Ellenőr, 1873. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1873-01-01 / 1. szám
lőtt merültünk heves vitába, az alatt az immoralitás a kormánypárt fedezetlenül hagyott nyílásain lassan ként szivárgott be, úgy hogy mire az első vészlövések eldördültek, partjaink alá voltak mosva. Oda jutottunk, hogy a nagylelkűség és a hazája iránti önfeláldozásában csaknem páratlanul álló nemzet, az epikumi élvhajhászat kedvéért, lábbal tiporta az erkölcsi törvényeket, és nem rettent vissza még saját hazáját is a romlás szélére taszítani, hogy önző érdekeit kielégítse. Ha a szendergő szenvedélyeket el akarnék mérgesíteni, úgy példákra kellene hivatkoznunk de nem tesszük azt, hanem hagyjuk a történelem kérlelhetlen ítélőszékére, melynek ugyanis egyik legszomorubb tárgyát fogja képezni azon feljegyzés, hogy ez a kor volt az, midőn cynicus egykedvűséggel és metsző gúnynyal fogadták a moralitás legegyszerűbb tantételeit, s a sajtónak túlsó része pajkos utczai gyermekek módjára, az erkölcsiség kérdéseivel lapdejátékot űzött, hol eldobva, hol felkapva azt. Ha idegen nemzetek példájával akarnók fárasztani az olvasót, úgy a classicus nemzetektől kezdve le napjainkig csattanó, egymásutánban sorolnak föl azon nemzeteket, kiknek hanyatlását és bukását az erkölcsi hit és önbizalom árán megvásárolt felpuhultság és kéjelgés okozta. Mig Plato azon kérdésre: ki az igazi polgár azt menydörögte, ki magát kizárólag a haza szolgálatának szenteli; mig Demosthenes a jog erkölcsi oldalait fejtegette; mig Diogenes foszlányos öltözete daczára is tisztelettel környezve hirdeté ,,hogy a boldogság az erkölcsben áll; mig Brutus hazájáért gyermekét áldozta fel, s Cicero a kötelességekről szónokolt, s a nemzet megértette őket; addig a görög és római nép boldog volt, azontúl nem. „Elvész az a nép — úgymond az uj szövetségi kijelentés is — mely erkölcsiség nélkül való! Jó lesz ezt új évi intelem gyanánt jó mélyen emlékünkbe vésni ; jó lesz kivált szülőknek, kikre a jövő reményeinek alapnevelése van bízva. Szakítanunk kell azon ferde irányú, materialistikus törekvéssel, melynek egyedül pénz az istene, mely nem ismer sem erkölcsöt, sem hazát , szakítanunk pedig gyorsan és gyökeresen. Elvethetünk mindent, mi apáinkra emlékeztet: kiküszöbölhetjük intézményeiket, lerombolhatjuk emlékeiket, csak erköcseikhez maradjunk hűek. Ilyen kincseket, de nem csupán vagyonbani gyarapodást kívánunk mi a nemzetnek új évi üdvözletül, hanem és főleg egyszerű önmegtagadással járó, s erkölcsileg szigorú életet, mert akkor nem fog kelleni többé Berzsenyi Dániel ama refrainjét ismételni: „Minden ország talpköve a tiszta erkölcs Mely ha elvész, Róma rabigába görnyed.“ Berlin, decz. 29. (S a j át t e V e t e z ő n k t ő 1.) F. hó 24-ki levelemben említést tettem a Schauspielhausban előadott két újdonságról, ezeken kivül nincs is semmi nevezetesebb említésre méltó a szinügy terén. A Fridrich Wilhelmstädtisches Theaterben ugyan szintén adatik elő egy franczia újdonság : „Die hundert Jungfrauen“. Zenéje Lecocq-tól elég csinos s egy pár kellemes dalammal bir, szövegének azonban legfőbb érdeme, hogy a közönségnek 100 szép hölgyet kellene bemutatni, az említett színházban azonban csak 24 kerül a színpadra s ezek közül is 22 csúnya, kettő pedig nem szép. A darab rövid tartalma, hogy 100 szűz (?) Angolország egyik városából a zöld szigetre hajóztatik azon kötelezettséggel, hogy ott a gyarmatosokhoz férjhez mennek. A sziget lakói várva várják hitves társaikat, akikből csak 24 érkezik meg, kiken sorshúzás által osztakoznak. Ezek között két franczia nő tévedésből került a hajóra, s kétségbeesésben vannak, midőn féltékeny férjeik hordókon szintén megérkeznek a szigetre, hogy kimentsék nejüket, nő álruhába öltöznek, s a benlakók között forradalmat csinálnak. Ennyi ostobaság ügyesen kidolgozva eléggé mulattathatná a minden erővel nevetni vágyó közönséget, említett darabban azonban hiányzik minden jobb éle s ezenkívül a Wilhelmstadti színházban nincs az ily darabhoz kellő díszszel kiállítva, miért is csak So aradt el, s Holnap már más darab kerül színre. A Victoria színházban a WeiS'ue Katzét holnapután szerencsésen 200-adszor fogják előadni. A Wallner színházban Trichiet et Cacolet és „Berlin Wie es weint, und wie es lacht“ mindegyik vagy négy tucat előadást ért el. Krollban pedig a karácsonyi kiállítás már egy hónap óta tart, e mellé egy üres darab „Die Galoschen des Glücks“ adatik elő. A téli hangverseny idény körülbelől egy hónappal ezelőtt kezdődött el s valóban lehetetlen előszámlálni azon roppant sok hangversenyt, mely ezalatt tartatott. A berlini zeneestélyek átalán természetük, sőt nevek szerint is három főosztályba sorozhatók. Először az úgynevezett Synfonie concerto, melyeken csak classikus darabok adatnak elő. 2- ot. A közönséges hangversenyek, melyeken Wagner, Strauss, Gungl stb. együtt szerepelnek, és 3-or A Geistliche Concerte, melyek leginkább templomokban, főleg a helybeli Dom-ban tartatnak jótékony czélra, ezekben a templomi padok zártszékek gyanánt árusíttatnak el. Ezeken kívül még különféle Quartettek, melyek azonban szintén a Synfonie concertekhez számíthatók) matinéek stb. tartotnak. Ez utóbbiak rendesen az operaház egyik termében kitűnő művészek közreműködése mellett jótékony czélra roppant borsos árak mellett (1-ső ülőhely pénztárnál 15 faarc — 5 tallér.) A három télé hangverseny sorozat természetesen ismét feloszlik több neműre, így pl. Bilse a múlt hetekben tartotta meg rövid időközökkel claszicus zeneestélyeit; ezek között Wagner, Beethoven, Mendelssohn külön estélyei, melyeken csak az illető szerzők művei adattak elő. A Synfonie Concertek között első helyet foglal el a kön. Kapelle azaz a király által subventionált oparai zenekar, ez kitűnően játszik azonban nézetem szerint meg sem érte el azon polezot, melyet a bécsi philharmonicus társulat. Sőt a bécsi opera zenekara is mind egyes kiváló erői, mind nagyobb teljessége által túlsúlyban van. Az előbb említett után következnek a csak közönségesen Synfonie Kapellének nevezett Liebig féle zenekar és Bilse. Ez utóbbi azonban a symphonia estélyeken kivül vegyeseket is tart s nem ritkán egy-egy magyar darabot is ad elő. Bilse zenekara csaknem világhírű: aki Berlinben volt, bizonyára megfizette 5 garasát, hogy egy pohár sör mellett hallhassa kitűnően előadott darabjait. S ezenkívül , ha jól emlékezem a párisi kiállításon a jelen volt zenekarok között az első díjat nyerte el. Nagy előnye, hogy tagjai már számos év óta együtt vannak. Egyébiránt mint minden, úgy Bilse is megdrágult Berlinben s most az új pompás Passage épületben nem 5, hanem 10 garasért hallhatjuk csak. Joachim féle négyes estélyünk már szintén 5 volt, ezek annyiban bírnak előnynyel a flórenczi nagy Helmessberger-ék hangversenyei felett, hogy ennek egyike sem bir Joachimmal. Azon körülménynél fogva, hogy Berlinben tömérdek hangverseny tartatik, igen sokan nézetem szerint azon álvéleményben vannak, hogy az északnémetek zenészetileg sokkal képzetebbek, mint pl. a bécsiek vagy sok mások ; én ezt határozottan kétségbe merem vonni, mégpedig egy évi szorgos kutatás és tapasztalás után. Azon nézet, hogy Berlinben minden suszter leánya játszik zongorát nem áll. Az északi németek és berliniek atalán sokkal szorgalmasabbak és gazdaságosabbak, hogysem a szegényebb osztályok idejöket és vagyonukat pazarolnák arra, ami tulajdonkép csak a fényűzéshez tartozik. — Tehetségre nézve ép úgy vannak vele, mint minden mással, ügyes utánzók. _ És ha nem mennyiségi, hanem minőségű párvonalat húzunk Berlin és Bécs között, akkor ez véleményem szerint határozottan előnyben van. Bizonyítja ezt már az is, hogy a jeles művészek zöme Bécs felé vonul, ott tartózkodik; bizonyítja, hogy mind a színházak, mind az egyes zenekarok között minden berlininek van egy megfelelő jobb bécsi. Az, hogy a berliniek a hangversenyeken oly utánzásra méltó szép csendben viselik magukat és senki sem merné megzavarni a hallgatni vágyó közönség élvezetét , ez bizonyos műveltséget előfeltételez, melyet azonban teljes mértékben csak akkor ítélhetünk meg, ha meggondoljuk azt, miként a porosz nép már természeténél fogva oly mogorva és csendes, hogy a nyilvános helyeken és étkezési termekben az általános csend csak akkor zavartatik meg, ha a jelenlevők azon része, mely már mélyebben tekintett több pohár fenekére egy kis „Hale“-val vidámítja fel a környezetet. Hogy a berliniek sokat járnak a hangversenyekbe, azt