Ellenőr, 1872. október (4. évfolyam, 227-253. szám)
1872-10-25 / 248. szám
Előfizetési árak Egész évre | ; SO firt. — kr. I Évnegyedre ! ! 5 firt. — kr. Félévre ’ . 10 „ — „ | Egy hónapra ! 1 „ 80 , Egyes szám ára 10 krajcsár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-nteza O nsám Semmit se ködünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Köziratok vlna küldésén nta Villalkozank. Minden irtwitia a szerkesztőségben intézendő. Levelek csak bérmenteet s fogadtatnak el. 248. szám. Péntek, October 25. 1872. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn , ünnepre következő napon. A lapot ilető reclamulók MgrMy testvérek bodrába (nádor-utca 1 6. dl) intéseadik. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: PedtcSitt&domntoaa 6. iz&m. (Légiidőtpatrérek Irodájában). Aj aUfintM plunk helyben * vidékről Peti, kft-Minto* 14. u. 4k intézendők. IV. évfolyam TÁVIRATOK. LONDON okt. 24. (Az Ellenőr távirata) Ausztráliából jelentik, hogy a „Masaiba“ nevű gözös jövő hónapban érkezik meg Angliába 240,000 font sterling aranynyal terhelve. RÓMA okt. 24. (Az Ellenőr távirata.) Az olasz lapok ma csaknem kivétel nélkül megtisztelően emlékeznek meg az elhunyt német követről, kiben az „Opinione“ szerint Németország egy leyális diplomatát, Olaszország pedig egy őszinte barátot vesztett. FLORENCE okt. 24. (Az Ellenőr távirata.) Az áradás Olaszország felső részeiben napról napra fenyegetőbb mérveket ölt s a folyók már nemcsak a gátak áttörésével, de az egész vdék elárasztásával fenyegetnek. Legnagyobb veszélynek van, kitéve a Pó vidéke. GÖRZ okt. 24. (Az Ellenőr távirata.) A múlt éjjeli felhőszakadás következtében a Wippach völgy egészen el van árasztva. A kár igen nagy. PÁRIS okt. 24 Saint-Vallier gróf Nancy város polgármesterének levelére válaszolván kijelenti, miszerint tökéletesen osztja azon szigorú ítéletet, melyet a polgármester némely párisi lapok magatartása fölött mondott, amely lapok egészen elfeledik, mily sajnálatraméltó következmények származhatnak a megszállott terület lakosaira nézve abból, ha a német katonai főparancsnokság a folytonos támadások következtében felhagyna békés magatartásával. BRÜSSEL okt. 24. Itt tüntetésre készülnek a katonaság ellen. Az ország klerikális egyletei ugyanis gyűlést készülnek itten tartani, hogy tiltakozzanak a porosz rendszernek a belga hadak szervezésénél czélba vett alkalmazása ellen. BERLIN okt. 24. Vilmos császár békebirói döntvénye a San Juan kérdésben oda nyilatkozik, hogy az Unió államainak igényei az 1846 jun. 15-ei szerződés részrehajlatlan értelmezésével teljesen egybehangzanak s hogy ő szerint a határvonalaknak a Harc-csatorna mentében kell haladniok. _________ Bécs, okt. 24. (Hivatalos zárlat.) Magyar földrőzermentesitési kötvény 79.60. Salgó-Tarján 166. Magyar hitel ISO.— .— Magyar záloglevél 87.75. Érd 177. Magyar keleti vasút 125.—. Magyar sorsjegy 103.80 tiszai varat 246—. Magyar vasúti kölcsön 104.50. Angolmagyar 112.25. Franco-magyar b. 97.— . Alföld 175. Magyar északkeleti v. 161. Keleti vasúti elsőbbségi kötv 78.—. Porosz pénztári utasv. 162.50. Magyar földhitel Magy. gőzh. előbbségi kötv.—.—. Török sorsjegy Borin, okt. 24. (Zárlat.) Cseh nyugoti vasút —. — Galicziai —.—.* Győri —.—. Iniobank —.—. Allamvasu 204. Lombardok 124.25. Hitelsorsjegy 119.—. 1860-iki 96.—. 1864-diki 90.— Metalliquee —. önkénytes kölcsön —.—. Hitelrészvény 203.75 —. Bécs 91.25. Románia 48.25 Ezüst-jövedék 65.50. Papitjöved. 61.—. Berlin, okt. 24. (Zárlat.) Galicziai 106.25. Lombardok 125.50. 