Ellenőr, 1872. május (4. évfolyam, 102-125. szám)
1872-05-01 / 102. szám
czélzatos ferdítéssel — a jobboldal által emeltető az alispáni székre — hisz 1867. május havában a megyében jobb- vagy balpárt még nem is létezett — törekvése kísérlet marad, mert hívőt, követőket nem talál. Tisztázzuk a helyzetet! Az igazi ellenzéki, a múltban érdemeire fenen hivatkozó, gyanúsíthatóan hazafi; az ellenzéki kör alelnöke; a 48-asok fővezére; megtisztelve érzi magát a jobboldali szavazatok által; s hogy azokat megnyerhesse az ellenpárt megbízottjával levelezésbe bocsátkozik, küldötteivel egyezségre lép, — adott szavát, — hogy saját pártja bírálatát bevárja — meg nem tartja; végre egy alkalmi és nem illetékes összejövetel bizonytalan lefolyása után, saját pártjának mellőzésével megejtett jelöltségét elfogadja, sőt annak határozata ellenére jelöltségét továbbra is fentartja. — — — — — — — — — Ezen befejezett tények földerítésével Kállay Emánuel úr a közvéleményre nem csak bátran, de nagyon is merészen hivatkozott. Csakhogy az ápril 16-i megyei bizottsági választás — s híveinek a joboldallal együtt szavazása, és bukása után — elkésett! A közvélemény már ítélt, s a május 2-i tisztújító gyűlésen ítéletét végrehajtandja. Az egyik alispánjelölt, Bónis Barnabás, kit az ápril 15-re gróf Degenfeld Imre korelnök által — a kijelölés végett — összehitt pártértekezlet emelt fel, — midőn a 16-iki szavazáson 179 bal- és 4 deákpárti szavazattal fogadtatott el a Bónis-párt által ajált kijelölő bizottság — a másik: Kállay Emánuel úr, ki az ellenpárt, a jobboldal bizalmát bírja, — melynek a kijelölő bizottságot ajánló listáját 37 bal és 83 jobboldali szavazat támogatta — s ezen bizalomból leszármazott jelöltségét személyes hívei kezéből vette át. Ki az ellenzék ügyében a haza ügyét látja; kinek Szabolcs megye hírneve, politikai jövője szivén fekszik; ki az elvet a személynek alá nem rendeli; ki az egyenes utat szereti, tudni fogja kötelességét. Több megyei bizottsági tag, Berlin, ápril 27. (Saját levelezőnktől.) A birodalmi gyűlés még mindig folytatja az államhivatalnokok jogviszonyáról szóló törvényjavaslat tárgyalását; a vita annyiból is igen érdekes, hogy a kormánypárt minden erőlködése daczára némely kérdésben vereséget szenvedett, így Bernáth azon módosítványát, hogy az államhivatalnok azon rendelet végrehajtásáért, melyet elöljárója határozott megbízásából hajtott végre, ne legyen felelős, hanem csak azon illető elöljáró főbb hivatalnok a ki a rendeletet kiadta. Delbrück miniszter sehogy sem akarta elfogadni, s megjegyzé, miszerint ő tudja, hogy a szövetségtanács sem fog abba beleegyezni. Erre Lasker képviselő válaszolt, hogy nem tudja, váljon a t. szövetségtanács elnöke privát mulatságból informálta-e magát már a tanácsnál, de csodálja, hogy nem akar beleegyezni abba, ami számos államban már tényleg behozatott, s amit nálunk csak azért nem akarnak elfogadni, mert szeretnének a hivatalnokokból puszta gépeket képezni. A vita nagy LouuScg^urur.^géo-re Bernáth módosítványa a jobb kisebbségben maradt. ' '~ Hasonló leszavaztatást kikerülendő a 16. §. azon javaslatához, hogy a hivatalnokok csak a legfelsőbb törvényszék jóváhagyásával vállalhassanak hivatalt; az Eysoldt képviselő által benyújtott módosítás, sőt bátran lehet mondani, lényeges új indítvány,hogy egy államhivatalnok se vállalhasson el bármely nyereményre, keresetre alakult társulatnál állomást“, egy bizottsághoz utasíttatott. E kérdés még élénk vitára fog alkalmat szolgáltatni, mert mint utolsó levelemben említem, számos érdekelt szólal fel a hírlapok útján is, melyben különféle módon igyekeznek bebizonyítani, hogy az államhivatalnokokat kártékony volna minden más állomástól elzárni, s egyik fő érvök az, hogy miként fogja a sok társulat azt a sok üres állomást betölteni, miként fogja azt a sok jeles embert pótolni, akik kénytelenek lesznek a társulatoktól búcsút venni. Hasonló érvek cáfolgatásába ereszkedni feleslegesnek tartom, mert e kérdés már nálunk is tüzetesen megvitattatott, s úgy látszik lehet reményünk hozzá, hogy e kérdés a birodalmi gyűlésben is szabadelvűen fog megoldatni, ha csak a szövetségtanács nem fog