sem tulajdonítom annyira zenészeti képzettségeknek és műértéseknek, mert egyrészt tapasztalásból tudom, hogy szomszédaim legnagyobb része mit sem értett az előadottakból, másrészt a hangversenyek olcsósága, a régi szokás mindennapivá teszik azt. A csekély társadalmi élet, minélfogva a porosz családok legnagyobb része inkább megy valamely nyilvános helyre, hogysem másokat odahaza megvendégeljen. A porosz háziasszonyok rosz gazdasszonykodása, kik rendesen oly keveset értenek a főzéshez vagy oly lusták, hogy az egész heti étkezést egy nap főzik meg, úgy hogy a családapa, ha egy kis változást akar, elmegy családjával a Concerthausba, hogy a hangverseny ürügye alatt egy kis meleg ételt is vehessen magához. Végre az általános divat folytán, hol tölthetnék el kellemesebben kettecskén az estét, mint épen az olcsó hangversenyben. Hogy mit bállunk, az mellékes, csak szomszédnénk nyájas mosolygása derítsen fel. yr- TÁRCZA. JANE EYRE. — ÖNIXETIRÁS — Irta CURRER BELL. (Folytatás). Rochester úr, a vörös szövettel borított karszéken máskép nézett ki, mint ezelőtt, — sokkal kevésbbé szigorúnak és komornak látszott. Ajkai mosolyogtak, szeme ragyogott — vajon a bortól-é, nem tudom, de nagyon valószínűnek tartom. Szóval délutáni kedély állapotában volt, közlékenyebb és vidámabb és épen ezért élvezhetőbb is, mint reggeli hideg és mogorva hangulatában, és mindemellett mégis mogorva kinézéssel bírt, a mint nagy, széles fejét székének párnáján nyugtató és a tűz lángja megvilágította gránitszerű vonásait és nagy sötét szemeit — mert nagy, sötét és e mellett szép szemei voltak, melyeknek mély kifejezése, ha nem is volt ugyanazonos a szelídséggel, legalább ezen érzelemre emlékeztetett. Mintegy két perczig a tűzbe nézett, én ezen egész idő alatt arczát vizsgáltam, ekkor hirtelen felemelvén fejét észrevette, hogy szemeim vonásain csüggnek. Ön reám néz, Eyre kisasszony, mondá: csinosnak tart ön engem ? úgy hiszem, ha időm marad gondolkozni, valamely udvarias és kitérő kifejezéssel válaszoltam volna e kérdésre, így azonban a felelet kisiklott ajkamról, mielőtt megfontolhattam volna. — Nem, uram. — Ah ! szavamra mondom, Ön egy sajátszerű lény; olyan mint egy apácza, midőn csöndesen, mozdulatlanul, egyszerűen és komolyan itt ül és kezeit ölében nyugtatja; szemeit rendszerint földre szögezi, (kivévén mikor áthatóan és élesen függnek arezomon, mint például az imént) és mikor az ember egy kérdést intéz hozzá, vagy valamely megjegyzést tesz, melyre felelni kénytelen, akkor előáll egy rövid válaszszal, mely ha nem is goromba, de legalább nyers. Mit értett azon kifejezés alatt ? — Uram, bocsánatot kérek, nagyon is őszinte voltam. Azt kellett volna mondanom, hogy nagyon nehéz rögtönözve felelni oly kérdésre, mely az ember külsejére vonatkozik — hogy az ízlések különbözők, — hogy a szépség jelentőséggel sem bir, s több efféle. — Épenséggel nem kellett volna ilyesmit felelnie. A szépség semmi jelentőséggel sem bir! Ugye! Ily módon az előbbi sértés enyhítésének és az én kiengesztelésemnek ürügye alatt alattomban a fülem mögé szúr egy tollkéssel. Nos, folytassa hát, mily hibákat talál bennem ? mondja kérem. Azt hiszem, hogy arczom és egész külsőm olyan mint más embereké. — Rochester úr, engedje visszavonnom előbbi válaszomat, mely nem volt szándékos csípős megjegyzés, hanem csupán baklövés. — Úgy van, magam is úgy hiszem, és ön lesz érte felelős. Folytassa tehát a bírálatot. Nem tetszik önnek homlokom? Félresimitá sötét haját, mely vízszintesen volt homlokán fésülve és meglehetős mennyiségű értelmi szervet takart el, melyek közül azonban a jóindulat szerve teljesen hiányzott. — Nos, kisasszony, ostoba ember vagyok én? — Korántsem uram. De engedje meg, hogy viszont azt kérdezzem öntől, vajon emberbarát ön? — Tehát ismét! Másodszor is megszűr a tollkéssel, holott úgy látszik, mintha fejemet tapogatná s mindezt csak azért teszi, mert azt mondtam nem szeretem a kis gyermeket és vén asszony társaságát (de beszéljünk halkan!) Nem, fiatal hölgy, én nem vagyok emberbarát a szó közönséges értelmében, de lelkiismeretes ember vagyok; — (ezzel azon szervre mutatott, mely állítólag e tulajdonságot jelöli és szerencséjére eléggé kifejlett állapotban