint a természetben vannak korszakok, melyekben az előbbi korszakokban megerősödött és virágzó intézmények gyengülni kezdenek, s ha kellő és pedig korszerű támogatásban nem részesülnek, okvetlen teljes megsemmisülésnek lesznek áldozatává. E jelenségeket napjainkban tapasztalhatjuk úgy az iparnál mint a kézműiparnál. A kézműipar, ezen a közgazdaságban oly fontos tényező, legújabban nálunk is az említett veszélynek van kitéve, s ha kellő időben nem léteznek intézkedések annak föntartására, végveszélylyel sújtják mindazok, kiknek a kézműipar eddig előnyt nyújtott. Hazánkban igen sokan vannak, kik e veszély kútfejét az iparszabadságban látták, s bebizonyították ezt azáltal, hogy az ipartörvény tárgyalásánál számos kérvényt nyújtottak be ellene a képviselőházhoz. E felfogás teljesen hibás. Az iparszabadságnak a kézműiparra való káros hatása a társulás, a szövetkezés által mellőzhető. Átmegy ezután előadó az ipartörvénynek a társulásról szóló részeinek bonczolgatásába, ennek a társulás előmozdítására hozott intézkedéseit azonban elegendőknek nem mondja. Az ipartársulatoknak a törvényhozás által leendő szabályozása korántsem fogja ugyan még a kézműipar terén mutatkozó hiányokat megszüntetni, és ezek csakis a hozott törvények és javítások életbeléptetésével, kellő felhasználásával lesznek félig-meddig megszüntetve. Gyökeresen pedig a már létező ipartársulatok segélyezése és támogatása által lesz azokon segítve. Ezen feltételek mellett lehet remélni, hogy a társulás el fogja érni azon czélt, melyre hivatva van s hogy általa az újabb korban mutatkozó hiányok kellően el fognak háríttatni. Miután pedig az összes egyesületi ügy muldatlanul kívánja, hogy a törvényhozás felmentse azt a jelenleg bonitólagható engedélyezési rendszer alól, okvetlenül kívánnunk kell, hogy e téren mielőbb történjék meg a kezdeményezés, s ennél fogva indokoltnak találja beadott indítványát. Az indítványhoz hozzászóltak Kőrösy, Horn és Gerlóczy, kik az indítvány mellőzésével a napirendre térést ajánlották. — Szegfi, Weisz Béla és Keleti az indítványt részben elfogadják, de legczélszerűbbnek látják annak a jövő évben tartandó közgyűlés napirendjére tűzését. — Galgóczy, Weisz B. ifjabb, Frey, Katona és Mudrony Soma az indítványt módosítva elfogadják. A zárszó az indítványozónak lévén föntartva Matlekovits is megteszi ellenészrevételeit a szólók által felhozottakra. Szavazásnál az indítvány elfogadtatik a Weisz B. által ajánlt módosítással, hogy „az ipartársulatok“ kifejezés kimarad. Az első szakosztály hétfőn d. e. folytatta ülését. Napirendjén Keleti Károlynak a hazai gyáripar pangásának okai és emelésének eszközeiről szóló indítványa állott. Az indítványt pénteki számunkban közöltük már. Megjegyezzük, hogy igen élénk és hosszas vitát idézett elő, melyben többen adtak még be pótjavaslatokat. Ráth Károly a határozat 4 pontjai után még a következőket akarja tenni: 5) aziránt, hogy az ország egyes vidékeinek iparviszonyaihoz mérve kellő számú és korszerűen felszerelt ipartanodák létesítessenek; 6) aziránt, hogy az állami szükségletek főleg a közös hadsereg felszerelési szükségletei és a hazai ipar versenyképességéhez, valamint a közjogi viszonyokhoz képest, a hazai ipar által fedeztessenek. Steinacker Ödön hosszabb indokolás után indítványozza, mondja ki a közgazdászati gyűlés, hogy: „Nemcsak jogos és méltányos, hanem Magyarország összes közgazdasági érdekeinél fogva is muldatlanul szükséges, hogy