Ellenőr, 1872. december (4. évfolyam, 279-302. szám)
1872-12-01 / 279. szám
A m. országos tisztviselői kar végrehajtó bizottságának kérvénye, használat végett a pénzügyi bizottságnak véleményeztetik kiadni. Madarász J. Megengedi, hogy a demokratia kötelessége az állam iránt tett szolgálatot jutalmazni — de ennek is megvan a határa, és azoktól, kik az államtól 4, 5, 6, 10 ezer irtót húznak, megkívánja azon értelmiséget, hogy meg tudják ítélni, melyik azon időpont, mikor drágasági pótlékot kérhetnek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azért a ház irodájába kéri tétetni. Molnár György védelmezi a bizottság véleményét. Simonyi Ernő. A kérvénynek két fontos és egymástól igen eltérő része van. Az állami hivatalnokok fizetésének fölemelése, s az állami hivatalnokok viszonyának szervezése és rendezése. A kívánság első részét visszautasítandónak tartja, a másodikra nézve behatóbb tanulmányozást tart szükségesnek, s e végből a kérvényt bővebb megvizsgálás s újabb jelentéstétel végett a bizottsághoz visszautasítani kéri. Horváth Gyula csatlakozik Simonyi indítványához. A többség a k. b. véleményét fogadja el. Erre több kérvény észrevétel nélkül intéztetik el. Dobozy István kérvényére a k. bizottság által adott vélemény ellen. Csiky Sándor szólal föl s indítványozza, hogy a kérvény a hozzá csatolt mellékletekkel együtt azon utasítással adassék a kérvényi bizottságnak vissza, hogy azt előzetesen, és érdemlegesen tárgyalván véleményes jelentését a kérvények felvételére kitűzött legközelebbi határnapig a képiselőház elé terjessze. Szögyény László ellene nyilatkozik ez indítványnak, mire a k. b. véleményéhez képest a pénzügyminiszternek adatik ki a kérvény. A többi kérvény észrevétel nélkül intézteik el. Következik: a fővárosi tvjavaslat folytatólagos tárgyalása. Az 56. §. függőben hagyatik. Az 57 § hoz módosítványt ad be. Tavaszy Endre, mely szerint a „8 nappal előbb“ kihagyatnék, minthogy a fővárosban gyakran egy gyűléstől a másikig nem telik le 8 nap. Szapáry és Mollnár György felszólalása után, marad a szerkezet. Az 58 szakaszt Mollnár György függőben hagyatni kéri, Gullner Gyula pedig következő módosítványt nyújt be hozzá: „a közgyűlés folyama alatt üresedésbe jött állomásoknak helyettesítés utjáni betöltése,“ s. a t. A . függőben hagyatik. Az 59 szakasz Vidlicskay József indítványára következő szerkezetben fogadtatik el: „A fentebbi §, a) és k) pontjaiban elősorolt s általában az önkormányzat fontosabb ügyeinek tárgyalási előmunkálatait a tanács készíti s azokat a közgyűlésen ugyanaz terjeszti elő“. A 60—63 szakaszok észrevétel nélkül, a 64. §. Matolay Etele stylaris módosításával fogadtatik el. A 65 szakasz marad, a 66-ik §. Steiger Gyula oly módosításával, hogy a tanácsosok helyett a „tanács tagjai“ tétessék, s Nehrebeczky stylaris módosításával fogadtatik el. A 68 szakasznál, mely a „főpolgármessterség“ institutióját alapitja meg, felolvastatik a N oszt. szabadválasztásra fektetett különvéleménye. — Szapáry Gyula gr. fejtegeti azon indokokat, melyek a kp. bizottságot e szakasz ilyetén megalapításában vezérelték. Felhozza, hogy mindazon nagyvárosokban, hol a polgármestereket választják e választás nagy megszorításoknak van alávetve, holott ott csak administratív hatásköre van a municipiumnak, nálunk van politikai is. Budapest, mint Magyarország fővárosa is ugyanazon hatáskörrel, fel fog ruháztatni, melylyel a többi törvényhatóságok is felruházvák s ennek természetes következménye, hogy azon közegnek, mely hivatva lesz a törvényhatóságot képviselni, nagyobb befolyást kell biztosítani ; a nagyobb befolyást biztosítani uj államkormánynak ezen állomás betöltésére; nevezetesen ily körülmények közt s ily törvényhatósággal szükséges az, hogy az államkormánynak oly közege legyen, ki a bizottság tagjaival mind a törvényhatóság gyűlésein, mindazon kívül érintkezésben lehessen és azok előtt az államnak és az államkormánynak nézeteit és érdekeit képviselhesse , de kell, hogy ezen közeg az administratióra is felügyeljen és hogy e jogát valósággal gyakorolhassa is ; Így tehát következetesen ezen tisztviselőt nagyobb hatáskörrel kell felruházni, neki több befolyást kell adni mint