volt, sőt fejének felső részét feltűnően szélessé téve;) — ezen kivül szivemben valaha a nyers gyöngédség egy neme lakott. Ifjúkoromban meglehetősen érzelmes fiú voltam, különösen a kiskorúakkal, védtelenekkel és szerencsétlenekkel rokonszenveztem, de a sors azóta sok viszontagságon kergetett keresztül, sőt meg is vert csontos ökleivel, és most már azzal hizelgek magamnak, hogy oly kemény és szívós vagyok, mint egy kaucsuk lapda; egy vagy két hasadékon át még talán hozzám lehet férni és a közepén is van talán még egy érző pont. Igen, de vajon elég-e ez ahoz, hogy reméljek? — Mit uram ? — Azt, hogy a kaucsuk-lapdából újra hús lesz. — Határozottan nagyon sok bort ivott, gondolom magamban és nem tudtam mit feleljek e furcsa kérdésre: hogyan mondhattam volna meg, vajon képes-e még ilynemű átalakulásra? ! (Folyt. bőv.) Külföldi szemle. — Decz. 31. — Thiers a 3- as bizottság kettős albizottságát 28-án délután fogadta és kijelentette előttök, hogy szilárdul meg kíván maradni az elnöki üzenet politikájának terén s nem hajlandó kezdeményezőül javaslattal fellépni az alkotmányreformokat illetőleg, azonban kifejtette nézeteit azon rendszabályok fölött, melyek szerinte eszközlésbe veendők volnának, a bizottságra hagyván ajavaslat formulázását. A franczia hadikárpótlásból a versaillesi kormány most a negyedik milliárdot készül lefizetni 200 milliós havi részletekben s a német kormány már értesittetett, hogy az első részlet január hó 15-én fog átszolgáltatni s a többi négy részlet a következő hónapok 15-ik napjain úgy, hogy május 15-én az utolsó részlet is le lenne fizetve. A franczia pénztárban eddig 830 milló áll készen eme negyedik milliárdra s a kormány ez összeget értékpapírokra váltotta, nehogy zavart idézzen elő az érezpénz ily nagymérvű kivándorlása által. A franczia tengerészeti haderő fejlesztése szintén egyik főgondját képezi Thiersnek, ki ez okból a politechnikum növendékei közöl az idén a rendesnél sokkal többet képeztet ki tengerészeti szolgálatra; továbbá legközelebb hetvenkét altisztet mozdított elő alhadnagyokká, hogy a háború által ütött hézagokat haladéktalanul helyreüsse. Gramont herczeg minden tekintetben felsült érdekesnek tartott leleplezéseivel, melyeknek talán Chislehurstban is nagy fontosságot tulajdonítottak. Nem adnak azoknak hitelt sem Párisban, sem Berlinben, sőt a német főváros lapjainak nyilatkozataiból az tűnik ki, hogy nagyon jól ismerték Beust akkori lépéseit s eszek ágában sincs most a diadalmas hadjárat után felróni azokat Ausztriának, így a „Spen. Ztg.“ egyebek közt igy nyilatkozik: A német birodalom és Ausztria-Magyarország 1870 deczember hava óta a legbarátságosabb egyetértésben oly viszonyban élnek, melyet Beust gróf visszalépése a kir. kanczellári állásból s Andrássy grófnak a birodalom politikája vezetésével történt megbízatása és a két állam uralkodóinak ismételt személyes találkozása mindinkább jobbam megszilárdított. Ily körülmények közt reánk nézve kevés politikai érdekkel birna a múlt történetében kutatni s Ausztriának a franczia háború kitörésekor netalán táplált szándékait vizsgálni. Elég, hogy 1870. deczember havában midőn a Beaume-le-Rr’and és Orleansnál vívott csatáit constatanák, hogy Gambetta százezrei sem fogják a diadalt a német fegyverektől elragadni. Ausztria azon elhatározást hozta, hogy Németország egyesítését Poroszország vezetése alatt immár megpecsételt, világtörténeti ténynek tekintendő, s e szerint fog cselekedni. Az államok politikája nem a magán morál szabályai, hanem az érdekek szerint irányul. Csak mióta a német birodalom Francziaországon vívott győzelmei által teljes egységében és hatalmában kifejlődött, volt Ausztriának kétségtelen érdeke a hatalmas állammal őszinte barátságot kötni. A mi ez idő előtt fekszik, az minket nem érdekel és el nem keserít s olyan ügyetlen boruszt ember, mint Gramont herczeg, az utolsó, kinek bizonyítványára különös súlyt fektetünk. A német szövetség tanácsbizottsága, melynek feladata volt a kereskedelem, forgalom,valamint a konsulságok ügyét alaposan átvizsgálni s a netalán szükségessé vált javítások iránt a kor kívánalmainak megfelelő módosításokat indítványba, hozni — eme javaslattal lépett fel. Ismerjeel a szövetség