a közös hadsereg felszerelésének szükségletei a hazai ipar által — annak versenyképességéhez képest —fedeztessék... (Élénk helyeslés). Szavazásra kerülvén a dolog, elfogadtatik úgy Keleti indítványa, mint Ráth és Steinacker javaslatai. Következett Mudrony Somának a lakáskérdésről szóló általunk szintén közlött indítványa. Mudrony Soma indokolásához szóltak Taschner, ki gyakorlati szempontból hozzájárul az indítványhoz, de mindennek daczára a következő pótjavaslatot terjeszti elő: küldjön ki a közgazdasági gyűlés állandó bizottsága egy kilenctagú bizottságot a cottage-rendszernek Pesten leendő meghonosítása tárgyában. Szólnak még Schieffner, ki az indítványozóval egyet nem ért, s több rendbeli módosítást ajánl, továbbá Körösi József, ki a cottage rendszernek a fővárosban leendő meghonosítása ellen nyilatkozik. A zárszóban indítványozó — többen ellene nyilatkozván — eláll az adómentességnek a lakásreform érdekében leendő átalakításától, és eláll attól, hogy a házbérjövedelem és telekadó helyett oly adózási módok hozattassanak be, mely szerint a városi fekvőségeket különbség nélkül az értékkataster alapján egyenletesen kellene megadóztatni. Ezen módosítással egyhangúlag fogadtatott el az indítvány. A napirendre még a bankügy is ki volt ugyan tűzve, ez azonban Horn Edének sürgős ügyben történt elutazása miatt elmaradt. * A másik szakosztály napirendjére Majoros Pál indítványa „A gazdasági oktatás szervezése Magyarországon“ volt kitűzve. A délelőtti ülésben az indítványnak csak a következő részei tárgyaltattak s fogadtattak el részint semmi, részint jelentéktelen módosításokkal. Elfogadtatott , hogy a közgazdasági gyűlés óhajtja, hogy a törvényhozás a hazai mezőgazdaság ügyének fejlesztését legkiválóbb teendőinek rovatába sorozza, a nemzet kormánya pedig a gazdasági oktatás ügyének szervezését, a tanrendszer átalános elvei s követelményei, de egyszersmind a hazai viszonyok s a kitűzött czél gondos figyelembe vétele mellett mihamarább tárgyalás .14 A hazai gazdasági oktatás szervezetét illetőleg elfogadtatott, hogy a közgazdasági gyűlés azon óhajának fog kifejezést adni, hogy a kormány a népnevelésnek az 1868-iki XXXVIII. czikkében megvetett alapjain, a törvény rendeletéhez képest, az elemi iskolákban a tankötelezettség szigorú s az oktatás czélszerű keresztülvitele mellett a természettant, különös figyelemmel a földmivelésre, a felsőbb népiskolákban pedig a gazdaságtan alapvonalainak előadását valamint a kertészeti s gazdasági gyakorlati útmutatások kivitelét is — a népnevelés közmivelési czéljának tévesztése nélkül eszközölje. A gazdasági tanfolyamokat illetőleg elfogadtatott előadónak azon indítványa, miszerint a közgazdasági gyűlés fejezze ki abbeli óhaját, hogy a felsőbb népiskolák felállítására kötelezett oly községekben, melyek a gazdasági szakoktatás czéljaira megfelelő áldozattal készek és képesek járulni, a felső népiskola, az államnak segélyezése mellett — külön gazdasági szaktanítóval ellátott gazdasági tanfolyammal egészítessék ki. Az ezen tanfolyamoknál alkalmazandó tanárokra nézve pedig a szakosztály abbeli kívánatát fejezi ki, hogy a kormány a tanítóképezdékben a gazdaságtannak törvényrendelte oktatása, s a kertészeti és gazdasági gyakorlati útmutatások kivitelére külön szaktanár alkalmazása mellett haladéktalanul gondoskodjék. Szintén örömmel üdvözli a szakosztály a kormány által a felső gazdasági intézeteknél rendezett gazdasági