akadályul szolgálni. Mint az eddigi ülésekből láttuk, a német birodalmi gyűlésen hallhattunk szabadelvű hangokat, sőt egynémely indítvány, ha a kormány nem lépett fel határozottan ellene, keresztül is ment; azon siker azonban, mely a kormánynak, s különösen vezérférfiainak, az államkanczellárnak lépteit, terveit kisérte, oly nimbust kölcsönzött annak, hatalmát oly nagggyá tette, hogy annak határozott ellenzéket képezni a szabadelvűek sem akarnak, s talán nem is akarhatnak. Egyedül egy irányban van a kormánynak egy csak nagyon törpe minoritású ellenzéke, ez a papi párt. Azon erély, melylyel a kormány a katholikus hierarchia a pápai hatalom megtörését előmozdítja, a jezsuiták fondorkodásait megszegi, eredményezi, hogy viszont az egyház a kormánynak minden után módon bajokat iparkodik okozni. A kormányt ezen harczában a papi párttal valamennyi szabadelvű, a sajtó és a közvélemény egyhangúlag támogatják; e támogatás azonban annyira megy, hogy némelyek szeretnek mindenkiben aki a kormány némely intézkedése ellen határozottan felszólal, egy jezsuitát, vagy legalább is jezsuiták szövetségesét látni. Így említettem, hogy Elsass és Lothringia ügyében a minap többen szólaltak fel a kormány ellen, a papi párt leginkább a katholicismus elnyomása miatt, és mások kik szemére veték a kormánynak, hogy nem tartotta figyelembena létező jogokat, hogy erőszakoskodást követett el az alkalmat némely lap rögtön felhasználta, hogy Fabrit, egy szintén erélyes felszólalót a jezsuitákkal való szövetséggel gyanúsítson. Fabri pedig tudvalevőleg szabadelvű protestáns pap aki nem egy iratában küzdött erőteljesen a jezsuiták ellen, s aki a polgári házasság behozatala mellett van. Ezen gyanúsítást, (habár a birodalmi gyűlésen jelenleg csakugyan csak egy határozott ellen pártja van a kormánynak t. i. a papi- a jezsuita párt,) alaptalannak tartom s hiszem, hogy az nem is fogja a kívánt eredményt előidézni s a nagyközönség nem fog mindjárt minden kormány ellen felszólalóban egy feketelelkű embert látni, és hogy viszont a szabadelvűek nem fognak, a jezsuitákkal szövetkezni. Az ez idei költségvetésben mint ezt már bizonyára olvasták a bevétel tíz millióval van többre előirányozva, mint a kiadás; ezen fölül a sok milliárd csak úgy özönlik, hadisarca fejében a német állam pénztáraiba, méltán csodálkozhatunk tehát, mi okozza, hogy a kormányférfiak még mindig késnek az adó reformjavaslatokkal, vagy hogy legalább némely terhet, és nem igazolható adót rögtön le nem szállítanak. Az újság bélyeg eltörlése miatt történt felszólalás minap eredménytelen volt. Camphausen pénzügyminiszter megígérte, hogy a jövő birodalmi gyűlésnek egy általános adóreformjavaslatot fog benyújtani, csak aztán úgy ne járjanak vele mint mi Magyarországon a pénzügyminiszterek hasonló ígéreteivel. Az újság bélyeg eltörlése mellett feleslegesnek tartom lándzsát törni, hisz e tekintetben Magyarországon hála Isten előbbre vagyunk, de mint adatot, mily befolyása van az újság bélyeg eltörlésének a műveltség egy emeltyűjének, az újságoknak terjesztésére, felemlítjük, hogy a Németországban 1868-ban 145.964,691 újság fordult meg a postán, tehát átlag esett egy főre 41/* db. mig, Ausztria Magyarországon hol ekkor már nem létezett újság bélyeg 1868-ban 275.515,979 újság fordult meg a postán átlag 81/* egy főre, tehát lehet mondani kétszer annyi. A kormány pedig daczára a tömérdek pénznek, mely felett rendelkezik megtagadta ez adó eltörlését jelenleg. Meglehet hasonló sorsnak néz eléje, a szabadelvűek, vagyis haladás párt másik indítványa a jó adó eltörlése tárgyában, legalább az eddigi alkudozások ez irányban, nem vezettek eredményre. Úgy látszik a kormány az állampénztár kezelésénél hű marad a német nemzet egyik fő jellemvonásához a takarékosság elvéhez, és gyűjti a garast garasra, jobban mondva a milliókat milliókra, elfelejtvén, hogy egy államnak nem feladata pénzt gyűjteni, hanem népét nemzetét nevelni és oda törekedni, hogy adózó polgárainak vállaira minél kevesebb terhet rakjon; elfelejtvén hogy egy államnak hatalma nem avas szekrények fenekén fekvő aranyokban, hanem polgárainak erejében, azoknak anyagi és szellemi vagyonában