Ellenőr, 1872. november (4. évfolyam, 254-278. szám)
1872-11-19 / 268. szám
élések megakadályozásáról és megbüntetéséről szóló törvényjavaslatokat. A védkötelezettség tárgyában kiküldött bizottsághoz utasíttatik. Széll K. a pénzügyi bizottság nevében jelentést tesz a Ferencz csatorna kiépítésére vonatkozó tVjz(’1 N^e^AlbSz következő határozati javaslatot kyújt Tekintettel arra, hogy a kormány Hódmezővásárhely és Baja városok önálló törvényhatósága emeltetéséről szóló törvény a múlt országgyűlésnek benyújtatta , s hogy azon idő óta mi sem történt. A képviselőház oda utasítja a belügyminisztert, hogy ezen már kész törvényjavaslatot az országgyűlésnek haladéktalanul nyújtsa be. — Kinyomatik november havi költségvetését terjeszt elő. — Kinyomatik. Szapáry Gyula úr. A központi bizottság nevében benyújtja annak a Budapest rendezéséről szóló törv. iránti jelentését. Molnár György ugyanezen tárgyban különvéleményt terjeszt elő. Kinyomatnak s a szombati ülés napirendjére tűzetnek Szőgyény László a montenegrói fejedelemmel kötött postaszerződést tárgyazó törv. javaslat iránt tesz jelentést a közp. biz. nevében. — Kinyomatik s szombatra napirendre tűzetik. _ Daniel Pál a kérvények 5-ik sor jegyzékét mutatja be. — Kinyomatik s kivételesen a pénteki ülés napirendjére tűzetik. Következik a Batagliárini ügy. Pauler Tivadar igazságügyét válaszolva G sern a tony Lajosnak a Batagliárini ügyben tett Interpellátiójára, elmondja azon előzményeket, melyeket a közönség a B.p. K. félhivatalos közleményéből, már ismer. Elmondja, hogy a fiumei ügyekben való felebbviteli bíróság szervezése tárgyában háromféle módozat hozatott javaslatba. Az első szerint a váltó kereskedelmi és tengerészi közös Ügyekire nézve első és másod folyamodási! törvényszék Fiúméra s az egész tengerpartra közösen Fiúméba — a 3-ad folyamodásai bíróság pedig a magy. kir. curiának legfőbb itélőszéki osztálya lett volna, Fiúménak minden polg. és bűnt. ügyeiben azonban másodfolyamodásilag a zágrábi 7. személyestábla ítélt volna . A második módozat szerint kitöttetettt, hogy Fiuméban első folyamodásu bíróság legyen,mely hatóságát a tengeri ügyekben terjessze ki az egész tengerpartra, minden ügyekben másod folyamodásu bíróság legyen a báni tábla, kivévőn a tengeri ügyekre vonatkozókat, melyek a kir. táblához jönnek; mint harmadik folyamodásu bíróság pedig a magyar kir. curia legfelsőbb ítélőszéke ítél. Végre a harmadik s elfogadott módozat szerént megállapittatott, hogy a fiumei első folyamodást a törvényszék tengeri ügyekben az egész horvát tengerpartra jó, illetékes, a bűnvádi ügyeket első folyamodásban tárgyalni. Második folyamodásban az itteni királyi tábla, harmadikban pedig az itteni legfőbb itélőszék legyen a biró mindaddig, mig ezen egész ügy végleg törvény által fog szabályoztatok Mivel azonban nemcsak a fumei, hanem a buccari kerület és Fiume tengerparti helyeinek tengeri jogi ügyei is eszerént a királyi táblához, illetőleg a legfőbb ítélő székhez voltak appallálandók, az köttetett ki, hogy a kbr. ítélő táblánál három bíró legyen, a legfőbb ítélő széknél kettő. Ezen három biró közül kettő a horvátországi bán ajánlatára terjesztessék fel az igazság ügyminiszter által ő felsége legfelsőbb kit* lllCIJ ti XI1 UH muuum uu vivil«. --L_Xjtvfilmn kai kedvezőbb volt Fiuménak és a magyar érdekeknek előmozdítására. Ennek folytán a horvátországi bán megtette ajánlatát, ajánlott kettőt, azok iránt kihallgattatott a fiumei kormányzó, aki beleegyezését adta, ámbár a maga részéről alkalmas egyént nem jelölhetett ki. A kinevezés megtörtént 1871 április 29-én, a nevezett bírók egyike lettette az esküt a királyi tábla előtt és a következő napon a kir. tábla elnöke az igazságügyminiszternek azon jelentést tette, hogy az illető biró feleskethetett ugyan, de a magyar nyelvben jártassággal nem bírván, ő annak alkalmazásba vétele iránt nem intézkedhetik, s ennélfogva az igazságügyminister utasítását kéri. Erre Bittó igazság ügyét érett megfontolás után elrendelte, hogy a magyar nyelvben nem jártas fiumei biró, addig is mig e nyelvet elsajátítja más minden biró által, nyelven referálhasson. Elődjét ez intézkedésre az indította, hogy Fiume a magyar koronához csatolt külön rész lévén s állása végleg nem lévén szabályozva, nem hitte, hogy a magyar nyelv iránti törvényes szabályokat mereven alkalmazhassa, annál kevésbbé, mert