pótoktatási tanfolyamok intézményét. A felsőbb gazdasági oktatás szervezését illetőleg azon nézetét fejezte ki a szakosztály, miszerint hazánkban a felsőbb gazdasági oktatás czéljainak elérésére, a már létező jelenlegi szükségeinknek megfelelő három gazdasági intézetet elégségesnek ismeri. Az erdészeti szakoktatást illetőleg a szakosztály azon nézetét fejezi ki, hogy az alsóbb néposztály gazdászati kiképzése czéljából a selmeczi akadémiában egy alsóbb osztály is rendszeresíttessék, valamint, hogy addig, míg e részben Erdélyről is gondoskodhatik a kormány valamely erdélyi kincstári uradalma területén állítassék föl egy erdészeti iskola. A hazai szőlőművelés és borászatnak oktatását illetőleg a szakosztály azon óhaját fejezé ki, mikép a szőlőművelés és borászat szaktana legalább egyikében az ország gazdasági intézeteinek, a tudományos szakoktatás czéljainak megfelelő széles alapokon tanittassék. Ezen fölül az ország kiváló bortermelő vidékein oly vinczellér-képezdék állítassanak, melyekben a növendékek úgy elméleti mint gyakorlati útmutatásban részesüljenek. — Elfogadtatott továbbá a rendszeresen kiképezett, az állam által illően ellátott vándortanárok alkalmazása s végre népszerű az állam által segélyezett gyakorlati irányú gazdasági folyóiratok kiadása. Ezzel a II. szakosztály napirendjének tárgysorozata ki volt merítve.* A III. szakosztály működéséről a következőket írhatjuk! Elnök: Schnierer Gyula. Napirend: 1) Hieronymi Károly „A közlekedési rendszernek Magyarországon leendő keresztülviteléről szóló indítványa. — Indítványozó előadván indokait, azok a szakosztály által alaposaknak el nem ismertetvén, az indítvány elejtetett, és helyette jágócsi Péterffy József következő indítványa ment keresztül: „Mondja ki a közgazd.gyűlés, hogy j) óhajtandó volna, ha a legközelebbi országgyűlés úgy a közmunka törvényt megalkotná, valamint a másod- és harmadrendű vasutak, közúti és csatornázási hálózat mikénti építése iránt positív törvények alkotása által sürgetőleg intézkednék; 2) mivel azonban az ily törvények alkotásához egészséges alapul egyfelől egy jól átgondolt, közgazdasági viszonyainkkal összhangzásba hozott hálózati tervezet, másfelől a megkívántató nagy tőke czélszerű megszerzésének módozatai szolgálnak, bízza meg a magyar közgazdasági gyűlés állandó bizottságait, hogy érintkezésbe tévén magát illetékes szakférfiakkal és az érdekelt körökkel, igyekezzék úgy a vas- és közúti hálózat valamint a csatornázási rendszer tervezetét egyfelől, valamint a megkívántató tőkebeszerzés módozatainak tervét másfelől, a nemzeti erőnek kellő figyelembe vételével elkészíteni, és tanulmányoztassa azon kérdést, vájjon nem volna-e a még hiányzó vasutak építésének sürgősebb keresztülvitele végett az érdekeltek méltányos hozzájárulásának törvényhozásilag leendő kimondása czélravezető. Határozza el végre a közgazdasági gyűlés, hogy a felérintett munkálatot, mely bizonyára úgy a kormánynak, mint a törvényhozásnak becses anyagul fog szolgálni, hogy állandó bizottsága által mindkettőnek előterjeszti, sajtó utján közzé teszi s az ezen irányban czélszerűnek vélt mozgalmat a társadalmi uton megindítja. Ezen indítvány elfogadása után Metzner „a közmunka teher megváltása s az utak miképen leendő építéséről“ beadott indítványa került szőnyegre. Előadó igen helyesen fejtette ki a maga elé kitűzött czélt, a közmunka teher megszüntetésének szükségességét nyomatékos érvekkel bizonyította, az