Ellenőr, 1872. október (4. évfolyam, 227-253. szám)
1872-10-09 / 234. szám
Előfizetési árak Egész évre : 20 frt. — kr. | Évnegyedre ! 1 6 frt. — kr. Félévre . 10 „ — „ | Egy hónapra ! 1 „ 80 „ Egyes számra 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-utcza 0. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem Vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illeti reclamációk Légiidő testvérek Irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nédor-utcza 6. szám. (Légrád? testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két-sa* utcz* 14. sz. Az intésen dák. 23. szám. Szerda, October 9. 1872 IV. évfolyam TÁVIRATOK. Bukarest okt. 8. Károly fejedelem a hivatalos lap szerint sajátkezüleg irt levelet kaott az orosz czártól, ki köszönetét fejezi ki a román határon tapasztalt szívélyes fogadtatásért. Bukarest okt. 8. Hivatalos jelentések szerint a kolera Moldvában megszűnt és még csak Jassyban fordulnak elő szórványosan koleraesetek. Itteni kereskedő házak egy nagy pénzintézetet állítanak fel „Bukaresti leszámítoló bank“ czim aktt. — Pécs okt. 8. A kereskedelmi miniszer elrendte, hogy a lemberg-czernovicz-lassyi vasút ausztriai vonalai zár alá helyeztessenek s Barychar miniszteri tanácsos küldetett ki a zár alá vétel eszközlésére. Pá 1. okt. 8. Az ujan kinevezett legfőbb haditanács legközelebb összeülvén mindenek előtt a tábori ágyuk megválasztásával fog foglalkozni. — A 3 milliárd kölcsönre az aláírók tömegesenelőre fizetik le a kikötött részleteket úgy, hogy az állampénztárban jelenleg 1426 millióra megy a készpénz készlet. Páris okt. 8- Madridból újabb merényletről tudósítanak a király személye ellen, mely tegnapelőtt történt, melyet azonban titokban kívánnak tartani. Kragujevátz okt. 8. Milan fejedelem a skupzsinát megnyitó mai trónbeszédében kiemelte, hogy a portától, a garantírozó, valamint más barátságos államoktól figyelmeknek kitűnő bizonyítékait vette, majd köszönetét mondotta nemzetnek az iránta trónralépése alkalmával tanúsított rokonszenvért. Ezután hangsúlyozta a már eddig tett haladást, megjegyezte azonban, hogy még sok tennivaló van hátra, melyek mind megoldásra"várnak, ilyenek pl. a vaspályák kiépítése, a honvédség fejlesztése, a kereskedelem, földmivelés és közoktatás emelése, a törvénykezés hiányainak elhárítása stb. Ez okból munkára hívja, fel a fejdelem a képvselőket, hogy Szerbia felvirágozzék. Prága okt. 8. A smichowi pályaudvarban egy tehervonat kisiklott, mely alkalommal a vasúti személyzet négy tagja súlyos sérülést szenvedett s hat nagyon szétzúzódott. Oka a sínváltoztatásra felügyelő őr hanyagsága volt. Brüssel okt. 8. Az „Indep.“ szerint, Thiers személyesen kíván jelen lenni a nemzetgyűlés állandó bizottságának csütörtökön tartandó utolsó ülésén, hogy annak a nemzetgyűlés egybehívására vonatkozó terveit meghiúsítsa. Moskva okt. 8 (Az Ellenőr távirata) Osztrák-magyar kiállítók az itteni polytechnikai kiáltáson 35 arany és 38 ezüst és bronz érmet kaptak. Innsbruck okt. 8 (Az Ellenőr távirata) Zeithimmer cseh képviselői közelebb ide várják, hogy a reichruthi választásokat cseh értelemben irányítsa. Páris, okt. 8 (Az Ellenőr távirata) A gyufamonopolium elnyerésére al U adatot nyújtott be a franczia bankon kívül még. Vnégy konsortium. Bécs, okt. 8. (Hivatalos zárlat.) Magyar földtehermerteeltéei kötvény 79.—. Salgó-Tarján —.—. Magyar hitel 139.75 .— Magyar záloglevél 86.25. Erdéy 177. Magyar keleti vasút 130.