ezen bíróságnál a horvátországi tengerpart ügyei is tárgyaltatnak. Tekintetbe vette, hogy azokat a bírókat a horvátországi bán ajánlotta, hogy azok a törvényben meghatározott létszámon kívül vannak, hogy tehát azoknak alkalmazhatását nem a törvények alapján hanem az egyezmény alapján tette és hajtotta végre. Ezen indokokon kívül még tisztelt barátom és elődöm az opportállási szempontot is vette tekintetbe (Hosszas mozgás bal felől, Jobbfelől Halljuk) t.i. hogy csak így vált az egyezménynek végrehajtása lehetővé. Az expediensek közül ugyan kínálkozott több: külön senatus alapítása, az illető bírónak felmentése az előadások alól egy harmadik fiumei bírónak kineveztetése által némileg a hiányt pótolni. De Bittó sem Fiume sem tengerparti ügyforgalomnak száma és mennyiségéről még akkor nem birt adatokkal. A harmadik birónak kineveztetése akkoriban nem volt eszközölhető s igy nem tartotta lehetségesnek akár külön fiumei senatusnak alakítását, akár azon ügyviteli szabálynál fogva, mely szerint az egyik bíró más tanácsban szavazhat, de két tanácsban nem adhat elő, hogy őt az előadás alól felmentse, és igy folyamodott azon csak rövid időre számított expedienshez, magától értetvén, hogy a törvények azon rendelete, mely azt mondja, hogy a kir. táblának végzései , ítéletei és határozatai magyar nyelven hozandók, ezen ügyekre nézve is kivétel nélkül fentartatott és érvényesíttetett. Ami már most azon kérdést illeti — úgymond — hogy mit szándékozom tenni ezen ügynek megszüntetésére, röviden azt válaszolom, hogy szándékozom oly módon intézkedni, hogy a tengerparti igazságszolgáltatás érdekének megóvása mellett akirályi tábla hivatalos nyelve iránti törvényes intézkedéseknek is érvényt szerezzek. Ezt pedig oly módon vélem már most legczélszerűbben elérhetőnek, hogy az illető bírót az előadástól fölmentem ideiglenesen ; ezt pedig már most azért tehetem, mivel elődömnél kedvezőbb helyzetben vagyok, t. i. oly helyzetben, hogy kellő tájékozottsággal bírok a fiumei ügyek száma iránt, és mivel a fiumei kormányzó által kijelölendő bírónak előreláthatólag nem sokára bekövetkezendő kinevezése által azon nehézségek is el fognak háríttatni, melyek e tekintetben elődömre nézve az akkori viszonyok között legyőzhetlenek voltak. (Helyeslés jobbfelől.) . Csernátony Lajos: Két ízben nyújtott az igazságügyérnek alkalmat — úgymond — hogy oly ügyet, mely az ő ügye lovagiasan védhessen. Ami a választ illeti folytatja aztán megmondom arra nézve feleletemnek végén, hogy az igen tisztelt miniszter úrnak nyilatkozata irányában a házszabályok szerint mit tartok teendőnek. Méltóztassék nekem a t. ház megengedni, hogy azon válaszra nézve, és némileg ezen fontos kérdésben némelyeket elmondhassak. Én midőn az interpellare megtettem igen jól tudtam, hogy mire fognak a válaszban utalni, azért is idéztem mindazon törvényeket, melyeknek idézése talán feleslegesnek talán nem a tárgyra tartozónak tetszhetett némelyek előtt, akkor mikor azokat felolvastam. Azon törvények, melyek az interpellációban benne vannak, már megfeleltek a válaszra, de megfelelnek továbbá egyébre is. Mire van hasírozva a válasz ? A képviselőháznak azon felhatalmazására, mely márczius 15-én 1870 ben adatott. De mi van ezen fölhatalmazásban ? Méltóztassék az igen tisztelt miniszter úr, a képviselői irományok hetedik kötetének 108-ik lapját megnézni, mely a regnicolaris deputatio jelentésének szellemében készülvén, utólsó előtti kikezdésében igy szól: „hogy a pesti kir. tábla és kir. curia legfőbb itélőszéki osztályánál szaporítandó bírói egyének kinevezése iránt kizárólag a magyar központi kormány van feljogosítva a kellő intézkedéseket megtenni. Tehát ezen kinevezésekbe nem elegyedhetik bele bármiféle provisorium ürügye alatt sem báró Rauch, sem bárki más, és nem elegyedhetik bele különösen a végből, hogy Magyarország törvényei ily fontos kérdésben megszegessenek. (Helyeslés blfelöl.) De tehát az mind nem a kérdésre tartozik, amire az igen t. miniszter úr felelt. Elismerem előlegesen is, hogy az orvoslás, melyet kilátásba helyez, helyes és magam részéről is vártam az igen t. miniszter úrtól, de ismételnem kell, hogy nem az a kérdés amire felelni méltóztatott. Hogy miféle provisorium volt szükséges, hogy mily gyengédséggel kellett eljárni — az mind nem kérdés. Én tehát most némileg még szomorúbbnak tartom ezen tárgyat, mint