az említett városokban. Ezért nem tarthatta a k. p. bizottság a főpolgármesteri intézményre nézve felhozott módok közül egyiket sem elfogadhatónak s az általa ajánlott szerkezet elfogadásában talál egyedül megnyugvást. A központi bizottság nem fogadta el az eredeti javaslatot, hogy a főváros által választandó három jelölt közül a kormányhatalom nevezze ki a főpolgármestert. Nem fogadta el pedig azért, mert ez által a felelős kormány oly helyzetbe juthatna, hogy oly egyént kellene saját nézetei és szándékainak kivitelére kinevezni és érte felelőséget vállalni, ki iránt bizalommal talán nem viseltetik; ezenfelül azon jog, mely ezen intézkedés által a törvényhatóságnak adatik részben illuskossá lesz, mert köteles lett volna a kormány a három egyén közül egyet kinevezni; de akkor fennmaradt volna a kormánynak azon joga is, hogy azon általa kinevezett egyént bármikor hivatalától felfüggeszsze, és egyúttal amikor kinevezte mindjárt felfüggeszsze , amikor ismét új választás lett volna elrendelendő, ami is sok összeütközésre adott volna alkalmat. De nem fogadta el a központi bizottság azon nézetét sem, melyet a különvélemény foglal magában ; nevezetesen hogy a polgármester városi bizottság által választassák és az ország fővárosa úgy rendeztessék, hogy annak törvényhatósági bizottságában és annak vezetésére a kormánynak semmi közvetlen befolyása ne legyen, mert már az 1868-iki 23-ik t. ez. azt kívánta, hogy a városok akkér rendeztessenek, hogy azok intézkedései a kormány felügyelete alatt történjenek ; a különvélemény szerint pedig ez iránt semmintézkedés nincs, a felügyeleti jogot a belügyminiszter csak közvetve gyakorolhatta volna. De vannak a főpolgármesternek fentartva bizonyos intézkedések és jogok, melyeket a belügyminiszter közvetlen nem is gyakorolhat, azon kívül az összeköttetés sokkal nehezebb, bonyolultabb lett volna. Gondoskodni kellett tehát arról, hogy legyen az államkormánynak a törvényhatósággal szemben közege, gondoskodni kellett arról, hogy ezen közeg miként alkalmaztassák. Erre nézve két mód van : vagy fentartani az egyéb törvényhatóságokban is életbe léptetett módot, hogy feltétlen kinevezés útján állíttassák fel azon közeg, vagy pedig azon módozatot, mely a központi bizottság ezen javaslatában foglaltatik , és minthogy a központi bizottság úgy látja, hogy ezen módozat által teljesen biztosítva van a kormány befolyása azáltal, hogy 3 egyént ajánl, s 3 oly egyént mindenesetre fog találni, kiknek mindegyikében bízhatik a kormány. Másrészt fen van tartva a törvényhatóságnak azon joga, hogy ha netalán ezen egyének egyike vagy másika ellen kifogása volna, azt válaszsza, ki iránt leginkább viseltetik bizalommal a törvényhatóság. Molnár György a k. p. bizottság előadója ellen felhozza, hogy az általa kikerülni akart öszszeütközés kormány és municipium között megtörténhetik, mert akár egyet nevez ki a kormány, akár hármat jelöl ki, mihelyt ez a három olyan, hogy a közgyűlés bizalmával nem találakozik, éz iose ott van az összeütközés. Átalánosságban a főispáni intézmény criticájába bocsátkozván kimutatja, hogy a főispánnak perfect kötelességei egyedül a következők : 1.) a administrate érdekében tisztújítást tartani 2.) tartozik legalább egyszer scentralis széket tartani. 3.) tartozik legalább egyszer évenkint a tisztviselők hivatalos eljárását megvizsgálni. Ezen a főispánokra bízott perfectum officiumok — úgymond — elegenek-e arra, hogy ők a végrehajtó hatalmat az administrate terén méltán képviseljék. Minden egyéb kötelességeket a főispánok — tehát a pesti főpolgármester is saját szabad tetszésük szerint teljesítik, így például a közgyűlésen megjelenhetnek, ha nekik tetszik, a hanyag vagy vétkes tisztviselők ellen a vizsgálatot elrendelhetik, s őket hivatalukból a vizsgálat alatt felfüggeszthetik, ha nekik tetszik ez nem perfectum officium, úgy hogy ha az ember figyelembe veszi ezeket, azt látja, hogy itten a tulajdonképeni czél nem az ami akart lenni, hanem valami más. S nem szükséges hosszasan indokolnom, hogy azon czél nem lehet más, mint hogy nem az állam végrehajtó hatalma, hanem az állam végreható hatalmának időleges kezelői képviseltessenek általuk, ami hogy