Ellenőr, 1872. szeptember (4. évfolyam, 202-226. szám)
1872-09-14 / 213. szám
Hyacinthe atya azt válaszolta neki, hogy nem érez magában szükséget a bocsánatra s mit sem törődve a reá sújtott nagyobb excommunikatióval, az Egyesült Államokba vitorlázott át, hogy meneküljön néhány hétre az ultraorthodoxok alkalmatlankodásától. Közelebbi megnősülése, melyet egy idő óta előre láttak mindazok, kik személyes ismeretségben állottak vele, csak logikai kifolyása azon elméleteknek, a melyek leveleiben foglaltatnak s amerikai földön tartott szónoklataiban és beszédeiben megerősítést nyernek. Hyacinthe atya a legjobban tudhatja ugyan, mily módon szolgálja azon ügyet, amelyet anyyira szívén hordoz, de mindenesetre nem lesz fölösleges figyelmeztetnünk őt, hogy nincs oly keresztény ország, ahol oly csekély siker mosolyogna rá, mint épen Francziaországban. Spanyolországban az ő meggyőződését osztó egyén egyházi szakadást idézett volna elő, Olaszországban erős vagy legalább tüntető pártot vont volna maga köré, Németországban megbecsülhetetlen szövetségese gyanánt tűnt volna föl Bismarck hgnek a jezsuitismus ellen indított hadjáratában, de Francziaországban csekély rokonszenvet és semmi támogatást nem várhat. Vallási dolgokban a francziák ugyanis két határozott pártra oszthatók: bigotokra és azokra, a kik semmit sem hisznek. Ezenkívül a római kath. egyház jelen szervezetében inkább politikai, mintsem vallási testület. Ellentétben áll mindennel, amit az emberiség haladásnak nevez, ellensége a tudománynak, a szabad vitának és az emberi értelemnek. Az elsassi optálás végnapjai, Amint közeledik a határnap, — írja a „Spectator“ — melyet a frankfurti szerződés Elsass- Lotharingia annectálása átmeneti állapotának befejezésére kitűzött, mind leplezetlenebből kezdenek előtűnni az anomáliák, — hogy erősebb kifejezést ne használjunk — melyek természetes gyümölcsei a természeti jogok ily cynikus megvetésének. Csak azon elsassi avagy lotharingiai, kis. hó 30-áig nem csak határozottan kinyilatkoztatta, hogy továbbra is a franczia nemzetiséghez kíván tartozni, de egyszersmind bármily érzelmi és vagyoni áldozatok árán tényleg át is helyezte lakását az új franczia határokon belül: lesz egyedül felmentve a német alattvaló gyűlölt állapota alól. Ily módon kívánták értelmezni a németek a frankfurti szerződés ide vonatkozó záradékát, mely arra volt hivatva, hogy biztosítsa az elszakasztott tartományok lakosai számára nemzetiségük megtartásának szabadságát. Ha az elsassi és lotharingiai francziák tovább is francziák akarnak maradni, okvetlenül meg kell szünniök elsassiaknak és lotharingiaiaknak lenni. Így aztán kitűnt, hogy az elsassiaknak adott azon engedély, miszerint francziák maradhassanak, valósággal annyit tesz, hogy egyetlen elsassinak sem szabad semmi ilyesminek lennie. Emlékezhetünk reá, hogy ehez hasonlóan kitűnt, miszerint a prágai szerződés azon stipulatiója, hogy Slesvig-Holstein Dániának visszaadatik tulajdonképen annyit tesz, hogy Slesvig-Holstein egyáltalában nem adandó vissza, és hogy Poroszországnak a visszaadásra vonatkozó ígérete poroszos módja azon szilárd elhatározás kifejezésének, hogy megtartja azt. Ha megkísértjük kellő fogalmat szerezni a jelenlegi viszonyokról ama két tartományban, melyek még csak nem régen is legelégedettebb részét képezték Francziaországnak, az egyedüli nehézség csak az elbeszélendő tárgyak megválasztásában áll. Borzasztó alternatíva áll ez időszerint Elsass-Lotharingia szerencsétlen lakosai előtt: le kell mondaniok vagy a hőn szeretett Francziaországról vagy a rajnamelléki szülőföldről, meg kell hajolniok ama porosz militarismus igája alatt, mely elöl még a pommeraniak és brandenburgiak is menekülnek túl a széles atlanti tengeren, vagy a bőség öléből elhagyniok az ősi tetőt s gyermekségük és felnőtt koruk megszokott társaságait, — e javaslat fekszik másfél milliónyi lakosság előtt a tizenkilenczedik század harmadik negyedében. Ily megátalkodottsággal ismétlődnek a barbarismus tényei haladási korszakunkban! Azt nem lehet várnunk, hogy másfél milliónyi lakosság betöltse mindazon feltételeket, melyeket a porosz alternatíva szigora felállított. Az elsass lotharingiai teljes hitelt érdemlő vallomást tenni képes, az általam képviselt hivatal méltósága előtt teendő eskü alatt, az elé terjesztendő kérdésekre, hallgatnám ki. Ezen úgy szeretett hazámfiai megnyugtatására szolgáló és dicsőült költőnk életirásának talpkövét képező biztos adat fölvételére, valamint a felejthetetlen költő iránt táplált kegyelettől is áthatva, fentisztelt urak kérelmének készséggel engedve, hivatalos helyiségembe vezetett Martiny Károly urnak e következő kérdésekre saját élőszóval tett vallomását és észrevételeit vettem biróilag jegyzőkönyvbe. 