Ellenőr, 1872. november (4. évfolyam, 254-278. szám)

1872-11-19 / 268. szám

élések megakadályozásáról és megbüntetéséről szóló törvényjavaslatokat. A védkötelezettség tárgyában kiküldött bizottsághoz utasíttatik. Széll K. a pénzügyi bizottság nevében jelen­tést tesz a Ferencz csatorna kiépítésére vonatkozó tVjz(’1 N^e^AlbSz következő határozati javaslatot k­yújt Tekintettel arra, hogy a kormány Hódmező­vásárhely és Baja városok önálló törvényhatósága emeltetéséről szóló törvény a múlt országgyűlésnek benyújtatta , s hogy azon idő óta mi sem történt. A képviselőház oda utasítja a belügyminisz­tert, hogy ezen már kész törvényjavaslatot az or­szággyűlésnek haladéktalanul nyújtsa be. — Ki­nyomatik november havi költség­vetését terjeszt elő. — Kinyomatik. Szapáry Gyula úr. A központi bizottság nevé­ben benyújtja annak a Buda­pest rendezéséről szóló törv. iránti jelentését. Molnár György ugyanezen tárgyban külön­véleményt terjeszt elő.­­ Kinyomatnak s a szombati ülés napirendjére tűzetnek Sző­gyény László a montenegrói fejedelemmel kötött postaszerződést tárgyazó törv. javaslat iránt tesz jelentést a közp. biz. nevében. — Kinyomatik s szombatra napirendre tűzetik. _ Daniel Pál a kérvények 5-ik sor jegyzékét mutatja be. — Kinyomatik s kivételesen a pénteki ülés napi­rendjére tűzetik. Következik a Batagliárini ügy. Pauler Tivadar igazságügyét válaszolva G s­e­r­­n a t­o­n­y Lajosnak a Batagliárini ügyben tett Inter­­pellátiójára, elmondja azon előzményeket, melyeket a közönség a B.­p. K. félhivatalos közleményéből, már ismer. Elmondja, hogy a fiumei ügyekben va­ló felebbviteli bíróság szervezése tárgyában há­romféle módozat hozatott javaslatba. Az első sze­rint a váltó kereskedelmi és tengerészi közös Ügyek­i­re nézve első és másod folyamodási! törvényszék Fiúméra s az egész tengerpartra közösen Fiúméba — a 3-ad folyamodásai bíróság pedig a magy. kir. curiának legfőbb itélőszéki osztálya lett volna, Fiúménak minden polg. és bűnt. ügyeiben azon­ban másodfolyamodásilag a zágrábi 7. személyes­tábla ítélt volna . A második módozat szerint kitöttetettt, hogy Fiuméban első folyamodásu bíró­ság legyen,mely hatóságát a tengeri ügyekben ter­jessze ki az egész tengerpartra, minden ügyekben másod folyamodásu bíróság legyen a báni tábla, ki­vévőn a tengeri ügyekre vonatkozókat, melyek a kir. táblához jönnek; mint harmadik folyamodásu bíróság pedig a magyar kir. curia legfelsőbb ítélő­­széke ítél. Végre a harmadik s elfogadott módozat sze­rént megállapittatott, hogy a fiumei első folyamo­dást a törvényszék tengeri ügyekben az egész h­or­vát tengerpartra jó, illetékes, a bűnvádi ügye­ket első folyamodásban tárgyalni. Második folya­modásban az itteni királyi tábla, harmadikban pedig az itteni legfőbb itélőszék legyen a biró mindaddig, mig ezen egész ügy végleg törvény által fog szabályoztatok Mivel azonban nemcsak a fumei, hanem a buccari kerület és Fiume tenger­­parti helyeinek tengeri jogi ügyei is eszerént a királyi táblához, illetőleg a legfőbb ítélő székhez voltak appallálandók, az köttetett ki, hogy a kbr. ítélő táblánál három bíró legyen, a legfőbb ítélő széknél kettő. Ezen három biró közül kettő a horvátországi bán ajánlatára terjesztessék fel az igazság ü­gyminiszter által ő felsége legfelsőbb ki­t* lllCIJ ti XI1 UH m­uuum uu vivil«. --L_Xjtvfilmn kai kedvezőbb volt Fiuménak és a magyar érde­keknek előmozdítására. Ennek folytán a horvátországi bán megtette ajánlatát, ajánlott kettőt, azok iránt kihallgattatott a fiumei kormányzó, a­ki beleegyezését adta, ámbár a maga részéről alkalmas egyént nem je­lölhetett ki. A kinevezés megtörtént 1871 április 29-én, a nevezett bírók egyike lettette az esküt a királyi tábla előtt és a következő napon a kir. tábla elnöke az igazságügyminiszternek azon je­lentést tette, hogy az illető biró fel­eskethetett ugyan, de a magyar nyelvben j­ártassággal nem bírván, ő annak alkalmazásba vétele iránt nem intézkedhetik, s ennélfogva az igazságü­gyminister utasítását kéri. Erre Bittó igazság ügyét érett megfon­tolás után elrendelte, hogy a magyar nyelv­ben nem jártas fiumei biró, addig is mig e nyel­vet elsajátítja más minden biró által, nyelven re­ferálhasson. Elődjét ez intézkedésre az indította, hogy Fiume a magyar koronához csatolt külön rész lé­vén s állása végleg nem lévén szabályozva, nem hitte, hogy a magyar nyelv iránti törvényes sza­bályokat mereven alkalmazhassa, annál kevésbbé, mert ezen bíróságnál a horvátországi tengerpart ügyei is tárgyaltatnak. Tekintetbe vette, hogy azokat a bírókat a horvátországi bán ajánlotta, hogy azok a törvény­ben meghatározott létszámon kívül vannak, hogy tehát azoknak alkalmazhatását nem a törvények alapján hanem az egyezmény alapján tette és haj­totta végre. Ezen indokokon kívül még tisztelt ba­rátom és elődöm az opportállási szempontot is vet­te tekintetbe (Hosszas mozgás bal felől, Jobbfelől Halljuk) t.