nem lehet helyes törvényhozási czél, úgy gondolom, hogy a fölött vitatkozni fölösleges. Kérdi a belügyért, megérdemli e ez a czél az általa követelt nagy kiadásokat. A fővárosi főispánnak pedig még ennyi értelme sincs. Nem lesz tisztviselő, mert nem felelős, sem a kormány, sem a municipális képviselet közvetlen befolyása alatt nem állván. Ajánlja a különvéleményt. Steiger Gyula következő módosíványt nyújt be: „A főpolgármester a közgyűlés által kijelölendő három — a képviselőségre és a tanács főtisztviselőire előszabott minősítvénynyel biró egyén közül a főváros összes választójoggal biró polgárai által, illető választó kerületekben eszközlendő titkos szavazás útján választatik, akinek megválasztása azonban a belügyminiszter útján ő felsége a király helyben hagyása elé terjesztendő. Ha a megválasztott egyén ő felsége által meg nem erősittetik, akkor uj választás eszközlendő, melynél azonban a meg nem erősített egyén kijelölésbe nem hozathatik s meg nem választható.“ Indokolásában kifejti mennyire ellene van a kinevezési rendszernek a főváros közönsége, s ellene volt a belügyminiszter által e tárgyban összehitt enquéte is. Itt a kormány székhelyén az állam politikai érdeiket a belügyér közvetlenül ellenőrizheti s nincs szüksége egyátalán képviselőre. Adminisztratív tekintetben pedig határozottan rosz szolgálatot fog a kormánynak a főpolgármester tenni. Jó közigazgatást — úgymond — részemről képzelni sem tudok anélkül, hogy azon tisztviselő, ki a közigazgatás ellen áll, a maga kezében és személyében ne egyesítse a jó közigazgatás minden eszközeit, t. i. az administratió fölötti főhatalmat és ellenőrködést. Viszont megfordítva nem képzelhetek oly administratiót, hol a legfőbb tisztviselőnek csupán ellenőrködtetési joga van, de a közigazgatási eszközök nincsenek kezében, mert az esetben sem egyik, sem másik, sem tisztán ellenőrködési, sem tisztán közigazgatási tisztviselő. Most hogy áll a dolog? A polgármester nálunk, a megyében az alispán, ki a közigazgatás élén áll, nem gyakorolhatja azen hatalmat, mely nélkül jó közigazgatást nem is képzelhetek, s nem szerezheti meg azon függetlenséget, mely viszont a főispánnak van adva mi fővárosban mulhatlanul szükség, hogy közte és a kormány közt létezzék. Viszont megfordítva a főispán majdnem impotens hatalommal ruháztatik fel a tisztviselők irányában , de nem folyhat be a közigazgatás menetébe. Lehet-e azt képzelni, hogy míg egyik csak hatalmaskodik, a másik csak administrál, de viszont a hatalmat nem gyakorolhatja ez által oly administratió létesíttetik, mely méltó a fővárost, mely a fővárost nagygyá, hatalmassá és jól administrálta, teszi? Ha tehát úgy áll a dolog, hogy ha annak, ki a hatalmát gyakorolja a jó administratió érdekében a közigazgatás élén is kell állni, akkor merő igazságtalanság és merő méltatlanság az, hogy egy állami tisztviselőt állítunk a főváros ellenére akkor, midőn mint már előbb említettem a hatóság saját vagyonát kezeli, mert saját vagyona kezelését egy testület kénytelen, legalább nem ismerek oly törvényt, mely ezt rendelné, oly személyeknek alárendelni, kikhez semmi bizalma nincs, vagyis akiket nem az ő bizalma választott. Hiszen ha ezt méltóztatnák decretálni, akkor a főváros helyzete a többi törvényhatóságokkal szemben nem előnyös, hanem sokkal hátrányosabb mint az ország legutolsó községének helyzete, mert saját vagyonáról sem rendelkezhetik szabadon, márpedig ez a törvényhozás célja nézetem szerint nem lehet. Én egyedül azt tartom a különérdekek helyes kiegyenlítési módjának, hogy a főváros élére a választóközönség azt állítsa, a kit legjobban tisztel, a kit bizalmával megajándékoz, kit ezen kitűnő állásra alkalmasnak, képesnek s a főváros kormányzatára nézve legilletékesebbnek vél. — Kívánom tehát a polgármester szabad választását (Helyeslés balfelöl.) Módosításom ellen ugyan mindjárt felhozathatik az, hogyha a szabad választást kívánom, miért teszem azon megszorítást, hogy a szabad választás mellett a polgármestert a korona erősítse meg? Ezt azért, teszem, mert az állam érdekével oly összeforrottnak, íoy pontosan összefüggőnek tartom a főváros érdekét, hogy a koronának e részben — részint mint az