1. Mi a neve, hány éves, milyen vallású, hol született, mi a polgári állása, hogy hívták és hol laktak szülei ? — Nevem Martin Károly; 68 éves s ágostai hitvallású evangélikus vagyok ; születtem Ácsán, Pestmegyében ; ügyvéd vagyok ; édes atyámat Martiny Mihálynak, s édes anyámat Dihányi Zsuzsannának hívták, kik Ácsán laktak. 2. Ismerte-e Petőfi (Petrovics) Sándor hazai költőnk szüleit, hogyan hívták azokat? Igen jól ismertem ; édes atyját Petrovics Istvánnak, s édes anyját Chrusz Máriának hívták. 3. Honnan ismerte, hol laktak és milyen foglalkozásúak voltak? Onnan ismertem, hogy akkor atyám Maglódon volt lelkész, Petrovics István pedig ugyanott volt székálló, Petőfi Sándornak édesanyja pedig akkor nálunk szolgált; itt ismerkedtek meg egymással, mely ismeretség folytán Aszódon később egybe is keltek. • 4. Hány gyermekük volt ezen házasságból ? Azt én nem tudom, én csak Sándort ismertem, de úgy gondolom nem is volt több gyermekük, mint Sándor és István; ezen utóbbit én nem ismertem 5. Igaz-e, hogy ön Petőfi (Petrovics) Sándornak keresztatyja volt, ki volt keresztanyja, s volt-e még más keresztszülője is? Igaz, hogy én keresztatyja voltam, mint azon idő szerint mezőberényi tanuló; keresztanyja pedig az én testvérnéném: Martiny Ludovika, Zmeskal Kálmánnénak édesanyja volt. Volt még kívülünk több keresztszülője is, mintegy hatan, de ezek közül csak kettőre emlékszem, az egyik Dimkó János mészáros, a másik Viczián János gazdag földmives volt. 6. Hol születet Petőfi Sándor, melyik évben, melyik hónapban, melyik napon , hol és ki által kereszteltetett meg? — Petőfi Sándor született Kis-Körösön, 1823-ik évben, januárhó első napján; ugyanott kereszteltetett meg atyám, Martiny Mihály helybeli evangélikus lelkész által. 7. Mondja el tanú körülményesen, mit tud azon házról, melyben Petőfi Sándor költő született ; nevezetesen jelölje meg szavakkal azon ház fekvését, milyenségét és szomszédjait? A helyszínen talán meg tudnám mutatni, de jelenleg csak annyit mondhatok, hogy az a piacz közelében egy kis mellékutczában feküdt a piaczról is látható volt, különben azon házat Petrovics csupán haszonbérben birta, s úgy emlékszem, hogy az igen kisszerű náddal fedett ház volt, s a mennyilakosok nem fognak önként átlépni a határon, nem fogják önszántukból száműzni magukat sem a folyó hó, sem bármely következő hó 30-ára. S ha Poroszország nem akarja, hogy franczia elsassiak lakjanak az általa adaodált tartományokban, kénytelen lesz szuronynyal száműzni a lakosokat. Ez eset azonban nem könnyen áll be. A frankfurti szerződésben foglalt ígéretek némileg eltérő módon fognak teljesíttetni. A meghódított tartományok rendőri hatóságai ugyanis parancsot vettek, hogy gondosan jegyezzék fel mindazok nevét, kik nem teljesítették a feltételeket egész teljeségekben, tehát nem optáltak, avagy lakásukat át nem helyezték s az ilyenek úgy tüntessenek ki, mint akik németek kívánnak maradni. A folyó hó 30-ától kezdve minden Elsassban maradó elsassi köteles alávetni magát a német honpolgárok kötelmeinek, köteles harczolni a németek soraiban franczia testvérei ellen, s ha nem akar áruló lenni Francziaországgal szemben, nagyon könnyen főbe lőhetik mint árulót Németországgal szemben. Midőn közöttük volt néhány hó előtt e páratlan szigorról szóló híreket, még akkor hajlandók voltunk hinni, hogy utóvégre a berlini kabinet is be fogja látni nemcsak méltányosságát, de egyszersmind józanságát is a mérsékletnek. Most már azonban mit sem remélhetünk többé és a nyugati czivilisatiónak meg kell végre ismernie azon eszmét, melyet látszólag az elsassiak előnyére megállapított stipulatiók magukban foglaltak. De noha teljes tudomással bírnak is most már az elsassiak azon sorsról, amely reájuk várakozik, nem tehető fel, hogy