—. Magyar sorsjegy 164.— tiszai vasút 21950 Magyar vasúti kölcsön 104.25. Angolmagyar 113 25. Franco-magyar b. 113.50. Alföld 176. Magyar északkeleti v. 161. Keleti vasúti elsőbbségi kötv 78.40. Porosz pénztári utasv. —. Magyar földhitel —.- . Magy. gőzh. előbbségi kötv.—.—. Török sorsjegy Berlin, okt. 8. (Zárlat.) Galicziai 106.—. Lombardok 126.75. 1860-as —. Államv. 197 75 1864-es Hitelrészvény 201.—. Magyar sorsjegy 64,25. Ezüstjövete —. Bécs. Hitelsorsjegy 202. —. Papirjöv..—. Romániai 48.— Páris, okt. 7. Liszt 68 50, 66.—. .65.—. Eépaola $9.50, 100.—, 101.—, Lenolaj 101.-, 100.-, 99.75 lesz 49.50, 50. 51. Czukor nem. 157. 128. szám. Bérlet Nemzeti Színház. Pest, szerdán, október 9-én 1872. Londoni Arszlánok. Vígjáték 5 felv. Bourenault „London assurance“ czimü után angolból fordította Csepregi. Személyek: Harcourt Courthly — — — — Szigeti József Károly, fia — — — — Náday Harkaway Miksa — — — — Szilágyi Mari, unolsahúga — — — — Szigligeti J. Spaker — — — — Feleki Emilia, neje — — — — Prielle Corn, Meddle, ügyvéd — — — — Benedek Salamon, uzsorás — — — — Leöves Cool, L'arcourt — — — — Sántha Márton ) inasai — — — — Benkő James, Harkaway inasa — — — Várföldi Pert Mari szobaleánya — — — Dulka S. Simpson, pinczér — — — — Pintér Dazzle Richard, uracs — — — Szigeti Imre Szinhely , London, Gloucestershire, 1841. Történik: 3 nap alatt. Kezdete 7 órakor. Bérlet 6. szám. Budai várossinház, Szerdán okt. 9-én 1872. A Munkások. Dráma 1felvonásban. Irta Manuel Ödön, Morin — — — — — Újházi Marcel — — — — — Karikás Jeane — — — — — Paulainó Helén — — — — — Gábos Irma EZT KÖVETI: Egy nő, ki az ablakon kiugrik. Szinmü népdalokkal és tánczczal 2 felvonásban . Kezdete 7 órakor PÜRST-féle SZÍNHÁZ. Szerdán, October 9-én „Dunánan Apó és fia utazása. Víg operette 2 felv. Fordította: Tarnay, zenéjét irta : Offenbach. Kezdete 7 órakor: Barátom Lajos! „Homo sum, nihil humani a me alienum puto.“ Történjék a világ bármely szögletében jogtalanság és embertelenség, a Terentius idézett mondatának erejét és emberiességét mindig megérzem. Elsass-Lothringia bekeblezésének módozatát a német imperiumba, csak ma olvashattam. Alig tudtam elhitetni magammal, hogy ez csakugyan igaz. Messze vagyok Elsass-Lothringiától, és körülbelől most olyan helyzetben is, hogy egész rokonszenvem, a mások szenvedésétől evocálva van, de Németország politikusairól ily távolban is kész vagyok azt mondani, mit Hector mondott Achillesnek: szivek helyén vas van. Azt hittem, hogy századunkban már legalább addig eljutottunk, hogy a mivelt népek és kormányok nem csak a humanitás iránt való tekintetből, de keserű tapasztalatok és expiaziók után saját érdekükből is szabályul fogadták el, ..hogy békében egymásnak minél több jót tegyenek, háborúban pedig — ha ez már kikerülhetetlen — egymásnak a lehető legkevesebb roszét okozzák.“ A német-franczia háború alatt kiábrándultam. Az erő a németek részén volt, jognak vették, győztek , éltek és visszaéltek győzelmükkel, mint akármelyik barbár nép. — Győzelmök bérét milliárdokkal és két franczia tartománynyal fizettették ki. De a milliárdok fölvétele, és Elsass- Lotharingia bekeblezése után, az emberiség valódi mértéke szerint nőttek-e? A terület, a szám, szóval az anyagi erő, tagadhatatlanul egyik eleme valamely nép nagyságának, az értelmi erő a másik, de a valódi nagyságra sem egyéneknél, sem népeknél csak e kettő még soha nem volt elég. Egyén és nép nemességét, nagyságát az igazság