tanács, hogy a külföldi helyeken, a szövetségi államok magánérdekei az ottan fenálló birodalmi konsulátusok által teljesen biztosítva vannak, s kérje fel az illető államokat, hogy az illető helyeken levő konsulságaikat szüntessék be s irományaikat, levéltáraikat a birodalmi konsuloknak szolgáltassák át. A hivatalos lapból: Igazságügyi magyar miniterem előterjesztésére. birákká a nagyváradi töréényszékhez ; Jedicska Gusztáv ügyvédet; a szombathelyi törvényszékhez ; Gesztessy János, jelenleg ugyanoda beosztott s Kőszegen volt vegyes bírósági bírót; a gyergyó-sztmiklósi törvényszékhez: Csányi Ferencz gyergyó-szentmiklósi albirót ; az eperjesi törvényszékhez: Rakovszky Ferencz, jelenleg ugyanoda beosztott s Eperjesen volt vegyes bírósági pótbirót ; a pesti törvényszékhez: Pázmány Elek, jelenleg ugyanoda beosztott s Nagyszombatban volt vegyesbirósági pótbirót; továbbá járásbiróvá az ujegyházi járásbírósághoz: Sachsenheim Győző újegyházi albirót; végre albirákká : a zsombolyai járásbírósághoz : Kovács József nagykikindai ügyvédet s a mezőtúri járásbirósághoz : Erdős Áron ottani ügyvédet nevezem ki. Kelt Budán, 1872 évi deczember hó 26 án, FERENCZ JÓZEF s. k. Dr. Pauler Tivadar, s. k. Ő Felsége Rácz Gyula biliéti albirónak a nagyszent-miklósi járásbírósághoz leendő áthelyeztetését megengedni méltóztatott. Bálint Károly gyergyó-ujfalvi lelkész a károlyfehérvári székesegyház tb kanonokává neveztetett ki. Az igazságügyminister Cs. Vajda Péter volt pozsonyi e. b. kir. váltótörvényszéki nyugalmazott jegyzőt a budapesti kir kereskedelmi és váltótörvényszékhez jegyzővé nevezte ki. 1873. évi január 1-jétől kezdve a Svajczczal váltott levelezési lapok 4 krajczcyárral (10 rappel) szállíttatnak le. Mi ezennel közhírré tettetik. Hírek. Decz. 31-én — Az udvar budai időzésére már folynak az előkészületek. A szolgaszemélyzet j prészt megérkezett s az udvari fogatokat is leküldték. Átalában az előkészületekből azt lehet következtetni, hogy az udvar huzamosb ideig szándékozik Budán tartózkodni, sőt a L. C. úgy értesül, hogy ő felségük ápril végéig fenn maradnak, s csak Gizella főherczegnő lakodalmára rándulnak fel Bécsbe, mely nem Budán, mint azelőtt kire járt, hanem Bécsben fog megtartatni. — Báli hirekkel köszönt be az újév. — A küszöbön levő farsang előleges mozgalmaiból a a következő programra tűnik föl. A farsang január 6-kán a redoutban báli zene próbával nyílik meg. 12-én a nőképzőegylet bálja, s ez lesz a tulajdonképi első tánczvrgalom, 18 án a jogász bál, 19-én a jótékony nőegylet bálja, 22-én az orvosok bálja, 23-án a „Corners“ kereskedelmi egyleté, 25-én a technikus bál, 26-án a magyar gazdasszonyok bálja, február 1 én a kereskedő ifjúság bálja, 2-án az izraelita nőegyleté, 3-án a korcsolyázók bálja, 4-én pedig férfi bohócz estély, melyet a budai dalárda rendez, s melyre kizárólag csak férfiak lesznek hivatalosak; 6-án a budapesti építészek tánczolnak, 8-án a csónakázó egyletnek lesz bálja, 9-én a gyermekmentáz javára, melyen Károlyi grófnő lesz a bál-anya, 17 én az evang. árvaház bálja, 23, 24, 25-én pedig a szokásos bolhócr estélyek. De ezzel még nincs kimerítve a báli liszta, mert több tánczvigalom napját még nem tűzték ki. A hivatalnokegylet, a honvéd-egylet, a színészek, a tornászok, azután a gőzhajó társaság s több más vállalat hivatalnokai szintén készülnek a farsangra. A választás Udvarhelyszéken az Orbán Balázs által megürült képviselőségre jan. 20-án kezdődik. Az ellenzék jelöltjei Bartha Miklós és ifj. Pálfy Dénes. A derék székelyek bizonyára hívek lesznek azon elvekhez, melyeknek e kerületben már szereztek győzelmet. — A pesti népszínház javára Gogánfáról (Zalamegye) Gyömörey Gáspár ur 25 srtot küldött szerkesztőségünkhöz. Ez összeg egy társaság adakozásából gyűlt, mely e hó 27-én mint Pály János volt szt.