előbb tartottam, mert nem csak egyéni eljárást látok benne, nem csal egy miniszter tettét látom itt, hanem egy kormányrendszert látok benne. Az igen t. miniszter nem tette ugyan amit a hivatalos lapban előlegesen találtam, t. i. hogy felviszi a dolgot az első igazsgy miniszter úrhoz, ezután lehúzzák a másodikra és a hivatalos lapban közlöttek szerint még némileg az is homályos maradt, vájjon nincs e része benne a jelenlegi igazságügyminiszter úrnak is. Hogy nincs része benne, azt most nagy örömmel látom. Én nem hiszem,hogy Horváth Boldizsár képviselő úr is nagyon ambitionálná hogy ő legyen az omne princípium ily dolgokban. De ez mégis bizonyos solidaritásra mutat,ha nem is a rosznak folytatására nézve, de a rosznak kimentését illetőleg. A miniszter úr méltóztatott ugyan nagyon sokat beszélni a provisoriumról, hogy mit nyertünk általa, mily nehéz volt létrehozni , menynyi piasison ment keresztül , de már most méltóztassék nekem felelni a kérdésre magára — nem kívánok más választ — hanem az egész Lázra bizom, hogy ezen kérdésre feleljen magának — hogy ha azon regnicolaris bizottság első indítványa folytán jön létre a törvénykezésre vonatkozó intézkedés, vagyis más szóval — ha minden ügy Zágrábba ment volna, ugyan hisz ke, hogy oda olyan birót neveztek volna ki, ki nem tud horvátul és azon bírónak megengedték volna-e, hogy németül referáljon? (Élénk tetszés balfelől.) Én meg vagyok győződve, hogy Horvátország nem acceptálta volna azon birót, ki az országg nyelvén nem tudta volna letenni az esküt se, hogy Horvátország nem acceptatia v&iuarki&i referádirt, mely nem az ő nyelvén folyik. És nagyon helyesen. Ha nekünk tehát Fiuménak ittléte nyelvünk áldozatába kerül, akkor azt mondom: menjen Zágrábba. (Helyeslés balfelől.) De ezt nem akarja Fiume. Fiume nem német államot akar itt, hanem magyart. Fiume nem német város, hanem inkább olasz, mint egyéb, következőleg Fiuménak semmi gyönyörűsége sem telik abban, ahol a germanisatio érdekében törvényeinket megszegni engedjük. Fiume nem követeli ezt, sem maga, sem Magyarország érdekében, melylyel azonosította lévelét éveken és éveken át szenvedve és tűrve. Azt mondja a t. miniszter úr, hogy elődje nem sértette meg a törvényt. Hiszen kérem akkor mirevaló az 1868-iki 45-ik tcz. 18-ik §-a? mely szerint a királyi táblának nyelve kizárólagosan magyar? Hát nem sértette meg akkor, mikor németül történik a referada ? Hiszen épen azáltal, hogy a törvény még a hivatalos fordítást is kimondja, még sokkal nyomatékosabban meghagyja e törvény teljesítésének kötelezettségét. Ha ez nem törvényszegés, akkor miféle törvény az, melyet administrativ utón meg nem lehet szegni ? Hiszen a törvényszegés valami után történik, törvényes utón sohasem történik, hanem administrativ vagy nem administrativ utón, de mindegy, törvénytelen utón történik. (Helyeslés balfelől.) Megsértette a törvényt szerintem, és meg vagyok győződve, a ház minden tagjának lelkiismerete szerint, megsértette kétszer és igen durván. Megsértette először akkor, mikor olyan bírót nevezett ki oda, ki a magyar nyelvet nem tudta, és ki a törvény 27. §-ának nem volt képes megfelelni, azon §-nak, mely teljes nyelvjártasságot követel, megsértette másodszor akkor, midőn ezen első törvényszegésből eredeti fenakadásnak elhárítására kiadott egy törvénytelen rendeletet a törvénynek mellőzésére. És hova jutnak ezen két törvényszegéssel? A védelem oly szegénységére jutnak, melyet az ember igazán nem tud mikép qualifikálni. Meg vannak szorulva, következőleg degradálják a kinevezett birót. Battagliarini biró nem olyan biró mint a többi, hanem csak amolyan biró. (Derültség balfelől.) Így degredálják ezen bírónak tekintélyét, csakhogy baklövésüket kimentsék. (Zaj jobb- igaz balfelől.) És kérdem, ha ez nem olyan bíró, hanem csak amolyan, csak administratív után létrejött valami, akkor ismét előáll azon második körülmény, hogy ami nem szabad egy valódi bírónak, azon bírónak kinek meg van egész méltósága, ki törvényeink szerint egészen független, kit tisztelni kell mindenkinek, az szabad legyen amolyan bírónak? Hát miféle kibúvás ez? Oly mentség, oly kibúvás, mely az előzményekből okvetetlenül következik (Helyeslés balfelöl.) Én megvallom tehát, hogy ha 1867 után jó kormányzás mellett azt tapasztaltam volna, hogy a kormány, ezen országnak kormánya tökéletesen magyar, ha azt