oly lakosság, melyet hét nemzedék eltűnése és a franczia forradalom jótéteményei egészen Francziaország egységébe olvasztottak be, minden tiltakozás nélkül alávesse magát a fölötte kimondott ítéletnek. Már korábban hallottuk, hogy a jövőre való tekintettel az elsass-lotharingiai fiatalság túlnyomó nagy része a franczia hadseregbe állott be. E tény a veszély nagyságával identifikáltatott s a közelebbi összeírás újabb alkalmat nyújtott a hazafias és harczias érzelmek kitüntetésére. Az uj határok mentében fekvő franczia városok, hol katonai sorshúzás nyittatott, az egész idő alatt el lőnek árasztva az elsasi és lotharingiai ifjúság által, kik a franczia hadseregbe való belépésük által fejezik ki optálásukat a franczia nemzetiség mellett, hogy ez által egyszersmind leghőbb vágyukat is kielégíthessék. S az ily katonai optálás oly nagy mérvet öltött, miszerint egyedül a nancyi kasztonban, mely rendes körülmények közt mintegy 200 újonczot szokott adni, az idén 600 szedetett ; a polgári optálás jelentősége azonban természetesen messze túlszárnyalja a katonait és oly mérveket ölt, hogy magukat a németeket is rémületbe ejti, így az „Augsb. Alig.“ nyíltan bevallja, miszerint az elsias lotharingiai optálások minden várakozást fölül múlnak s hogy alsó Elsassban, melyről néhány hét előtt még azt lehetett hinni, miszerint ment lesz ily agitatióktól, — szintén borzasztó mérvben dühöng az optálás ördöge s minden reggel egész sereg optáló áll a kerületi igazgatóság kapui előtt. Pedig a német hatóságok, hogy gátat vessenek a franczia hazafiság eme borzasztó plebiscituma elé, egyéb időrablási módok között egyszersmind azon tervet fogadták el, hogy az optálásra a kora reggeli órákat tűzték ki s az optálás idejét naponkint igen rövidre szabták, úgy hogy két három egymást követő napon kénytelenek az igazgatóság előtt ácsorogni az illetők, hogy nemzetiségöket bemondhatták. Mindamellett e fogás is sikertelennek bizonyult be, s a „Nat. Ztg.“ szerint az alsóbb néposztályokat a franczia nemzetiség valóságos múmiája szállotta meg, míg a felsőbb osztályok szintén hátat fordítanak a germanisatiónak, azaz szegényt és gazdagot ugyanazon érzelem lelkesít az elfoglalt departementokban. A német kormány ezen eljárása Francziaországba s a franczia hadsereg soraiba kerget minden elsassit, kiolthatlanul táplálja bennök a boszu tüzét s a franczia nemzet elé is kétségbe ejtő képet tart honfitársainak elnyomása által. Már maga azon tény, hogy született francziák német hadi szolgálatra kényszerítetnek, akkor, amidőn még minden seb vérzik, elegendő Atilla korára méltónak tüntetni fel a megkísérlett prussificatatiót. De vissza tudok emlékezni, valami Makovinyi nevezetű borbély mesterember tulajdona volt. Tájékozásul annyit mondhatok, hogy a kérdéses épület, hol Petőfi Sándor született, a nagy vendéglős mészárszék épület közelében esett; a városháza szintén közel volt e házhoz, onnan azonban nem lehet látni ezt, mivel az épen említett vendéglő épület akadályozá a kilátást ; a városházától tekintve e kérdéses házat — amint emlékezem — balra, nyugati irányban állott. 8. Hol tartózkodott tanú akkor, midőn Petőfi Sándor született, s milyen foglalkozása volt azon időben ? — Én akkor Mezőberényben tanúló voltam : a keresztelés alkalmával épen a karácsonyi szünnapokon voltam szüleim házánál; még arra is emlékszem, hogy azon időben rendkívüli hideg volt. Otthon két hétig voltam. 9. Tud-e tanú valamit Petőfi Sándor gyermekkorából és kiképeztéséről?— Gyermekkorában igen gyakran tartózkodott nálunk. Az első oktatást Félegyházán nyerte, mert mintegy három éves lehetett a fiú, midőn atyja Félegyházára költözött; ott sem lakott azonban sokáig, által ment Szabadszállásra, ahonnan én, 12 éves korában látván, hogy a fiúban szép tehetség rejlik, atyjának ellenzése daczára, mivel a fiú engem különben is igen szeretett, s annyira ragaszkodott hozzám, hogy az atyja tiltakozása ellenére is szabad idejének legnagyobb részét nálunk töltötte. Aszódra elvittem az ottani algymnasiumba, hol Koreny nevű tanár volt oktatója. Itt valami özv. Neumannénál volt szállása. 