utak építésére s fentartására szükséges összeget pedig — a közmunka teher megszűntével — nem vám szedése, hanem egyenes adó útján vélte megszerzendőnek. Ezen indítvány elfogadtatván, Tolnay Lajosnak „a magyarországi állami vasutakról“ szóló indítványa vétetett tárgyalás alá. Előadó különösen azt igyekezett kimutatni, mily szükséges, hogy Magyarországon is az állam szerezze meg a fő vasúti vonalakat, és azokat maga kezelje. Ennek kimutatása előadónak sikerült is, és indítványa el is fogadtatott, Péterfy azon pót javaslatával, hogy Magyarországban is az állam kezelje az általa kiépített vasutakat, esetleg pedig szerezze is meg azokat, de úgy, hogy azok más magántársulatok árszabályait, és hiányos kezelési rendszerét korlátozván, hadászati szempontból az ország biztonságát garantírozni képesek legyenek. Z á r ü lés: Hunfalvy János az ülést megnyitván, az All«*«-«IA Lluuttoilgban dlaouluiuclv 24 tagjói KOi 1 ct szavazatjegyeket beadni. Mig ez megtörténnék, az osztályok jelentései adatnak elő, így a 11 e kov ics, mint az I. szakosztály előadója, az I. szakosztályban tárgyalt 1. számú elfogadott, s módosított indítványt olvassa föl. — Indítványát a közgyűlés is elfogadja. — Keleti Károly szintén az I. osztályban tárgyalt s elfogadott V. számú indítványát olvasta föl. Ez, valamint az általunk már említett indítványok a közgyűlés által módosított szerkezetükben elfogadtatván, az ezalatt összeállított s összeolvasott állandó 24-es bizottság névsora olvastatott föl. Ez a következő tagokból áll: Bedő Albert, Csengery Antal, Érkövy Adolf, Galgóczy Károly, Gerlóczy Gyula, Horn Ede, Houchard Ferencz, Hunfalvy János, Jágocsi Péterffy József, Kautz Gyula, Keleti Károly, Kenessey Kálmán, Kodolányi Antal, Kőrösy József, Lichtenstein József, Máday Isidor, Matlekovics Sándor, Metzner Antal, Mudrony Soma, Schiffner Gyula, Schnierer Gyula, Tolnay Lajos, Yolny József és Wéninger Vincze. Végre még Hunfalvy intézett a gyűléshez néhány szívélyes szót, köszönetét fejezvén ki a gyűlés szakosztályainak buzgó működésükért, melyet — úgymond — vajha siker koronázna. Ezzel a gyűlés eloszlott. Brüssel, márcz. 21. (Saját levelezőnktől). Tegnap reggel Dilke és Auberon-Herbert beszédeit olvasva hagytam el Angliát, ezen oly sok rikító ellentétből álló, hová tovább mind érdekesebb és tanulságosabb országot. Byron ,,0'er the glad waters of the dark blue sea, Our thóughts as boundless and our souls as free —“ sorait igazolták gondolataim, melyek a jövő képeinek festésében kéjelegve Angliát köztársaságnak és a 19-ik század leendő nemzetgazdasági forradalmát befejeztetten látták egy újabb példával szolgálni a világnak: hogy mily roppant társadalmi s közgazdasági betegséget idéz elő a százados téves és osztályérdekeket ápoló törvényhozás, és mily könnyen, mennyire megifjulva vezet át e betegség világrázkódásai közepett a vérré vált egyéni szabadság és a törvénytisztelet. Utamat írjam le? Elbeszéltem, hogy ásítozott az angol a víz tükrébe bámuló neje mellett anélkül, hogy egy szót is szóltak volna, miként kérdezősködött egy másik család kis fiacskája: hát már ki fogja megenni a honn marad két karácsonyi „plumpudding“-ot ? miért a mama megölelte s a papa megmosolyogta? Elmondjam azt, hogy tréfált két franczia és mondta el egyik nekem a Janvier de la Mottera csinált életekből az utolsót, mi „Ruy Blas“-ból van idézve, midőn Don Caesar pénzt hullatva, társát így figyelmezteti, hogy ne vegye észre, ha