ország által befektetett vagyon őrének, részint annak administratiojánál fogva befolyás kíván biztosítani, hogy megerősítse — vagy meg ne erősítse a választottat. Az összes választók által pedig azért kívánja választani a polgármestert, mert nagyobb garanciát lát az összes választókban, mint a képviselőtestületben, de súlyt fektet arra is, hogy az ország fővárosának élén álló tisztviselő a legnagyobb tiszteletben részesüljön, ezt pedig csak egy uton vélem leginkább biztosítva, t.. ha az illetőt az öszszes választók választják, ez adja meg a polgármesternek, a főváros fejének azon tekintélyt és méltóságot, melyre az ország fővárosa elöljárójának mélhatlanul szüksége van. (Helyeslés balfelől.) Csak egyetlen egy ok lehetne, ami miatt a főispáni institutiót behozni lehetne. Pest város közönsége az ország kívánalmaihoz képest és ennek megfelelően kellőleg, méltóan nem képes a maga administrátióját kezelni, ha valaki abban a nézetben van, hogy a fővárosra magára az administratiót bízni nem lehet, ezt érti, ez logikus felfogás, de tagadja azt, hogy ezen esetben logikus mód az mely ajánltatik. Előtte nem álhat a kérdés másképen, mint úgy, vagy a kormányközeg az, akit a törvényhozás a főváros élére akar állítani, és akkor a kormány által kell kineveztetnie és föltétlenül a kormánynak kell érte a felelősséget elvállalni; vagy municipális tisztviselő és akkor szabadon kell azt választatni. Egy oly fővárostól azonban, mely minden szép, nemes hazafias ügyet annyi áldozat készséggel karol fel mint Pest, nem lehet az adminisztratív képességet megtagadni. Higgye el a t. ház, hogy Buda-Pest fővárosának kormányzata őrzi hivatását.* Tudja, mit már tőle a nemzet; tudja, hogy annak nagy magyar nemzeti fővárosnak kell lennie. (Élénk helyeslés balfelől) nem is kér a törvényhozástól egyebet, mint azt, hogy ne hozzanak neki olyan törvényeket, melyek mellett azon magas célnak megfelelni nem képes; ne hozzanak neki oly törvényeket, melyek alapján önmagát fél kormányozni és feladatának megfelelni nem képes; ne erőszakoljanak rá oly orgánumot, mely meggyőződése szerint a közadminisztratiót, annak szabad mozgását megbénítsa. Ezért pártolom a különvéleményt. (Helyeslés balfelől.) Kármán Lajos egyik módozattal sincs megelégedve s e szakaszt következőleg indítványozza szövegeztetni: „a főváros élén a főpolgármester áll, ki a közgyűlés által 6 évre választatik s a király által megerősittetik. A közgyűlés által megválasztott főpolgármestert, ha ő felsége meg nem erőssitené, akkor a közgyűlés újból választ, mely alkalommal azonban a király által meg ném erősített egyén választás alá nem eshetik. Kondorossy György különösen a társadalmi szerződésen alapuló államérdekek követelményében látja a kinevezési jog mellett szóló érveket sarkallani s gyakori „eláll“ kiáltásokkal félbeszakított beszédben bizonyitgatja felállított érvelési rendszerének helyességét. A kir. bizottság szövegezésére szavaz. Oláh Gyula szereti, ha a gyermeket nevén nevezik, s ugyan azért elvárta volna a belügyértől, kit szerencsés most a baloldal padján látni (Derültség) hogy kimondja nyíltan, miszerint a főpolgármester tulajdonképen főispán. És ki mi az a főispán : egy ur a ki másnak parancsol, egyéb dolga nincs s az administratióra befolyása semmis: ez az alispán s városokban a polgármester vezeti. A főispán — úgymond — oly teendőt, mely a közigazgatást vezető hivatalnokok teedője lenne, nem teljesít és egyúttal a mi annak a teendője olyan nem létezik. Ezen kívül specifikálva vannak azon főispáni teendők, csakhogy megbocsát nekem a t. belügyminiszter úr, nagyon tudom reducálni mindezeket azon meleg napok teendőire, tudom reducálni azon teendőkre, mikor kizárólag és legkizárólagosabban saját kezeikhez czimzett leveleket kapnak értem a képviselő választások idejét. (Igaz! balfelől.) Akkor van munka és én nem tartózkodom hivatkozni arra, hogy emlékezem a legközelebbi választások alkalmára, midőn a kormánypárti lapok néven szállították a főispánokat, hogy ez az x-y semmit sem tesz. Én abban az időben vártam tehát, hogy Magyarországnak 80—100 főispánja közül találkozni fog legalább egy olyan, ki a polgári erénynek értelmével bír és azt mondja