­i. hogy csak így vált az egyezménynek végrehajtása lehetővé. Az expediensek közül ugyan kínálkozott több: külön senatus alapítása, az illető bírónak felmen­tése az előadások alól egy harmadik fiumei bíró­nak kineveztetése által némileg a hiányt pótolni. De Bittó sem Fiume sem tengerparti ügy­forgalom­nak száma és mennyiségéről még akkor nem birt adatokkal. A harmadik birónak kinevezte­tése akkoriban nem volt eszközölhető s igy nem tartotta lehetségesnek akár külön fiumei se­­natusnak alakítását, akár azon ügyviteli szabály­nál fogva, mely szerint az egyik bíró más tanács­ban szavazhat, de két tanácsban nem adhat elő, hogy őt az előadás alól felmentse, és igy folyamo­dott azon csak rövid időre számított expedienshez, magától értetvén, hogy a törvények azon rendele­te, mely azt mondj­a, hogy a kir. táblának végzé­sei , ítéletei és határozatai magyar nyelven ho­zandók, ezen ügyekre nézve is kivétel nélkül fen­­tartatott és érvényesíttetett. A­mi már most azon kérdést illeti — úgy­mond — hogy mit szándékozom tenni ezen ügy­nek megszüntetésére, röviden azt válaszolom, hogy szándékozom oly módon intézkedni, hogy a ten­gerparti igazságszolgáltatás érdekének megóvása mellett a­­királyi tábla hivatalos nyelve iránti törvé­nyes intézkedéseknek is érvényt szerezzek. Ezt pedig oly módon vélem már most legczélszerűbben elér­hetőnek, hogy az illető bírót az előadástól fölmen­tem ideiglenesen ; ezt pedig már most­ azért tehe­tem, mivel elődömnél kedvezőbb helyzetben vagyok, t. i. oly helyzetben, hogy kellő tájékozottsággal bírok a fiumei ügyek száma iránt, és mivel a fiumei kormányzó által kijelölendő bírónak előre­láthatólag nem sokára bekövetkezendő kinevezése által azon nehézségek is el fognak háríttatni, me­lyek e tekintetben elődömre nézve az akkori vi­szonyok között legyőzhetlenek voltak. (Helyeslés jobbfelől.) . Csernátony Lajos: Két ízben nyújtott az igaz­ságügyérnek alkalmat — úgymond — hogy oly ügyet, mely az ő ügye lovagiasan védhessen. Ami a választ illeti folytatja aztán megmon­dom arra nézve feleletemnek végén, hogy az igen tisztelt miniszter úrnak nyilatkozata irányában a házszabályok szerint mit tartok teendőnek. Méltóz­­tassék nekem a t. ház megengedni, hogy azon válaszra nézve, és némileg ezen fontos kérdésben némelyeket elmondhassak. Én midőn az interpel­lare megtettem igen jól tudtam, hogy mire fog­nak a válaszban utalni, azért is idéztem mindazon törvényeket, melyeknek idézése talán feleslegesnek talán nem a tárgyra tartozónak tetszhetett néme­lyek előtt, akkor mikor azokat felolvastam. Azon törvények, melyek az interpellációban benne van­nak, már megfeleltek a válaszra, de megfelelnek továbbá egyébre is. Mire van hasírozva a válasz ? A képviselőháznak azon felhatalmazására, mely márczius 15-én 1870 ben adatott. De mi van ezen fölhatalmazásban ? Méltóztassék az igen tisztelt miniszter úr, a képviselői irományok hetedik köte­tének 108-ik lapját megnézni, mely a regnicolaris deputatio jelentésének szellemében készülvén, utólsó előtti kikezdésében igy szól: „hogy a pesti kir. tábla és kir. curia leg­főbb itélőszéki osztályánál szaporítandó bírói egyé­nek kinevezése iránt kizárólag a magyar központi kormány van feljogosítva a kellő intézkedéseket megtenni. Tehát ezen kinevezésekbe nem elegyedhetik bele bármiféle provisorium ürügye alatt sem báró Rauch, sem bár­ki más, és nem elegyedhetik bele különösen a végből, hogy Magyarország törvényei ily fontos kérdésben megszegessenek. (Helyeslés b­lfelöl.) De te­hát­ az mind nem a kérdésre tarto­zik, a­mire az igen t. miniszter úr felelt. Elisme­rem előlegesen is, hogy az orvoslás, melyet kilá­tásba helyez, helyes és magam részéről is vártam az igen t. miniszter úrtól, de ismételnem kell, hogy nem az a kérdés a­mire felelni méltóztatott. Hogy miféle provisorium volt szükséges, hogy mily gyengédséggel kellett eljárni — az mind nem kér­dés. Én te­hát most némileg még szomorúbbnak