Ellenőr, 1872. március (4. évfolyam, 50-77. szám)

1872-03-06 / 54. szám

rületből alig lehet annyi választót összeszedni, hogy csak egy kis tisztességes csoport is teljék ki, ha tehát ketté vágták volna, akkor nevetséges kicsinynyé válnék. A­mi pedig a chinai példát illeti, miután itt nem a városok mondanak le a választási jogról, hanem az igazság érdekében a törvényhozás intézkedik igazságosabban, a váro­sok alatt chinaikat nem érthet, azt hiszem, hogy a képv­­ár szemei előtt a minisztérium lebegett mint chinézeréi. (Helyeslés. Derültség balfelől). Ugyanis, miután igen jól tudják, hogy az erdélyi ezen kis választó­kerületekben megbukott, vagy másutt helyet nem kapott miniszterek, miniszteri tanácsosok és ha jobboldaliak választottak meg, bizony oly formán nézne ki, ha a minisztérium ezen városoktól a kerületeket el akarná venni, mintha saját gyomrába ütné a kést. (Derültség balfelől). De én mégis azon meggyőződésben vagyok te­hát, —h­iszen ments meg ugyan, hogy ily szo­morú khinai eljárást kívánjak, — hogy ha oly annyira igazságtalan az, mit azért, hogy magu­kat ott biztosítsák, önök véleménye szerint fen kell tartani azt, úgy hiszem, mégis meg lehet várni, hogy a hatalomnak oly áron való megtar­tásához, mely az igazság rovására történik, ne ragaszkodjanak. Többször volt felemlítve, s ha Paczolay t. képv társam nem hozta volna fel tegnap (Paczo­lay közbe szól: tegnap előtt!) Igazsága van t. képv. társamnak, tegnapelőtt. (Paczolay közbe szól még egy nappal az előtt!) ha nem hozta volna fel, ki sem terjeszkedném reá; ha­nem miután e kérdést ő is más oldalról ventillálva azon thernát állította fel, hogy a baloldal volt az mely először pártszempontból tekintette ezen törvényt, kénytelen vagyok e kérdésben egy pár szót szólni. Azon furcsa helyzetben vagyok, hogy legelőször is védenem kell a minisztériumot azon állítás ellenében, mintha a minisztérium nemzeti­ségi szempontból járt volna el. Csak röviden érintem, hogy mind a kis és a nagy községben, mind a városokban 300 frt értékű ház census a­z ipar census, ezek mind olyanok, melyek nem ki­vétel nélkül ugyan, de a legnagyobb mértékben épen a magyarságra nézve hátrányosak — Er­délyben az ott uralkodó census ellenkezőleg a ma­gyarság, — illetőleg székelység , és még inkább a szászokra nézve igen kedvező. Már ha nemzeti­ségi szempontból indult volna ki a minisztérium, hajlandó vagyok feltenni róla annyi belátást, hogy nem ajánlana olyat, a­mi az ország legnagyobb részében a magyarságnak árt s csak kisebb ré­szében olyan, a­mely annak némileg használ. Nem vezette a minisztériumot a nemzetiségi szem­pont. Én, ha ez vezette volna, nem helyeselném ugyan, mert igazságtalanság által soha sem hi­szem biztosíthatni, bár­mely nemzetiségnek jövő­jét is, de látnék benne egy az önzésen felül emelke­dett tévedést. Azonban, ha a nemzetiségi szem­pont nem lehetett, hát mi lehetett! Én nem aka­rok gyanúsítani, és épen azért nem suppositiói­­mat fogom elmondani, hanem azt, hogy a tények mit mondanak ? Nézzük meg a kerületeket, melyekben a magyarországi census a magyar nemzetiség rová­sára is rész, azon kerületek választottak balolda­liakat, épen azon clég az, mely nagy zömével alakította a baloldal választóit. Erdélyben meg­fordítva áll a dolog, ha tehát már most oly eljá­rás követtetik, hogy az ország egyik részében le­gyen igazságtalan jogfosztó a magyarok irányá­ban, kik baloldaliak voltak, a másik részében az országnak legyen túlságos kedvező azok irányá­ban, kik jobboldali képviselőt választottak, nem én mondom a tények, hirdetik a czélt, mely e tör­vényjavaslatnál a minisztérium szemei előtt lebe­gett (Helyeslés balfelöl.) mig ily tényt nem fog nekem valaki felmutatni a mi részünkről, mig nem fogja kimutatni, hogy hol akartunk mi oly vá­lasztói osztályokat, melyeket ismerünk mint jobb­oldaliakat a választói jogtól megfosztani, és hol akartunk jogtalanul baloldaliakat bejuttatni, ad­dig ám az gyanúsítás lesz, ez pedig tényeken nyugvó igazság. (Helyeslés a baloldalon.) T. hát! Most, mielőtt beszédemet befejezném, azt gondolom az illendőség is megköveteli, hogy ne felejtkezzem el az igen t. belügyminiszter úr­ról sem. (Derültség.) A t. belügyminiszter úr leg­előbben