-gróti ellenzéki képviselő névnapja alkalmából gyűlt össze, Kis-Görbőn. Ez összeghez adakoztak: Gyömörey Gáspár 10 frt, Korchmáros N., Simony Ferencz, Varga Tamás Gáby Szörény, Bán T. (Ha ugyan jól olvastuk e nevet.) Dunst Ferencz, Forintos Sándor egyenkint 1 frt, Nemsur Ignácz 2 frt, Gergye János 50 kr, Biky Quirin 50 kr. Pély János 5 frt. Öszszesen 25 frt. Ez összeget is a takarékpénztárban helyezzük el. — A „Reform“ röpítette szárnyra a hírt, hogy a főváros egyesítésénél Havas Ignátz lesz a kormánybiztos. Mi azt mondtuk rá, hogy hát nevezze ki a kormány, ha tetszik neki, de a következményekért ő felelős. Most a „Reform“ megszól bennünket, hogy ugyan mért nem támadjuk meg Havas Ignácz urat, s mit mossuk kezünket, midőn egy baklövés van történő félben. De hát nagyon tisztelt „Reform", mi nem vagyunk » fe«o.Auy tanácsosai s mi komolyan vesszük a miniszteri felelősséget. A kormány kinevezi erre, vagy arra az állásra, akit jónak lát. Ez az ő dolga. Ha majd Havas Ignácz úr bakot lő, vagy ennél is roszabbat tesz, akkor majd szólunk Thót Vilmos belügyér úrhoz, mint aki felelős lesz érte. — A nemzeti színháznál a jövő színházi évre (april) felmondtak még a már említetteken kívül Kocsis Irma és Pallikádi Zsófia kisaszszonyoknak és Ormai Ferencz baritonistának is. Még pár hónap előtt Pallikádi kisasszonyban az opera új csillagát vélték fölfedezni, s igen dicsérték szép szőke haját is. A legérzékenyebb baj a színházi újévtől az operára nézve Hajós eltávozta, kit oly könnyen engedtek külföldre szerződni, s aztán oly magas áron akartak megtartani, de a lekötött vinculum miatt hasztalan. Most egy lap Stégert említi utódjául. — Nagyon figyelemre méltó ügyben szólal föl egy iparos a „Debreczen“-ben. Még a Bach-kormány alatt az összes magyarországi iparos testületek és céhek felszólítást nyertek, hogy adakoznának össze pénzt, melynek kamataiból a magyarországi szegénysorsú, iparkodó és becsületes mesterlegények külföldre vándorlása segíttetnék elő. A felszólításnak lett is eredménye, s nevezetesen Debreczen város iparos céhei adakoztak rá szépen. A Kovács ezek többi közt 100 frtos alapítványt tett, s egy pár évben, Budáról tett felszólítás következtében föl is küldte annak kamatait, hanem aztán szépen abban maradt minden. De hát most, hogy áll ez a dolog mi történt az így begyűlt összegekkel, mert valószínű, hogy sok felől gyűltek be adományok. Ha az a pénz meg nem semmisült, mily szép czél állana most az iparosok előtt, néhány alkalmatos iparos magyar ifjat felküldhetnének ebből tanulmányozás végett az 1873-ik évi bécsi világkiállításra. — Az álarczosbál, melyet a magyar gazdasszonyok egylete rendez saját árvaleány nevelő intézete javára, január 26-án lesz. E vigalmon mindig oly sokan szoktak megjelenni, hogy nem árt a jó előre készülődés, s ekkér máris itt az ideje, hogy megemlítsük, mikép 100 darab 10 frankos magyar arany nyereményt is kijátszanak. A nagy tombola az éjféli szünet alatt lesz. Bemeneti ár tombola-jegygyel együtt 1 frt 50 kr. este a pénztárnál 2 frt. Külön egy tombola-jegy 20 kr. — Szigligeti a hivatalos lapban mond köszönetet a nemzeti színház összes személyzetének azon felejthetlen örömért, melyet neki 100-ik színműve előadásakor szereztek. Az intendáns ez előadás összes jövedelmét a koszorús költőnek utalványozta. Az üdvözletek közt, melyekkel elhalmozták, igen érdekes a következő távirat, melyet Belgrádból a szerb színház küldött magyar szöveggel: „Szigligeti Edének, a nemzeti színház dramaturgjának, Pesten. Századik eredeti színművének színrehozatala alkalmával fogadja a szerb színészet üdvözletét és hálás elismerését színirodalmi sikerdús működéséért. Hadzsics Antal, a szerb nemzeti színház igazgatója:“ — Jótékonyság. Mihajlovics zágrábi érsek saját jövedelméből évenként 10.000 frtnyi összeget ajánlott föl a csekély fizetésű lelkészek segélyezésére. Az érsek úr ez alapítvány által azt akarja elérni, hogy a lelkészek évi fizetése legalább 500 írtra egészitessék ki. — Egy derék régi szolga. A budai izr. hitközség pár nap előtt ülte meg Komorner Mórnak, a hitközség hűséges és fáradhatlan szolgájának ötven éves jubileumát. A rabbi szép beszédet tartott hozzá s átnyujtá a chanuka-gyertyát, melyet a hitközség a derék öregnek ajándékul adott. A fővárosi szervezési előmunkálatok tárgyában jan 2-án d. u. 4 órakor a városház tanácstermében értekezlet lesz, melyben a 34-es küldöttségbe választandó 20 tag névsorát fogják megállapítani; jan. 3-án d. u. 4 órakor rendes közgyűlés a városi vigadó éttermében a 1873. évi városi költségvetés folytatólagos tárgyalása érdemében ; jan 4-én d. u.3—5 óráig rendkívüli