tartom ezen tárgyat, mint előbb tartottam, mert nem csak egyéni eljárást látok benne, nem csal­ egy miniszter tettét látom itt, hanem egy kormány­rendszert látok benne. Az igen t. miniszter n­em tette ugyan a­mit a hivatalos lapban előlegesen találtam, t. i. hogy felviszi a dolgot az első igaz­­s­gy miniszter úrhoz, ezután lehúzzák a másodikra és a hivatalos lapban közlöttek szerint még némi­leg az is homályos maradt, vájjon nincs e része benne a jelenlegi igazságügyminiszter úrnak is. Hogy nincs része benne, azt most nagy örömmel látom. Én nem hiszem,hogy Horváth Boldizsár képviselő úr is na­gyon ambitionálná hogy ő legyen az omne princípium ily dolgokban. De ez még­is bizonyos solidaritásra mu­­tat,ha nem is a rosznak foly­tatására nézve, de a rosznak kimentését illetőleg. A miniszter úr méltóztatott ugyan nagyon sokat beszélni a provisoriumról, hogy mit nyertünk általa, mily nehéz volt létre­hozni , meny­nyi pi­asison ment keresztül , de már most méltóz­tassék nekem felelni a kérdésre magára — nem kívánok más választ — hanem az egész Lázra bi­zom, hogy ezen kérdésre feleljen magának — hogy ha azon regnicolaris bizottság első indítványa folytán jön létre a törvénykezésre vonatkozó intézkedés, vagyis más szóval — ha minden ügy Zágrábba ment volna, ugyan hisz k­­e, hogy oda olyan birót neveztek volna ki, ki nem tud horvátul és azon bírónak megengedték volna-e, hogy németül referáljon? (Élénk tetszés balfelől.) Én meg vagyok győződve, hogy Horvát­ország nem acceptálta volna azon birót, ki az or­­szágg­ nyelvén nem tudta volna letenni az esküt se, hogy Horvátország nem acceptatia v&iuark­i&i referádirt, mely nem az ő nyelvén folyik. És na­gyon helyesen. Ha nekünk te­hát Fiuménak ittléte nyelvünk áldozatába kerül, akkor azt mondom: menjen Zágrábba. (Helyeslés balfelől.) De ezt nem akarja Fiume. Fiume nem német államot akar itt, hanem magyart. Fiume nem német város, hanem inkább olasz, mint egyéb, következőleg Fiuménak semmi gyönyörűsége sem telik abban, ah­ol a germanisatio érdekében törvényeinket megszegni engedjük. Fiume nem követeli ezt, sem maga, sem Magyarország érdekében, melylyel azonosította lé­velét éveken és éveken át szenvedve és tűrve. Azt mondja a t. miniszter úr, hogy elődje nem sértette meg a törvényt. Hiszen kérem akkor mirevaló az 1868-iki 45-ik tcz. 18-ik §-a? mely szerint a királyi táblának nyelve kizárólagosan magyar? Hát nem sértette meg akkor, mikor németül tör­ténik a referada ? Hiszen épen az­által, hogy a törvény még a hivatalos fordítást is kimond­ja, még sokkal nyomatékosabban meghagyja e törvény teljesítésének kötelezettségét. Ha ez nem törvényszegés, akkor miféle törvény az, melyet ad­ministrativ utón meg nem lehet szegni ? Hiszen a törvényszegés valami után történik, törvényes utón sohasem történik, hanem administrativ vagy nem administrativ utón, de mindegy, törvénytelen utón történik. (Helyeslés balfelől.) Megsértette a tör­vényt szerintem, és­ meg vagyok győződve, a ház minden tagjának lelkiismerete szerint, megsértette kétszer és igen durván. Megsértette először akkor, mikor olyan bírót nevezett ki oda, ki a magyar nyelvet nem tudta, és ki a törvény 27. §-ának nem volt képes megfelelni, azon §-nak, mely teljes nyelvjártasságot követel, megsértette másodszor ak­kor, midőn ezen első törvényszegésből eredeti fen­­akadásnak elhárítására kiadott egy törvénytelen rendeletet a törvénynek mellőzésére. És hova jut­nak ezen két törvényszegéssel? A védelem oly szegénységére jutnak, melyet az ember igazán nem tud mikép qualifikálni. Meg vannak szorulva, kö­vetkezőleg degradálják a kinevezett birót. Batta­­gliarini biró nem olyan biró mint a többi, hanem csak amolyan biró. (Derültség balfelől.) Így de­­gredálják ezen bírónak tekintélyét, csakhogy baklövé­süket kimentsék. (Zaj jobb- igaz balfelől.) És kérdem, ha ez nem olyan bíró, hanem csak amolyan, csak administratív után létre­jött valami, akkor ismét elő­áll azon második körülmény, hogy a­mi nem szabad egy valódi bírónak, azon bírónak kinek meg van egész méltósága, ki törvényeink szerint egészen független, kit tisztelni kell mindenkinek, az szabad legyen amolyan bírónak? Hát miféle kibúvás ez? Oly mentség, oly kibúvás, mely az előzményekből okvetetlenül következik (Helyeslés balfelöl.) Én megvallom te­hát, hogy ha 1867 után jó kormányzás mellett azt tapasztaltam volna, hogy a kormány, ezen országnak kormánya tökéletesen