Ellenőr, 1873. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1873-01-29 / 23. szám

Előfizetési árak Egész évre . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Félévre ... 10 „ — „ [ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. .. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. az. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem Vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 23. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn a ünnepre következő napon. Budapest, szerda, január 29. 1873. A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. u.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza. 6. sz. (Légrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, Kálviny-utc­a 9. sz. alá intézendők. V. évfolyam. TÁVIRATOK. Bécs, jan. 28. (Az „Ellenőr“ távirata) A választási reform előterjesztése péntekre van kitűzve. Rieger czélját el nem érvén, ma utazik vissza Prágába. Bécs, jan. 28. (Az „Ellenőr“ távirata) Az „ellemi biztosító bank“ ellen csalás mi­att panasz emeltetett a bíróságnál. — A „központi építőegylet“ ügyében megindított bűnvizsgálat Rieger igazgatósági elnökre, s Neuman műszaki igazgatóra is kiterjesz­tetett.Bécs, jan. 28. A képviselőház mai ü­lésén a kormány törvényjavaslatot terjesztett be: a hajó­építéshez szükséges szerek és anyagok vámmentes kezeléséről; ingatlan államjavak eladásáról, egy 1873-ra szóló póthitelről, s végre a brlinni techni­kai főiskolák szervezetéről. — Roser indítványt nyújt be a bagatell- és intési eljárásra, s a kerü­leti törvényszékek illetékességének megszorítására vonatkozólag, — mely indítvány egy 9 tagú bi­zottsághoz utasittatott. — Az 1871. évi zárszáma­dás vita nélkül elfogadtatik. — Legközelebbi ülés pénteken. Bécs, jan. 28. A franczia „Correspondence“ tudni akarja, miként Vilmos császár bécsi látoga­tását junius első felére jelentette be a bécsi udvar­nál, — május végével pedig Szent-Pétervárra fog utazni, s onnan valószínűleg az orosz czár társa­ságában egyenesen Bécsbe jön. A walesi herczeg Valószínüleg már a világkiállítás ünnepélyes meg­nyitásán mint az angol kiállítás elnöke, részt fog venni. A persa sach szintén már május hóban útra kel Európa felé. Bécs, jan. 28. Az államhivatalnokok fizeté­seinek szabályozását tárgyazó törvényjavaslatról — a jelentés ma került az albizottságtól a pénzügy­bizottság elé. Áll ez a módosított főtörvényből, egy törvényjavaslaból a nyugdíjalap megalkotását illetőleg, s egy másikból, mely az állam­iskolák tanárainak fizetés-felemeléséről szól, és egy hatá­rozati javaslatból, mely szerint a szolga­személyzet drágasági a pótlék élvezetében meg­marad. Az al­bizottság egészben véve hozzájárul a kormány ja­vaslataihoz, de fenntartja magának, hogy a fize­tések kiszabására vonatkozólag egyes módosításokat tehessen. London, jan. 28. Thiers ma írja alá az an­­gol-franczia kereskedelmi szerződést. Miután Na­póleon herczeg s a császárné barátai közt egyetértés­em jött létre , meghasonlottak. Cettinje, jan. 28. A fejedelem készül a bécsi világkiállításra. Az egyetemi kérdés az urak házában. — Bécs, jan. 28. Távirati tudósítás. — Az urak házának mai ülésén Rokitans­z­ky udvari tanácsos szól legelőször a szőnyegen levő tárgyhoz, kifejti, hogy a vita sarkpontját az egye­temek confessionális jellemének kérdése képezi. Ki­mutatja, miként e jellem további fentartása ana­­chronismus és tagadása volna a szellemi haladás­nak. Lichtenfels báró történelmileg kimutatja, hogy az egyetemeket — tekintet nélkül az alapí­tó­ levelekre át lehet alakítani; — a katholikus jel­lem fentartása egyenesen az infallibilitási dogma torkába vezetné az egyetemeket, e dogmát pedig m­aga Rauscher is tévtannak nevezte volt egy ira­tában ; a pápa 1868-ban elátkozta az osztrák ál­lamalkotmányt, s ezért előre gondoskodni kell, hogy ne tanítassék az egyetemeken olyasmi, ami az állam törvényeivel s a fejedelem jogaival ellen­kezik. — Rauscher bíbornok visszautasítja ama bizonyos iratára történt hivatkozást, s azt tartja, miként a pápa nem vonta kétségbe az osztrák pol­gári törvények kötelező­ erejét egyébiránt sajnálja, hogy e kérdés a vitába vonatott. Felder polgár­­mester tiltakozik Rauscher azon állítása ellen,hogy Bécs népiskoláiban az atheismus hirdettetik. Dr. H­ö­f­­­e­r kimutatja, miként az érsekek kanczellár hatósága tényleg megszűnt.­­ A bizottsági előa­dó ezután az elnapolási indítvány ellen szól, Stremayr oktatásügyét pedig kifejti miként az­­egyetemek állami intézmények a tudományok ápo­lására, s hogy e végből nem elég pusztán formá­kat alkotni, hanem azokat a korszellem kívánalmá­hoz képest tovább fejleszteni is szükséges. Az elna­polás ellen nyilatkozik. — A részletes vitánál Schwarzenberg módosítványa, mely szerint a fa­kultások a tanárkollégiumokon s a bekebelezett tanulókon kívül még a doktorkollégiumokból is állnának . Höffler, Miklosich­s Unger miniszter érv­gazdag beszéde után — elvettetik, — s az egész­­j­avaslat Schwarzenberg több módosítványának hasonló sorsa után a bizottsági javaslat szerint 3. olvasásban változatlanul elfogadtatik. Az evangéli­kus iheológiai fakultásnak a bécsi egyetemnél való behozatala s­elejtetett,­­ mindenekelőtt a kevésbbé népes részek építtes­­­­nek be, és csak azután a sugárút inkább benépe­sített része , avégből, hogy a lakásszükség annyira érezhetővé ne legyen. A múlt évben ennek megfelelő­ig a nagymező-és gyárutcza sarkán 7, részint 3, részint 4 emeletes házakból álló csoport építése kez­detett meg, mely i. é. nov. 1-ig be lesz fejezve. Továbbá a­­­yárilak, mely már fedél alatt áll és az idei nyáron már lakható lesz. Mindezek tervei első rendű művésg­éktől származnak és különösen a mi a nyári lakó­­át illeti, méltán a legjobbak közé sorozhatók. Az előmunkálatok a haladás azon pont­ján állanak, hogy i. é. márcz. havában, a midőn az építkezés teljes erővel újra megindul, foganatba vétetik a n­gymező- és gyárutcza között 8 ház, továbbá a nyolczszög 8 háza, és a nyolczszög, va­lamint a kö pont között 10 ház, végre 4 nyá­ri lak a központ és városliget között, összesen tehát 41 ház, mely a sugárút */4-nél nagyobb ré­szét képviseli. Ezenkívül az őszi idény beálltáig a gyárutc­ától a városligetig az út egyelőre 6 öl­­nyi szélesség­ben kiépítve és kövezve lesz. Felem­lítjük még, h­ogy a múlt év végén a sugárúti épít­kezésekre vállalkozók részéről 5.077.661 frt lett beruházva. Nemzeti színházban adatik ma „Fenn az er­nyő nincsen kas.“ Vígjáték 3 felv. — Budai vár­színház „A felolvasónő“ színmű, és a „Nőnövelde“ operette. — Miklósi színház „A háromcsőrű kacsa“ víg operette. Utolsó hír. — A sugárút-épitkezési vállalat eddigi működéséről érdekes kimutatást közölt ve­lünk a vállalat igazgatósága, melyből a következőket veszszük ki. — Az út építésének, a felette nehéz és bonyolult földalatti építkezések, a légszeszvilágí­­tás és vízvezeték, úgy az összes csatornarendszer tervezete, minden részletekkel együtt készen van. A sugárúton szükséges faültetvények (acer plata­­noides, iharfa) gróf