10. Nem tudna-e tanú valakit megnevezni, ki Petőfi Sándornak születéshelyéről szintén tudna határozott felvilágosítást adni. Nem. Nagyon rég eltávozván Kis-Kőrösről, nem tudom, él-e még azon korból valaki, ki erről tudomással bírna. Ezen jegyzőkönyvben foglalt vallomás Martinyi Károly előtt felolvastatván, azt ugyan látásának elvesztése miatt saját kezűleg alá nem írhatta, azonban a jelen volt tanuk előtt letett esküjével is megerősítette; — miután ezen jegyzőkönyv négy egyenlő eredeti példányban most kiállíttatván, egyik példányban a bíróság levéltárárába letétetett, a másik eredeti példány a magyar tudományos akadémia elnökségéhez beküldetik, a harmadik tiszt, Simonides János szécsényi evangelikus lelkész, végre a negyedik Pintér Sándor szécsényi ügyvéd uraknak kiadatik. Ezzel a jegyzőkönyv befejeztetvén, a jelenlevők által aláiratik, Széchényben a királyi járásbíróságnál egyezer nyolczszázhetvenkettedik évi September hárikán. — Simonides János sk. ev. lelkész. Pintér Sándor sk. ügyvéd. Minieh Emánuel sk. orvos. Dr. Skorovszky Károly sk. orvos. Zadubán Ádám sk. ügyvéd. Tersztyánszky István sk. ügyvéd. Beke István sk. jár. bir. írnok. — Gonda Károly sk. kir. járásbiró. Vincze Gábor sk. joggyakornok, jegyzőkönyvezető. A hivatalos lapból. A m. kir. igassági tér Farkas János győri kir. járásbirósági írnokot a pesti kir. Ítélő táblához járulnoknak nevezte ki. — Kis-Keszi, Vár-Palota, Hajmáskér Veszprém pályaudvar, Herend, Sz.-Gál, Város-Lőd, Devecser, Ajka, Tüskevár, Boba Jánosháza, Kis-Unyom, Körmend, Csákány, Szt.Gotthárd, Gyanafalva vasúti távirdaállomások a magyar nyugati vasútvonalon magán sürgönyök felvételére is fölhatalmaztattak. Hírek. Pest, szept. 13. — József főherczeg tegnap este Aradról visszaérkezett és ma reggel Kassára utazott — A pesti népszínházra 2 frtot vettünk Gyürky András úrtól Steinból (Laibach mellett.) — Az ideiglenes népszínház alapköve, mint erről bennünket Miklósy igazgató meghívója értesít f. hó 15-én vasárnap délelőtti 11 órakor fog ünnepélyesen letétetni. A kisajátítási esküdtszék mai tárgyalásának alapját a terézvárosi hajós utczában 1213-ik sz. a. fekvő Bayer féle ingatlan képezte, melyért a közmunkatanács 21,032 frtot ajánl. Az alperesek, képviselve Farkas György ügyvéd és városi gyámügyész által, 35,000 frtot követeltek, miután a ház bérmérési joggal bír, s az üzlet igen látogatott. Az esküdtek a helyszínen szemlét kérvén, ennek megejtése után, az ingatlan kártalanítási árát egyhangúlag 31,125 frt, 83 krban állapították meg. A berlini császár-találkozás politikai eredménytelenségét magyarázza ki az ég csillagzataiból olvasó „Magy. Állam“ — a körülményből, hogy Bismarck herczeg azon szavaiból, melyeket a berlini díszpolgárság oklevelét átnyújtó küldöttséghez intézett, szívükre köti, hogy az uralkodók találkozásában nagy politikai czélokat ne keressenek, s azt csupán a három uralkodó közt fenálló barátság adtusának tekintsék. — A nagy politikai czélok alatt a „Magyar Államunk“ természetesen nem ért egyebet, mint a „vörös és fekete“ internationale ellen foganatba veendő közös eljárás megállapitását, — s Bismarck ez iránt tett propositióinak saját fentebbi szavaiból kimagyarázott elejtésében az istentelenek kudarczát, s a fekete internationale, a jesuitismus diadalát ünnepli meg. — Örvendhet Andrássy Gyula gróf, mert eme megünneplésre méltó fordulat előidézése érdeméből neki tulajdonítja csillagászunk az oroszlány részt, — annyira, hogy szinte dicsének zengedezésére érez késztetést külügyérünk szent politikája fölött, aki salzburgi új lövetű verebeiért csakugyan meg is érdemlé e dicsérek általi bűnhődését. E sphaericus politicodiplomaczia észjárását a „M. Á“-nak nem azért tettük jegyzékbe, mintha magasságos következtetéseinek valami alapját látnók, hanem egyszerűen azért, hogy a casusból vonassék morális , — s hogy külügyérünk — ha lehet — e tanulságon okulva igyekezzék leküzdeni jövőben az afféle „röpke szavak“ improvisálására ösztönző viszketegét, melyek alapján aztán az ehhez hasonló rágalmakkal való dicsőítésének csillaga a „M. Á.