a nép felkapkodja: „Mon eher laisses les ramasser, Ne sois pás un mortel de trop faruche approche ; Si mérne ils en prenaient quelques uns dans ta poche Sols indolgent. Ce sont des homines comme nous vagy azt, hogy egy német asszonyság, miként kérdezte mindenkitől, hogy ismeri-e az ő rokonát X-et, ki gazdag kereskedő Londonban még a csirkét is ezüsttálon adják fel nála. Minek ennyi s még több feleslegességgel fárasztani önöket, s bár híve vagyok Voltaire megjegyzésének: „Le superflu, chose si nécessaire“, mégis röviden ebbe foglalhatom össze: Angliában a nap sütött, a tengeren előbb ködünk, később pityergős viharocskánk volt, miért négy helyett hat órát voltunk hajón, Ostendében jég esett, Gandnál szép ábrándos holdvilág sütött, szóval olyan napunk volt, mint esküvő után a kilenczvenegyedik, miből csak azon vigasztalásom maradt, hogy nem vagyok házas. Brüsselben a legelső kezembe került „L£ Echo du Parlamentben“ a magyar képviselőházról, s a klerikásokkal egyesült szélsőbalokról imák, hasonló értelemben szól a „Nord“-ból kölcsönzött eredeti levelük Bécsből. Lám, lám mégis jó valamire a „közös Pressbureau.“ Reggel az utczára lépve a fegyveresen sétáló katonák jutatták eszembe, hogy nem vagyok Angliában. S aproposra olvasom egyik lapban, hogy egy belga tiszt szereti kergetni fogatát a brüsseli szűk utczákon is és letapadtatok egy munkást. A katonatisztet bepanaszolta e miatt a munkás és a tárgyalás alkalmával az egyetlen tanúról egy öreg őrmesterről s a tisztről élesen szólt a munkás ügyvédje. A tiszt az ügyvédre akart rohanni s kivont kardjával bebizonyítani, hogy az ügyvéd nyelvénél sokkal élesebb a kardja. Szerencsére a jelenlevő csendőrök megakadályozták becsületes szándékában. Ilyen esetek után ismételhetjük : minek a kard ? Botot nekik! t. i. a kezükbe mint azt Angliában látjuk. Ha a brüsseliekhez fordulunk, elmondják, hogy harmincz évvel ezelőtt mennyi minden most megnézni való nem volt meg, hogy két év előtt sem kényelmes omnibus, sem lóvasut nem volt és most a vasúttól egy széles hosszú egyenes utcza számára rontották le a házakat és mikor a végére érkezik felkiált: és most „Petit Páris“ kis Páris lett belőle! Én a kis Párist sehol sem látom, ha nem az Etterbeek felét, hol elég olcsó sört lehet inni. Úgy szellemileg, mint anyagilag nem látom a hasonlatosságot, és nem is fedezhetjük fel másban, mint hogy Brüssel is franczia főváros. Az utczán szaladgáló gyerekek árulják a lapokat s ezek közt sok, igen sok aránylag az egy sou-ért adott lap, mig Párisban csak kettő három van ilyen. Egy évkönyvben olvastam, hogy csupán Brüsselben 142 lap és folyóirat jelen meg, minek ilyen magas lendületét az 1848-ban eltörölt bélyeg és biztosítéknak lehet köszönni. Nagy befolyással van még az árulás szabadsága is. Mindenki vesz reggel lapot, az mint szegény s az a napi szükséglethez tartozik mint az eledel maga. S teheti ezt, mivel mindennap adhat ki egy pár krajczárt, de már forintokat nem vonhat el a napszámos. Másfelől családokat táplál ezen kereset mód, melyet a September 4-ki nap Párisba is behozott és a commune leverése után betiltott a kormány. Családok keresetmódja s olyan keresetmód, melyikhez nagyon csekély tőke (10—15 francs) kell s minden napra legkevesebb 25—30 százalék nyereséget nyújt. I, , 1/ 1 L VXi Y llituOg WUVM L KUlO angol szokás, hogy a lapok tartalma falragaszokra legyen kinyomatva, melyen megvan az is, hogy hányadik kiadás az nap. Itt