1860-as 94.50. Államv. 201.—11864-es Hitelrészvény 201.—. Magyar sorsjegy 64.25. Ezüstjöved Béca 90. 25. Hitelsorsjegy 204. 25. Papitjev..—. Romániai 49.25 Pária, okt. 24. (Kezdet.) 3% járadék 53.55., 4‰/,* járadék 88.65. Censol —. Magyar keleti vasút —.— Magyar kölcsön —.—. Olasz járadék 67.55. Amerikai —.— Allamvasp. r. 802.—. Credit mobilier —. Éjszak-nyuga vasp. r. —. Lombard 491.—. 1871-ki kölcsön 85 45.— 1872-ki •------. B orosz 16 okt. 24. Búza 276. Rozs 185. 'ab 128. Olaj 23.23.1/*. Szesz 33.V,, 22.»/,. 20.’/,, Utolsó hír. — A népszínház ügyében ma este a 50-es bizottság hosszú ülést tartott. B. Lipthay Béla elnök azt hangsúlyozta, hogy a népszínház gyüjtőíveit azért nem kérték be eddig, mert az adakozásra épen a téli idény a legkedvezőbb, másrészt a dolog sem oly sürgős, mert a boulevard csak 3—4 év múltán lesz kész, s mivel a színház ennek vonalába esik, látogatása a boulevardi építkezések miatt korlátolva volna. Kiemelte azt az örvendetes mozgalmat is, mely a pesti középosztály körében épen az utolsó időkben indult meg. A gyűlés határozatai a következők: A bizottság küldöttségileg fogja fölkérni a főrendiház elnökét a gyűjtőivek körözésére; továbbá: levélben szólítja föl a pénzintézetek igazgatóságait alapítványok aláírására. A gyűjtőívek február hó 1-jéig beadandók. Bemutattatott Fellner bécsi építész terve,mely a népszínházat csinos külsőben tünteti föl. E terv szerint az építési költségek fél millióba kerülnének, s a fölszerelés 100,000 frtba. Az épület körül boltok lennének, melyek az adómentességi idővel kombinálva, az építési költségeket 15 év alatt törlesztenék. E terv szerint a színház homlokzata 24 öl; hosszassága 75 öl; a színpad nyílása 7 öl; a nézőtér 2520 látogatót fogadhatna be 350 zártszéken, 50,a páholyban de állóhely még 1100- nál több maradna. A terv szakértőkre (Ibl, Steindl stb.) bízatott megvizsgálás végett. Bérlet 142 szám Nemzeti Színház, Pest, pénteken, october 25-én, 1872. A tudósnők. Vígjáték 5 felvonásban. Irta Moliére, Személyek: Chrysale, jó módú polgár — — — Szigeti József Phylaminte, neje — — — — — Paulaine Armande, . . ■. — — — — Bogdanovics Kr. Henriette, — —• — Helvey Laura Ariste, Chrysale testvéröcsöde — — Komáromi Belise, Chrysale testvérhuga — — Szatmáry L-né Clitander, Henriette szerelmese — — Náday Trissotin, író — — — — — — Újházi Vadius, tudós — — — — — — Benedek Maris, szolgáló — —• — — — Dulka Sarolta Lepine, inas — — — — — — Karikás Julien, Vadius inasa — — — — Várföldi Egy jegyző — — — — pintér Színhely : Pária, Chrysale házban. Ezt követi. Egy szellemdus hölgy. Eredeti vigj. 1 felvonásban. Irta Brozik Árpád. Személyek: Jenő — — — — — — Peleki Bella — — — — — — Lendvayné Saellőii Irma — — — — — Prielle Corn. Kezdete 7 érakor. Válasz Mocsáry Lajosnak. III. A mely országban nem a szavazatképes polgárok által szabadon és jogszerüleg választott képviselők többségének akaratra létesíti és tartja fenn a kormányt, hanem a kormány mesterkedései teremtik elő a szavazatkobzás és szavazatbitorlás rendszerének hatalmi képviseletét, ott ki van játszva a felelősség, meghamisíttatott a Parlamentarismus s nem jelent az egész alkotmányosság egyebet, mint az egymást mosó kezek viszonbiztosítási üzletének uralmát, melyre az angol elménet ismételhetné a mosdatlan whistezőre mondott ötletét: if dirtfere trumps, what hands you would have! — ha piszok volna az a tout, ugyancsak kezedben volna a játék. Hogy mire vezet — előbb utóbb — azon rendszer, melyben a számoltatásra hivatott képviselőház tagjainak többségét