és humanitás eleven érzete és gyakorlata, más szókkal a jog tisztelete adja meg. Nagy tudós az igaz, nagy művész a szép szenvedélyes szeretete nélkül soha nem volt, és nem is lehet, de nagy politikus sem volt és nem is lesz a szabadság szenvedélyes szeretete nélkül, és a jog és az emberiség tisztelete nélkül, nagy nemzet sem lehet soha egy is, álljon bár szám szerint száz millióból. Elsais-Lotharingia bekeblezésének modora eszembe juttatta ugyan, hogy „le crime á la genealogie“ de azt is eszembe juttatta, hogy beotiaiak másutt is vannak, nemcsak a régi Beotiában és nevezetesen hogy politikai tekintetben Németországban igen sok beotiai van. Hegel, ki a subjectiv és objectivvel sokat bajlódott, az objectiv német birodalom és uralom megalkotására honfitársainak azt tanácsolta, hogy nemcsak anyagi és értelmi erejükkel, de a civilisatio ügye és a legmagasabb erkölcsi elvek iránt tanúsított rokonszenvek és tiszteletek tényleges nyilvánításával is működjenek. Az objectív birodalom, mit Hegel óhajtott, megvan. Tekintettel arra, hogy a harcz hevében sok megbocsátható, bátran elmondhatjuk hogy az objectív birodalom megalkotásában a Hegel tanácsának legfontosabb részét még most sem képesek a németek követni. — Hogy nem képesek, Elsass-Lotharingia bekeblezésének módozata bizonyítja. „Emberek által elkövetett hibákért mindig embereknek kell meglakolni.“ — E törvény alól a németek sem emancipálhatják magukat. Qui timetur timet, nemo potest terribílis esse impune ! Mert a németek terribilisek voltak a háború alatt, mert ellenfeleknek több rostat okoztak mint mennyire szükség volt, azért kell már most is a tudomány ellenére a magdeburgi pinczékben néhány millió tallért hevertetni, ezért kell a hadsereg látszámára és szervezésére nézve a kormánynak szabad kezet engedni, ezért kell a civilisatió gúnyjára a franczia érzelmű polgárokat a barbárkorra emlékeztető modorban tűzhelyek mellől kierőszakolni, szóval azért kell az objectív német birodalomnak Crommel tanácsát követni és a puskaport szárazon tartani. Ennél minden értelmes ember a német népet nemesebb és áldásosabb szerepre méltónak tartotta. Mentségül azt hozzák fel, hogy egy párt van, mely ezt úgy akarja, hogy a német nép valódi feladatának megoldásához ne foghasson. Én meg azt mondom, hogy a mely nemzet tudósai után, csak hogy Elsass- Lotharingia hírhatására valami jog czímet találjon, az ember és népjog helyébe a r ac a jogát fogadta el a mostani német politica követelményeit készséggel teljesíti, habár e politika a civilisatio irányának és a német, az embernek ellenzéke kell is hogy legyen. A nagylelkűség soha nem ártott sem egyénnek sem nemzetnek. Ha Németország legyőzött ellenével szemben a kellő mértéket meg tudta volna tartani, ha nem követte volna s nem követné a per fás et ne fus pro raca borzasztó tanát, most ereje legjobb részét arra fordíthatná, hogy bölcs és igazságos törvények és institutiók által határai közt s mondhatnám egész Európában a béke szeretetét és a jog tiszteletét s ezekkel a haladás ügyét előmozdíthatná és erősíthetné, és akkor nagy lenne Elsass-Lotharingia nélkül is. A látszó sikernek mindig akadnak bálványzói. A német Patriotismus mellett a mi patriotismusunk abban álljon, hogy minden jog, minden igazságos ügy, és átalában a civilisatio és béke minden tényezője iránt élénk rokonszenvet tanúsítsunk. Jelszavunk legyen: „csak mindenki szabadsága képes mindenki jogát megóvni." Ha a középkorban maxima volt: „Omnis nobilitas ab aequo.