is jelét adja annak, hogy ő valóban nagy úr. Azt szokták ugyanis mondani, hogy a nagy uraknak egyik jellemvonása az, hogy hamar fe­lejtenek. Ennek adta ő is tanujelét. Nem fogok a messze múltban keresni, de azon egyetlen egy beszéde alatt, melylyel bennünket szerencséltetett, adta annak tanujelét. Beszédje elején kimutatja a minisztérium álláspontját, hogy az nem menni sem előre sem hátra, de megállami­ végén haladásról beszél, és igy mikorra beszédének végéig jutott, elfelejtette azt, mit az elején mondott. Továbbá atyai szívére öleli a tvjavaslatot, melyet e ház­ban — miután magáévá tette, úgy tekinthet, mint miniszteri javaslatot és elfelejtette, hogy hány §-a ezen tvjavaslatnak van olyan, melyet csak úgy melenget szívén, mint kakuktojást, me­lyet más tett oda. (Derültség balról.) Továbbá fölállítja, hogy minden törvénynek és javaslatnak első okvetlen­,föltételezi, hogy tisz­ta, határozott és félremagyarázhatlan legyen. He­lyes. De elfelejtette, hogy hetek, hónapok kellet­tek, nem egy akadékos ellenzéknél, de saját párt­jánál is arra, mi felett tisztába jönni bírt és azt kimagyarázta, s így elfelejtette, hogy a felállított mértékkel saját javaslatát ítélte el úgy, hogy jobban már nem is lehet. (Helyeslés balról.) Egyébiránt a t. miniszter úr egy uj al­kotmányos elvet állít fel, és így új szókat hoz divatba. Az uj alkotmányos elv az, hogy parla­­mentáris államban a törvényhozás az állam maga, az uj eljárás pedig az, hogy míg holmi Pittek, Foxok, Palmerstonok, Gladstonok megvárták, hogy más nevezze őket államférfiaknak, a t. miniszter úr declarálja előttünk, hogy ő államférfi. (De­rültség balról.) Mi az új alkotmányos theóriát illeti, eddig minden ember azt gondolta, hogy szabad parla­menti államban mindennek az állam és nemzet érdekében, s a nemzet által kell történni, hogy tehát a törvényhozás nem egyéb, mint a nemzet­nek­ azon mandatóriusa, melyet ezen legfontosabb teendőinek az állam és nemzet érdekében végzé­­sileg megbízott. Most a miniszter úr azt mondja : ők nem! a törvényhozás maga az állam ! Sokat mond ez­t, miniszter úr! Sajnálom, hogy előbb ki nem mondotta, mert igen sok megtámadástól megmenthették volna magukat ezen egy elv fel­állításával. Mert ugyanis, ha a törvényhozás maga az állam, azon elv, hogy mindennek az állam ér­dekében kell történni, oda reducálódik, hogy mindennek a törvényhozás érdekében kell tör­ténni, és miután a törvényhozás összes factorai­­nak, mint a­mely azok bizalmát bírja, kifolyása a minisztérium, utoljára ott vagyunk, hogy a mi­nisztérium az állam maga. XIV. Lajos azt mond­ta : L’état c’est moi ! Ezt mondhatja a minisztéri­um is. A t. miniszter úré igenis tiszta logikai de­­ductió, csak hogy az alap hamis, azért jutunk oly képtelenségre. De ha ezt előbb felállítja a t. mi­niszter úr, nem vádoltuk volna önöket titkolódzás­sal, sőt talán kétszínűséggel, midőn hirdették,hogy valamennyi törvénynyel az államérdeket kívánja előmozdítani, pedig mi nem láttunk abban egye­bet, mint a miniszteri hatalom előmozdítását, mert ha a miniszteri az állam maga, igen természe­tesen a minisztérium hatalom előmozdítása az ál­lam érdekében, az állam hatalmának előmozdítá­sával együtt jár. Én te­hát, ha ezt meggondolom, teljesen igazoltnak látom a miniszter urat abban, hogy magát mint államférfiut mutassa be. Mert uraim, ha valaki egy egész államnak nyolc­adrésze, ak­kor még nagy szerénység tőle, ha magát csak ál­­lamférfiúnak mondja. (Derültség balról.) Egyéb­iránt te­hát, a miniszter úr magas állásából en­ged, s védi magát az, ellen, hogy a­­javaslat ké­sőn terjesztetett be. Én erre csak azt jegyezhe­tem meg, hogy védelme nem helyes, mert helyes csak­­akkor volna, ha beterjesztette volna e tör­vényt, s a háznak nem lett volna mit tárgyalni — mert én, hogy egy ily nagyfontosságú tör­vény mentél előbb feküdjék a ház asztalán, hogy több ideje legyen a háznak meggondolni azt, — nagyon szükségesnek tartom, nem volt tehát szük­ség várni mig reá kerül a sor. De különben is ter­jesztette volna be tisztán, tisztábban jobban szer­kesztve, a nem telt volna el annyi hónap, nap és hét, a­míg abból azt is a mi lehető volt, ki le­hetett hozni. Ezután még lejebb szállt a t. mi­niszter