a számadással tartozó kormány ajánlja és segíti a megválasztatásra, arról keserű tapasztalást szerzett magának III. Napóleon s borzalmas sebeket mutat fel a franczia nemzet. Bármire vezessen is azonban másutt a jelzett rendszer,s mondanom sem kell, hogy amit Francziaország kiépülhet nagy bajjal, attól Magyarország elveszne könynyen annyi bizonyos minden esetben,hogy az alkotmányos ellenzék nálunk is csak addig tekinthet normálisnak egy politikai helyzetet, amíg ebben a nemzeti akarat szabad és jogszerű nyilvánulását nem gátolja, s nem hamisítja meg semmiféle hatalmaskodás, jograblás és jogbitorlás, vagyis amíg minden párt kénytelen elismerni, hogy a többségre jutás lehetősége nincs elzárva egyiktől sem. Márpedig ezen lehetőség nem létezik többé nálunk csak egy, t. i. a kormánypártra nézve. Az utolsó választások által kétségtelenné lett a tény, miszerint az országnak nem engedtetik meg úgy szavazni, amint neki tetszik, hanem amint a minisztérium akarja. Az átalános választások tehát nem képezik többé azon legfelsőbb bíróságot, melyhez minden párt felebbezheti ügyét, s amelynek ítéletei, ha nem is végleges megnyugvásra, de tiszteletteljes várakozásra kötelezik a vesztes elvek híveit. Egy szóval egy új helyzet alakult, mely abnormis és alkotmányrontó, de megvan, a minisztérium gratiájából, mely pióczaszerűleg ragaszkodik a hatalom élvezetéhez, non missura cutem nisi plena crutoris. S ez abnormis helyzetből az alkotmányos pártkormányzat normális útjára térni a te nézeted szerint, kedves barátom, soha sem fognánk, kivéve, ha valami katasztrófa sodorna oda. Márpedig én hazánkra nézve az alkotmányos pártkormányzat értelmes váltógazdaságát óhajtom rendes menetben látni a katasztrófa-politikához pedig — ámbár magánzó létemre, egyénileg nincs okom félni tőle — nem akarom kötni nemzetem sorsát. Ezen érzelmeim és nézeteim jeleztették velem a helyzet megváltozását, mihelyt láttam ezt a választásokra gyakorolt hatalmaskodás, törvényszegés és mindenféle lelkiismeretlenség rendszerességéből. S midőn — még a választások alatt — megjelent ama jelző czikkem — Quousque czím alatt — mondhatom neked, kedves barátom, hogy annyi helyeslést nyert minden oldalról, mint tán soha előbb egy czikkem sem. Amik pedig azóta történtek — Ghyczy nyilatkozata, Sennyey beszéde s a Lónyay-minisztérium gazdálkodásának mindinkább kézzelfogható ékességei — nem gyengíthetők meg, hanem tetemesen erősítik a megváltozott helyzet irányában pártunk teendőjére vonatkozó véleményemet. Egy sereg baj áll előttünk, egyik nagyobb mint a másik s orvoslandó mindenik. Igaz, hogy ha a természeti sorrend szerint vehetnők gyógykezelés alá, vagyis, ha a legnagyobb bajokat enyésztethetnék el legelőbb, elmúlnának ipso-facto többek a kisebb bajok közül is. De hát felhalmozódni engedjük a kisebbeket csak azért, mert a legnagyobbakon nem segíthetünk. Képtelenség. — Az elvet, kedves barátom, az adja fel, a ki üdvnek kereszteli a roszat, s dicsőíti ezt mint a boldogság teljességét. A ki megmondja róla, hogy rész és orvoslandó, mihelyt lehet, előbb utóbb, de okvetlenül, az nem adja fel elvét, ha addig, amíg ezt érvényesíteni nem lehet, olyan dologtól sem vonakodik, aminek üdvös elintézése nélkül nagy elveinek érvényesülése mindinkább megnehezül elodáztatik, s tán épen lehetetlenné is válik. S ha mi folytonosan jelezzük a jelenlegi kormányzat romboló természetét és sülyesztő hatását a nemzeti élet összes érdekeire nézve, ha mi szüntelenül hangoztatjuk nézetünket, ír szerint Magyarország tönkre jut anyagilag