tapasztaltam volna, hogy itt egy magyar államot akar teremteni, erélyesen és minden ellenállás daczára. (Élénk helyeslés balfe- 16 !) én azt mondottam volna, nem vagyok megelégedve az ország közjogi állapotával, de ily kormány irányában én oppositiót nem csinálok. De hát mi volt ezen kormánynak vezérelve? már 1867-ben az mondatott privatim és publice is sok felől, hogy jogaink egy részének föláldozásával is meg kell kötni az egyességet, különben elvész a magyar, elvész nyelvileg is, nem csak anyagilag és szellemileg. Tehát az volt az indok, melynélfogva elvárhattuk volna e téren az erélyességet és határozottságot mindenféle oppositio ellenére. De még volt egy második körülmény is, az t. i. hogy igen jó példa volt előtte. Tagadhatlan uraim, hogy e felségeik jó példával mentek elöl a magyar* nyelvet illetőleg. (Ez igaz! balfelöl). Tagadhatlan, hogy a király és királyné minden alkalommal, valahányszor a hazában voltak, sőt a hazán kívül is, példát adtak arra, hogy itt egy magyar államot látnak és egy magyar államot óhajtanak, és egybeszersmind bizonyították ezzel azt is, hogy érzik nem csak a Monarchia, nem csak Magyarország, hanem saját dynastiájuk érdekében is annak szükségességét, az európai megváltozott viszonyok között, hogy itt egy magyar állam legyen. Mert tehát minden nap kétségtelenebbé válik, hogy csak ebben az országban van biztos alapja a Habsburgház jövőjének, ha van valahol biztos alapja, máshol nem lehet mint épen itten. Méltóztassanak csak a legkisebb figyelemmel kísérni azokat, amik időnként történnek, amint szokták mondani a Lajthán túl és meg fognak győződni, hogy sehol ez országon kívül nincsen a dynastiára nézve összetartóbb elem, mint a magyar. Hisz kérem alig van 14 napja, hogy Bécsben történt ismét egy gyűlés ami úgy látszik, periodice történik — a fiatalság körében, melyen egyenesen kimondották, hogy ők bizony előbb utóbb elmennek Németországba, így hát kérem, tehát, mikor a kiegyezés úgy volt indokolva, mikor kétségtelen, hogy ő felségeik jó példája előre ment, akkor a minisztériumtól mindenesetre meg lehetett várni, hogy politikájának vezérelve a magyar nyelvnek suprematiája legyen az országban, — akár tetszik-e kifejezés akár nem tetszik. De mi volt a tapasztalás? Itt is bízvást a házra bizhatom megítélni, váljon öt esztendő óta nem folytonosan nagyobb-e mindennap a panasz a germanisatio miatt, nemcsak a vidéken, vagy a fővárosban, hanem a vidéken is, a fővárosban is ? És az a tapasztalat, hogy ami másutt az állam nyelvének erősbítésére, terjesztésére szolgál, t. i. a vasutak és távirdák, azok nálunk nemzetiségünk és nyelvünk megrontására szolgálnak. (Balfelöl: Ugy van.) Minden vonal, minden sodrony germanizál Magyarországon, s még gúnyolják azt, aki az illetőket rendreutasítja. Így vagyunk saját hazánkban mindenütt és hogy rendszer van-e ebben a dologban, nem tudom, de hogy minő impulzus következtében történik gyakran mindez, mutatja egyik miniszternek rendelete a hatóságokhoz, mely már magában is megérdemelte, hogy interpellare tárgyává tétessék. Egyszer hallottam volt még pedig egy minisztertől, hogy nem volna jó, nekünk bizonyos dolgokat leírni, nem volna nekünk jó, ha jogaink teljesen érvényesülnének, mert ez veszedelmünkre válnék. Én megvallom, hogy akkor nem értettem e forgalmat, de most már érteni kezdem, mert tény, hogy addig, meddig jogaink egy része nincsérvényesítve azon jogoknak viszszakövetelésére mindig volt és mindig lesz ez országban egy elenzék, mely ébren tartja a magyar nemzeti szellemét, (Ellenmondás jobb felől) de ha egyszer megkapjuk, akkor rögtön saját nemzetiségünk ellen fordítjuk. Megvallom, a magyar nemzeti bank létesítésétől is félnék, ha reményem volna hozzá, hogy létrejön, mert okvetetlenül egy nagy német intézet lenne belőle Magyarországban, azért mégis óhajtom, hogy meglegyen, mert majd mégis segíthetünk magunkon. (Tetszés bal felől) Méltóztassék a kormány e kérdésre — most vagy máskor — felelni, hogy tulajdonképen, mi az ő vezérelve, mi az ő létjoga? Te hát! Politikailag tény, hogy bizonyos jogainkat nem bírjuk, nem érvényesíthetjük. Jónak látta az ország — nem is mondom, hogy jónak látták önök, bizonyos jogokról lemondani, szóval nem vagyunk politikailag jogaink teljes birtokában. Tehát politikai létjoga nincs a kormánynak. Civilisationalis stámfrontból hol állunk ? Állunk ott, hogy a