Zichy Ferencz hírneves faisko­láiból szállíttatnak. A felépítmények osztálya azon­ban csak lassan kint kezdhette meg működését, mi­nek oka abban rejlik, hogy először a többi osztá­­lyoknak, melyek amannak mintegy nyugpontját képezik, a szoros értelemben vett alapmunkálatokat kellett elvégezniük, s hogy a kisajátítások koránt­sem házcsoportok szerint mentek végbe, úgy hogy augusztus 1-jén csak egyetlen egy ily házcsoport volt lerombolható. S ámbár a tervek elkészítésénél mérvadó volt a házak lehető jövedelmeztetése, még­sem lehetett szem elől téveszteni azon körülményt, hogy a sugárút majdan a főváros díszére váljék, a házak építésének pedig elvül szolgál, hogy Budapest, január 28. (mej A Deákpárt utóbbi értekezletei­nek egyikén, mint jobboldali lapokból érte­sülünk, Sennyey Pál báró egyenesen felszó­lította a pénzügyminiszter urat a kormány pénzügyi programmjának előterjesztésére, mert különben aggodalmak támadhatnának némelyekben a pénzügyi bizottság jelenté­sének még általánosságban való elfogadá­sára nézve is. Kétségkívül e kathegorikus és, mint a „Pesti Napló“ egyik közelebbi számában mondja, erélyességénél fogva fel­tűnést okozott felhívásnak és más részről Lónyay dr. múltkori felszólalásának kö­szönhető, hogy a pénzügyminiszter nem a régi rész szokás szerint a vita legvégén emelt szót, midőn már csak az illető bi­zottsági előadót és az ellenindítványozót illette volna meg a szólás joga, hanem a vita folyamában ismertetett meg bennünket né­zeteivel a jelenről és kilátásaival a jövőre, mert így még nem csak a sajtó, hanem a képviselők is megvitathatják beszédének tartalmát és bevonhatják az eszmecsere kö­rébe e fontos nyilatkozatot, mely okvetle­nül tisztítólag és sok tekintetben megnyug­tatóig fog hatni, úgy a kedélyekre, mint az eszmék súrlódására. Ma, midőn a beszéd egész terjedelmé­ben előttünk fekszik, és alkalmunk volt azt nagy figyelemmel átolvasni, elismerjük, hogy az egy nagy és nevezetes parlamenti szónoklat volt, és míg egy­részt második felét, azt, mely a jelen állapottal és a jö­vő teendőkkel foglalkozik, határozottan a legsikerültebbnek tartjuk, addig az első részre nézve, mely tisztán polemikus termé­szetű, feltétlenül egyetértünk mindazzal, a mi lapunk tegnapi számában ugyane helyen elmondatott. Ghyczy Kálmán ujjal mutatott reá mindazon komplikált számadási módo­zatokra, mindazon különféle szövevényes el­járásokra, melyek a leszámolás, elszámolás és elkönyvelés körül történnek, és bizonyos mesterséges homályt borítanak a helyzetre. Ez az ellenzék tiszte, és a balközép vezér­szónoka mindenesetre helyesen fogta fel hi­vatását, midőn oly sok évi szembekötésdi után valahára „tiszta bort“ kívánt, a hely­zet tiszta képét követelte a kormánytól. De vajon megfelelt-e ezen óhajtásnak a pénz­ügyi miniszter úr ? Annyiban tiszta a hely­zet előttünk, hogy 67 milliónyi defic­it fe­dezéséről kell gondoskodnunk, de hogy mi­kor és mily alkalommal érzett magában a pénzügyminiszter úr, a szükség által kény­szerítve, legelőször elég bátorságot oly ala­pokhoz nyúlni, melyeknek a törvényhozás másféle rendeltetést jelölt ki, ez még min­dig ép oly titok előttünk, mint eddig volt. Kerkapoly miniszter urat ügyes polemikusnak tartják és az országgyűlési naplók tanúságot tehetnek róla, hogy számtalanszor annyira belekeverte magát és a házat sophismáinak tömkelegébe, hogy az ellenzékre, úgy mint saját pártjára nézve, nem maradt választás, mint, nem törődve a csillogó álokoskodások záporával, maradni