“ Most maxima lehet, hogy a valódi nemesség és nagyság egyénnél és nemzetnél a jog tiszteletével és az emberiség megbecsülésével arányban áll. Amicus, Buffet. — Hogy érezted magad Lónyay és Senyely ev beszédei alatt ? „Úgy mint a ki a Mária Valeria utcza döczögős, kátyus és minden tekintetben türelemrontó sivatagából kikocsizik a Dorottya utcza kényelmes, sima és minden tekintetben kielégítő asphaltjára.“ Hallottam egy biblikus hasonlatot is — Lea és Rebeka történetéből idézve — de elfelejtettem. * A Reform leginkább jelzi, mekkorát bukott tegnap gróf Lónyay Menyhért. Nem éri be ugyanis azzal, hogy halálra dicsőítse a kormányelnök „nagy“ beszédét, mely „legsikerültebb felszólalásai közé tartozik" , mert hiszen laptársunk ezzel utoljára is csak legújabb bizonyítékát adta volna a köztudomású tények sublimis eltagadására szentelt képességének, hanem jelzi gróf Lónyay bukását azzal, hogy ezt felsegitni erőltödik a báró Sennyey Pál államférfim győzelmes szónoklatának színvonalára. S nem is lenne ügyetlen fogás, ha nem látszanék ki belőle a rémület nevetséges buzgósága. * Hogy milyen fogadtatásban részesült gróf Lónyay beszéde , azt már tudják olvasóink, tőlünk, kik nem szokták eltitkolni nézetelteink sikerét sem. De hogy megítélhessék a Reform tudósításának hitelességét ezen alkalommal álljon itt a Pesti Napló következő értesítése: A miniszterelnök beszédeinek tartalmával, mely rendesen becses s gyakran erős logikának, gondos, alapos ismereteknek bizonyítványa, nem áll arányban az előadási modor, így volt ez ma is. A miniszterelnök modora szakadozott,az egyöntetűséget,a könynyűséget nélkülöző. Ehhez járul még, hogy Lónyay gróf rendesen nem az egész háznak beszél, nem fordul arczczal az ellenzéknek, arczéllal pártja két részének,hanem beszél a többség egy töredékének mely épen előtte ül, melyhez fordul, s melyhez közvetlenül intézi szavait. Lónyai gr. hangja nem erős s innen származik azután azon sajnos körülmény, hogy beszédét a ház túlnyomó része nem érti, vagy legalább nem érti egészen, így történt az ma is, s ez az oka, hogy Lónyay úr.mai beszéde nem aratta azon zajos sikert, mely nyilatkozatai fontosságának megfelelt volna. Ebből világos, hogy a Pesti Napló szörnyű sok okot tud ugyan felsorolni gróf Lónyay tegnapi bukásának kimagyarázására, de e bukást eltagadni nem bir a Reform merészségével. Egy jelentékeny feledékenység. Gróf Lónyay Menyhért kormányelnök úr elbeszélte tegnap, hogy mily közhasznú és önzéstelen pénzintézetek igazgatója volt pénzügyőrsége alatt is Nem vonjuk kétségbe, hogy hasznára vált azon intézeteknek s reményijük, hogy azok sem voltak az ő kárára. Hanem hát a kérdés nem az volt, hogy ártott e vagy sem mások vagy saját érdekének ; a kérdés volt az, váljon isk-e s szabad e,hogy egy ország bármely minister s főleg pénügyére nem — állami pénzintézetek élén álljon — ha mindjárt fizetés nélkül is ? — Mellőzve azonban minden feleletet ezen kérdésre, melyet Anglia ministerei bizonyára nem hagynának feltetettni soha maguk irányában jelenleg csak annyit tartok feljegyzendőnek, hogy gróf Lónyay Menyhért, midőn helyén látta dicsekedni az első magyar biztositó társulat és a földhitelintézet élén történt megmaradásával , nem találta helyén dicsekedni azzal sőt elhallgatta szerényen, hogy pénzügyőrsége alatt is a lánczhíd-tánulat igazgatói közt maradt. Ez olyan jelentékeny feledékenység volt, hogy rögtön észrevette azt az egész ház s a karzat is, kőröskörül.