rejlik. Hasonló gazdálkodás van a német birodalom fővárosánál is, a népesség óriásilag szaporodik, épületek paloták emelkednek, a város jövedelme nagyobbodik, de a berlini parfüm terjesztője, a híres berlini canalisatió még mindig a régi állapotban van. Az egészségügyi bizottmány s mások üléseket tartanak ez ügyben, de ez már gyakran történt, és a tanakodásnál egyéb eredményre nem jutnak. Ez utolsó (?) bizottmány állítása szerint a canalisatió tíz millió tallérba kerülne, részemről alig hihetem, hogy egy ily óriási városban rendes csatornázást azon összeggel keresztül lehessen vinni, de ha igen, annál inkább tudok csodálkozni, hogy a milliárdokból, melyek legnagyobb része tudvalevőleg hadi czélokra fog fordíttatni, nem tudnak a város atyái egy kis részt ily közhasznú czélokra kikölcsönözni. Nagy sajnálattal hallottam illetékes helyről, hogy Mallingerné végképen el fog menni a helybeli operától, az igazgatóság nem tudta maradásra birni s általa az operaház legjobb erejét veszti el, azonban nem csodálom, hogy a művésznő távozik, mert daczára, hogy művészete sokkal kiképzettebb és tökélyesebb, mégis háttérbe szoríttatott sok tekintetben, Berlin másik kitűnő énekesnője Lucca irányában, ez alatt nemcsak a fizetést értjük (Lucca 16.000 Mallinger 12.000 tallért kap) hanem általán egész helyzetét. A művésznő ugyanis állítólag magas magasabb és legmagasabb pártfogás alatt áll. Mallingerné nemsokára Pétervárra megy, babérokat és rubeleket aratni. gr- Páris, april 26. (Saját levelezőnktől.) A nemzetgyűlés, melynek tagjait a depar- rom hétre bezáratotta,hánl szokott helyiségében, mely más alkalmasabb hiányában, a Versailles- palota kicsi színháza. Az új ülésszak megnyitása napján aggódva kérdezék a republikánusok, mit fognak magukkal hozni az ország atyái, kiknek közelről volt alkalmuk választóik kívánságaival megismerkedni, várjon belátták-e, hogy midőn a republikai államforma végletes behozatalának eszméje mind nagyobb hódításokat tesz immár a vidék földmivelő osztályai között is, hazafiatlan, lelkiismeretlen volna még továbbra is monarchia felállítását erőszakolni. Felelet e kérdésekre nem késett le ez: a régi szerecsenyt nem lehet fehérre mosni. S valóban a versaillesi nemzetgyűlés most is csak az mi három hét előtt volt: monarchikus, pártoskodó, mely gyöngeségének öntudatában most már kisszerű akadékosság, incselkedésekkel igyekszik zavart okozni a kormánynak, mely megunva fondorkodásaik szánalmas sikertelenségeit, a szilárdabb magatartású, biztosabb jövőt ígérő republikánus elemre kezd támaszkodni. Törvény tiltja a departamenti tanácsoknak, hogy óhajaiknak a kormányhoz intézendő feliratban kifejezést adjanak. Több tanácskönyve mert ebbe óhajaik beiktaták, megsemmisítetett. Hogy a törvény rendeletébe ne ütközzenek, ha már hivatalosan nem tehetők, a tanácsülések bezárása után, mint magányosak, sok departement tanácsának tagjai feliratot intéztek Thiershez, melyben köszönetet mondanak eddigi eredménydús működéséért, szerencsét kívánnak további kormányzásának s gyakrabban kifejezik azon óhajuk, bárha mielőbb véglegesen kiáltatnék ki a republikai államforma. Szembeötlő, hogy mihelyt ez óhaj nem hivatalosan fejeztetett ki, törvénybe nem ütközik s igy azt a kormány nem is semmisítheti meg, és mégis a versaillesi ház fanatikus monarchistái megtámadják Thierset s minisztériumát, mert oly nyilatkozatokat mernek elfogadni, melyek a republika fönmaradásának kedvezők. Bezzeg ha e feliratok monarchia utáni sóvárgást s azon óhajt fejeznék ki, hogy azonnal sereg küldessék V. Emanuelnek Rómából való elkergettetésére s a pápa világi hatalmának helyreállítására, ők volnának az elsők, kik hallgatnának, még akkor is, ha az ily óhaj hivatalból, tehát törvény ellenesen létetett volna. De ezzel még nincs vége a jobboldal faggatásainak s számot akar kérni a kormánytól —■ Gambetta utazásai, beszédeiért! Mintha bizony a kormány ráparancsolhatna Gambettára, hogy ne utazzék s befoghatná száját, midőn azt a republika védelmére nyitja! Mindkét ügynek szombaton kell jönnie sorra interpelláczió alakjában. Mint ebből látjuk, a monarchikus párt egész hévvel szándékozik folytatni rövid ideig szünetelt