“ egén ismét feltűnhetnék. — A nemz.színház környékéről. Egy sétáló irja lapunknak, hogy a mint tegnap a nemzszínház előtt ment, látta, hogy egész kényelemmel tüzelnek az udvarnak azon részében, ahol múltkori tűz volt, s két három nő fehérneműek mosásával foglalkozott. Az idegen azt hiheti, hogy mosó intézet előtt áll. — A „Pesti Népköre tagjai f. évi szept. hó 22-én (vasárnapon) d. e. 10 órakor a kör helyiségében (Teréz v. sip u. 9. sz.) tartandó rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghivatnak. Tárgyai lesznek: 1) a körnek szervezkedése újabb három évre és az alapszabályok módosítása; 2) a f. évi november 1-én kezdődő tagbehatások; 3) a két fővárosnak legközelebb kilátásba helyezett rendezése és ezzel kapcsolatban, a szabadelvű democratikus jogok fejlesztése ; 4) a fővárosi képviselőtestület s a tisztviselőkar választásait megelőző intézkedések megvitatása. — Honvéd-zászlószentelés. Ungvárt f. hó 2-dikán szentelték föl a 36-ik honvédzászlóalj zászlóját. Hadik Helén grófnő volt a zászlóanya. Jelen voltak az ünnepélyen Pankovits István püspök, Ungmegye főispánja, a megyei és városi hatóságok képviselői, minden felekezet papsága, és sokan a környék katonaságának tisztjei közül. Az egyházi szertartás után Pankovits püspök szép beszédet tartott, melyben megható szavakkal adta elő a honvéd szép hivatását. A beszéd rendkívüli tetszéssel találkozott; délután két órakor a püspök bankettet adott, melyre hivatalosak voltak a város honorácziorai. Lelkes toasztok mondattak a felséges királynéra, a királyra, a zászlóanyára, a két sereg egyetértésére stb. Végül tánczestély tartatott a megyeház nagy termében. — A vízvezeték vize. A főváros lakosságának azt a tanácsot adja Molnár városi vegyész, hogy a vízvezeték vizét ne élvezze. Ő vegybontás alá vette a vizet, s talált benne penészgomba-maradványokat és élő infuzóniákat; ezek rothadásából származik a víz rész szaga. Egy esti lap erre azt a megjegyzést teszi, hogy a közönséges mocsárvíz és a vízvezetéki víz közt nincs más különbség, minthogy az utóbbinak színe világosabb, mivel külső befolyásoktól védve van. Köszönjük szépen. Már most mit igyanak az olyan új házakban, hol a kútépítést a vízvezetékek mellett fölöslegesnek találták. Hanem azért a város közgyűlése mindig kimondja határozatilag, hogy a vízvezeték jó. — Zrínyi ünnepély Szigetvárott. Mint minden évben, úgy az idén is megülték Az ünnepélyt f. hó 8-án. Előestéjén nagy kivilágitás volt, az ünnepély napján pedig ünnepélyes isteni szolgálat taraczklövésekkel. — A pesti kir. törvényszék elnöke Sárkány József, szabadság ideje letelvén, tegnap ismét átvette a törvényszék vezetését, s mindenekelőtt az időközben bekövetkezett kinevezések folytán a törvényszék polgári, büntető és sajtóügyi osztályaiban a tanácsok új beosztását eszközölte. — A pestvárosi új iskolaszék alakítására közgyűlésileg kiküldött bizottmány Királyi Pál elnöklete alatt tegnap ülést tartván, az idevágó szükséges intézkedéseket megtévő. Mindenek előtt megválasztottak az illető iskolaszéki kerületek összeíró küldöttségei, és pedig a belvárosi l-ső kerületre elnökké Forgó István, tagokul Schickinger József, Aul József, Mandel Pál, Bartó Ferencz, Staffenberger István; a belvárosi 2-ik kerületre elnökké Morlin Imre, tagokul Győry Sándor, Becker Károly, Burghardt István, Ballagi Mór, Kölber Károly. A lipótvárosi l-ső kerületre elnökké Haris Sándor, tagokul Simon Flórent, Vecsey Sándor, Mezei Mór, Reich Ármin. 2-ik kerületre elnökké Dörschug Antal, tagokul Zarzeczky József, Ullman József, Fuchs Lajos, Giszriegel János ; a terézvárosi l-ső kerületre elnökké Schimmer György, tagokul Mogács József, Schön József, Schmiedlechner György, Schwaiger Adolf, 2-ik kerületre elnökké Balassa István, tagokul Wallenfeld Károly, Barnay Ignácz, Schneider Bernhard, Schvarcz Antal ; 3-ik kerületre elnökké Dr. Batizfalvy Soma, tagokul Bollender János, Steindl Rezső, dr. Reinitz, Haliczky Béla, 4-ik kerületre elnökké Clemens János, tagokul Szilvássy László, Antal Zettner Károly, Nádassy György. A józsefvái,’ 198. kerületre elnökké Thanhoffer Pál, tagokul Szentkirályi Mór, Molnár András, Eckl Wenczel, Spuller Ferencz. 