úr. (Halljuk!) Előbb az állam nyolc­ad része, azután állam­férfi, most már leszáll addig, hogy kortes. (Halljuk!) Ugyanis szemben azzal, a­mit az erdélyi választó­kerületekben lévő nagy abnormitások igazolására felhoztam, a miniszter úr jónak látja, a Debreczen és Pest közötti vi­szonyt felhozni. Ha az egyenlőtlenség Debreczen és Pest között épen olyan nagy lenne, mint az erdélyi kerületekben, ha Debreczen volna az or­szágban azon város, mely közt és Pest között a képviseletet illetőleg a legnagyobb különbség van, szót sem szólanék , de ez nem áll. A miniszter úr szerint a Pest és Debreczen képviseltetése közti arány úgy áll, mint egy a háromhoz. Er­délynek azon kerületeiben azonban úgy áll az arány, mint 1 : 40, a­mint a miniszter úr saját beszédében is is elismeri, és így nagyon látható, hogy itt az összehasonlítás nem történhetik meg. Továbbá Magyarországon — tudja a minisz­ter úr — van nem egy város, de több, melynek aránya Pesttel,szemben sokkal kedvezőbb, mint Debreczené. Én egyet sem fogok itten meg­nevezni és nem hozom azt fel neheztelésképen, mert egyiknek képviseltetése irányában sem táp­lálok irigységet, de ily körülmények között, mi­dőn a hasonlat egyátalában nem áll, midőn a kü­lönbség oly nagy, Debreczen nem is a legcsat­­tanósabb példa, melyet a t. miniszter úr felhozhat, mégis azt hozza fel mint egy feltűnőt, mint egy azt mondva, hisz a baloldal olyat akar, a­mi benneteket képviselőitektől megfosztand. (Nagy zaj, ellenmondás jobb felől.) Ha azt akkor teszi, a­midőn az alakulásban levő pártja hirdeti a városnak azt, hogy a városnak semmi haszna nem volt abból, hogy baloldali volt, mi azt látszik mondani, hogy az elveket az érdek szerint kell megállapítani, ha ekkor azt teszi a miniszter úr, ekkor már csakugyan nem egyéb, mint egyszerű kortes, csakhogy engedje meg a miniszter úr, hogy elmondjam azt is, hogy a kortességen felül rész kortes is. (Helyeslés balfelől. Tóth Vilmos közbeszól: Annál jobb önökre!) Nem azért mon­dom, te­hát, hogy rósz kortes, mintha azt mer­ném állítani, hogy pl. engemet, vagy a baloldalt ámbár az utóbbiról már merném mondani, de magamról távol legyen állítani, mintha engem Debreczenben semmiképen megbuktatni nem le­hetne (Jobbfelől zaj, balfelől: igaz ! Csernátony közbeszól: Mért jajdulnak fel ?) távol legyen tő­lem, minden önhittség, hisz eléggé tapasztaltuk az életben, hogy a­mikor vis et villa össze fognak elnyomják azokat, a­kikben becsületes fegyverrel küzdenek, (Zajos ellenmondás jobbfelől. Tetszés balfelöl.) hanem mondom, hogy a miniszter úr resz kortes azért, mert a jó kortes nem hagy így előre kártyái közé tekinteni. Egyébiránt még egyet leszek bátor megjegyezni, ha csakugyan át­látja a miniszter úr, hogy Pest képviselet dolgá­ban nincs helyesen ellátva, hogy a képviselet, mely Pesten van, magára Pestre nézve igazság­talan, abban én vele egyet­értek, kísértse meg proponálja, hogy Pesten a képviselők számát emel­jük föl, határozottan ígérem, hogy rászavazok. (Helyeslés balfelől). Azon kifejezéseimre nézve, melyeknek egyi­két az előadó úr is relevált, hogy azt mondottam, hogy ezen törvény botrányos, hogy azt mondottam hogyha elfogadtatnék, szégyen­folt lenne a képv.­házon, azt mondja a miniszter úr minapi beszédé­ben, hogy ő ily Shakespeare-i kifejezéssel élni nem fog. Én köszönöm az elismerést, melyet saját kifejezései iránt tanúsított, mert a mi Shakespaeret azt lehet mondani majdnem századok óta fenn­tartja mint a műveit világ egyik első íróját, az hogy jellemeket, dolgokat, eszméket megengedem a mai időkhöz mérve néha kissé durván és nyer­sen, de mindig találóan fest. Ha tehát kifejezésem Shakespeare-i kifejezés volt, azzal a miniszter úr csak azt mondhatta, hogy talán durva volt, de el­ismeri, hogy igaz volt, és ha meggondolom még, hogy habár a durvaság nem szép dolog, de vannak bizonyos dolgok, melyekhez puszta kezekkel nyúl­ni nem szabad, ha az ember kezét bepiszkolni nem akarja, akkor a durvaságot elvállalom. A miniszter úr még tovább megy. — Meg­vállja azt is, hogy miért nem változtatja a cen­­sust, vagy legalább megvallja, hogy miért nem vallja be, hogy változtatja. Előadja ugyanis, hogy a census kérdése oly kérdés, hogy nem jó azt bolygatni, hiszen