vizireformjáról még mindig csak beszélnek, állunk ott, hogy a polgári házasságot nem merik előhozni és a különböző vallásfelekezetek egyenjogúságát nem merik kimondani, így állunk civilisationális szempontból. Anyagilag hol állunk a pénzügyi tekintetben állunk ott, hogy már bevallanak 70 milliónyi deficitet; állunk ott, hogy a pénzügyminiszternek nemrégiben, néhány nap előtt azon a ponton állott a kassája, mint Törökországban, hol a hivatalnokokat rizszsel fizetik (Derültség balfelől), úgy hogy össze kellett kaparni mindent, hogy meg ne akadjanak, állunk ott, hogy kénytelen volt zálogba adni a vasúti részvényeket. Ha tehát sem politikailag, sem civilisationális, sem anyagi tekintetben ezen kormányrendszernek létjoga nincs, legalább megvárhattuk volna, hogy legyen a magyar nemzeti szempontból létjoga ; és ha ebből sincs, mi szempontból van ? mert azzal nem elégszik meg az ország, hogy önök miniszterek legyenek és házakat építessenek és uradalmakat vásároljanak; ez nem létjog.Balfelől zajos helyeslés, jobb felől nagy zaj és felkiáltások rendre!) Nagy zaj, Német Albert: Igenis, uradalmakat vásárolnak, geschäftelnek ! (Hosszas nagy zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy azon szavait, melyeket az imént a kormány ellen használt, legyen szíves megmagyarázni. (Zaj balfelől: Halljuk!) Csernátony Lajos: Az elnök urnak felhívása folytán kötelességemnek tartom szavaimat megmagyarázni. (Halljuk!) Én kérdem gróf Lónyay Menyhért kormányelnök urat: nem épített-e házat, nem vett-e uradalmat, akkor, mikor az ország deficitben van. (Nagy hosszas zaj. Jobbfelől: Rendre!) Hogy ha én ezen házak és uradalmak szerzése módjára nézve gyanúsítani akarnám tovább, mint tudomásom van, a miniszterelnök urat, vagy bárki mást, meg lehet győződve, hogy megmondanám itt, ha documentumaim volnának. (Zaj. Felkiáltások jobb felől: Tegye hát! Mert gyanúsít ha nincs documentuma ?) Én egyszerűen azt tartom, hogy ezen országban mindenkinek van joga gyarapodni, vagyonosodni, gazdagodni, de a miniszereknek nincs ehhez joguk. (Zajos ellenmondás jobbfelől) nincs ehhez joguk még a legbecsületesebb módon sem, akkor midőn az ország deficitben van. (Felkiáltások jobb felől: Ó hó!) Gróf Lónyay Menyhért, hogy ha nem kormányelnök, milliókat milliókra halmozhat. (Zaj. Felkiáltások jobb felől: Rendre ! Rendre !) Én fel voltam szólítva arra, hogy magyarázzam amit mondtam,én többet nem engedek kimagyaráztatni szavaimból,mint amennyit mondtam, és amit mondani akarok, azt meg is mondom. Én tehát, miután látom, hogy nem kell több magyarázat, még egy pár szóval vagyok bátor válaszolni a t. miniszter úrnak. A t. miniszter úr azt méltóztatott mondani, hogy segíteni fog a dolgon, miután meg van a baj, és a miniszter úr minden esetre fog segíteni, amint lehet. Nem tehetem, hogy azzal amit a segítségre nézve mondott, meg ne elégedjem, de más részről a válaszszal magával egy világos törvénysértésnek mentségével, ezen mentség modalitásával megelégedve nem lehetek. Másrészről tudom, hogy a t. ház ezen választ, amint másképen nem is igen teheti, tudomásul veszi. Én őszintén mondom, más körülmények között mindazok folytán, amiket bátor voltam előadni, egyetlen egy dolgot láttam volna részemről megteendőnek t. i. indítványt terjeszteni a ház elé mely a minisztériumnak bizalmatlanságot szavaz; miután azonban ezen bizalmatlansági szavazatot elébb utóbb a jobboldaltól várom (zaj jobbfelől) nem teszem meg. Pauler igazságügyét Csernátony azon szavaira, hogy a kormány cselekedetei a fuméi ügyben egy vörös fonálként vonulnak át megjegyzi, miszerint e vörös fonál abban áll, hogy mindkét hivatal előde igyekezett a fiumei ügyet Magyarországra nézve kedvezőbbre fordítani, hogy minden kísérletnek, az volt a végcélja, hogy Fiume kívánságaihoz képest az ő törvénykezési ügyei, mennyire lehet itt összpontosittassanak. A második vezérelv volt Fiume jogainak megóvása mellett lehető legnagyobb kímélettel eljárni a horvát érdekek és susceptibilitásokra nézve, hogy így azon netán ellentétes érzelmek, melyek még ott fönn állanának, a fumei ügynek elmérgesedése által ne fokoztassanak. Egy további ellenvetés az volt, hogy a törvényszegés megtörtént akkor, amidőn az említett bíró kineveztetett. Abban a helyzetben vagyok, hogy biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy elődöm, mikor az illetőt a horvátországi bán