2-ik kerületre elnökké Radocsay Ferencz, tagokul Hettinger Mátyás, Skalla Antal Goldstein Ignácz, Virágh Ferencz, Kleineisel József, 3-ik kerületre elnökké Putz József, tagokul Kiss Péter, Krausz Lajos, Nagy István, Hanschild Antal, Schrancz Gergely, 4-ik kerületre elnökké Kern Gusztáv, tagokul Schreyer András Eigel József, Schuster János, Fáczányi Ármin, ferenczvárosilső kerületre elnökké Dr. Glück Ignácz, tagokul Kern Ferencz, Markusz Ignácz, Szemerdy István, Dobronyi János, Bottlik Károly, 2. kerületre elnökké Boldog József, tagokul Richter József, Jécsy Károly, Stéger Tamás, Geudischer János. A választók összeírása az illető kerületek iskolaépületeiben történik a jövő hétfőn, 16 án veszi kezdetét és 3 napig tart, miről különben a közönség tüzetes hirdetmények által fog értesitetni. A pécsi póttanfolyamot korábban fejezték be, mintsemtervezve volt, mert a szegény falusi tanítók kassája nem bírta el a költséges életet, a kormány által adott 60 kvnyi napidíj pedig épen nem elégséges a megélhetésre.— Halálozás. Részvéttel vettük a következő gyászjelentést. Horvát Boldizsár a maga valamint gyermekei : Jenő, Gizella, Emilia és Irma, nem különben sógornője Röck Józsefné sz. Schenk Karolina nevében megtört szívvel jelenti feledhetlen jó nejének, illetőleg anyjuknak és nővérének Horvát Boldizsárné szül. Schenk Klárának 1872. év szept. 12-én életének 48-ik s boldog házasságuk 26-ik évében, hosszas szenvedés után bekövetkezett halálát. A boldogultnak hilt tetemei 1872. év szept. 14-én d. u. 4 órakor fognak Pesten a bécsi utcza 2-ik számú házból a kerepesuti sirtkertbe örök nyugalomra áthelyeztetni; az engesztelő áldozat pedig szept. 16-án regeli 10 órakor fog a sz. Ferenczrendiek pesti templomában az urnák bevautattatni Áldott legyen emléke! — Uj telepítvény. A szentmihályi pusztán Pest és Csömör között uj gyarmat van keletkezőben. Ott ugyanis egy emelkedett téren, honnan egész Pestet be lehet látni, több pesti polgár 525 holdtelket vett meg az újabban nemeskéri Kis és Almásy Pál urak birtokába átment pusztából és abból 19 holdat kimetszvén a szükséges utczák számára, a többi 506 holdat 56 részletre fogják osztatni 6, 7, 8, 9, és 10 holdankint. A tulajdonosok már összehordják az anyagot a jövő tavaszkor építendő nyaralók számára. — Egy egész ezred fényképezve. Az „Este“ ezred tudvalevőleg a budai városmajorban ütötte fel táborát, hová a napontai hadgyakorlatok után mindig visszatér. Miután azonban f. hó 22-én azokat bevégzi, az ezt megelőző napok egyikén az egész ezredet le fogják fényképezni. E végből kiadattak már a rendeletek, hogy az illető perezben kiki a legnyugodtabban viselje magát. A szüret Budán tudvalevőleg f. hó 16-ra lett határozatilag megállapítva. Több szöllőbirtokos azonban, számszerint mintegy 40-en, élükön a cs. kir. dunagőzhajózási társaság egyik gépészével a rendelet ellenére is már tegnap 12-én kezdték meg a szüretelést. Munkájukat a megjelent rendőrök erélyes föllépésének daczára sem hagyták félbe, s így súlyos pénzbírságban fognak elmarasztaltatni. Az ítéletet előre láthatólag még azon körülmény is fogja súlyosbítani, hogy a tartós szép idő miatt a szüretnek 12-én történt rendeletellenes megkezdéséhez nem voltak semmi külbefolyás által kényszerítve. — Arczátlan tolvaj. A „Loc. Corr.“ a következő esetet beszéli el: A budai Széchenyi szálloda és a pesti Privorszky kávéház között közlekedő propelleren egy urnák nevezetes pénzösszeget tartalmazó pénztárcáját lopták el. A kártvallott észrevevén veszteségét a budai kapitánysághoz sietett az esetet följelentendő, ahol egyszersmind azon személyt is, akire gyanakodott, tüzetesen leírta. A kapitányságnak sikerült a tettest még aznap bizonyos Szutzi Ferencz, hírhedt tolvaj személyében elfogni, ki a tett elkövetését bevallja ugyan, a helyet azonban, ahová a pénzt elrejtette bevallani semmi áron nem akarja. Hosszabb vallatás után azon föltételt kötötte töredelmes vallomásához, hogy ereszszék szabadon, a mely esetben ő a pénzt elő fogja teremteni s tulajdonosának visszaadni. — A kapitányság e föltételt természetesen el nem fogadhatta. — Iskolai értesítés. A pesti ref. főgymnasiumban az 1872/3-ik iskolai évre a beiratások lesznek október hó 1, 2, 3, 4-én d. e. 8— 12-ig és d. u. 2—4-ig, október 5-én a tanévet megnyitó isteni tisztelet után a tanítások azonnal megkezdetnek. A javítóvizsgák, valamint a magántanulók vizsgái is csak a beírás ideje alatt, a tanárkar által meghatározott órákban fogadtatnak el Gondoskodva van, hogy a rendes tantárgyakon kívül az ének-, szépírás-, szabadkézi-, és mértanirajz-, gyorsírásban és a franczia nyelvben, mint kötelezett melléktárgyakban, az angol nyelvben mint szabadon választott tárgyban a növendékek magokat képezhessék, melyekért a tandíjon kívül, külön dijt nem fizetnek. — Pesten 1872 szeptember 12-én. Vámossy Mihály igazgató tanár. — A budapesti önkéntes tűzoltóegylet parancsnoksága ezennel tudatja a tagokkal, miszerint vasárnap szept. 