magyar, ha azt tapasztaltam volna, hogy itt egy magyar államot akar teremteni, erélyesen és minden ellenállás daczára. (Élénk helyeslés balfe- 1­6 !) én azt mondottam volna, nem vagyok meg­elégedve az ország közjogi állapotával, de ily kor­mány irányában én oppositiót nem csinálok. De hát mi volt ezen kormánynak vezér­elve? már 1867-ben az mondatott privatim és publice is sok felől, hogy jogaink egy részének föláldozásá­val is meg kell kötni az egyességet, különben el­vész a magyar, elvész nyelvileg is, nem csak anya­gilag és szellemileg. Tehát az volt az indok, mely­­nélfogva elvárhattuk volna e téren az erélyességet és határozottságot mindenféle oppositio ellenére. De még volt egy második körülmény is, az t. i. hogy igen jó példa volt előtte. Tagadhatlan uraim, hogy e felségeik jó példával mentek elöl a magyar* nyelvet illetőleg. (Ez igaz! balfelöl). Tagadhatlan, hogy a király és királyné minden alkalommal, va­lahányszor a hazában voltak, sőt a hazán kívül is, példát adtak arra, hogy itt egy magyar államot látnak és egy magyar államot óhajtanak, és egy­­beszersmind bizonyították ezzel azt is, hogy érzik n­em csak a Monarchia, nem csak Magyarország, hanem saját dynastiájuk érdekében is annak szük­ségességét, az európai megváltozott viszonyok kö­zött, hogy itt egy magyar állam legyen. Mert te­hát minden nap kétségtelenebbé válik, hogy csak ebben az országban van biztos alapja a Habs­­burgház jövőjének, ha van valahol biztos alapja, máshol nem lehet mint épen itten. Méltóztassanak csak a legkisebb figyelemmel kísérni azokat, a­mik időnként történnek, a­mint szokták mondani a Lajthán túl és meg fognak győződni, hogy se­hol ez országon kívül nincsen a dynastiára nézve összetartóbb elem, mint a magyar. Hisz kérem alig van 14 napja, hogy Bécsben történt ismét egy gyűlés a­mi úgy látszik, periodice történik — a fiatalság körében, melyen egyenesen kimondot­ták, hogy ők bizony előbb utóbb elmennek Né­metországba, így hát kérem, te­hát, mikor a kiegyezés úgy volt indokolva, mikor kétségtelen, hogy ő fel­ségeik jó példája előre ment, akkor a miniszté­riumtól mindenesetre meg lehetett várni, hogy po­litikájának vezérelve a magyar nyelvnek supre­­matiája legyen az országban, — akár tetszik-e kifejezés akár nem tetszik. De mi volt a tapaszta­lás? Itt is bízvást a házra bizhatom megítélni, váljon öt esztendő óta nem folytonosan nagyobb-e mindennap a panasz a germanisatio miatt, nem­csak a vidéken, vagy a fővárosban, hanem a vi­déken is, a fővárosban is ? És az a tapasztalat, hogy a­mi másutt az állam nyelvének erősbíté­­sére, terjesztésére szolgál, t. i. a vasutak és távir­­dák, azok nálunk nemzetiségünk és nyelvünk meg­rontására szolgálnak. (Balfelöl: Ugy van.) Minden vonal, minden sodrony germanizál Magyarorszá­gon, s még gúnyolják azt, a­ki az illetőket rend­­reutasítja. Így vagyunk saját hazánkban mindenütt és hogy rendszer van-e ebben a dologban, nem tudom, de hogy minő impulzus következtében tör­ténik gyakran mindez, mutatja egyik miniszternek rendelete a hatóságokhoz, mely már magában is megérdemelte, hogy interpellare tárgyává tétessék. Egyszer hallottam volt még pedig­ egy mi­nisztertől, hogy nem volna jó, nekünk bizonyos dolgokat leírni, nem volna nekünk jó, ha jogaink teljesen érvényesülnének, mert ez veszedelmünkre válnék. Én megvallom, hogy akkor nem értettem e forgalmat, de most már érteni kezdem, mert tény, hogy addig, meddig jogaink egy része nincs­­érvényesítve azon jogoknak viszszakövetelésére mindig volt és mindig lesz ez országban egy el­­enzék, mely ébren tartja a magyar nemzeti szel­lemét, (Ellenmondás jobb felől) de ha egyszer megkapjuk, akkor rögtön saját nemzetiségünk el­len fordítjuk. Megvallom, a magyar nemzeti bank létesí­tésétől is félnék, ha reményem volna hozzá, hogy létre­jön, mert okvetetlenül egy nagy német in­­tézet lenne belőle Magyarországban, azért még­is óhajtom, hogy meglegyen, mert majd mégis se­gíthetünk magunkon. (Tetszés bal felől) Méltóz­tassék a kormány e kérdésre — most vagy más­kor — felelni, hogy tulajdonképen, mi az ő ve­zérelve, mi az ő létjoga? Te hát! Politikailag tény, hogy bizonyos jogainkat nem bírjuk, nem érvényesíthetjük. Jónak látta az ország — nem is mondom, hogy jónak látták önök, bizonyos jogokról lemondani, szóval nem vagyunk politi­kailag jogaink teljes birtokában. Tehát politikai létjoga nincs a kormánynak. Civilisationalis stámfrontból hol állunk ? Állunk­ ott, hogy a vizi­­reformjáról még mindig csak beszélnek, ál­lunk ott, hogy a polgári házasságot nem merik előhozni és a különböző vallásfelekezetek egyenjo­gúságát nem merik kimondani, így állunk civili­sationális szempontból. Anyagilag hol állunk a pénzügyi tekintetben állunk ott, hogy már beval­­lanak 70 milliónyi defic­itet; állunk ott, hogy a pénzügyminiszternek nem­régiben, néhány nap előtt azon a ponton állott a kassája, mint Török­országban, hol a hivatalnokokat rizszsel fizetik (Derültség balfelől), úgy hogy össze kellett kapar­ni mindent, hogy meg ne akadjanak, állunk ott, hogy kénytelen volt zálogba adni a vasúti részvé­nyeket. Ha tehát sem politikailag, sem civilisatio­nális, sem anyagi tekintetben ezen kormányrend­­szernek létjoga nincs, legalább megvárhattuk volna, hogy legyen a magyar nemzeti szempontból létjoga ; és ha ebből sincs, mi szempontból van ? mert azzal nem elégszik meg az ország, hogy önök miniszte­rek legyenek és házakat építessenek és uradalma­kat vásároljanak; ez nem létjog.­­Balfelől zajos helyeslés, jobb felől nagy zaj és felkiáltások rendre!) Nagy zaj, Német Albert: Igenis, uradalma­kat vásárolnak, geschäftelnek ! (Hosszas nagy zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy azon szavait, melyeket az imént a kormány ellen hasz­nált, legyen szíves megmagyarázni. (Zaj balfelől: Halljuk!) Csernátony Lajos: Az elnök urnak felhívása folytán kötelességemnek tartom szavaimat megma­gyarázni. (Halljuk!) Én kérdem gróf Lónyay Meny­­hért kormány­elnök urat: nem épített-e házat, nem vett-e uradalmat, akkor, mikor az ország de­ficitben van. (Nagy hosszas zaj. Jobbfelől: Rend­re!) Hogy ha én ezen házak és uradalmak szerzése módjára nézve gyanúsítani akarnám tovább, mint tudomásom van, a miniszterelnök urat, vagy bárki mást, meg lehet győződve, hogy megmondanám itt, ha documentumaim volnának. (Zaj. Felkiáltások jobb felől: Tegye hát! Mert gyanúsít ha nincs documentuma ?) Én egyszerűen azt tartom, hogy ezen országban mindenkinek van joga gyarapodni, vagyonosodni, gazdagodni, de a miniszereknek nincs ehhez joguk. (Zajos ellenmondás jobbfelől) nincs ehhez joguk még a legbecsületesebb módon sem, akkor midőn az ország deficitben van. (Felkiáltá­sok jobb felől: Ó hó!) Gróf Lónyay Menyhért, hogy ha nem kormányelnök, milliókat milliókra halmoz­hat. (Zaj. Felkiáltások jobb felől: Rendre ! Rendre !) Én fel voltam szólítva arra, hogy magyarázzam a­mit mondtam,én többet nem engedek kimagyaráztatni sza­vaimból,mint a­mennyit mondtam, és a­mit mondani akarok, azt meg is mondom. Én te­hát, miután látom, hogy nem kell több magyarázat, még egy pár szóval vagyok bátor válaszolni a t. miniszter úrnak. A t. miniszter úr azt méltóztatott mondani, hogy segíteni fog a dolgon, miután meg van a baj, és a miniszter úr minden esetre fog segíteni, a­mint lehet. Nem tehetem, hogy azzal a­mit a se­gítségre nézve mondott, meg ne elégedjem, de más részről a válaszszal magával egy világos törvény­­sértésnek mentségével, ezen mentség modalitásá­val megelégedve nem lehetek. Másrészről tudom, hogy a t. ház ezen választ, a­mint másképen nem is igen teheti, tudomásul veszi. Én őszintén mondom, más körülmények kö­zött mind­azok folytán, a­miket bátor voltam elő­adni, egyetlen egy dolgot láttam volna részemről megteendőnek t. i. indítványt terjeszteni a ház elé mely a minisztériumnak bizalmatlanságot szavaz; miután azonban ezen bizalmatlansági szavazatot elébb utóbb a jobboldaltól várom (zaj jobbfelől) nem teszem meg. Pauler igazságügyét Csernátony azon szavai­ra, hogy a kormány cselekedetei a fuméi ügyben egy vörös fonálként vonulnak át megjegyzi, misze­­rint e vörös fonál abban áll, hogy mindkét hiva­tal előde igyekezett a fiumei ügyet Magyaror­szágra nézve kedvezőbbre fordítani, hogy minden kísérletnek, az volt a vég­célja, hogy Fiume kí­vánságaihoz képest az ő törvénykezési ügyei, mennyire lehet itt összpontosittassanak. A máso­dik vezérelv volt Fiume jogainak megóvása mel­lett lehető legnagyobb kímélettel eljárni a horvát érdekek és susceptibilitásokra nézve, hogy így azon netán ellentétes érzelmek, melyek még ott fönn ál­lanának, a fumei ügy­nek elmérgesedése által ne fokoztassanak. Egy további ellenvetés az volt, hogy a törvény­szegés megtörtént akkor, a­midőn az említett bíró kineveztetett. Abban a helyzetben vagyok, hogy biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy elődöm, mikor