annak a journalistának szemébe, hogy én nem a kormánynak hivatalnoka vagyok, hanem Magyarország hivatalnoka és nem fogom magam eszközül felhasználtatni. Én mondom megvártam volna ezt Magyarország főispánjainak legalább néhányától, de sajnálattal constatálhatom, hogy ilyen egy sem akadt, sőt mind meghúzta magát, és aki meg volt szólítva nevén, az felelt, nehogy valami okot adjon az elégületlenségre ide fönn Pesten. Ilyen főispánra a fővárosnak semmi szüksége nincs. Pártolja a különvéleményt: Házmán Ferencz. Majdnem minden szónok részéről hallotta említeni, hogy mindenek felett az önkormányzatot kell szem előtt tartani. Kérdi, hogy eddigelé hol volt az önkormányzat? önkormányzat csak oly ügyekben létezhetik, melyekhez senki másnak hozzászólása nincs. Mindig provokálnak Angliára, Amerikára stb. nézzék meg az ottani kormányzati testületeket és látni fogják, hogy azok nem közegei az államnak. A szőnyegen levő törvényjavaslat elfogadott részében az van mondva, hogy gyakorolni fogja a törvény korlátai között az önkormányzatot és másodszor az állami közigazgatás közvetítését. Ez tehát, oly világos, hogy cáfolatot nem igényel. De ha még szükséges volna valami figyelmezteti a házat azon közömbösségre, mely az önkormányzati hatóságokban mutatkozik, hol annyira megy a dolog, hogy, nem tudom való-e, amit hallottam, az illető bizottsági tagok arról tanakodnak, hogy a házi vagy az más pénztárból diurnum fizettessék, azon polgári kötelesség teljesítésért, melyre választottak. (Ellenmondás balról, felkiáltás : ki az ?) Az államnak tehát vannak érdekei a municzipiumokban, sőt azok képviseltetését helyesli mindazonáltal a központi bizottság szerkezetére nem szavaz. Beöthy Lajos a különvélemény mellett beszélve kifejti, hogy a jogkörükből kivetkőztetett törvényhatóságokban, helyesebben már most helyhatóságokban az állam érdekei nem kívánnak meg képviseltetést, olyat legalább nem mint régi politikai jelentőségű megyékben. Erre az ülés feloszlik. TÁR CZ A: A hét viszhangja. Ború után derű . . . Minő nyájas a képviselőház ábrázatja. Menynyi szívesség minden arczon. A folyosókon mindenki nemcsak az udvariasság legszigorúbb szabályai szerint mozog, hanem igyekszik azt is kitüntetni, hogy a világon nincs nála gyöngédebb és előzékenyebb teremtés. — Parancsolsz egy kitűnő szivart ? — Csupa illat, merő ambra. — Ah barátom, mily siker a beszéded után. Fogadd üdvözletemet. — Be ragyogó színben vagy. — Nem fogunk-e együtt ebédelni, mint korábban? — A kedves nőd? a kicsikék ? Mennyire örülök, hogy egészségesek. De hát mit tegyen a jövő titkába nem látó halandó, mikor nem sejtheti, hogy ki lesz oldala mellől miniszter. Laertes, mielőtt a világba indulna, igen kitűnő tanácsokat kap atyjától, a világban jártas Poloniustól, hogy miként viselje magát az emberekkel szemközt. „Légy nyájas és előzékeny. . .“ stb. A vén udvaronc tanácsainak legelébb is egy nagy részét idején van most szem előtt tartani, ha jót akar az ember, mert ha van valakinek jóravaló ismerőse, ki tudja, nem abból lesz-e miniszter. Aki csak annyira vitte, hogy most még miniszteri jelöltnek sem emlegetik, az ugyan kevésre vitte. Olyan ember pedig pláne kevés lehet egész Budapesten, akinek valamelyik jó barátja vagy ismerőse ott ne szerepelne abban a listában, mely majd personificálva a vörös bársony székekben fog elhelyezkedni. Van ilyen liszta vagy kilencven, hogy sokat ne mondjunk. Semmisem természetesebb tehát, hogy minden tiszteletreméltó ismerősünket kitüntessük, amint tudjuk, mert ha netán nincs is neve a 90 lisztában, kerekedhetik egy óra múlva 91-ik is, és az lesz az igazi. Nemcsak a politikai, hanem a társadalmi helyzet is nehéz e provizórius napokban. Végre is egy nyájas szó, egy udvarias tény, s egy leendő miniszter jóindulata a mienk. Ez pedig hasznunkra lehet. És nemcsak leendő miniszterekről van szó, hanem államtitkárokról is, kik tudvalevőleg követni szokták rendesen a minisztereket. Ismét 8—10 rejtélyes alakot kell sejteni magunk körül, így aztán aki csak körülöttünk megfordul, azok mind a jövő emberei lehetnek,miniszterek, vagy államtitkárok. Ki tudja, mire van hivatva Havas Sándor miniszteri osztálytanácsos úr is, hisz már ott