s megrothad erkölcsileg, ha a Lónyay-minisztérium kezeiből ki nem szabadul rövid időn, ugyan van-e jogunk összedugni kezeinket s megesküdni pompásan, hogy mi bizony nem lépnénk helyébe addig, amig úgy nem lesz minden, amint mi követeljük. Vádainkat igazolja a helyzet veszélyterhessége, de vádaink szabnak ránk kötelességeket is, mégpedig a nemzetnek nem csak múltja és jövője, hanem jelene irányában is. Mert ha elkoldusodik fajunk mind vagyonilag mind erkölcsileg, akkor aztán üthetik az unokák a közjogi nagy elvek nyomát is. Teljesíteni kell tehát ezen kötelességeinket is, mert nem követelnek ezek hűtlenséget az előbbiekhez sem. Pártunk 1867-iki programmjából nem kell elengednünk egy jottát sem arra, hogy teljesítsük tartozásunkat az 1867 után fölmerült viszonyok iránt is. S azon programaiban, mely rögtön a koronázás után jön megállapítva, s amelyet minden alkalommal és nemrégiben is, politikai részletes hitvallása gyanánt idézett a baloldali kör: nem fog találni Kerkapoly miniszter úr leleményessége sem egyetlen szót is, melyből bebizonyíthatná, hogy pártunk következetlenségbe esnék, ha kormányra lépne a közösügyi törvények módosulása előtt is. Egyébiránt a miniszter úr csalódik a baloldal 1868-iki válságának eredetét és kiegyenlítését illetőleg is, melyekről következőleg szólott: Delegatióba be-, vagy be nem lépés képezte önök közt a kérdést. Igaz, pártjuk egy része elment odáig, hogy ez alapon a delegációban közreműködni megengedhetőnek nyilvánította, de csodálatos összhangzással a párt minden árnyalata abban békült ki, hogy ezen az alapon az ellenzék magát kormányalkotásra hivatottnak nem érezheti soha. A miniszter ezen állítására nem most fogalmazom a felzletet, hanem megadatom ezt a Honban 1858 januárjának 4-dikén közlött czikkem következő felvilágosításával : Nem az a baj, hogy a delegatióban közülünk is vannak képviselők , hanem a baj az, hogy az ellenpárttal kötött egyezkedés folytán, segítségünkkel küldettek oda. A Hon elvbarátai sem tagadták, hogy a delegatióba kell választani; a delegatió törvényesítve van s a törvény, míg alkotmányos uton meg nem változtathatni, megtartandó mindenki által. Tehát nem a törvénynyeli daczolásról volt szó, mert hiszen a baloldali első üzenet épen ki is jelenté, hogy kormányra jutása esetében csak saját elvbarátait küldené a delegátióba (mely esetben nem is lehetne vádolni őt következetlenségről, a második — nem a kifoltozott első, hanem a teljesen új — minisztériumot — bármelyik pártból alakuljon is ez, alkotmányosan — nem fogván terhelni felelősség, azaz, solidaritás az alapért, melyet elődje hagyott rá kormányzati tér gyanánt); szó volt a törvénynek azok általi életbeléptetéséről, akik alkották és felelősek következményeiről, és ezen életbeléptetés kérdésének megoldásától függött a baloldali önállás egyetlen megmaradt, s az ellenfél által le nem rontható alapja : az öntudat és köztudat, hogy a történtekért járó felelősségben nincs semmi része, mert nem vállalt solidaritást magára semmi alku és egyezkedés által a csak a kényszerűségnek engedett minden leszavaztatásánál, egész odáig, hol leszavaztatása sem kényszeríthető semmire. Ebből világos a miniszter úr állításának alaptalansága a pártunkban felmerült crisis eredetére vonatkozólag; ami pedig a kibékülés módját illeti, sajnálom, ha roszálmokat szerzek a pénzügyér urnak, de kénytelen vagyok értesítni őt, hogy sem 1868-ban, sem máskor pártunkban nem történt sem indítvány, sem határozat és kibékülés a végre, „hogy ezen az alapon az ellenzék magát kormányalkotásra hivatottnak nem érezheti soha.