15 én gyakorlat nem tartatik. Ennek helyében a tagok keretnek teljes díszfelszerelésben (téli zubbony) azon nap reggeli pont 9 órakor az őrtanyán megjelenni, mert egyletünk meghívás folytán a budai tornaegylet zászlója felszentelési ünnepélyén veend részt. A délmagyarországi történelmi és régészeti társulat f. hó 7-én délelőtt 10 órakor tartotta Temesváron a megyeház nagytermében Ormos Zsigmond főispán és ideiglenes elnök elnöklete alatt tisztválasztó nagygyűlését. Az alapszabályok en bloc elfogadtatván, elnökké dr. Vargics ügyvéd indítványára egyhangúlag s közfelkiáltással Ormos Zsigmond főispán s ideiglenes elnök lett megválasztva. Alelnöknek: Preyer János, titkárnak : Szentkláray Jenő, pénztárnoknak : Odor Sámuel, ellenőrnek : dr. Vargics. — Választmányi tagokká megválasztották : Rácz Anattasz, Róth László, Milecz János, dr. Despenics Péter, Engelsz János, dr. Koda Sándor, Bessenyey Ferencz, Boráts József, Mély István, Ardelean György, Ortmayer Tivadar, Böhm Lénárd, Varga Ferencz, dr. Löw Lipót, Kopcsányi József, dr. Fekete Alajos, Boleszny Antal és Fábián Gábor. — A képviselőház minden tagja szabályszerűleg egy állandó jegygyel bir, ezen állandó jegyek, nemkülönben az irói karzat állandó jegyei naponta a háznagyi irodában délelőtt 9-től 12 óráig, délután 3-tól 5 óráig kivehetők. A háznagyi hivatal. — A tűzoltók uj mászóháza. Széchényi Ödön gr. indítványára a tűzoltók uj mászóháza a szegényház háta megetti térségen fog felállittatni, mert az új épület udvarában levő mindenkép alkalmatlan. Egyúttal azért is folyamodott, hogy a terület, melyen az fel fog állitatni, planiroztassék és a belvárosi tüzérteleppel táviratilag összeköttessék, még pedig a királyutczán át a terézvárosi templom mellé, miután a Tereczvárosban tüzértelep még nincsen, s így az ott egyelőre tűzjelzőkkel fog pótoltatni. A tűzoltósági bizottmány a javaslatot elfogadta. A katonai beszállásolások tárgyában a törvényhatóságokhoz intézett belügyminiszteri rendeletet a tanács azon határozat mellett teszi át a közgyűléshez, hogy ámbár a rendeletben fölhozott érvek nagy részének alaposságát és méltányosságát belátja és eltekint attól, miszerint az egyes polgárok és községekre a katonai beszállásolás után háramló terhek korántsem törvényen, hanem egyedül nem is alkotmányos kormányok rendeletein és szokásokon alapulnak, és ennek következtében ezen folyton nagy mérvben és már-már az elviselhetlenségig növekedett terheket viselni kész; mindazáltal elvárja és méltányosnak tartja, hogy e teherviselése a polgároknak a katonasággal közös legyen legalább annyiban, hogy a katonai szállások kompetenciájának alábbszállítása eszközöltetnék ki a kormány által addig is, míg e tárgyban a törvényhozás intézkedni fog. — Pályázati figyelmeztetés. A pályamunkák beküldésének határideje közelegvén, van szerencsém az érdekletteket figyelmeztetni,hogy a Természettudományi Társulat az 1871. január 4-én tartott közgyűlésen a következő növénytani pályakérdést tűzte ki: „Adassanak elő kultivált növényeink betegségei, különöstekintettel azokra, melyek é ődi növények által idéztetnek elő“ Jutalom a Bugátféle alapítványból háromszáz (300) forint. A beküldés határideje 1872. október 31-re. A pályázat feltételei a következők : 1) E kérdésre csupán a társulat tagjai pályázhatnak. 2) A jutalmazott pályamű, ha kisebb, a társulat közlönyében is megjelenhetik, s ezen esetben a pályadijon kívül még a szokásos tiszteletdíjban is részpeülend; ha pedig nagyobb, a pályázó tulajdona marad, s mint a k. m. Természettudományi Társulat által koszoruzott pályamunkát külön maga is kiadhatja. Az idegen kézzel irt, jelmondattal jegyzett pályamű, a szerő nevét rejtő, ugyanazon jelmondattal ellátott, lepecsételt levél kíséretében, legkésőbb 1872. október 31 ikéig a társulat titkári hivatalához (Pest Aldunasor 1-szám) küldendő. Pesten, 1872. szeptember 12. Petrovits Gyula másodtitkár — A Belgrádnál felfedezett gyermekrablás. Vagy egy hét előtt irtuk, hogy a „Merkur“ gőzhajón a szerb utasok megmentettek három gyermeket, kik Magyarországból csábíttattak vagy raboltattak. Ez ügyben a „R.