Angliában és másutt is egymás után bukdostak rajta a miniszterek, tehát gon­dolta magában, hogy bizony oly csekélységért mint a választási jog, én tárczámat nem reskíro­­zom! (Tóth Vilmos belügyminiszter közbeszól. Hiszen hozzá kötöttem.) Nem méltóztatott ide hall­gatni. Igen jól tudom, hogy hozzzá méltóztatott kötni, de azt állítja, hogy nem méltóztatik változ­tatni a censuson, és azután méltóztatik előadni hogy milyen veszélyes dolog a censuson változ­tatni, hogy azon másutt is sorjában bukdosnak a miniszterek. (Derülség bal felől, Zaj jobb felől.) Végül te­hát­ azt mondja a miniszter úr beszédjének végén, hogy ezen javaslatban van haladás, koc­kázat nélkül. Van-e, vagy nincs koc­kázat, a fölött részemről nem vitatkozom, de merem állítani, hogy igenis van koc­kázat, mert ha van koc­kázat a rohamos, a túl gyors haladás­ban, még nagyobb koc­kázat van abban, aha va­laki hátra­felé halad valamiben, mert ezen hátra­felé haladás míg egy­felől senyvedé­st és maradást hoz be, addig másfelől még azon roszat is, mi a túl gyors haladásban lehetne jövőben előidézi, mert a támasztott nagy elégü­letlenség folytán, miként már érintettem, s azért bővebben kifejteni nem akarom, be fog állani ép azon idő, midőn többé a fokozatos haladás már nem lesz lehetséges, ha­nem rombolás és rohamra haladás következik. De elismertem te­hát, hogy van benne haladás, főleg hogy a miniszter úr hiszi, hogy van benne hala­dás. Hogy ne hinné, hogy ne ismerné el, mikor a rák is azt hiszi, hogy halad, akkor tehát a miniszter úr is hiheti, hogy halad. De t. hát, ha a miniszer úr csak oly irány­ban tud haladni, akkor engedje meg, hogy kérjem az istenért ne haladjon. (Helyeslés balf.) T. ház! Tulságig vissza­éltem az önök türel­mével. (Halljuk!) bezárom tehát beszédemet. Kon­statáltam, hogy a határozati javaslatom czélja — miután ma már erre nincs idő, — nem gyökeres reform, de czélja, hogy a változás legalább jó irányban, és ne rész irányban történjék. Hogy erre idő van, azt ha csak az adatok létét megtagadni nem akarják, még a miniszter urak maguk sem állíthatják ma sem, de lett vol­na idő még inkább, ha ezt, midőn létetett elfogad­va, elő is terjesztették volna ezen adatokat. A miniszter úr maga elismerte, hogy ,,botrá­nyos" shakespearei kifejezés. Igen kérem a t. házat, miután a beismerés magától azon­­javas­­latnak — hitem szerint mostoha, a szive gerjedel­­me szerint, édes­apjától ered, ne méltóztassék azt örökbe fogadni, de fogadják el az én határozati javaslatomat. (Hosszan tartó helyeslés és élénk él­jenzés balfelől.) — Hibaigazítás Tisza Kálmán tegnapi lapunkban közlött beszéde első részében a máso­dik columna 2-dik hasábja 6-dik bekezdésének 14-dik sorában „fényes gyűrűjét“ helyett „Gyges gyűrűjét“ olvasandó. A hivatalos lapból­ Markovits Sándor végzett jogász a pesti kis táblához tisztb. segédfogalmazóvá ne­veztetett ki. T­u­r­ó­c­zmegyében kebelezett Szkleno (Glaseihal) község kérvénye nyomán megengedtetett, hogy nevezett községben évenkint február hó 14. és 15-én továbbá vi­rágvasárnapot, szent háromság és szent István király napját követő hétfő és kedd napokon marhavásárral egy­bekötött kirakodó országos vásárok tartassanak. Hírek. Best, márcz. 5. — A király valószinüleg csütörtökön fog Bécsbe utazni, hogy a királynét és Mária Valéria főherczegnőt Budára kisérje. Ő felsége ma kora reggel József főherczeggel Gödöllőre ment vadá­szatra. — Liszt azon jótékony czélu hangver­senyét, melyet többek felszólítására a plébánia termében akart rendezni, e hó 18-án a redout kisebb termében tartja meg, hol bizonynyal jöve­delmezőbb is. Sőt megtöltené a közönség a nagy termet is. Liszt egymaga fog játszani, és csupán Schubert egyik ábrándjában (mely négy­kézre van írva) működik közre Mihalovics Ödön. — Büchner felolvasásait nem vala­mi tapintatosan rendezték. Német belépti jegye­ket nyomattak, a­mi a jogászok körében nem kis megütközést szült. Az utczasarkokon német plakátok pompáznak. Senki sem ismeri el kész­ségesebben Büchner érdemeit, mint mi, s nem is akarunk oly türelmetlenek lenni, hogy tudomá­nyos fölolvasásainak német nyelvűsége ellen szó­lanánk, hanem megkívánjuk, hogy az ily előadá­soknak is meg legyen itthoni