“ Hogy ez a fogalom megvolt a pártban akkoron sokaknál, s hogy megvan még ma is, az tény, mert hiszen ezen válaszomat sem idézte elő egyéb, de e fogalom soha nem volt értekezleteink tárgya, s egyéni eszmejárás maradt mindig. Ami pedig engemet illet, biztosíthatom a miniszter urat, hogy én már 1867. júniusának 13-dikán nyomattam ki a következő nyilatkozatomat: „Hogy pártunk miért áll az ellenzékiség alapján, azt igen könnyű átlátni. Kiindulási pontja maga is elég a magyarázatra. E kiindulási pont a szavazat, mit az alkotmány módosításai ellen adott. E módosításokat az ellenzék feleslegeseknek, károsoknak és veszélyeseknek nyilatkoztatta ki a hazára nézve. Leszavaztatott, s a módosított alkotmány, mihelyt a király által szentesítve lesz, az ország alaptörvénye gyanánt fog állani pártunk előtt is, kötelező erővel mindnyájunkra. — Most tehát egy új állapotban vagyunk. A kormányt azon párt kezeli — igen jog- és kötelességszerűleg — a mely felelős ezen állapotról s tartozik megmutatni, hogy a módosított alkotmány sem nem káros, sem nem veszélyes az országra nézve. Sőt tartozik többet is bizonyítani. Tartozik azt is okadatolni, hogy az 1848-diki alkotmány módosítása által a nemzet nemcsak parádét, hanem jóllétet is nyert. Mi nem lehetünk bizalommal iránta (mert különben vele szavaztunk volna) a koronázás előtti tetteiért, s nem lehetünk iránta bizalommal azon tetteiért sem, amelyeket még el nem követhetett az előbbiek alapján. — A baloldal magatartása tehát e pillanatban a várakozás, éberség és bizalmatlanság az iránt, ami jó. Ha jó jön, elismerjük jóságát s fogadni fogjuk azt, mint részét a tartozásnak, melynek letisztázására magát a transactionális párt kötelező és kormányra lépett. Ha rész jön, meg fogjuk azt támadni s igyekezendünk saját pártunk vezértehetségeinek szerezni meg az alkotmányos hatalmat, segitni rajta. „Ez a mi állásunk.“ Én azt hiszem, hogy ezzel megnyugtattam a miniszter úr azon kételyét, mintha én nem tartottam volna kormányképesnek a baloldalt az 1867-ki alapon is, mihelyt nemzeti veszedelmet képezne valamely minisztérium rész kormányzata. Egyébiránt nem tehetek róla, ha kissé furcsának kell tartanom a következetlenségi vádat épen Kerkapoly miniszter úrtól, a ki mindegyre sarokba szorul nem teljesített ígéretei miatt s örökösen sophismákkal kénytelen magát úgy a hogy védelmezni. Tessék csak a válaszfelirati zárbeszédének következő vemhes és nem vemhes okoskodását élvezni: „Azon tény, azon állítás, hogy az államvagyon ama kimutatás szerint 26 vagy 30 millióval fogyatkozott, az igaz is lehet, meg nem is. (Zaj balfelől.) Nincs a dologban semmi boszorkányság, az felfogás dolga.“ Na, már kérem szépen, hogy annak, aki a hideg számok világában így mer okoskodni a képviselőházban, mennyi joga van ugyanazon beszédének további folyamában bárkit is következetlenséggel vádolni akármiben, de főleg olyan dologban, melyre nézve óhajtani látszott s üdvözölni látszik az illetőnek következetlenségét, arról ítéljenek mások, én csak annyit mondok az ilyen számolónak, hogy haigaz is lehet, meg nem is“ az államvagyon 30 milliónyi fogyatkozása iránti kimutatás, akkor bizony engedje meg nekem is az ilyen finanszmin is tér, hogy a politikai eljárás hasonlíthatatlanul bizonytalanabb tételeire nézve distinguálhassak egy kissé én is, és biztosíthassam őt a tényről, miszerint következetlenségem kimutatása nem egyéb részéről, mint „felfogás dolga.