tusáit; lapirodalmi téren tegnap már meg is nyitotta. Nem lehetett monarchikus lapot találni, mely nem lett volna tele lamentácziókkal a felett, hogy Francziaország sorsát oly ember vezeti, a ki minden pillanatban náthát kap s folyton nehéz emésztésben szenved ! Szinte undorító látni, mily mohósággal vetik magukat e lapok a legtiszteletlenebb érvek kiaknázására is, hogy czéljukhoz jussanak. A sok jövetmenet Páris-Versailles között Thiersnek megártott s e napokban gyönge roszullétet érzett. A monarchicus lapok egynémelyike erre aztán előleges halotti beszédeket hoz. Könynyű megérteni czélzatukat, ez az, hogy folytonos izgatottságban tartsák a kedélyeket, félelmet s aggodalmat hintsenek, úgy mutatván be az országot, mely folytonos örvény felett lebeg, és mindezt csak azért, mert az államfő haja őszi hangja gyakorta elhaló. r. A marburgi „Slovenski Narod“-nak egy prágai levelező Ferdinand császárról a következő adomát közli: „F. hó 20-án egy Kollerféle küldöttség a császárhoz ment, és attól tartva, hogy a választás alkalmával rendetlenségek kitörnek, tanácsolta neki, hogy Prágát elhagyja. Erre a császár igy válaszolt: „Ne féljetek! Ti nem ismeritek a cseheket. Azok a ti kedvetekért nem fognak forradalmat csinálni. És én itt maradok.1 — 55 ~ ^ i.»j. várallya-mosóczkerületi nemzeti balpárt programmját, melynek megtartására magát az ottani követjelölt, Pauliny-Tóth Vilmos lekötelezte. A programm pontjai: 1. Akarunk magyar (azaz magyarországi) hadsereget. 2. A delegátiók eltörlését. 3. A pénzügyek önálló rendezését. 4. Reformokat úgy szellemi, mint anyagi téren, különösen az adókat és a dohány monopóliumot illetőleg. 5. Az ország integritásának megőrzésével az összes lakosság kielégítését és egyenjogúsítását úgy vallási, valamint nemzetiségi tekintetben, és pedig: 6. Vallásfelekezeti tekintetben akarjuk az egyház függetlenségét az államtól, tehát az országban létező, törvényesen elismert minden vallásfelekezetnek önállóságát, az egyház, iskola és vagyon autonóm kormányzatát; nem akarunk hitfelekezet nélküli iskolákat, s nem akarjuk a vallásfelekezetek vagyonának csonkítását. 7. Nemzetiségi tekintetben akarjuk Magyarország önállóságát és integritását, de egyszersmind egyidejűleg és egyenlő mértékben a magyar hazában lakó öszszes nemzetek egyenjogúsítását és pedig annak keresztülvitelét az állami organismusban és a polgári életben úgy, hogy az tetté váljék, hogy valamennyi nemzetek számára, és egyenlő mértékben a nemzeti lét és nemzeti élet törvény által biztosíttassák, s hogy biztosíttassanak nekik a nemzeti léteihez megkívántató eszközök is, egyiknek úgy, mint a másiknak. A programm e felkiáltásokkal végződik: Éljen apostoli urunk királyunk ! Ferencz József! Éljen magyar haza! Éljen a tót nép! Pedig hát e bajon könnyű volna segíteni. a köztársaság elnökének személye csak annyiban bír a jövő biztonsága tekintetében valódi fontossággal, amennyiben a republika még nincs véglegesen megalapítva, tehát csak megalapítandó s nem lesz mitől félni. Igaz, hogy a monarchisták épen a megalapítástól félnek. A kapitulácziók felülvizsgálatára kiküldött bizottmány, jelentése, mint hallik, nyomasztó Bazariere. Átalános a meggyőződés, hogy a tábornagy nem fogja kikerülhetni hadi törvényszék elébe leendő állíttatását. Bazaine azt állította, hogy ő nem vette Mac-Mahon tábornagy üzenetét, mely szerint keresztül kellett volna vágnia magát seregével a német hadakon s Mac-Mahon seregével leendő egyesülésre törekednie. Azonban bebizonyított tény, hogy Bazaine csakugyan vette Mac-Mahon üzenetét és hogy semmiben sem követte a főparancsnok rendeleteit. Ugyancsak a kapitulácziók bírálatára kiküldött bizottmány e napokban vette tárgyalás alá Strassburg kapitulatióját. A bizottmány nem igen látszik sympathiát táplálni Uhrich tábornok iránt, kit maga elé idézett s kitől hosszadalmas magyarázatokat kért. Ellenben Phaltzburg erőd parancsnokát szép tartásáért megdicséri a bizottmány, s elismertetett, hogy csupán az utolsó pillanatban akkor adta meg magát, midőn a további ellenállás már lehetetlen volt. Külföldről érkező hírek közül a Spanyolországból érkezők, melyek napról napra komolyabban