* Notabene. Ki spékelte meg a kormányelnök úr tegnapi beszédének szövegét azon huszonhét tetszés, sőt élénk helyeslés s pláne „hosszas, élénk éljenzés“ meséivel, melyeket nem hallott a ház de kinyomattak a jobboldali lapok, s ezek közt a Pesti Napló is, fennebb idézett igazmondásának határán túl és tudtán kívül? Ugyan kik akarnak elámítani a nyomtatott éljenzésekkel? Hát nem sejtik mennyire ártanak vele azon képviselőház előtt, mely mit sem tud azon sűrű élénk és hoszszas tetszésről, melyet a vidéki közönség számára talál fel valaki? Lehet, hogy a gyorsirodában történik ezen kijavítás, de hát kinek a rendeletére vagy leleményességéből ? * A gyorsirodáról jut eszembe egy eset, melyen sokat nevetnek a folyosók pártkülönbség nélkül. Nemrégiben történt és gondolkodóba ejthet minden képviselőt. Kónyi Manó — az iroda derék és átalánosan kedvelt főnöke — következőleg szólta meg a ház egyik tagját, beszéde áttekintésére: Schwarz Gyula képviselő úr, kérem . . „Hogy mer ön engemet igy szólitani ? szakaszta félbe, szörnyű haraggal, Schwarz Gyula képviselő úr. — De hát miként szólítsam Schwarz Gyula képviselő urat ? kérdé Kónyi Manó elámulva. Hanem a felelet csak bősz szavak és rettentő pillanatok által nyilatkozék. S szegény Kónyi Manó máig sem tudja, mit vétett, s mindenkitől tudakozódik, hogy miként kell szólítani Schwarz Gyula képviselő urat. Sőt folyamodott az elnökhöz is, hogy adja ki napiparancsban. Megmondom én. Szólítsa Schwarz Gyula képviselő urat nagyságos Schwarz úrnak, vagy tán épen méltóságos pártfő nök urnak. S megnyeri bűnei bocsánatát. Od vanitatum vanítas, mekkora bolondságokat termesz! kivált midőn cultur fecsegővel, demokrata szájhőssel és reform színjátszóval kelsz össze. Egyébiránt Schwarz Gyula képviselő úrnak már volt egy esete a múlt országgyűlés alatt is, a gyorsirodában. Akkor pláne egy írnokot (ki véletlenül hozzá ért) következőkig intett meg: „vigyázzon magára, mert nekem immunitásom van s én önt bezáratom.“ Bizony rémitő nagy urak vagyunk mi, nagyságos képviselő urak. A mai ülésben Miskatovic képviselő úr, ki horvát és pap, egy beszédet tartott anyanyelvén s kiosztatá ezt előlegesen magyarul is. Ezen utóbbi szövegből hallottuk a tartós kiegyezés eredményére vonatkozó következő biztatást: „Akkor nem lesz önöknek szükségük Horvátországban egy Rauchra és Vukanovitsra, de mi fogunk önöknek nemzeni Zrínyieket sat.“ Ezer köszönet kedves tisztelendő úr, s mi nagyon szeretjük az őszinteséget; de ugyan nem gondolja-e, hogy az ilyen ígérgetésekkel — coram populo — gyanút kelt a votum castitatis iránti hűsége ellen ? Több elővigyázat: pater — Zrinyiensis. — A vizkárosultak részére Temesmegye alispánjához küldött összegről a következő sorok kíséretében vettünk nyugtatványt: A midőn megyém ínségesei felsegéléséra f. hó 1-ről kelt becses levelükben küldött 227 frt 70 kr. azaz: kétszáz huszonhét forint 70 kr. átvételét elismerem, egyben sietek az Ínség sújtottak nevében köszönetet nyilvánitni, — és ügyöket jövőre is becses pártfogásukba ajánlom, — mert a szükség ez idén, midőn nemcsak az elöntött, de árvízmentes térségek is már negyedízben terméketlenek maradtak, a kimerültség által fokozva lévén, némely községek még nagyobb mérvben fognak szorulni a könyörület adományaira. Temesvárott 1872. évi október hó 5-én Rötth László alispán. Pest, okt. 8. A delegatióknak semmiképen sem sikerült az oly életképességre