színezete, s ne adjanak oly jelleget annak, mintha nem is ma­gyar értelmiség rendezné ezt, hanem fővárosi né­­meteink. Fájdalom, hogy nálunk az udvariasság az idegenekkel szemközt nem marad meg az ön­érzetesség határai közt. — A közeledő választási mozgal­makhoz! Gr. Teleky Sándor, mint a hivatalos lap mai száma hirdeti, a „közügyek terén szer­zett érdemei elismeréséül“ a sz. István rend kis keresztjét kapta. A gróf ur Pestmegyében a kor­mánypárt főkortese lévén ez a kitüntetés figyel­meztetésül szól urbi et orbi. — A pesti svájczi konzul, Keller Ulrich kinevezési okmányához a napokban nyerte meg ő felségétől a helyben hagyást. — A nagy körúton az indóháztól kezd­ve a váci, országút és mészáros utcán le a Du­náig, már megkezdők a munkát az indóház kör­nyékén. Még csak a kövezetét tépik föl, melyet két oldalt 3 öldj-í szélesre fognak készíteni, s aztán asphalt burkolattal ellátni; a közepén 5 öl széles gránit kövezet lesz a kocsi közlekedésre. A lóvonatú vasút síneit az út két felén rakják el, s egészen új vízvezetéki, légszesz és csatorna háló­zatot készítenek. Két oldalt fákat is ültetnek, a­mit egyébiránt már a tavaszszal meg akartak ten­ni, de még­is csak az őszre halasztották. — A baloldali országos értekez-­­e­t után nagy banquette lesz. Kik a küldöttek közül részt akarnak venni, a baloldali kör he­lyiségében (váczi utcza, 1. sz.)e hó 8—9 és 10-ik napjain a következő képviselőknél jelentkezzenek : A tiszántúliak: Szomjas József és Beliczay Ist­vánnál. A tiszáninneniek: Matolay Etele és Szath­­máry Miklósnál. A dunáninneniek: Kürthy István és Andrássy Gyulánál. Az erdélyiek: b. Orbán Balázs és Pap Lajosnál. — Valami lap azzal vádolja a radikál lapokat, hogy Rákosi új vigjátékát azért támad­ják meg, mert a magas talapzatról leszállít benne egy királyt, s ezt különösnek találja. Megemlítik ezt is, mint az alakító erő teljes hiányát. De azért ítélik el legjobban, hogy Bánffyban egy stricit állít színpadra, a visszataszító hatás oly provoká­­lásával, minőt az aesthetika meg nem engedhet. — A Petőfi-szoborra Koncz László szakaszvezető, Landshutból 2 irtot küldött szerkesz­tőségünkbe. Átszolgáltatjuk az illető helyre. — A marhavész Galicziában és Morva­országban is megszűnt s ekkép az egész osztrák tartomány vészmentes. — A katonai határőrvidék azon ré­szére nézve, mely közvetlenül Magyarországhoz csatoltatik, a törvény ebbeli rendelkezése, mint a P. N. hallja, legközelébb valósittatik. — A horvát kormány a municipális bankkal az ínségesek számára fölveendő nagyobb­­szerű kölcsön fölött alkudozik. — Pá­lyá­zati jelentés. A természet­­tudományi társulat által 1871. julius havában ki­tűzött mezőgazdasági vegytani pályázatra össze­sen a következő hét p­ály­amű érkezett. E pályamunkák három bírálónak kiadatván, azok az 1872. jan. 17-én tartott közgyűlésen terjesz­tettek elő részletes jelentésöket, mely szerint a III-ik számú („Mit eddig a munka szült“ jeligét viselő) és a VI-ik számú („A­mi érthető, az nép­szerű is“) pályaművek a többinél jobban és ala­posabban vannak dolgozva, de nem felelvén meg egészen a kitűzött czélnak, a 3-ik számhoz még vegytani, a 4 sz.-hoz pedig állat-növény élettani, illetőleg gazdagságtani mutatvány kívántatik ki­egészítésül. Eme kiegészítő részek szintén névte­lenül a munka előbbi jeligéjét viselő, a szerző nevét rejtő lepecsételt levél kíséretében, legfeljebb 1872-ik évi márcz. 31-ikéig, a term. tud. társ. titkárságához (Pest, aldunasor 1-ső sz.) i. külden­dők be. Az igy kiegészített két pályamű újabb bírálatra fog bocsájtani, melynek eredménye leg­később május első napjaiban közé fog létetni. — S­z­i­­­y Kálmán, első titkár. — A pesti házak értékének emelkedé­sét alig mutatja valami világosabban, mint a régi posta­épület, melyet a pesti iparbank három év előtt 160,000 frtért vett meg, s ma már 400,000 frtot kínálnak érte.­­ Az „Apollo“ zeneműfolyóirat 5-dik füzete is megjelent a következő változatos tar­talommal: Mazurka, Reményi Edétől, Kerindő, Schubert F.