javaslatára kinevezte, nem is tudta, hogy az illető magyarul nem tud. (Közbekiáltás balfelől : Annál roszabb!) A harmadik ellenvetés az volt, hogy elődöm a német nyelven való előadásra jogosította volna fel. Bátorkodom felolvasott rendelet tartalmára figyelmeztetni a t. házat, ott a német nyelvről szó sincs. Az van mondva, hogy azon nyelven adja elő pereit, a mely nyelvet birótársai és ő értenek. Ez lehetett volna a latin nyelv is, és erre gondoltunk is. Ez eljárásban germanisatiót nem lát. S a germanisatió óvszerét abban találja, ha a magyar nemzet miveltsége tekintetben minél nagyobb fokra emelkedve képes lesz szembe szállni (zaj balfelől) azon befolyásokkal, amelyeket a terjedő civilisatió itt érvényesíteni fog. (Helyeslés jobb felől.) És lát még más óvszert a germanisatió ellen, olyat amely azon reménynyel biztatja, hogy sikeres is lesz és ez az itt, Magyarországon létező német lakosság hazafias érzelme. Erre a ház tudomásul veszi a miniszter válaszát.Lónyay Menyhért gr. miniszterelnök. T. ház! Mindenek előtt kijelentem, hogy rövid leszek. (Mozgás a baloldalon Halljuk! Haljuk! a jobboldalon.) Vannak oly vádak, lehet oly modor, melyre a legméltóbb válasz: a megvetés (Hosszas élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) A legméltóbb válasz ez akkor, ha valaki, miként él, az egész ország előtt közel harmincz évi politikai múltjára hivatkozva, bátran és nyíltan tekinthet lefolyt életére, melyen — öntudattal mondhatom — egyetlen egy szenyfolt nincs, (Zajos helyeslés a jobboldalon.) és ha más részt tekintetbe veszem, hogy a vád kitől ered és minő modorban adatott elő. (Felkiáltások a jobb oldalon : Gyalázat! Hoszasan tartó mozgás). Nyílt és becsületes ellenféllel szemben, bármiképpen állítsa is fel a kérdést, a részletes, a mindenre kiterjedő választ, kötelességemnek ismerem ; minden alapot nélkülöző rágalmak ellenében azonban, olynemű formulázások ellenében, mint az imént kellett hallanunk ama iskola megalapítója által, melyet máskép, mint a rágalom iskolájának jelezni nem birok, a legillőbb fegyver: hivatkozással múltamra, hivatkozással őszinte, tiszta öntudatomra, a megvetés (Hosszasan tartó elénk tetszés nyilvánítás a jobb oldalon. Nagy mozgás.) A képviselő urnak múltját én szellőztetni nem kivánom csak annyit jegyzek meg hogy mig én már ifjúságomtól kezdve hazám kitünőbb fiaihoz csatlakozva becsületes munkásság által iparkodtam hazánk érdekeit előmozdítani. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nyugtalanság a baloldalon) a képviselő úr mit tett? Hivatkozhatnám. barátom rá, Biztóra ki tanúja volt a képviselő urat illető oly megállapodás hozatalának, mely más egymagában elég arra hogy az által, ha vele szemben írna bocsátkoznám, vagy vele érintkeznem, magamat nem félemeivényesítemi ennek ellentéte. (Élénk helyeslés a jobb oldalról. Nagy nyugatlanság zaj a baloldalon.) Azt mondja a képviselő úr— és még csak ezt az egyet akarom megérinteni— hogy adatai nincsenek. Nincsenek, mert nem is lehetnek, (úgy van! Igaz ! a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) de ő azért mégis rágalmaz. (Nagy mozgás a jobboldalon.) Azt, ki évtizedeken keresztül becsületes munkásság és takarékosság, tehát annak gyakorlása által,ami az országok fölvirágzásának első feltétele, anyagi vagyonát növeli, gyanúsítani becsületes keresményének gyümölcseit rágalmakkal illetni, sárral dobálni, bizonyára nem polgári kötelesség teljesítése, és a legkevésbé mondható tisztességes eljárásnak. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Hosszas nyugtalanság.) Titkam nincsenek, és mások titkának leleplezésével nem foglalkozom. Ha valaki vagyonából házat épít, ennek falai az egész világ szeme láttára emelkednek fel, mert a tisztességes és becsületes kereset nem keresi a homályt. (Nagy tetszés a jobb oldalon.) A becsületes munkásság és takarékosság által növekedett vagyont valakinek szembe vetni, — ezt tehetik az oly egyének, kiknek fő jellemvonásuk az irigység és kiknek foglalkozása a gyanusítás. (Zajos tetszésnyilvánítások a jobboldalon.) De kérdem, váljon emell-e és nem inkább gyöngíti és lealázza a parlamentnek tekintélyét, az ilyen teljesen alaptalan vádaknak és rágalmaknak a parlamentben való meghonosítása? (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Figyelmeztetem a képviselő urat pártjának vezérének ama szavaira, hogy a