az illetőt a horvátországi bán javaslatára kinevezte, nem is tudta, hogy az illető magyarul nem tud. (Közbekiáltás balfelől : Annál roszabb!) A harmadik ellenvetés az volt, hogy elődöm a német nyelven való előadásra jogosította volna fel. Bátorkodom felolvasott rendelet tartalmára figyelmeztetni a t. házat, ott a német nyelvről szó sincs. Az van mondva, hogy azon nyelven adja elő pereit, a mely nyelvet birótársai és ő ér­tenek. Ez lehetett volna a latin nyelv is, és erre gondoltunk is. Ez eljárásban germanisatiót nem lát. S a germanisatió óvszerét abban találja, ha a magyar nemzet miveltsége tekintetben minél nagyobb fokra emelkedve képes lesz szembe szállni (zaj balfelől) azon befolyásokkal, a­melyeket a terjedő civili­­satió itt érvényesíteni fog. (Helyeslés jobb felől.) És lát még más óvszert a germanisatió ellen, olyat a­mely azon reménynyel biztatja, hogy sikeres is lesz és ez az itt, Magyarországon létező német lakosság hazafias érzelme. Erre a ház tudomásul veszi a miniszter vá­l­aszát.Lónyay Menyhért gr. miniszterelnök. T. ház! Mindenek előtt kijelentem, hogy rövid leszek. (Moz­gás a baloldalon Halljuk! Haljuk! a jobboldalon.) Vannak oly vádak, lehet oly modor, melyre a legméltóbb válasz: a megvetés (Hosszas élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) A legméltóbb válasz ez akkor, ha valaki, miként él, az egész ország előtt közel harmincz évi poli­tikai múltjára hivatkozva, bátran és nyíltan tekint­het lefolyt életére, melyen — öntudattal mondha­tom — egyetlen egy szenyfolt nincs, (Zajos he­lyeslés a jobboldalon.) és ha más részt tekintetbe veszem, hogy a vád kitől ered és minő modorban adatott elő. (Felkiáltások a jobb oldalon : Gyalá­zat! Hoszasan tartó mozgás). Nyílt és becsületes ellenféllel szemben, bármiképpen állítsa is fel a kérdést, a részletes, a mindenre kiterjedő választ, kötelességemnek ismerem ; minden alapot nélkülö­ző rágalmak ellenében azonban, olynemű formu­lázások ellenében, min­t az imént kellett hallanunk ama iskola megalapítója által, melyet máskép, mint a rágalom iskolájának jelezni nem birok, a legillőbb fegyver: hivatkozással múltamra, hivat­kozással őszinte, tiszta öntudatomra, a megvetés (Hosszasan tartó elénk tetszés nyilvánítás a jobb oldalon. Nagy mozgás.) A képviselő urnak múltját én szellőztetni nem kivánom csak annyit jegyzek meg hogy mig én már ifjúságomtól kezdve hazám kitünőbb fiai­hoz csatlakozva becsületes munkásság által ipar­kodtam hazánk érdekeit előmozdítani. (Élénk he­lyeslés a jobboldalon. Nyugtalanság a baloldalon) a képviselő úr mit tett? Hivatkozhatnám­­. barátom rá, Biztóra ki tanúja volt a képviselő urat illető oly megállapodás hozatalának, mely más egyma­gában elég arra hogy az által, ha vele szemben írna bocsátkoznám, vagy vele érint­keznem, magamat nem félemeivé­nye­sít­e­mi ennek ellentéte. (Élénk helyeslés a jobb oldalról. Nagy nyugatlanság zaj a baloldalon.) Azt mondja a képviselő úr— és még csak ezt az egyet akarom megérinteni— hogy adatai nincsenek. Nincsenek, mert nem is lehetnek, (úgy van! Igaz ! a jobboldalon. Mozgás a balol­dalon.) de ő azért mégis rágalmaz. (Nagy mozgás a jobboldalon.) Azt, ki évtizedeken keresztül becsületes mun­kásság és takarékosság, tehát annak gyakorlása által,ami az országok fölvirágzásának első feltétele, anyagi vagyonát növeli, gyanúsítani becsületes ke­resményének gyümölcseit rágalmakkal illetni, sár­ral dobálni, bizonyára nem polgári kötelesség tel­jesítése, és a legkevésbé mondható tisztességes eljá­rásnak. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Hosszas nyugtalanság.) Titkam nincsenek, és mások titkának lelep­lezésével nem foglalkozom. Ha valaki vagyonából házat épít, ennek falai az egész világ szeme lát­tára emelkednek fel, mert a tisztességes és be­csületes kereset nem keresi a homályt. (Nagy tet­szés a jobb oldalon.) A becsületes munkásság és takarékosság által növekedett vagyont valakinek szemb­e vetni, — ezt tehetik az oly egyének, kik­nek fő jellemvonásuk az irigység és kiknek foglal­kozása a gyanusítás. (Zajos tetszésnyilvánítások a jobboldalon.) De kérdem, váljon emell-e és nem inkább gyöngíti és lealázza a parlamentnek te­kintélyét, az ilyen teljesen alaptalan vádaknak és rágalmaknak a parlamentben való meghonosítása? (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Figyelmeztetem a képviselő urat pártjának vezérének ama szavaira, hogy a kormánynak