“ S ha ezen állításomra keletkezni találna valami „zaj Kerkapoly felöl“, legyen megnyugtatva ez a zaj, hogy „nincs a dologban semmi boszorkányság.“ Én 1858 februárjának kezdetén nyilvánítottam igenis nézetemet, miszerint a baloldal nem léphet kormányra csak azon esetben, ha ő felségétől előleges felhatalmazást nyer a közösügyi törvény reformálására javaslatot terjeszteni az országgyűlés elé. S nincs is szándékomban akár eltagadni, akár kibeszélni azon nézetemet, melynek gyakorlatiságát különben sem dönti meg a tapasztalás, miszerint a közjogi alap módosítására ő felsége teljes megnyugvásával tehet indítványt a minisztérium s választhat országos bizottságot a törvényhozó testület, mihelyt erélyesen követeli az 1867-iki egyezmény revisióját — Horvátország; ezen tapasztalásból tán csak nem következvén az, hogy Magyarország ne követelhesse Ausztria irányában, a mit Horvátország részéről senki sem tart szörnyűségnek Magyarország irányában. Fentartom én az 1867-iki 12. t. sz. revisiójának követelése iránt pártunk jogát és kötelességét egész teljességében; s a mit én hazánk önkormányzati igényeinek teljes érvényesítésére valaha írtam, abból nem vonok vissza soha egy betűt sem. S ha élek még a jövő választásig s alkalmam lesz megmondani, egyik vagy másik kerület polgárainak, hogy mit tartok Magyarország constitutiójáról, bizonyára nem fogom sem megtagadni, sem leplezgetni meggyőződésemet, miszerint nemzetünk nem"lehet addig elégedett, amíg saját vérével és saját zsebével nem rendelkezik saját kizárólagos joga és tetszése szerint, saját országgyűlésén. De hát az következik-e ezen változhatatlan és soha fel nem adható hitvallásból, hogy lehetetlenné tegyük magunkat a felmerülhető új bajok, sőt veszedelmek elhárítására mindaddig amíg nem történik meg az,mit summum bonum gyanánt tűztünk igyekezetünk elé? Tegyük fel, kedves barátom, hogy te is én is republicanusok vagyunk, ami nem is nagyon merész feltétel, tekintve, hogy a jóhiszemű értelmes monarchisták is mind republicanusok titokban és elméletileg világszerte s tekintve, hogy maga néhai Miklós czár sem átallotta bevallani az amerikai követnek — persze egy kis Nagy Sándoros öntetszelgéssel — mennyire republikánus szeretne lenni, ha a minden oroszok ura nem volna: ugyan kérlek várnunk kellene-e a respublica kikiáltását Budavárában — hova nekünk bizony jobb is a király még nagyon sok ideig — s nem vállalkozni a közügyek intézésére semmiképen, nehogy ,a királyi intézmény megszilárdulását mozdítsuk elő? Hát a 18 Brumaire után 1848-ig a szenvedőleges ellenállás politikáját kellett volna követni — Napoleon, Bourbon és Orleans uralmon át — a franczia republicánusoknak mind és folytonosan ? Hiszen ez a legbiztosabb út lett volna ugyan az elmélet híveinek kihalására, de aligha termett volna köztársaságot. Hidd el, kedves barátom, hogy egy jog sem veszt az által, ha előbb érvényesül kisebb társa mint ő. Igaz, hogy szebb és jobb volna, ha az ős mese szerint felaprított, szétszórt és lassanként újból öszszeállítandó igazság istennőjének felséges tagjai közül legelőször is a magasztos fej volna megtalálható, de hát azért, mert ennek részecskéit nem lehet rögtön meglelni és összeilleszteni, közöndösen haladjunk el keze vagy lábujja mellett, melyet látunk, felvehetnénk és megtarthatnánk addig is, mig a nemesebb részek megkerülnek? Én, barátom, nem kicsinylem a kis körmét sem, hanem megőrzöm ezt féltékenyen s használom — tán van is nyoma néha — hazánk érdekében. Csernátony. Mai drámánkhoz vidéki előfizetőink részére „Édegkutya.