kormánynak tekintélyét nem aláásni kell, hanem megerősíteni, figyelmeztetem arra, hogy a parlament tekintélyét ily hajuknál fogva a discussióba húzott alaptalan gyanúsítások erősíteni nem fogják, végre figyelmeztetem arra, hogy személyeinknek ilyen szándékait sárral dobálása egyúttal a felelős kormányzati rendszernek van hátrányára, ennek meggyengítését pedig semmi igaz hazafi nem akarhatja. (Helyeslés jobb felől.) Arról bővebben szólani nem akarok. Azt tartom, ennek elejét venni a ház elnökének kötelessége és föl is kérem, hogy jövőre — bárki ellen és bármely oldalról intézhessenek hasonló megtámadások — a parlament iránti tiszteletből a rendre utasítást alkalmazza. (Hosszasan tartó zajos tetszésnyilvánítás a jobboldalon.) Csernátony Lajos: T. ház ! Méltóztattak többször tapasztalni, hogy én a közdolgokról szólva néha véralkatom következtében heves .... (Közbeszólások a jobboldalról) méltóztassék meghallgatni, meglátják mi jön ki belőle. Ezen ügyre nézve, melyről most volt szó, meglehet, hevesen szólottam, mert mélyen melegen éreztem. Most azonban biztosítom miniszterelnök urat, és a ház is láthatja, hogy igen csendes vagyok, mert azt mit miniszterelnök úr mondott a megvetésről, én, igen csendesen viszonzom. (Helyeslés bal felől, derültség jobb felől.) Ami a többit illeti t. ház, (Halljuk!) én bizom azt a t. háznak becsületérzetére, bízom az igen t. volt elnök úrra Somssich Pálnak megítélésére, hogy az a felelet, amelyet a kormány elnöke nekem adott egy tisztességes ember felelete volt-e vagy sem ? (Nagy zaj ! Nyugtalanság, felkiáltások: Rendre ! rendre! Bánó, Ghyczy, Somssich, Móricz szólni kívánnak. Hosszasan tartó nyugtalanság.) Móritz Pál (a nagy zajban nem értem.) Elnök. T. ház! (Halljuk! nagy zaj.) Ghyczy Kálmán Miután a tanácskozás tárgyai már kimerítvek, talán arról kellene szólni, hogy a legközelebbi ülésen minő napirendet kövessünk? (Zajos ellenmondások a jobboldalon nagy nyugtalanság.) iomsiti. m j)^7i 87^ megis kell szólanom, miután Csermi Ayi Tjr képviselő úr egyenesen rám hivatkozott nevemet említette. (Felkiáltások balfelöl: nem lehet! Tárgyaljuk mi ezt ? Jobbfelöl: Halljuk ! Halljuk! Nagy zaj .) arra hivatkozott, hogy én mondjak ítéletett azon válasz felett, melyet ministerelnök úr neki adott. Erre az a válaszom a felett ítéletet mondani, mit egyes képviselők, habár miniszerek is e házban mondanak, nem egyes embert, hanem az egész házat illeti meg. (Helyeslés!) Móritz Pál: Tárgyalása van most ennek a dolognak ? (Nagy zaj!) Kállay Ödön: Tárgyaljuk ezen ügyet? (Nagy zaj.) Elnök. T. hát! A napirend ki van merítve A legközelebbi ülés pénteken fog d. e. 10 órakor tartani, melyen a kérvényi bizottság jelentése fog tárgyaltatni. Thiers üzenete. Most előttünk fekszik egész terjedelmében a franczia köztársaság elnökének f. hó 13-án a nemzetgyűlésben felolvasott jelentése s bár adtuk már egy ízben kivonatát, s nem lesz fölösleges bővebben is megismertetni azzal olvasóinkat. Az üzenet felolvasása szokatlan élénkséget idézett elő Versaillesban. A képviselők teljes számban jelentek meg, a karzatok a fuladásig tömve voltak azon kegyeltekkel, kiknek sikerült bemeneti jegyet szerezniük. Az elnöki karzatot Thiers neje, Dosne kisasszony, Troubetzkeiegnő és Orloffhgnő foglalták el. A diplomatiai testület minden tagja jelen volt, ott voltak továbbá a politikai, katonai kitűnőségek, a magasabb államhivatalnokok. Thiers a legmélyeb csend közepette d. u. 2 órakor megkezdvén üzenete felolvasását, öt negyed óráig kötötte le a ház figyelmét. A felolvasás végével a baloldal és a balközép csaknem egyetemlegesen Thiers köré sereglett, hogy őt üdvözölje, míg a jobboldaliak és a jobbközépiek szembeszökően visszatartották magukat.