ül pár nap óta a tisztelt Házban, a miniszteri zselyeszék mögött, melyben még Tóth Vilmos ragyog e komor napokban is, hanem kissé fátyolozottan. Engedelmet kérünk, hogy kimagyarázhassuk magunkat Havas urat és az igen tisztelt belügyminiszter úr fátyolozottságát illetőleg. Ugyan ki ne emlékeznék, hogy a jelenlegi belügyminiszter kineveztetésekor mint egyik előnyét, hangját is dicsérték. A válság beálltával rögtön elveszté ez előnyét, és csodáljuk, hogy midőn kijelenté a ház előtt rekedtségét, (amit előkelő személyiségeknél fátyolozottságnak szoktak nevezni) nem sejti meg rögtön valami élelmes bécsi levelező a válságot is, mely a kabinetet fenyegeti Akkor mutatta be a miniszter Havas Sándor osztálytanácsos urat, mint aki beszélni fog helyette. Hanem Havas Sándor osztálytanácsosnak aztán hangját sem hallottuk a fővárosok rendezéséről folyó egész vita alatt. Azaz, hogy mégis egyszer hallottunk vagy hat taktust tőle, azt is leszavazta a ház. Ő inkább látható, mint hallható, s a fátyolozottság udvarias kifejezését Oly betű szerint veszi, hogy a belügyminisztert tökéletesen rejtve hiszi, és láthatóságát hű mozdulatokkal és arczkifejezésekkel representálja a ház előtt. Ha a miniszter úr tagadólag int fejével, vagy kezével, malmot csinál ujjaival, megsimítja szakállát, jobbra dúl székében, azt mind épen úgy teszi Havas Sándor vonalról vonalig, a t. ház éber figyelme közt, mert hát alkotmányos szokás szerit ellenőrizni kell a miniszter tettét, s azét is, ki képviseli. Mozgalmas, de néma szereplésében Havas úr valódi shynx, kit rejtélyessé tesz saját lénye ép úgy, mint a furcsa viszonyok, melyek még néhány száz mást szintén lappangó nagyságokká és rejtélyes előkelőségekké tettek. Vele azonban legkevésbé van tisztában a ház. Tegnap este két előadás halasztatott el közbejött akadályok folytán. A nemzeti színházban a Vörösmarty születésnapja emlékezetére kitűzött „Julius Caesar“ s helyette a „Jó hazafiak“ kerültek színre, a Deákkörben pedig a gr. Lónyay programm előadása. Reméljük, hogy itt is a jó hazafiakon a sor. A születési emlékünnepet nem tudjuk mi akadályozta meg amott, itt pedig valószínűleg az lett akadály, hogy épenséggel nem születési alkalmatosság jött közbe. * A népszínház terve már készen van, s leírták a lapok részletesen, hogy minő lesz, hányan férnek el benne, mennyibe fog kerülni, stb. Mindez olvasható minden lapban, hanem hát mikor fogjuk látni ott a Hermina-téren. Annyit írunk, annyit beszélünk felőle, hogy már valami mesés dolog lesz belőle, melyet megszok a közönség nyomtatásban, mint a tengeri kígyót. Bár csak tudna ez a dolog is annyi vizet zavarni. Fájdalom, a közönség figyelme még most sem volt képes öszpontosulni e fontos ügy körül. Hasztalan volna tagadni, hogy az érdekeltség nem olyan, minőt várni lehetett, s ha váratlan fordulat nem áll be február elején, midőn a gyűjtőíveket be kell adni, arra a tapasztalatra fogunk jönni, hogy a gyűjtőíveket még igen-igen korán bocsátották ki, s várni kellett volna . . . hogy meddig ? Ezt aztán meg sem lehet mondani. Azért valószínűleg még igen sokszor fog olvasni a közönség a hírlapokból a népszínház felől. A felszólítások eltalálhatnak egy jó pillanatot, mikor viszhangra lelnek itt is, ott is. A borongó hazafiság, mely a magyartalanság miatt olyan keserves frázisokban panaszkodik, majd csak neki keseredik egyszer még annyira, hogy lesz látszatja. Hanem persze, hogy most a téli mulatságok, a passziták és vidám torok idejében, a farsang közelében, e nekikeseredésről szó sem lehet. De a mulatság sem roszabb alkalom. * Ha a hét viszhangját méltón akarnók megírni, csak hegedűszóban mondhatnék el. Koncert koncert után, ebből állnak az esték. Richter, Bülow, Schumann Klára, Joachimné, Sabatbiel és társai, Becker és társai: ezek a múlt és jövő falragaszok legvastagabb betűkkel nyomott nevei. Vastagabb betűkkel pedig semmit sem hirdetnek, mint a hangversenyeket, kivéve a karácsonyi és újévi ajándékokat, melyekre már szintén mosolyog (és pedig elég barátságosan) az idő. A kirakatok utcza-szerte változnak, s valóságos kaleidoscop mindenik telve tarkasággal, s kivilágítva már délután 4 órakor szemfényvesztő lámpákkal. Itt van az