“ Árjegyzéke van mellékelve. — A bankkérdésben hir szerint megállapodás jött létre, melyhez már a nemzeti bank képviselői is hozzájárultak, a 10 millió kérdése a bankügytől külön megoldandóak jelentetvén ki. Egy másik versió szerint azonban a kérdés végleges megoldása két héttel elhalasztatott. A közoktatás állapota 0 és 71-ben. A közoktatási minisztériumtól megkaptuk a közoktatás 1870 és 1871 évi állapotáról szóló s az országgyűlés elé terjesztett jelentést egy terjedelmes ktben. Addig is, mini * jelötest bővebben ismertetnék, közöljük a bevezetéstt* mely összegezése az egész jelentésnek, s melyben a miniszter a következőket mondja: Az 1868 38. sz. 148 §-a szerint a közokt. miniszter köteles az országgyűlésnek a közoktatás ügyéről jelentést tenni. E törvény életbeléptetésére nézve történt legelső intézkedésekről boldogult elődöm 1870-dik év őszén terjesztette a törvényhozás elé első jelentését, melyben azonban az oktatás ügyének csak egyik ágára, a népiskolai oktatás állapotának kimutatására, terjeszkedett ki. Most, midőn a népoktatásügyi törvény életbeléptetésének legelső nehézségein túl vagyunk, bekövetkezettnek láttam az időt, melyben a törvény kivonatának eleget tehetek, s ez alkalommal minden erővel arra törekedtem, hogy az országgyűlés előtt a hazai közoktatás általános állapotának lehetőleg hű képét mutathassam fel. E képet teljesen és biven úgy állíthattam elő, az ügy fejlődésének és haladásának természetes folyamát csak úgy mutathattam ki, hogy ha az olvasó figyelmét az ügy múltjába, az idők azon pontjáig vezettem vissza, ahol e téren a rendszeres és törvényes intézkedések megkezdettek, s e ponttól vezettem le az ügyet a jelen azon határáig, midőn a helyreállított m. kir. második minisztérium működését kezdette; úgy lévén meggyőződve, hogy e kép csak akkor lesz kellő világításba helyezve, ha ez ügy utóbbi kezdetének szálazait a múltéival itt s így kötöm egybe, és e pontról indulva ki, terjesztem elő mindazt, ami ez ügy előmozdítására a vezetésem alatt álló minisztérium intézkedései által történt. Erre annál inkább kellett törekednem, mivel sem a múlt, sem a jelen évszázadban a hazai oktatásügy egyetemes állapotáról mindeddig rendszeres kimutatás nem jelent meg; szükségesnek tartottam ezen eljárást azért is, hogy most, midőn ez ügy állásáról a legelső átalános előterjesztés megjelenik, az országgyűlés tagjain kívül, a hazai nagyközönség ez ügy iránt érdekkel viseltető része, ez ügynek mind a múlt, mind jelen állapotára nézve lehető helyes tájékozást nyerjen, azok pedig, kik ezen fontos ügy iránt eddig kellő figyelemmel nem voltak, közelebbi megismerése által ez iránt szeretetre és buzgóságra ébresztessenek. Az oktatás ügyének múltját rövid vonásokban ugyan, azonban kellő világossággal igyekeztem úgy tüntetni föl, hogy minden időbeli intézkedésekből kitűnjék: kikre hárult az iskolák fentartása kötelezettsége ; magára volt-e hagyva a szülőkre gyermekeiknek iskoláztatása, vagy kényszeritőleg reájok parancsolva; az iskoláknak minemü fajai álltak fel vagy jöttek létre, s be önök miféle tanítási rendszerek uralkodtak; az iskolákat helyileg megyénként és országosan, kik és mi módon kormányozták, s az akkori intézkedések mi hatást gyakoroltak a szülőkre, és általában az állampolgárokra, különösen pedig a közművelődésre. Azon hitben élek, hogy mindezek feltüntetése sikerült legalább annyira, hogy előterjesztésemből kivehető nem csak az, ami e téren a múlt század végétől 1867-ig s azóta 1871-ig történt, hanem egyszer mind észlelhető lesz ez is, hogy az iskolai élet kifejlesztésére tartozó azon