eddigi nézetei mellett, vagy azt mondani: credo quia absur­dum. Ebből áll Kerkapoly miniszter úr polemikai ügyessége, és ott, a­hol a mente­getőzésre oka van magának is másoknak is, ott fel tudja zavarni a vizet, mint a tintahal, aztán ember legyen a gáton, a­ki megvi­lágítja a situatiót. A számoknak, melyek különböző czímeket, rovatokat és tételeket képviselnek, megvan azon jó tulajdonságuk, hogy lehet mindenféleképen csoportosítani nagy grácziával a végtelenségig, de ez nem elég az üdvösségre. A törvényhozásnak, hogy jövőre az ily hibák elkövetését lehe­tetlenné tegye, tudnia kell, hogyan, mikor, miből és ki által keletkezett a deficit, melynek fedezése még ezentúl is elég gondot fog adni; ezt kívánta Ghyczy Kál­mán múltkori beszédében és ezzel maradt adós Kerkapoly miniszter úr tegnap. A­mi beszédének második részét illeti, erről már csaknem feltétlen elismeréssel kell nyilatkoznunk. Őszintén kizárta jelen álla­potaink mibenlétét és a jövőre nézve sok aggodalmat eloszlatott. Az idei rendes ki­adásokban mutatkozó deficit fedezése min­den erőszakosabb rendszabályok igénybevé­tele nélkül lehetségesnek látszik előtte, és mi is hiszszük, hogy feltevéseiben és számí­tásaiban nem csalódik annál kevésbé, mert az ország anyagi viszonyainak eddig észlelt fokozatos kedvező fejlődése is egyik tényező, melyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. — a­mi pedig a rendkívüli kiadásokat illeti, igen természetesnek találjuk, hogy ezekről nem szólt, mert ezek közül a lehető meg­­gazdálkodásokat csak a költségvetés részle­tes tárgyalásától lehet várni, valamint a fedezésről sem lehet addig gondoskodni, míg a hiányt a törvényhozás számszerűleg meg nem állapította. Egyetértünk abban is a pénzügyminisz­ter úrral, hogy a jövő pénzügyi politikáját nem lehet teljesen önállólag megállapítani, elszigetelten egyéb politikai és társadalmi intézményeinktől. Az ellenzék, mióta a ma­gyar parlamentben költségvetések tárgyal­tatnak, mindig át volt hatva e meggyőző­déstől és sok szemrehányást kellett hallania a kormánypárt egyes tagjaitól a­miatt, hogy a költségvetés átalános tárgyalásából min­dig felirati vitát csinál és megrostálja a kormány egész működését, valamint az év­közben alkotott intézmények czélszerűségét és hasznosságát. Elégtételünkre szolgál, hogy a pénzügyminiszter úr is ezen eljárást tartja egyedül helyesnek. Fájdalom, a rajz, melyet közgazdászati és társadalmi állapotainkról nyújt, a­mily igaz, oly kevéssé vigasztaló. Mezei gazdászatunk egyoldalúlag fejlődött, kézi iparunk meglehetősen primitív és csak Európa legkevésbé művelt nemzeteinél ta­lálhat piaczot és kelendőséget, közlekedési eszközeink részint téves irányban vannak vezetve, részint pedig, a­mi minden ország közlekedésének éltető ereit képezi, a kőutak, különösen hazánk legtermékenyebb vidékén, az alföldön, minden képzelmet felülmúló nyo­morult karban vannak; számos iparvállalat­nál és még inkább a hitel-részvény tár­sulatoknál a szédelgés ijesztő mérveket öltött és karöltve jár a legegnikusabb lelkiisme­retlenséggel. A „Pesti Napló“ nem helyesli, hogy a pénzügyminiszter ezt felemlítette, és sötét foltnak találja beszédében. Csodáljuk. Azon ok, melyet tisztelt laptársunk felhoz, hogy a bécsi lapok majd politikai tőkét csinálnak e kifakadásból, nem sokat nyom a latban. A külföldi pénzvilág igen jól tudja, há­nyadán állunk mi Magyarországon, és akár­mit írnak a bécsi lapok, ez nem fogja pénz­intézeteinknek a morális reputatió által fel­tételezett