-től. Hulló levelek (2-dik) E­r­­n­e­y Józseftől. Fonódal, Argyll Elektől. Dal, Oláh Károlytól. Estve (dal négy férfi hangra), Wusching Konrádtól. — A fiumei uj kereskedelmi ka­mara tegnap alakult meg az uj törvény alap­ján. Gróf Zichy megnyitá a kamarát, annak nagy­fontosságát ecsetelő beszéddel, mely rendkívüli tetszéssel fogadtatott. Cosulic elnök válaszolt és hangsúlyoza Fiume bizalmát a közös hazához, és mondá, hogy Fiume ebben felvirágzásának újabb jelét üdvözli. A Madaras és Kardszag városok határain, a Hortobágy és más ezekből össze­tódult vadvizek közel 20 ezer hold szántóföldet borítottak el. A mindinkább növekedő vizár je­lenleg Kisújszállás határát fenyegeti, hol ismét 10 ezer hold válik használhatlanná. Kisér, Ladány és Alsó-Szentgyörgy határain szintén több ezer hold fekszik a viz alatt. — Buda városának mérnöki hivatala egy nagyszerű csatornázási tervvel foglalkozik. Ezen terv szerint a főcsatorná­t­ Budától a sáros­fürdőig készíttetnék, úgy hogy a mellékcsatornák mind a főcsatornába végződnének, ez pedig a vá­roson kivül a Dunába ömlenék. — Buda városára nézve mind tisztasági, mind pedig egészségügyi szempontokból kívánatos, hogy e terv minél előbb létesüljön. — Orlay Soma „Attila nászéje“ czímű festményének kisorsolására minden kereskedésben árulták a sorsjegyeket Sokakat fog tehát érde­kelni, hogy a nyerő a 84 sorozat 15 száma. — A lipótmezei orsz. tébolyda kezd szűk lenni. Az elmebetegek száma a közelmúlt időben annyira megszaporodott, hogy 150 beteget a budai irgalmas testvérek kórházába kellett el­helyezni. — A testvér főváros közti Dunán létesítendő propeller-közlekedésre már öt ajánlat érkezett; a verseny kiterjesztése kedvéért azon­ban újabb hirdetmény fog közzététetni, mert a kormány a kényelmen kívül olcsó árakat is akar kieszközölni. A vállalat, mely az üzletet elnyeri, nem lesz köteles a biztosítékot letenni, minthogy a kormány fogja a vitelbért beszedetni és a vál­lalattal időről időre számolni fog. Az ellenőrzést az illető vállalat viszi. Reményük, hogy a pro­pellerek júniusig már valamennyi megállapított pont között közlekedni fognak. Ezen intézkedé­sekből látható, hogy a kormány nem gondol az állandó hidak mielőbbi létesítésére, noha a 24 millió kölcsön fölvételének szükségét legelső he­lyen ezzel indokolta. Az a pénz már régen oda van. — Az ínség előjelei. A bácskai és to­rontáli sík, mint már irtuk, viz alatt áll. A leg­termékenyebb búzaföldet százezer holdanként viz borítja. Ugyane sors várakozik a szerémi fönsik­­ra. Szerém megyének Mitrovitztól a szlavón kor­mány felé fekvő része 100 lábbal áll magasabban a Duna víztükrénél, mindazonáltal fenyegetve van a víztől, mert a fönsik talajvizei nem folyhatnak el. Kutak, melyek eddig 10 —12 ölnyi mélységből adtak vizet, most kiáradnak­; a pinezék telvék vízzel; a házak alapjai kimosatnak és a legerő­sebb épületek inogni kezdenek. A szénakazalok a réteken viz alatt állanak és a marhának nincsen elesége; e termékeny vidék népessége a legnagyobb ínségben szenved. — Buda kövezete. Buda város ható­sága a lefolyt évben kövezésekre 108,522 forint 99 krt költött. Ha azonban ezen tekintélyes ösz­­szeget a jelenleg is még oly iszonyú budai kö­vezettel arányba hozzuk, önkénytelen azon kö­vetkeztetésre jövünk, hogy annak teljes kijavítása még legalább Dárius kincsébe kerül. — Kié a főnyeremény? A Loc. Corr. szerint a budavárosi sorsjegyek főnyereményét még mindig nem vette föl a szerencsés nyerő, sőt nem is jelentkezett. — A magyar tudományos akadémia Il­ik osz­tályának tegnapi üléséről S­alamos Ferencz beje­lentett székfoglaló értekezése a felolvasó betegsége miatt elmaradt. Második tárgy volt Habern Jonathan A r­i­s t­o t­e­s fordítása, melyből a barátságról szóló részt hallottuk. Az egész munka az akadémia pártfogása mellett fog megjelenni, a fordító által írt bevezetéssel, mely a methisyka philosophiá­­járól szól. Salamon felolvasása helyett B o­­­k a Tiva­dar. „Az utolsó Árpádházi leány legendája“ czí­mű értekezéséről olvasott Franki Vilmos osz­tálytitkár. B o­­­k a, midőn Schweizban utazott, egy könyvtárban találta meg a legendát. Másolata, a­melyet Franki be is mutatott pontot, és hite­les. A codex 684 lapból áll, melyben bőven v­an említés téve nem csak E­rzsébet utolsó Ár­pádházi királyleányról, — de sz. Margit­ról is. A legenda másolata kiadatott a történelmi bi­zottságnak. Az osztály még elhatározta, hogy dr. Érdy János felett