te­kintélyét nem aláásni kell, hanem megerősíteni, figyelmeztetem arra, hogy a parlament tekintélyét ily hajuknál fogva a discussióba húzott alaptalan gyanúsítások erősíteni nem fogják, végre figyel­meztetem arra, hogy személyeinknek ilyen szándé­kait sárral dobálása egyúttal a felelős kormányzati rendszernek van hátrányára, ennek meggyengíté­sét pedig semmi igaz hazafi nem akarhatja. (He­lyeslés jobb felől.) Arról bővebben szólani nem akarok. Azt tar­tom, ennek elejét venni a ház elnökének köteles­sége és föl is kérem, hogy jövőre — bárki ellen és bármely oldalról intézhessenek hasonló megtá­madások — a parlament iránti tiszteletből a rend­re utasítást alkalmazza. (Hosszasan tartó zajos tet­szésnyilvánítás a jobboldalon.) Csernátony Lajos: T. ház ! Méltóztattak több­ször tapasztalni, hogy én a közdolgokról szólva néha véralkatom következtében heves .... (Köz­beszólások a jobboldalról) méltóztassék meghall­gatni, meglátják mi jön ki belőle. Ezen ügyre nézve, melyről most volt szó, meglehet, hevesen szólottam, mert mélyen melegen éreztem. Most azonban biztosítom miniszterelnök urat, és a ház is láthatja, hogy igen csendes vagyok, mert azt mit miniszterelnök úr mondott a megvetésről, én, igen csendesen viszonzom. (Helyeslés bal felől, de­rültség j­obb felől.) A­mi a többit illeti t. ház, (Halljuk!) én bizom azt a t. háznak becsületérze­tére, bízom az igen t. volt elnök úrra Somssich Pál­nak megítélésére, hogy az a felelet, a­melyet a kormány elnöke nekem adott egy tisztességes em­ber felelete volt-e vagy sem ? (Nagy zaj ! Nyugta­lanság, felkiáltások: Rendre ! rendre! Bánó, Ghy­­czy, Somssich, Móricz szólni kívánnak. Hosszasan tartó nyugtalanság.) Móritz Pál (a nagy zajban nem értem­.) Elnök. T. ház! (Halljuk! nagy zaj.) Ghyczy Kálmán Miután a tanácskozás tárgyai már kimerítvek, talán arról kellene szólni, hogy a legközelebbi ülésen minő napirendet kövessünk? (Zajos ellenmondások a jobboldalon nagy nyugta­lanság.) iomsiti. m j)^7i 87­^ megis kell szólanom, miután Csermi Ayi T­jr képviselő úr egye­nesen rám hivatkozott nevemet említette. (Felki­áltások balfelöl: nem lehet! Tárgyaljuk mi ezt ? Jobbfelöl: Halljuk ! Halljuk! Nagy zaj .) arra hi­vatkozott, hogy én mondjak ítéletett azon válasz felett, melyet ministerelnök úr neki adott. Erre az a válaszom a felett ítéletet mondani, mit egyes ké­pviselők, habár miniszerek is e házban mon­danak, nem egyes embert, hanem az egész házat illeti meg. (Helyeslés!) Móritz Pál: Tárgyalása van most ennek a dolognak ? (Nagy zaj!) Kállay Ödön: Tárgyaljuk ezen ügyet? (Nagy zaj.) Elnök. T. hát! A napirend ki van merítve A legközelebbi ülés pénteken fog d. e. 10 órakor tartani, melyen a kérvényi bizottság jelentése fog tárgyaltatni. Thiers üzenete. Most előttünk fekszik egész terjedelmében a franczia köztársaság elnökének f. hó 13-án a nem­zetgyűlésben felolvasott jelentése s bár adtuk már egy ízben kivonatát, s nem lesz fölösleges bővebben is megismertetni azzal olvasóinkat. Az üzenet felolvasása szokatlan élénkséget idézett elő Versaillesban. A képviselők teljes szám­ban jelentek meg, a karzatok a fuladásig tömve voltak azon kegyeltekkel, kiknek sikerült bemeneti jegyet szerezniük. Az elnöki karzatot Thiers neje, Dosne kisasszony, Troubetzkei­egnő és Orloff­hgnő foglalták el. A diplomatiai testület minden­ tagja jelen volt, ott voltak továbbá a politikai, katonai kitűnőségek, a magasabb államhivatalnokok. Thiers a legmélyeb csend közepette d. u. 2 óra­kor megkezdvén üzenete felolvasását, öt negyed óráig kötötte le a ház figyelmét. A felolvasás vé­gével a baloldal és a balközép csaknem egyetem­legesen Thiers köré sereglett, hogy őt üdvözölje, m­íg a jobboldaliak és a jobbközépiek szembeszökően visszatartották magukat.— Az üzenet tartalma a következő: Uraim! Három havi elválás után, mely idő alatt a javítás műve, melyet önök reánk biztak, egyetlen perezre sem szakittatott félbe,— jövünk, hogy be­­töltsük azon évenkénti kötelességet, melyet a köz­­társasági intézmények rónak reánk s hogy kifejt­sük önök előtt az ország valódi helyzetét, nem tú­lozván sem nem palástolván el a jót és a roszat. A nyugalom, a melyre önök számítottak és a melyre nézve önök maguk adtak elő példát a midőn elválásuk pillanatában visszatartották ma­gukat minden izgató vitáktól,­ e nyugalom fen van tartva. ígértük, hogy tiszteletben fogjuk tartani a nemzeti k­épviseletett, és nem tűrtük, hogy