hitelét sem növelni, sem csökken­teni, ellenben igen szükséges, hogy hallja meg az országban mindenki, hogyan gon­dolkozik a jelenlegi kormány bizonyos em­berek és csigitek szédelgéséről, mely már egészen kényelmesen helyezkedett el nálunk, és szükséges, hogy megtudja mindenki, a­mit illet, hogy a kormány ezt is oly gaznak, tartja, melyet ki kell irtanunk, ha azt akarjunk, hogy anyagi visszonyaink egészséges fejlő­désnek induljanak. A miniszter úr adóreformjairól és a közlekedés, vízépítés stb. körül kifejtett nézeteire alkalmilag visszatérendünk, most csak annyit legyen szabad megjegyeznünk, hogy az ellenzék, míg ellenzék lesz, bizonyá­ra be fogja tölteni hivatását és nem fogja elutasítani magától az előmozdítás sze­repét, feltéve, hogy a kezdeményezés olyan legyen, mely legjobb hite és meg­győződése szerint az ország érdekeinek megfelel.­­ A képviselőház osztályai ma reg­gel 9 óra után tartott üléseikben Baja és H.-M.­­Vásárhely városok szab. kir. városokká emeléséről szóló­­javaslatot tárgyalták. — A VII. bíráló bizottság febr. 4-én d. n. 3 órakor M­á­d­a­y Sándor fogarasi választá­sát fogja tárgyalni. — A horvát ügyben kiküldött regnico­­laris bizottság magyar része tegnap ülést tartott, melyen a miniszterelnök is jelen volt. Hosszabb eszmecsere után abban történt megállapodás, hogy négytagú albizottság küldetik ki, mely Bella vár­­megye képviseltetésére és a pénzügyi részre vonat­­kozólag javaslatot terjeszszen elő. A bizottság tag­jai Ghyczy Kálmán, Horváth Lajos, Sennyey Pál, Széll Kálmán. Az értekezlet d. u. 5-től este 8-ig tartott, szerdán folytatja tanácskozásait a bizottság. Alközponti igazgatás labyrinthje. A­hol az ágyú elsül, ott nincs zavar, az élet és mosoly sem épen ritkaság , de bezzeg a­hova a golyó furakodik ott van jajveszékelés és fogaknak csikorgatása, akár csak egy pusztuló Jeruzsá­lemben.A budgetviták alatt is, míg az ostromlöve­­gek csak úgy szórják a tüzet, a jobboldal padjai­ban kedélyes jó kedvvel bólintgatnak, ám­de a köz­ponti igazgatás zöhögős, méregdrága volta ellen csaknem minden szónok által tett megrovás na­gyon megtapintgatta a hivatalnok urak, meg az atyafiság, komaság, sógorság szereit. A köblökből babáik élhetetlensége feletti kétségbeesés által ki­sajtolt fájdalomkiáltásokat a jobboldali pártlapok túlnyomó része különféle accordokban visszhan­gozza. „Leben und leben lassen“, szól az urfias­­kodhatnám atyafiak kény és félelemtől remegő szava. No hát csak pityeregjenek. A­ki találva érezte magát, az bizonyára megérdemli, hogy ébren alvó állapotában szintúgy, mint álmaiban,­­a kipot­tyan­­hatás hideg borzalmaitól illettessék. Kár azonban a jobboldali sajtónak ez urakat dajkaság alá venni, és a hangyaszorgalmú tisztviselők pólyájába takargatva csitítani, mert hisz a szorgalmat csu­pán az eszelősség volna képes ostorozni, de még józan eszű embernek soha sem jutott ilyes valami eszébe. Igen ám, csakhogy a haraszt nem azért zörög, mert szél fú, hanem, mert a herék protec­­torai mozgatják: kenyér kell az elkényez­­t­e t­e­tt, ü r­e s f­e j­ü** gyermekeknek. Isten mentsen, hogy mi éhenhalásra akarnók kárhoztatni őket; sőt magunk részéről az ilyenek részére, a „munkatehetetlenek ápold­á­­j­a“ czímén szívesen megszavaznánk bizonyos ösz­­szeget.Egyébiránt, mint már lapunkban kifejtettük, a munkakerülésen kívül a központi igazgatás leg­főbb hibéje a szövevényes ügykezelés. A beérkezett Ügydarab a segédhivatali igaz­gató irodatisztje által átvétetik (első kéz) , az