kezdenek hangzani, minden más hírt háttérbe szorítanak. Az itteni kormány Amadeus kormányával kötött szerződés folytán erős csapatokat küld a franczia-spanyol határokra a forradalmiaknak franczia földre leendő menekülése megakadályozására, de még inkább a fegyvercsempészés meggátlására Catherineau tábornok, kiről az állíttatott, miszerint a karlisták forradalma vezetésére Spanyolországba ment, s jelenleg is Párisban van s nem is fog a küzdelem terére menni. Míg Spanyolországban a nép vére foly, addig az elűzött uralkodóház tagjai Párisban egész nyugalommal mérlegelik a küzdelmek esélyeit, amaz előnyöket, miknek folytán ismét elfoglalhatnák vesztett trónjukat. Mint hallik, a tegnap tartott családtanácsban állapították meg pontjait a kiáltványnak, melyet a szererencsétlen spanyol néphez szándékoznak intézni, ha Amadeo trónja meginganék s bukása bizonyossá válnék. A franczia republikánus elem, igaz, nem viseltetik sympathiával Amadeo királysága iránt, s örömmel látta volna ennek bukását, ha követője republika asszonyság leendett; igy azonban, midőn csupán azért ontatik vér, hogy helyét más trónkövetelő töltse be, s midőn e trónkövetelő csapatjait papok vezetik tűzbe e kiáltással: halál a szabadelvűeknek, nem kívánnak szerencsét küzdelmeikhez. K. M: A munkások pere. (Hetedik nap, ápril 29-én.) A Rozgonyi Bertalan által előterjesztett vádbeszéd után Poitzer Zsigmond védője emelt szót. Dr. Friedman Bernát: Ha valakit évszázadok előtti törvényekre hallok hivatkozni, úgy tetszik, mintha valamely művelt férfiút a szokásos ruha helyett vassisakkal és pánczélosan buzogánynyal a kezében látnék megjelenni egy békés, polgári ünnepélyen. A közvádló úr régi, évszázadok előtti törvényekre hivatkozik vádja megállapítása végett. Oly időkbeli törvényekre, amidőn munkáskérdésről és socialismusról — mostani értelemben — nem tudtak még semmit. Akár együttesen, akár egyenként veszszük a vádlottaknak bűnül felróttakat, azokban a kir. felség, a szent korona, vagy az ország közálladalma elleni nyílt támadást és szegülést még az irigység sem képes felismerni, legfeljebb az, ki a kákán is csomót keres. (Derültség.) Minden rendőrségnek az a fogása van, hogy amidőn hatalmát nagyobbítani akarja, nagy öszszeesküvés hírét terjeszti, nem létező összeesküvéseket nyomoz, s kis tüntetéseket úgy mutat be, mint egy általa elfojtott forradalom kezdetét. A mi rendőrségünk is szeretne országos központi rendőrséggé válni, s így ama jelentőség nélküli utczai demonstrációból hűhót kellett csinálni. Elhitette országvilággal, hogy a párisi petroleumbanda Budapesten ütötte fel tanyáját. Tartottak pl. házmotozásokat. S miket találtak? Lőpor és petroleum készleteket? Vagy kardokat és fegyvereket ? Korántsem! Hanem igenis találtak egy nagy csomó papirost, minden jelentőség nélkül, amelylyel sem gyújtogatni, sem lőni, hanem legfeljebb csak füstölni lehet! (Derültség.) Fölfedeztek egy sociális iskolát, melyben írni, olvasni tanult néhány munkás, ahelyett hogy szabad idejöket iszákossággal töltötték volna el. A tek. törvényszék hallotta az „Internationale“ alapszabályait és vezérelveit. Nincs az ok___.ol x ____, mely veszélyesnek lenne nevezhető. Nem tagadom ugyan, hogy az „Internationale“ némely fractiója, vagy annak cége alatt jogosítatlanul más gyülekezetek többek közt oly eszméket is hirdetnek, melyek a nálunk uralkodó fogalmak szerint veszélyesek. De meg fogja viszont engedni a közvádló úr azt, hogy ezek sem mind kárhozatosak. Az „Internationale“-t, ha annak vezérelvei és törekvései átalában veszélyesek lennének, semmi rendezett állam nem tűrné meg területén Svájcz és Anglia legalább is annyi joggal tekinthetik magukat rendezett jogállamoknak, mint hazánk. Amit tehát azok minden félelem nélkül meg mernek tűrni területükön, azt nekünk apodictice kárhoztatnunk nem lehet. Amit védenczem, Politzer Zsigmond az egy ideig általa szerkesztett „Testvériség“ czímű lapban irt, itt kérdés tárgyát nem képezheti. Nem, három okból. Először: mert azok fölött ítélni azel. törvényszék illetéktelen. A sajtó termékeit a törvényhozás polgáresküdtek utalma alá helyezte. Másodszor: mert azon sajtótermékek megjelenése