— Az üzenet tartalma a következő: Uraim! Három havi elválás után, mely idő alatt a javítás műve, melyet önök reánk biztak, egyetlen perezre sem szakittatott félbe,— jövünk, hogy betöltsük azon évenkénti kötelességet, melyet a köztársasági intézmények rónak reánk s hogy kifejtsük önök előtt az ország valódi helyzetét, nem túlozván sem nem palástolván el a jót és a roszat. A nyugalom, a melyre önök számítottak és a melyre nézve önök maguk adtak elő példát a midőn elválásuk pillanatában visszatartották magukat minden izgató vitáktól, e nyugalom fen van tartva. ígértük, hogy tiszteletben fogjuk tartani a nemzeti képviseletett, és nem tűrtük, hogy merénylet követtessék el azon tisztelet ellen, amelylyel környeztetnie kell. (Taps balról), mert e forradalmak és háború által felforgatott országban mi maradhatna fen, ha népfenség, mely itt oly törvényesen, amint még eddig sohan képviseltetik, nem lenne a legfőbb hatalom, forrása minden más hatalomnak (Átalános helyeslés). A rend fentartása mellett nem szűntünk meg őrködni továbbá az államügyek rendes menete, a törvények szigorú szem előtt tartása, a terület felszabadítására célzó nagy pénzügyi műveletek kifejtése, a két első departement kiürítése, az új adók életbeléptetése, vitéz hadseregünk újjászervezése, a keresőtalkudozások folyama s végül a két világgal szemben fenálló viszonyainknak békés és barátságos vezetése fölött. Ezen átalános kijelentések után engedjék •—O n.e.r legfatooabb prOBUgOB Ügyeinket nemileg részletezzem. A julius havi kölcsön minden ellenmondás nélkül a legfontosabb pénzügyi művelet melyet a világ valaha látott. S valóban nem volt még eset rá, hogy egyszerre 31, milliárdot kértek volna, és soha sem viszonoztatott e kérdés 43 milliárd aláírásával. Ez aláírásnál még nagyobb jelentőségű a befizetés. Attól lehetett ugyanis tartani, hogy ez aláírás realisulására igen hosszú idő lesz szükséges, pedig a mai napig a kincstár már 1750 milliót vett be tőkepénzesekül kik részint az egész aláírt összeget egyszerre, részint annak több részletét előre befizették, így tehát ez óriási kölcsön fele már három hó alatt realizáltatott (Helyeslő mozgás.) Mi különben mit sem tettünk ez esetben, hogy lazas speculatiot sceltswicwiert éi javaslatba hozott kibocsátási árak közöl a legmagasabbat választottuk 84 franc 50 centime-val. A jelenlegi árfolyamok pedig, melyek két hó óta 86 és 87 frank között ingadoznak, bizonyítják, hogy a speculatiónak csak a legcsekélyebb beneficiumot engedtük és mind a mellett e beneficium elegendő volt, mert mihelyt árcsökkenés áll be, a departementokból legott tömeges vásárlási megrendelések érkeznek s egy, naponkint több millióra menő amortisatio-nemet idéznek elő, mely a kölcsön fokozatos osztályozását teszi lehetővé. A művelet tehát, melynek módot kell nyújtasnia területünk felmentésére, minden fenakadás nélkül ment keresztül, daczára a részhiszeműek minden jósolgatásának. A főnehézség az 5 milliárd kifizetésében állott. Ha aranyban vagy ezüstben fizetjük ez összeget, megfosztjuk hazánkat minden pénzkészlettől; áruczikkekben fizetnünk szintén lehetetlen volt, mert nincs hatalom, bármily kereskedelmi legyen is, melynek 5 milliárd értéket kitevő kereskedelme lenne bármely országgal. Magának Angliának is csak az egész világgal együttvéve van ily kereskedelme, és az ily fizetéseket egyedül minden országban beváltható papírral lehet eszközölni. Az ily papírokat azonban nagy vigyázattal kell vásárolni, ha csak nem akarunk váltó áremelkedést előidézni, mely tönkre juttat minden kereskedelmet. Ez az, amit pénzügyi intézkedéseinknél szem előtt tartottunk, amidőn nagy elővigyázattal vásárolván, 450 milliónyi váltóösszeget szerzettünk mérsékelt kamatláb mellett. Itt azonban még nem állapodtunk meg. Az első kölcsönnél, bármily megnyugtató volt is különben az európai piac tekintete, jónak láttuk biztosítani az egész kölcsön aláírását. A második kölcsön ellenben többé nem forogván fen ily kétség, egészen más eljáráshoz folyamodtunk s nem a kölcsönnél aláírását, ami bizonyos volt, hanem a váltókamat lábat biztosítottuk, mint amely mértéken túl emelkedhetett volna. E pillanatig már 800 millió frankot lefizettünk Poroszországnak, s deczemberben lefizetünk még 200 milliót tehát négy hó alatt egy milliárdot róttunk le a még 5—600 milliónk van készen a jövő évi fizetésekre. Minthogy azonban a külföldre forgatott papír mindig maga után vonja a fémet is s igy az érezpénz ritkává lehetne, a franczia bankkal egyetértőleg nagy elővigyázat történt, hogy elháríttassanak a véletlenül bekövetkezhető események. Önök felhatalmazták a franczia bankot, hogy kibocsátásait 2400 millióról 3200 millióra emelje, és eme Francciaország iránt mindenkor kész hódolattal viseltető intézmény éjjel nappal dolgoztatott műhelyeiben, hogy 20 és 5 frankos jegyeket és apró ezüstpénzt állítson elő 100 millió értékben. Ez előintézkedések következtében minden rázkódtatás és anélkül hogy zavart okoztunk volna a kereskedelemnek, eszközölhettünk oly óriási