Nagy Iván, Nagyajtai Kovács fe­lett Szilágyi Sándor fog emlékbeszédet tartani. — Hunfalvy és Tóth Lőrincz közelebbről tartott érkezéseik kinyomatai határoztattak. (J. S.) Csillag Ármin hangversenye. A bécsi opera­színház zenekarában működő hazánkfia teg­nap esti hangversenye nem nagy közönséget gyűj­­­tött a redoutsterméke. Valószínűleg a hangversenyző kevésbbé ismert neve volt egyik ok, a másik pedig Richter nagy hangversenyei. Csillag már fiatal koránál fogva is bevégzett játékkal nem dicsekedhetik, de a művészi kifeje­zés s lelkűsét nyilatkozatai meg vannak játékai­ban, hátránya, hogy nincs eredeti­­ hangja. Nincs meg játékában a szellem, a tűz, a mely az előa­dott darabot átmelegitené s igy játéka nem egyéb mint halvány interpretatió eredetiség nélkül. Csillag ur nagyon jó tanítvány lehetett, ki mes­terének felfogása s ízlése szerint, játszhatott, de épen e buzgalmában nem fejlődött ki önállósá­ga és eredetisége. A műsorozat összeállítását sem helyeselhetjük. Oly játszónak mint Csillag ur a­ki bravourjaival elragadni nem képes, de a­kiben mégis meg van a bensőség érzete — inkább Cho­pin Schubert — műveihez kellett volna hajolnia, pedig ezekről szó sem volt programmjában. Hallottunk ezek helyett, először egy A­­­m­o 11 zonátát Rubinsteintól, melyben a zongora részt Schweida, a hegedűt maga a hangversenyző ját­szotta. E darabnál a hangversenyzőt legyőzte az erőteljesebben kezelt zongora, úgy, hogy a figye­lem a zongora körül központosult, és Csillag úr játéka elmosódott, bár rendesen megtartotta kellő tárgyilagosságát. — S­p­o­h r­ifik hangverse­nyének hallatára melegedett föl csak jobban a közönség. A hangverseny nagy fináléját korekt játsza, elejét pedig érzéssel. Ez volt, a hangver­senyző részéről a műsorozat legsikerültebb szá­ma, mert sem Vitali Ciaconna, (18-ik szá­zadbeli compositor) sem Wieniawsky „legen­­d­áj­a“, és Vieutemps nagyon ismert, s már régen a hegedüsművészek lomtárában heverő p­o­­lonaise nem voltak animáló hatással. Legjobban tetszett a hangversenyben Schweida­ur zongora játéka. Liszt consola­tion­­­át, és Wagner „Bolga hollandi“ czímű operájából, a fonó dal fölött írt ábrándot játszta. Az elsőnek borús hangulatát, az utóbbinak pedig derült, könnyűd thémáját híven visszaadta. Az énekrészeket Berger A­máli­a asszony­tól hallottuk. Hangja csinos alt hang, s a legmé­lyebb női hangoknál, ritka erőt tüntet ki, de nem csengő és a felsőbb hangoknál fátyolozott. Men­delssohn F. Schumann és Schuberttel énekelt ismertebb dalokat. TÁVIRATOK. Berlin, márcz. 5. A lefolyt hadjárat alkal­mából a német tábornokoknak adandó dotati­­ókf. hó 22-én, mint Vilmos császár születés­napján, fognak közzététetni. Összesen hu­szonkét egyén részesül dotatióban és pedig rangjuk szerint 300,000 200,000 150,000 és 100,000 tallérral. — Frigyes­ Károly féhg, Roon, Moltke és Manteufel egyenként 300,000 tallért kapnak. Róma, márcz. 5. Nigra utódja Versaillesben hír szerint Minghetti leend, Nigra pedig az orosz udvarhoz megy. Páris, márcz. 5. A „Débats“ római tudósítá­sa szerint az ottan időző Frigyes-Károly főhg. biztosította az olasz kormányt, hogy számolhat Németországra, ha franczia részről fenyeget­­tetnék. Bécs, márcz. 5. Prágai tudósítás szerint a kereső. miniszter vizsgáló bizottságot küldött ki Radda postafelügyelő elnöklete alatt a levelekkel ottan történő rejtélyes dolgok s a nyomorúságos postaviszonyok felderítésére, mielőtt azonban a miniszter e rendelete érvényesítetett volna, elárul­­tatott a cseh lapok­nak-Bécs, márcz. 5. Az urak ház­a mai ülésé­ben megkezdődött a vita a kényszerválasztási törvény fölött. Az átalános vitában Tschabusnigg mele­gen védelmezte az osztály többségének indítvá­nyát s az egyenes választások közelebbi é­letbe­­tetését.­ Fürstenberg őrgróf az osztály kisebbsé­gének javaslatát védte. Lichtenfels kifejti, hogy a tárt.­gyűlési választás nem faggatási czélból áll fen s hol ily faggatások mutatkoznak, a kormány­nak joga van az egyenes választási elrendelé­sére, minthogy a tárt. gyűlések választási jog bi­rodalmi sarkalatos törvényeken alapszik s igy csak eme törvények utján változtatható meg. Ez­zel vége szakadt az átalános vitának. Hasner kifejti ezután a szőnyegen levő­­ja­vaslat jogi és politikai oldalát, mire a belügyér utalva a trónbeszédnek ide vonatkozó passusára oda nyilatkozott, hogy ez a legkíméletesebb alakba van öntve. A Szavazásnál a kisebbség javaslata elvettetett s a többségé 72 szavazattal 10 ellenében elfogadtatott. Spalato, márcz. 