óta egy félév elmúlt, s a közvádló úr az illetékes bíró előtt panaszt eddig nem emelt, ebbeli kereseti joga tehát már elévült. Harmadszor : mert ugyanezen érvvel lépett fel védenczem ellen a közvádló úr a másik ügyben is, márpedig egy rókáról két bőrt nyúzni nem lehet. Egyébiránt pedig, a közvádló úr nem is jelölte ki pontosan, várjon a „Testvériség“, mely számának, mely czikkét, s annak, mely kitételeit inkriminálja, a mit pedig sajtótörvényeink határozottan követelnek, különben a vizsgáló bíró tekintetbe sem veheti. Vádoltatik továbbá Politzer azzal, hogy magát sociáldemokratának vallja. De kérdem, ki a sociáldemokrata ? Nézetem szerint az, a ki a létező viszonyokat democrata elvek szerint reformálni akarja.“ Minden kornak megvoltak a maga sociáldemokratái, azok kik a rabszolgaság, később a jobbágyság megszüntetéséért a rendi előjogok eltörléséért küzdöttek, azok, kik a vallásszabadságért és jogegyenlőségért harcoltak, mind socialdemokraták voltak. A mostani socialdemokraták jelszava: javítani a munkásosztály anyagi és politikai helyzetét. Azzal tehát, hogy valaki magát socialdemokratának vallja, még nem mondott magáról olyat, ami büntetésre méltó lenne. A védencem által alapított szakosztályok veszélyessége nincs igazolva. Mert abból, hogy valamely egyletben „fejmunkás“ vagy „irodalmi szakosztály“ létezik, még egyátalában nem következik, hogy az veszélyes is Sem az irodalmi tevékenység, sem a fejmunka ilyennek nem bélyegezhető. Védenczemnek több ily osztály alakítása rovatik terhére, azonban ezen osztályokról egyebet sem jegyzett föl a krónika, mint azt, hogy egy ilyen czim létezik. A köz vádló ur ezen czifra czímekre annyi súlyt látszik fektetni, hogy valóban kiváncsi vagyok, vájjon kevésbé veszélyeseknek tartotta volna-e ezen szakosztályokat, ha azokat esetleg pl. „Heiliger Flórián“ vagy „Miatyánk-osztály“-oknak keresztelik ? Ha valakiről el lehet mondani, hogy a munkásosztályban a communismus tanait szította, az a közvádló úr volt. A befogottak legnagyobb része azt sem tudta, hogy mi a „communismus“, mi az a „socialismus“, mígnem a vizsgálat során ez eszmékkel közelebbről meg nem ismerkedett. Hogy védencem az „Internationale” tagjává akart lenni, nem eshetik büntetés alá. Először azért nem, mert azt Magyarországon semmi törvény nem tiltja, másodszor mert az akarat nem Kept«,, -vu: u:_A ValatjinAV Végre még az is felhozatik védenczem ellen, hogy izgató beszédeket tartott, megjelöltetvén a hely is, hogy hol, de vájjon mi a dolog lényege, hogy mit beszélt, nem igazoltatik. És nagyon együgyűeknek tarthat minket a tek. törvényszék, ha azt teszi fel rólunk, hogy azon állítólagos beszédek izgató voltát neki minden bizonyíték nélkül elhiszszük. Ez az első eset, hogy hazánkban nem a khr. tábla, hanem első folyamodásútörvényszék hoz ilyen bűnperben ítéletet. Ezerek lesik a tek. törvényszék ítéletét, mert ez az első tűzpróba, melyben a királyi kinevezés utján alkotott bíróságnak meg kellene mutatnia, hogy függetlenségét úgy lefelé, mint felfelé is megtudja tartani. A közvádlitur meggyőződött már a tárgyalás folyamán, hogy vádja gyenge lábakon áll, azért azok egy részével hátrálni kezd. Védenczem és néhány társa ellen is csak azért tartja fenn, mert nem akarja a küzdtért harcz nélkül elhagyni, mihelyt egyszer arra rálépett. Azért nem egyezett bele az ügy sommás eldöntésébe sem, azért akar írásbeli eljárást is, mert elmarasztalást remélni sem mer, s mert azt gondolja, hogy a perbefogás kérdéséhez nem szoktak oly alapos bizonyítékokat igénybe venni, mint az érdemleges elmarasztaláshoz, csak perbefogást kér egyelőre, hogy ezt megnyerve, oly számos egyén hosszasetartóztatása némileg mentve legyen. De hiszem, hogy ez sem lesz elég erős arra, hogy vádlott elítéltessék. Ugyanezért kérem a tekintő törvényszéket, mentse fel védenczemet mindkét vád alól. (Élénk helyeslés.) Ezek után Külföldi Viktor és Farkas Károly védője, Funták Sándor emel szót. Sivár, érv- és bizonylatszegénynek nevezi a köz vádló beszédét. Voltaképen nem az itt ülő vádlottak, hanem átalános eszmék ellen emeltetik vád. Sajnos lenne, ha a kormány az eszmék elnyomására ugyanazon eszközöket használná, mint