igazgató futólagos szemjártatása után (másod kéz) az elnöki osztályba áttétetik (a szolgaposta mint harmadkéz­től), most átveszi egy az e­l­­nöki osztályban alkalmazott ügykezelő irodatiszt (n­e­g­y­e­d k­é­z), ső a fogalmazó, esetleg titkár bíí­rálgatása, elnöki elintézés alá tartozik az ügyda­rab, vagy nem (ö­t­ö­d­k­é­z), e műtét szerencsés elvégzése után az ügykezelő tiszt könyvbe vezeti (hato­d­k­é­z), szolga segélyével (h­e­t­e­d­k­é­z), a nem elnöki ügydarabokat átteszi az iktató hivatal­ba. Eljutottunk e szerint a tulajdonképeni kezdetre, lássuk tovább. Az iktató hivatal e czélra rendelt személye (nyolc­adkéz) az elnökségből átho­zott ügydarabokat körülményesen megvizsgálva és nyugtatva, átadja a segédhivatali aligazgatónak (kilenczed kéz), ső a beiktatás tárgyanként (tized kéz) betűrendben (tizenegyedik kéz) osztályonkénti csoportosítás (tizenkettedik kéz). A gyalogposta (tizenharmadik kéz) vándorutat tesz az osztályokban, egy az osztá­lyokban ügykezelésre szánt egyénnel (tizenne­gyedik kéz) nyugtatatja. Következik az osztály­­művelet. Először is az osztály iktató könyvébe ve­zettetik (tizenötödik kéz), most magasabb szemügyre vétetik a naponkint egy órát ásítozó osztálytanácsos vagy, mi leggyakoribb titkárja, el­ső fogalmazója által (tizenhatodik kéz), a megrendelt kiosztás jegyzőkönyvileg megörökít­­tetik (tizenhetedik kéz.) Eljutottunk volna valahára a fogalmazási munkálathoz. No meg egy kis türelem. Fogalmazó úr (tizenhetedik kéz) bepillantgatván az ügyiratok közé, első dolga kisütni, miként le­hetne az egész komédiát, akár véleményadásképen, akár végelintézés végett más osztály nyakába sózni. Ez a legkönnyebb. Heureka ! a folyamod­vány kettős kérelemmel rekesztetik be, az egyik­nek tárgya más osztály ügykörébe vág, vagy számadatokat tartalmazván, le vele a számvevő­ségbe. Az osztály ujjong az ügykezelő boszankodik, mert az áttolonczozandó ügydarabokat számonkint az illetékes osztály nyugtató könyvecskéjébe kell vezetnie (tizennyolczadik kéz), a szolga előhivatik (tizenki­lenczedik kéz) és sorba járja az előírt osztályokat, hol az imént előírt processus (négy kéz, összesen­­huszonharmadik kéz) ismételtetik. Itt a kérelem fele elintéztetvén (huszonne­gyedik kéz), a szolga közbejöttével (25. kéz) az előbbi osztályba áttétetik (ismét négy kéz, az eddigiekkel együtt huszonkilenczedik kéz.) Végre aztán az osztálytanácsos legmagasabb kéz­jegyével láttatik el (h­a­r­m­i­nc­zadik kéz) s még hagyján, ha az osztálytanácsos a collegialis mun­kakört át nem hágja, mert ha figyelmet szentel neki véleményével együtt új fogalmazás alá bocsátja, de hát e harminczegyedik kezet hagyjuk számításon kívül. Az ekkép fogalmazott ügydarab az ügykezelő által (harmincnegyedik kéz) a kiadói nyugta­könyvecskébe igtattatik, az osztály-igtatókönyvből, mint elintézett ügydarab kivezettetik (h­a­r­m­i­n­c­z­­kettedik kéz) s a rendes expediens segélyével a kiadóba hurczoltatik (harminczharmadik k­é­z.)Átestünk a fogalmazási műtéten is. Jó a ki­adói kezelés. Az osztályokból beérkező ü­gydarab először nyugtattatik (harmincznegyedik kéz), aztán a beérkezési (harminczötö­dik kéz), majd az elintézési könyvbe vezettetik (har­­minczhatodik kéz). Ekkor a szolga (har­­minczhetedik kéz) revistó végett a minisz­teri tanácsoshoz, esetleg államtitkárhoz viszi (h­a­r­­mincznyolczadik kéz.) Innen a fontosabb ügydarabok a minisztert is bejárják. A miniszteri tanácsos felülvizsgálata vagy egyszerű, vagy ismét egy új osztályprocessust von