merénylet követtessék el azon tisztelet ellen, a­melylyel kör­­nyeztetnie kell. (Taps balról), mert e forradalmak és háború által felforgatott országban mi marad­hatna fen, ha népfenség, mely itt oly törvényesen, amint még eddig sohan képviseltetik, nem lenne a legfőbb hatalom, forrása minden más hatalom­nak (Átalános helyeslés). A rend fentartása mellett nem szűntünk meg őrködni továbbá az államügyek rendes menete, a törvények szigorú szem előtt tartása, a terület fel­szabadítására c­élzó nagy pénzügyi műveletek ki­fejtése, a két első departement kiürítése, az új adók életbeléptetése, vitéz hadseregünk újjá­szer­vezése, a keresőt­alkudozások folyama s végül a két világgal szemben fenálló viszonyainknak békés és barátságos vezetése fölött. Ezen átalános kijelentések után engedjék •—O n.e.r legf­atooab­b prOBUgOB Ügyeinket nemileg részletezzem. A juli­us havi kölcsön minden ellen­­mondás nélkül a legfontosabb pénzü­gyi­ művelet melyet a világ valaha látott. S valóban nem volt még eset rá, hogy egyszerre 31­, milliárdot kértek volna, és soha sem viszonoztatott e kérdés 43 milliárd aláírásával. Ez aláírásnál még nagyobb jelentőségű a befizetés. Attól lehetett ugyanis tar­tani, hogy ez aláírás realisulására igen hosszú idő lesz szükséges, pedig a mai napig a kincstár már 1750 milliót vett be tőkepénzesekül kik részint az egész aláírt összeget egyszerre, részint annak több részletét előre befizették, így tehát ez óriási kölcsön fele már három hó alatt realizáltatott (Helyeslő mozgás.) Mi különben mit sem tettünk ez esetben, hogy lazas speculatiot sceltswi­c­­wiert éi javaslatba hozott kibocsátási árak közöl a legmagasabbat választottuk 84 franc 50 centime-val. A jelenlegi árfolyamok pe­dig, melyek két hó óta 86 és 87 frank között inga­doznak, bizonyítják, hogy a speculatiónak csak a leg­csekélyebb beneficiumot engedtük és mind a mellett e beneficium elegendő volt­, mert mihelyt árcsökkenés áll be, a departementokból legott tömeges vásárlási meg­rendelések érkeznek s egy, naponkint több millióra menő amortisatio-nemet idéznek elő, mely a kölcsön fokozatos osztályozását teszi lehetővé. A művelet tehát, melynek módot kell nyújtas­nia területünk felmentésére, minden fenakadás nélkül ment keresztül, daczára a részhiszeműek minden jósolgatásának. A főnehézség az 5 milli­árd kifizetésében állott. Ha aranyban vagy ezüst­ben fizetjük ez összeget, megfosztjuk hazánkat minden pénzkészlettől; áruczikkekben fizetnünk szintén lehetetlen volt, mert nincs hatalom, bár­mily kereskedelmi legyen is, melynek 5 milliárd értéket kitevő kereskedelme lenne bármely or­szággal. Magának Angliának is csak az egész világgal együttvéve van ily kereskedelme, és az ily fizetéseket egyedül minden országban bevált­ható papírral lehet eszközölni. Az ily papírokat azonban nagy vigyázattal kell vásárolni, ha csak nem akarunk váltó áremelkedést előidézni, mely tönkre juttat minden kereskedelmet. Ez az, a­mit pénzügyi intézkedéseinknél szem előtt tartottunk, a­midőn nagy elő­vigyázattal vásárolván, 450 mil­liónyi váltóösszeget szerzettünk mérsékelt kamat­láb mellett. Itt azonban még nem állapodtunk meg. Az első kölcsönnél, bármily megnyugtató volt is kü­lönben az európai piac­ tekintete, jónak láttuk biztosítani az egész kölcsön aláírását. A második kölcsön ellenben többé nem forogván fen ily két­ség, egészen más eljáráshoz folyamodtunk s nem a kölcsönnél aláírását, a­mi bizonyos volt, hanem a váltókamat lábat biztosítottuk, mint a­mely mér­téken túl emelkedhetett volna. E pillanatig már 800 millió frankot lefizettünk Poroszországnak, s deczemberben lefizetünk még 200 milliót tehát négy hó alatt egy milliárdot róttunk le a még 5—600 milliónk van készen a jövő évi fizeté­sekre. Minthogy azonban a külföldre forgatott pa­pír mindig maga után vonja a fémet is s igy az érezpénz ritkává lehetne, a franczia bankkal egyetértőleg nagy elővigyázat történt, hogy elhá­­ríttassanak a véletlenül bekövetkezhető események. Önök felhatalmazták a franczia bankot, hogy ki­bocsátásait 2400 millióról 3200 millióra emelje, és eme Francciaország iránt mindenkor kész hó­dolattal viseltető intézmény éjjel nappal dolgozta­tott műhelyeiben, hogy 20 és 5 frankos jegyeket és apró ezüstpénzt állítson elő 100 millió ér­­ték­ben. Ez előintézkedések következtében minden rázkódtatás és a­nélkül hogy zavart okoztunk vol­na a kereskedelemnek, eszközölhettünk oly óriási

Next