idő, midőn mindenhol „bámulatos olcsó“ még az is, amí drága, midőn czélszerű, alkalmas és gáláns minden de minden ünnepi ajándékokra, kedves meglepetésekre. Természetesen most épen csak most érkezett minden Párisból és Londonból, a legkitűnőbb cégektől, s egyenesen ünnepi ajándékokra és meglepetésekre szánvák a flanel ujjas ep úgy — mely a család legtiszteletre méltóbb tagjának megörvedeztetésére oly alkalmas — mint a ringó talpú ló, mely a család legifjabb sarjadékot van hivatva elragadni. Tolikés, fogpiszkáló, nemkülönben szintén legalkalmabb ajándékok. A kereskedések újra öltöznek és kikönyökölnek az ablakba. E c b o. Külföldi szemle. Pest, nov. 30-án. A franczia kormánykrisis a nemzetgyűlés tegnapi ülésében hosszas izgatottság után véget ért a Kerdrel-bizottság javaslatának elvetésével. Thiers ez ülésben hosszabb beszédben kifejtette, hogy ő nem indítványozza egy végleges kor JANE EYRE. T ÖKÉLETIHÁS — Irta CURREE BELL. (Folytatás). XIV. fejezet. Egy nyugalmas pálya ígérete, melyet legelső fogadtatásom Thornfield Hallban ígérni látszott, nem lett meghazudtolva hosszasabb ismerettségem által a kastélylyal és lakóival. Fairfaxné aszonyság olyan volt, milyennek látszott, csendes kedélyű, jó szivü, megfelelő neveléssel és elég természetes észszel biró nő. Növendékem élénk gyermek volt, kit előbbi környezete elkényeztetvén néha akaratoskodott, de minthogy teljesen reám lett bízva és nevelési rendszeremet semmiféle idétlen beavatkozás se keverte meg, csakhamar elfeledő előbbi apró A Kerdrel-bizottság előadója, Barbie, beterjesztette jelentését a nemzetgyűlés 26-ki ülésében s átalános elkeseredést idézett elő vele úgy a kormánykörökben mint a szabadelvű képviselők csoportjaiban. E jelentésben előadja a bizottság többsége, hogy a nemzetgyűlés felelni szándékozván az elnöki üzenetre, kiküldte a Kerdvel-bizottságot, hogy minél előbb részéről is nyilatkozzék az ország helyzetét illetőleg, és e bizottság a legjobb hiszeműséggel s a legbékülékenyebb szellemmel járt el feladatában mindig szorosan szem előtt tartján, hogy Francziaország nem akar meghasonlást a nemzetgyűlés és a köztársaság elnöke között. Eddig nem adott ugyan a nemzetgyűlés választ az elnöki üzenetre, a legközelebbi üzenet némely pontjai azonban felizgatván a nemzetgyűlés tagjainak egy részét, Kerdrel szükségesnek tartotta a felirat javaslatba hozatalát. Midőn ugyanis némelyek hallották a köztársaság elnökétől, hogy fölösleges az időt a köztársaság proklamálásával tölteni, s jobb ha inkább szervezéséhez fogunk az ország eme törvényes kormányformájának, azon kérdést vetették fel, el van-e hat tépve a bordeauxi egyezség s kétségbe vonatik-e a nemzetgyűlés alkotmányozó hatalma ? Mindnyájan meg voltak döbbenve a midőn látták, hogy a kormány részrehajlatlanságából kivetkőzve, minden erejét egy oldalra összpontosítja, és hogy a nemzetgyűlés által egyhangúan alkotott kormány egy párt szolgálatába bocsátja tekintélyének hatalmát, mégpedig oly pártéba, mely eddig legalább nem birt többséggel a kamarában. A köztársaság elnöke nagyon helyesen mondotta volt üzenetében, hogy a köztársaságnak konmakranczoskodásait és engedelmessé és tanulékonynyá lett. Nem birt kiváló tehetséggel, nem rendkívüli jellemvonásokkal, vagy pedig az érzés és ízlés oly fejlettségével, mely őt bárcsak egy hüvellyel is a közönséges gyermekek rendes színvonala fölé emelte volna, de oly hibái sem voltak, melyek miatt mondani lehetne, hogy e színvonal alatt állt. Meglehetősen kielégítő előmeneteleket tett, irántam élénk, bár talán nem épen nagyon mély ragaszkodást tanúsított és egyszerűsége, vidám csevegése és tetszésem elverésére irányzott törekvései által bennem is a vonzalom oly fokát ébresztő maga iránt, mely épen elég volt arra, hogy mindketten meg legyünk elégedve egymás társaságával. Meglehet, hogy a fenebb elmondottakat igen hideg szóknak fogják tekinteni azok, kik ünnepélyes tanokat vallanak a gyermekek angyali természetéről és a nevelésökre hivatottak azon kötelességéről, hogy bálványozó ragaszkodással viseltessenek irántuk, de én nem azért írok, hogy a szülői önzésnek hízelegjek, az oktalan magasztalásokat viszhangozzam, vagy a szédelgést előmozdítsam; én