a zsarnokság . Fölemlíti ezután, hogy vádlottaknak társadalmi befolyása és állása sem olyan, hogy oly nagy eszmék létesítését, vagy az állam felforgatását kivitetnék. Aztán így szólt: „És lennének bár azok, kik itt a vádlottak padján ülnek, mind hívei a socialismusnak és communismusnak azon mérvben, mint hívei annak egy Blanqui, egy Fournier, vagy egy Proudhon; én tagadom azt, hogy hivatása lenne Magyarország kormányának, befogni a szájat, mely ezeket hirdetni akarja, és széttépni a könyvet, melyre e tanok felírvák. Sőt nyíltan kimondom, hogy én, ha tehetségemben állana, minden faluban hirdettetném a socialismus tanait; hirdettetném azon tant, mely azt jelenti, hogy nem jogosult, hogy valaki bárki, nagyobb jóllétet élvezzen, mint menynyit munkája által érdemel; és nagyon tartok tőle, hogy ha Magyarország népes lakosai megértenék mi van kifejezve e pár szóban, tartok tőle, mondom, hogy a nagy többségnek attól kellene félnie, hogy ez elv érvényesülése esetén inkább veszt, mint nyer.“ Nem elnyomni, hanem egész téves voltukban meg kell ismertetni a socialismust és communismust. Ami a munkáskérdést illeti, történtek nálunk is oly mozgalmak, melyek oda irányulnak, hogy a munkaadó ne egyedül élvezze a hasznot, míg a munkás nyomorog. Áttérve külföldi védelmére, mellőzi azt, hogy mennyire lehet valakit törvényszék elé állítani a miatt, ha egy lelkes kommunista Páriából levelet ír neki, csupán azt kérdezi, számbavehető-e ez a levél, melyben az áll, hogy a budai citadellát el kell foglalni észrevétlenül. (Derültség.) Még az egyén sem számbavehető, ki ezt állítja. Farkasról azt mondja Funták, hogy nézetei legjolidabbak, azaz leginkább tisztázottak. De nincs abban semmi veszélyes az államra. Tagja, sőt ügynöke volt az internationalenak, de az nem hűtlenség a korona ellen. Az internationale alapszabályait itt is felolvasták, s benne van azokban, hogy a czél előmozdítására a tagok csak hazájuk speciális törvényei által megengedett határok közt kötelezték. S ha tagnak lenni nem bűn, nem bűn azzal levelezni sem. Farkasnál könyveket hírlapokat is találtak. De a socialismus oly szörnyű fontos kérdése az európai társadalomnak, annyira a század jövője, életérdekei állnak vele koczkán, hogy lehetetlen, hogy legyen műveit ember, kinek könyvtára, gyűjteménye teljesen ment legyen , commune irányát méltányoló, czélját helyeslő, eszméinek történetét ismertető művekkel, annál is inkább, mert el kell ismernünk, hogy századunk nem egy igen nagy szelleme az ő zászlójuk alatt küzdött. Az mondatott itt, hogy a mi munkásaink és úgy kezdték a mozgalmakat, mint a francziák, s a commune lett vége. Erre nézve Funták így szól: Távol legyen tőlem sérteni ama nagy nemzetet, melynek az európai szabadság majd minden vívmányát köszöni, de ki kell mondanom, hogy a franczia communalis mozgalmaknak legnagyobb és fontosabb indoka az azon ember által teremtett corruptio volt, akinek nevében midőn Cavaignac 1852-ben ezreket lődöztetett össze : a világ, a sajtó, s a kormányok „Európa megmentőjéről“ beszéltek. Európa megmentője teremtette azt a corruptiót, amely hogy megszűnjék, föl kellett, hogy gyújtassék Páris, meg kellett, hogy aláztassék Francziaország. Még egyet. A munkáskérdés legközelebb már országgyűlési szabályozás alá fog okvetlenül kerülni. Ez volt védenceim működésének egy legfontosabb célja. Íme hát maga a törvényhozás is el fogja részben ismerni e törekvés jogosult voltát, s intézkedni fog törvények teremtéséről ama haotikus fogalmak helyébe, melyek erre nézve ma fönállanak. Ne előzze meg a törvényszék, kérem ezt. (Tetszés jelei a hallgatóság részéről ) * A délutáni tárgyalás ismét rendkívül számos közönség jelenlétében veszi kezdetét. Mielőtt a tárgyalás megkezdetnék, aföldi Victor több tekintélyes egyén által aláírt kezes levelet nyújt be s szabadlábra helyeztetését kéri. A kérelem fölött a törvényszék a tárgyalás befejeztével fog határozni. Füzesséry és Stiller védőügyvédek közt létrejött egyezség folytán ez utóbbi emel előbb szót védbeszéde előterjesztésére. Stiller Mór: (Svoboda Lajos védője) Oly nagy hatalma van a nyilvánosságnak, hogy a mi a hivatalszoba dohos atmosphaerájában