maga után. Az ekkép felülvizsgált ügydarab ismét a kiadóba hurczolta­tik (harminczkilenczedi­k kéz). Megálljunk csak. De már egy tapodtat sem haladunk tovább e bonyodalmas, szövevényes, hu­­zavonás labyrinthben, mert az elősoroltaktól is szédül a fejünk, pedig a ceremónia, a görbébbnél görbébb, tekervényesebbnél tekervényesebb hiva­talos utak java még csak most következnék. Ez a tározóba volt szánva farsangi tréfának, gondolja magában a folyamodó vagy folyamodni szándékozó jóhiszemű olvasó. Sajnáljuk, de lesz ez komoly böjűi kép, betűről betűre a miniszteri ügy­rend körül szerzett tapasztalatok után van papírra vetve. Hogy lélekvándorlás esetén nem nagy ked­vünk volna ily folyamodás bőrébe bújni, az nem ördöngösség. Ily erő- és időpazarlás nem csoda aztán, ha oly mohó sárkánygyomorral fogyasztja az ország adózási képességét. „Egyszerűbb ügykezelés!“ kiáltják balról, és eltévedt földalatti hangok jobbról is, de a kormány echója csak kétértelmű feleletet ad. Hja, a vér nem válhatik vízzé, a kötelezettségeket, ígéreteket nem lehet oly könnyen feloldani. Hátuk megött van a sok korteskedő őrangyal. Aztán miért is ne, ha nem unja meg az ország a mibe neki ez a mulat­ság körül ? Volenti non fit injuria. Berlin, jan. 25. (Saját levelezőnktől.) Tegnapi levelemben említettem, hogy a tőzs­de jelenlegi hullámzásának magyarázatául külön­féle okokat hoznak fel, melyeket azonban koránt­sem tartok kielégíthetőknek; a dolog lényege mé­lyebben fekszik. A­ki a pillanatnyi hatás után indul, az könnyen tévedhet, s az előtt a tőzsde csak­ugyan nem fog látszani egyébnek, mint egy rou­­lette-banknak, puszi a szerencse esélyeivel; azt hi­szem azonban, ha a mellékes eseményeket figyel­men kívül hagyom, átalános felülemelkedett szem­pontból ítéljük meg azt, egészen más színben tű­nik fel. A­mi egy-két órában, egy-két nap óta változásában megfoghatatlannak látszik, nem oly érthetetlen, ha az összes előzményeket veszszük figyelembe. Abban természetesen most, miután a kártyák el vannak vetve, körülbelől valamennyi tőzsdetu­­dósító megegyezik, hogy a vállalkozásokkal, ala­pításokkal túlságos szédelgés­­zetett. Ennek mér­téke meghatározásánál és az ebből vont következ­tetések, úgy a jelenre azonban, mint a jövőre, már felette különbözők. Az elsők egyike voltam, ki még a nyári hó­napokban úgy itt, mint önöknek az „Ellenőr“-ben kifejeztem nézetemet, mily túlságosnak tartom már Berlinben is a lábrakapott szédelgést s ennek le­hető káros következményeit, s több képleti hason­lattal is éltem. Utóbb, a franczia kölcsön után, augustus és szept. hóban ugyancsak említettem, hogy a vállal­kozási szellem még nagy, de mai nap a hitelvi­szonyok is fejlődtek, és hogy Berlinben, daczára az akkor szintén uralgó kis paniquenak, a hausse né­zetem szerint tovább fog tartani. S az emelkedő irány (egy-két kivétel ter­mészetesen mindig lehet) tartotta is magát octóber, november és decz. hónapokban. Ugyanakkor (sept.-oct.) azonban itt Berlinben egy clique alakult legelső pénzügyi matadorokból (nevekkel, igen sajnálom, de a discretio szempont­jából nem szolgálhatok); e clique a baisse-ban bí­zott s már szeptemberben nagy eladásokat tett. A hausse azonban tartott, az illetők még több papírt adtak el (persze a­mi még kezükben nem volt, hanem a­mit csak jövőben sokkal olcsóbban re­méltek megszerezni). Mi sem használt, Berlinben sok alapíttatott, sok pénz kellett, a chaisse-párt tehát híresztelé, hogy Berlinben is óriási pénz­hiány van. Pedig volt elég, miként