csupán a valót mondom. Adéla jólléte és előmenetele szívemen feküdt, őt magát kedveltem épen úgy, valamint Fairfaxné asszonyság iránt is hálás voltam nyájasságáért és társaságában oly élvezetet éreztem, mely teljesen megfelelt irányomban mindenkor tanúsított figyelmének és szelleme és jelleme mérsékeltségének. Hibáztasson bárki, még ezt is elmondom, hogy mikor koronkint elmentem a mezőre sétálni, mikor lementem a kapuhoz és kitekintettem az országutra, vagy pedig mikor Adélét dajkájánál és Fairfaxné asszonyságot a gyümölcs befőzésnél hagyván, felmentem a padlásra, onnan kiléptem a háztetőre és végig néztem e magányos mezőkön és tereken a láthatárt szegélyző felhőkig vágytam — a kényelem oly hatalmával bírni, mely e határvonalon is keresztülhatoljon és elvigyen a zajos világba, a városokban az élet azon régióiba, melyeket csupán hallomásból ismertem, de soha sem láttam, ilyenkor több gyakorlati tapasztalatot óhajtottam annál, melyet birtam, több érintkezést a hozzám hasonlókkal, bővebb ismerkedést változatosabb jellemekkel, mint mennyit jelen helyzetemben feltalálhattam. Elismertem mindazt ami jó volt Fairfaxné asszonyságban és Adéléban, de meg voltam győződve, hogy létezik, mányforma proklamálását, hanem csak azt, hogy a jelenlegi formának a szükséges kormányzati feltételt adassanak meg. Létezik egy rendetlenkedő párt, melyre vigyázni kell, de nem csupán Francziaországban, hanem egész Európában. Thiers forma szerint kárhoztatja a socializmust, roszalja a munka abbanhagyásokat, tiltakozik az atheismus ellen, megvilágosítja a kormány politikáját a pápai székkel szemben, és a császárság által a pápa irányában követett politikát mint eszélytelent kárhoztatja, mivel az csak a dynastikus érdekeknek szolgál. Thiers borzadását fejezi ki, hogy az ő politikáját azon kezesség mellett is gyanúsítják melyet ő a rend pártjának folyvást adott. Ő a monarchiát lehetetlennek tartja, s úgy hiszi, a conservativ köztársaság jobb, mint a Barbie jelentése által magasztalt kormányharcz. Thiers így végzi beszédét: Többé nem a miniszteri felelősségről van szó, hanem a bizalom kérdéséről. Miután Ernőll, Lucien és Brun (legitimisták) a bizottmány javaslatait támogatók, a kormány (vagyis Dufaure) indítványa 370 szóval 334 ellen (104 szavazó közül) elfogadtatott. A baloldal a szavazás eredményét „Éljen a köztársaság!“ kiáltással fogadá. Napóleon herczeg kiutasítása tárgyában az illető bizottság tegnapelőtt összeülvén, Lefranc belügyér itten oda nyilatkozott, miszerint nincs kormány, amely Napoleon exherczeg jelenlétét Francziaországban megtűrhetné már csak azon okból is, mivel igy nem tilthatná meg a volt császári család többi tagjainak s magának az excsászárnak bejövetelét és letelepedését sem. A kormány a nemzetgyűlés távollétében haladéktalanul kiűzendőnek tartotta továbbá az exherczeget, mert biztos tudomása volt egy körötte szövődő bonapartista összeesküvésről. A bizottság ezután Roucert hallgatta ki. A franczia folyók az egész országban félelmesen dagadnak s kiáradással fenyegetnek, miért is a Rhone, Szajna, Loire, Garonne s más kisebb folyók mentében szorgalmasan folynak az előintézkedések. A német koronaherczeg betegsége a múlt napokban oly komoly volt, hogy mind ő, mind a császári érdekek miatt, melyeknek örököse, a legkomoly aggodalmak merültek fel. Ugyanazon kényes és titokteljes gyomorbaj szállta meg, melyből a walesi herczeg a múlt évben épült fel. Hir szerint azonban tegnapelőtt kedvezőbb fordulat állott be. A spanyol zavarok republikánus, méginkább azonban carlista részről folyvást tartanak s bár a kormánycsapatok mindenfelé diadalt aratnak a lázongók fölött, ezek mindannyiszor újult erővel tűnnek fel ismét az ország különböző részein rabolva és pusztítva mindenfelé. Az egyptomi alkirály a maga részéről is expeditiót, készül indítani Afrika belsejébe s e czélra 5000 embert szerelt fel Purdy bey vezérlete alatt, ki Zanzibarból Livingstone után indul, hogy őt támogassa, ha ez azonban ily támogatást el nem fogadna, az egyptomi expeditió önállóan indulna a Nil folyam forrásainak felfedezésére, mi ha sikerül, a forrásnál az egyptomi zászló tűzetik ki. Kormánykicsis Francziaországban.