rémnek látszott, az itt már elveszti jelentőségét s ebből következik, hogy a vádlónak le kellett mondania tegnapi szerepéről, de sőt felcserélni azt, mert ma azok ártatlanságát hirdeti, akiket tegnapelőtt még vétkeseknek mondott. De ha a közvádló úr szerepet cserélt, ugyanezt kell tenni a védőknek is, s ahelyett, hogy védenczeik ártatlanságát bizonyítgatnák, vádolják azokat, kik e szegény védtelen emberek majd egy teljes évi fogságának okai voltak. • Védő az uralkodó divatnak tulajdonítja ezen befogatási vágyat. A franczia jakobinusok idejében — úgymond — az osztrák kormánynak is halálra kellett ítéltetni Magyarországon egynéhány »jakobinust.“ A reformmozgalmak megindultakor, Lovasi, Kossuth és Wesselényi börtönnel lakoltak. Vádlottakat a sociális eszmékért vádolják, különösen azért, mert azok a „népállam“ fölállítására irányozzák. Megvallja védő, hogy pontosan maga sem mrna nem halni e szót, de kétségbe vonja azt is, hogy a közvádló úr tudná biztosan, csak annyit lát, hogy „köztársaságot“ ért alatta Ezt pedig nem fogadja el, mert tudomása szerint épen a köztársaságokban törekesznek a népállamra. Ebből kifolyólag azt következteti, hogy a „népállam“ a nép teljes képviseltetésén alapuló kormányforma — legyen az akár köztársaság, akár egyeduralom. Márpedig ebben védő hűtlenséget fölfedezni még mikroszkóppal sem képes. Azon könyvekre nézve, melyeknek olvasása vádlottaknak bűnül rovatott fel, megjegyzi, hogy először hallotta itt, mikép „kiátkozott könyvek“ — Rómán kívül is lennének. Végre védenetének fölmentését kéri, annál is inkább, mert itt a perbefogatás egyértelmű lenne a szabadelvű eszmék elnyomásával. Erre Szvoboda Lajos is szót emelt. Igen szép szónoki tehetségénél fogva sikerült neki a hallgatóság tetszését kinyerni, mely tetszés beszédének végeztével hangos nyilvánulásra is talált. Szvoboda után Dr. Schulhof Géza mondá el jól szerkesztett védbeszédét; ezt Kis Andrásé követte, kit szász dialectusa eredeti szónoknak tüntetett föl. A vádlottak mind a megindulás, de egyszersmind a benső szilárd meggyőzés hangján szóltak s szavaik hangos tetszésnyilvánításban részesültek. Végre még Füzesséry (Ihrlinger védője) emel szót. Most látom csak — mondá, — hogy igaz azon közmondás, mely azt tartja, formákat esse fel. Mert valóban, ha valaki itt a formákat, a huszonhét vádlottat a rendkívül nagy hallgatóságot, a hat védő ügyvédet látja, még el találja hinni, hogy itt valóban hűtlenségi per forog fen. Pedig a vádlottak békés emberek, s az ellenök emelt vád, rajtuk kívül eső okokból keletkezett. Ő nem vádolja a királyi főügyészséget. Hiszen mikor a főkapitányság akkora halmazokmányt adott át a főügyészségnek, lehetetlen s nem is szabad volt azt a tűzbe dobni. Hanem mikor e pör csekélysége, úgyszólván parányisága az authentikáció által kitűnt, akkor valóban csodálja, hogy minek helyezik a védő urak magukat oly erős védelmi positúrába. (Derültség.) Olyannak látszik a kormány közegeinek eljárása, mint volt 1860-ban, mikor az ismeretes Zrinyi-kávéházban tüntettek. Jókai így irta le ezen a menetet:“ Elől egy suszter-inas, utána egy drabant, ezután egy lovas katona, és végre a gyalogság. Mikor ezen hűhóra a nép összecsődült,ami Pesten még akkor is megtörténik, ha valaki az utcza közepére állva, ég felé néz) közibük lőttek. Tiltakozik azonban az ellen, hogy egy oly kormány, mely ily eljárást követ, csak a „becsületes“ jelzőre is igényt tartson. Áttérve az Ihrlinger elleni vádra, abban bűnt felfedezni sehogy sem képes. A titkos írás használata büntetést még nem involvál, s igen jól emlékszik, hogy ő a normális iskolában is tanulta már a titkos irás egy nemét, mely azóta százféle versión ment át. — A városligetbe katonasorban történt kirándulásról megemlékezve, kérdi, várjon akkor nem követtek e volna el fölségsértést, vagy hűtlenséget, ha nem katonasorban, ha nem csürhe módra „rándultak“ volna ki ? (Derültség ) kéri védenemének fölmentését. Ezek után a közvádló és ismét a védő ügyvédek teszik megjegyzéseiket egymás állításaira s argumentátiójára. A karlista lázongás Spanyolországban. A lázongás kiválóan azon részeiben vert gyökeret Spanyolországnak, melyek a műveltség