ezt akkor is bővebben kifejtetten! November utolsó és decz, első napjaiban volt legnagyobb a küzdelem, a baisse-párt utolsó ütegeit vonta a harczba s ez ütegek mily nagyok lehettek, fogalmuk lehet ab­ból, hogy csak egyetlen egy ismerősöm, a­ki alig bírt egy-két százezer tallér vagyonnal, 5—6 millió áru papírt adott el. A győzelem még mindig rend­kívül kétes lett volna, legalább dec­emberben, ha közbe nem jő a Banque de l’Union bukása, mely az első ijedtséget idézte elő, következett a porosz bank hitelmegszorítása; ez a küzdő, de már fé­lénk hausse-pártot teljesen elrémítette, a másik­nak pedig új bátorságot nyújtott. Következett az árfolyamok rohamos hanyatlása. A­mi ezután következett, az már csak mel­lékes, kevésbé fontos csatározás, mint a wörthi és sedani napok után a franczia háború. Mindazonáltal következtetéseink szempontjá­ból kísérjük a további eseményeket is figye­­emmel.Dec­ember 21-i levelemben, hivatkozva döb­bent leveleimre, miként a berlini tőzsde helyzetét sokkal kitűnőbbnek tartom, mint a bécsiét, hogy az utóbbiban a szédelgés sokkal nagyobb mérték­ben űzetett, hogy a berlini pénzvilág az utolsó hónapokban sokkal nagyobb mérsékletet tanúsított, de pénzereje is tetemesen nagyobb, s hogy épen azért Berlinben egy kereskedelmi krisistől nem tartok, míg az Bécsben hamarabb bekövetkez­­hetik.Utóbb észleltem is, hogy Bécsben, daczára bátrabb magatartásának, az árfolyamok esése ro­hamosabb, nagyobb volt (aránylag persze sokkal magasabban állottak is, sőt állanak még); a bukások száma némely nap elérte a harminc­at, még itt összesen nem rúg ennyire. Dec­ember végével volt legnehezebb a hely­zet Berlinben. Itt az ultimo üzlet (pénz nélkül venni papírt a hó utolsó napjára) divatos lévén, a beál­lott tökéletes hitel­hiány átalános nehézségeket idézett elő. Mint egy előbbeni levelemben írtam január 1-én a papírok szelvényei levágatnak és a nélkül árultatnak. A mely részvény például 160 perczen­­ten árultatik deczember 31-én, ha szelvénye 15 perczentban állapittatik meg jan. 1-én, szelvény nélkül 145 perczenten adatik el. Miután azonban e szelvények becsét, a társulatok­­ mérlegei még nem lehetvén készek, egy bizottság határozza meg, e megállapításnál nemcsak számos visszaélés tör­ténhetik (nekem is tudomásom van ilyenről), ha­nem a szelvények rendszeresen a várhatónál ki­sebb összegben határoztatnak meg, s ezért termé­szetesen dec­ember végével minden ember iparko­dik papírját megtartani, hogy azt januáriusban szelvény nélkül drágábban adhassa el. Ez okokból azonban deczember utolsó nap­jaiban a prolongatiók alig volának kétségesek, kivált bankok tömeges felmondásai folytán, s is­mét erős árcsökkenés állott be. Január első napjaiban a dec­emberi nehézsé­gek le lévén győzve, ismét szilárd iránynyal birt úgy a bécsi, mint berlini tőzsde. Azonban az utób­binak közönsége még sokkal félénkebb és óvato­sabb, s a baisse-pártnak nem nagy küzdelembe került ismét lanyha irányt előállítani s tán Bécs eleinte tartotta magát, de Berlinnek sokkal több pénze lévén, ismét kénytelen volt engedni, s igy e hóban Berlin után a bécsi, frankfurti és hamburgi tőzsdék is lefelé haladtak. Ilyenkor már minden kedély fel lévén izgatva, a többség megfélemitve, a pénzvilág egy része nagy krisistől tart s azért eladás eladást ért, s egy napi árfolyam-esés a másnapit vonja maga után. Miután azonban a londoni bank kamatlábát leszállította, utána nemsokára a porosz bank is, és mindkét országban ismét bővebben van pénz (Bér-

Next