szert tenni, mely őket az előszabott czélok érvényesítésére hivatottá tegye. Az intézmény még akkor sem állja a kritikát, legyen bár a leggyengédebb, ha teljesen eltekintünk azon állampolitikai és jogi kifogásoktól, melyeket az ország önállóságának szempontja diktál élénkbe és eltekintünk a magasabb czélszerűség követelményeitől, melyek a választott módozat helyessége ellen szólanak. Tapasztalásban és gyakorlatban az intézmény a legegyszerűbb mechanikai kellékeknek sem felel meg, és hijában van a belső szerkezet amaz összhangjának, mely a megfelelő működést lehetségessé tegye. Mikor megteremtetett, senki sem tudta komolyan dicsérni, mi új dolgoknál nem gyakori jelenség! És mégis az intézmény, melyhez a hazafiak semmi várakozást sem kapcsoltak, annak sem szolgál, a miért megalkották és a mi irányában a követelések legtermészetesbike. A kiegyezés műve közössé tette a végrehajtó hatalmat a legfőbb állami ügyek terén; a delegatiókban az alkotmányos ellenőrzés közös orgánumát hitte megadni. De lehet-e a delegatiók tevékenységét jóhiszemmel alkotmányos ellenőrzésnek nevezni? A magyar delegatióról szólani nem tartjuk érdemesnek, mert ott úgy látszik azon maximának hódolnak, hogy legtovább él, kit a halálhoz közel gondolnak és azért óvakodnak minden hatályos életjeltől. Meglehet, hogy a múmiaszerű dermettség képezi a legbiztosabb módot, mely egy monstruozitást a késő utókor számára megmenthet. Ám az osztrák delegátusok mutattak annyi bátorságot, mely az életet próbára teszi; a bizottságokban használták a törvényadta jogot és síkraszálltak azon katonai kény ellen, mely hiú vágyaknak alárendeli az állam legfontosabb érdekeit. És ez a jogos, annyira indokolt fellépés máris lankadóban van, mielőtt az ügy a plénum elé került volna. Az osztrák delegátiónak ma tartott ülésében kelle a hadügyi budgetnek tárgyaltatnia, de a feszült kíváncsiság nem nyert kielégítést, a tárgyalás az uralkodó elnöklete alatt tartott minisztertanács miatt holnapra halasztatott. Hogy mi lesz eredménye ennek a minisztertanácsnak, mely a kormány eljárását fogná megállapítani, eddigelé nem tudjuk, de a közvélemény érezni látszik, hogy a hadügyi bizottságnak kezdeményezése aligha nem fog homokba veszni. Általánosan azon benyomás uralja a kedélyeket, hogy az összeütközésben a hadügyér képviseli az erősebb felet, kinek érczpajzsáról erőtlenül hull vissza a képviselet támadása. A sajtó már azon aggodalomnak is ad kifejezést, hogy az osztrák delegátusoknak bíráló lelkiismeretessége a lajthántúli alkotmányosság romlását vonhatja maga után és a hadügyér akaratán megtörhetik minden népjog, mint az üveg, mely vassal ütődött össze. Valóban az életfentartás szempontjából igazuk van a magyar delegátusoknak, ha testületüket alkotmányos viszonyaink nagyobb ékességére oly filigram diszmüvecskének tekintik, melynek nem lehet komoly hasznát venni a törés veszélye nélkül. Még egyszer kérdjük, lehet e szó alkotmányos ellenőrzésről a delegátiók tevékenységénél ? Lesznek olyanok akik kérdésünkre igenlőleg tudnak felelni, mert akadtak már panglossok, kik abban a parlamentáris kormányzás tökélyét látják. Mi azonban az intézmény dicsérőivel szemben mindenkor olyfélét érezünk, mintha azon vegyészt hallanék beszélni, ki Madács „Ember tragoediájában“ a huszadik század szellemét képviseli. Folyton hirdeti, hogy embert vegyészeti utón állított elő, ellátta azt izmokkal, idegekkel és agygyal és misem hiányzik már, csak a