árulják igent csekélységgel magasabb áron a párisi lapokat, melyek nem postán jönnek, hanem 100, vagy 1000-es kötegekben. Ugyanezen rendszerrel jutnak igen olcsón az angol lapok is Londonból a kisebb városokba. Mindez igen tanulságos, és követésre méltó példa nekünk, mit nem szabadna csekélybe venni a sajtónak, úgy saját, mint a közönség érdekében. Belgiumból sok újat nem írhatok. A senátus elfogadta azon törvényjavaslatot, mely a tiszti iskola reformját, s két újabb osztály felállítását tartalmazza. Mindezek a múlt évben elfogadott új hadszervezet jelentőségtelen utóhullámai. Továbbá törvényjavaslatot ígért benyújtani a kormány, melynek értelmében a katona beszállásolás megszüntethetik. Aloszban a polgármester, valami WanWambeke a kath. temetőből kiásatott egy hollandi protestáns gyermeket, és eltemettette rendőrei által a temetőn kívül. A polgármester valami régi törvényre hivatkozott, mi természetes, hisz újabban ilyen vad törvényt nem hoznak. S ilyen tényt is csupán ott tűrnek meg, hol a klerikálok kormányoznak. A klerikálokról jut eszembe „Mannequin Piss“ A belgák, úgy látszik komolyan vették Diderot megjegyzését a kutakról, hogy csak az szép, hol a víz folyása természetes. Jean Pissnél természetes, túl természetes, de meg lehet bocsátani neki, hisz oly pici gyerek, hogy nem tudja mi a meztelenség, és mi az illik. De tudja a rendőrség, ha az utóbbit nem is, igen az elsőt, és a „Mannequin Pisst“ felöltöztették volt. Különben nem csak azért nevezetes, mert az idegenek felkeresik, hanem mivel felügyelője van, ki ünnepnapokon diszba öltözteti, és ha szent processió jár, Mannequin Pissnek tiszteletteljesen leveszi a kalapját. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése márcz. 26-án. Elnök: Somssich Pál. Kérvények, Hont megye közönsége a kiadásainak fedezésére utalványozott összeget felemeltetni kéri. — Birka megye a virilis intézményt eltöröltetni kéri. — Zemplén megye a bírói letétpénzeket kamatozás végett nyilvános pénzintézeteknél letétetni kéri. — Balogh József 48 előtti erdélyi hivatalnok nyugdijt kér. — De 11 a, Buttyin s még 10 temesi község a vár. és 5 évi parlamenti törvényeket mielőbb tárgyaltatni s elfogadni kérik. — Orczifalva ugyanazt kéri. — A rumi vál. kerület 200 polgára a fenebbi kétjavaslat elvetését kéri. Árándbihari község ugyanazt s az incompatibilitási és vesztegetések elleni törvények meghozatalát kérik. — Temes, Torontál, Krassó megyék és Temesvár város a temesvár-orvosi vasútra vonatkozójavaslatnak még ez ülésszak alatti tárgyalását kérik. — A sz. lőrinczi vál.kerület (Baranya) 129 polgára a vár és az 5 évi parlamentijavaslatokat elvettetni kéri. — Tiszaföldvárk. szolnoki község 141 vál. polgára ugyanazt és incompatibilitási s vesztegetések elleni törvényt kér. — A kérvényi bizottsághoz utasittatnak. Bemutattatik Elek Gábor nyirbogdányi baloldali képviselő megbízó levele; — valamint Lukács Béla szamosujvári jobboldali képviselőé. — Az igazoló, bizottsághoz utasittatnak. Szilády Áron emez interpellátiót intézi a vallás és közokt. miniszterhez : 1. Miután a tanfelügyelők kinevezését a szokásba hozott pályázatok késleltetik, nem látja szükségesnek a mélyen a tisztelt miniszter úr ezen pályázatok határidejének rövidebbre szabását, különösen az olyan kerületekre nézve, melyekben másodfelügyelők nem lévén a felügyelői hivatal megüresedésekor hónapokon keresztül sem a szükséges felügyelet nem gyakoroltatik, sem a község