közgytt■— Ön nagyon meglepetve látszik lenni, Eyre kisasszony, és noha ön ép oly kevésbé csinos mint én, e meglepetett kifejezés mégis igen jól illik arczához, ezenkívül czélszerű is, mert azokat az ön kutató szemeit elvonja arczomról, és lenézni kényszeríti a szőnyeg szövött virágaira ; folytassa tehát meglepetését és csodálkozását. Fiatal hölgy, én ma este kedélyes és közlékeny hangulatban vagyok. E kijelentéssel felkelt székéről és a kandalló mellé állt, kezét annak párkányán nyugtatván, e pillanatban termete ép oly tisztán látható lévén, mint arcza, feltűnt előttem mellének és vállainak szélessége, mely csaknem aránytalannak volt mondható. Igen sokan bizonyra jut embernek tartották volna őt, de magatartásában annyi öntudatlan büszkeség, oly könnyedség, külső megjelenése iránt oly teljes közöny, ellenben szellemi tulajdonságai iránt oly önbizalom rejlett, mely teljesen kárpótolt a személyes vonzóság hiányáért, és azokat kik vele érintkeztek, szinte kényszerűté, hogy ezen utóbbi iránt teljesen közönyösek legyenek. — Ma kedélyes és közlékeny hangulatban vagyok, ismétlő és épen ezért küldtem önért: a kandalló tüze és a gyertyatartó nem volt eléggé mulatságos társaság, még Pilot sem, mert ezek közül egyik se tud beszélni, Adéla valamivel jobb, de szintén a színvonal alatt áll, Fairfaxné asszonyság nemkülönben , ön azonban, erről meg vagyok győződve , kielégíthet engem e részben, ha ugyan akarja. Ön már meglepett engem a legelső este, midőn magamhoz kérettem. Azóta csaknem megfeledkeztem önről, más eszmék keringtek elmémben, de el vagyok határozva ma este kellemes órákat szerezni l és a 34-es bizottság 20 tagjára a szavazatok beadása végett; jan. 5-én d. e. 11 órakor rendkívüli közgyűlés a városháza tanácstermében, a szombati szavazás eredményének kihirdetése végett. — Etnographiai kiállítás nyílik meg nem sokára a Köztelek termeiben. Azon népismei tárgyak lesznek itt bemutatva, melyeket a bécsi kiállítás számára gyűjtöttek. Xantus már befejezte Erdélyből és tiszamenti megyékből a gyűjtést, s ennek eredménye bizonyosan becsületére fog válni hazánk népies iparának, s méltó alapja lesz egy népismei múzeumnak. A kender a gyapjú és len ipar, a hímzések leggyönyörűbb példányai, a finom skófium hímzéstől a századokra szóló fehér hímzésig , a debreczeni csikóbőrös kulacstól a szászok brabanti ékszeréig s a kosárfonástól a legdíszesebb cserépedényig, a három nemzetiség (székely, szász, oláh) legdíszesebb példányú öltözetei, ágyneműi, műszerei, piperéi és ipartermékei ritka választékban vannak itt összeállítva, fafaragás és ólomöntések, zeneszerek és házieszközök, a szebbnél szebb szőnyegek és ezek egyszerű eszközei a guzsaly és kezdetleges szövőszék, minden együtt van s mi csak azt bámuljuk, miként lehet ett a gyűjteményt, mely két egész termet elfoglal, oly rövid idő alatt és pár ezer forintért összegyűjteni. — Az országos levéltár igazgatójául Thaly Kálmánt emlegetik, ki buzgó és szorgalmas ember. _ A medvetánczoltatóknak tiltva van a magyar határokon átjönni. Sok zavart okoztak kóborlásaik közben, s most utasítva vannak a h határok hivatalnokai, hogy be ne bocsássák őket. — a kasod figymnasiumban a kholera miatt félbeszakadt tanfolyam jan. 7-kén ismét megnyílik. — Halálozások. Hetényi József, a vidéken jól ismert régi színigazgató, ki pályájának 50 éves jubileumát a nemzeti színpadon ünnepelte meg, e hó 24-én elhunyt Jászberényben, 78 éves korában. Társulatában sok jó szinterő fejlődött, s egyike volt a legrendszeretőbb igazgatóknak. — S.-A.Ujhelyről egy gyászlapot kaptunk, mely Oláh Daniné, szül. Kazicska Mária asszonynak decz. 29-én 49 éves korában történt halálát tudatja. A derék családanya halálát nemcsak 6 férje és 6 gyermeke, hanem minden ismerőse is mélyen sajnálja. — „Meddig él a magyar nemzet?