lélek, mely a tetembe életet oltson. A magyar delegátió hadügyi bizottságának tegnapi ülésén jelen voltak: Kuhn, Benedek, Früh stb. Elnök jelenti, hogy a közös pénzügyminiszter, s a m. k. pénzügyminiszter a holnap 6 órakor tartandó ülésben meg fognak jelenni, hogy a közös activák tárgyában felvilágosításokat adjanak, jelenti továbbá, hogy a betegeskedő gr. Mikes János helyett b. Dőry Lajos hivatott és osztatott a hadügyi albizottságba. Ezután folytatatott a rendkívüli szükséglet tárgyalása, s a 14-ik, 15-ik és 16-ik czim befejeztetett, s a következő összegek szavaztattak meg: A 14-ik czim 2-ik tétele alatt „új hadi lőportárak építésére előirányzott 50,000 frt, a 4-ik tétel alatt „a szekerészet számára felállítandó fészerrekesz“ 20.000 frt s a 6-ik tétel alatt „a kissz.miklósi kóroda átalakítására“ előirányzott 50.000 frt töröltetett, e czim többi tételei az előirányzat szerint elfogadtatván megszavaztatott a 14-ik czim szükségletére 805.000 forint helyett 685,000 frt. A 15 ik czím 1-ső tétele alatt „a krakkói vármű építésének folytatására“ előirányzott 200,000 forint helyett 100,000 frt szavaztatott meg, — a 2-ik tétel alatt „a nagyszebeni tüzérségi laktanya fentartására“ előirányzott 150 ezer forintnyi összeg felett, az albizottság kapcsolatban a póthitelekkel, melylyel a tétel összefüggésben áll, fog határozni, e czim 3-ik s 4-ik tétele elfogadtatott. A 16-ik czim 1-ső tétele alatt “Przemisl erődítésének folytatására“ előirányzott 400 ezer frt helyett 300 ezer frt, a 2-ik tétel alatt, az olmützi sz. hegy erődítésének folytatására, az előirányzott 200 ezer frt helyett 100 ezer frt szavaztatót meg,—e czim többi tételei változás nélkül elfogadtattak, megszavaztatott tehát a 16-ik czim szükségletére, 1.350.000 frt helyett 950 ezert frt. Tegnap este 6 órakor, újabb ülés, melyben a rendkívüli szükséglet tárgyalása folytattatni és befejeztetni fog. — Az osztrák delegátió mára hirdetett ülése, miután ő Felsége megérkezése után minisztertanács tartatott, holnapra halasztatott. London, okt. 3. (Saját levelezőnktől.) Mielőtt a lyoni nemzetközi kiállítás részleteibe bocsátkoznánk, felemlítjük, miszerint a kiállított tárgyak legérdekesebbjei csaknem kivétel nélkül a jelen évi párisi házgazdasági kiállításban is szerepelnek. Minthogy pedig ez utóbbi kiállítás nevezetességeiről hosszabb levélsorozatban volt szerencsénk írni, nehogy ismétlésbe essünk, a lyoni kiállításnak csupán azon tárgyairól fogunk megemlékezni, melyek a párisi iparpalota kiállításában elő nem fordulnak. A már említettük díszudvarból az első osztályba lépünk ; ez a legnagyobb s 7.080 négyszegméter területet foglal el. Itt vannak felállítva a mechanikai metallurgiába vágó tárgyak. Középen tágas ut, jobbkézi új rendszerű aczél ágyuk, közöttük egynémelyik valóban „iszonyú és“ nagy. A francziák kiváló érdekeltséggel szemlélik ezeket s többet hallottunk felsóhajtani: miért nem valátok baj idején készen ! E romboló teremtésekkel szemben a „béka hada“, a földmivelés ipar s kereskedelem szolgálatában álló gőzgépek foglalnak helyet. A sok közül csupán a legkisebbet emeljük ki, mely ha nem csalódunk, előnyösen fog versenyezni hatalmas karú rokonaival. Egy igen kicsi álló gőzmozdony ez, mely arra van hivatva, hogy a gépeket miket eddig látunk, kezünkkel tettünk mozgásba, mozgerővel lássa el. Mint könnyű bútor, minden nehézség nélkül helyezhető el ide vagy oda; szerkezete oly egyszerű, hogy azt bárki is kezelheti !