5. (Az Ellenőr távirata.) Franz kerületi főnök tiszteletére tegnap este a nép átalános részvevése mellett nagyszerű fák­­lyamenet és tűzijáték rendeztetett. Páris, márcz. 5. (Az Ellenőr távirata.) A tőzsdén azon hír kering, hogy Pouyer-Quertier a berlini követi állomást fogja elfogadni.­­ A vi­déki parasztság közt egy legitimista röpiratot terjesztenek, mely azt mondja, hogy Bismarck köztársaságot, vagy császárságot akar Francziaor­­szágban, ennek érdekei azonban a Bourbonok visz­­szahelyezését kívánja. Bukarest, márcz. 5. A kamara tegnapi ülé­sében megszavazta a f. évi módosított budgetet, mely 1,222,681 frankkal toldatott meg s figyelem­be vette a posta- és távirdai szerződést. — A senatus megszavazta a Jassytól a határokig menő vasutat. Páris, márcz. 5. Pouyer-Quertier a nemzetgyűlés mai ülésében eljárásának fel­derítése után be fogja nyújtani lemon­dását. London, márcz. 5. Az alsóház tegnapi ülé­sében Holm azon indítványát tárgyalta folytatóla­gosan, mely szerint az idei hadjutalék 20 ezerrel alább szállítandó. Cardwell hosszasan védte a hadügyi budgetet. Bécs, márcz. 5. A reichsrath mai ülésé­ben a kormánynak a kereseti és gazdasági társu­latokra vonatkozó javaslata egy 12 tagú bizott­sághoz utasíttatott. — Menger visszaveszi azon indítványát hogy az ó-katholikusok ügyének meg­vizsgálására küldött bizottság tárgyalásain a reich­­srathi képviselők mindnyájan jelen lehessenek. Ezután a budget vita folytattatott. A pénzügyi bizottságban kijelentette a közokt. miniszter, hogy az alsóbbrendű papság számára kért fél milliónyi póthitel csak oly pa­poknak van szánva, kik állami fizetést húznak, tehát csak a katholikus és görög egyesült papok.­­ A kérv. bizottság azon nézetben állapodott meg, hogy a szószéki visszaélések ellen fennálló bünfenyítő törvények elégségesek s elhatározta, hogy felkéri a kormányt, utasítsa a politikai ha­tóságokat a szószék szigorú ellenőrzésére. Bécs, márcz, 5. (Az Ellenőr távirata.) A bia­­lia iparegylet kérvényének fselkobozásáról a kor­mány csak ma értesült hivatalosan s erélyesen fog fellépni ezen valószínüleg Goluchowskitól eredő hatalmaskodás ellen. Bécs, márcz, 5. (Az Ellenőr távirata.) A magyar országgyülés az uj Presse szerint ápr. 19-én fog bezáratni s az uj ülésszak augusztus hóban veendi kezdetét. — A minisztérium már májusban megkezdi az uj ülésszak elé terjesztendő beadványok elkészítését. KÖZGAZDASÁG. Vegyes. — Uj intézetek Az orsz. központ, takarék­­pénztár és a kassai terménytőzsde alapszabályait a kereskedelmi ministérium ellátta a terv.­bemu­tatási záradékkal. — PostaÜgy. Folyó hó 2-tól kezdve Pest és Újvidék között naponkint, Pest és Zim­ony, ille­tőleg­­-Fehérvár között hetenkint ötször gőzha­jók közlekednek és ugyanazon naptól, fogva a pesti központi postahivatal a­ minden, Újvidékig köz­lekedő gőzhajóval levélcsomagokat az ercsi, adonyi, dunaföldvári, solti, dunapentelei, dunavecsei, apos­­tagi, tassi, duna-szent-györgyi, paksi, tolnai, szeg­­zárdi, kalocsai, dunapataji, bajai, mohácsi, bara­­nyavári, laskafalvai, dárdai, apathini, eszéki, vu­­kovári, illoki, új­palánkai, futaki, péterváradi és újvidéki postahivatalok részére, b) minden, Zi­­monyig és Nándorfehérvárig közlekedő gőzhajóval pedig a fentebbi levélnyalábokon kívül a karlo­­viczi, titeli, zimonyi és nándorfehérvári postahiva­talok részére is olyanokat továbbit. — A függő államadósság ellenőrzésére kikül­dött orsz. bizottság Bécsben 1872. évi márczius 2. napján tartott ülésében az államjegyek forgal­mi öszszegét 1872. évi február végével követke­zőnek találta: A bizottság saját feljegyzései alapján a tu­­lajdonképeni államjegyek összege: 1 frtosokban 88.301,689 frt 5 frtosokban 125.698,540 frt 50 frtosokban 160.543,000 frt 374.543,229 frt. Hivatalos közlés folytán az ál­lamjegyekül nyilvánított bank­jegyek összege : 1 frtosokban 1.422,128 frt 5 frtosokban 366.590 frt 1.788,718 frt Összesen 376.331,947 frt

Next