“ Ily czím alatt 139 lapra terjedő kötet jelent meg Kubinyi Lajostól, a „M. Újság“ belső munkatársától. Politikai s társadalmi kérdésekkel foglalkozik e mű, melyet igen érdekes figyelemmel végig olvasni. Kapható a Rosenberg testvérek könyvkereskedésében, a takarékpénztári épületben. A pesti kholera-bizottság már nagyon sokat minden intézkedést, amit eddig tettek a közegészség, és óvakodás érdekében. Jan. 1-sejétől fölöslegesnek találja a járványorvosokat is. A kholerakórháznak az omnibusz-telepen levő marad meg. A kerületi bizottságok fentartatnak ideiglenesen és figyelmükbe ajánlják a desinfectió erélyes foganatosítását. — Végrendelet-hamisítási per. Ma mondta ki a törvényszék az ítéletet ama végrendelethamisítás bűnrészesei fölött, kik ily módon akarták Pausenberger vagyonát kézrekeríteni. Pausenberger, kinek páratlan fösvénységéről sokat írtak a lapok 1870 tavaszán hunyt el, minden végrendelet nélkül. Pazar Lajos ügyvéd járatos lévén a vén zsugorihoz, meglehetősen ismerte pénzviszonyait, s tudta, hogy e szurtos embernek nagy vagyona van- Szalmássy Jánossal együtt legelőször egy pár takarékpénztári könyvecskét sajátított el, s 7797 frt 82 krt fölvettek. Pazarnak külön kulcsa volt Pausenberger lakásába, s valószínű, hogy a fösvény által minden bútorban eldugdosott pénzekhez is hozzáfért. Budán egy nyári lakot 19,000 forintért vett meg, s azt mondja, hogy arra a takarékpénztári összeget az elhunyttól ajándékba kapta, 12,000 frtot pedig vejének nővére Horgonyi (Anker) Kornélia küldötte Páriából. A sikerültnek látszó kezdet buzdította föl Pazart, hogy hamis végrendeletet csináljon. A törvényszéki tárgyaláson Kresz Károly tanú bevallotta, hogy a hamisítás több összejövetel tárgyát képezte Pazar és azon társai közt, kiket a rosz ügynek megnyert. E tanácskozásokban Pazaron kívül részt vettek Szalmássy ,, Wunder Frigyes és Gárday Bálint, és a végmegállapodás az lett, miszerint még két egyénnek ."megnyerése után a törvényszék előtt 5-en úgy lépnek fel, mint akik előtt Pausenberger szóbeli végrendeletet tett Pazar Lajos javára, annak hagyván összes hátrahagyott vagyonát. A terv kivitelére még Pap Mik. és Bober K.-t hívták fel s aztán egy Pazar Lajos által diétáit és Gárday által irt bizonyítványt állítottak ki, a mely az állítólagos, szóbeli végrendelet szavait és kijelentéseit tartalmazá. Pazar e bizonyítvány alapján az egész hagyatékot követelte, de mielőtt czélját érhette volna, a vizsgálat eredményei mind öt, mind 5 tanúját azon vallomásra kényszerítők, hogy a kérdéses végrendelet soha létre nem jött, és hogy az általuk e tekintetben kiállított nyilatkozat teljesen hamis. A törvényszék ítélete következő: Pazár Lajos és Szalmássy János tolvajlásban és hamis okirat készítésében bűnösöknek találtatnak és ezért Pazár hat Szalmásy pedig két évi súlyos börtönre ítéltetik Gárday, Wunder, Papp és Bober a hamis okirat készítésében bűnösök és azért a két első négy-négy a két utóbbi pedig két-két havi fogságra. Paza leánya Jámbory Amália a tolvajlási bűntény elősegélése miatt egy havi fogságra és atyjával egyetemlegesen a 19.000 írtra és 50 darab aranyra rugó kár megtérítésében elmasztaltattak. Horgot - Cornelia s Kresz Károly tanult ellen a vizsgálat elrendeltetett, magamnak, elhárítani mindazt a mi kellemetlenség csak arról emlékezni, ami örömet okoz. Szeretnék ma önnel közelebbről megismerkedni — beszéljen tehát. Nem feleltem, hanem mosolyogtam, és pedig sem lekötelezőleg, sem pedig alázatosan. — Beszéljen, ismétlé. — Miről uram? — Akármiről. Teljesen önre bízom a tárgy kiválasztását. Természetesen egy szót sem szóltam. — Ha azt hiszi — gondolom magamban — ha azt hiszi, hogy beszélni fogok, csak azért, hogy beszéljek és fitogtassam magamat, akkor kénytetesen lesz belátni, hogy rosz helyen kopogtatott. — Ön néma ’Eyre kisasszony. Még mindig néma voltam, kissé lehajtó fejét felém, és egy gyors pillantást vetett reám, mintha gondolataim mélyére akart volna hatolni. — Makacs ? mondá, és e mellett boszos. Ah! értem. Képtelen, csaknem szemtelen módon adtam elő kérésemet. Bocsánatot kérek, Eyre kisasszony. Egyszer mindenkorra kijelentem, hogy nincs szándékom önnel úgy bánni, mint valamely alárendelt állású egyénnel,(vagyissietett helyreigazítani szavait) csak oly fölényt követelek, melyre húsz évnyi korkülönbség és egy századdal előbbre haladott élettapasztalat feljogosít. Ez jogos követelés e j’y tiens, mint Adéla mondaná, és e fölénynél és csupán ennél fogva óhajtanám, hogy ön most kissé beszélgetne velem és szórakoztatná gondolataimat, melyek mindig egy és ugyanazon tárgygyal foglalkozván, oly korhadtak, mint egy rozsdás szeg.