“ levelezője a következőkről értesült: Egy szép reggel az említett hajóra, mely tele volt épen Belgrádból haza utazó szerbekkel beszállott tizennyolcz arab, feltűnő volt, hogy ez arabok három fehér gyermeket vittek magukkal, és pedig két fiút és egy leánykát; mindhárom 8—12 éves lehet. E barna társaság Magyarországon gyakorolta a közelebbi időben akrobata mutatványait s nagyon közel feküdt azon gondolat, hogy a boldog Arábia fiai aligha tisztességes uton jutottak a három fehér gyermekhez. Alighogy a barna társaság Pancsovánál a hajóra lépett, suttogás támadt a többi utasok között s egymástól kérdezgetni kezdék: Hol vették az arabok e fehér gyermekeket? Hol akadnának szülők kik gyermekeiket eladnák ? Köztudomású dolog, hogy keleten még javában foly az embervásár . . . Kairóban fiukat is drágán lehet eladni . . . stb. Ilyformán folyt a beszéd, míg végre a részvét és izgalom oly fokra hágott, hogy néhány elszántabb utas az egyik fiút egyenesen megszólitá és kérdé, hová mennek ? „Ah! én nem tudom“ felelt a fiú szerb nyelven „ezek a gonosz arabok nem eresztenek szabadon mindig velük kell menünk. Irtunk segítségért szüleinknek, de leveleinket széttépik !“ A gyanú akként bizonyossággá lett. A kérdők gyorsan maguk közé vették a gyermekeket és lassan visszatértek velük az utasok zöméhez. Az arabok ekkor észrevették a dolog jelentőségét s nem akarván prédájokról oly könnyen lemondani, tőrt és kardot rántottak s neki estek a szerb utasoknak; ezek azonban nem ijedtek meg, hanem, számra nézve is túlerőben lévén, csakhamar leverték a „puszták bátor fiait“ s Pozarevacznál partra kivitték a gyermekeket. A gyermekek, miután a parton biztosságban voltak, elbeszélték, hogy az arabok őket azért vitték magukkal, hogy akrobatákat neveljenek belőlük: várjon a szülők tudtával történt e ez ? még bizonytalan; a vadtársaság igen kegyetlenül bánt a szegény gyermekekkel, nem volt szabad soha senkivel beszélniök s csak mikor a „Merkur“ fedélzetén s a magyar határokon kívül valának, akkor engedett némileg az arabok szigora, gondolván, hogy most már teljes biztosságban vannak. De épen ekkor érte őket utól az igazság keze. Egyébiránt magát a gyermekrabló társaságot aztán nem bántotta senki s akadálytalanul folytatták utjukat Galaczon át Konstantinápolyba s innen pusztai hónukba A gyermekek szüleinek már írtak, addig mig ezek intézkednek, a három gyermek teljes biztosságban van s gondos ápolásban részesül Pozarevacz derék polgármesterénél, Jocza urnál. — Ansterdamban congressust tartottak a tánczmesterek. Vájjon miféle lépésről hall legközelebbről a világ ? Alkalmasint valami faux pas lesz. — Párisban százezeren felül vannak a Marie nevű hölgyek. Szép kis népesség egy fajból s egy helyen. — Pompejiben egy dugaszolt üveg palaczkot ástak ki, mely tele volt folyékony olajjal. Vájjon nem most ásta el valaki, hogy megtréfálja a régészeket ? Elemezni fogják. — A petersburgi opera-idényre szerződöttek közül Patti kap havonként 16,000 frtot, N i es s o n 14,000-et, Volpini 9000-et. Ezek aztán valóban megbecsült hölgyek. — Uj könyvek. Debreczenben ifj. Csáthy Károlynál megjelent: „Szabad királyi város Debreczen történelme.“ Három kötet. Irta Szűcs István m. akad. lev. tag. A három kötet ára 6 frt. (A köteteket egyenkint már részletesen ismertettük, midőn azokat a szerző beküldötte). — Aigner Lajosnál Pesten megjelent: „Gyakorlati számtan“ egyszerű következtetésekre alapítva, fejében és számjegyekkel, különös tekintettel az 1868. évi 38. t. sz. és az uj „meter“ rendszerre, módszertanilag kidolgozva. Tanitók, képezdészek, elemi felsőosztályok, ismétlő iskolák, ipar- és polgári tanodák, képezdék számára, valamint magánhasználatra irta Steinbach Antal igazgató főtanitó. Ara 1 írt 80 kr. — Földrajz az elemi népiskolák III. és IV. osztályának tanulói használatára. Irta Iványi Andor tanító .-Kanizsán A magyar birodalom és a föld öt része. Második javított kiadás. Ára 24 kr. CSARNOK. A híres szamarakról. — Smiles után. — Ama hires szamarakról, kik ifjúságukban rész tanulók, érett korukban kitűnő emberek lettek, igen érdekes czikket lehetne írni.