Ellenőr, 1873. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1873-01-29 / 23. szám
Előfizetési árak Egész évre . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Félévre ... 10 „ — „ [ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. .. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. az. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem Vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 23. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn a ünnepre következő napon. Budapest, szerda, január 29. 1873. A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. u.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza. 6. sz. (Légrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, Kálviny-utca 9. sz. alá intézendők. V. évfolyam. TÁVIRATOK. Bécs, jan. 28. (Az „Ellenőr“ távirata) A választási reform előterjesztése péntekre van kitűzve. Rieger czélját el nem érvén, ma utazik vissza Prágába. Bécs, jan. 28. (Az „Ellenőr“ távirata) Az „ellemi biztosító bank“ ellen csalás miatt panasz emeltetett a bíróságnál. — A „központi építőegylet“ ügyében megindított bűnvizsgálat Rieger igazgatósági elnökre, s Neuman műszaki igazgatóra is kiterjesztetett.Bécs, jan. 28. A képviselőház mai ülésén a kormány törvényjavaslatot terjesztett be: a hajóépítéshez szükséges szerek és anyagok vámmentes kezeléséről; ingatlan államjavak eladásáról, egy 1873-ra szóló póthitelről, s végre a brlinni technikai főiskolák szervezetéről. — Roser indítványt nyújt be a bagatell- és intési eljárásra, s a kerületi törvényszékek illetékességének megszorítására vonatkozólag, — mely indítvány egy 9 tagú bizottsághoz utasittatott. — Az 1871. évi zárszámadás vita nélkül elfogadtatik. — Legközelebbi ülés pénteken. Bécs, jan. 28. A franczia „Correspondence“ tudni akarja, miként Vilmos császár bécsi látogatását junius első felére jelentette be a bécsi udvarnál, — május végével pedig Szent-Pétervárra fog utazni, s onnan valószínűleg az orosz czár társaságában egyenesen Bécsbe jön. A walesi herczeg Valószínüleg már a világkiállítás ünnepélyes megnyitásán mint az angol kiállítás elnöke, részt fog venni. A persa sach szintén már május hóban útra kel Európa felé. Bécs, jan. 28. Az államhivatalnokok fizetéseinek szabályozását tárgyazó törvényjavaslatról — a jelentés ma került az albizottságtól a pénzügybizottság elé. Áll ez a módosított főtörvényből, egy törvényjavaslaból a nyugdíjalap megalkotását illetőleg, s egy másikból, mely az államiskolák tanárainak fizetés-felemeléséről szól, és egy határozati javaslatból, mely szerint a szolgaszemélyzet drágasági a pótlék élvezetében megmarad. Az albizottság egészben véve hozzájárul a kormány javaslataihoz, de fenntartja magának, hogy a fizetések kiszabására vonatkozólag egyes módosításokat tehessen. London, jan. 28. Thiers ma írja alá az angol-franczia kereskedelmi szerződést. Miután Napóleon herczeg s a császárné barátai közt egyetértésem jött létre , meghasonlottak. Cettinje, jan. 28. A fejedelem készül a bécsi világkiállításra. Az egyetemi kérdés az urak házában. — Bécs, jan. 28. Távirati tudósítás. — Az urak házának mai ülésén Rokitanszky udvari tanácsos szól legelőször a szőnyegen levő tárgyhoz, kifejti, hogy a vita sarkpontját az egyetemek confessionális jellemének kérdése képezi. Kimutatja, miként e jellem további fentartása anachronismus és tagadása volna a szellemi haladásnak. Lichtenfels báró történelmileg kimutatja, hogy az egyetemeket — tekintet nélkül az alapító levelekre át lehet alakítani; — a katholikus jellem fentartása egyenesen az infallibilitási dogma torkába vezetné az egyetemeket, e dogmát pedig maga Rauscher is tévtannak nevezte volt egy iratában ; a pápa 1868-ban elátkozta az osztrák államalkotmányt, s ezért előre gondoskodni kell, hogy ne tanítassék az egyetemeken olyasmi, ami az állam törvényeivel s a fejedelem jogaival ellenkezik. — Rauscher bíbornok visszautasítja ama bizonyos iratára történt hivatkozást, s azt tartja, miként a pápa nem vonta kétségbe az osztrák polgári törvények kötelező erejét egyébiránt sajnálja, hogy e kérdés a vitába vonatott. Felder polgármester tiltakozik Rauscher azon állítása ellen,hogy Bécs népiskoláiban az atheismus hirdettetik. Dr. Höfer kimutatja, miként az érsekek kanczellár hatósága tényleg megszűnt. A bizottsági előadó ezután az elnapolási indítvány ellen szól, Stremayr oktatásügyét pedig kifejti miként azegyetemek állami intézmények a tudományok ápolására, s hogy e végből nem elég pusztán formákat alkotni, hanem azokat a korszellem kívánalmához képest tovább fejleszteni is szükséges. Az elnapolás ellen nyilatkozik. — A részletes vitánál Schwarzenberg módosítványa, mely szerint a fakultások a tanárkollégiumokon s a bekebelezett tanulókon kívül még a doktorkollégiumokból is állnának . Höffler, Miklosichs Unger miniszter érvgazdag beszéde után — elvettetik, — s az egészjavaslat Schwarzenberg több módosítványának hasonló sorsa után a bizottsági javaslat szerint 3. olvasásban változatlanul elfogadtatik. Az evangélikus iheológiai fakultásnak a bécsi egyetemnél való behozatala selejtetett, mindenekelőtt a kevésbbé népes részek építtesnek be, és csak azután a sugárút inkább benépesített része , avégből, hogy a lakásszükség annyira érezhetővé ne legyen. A múlt évben ennek megfelelőig a nagymező-és gyárutcza sarkán 7, részint 3, részint 4 emeletes házakból álló csoport építése kezdetett meg, mely i. é. nov. 1-ig be lesz fejezve. Továbbá ayárilak, mely már fedél alatt áll és az idei nyáron már lakható lesz. Mindezek tervei első rendű művésgéktől származnak és különösen a mi a nyári lakóát illeti, méltán a legjobbak közé sorozhatók. Az előmunkálatok a haladás azon pontján állanak, hogy i. é. márcz. havában, a midőn az építkezés teljes erővel újra megindul, foganatba vétetik a ngymező- és gyárutcza között 8 ház, továbbá a nyolczszög 8 háza, és a nyolczszög, valamint a kö pont között 10 ház, végre 4 nyári lak a központ és városliget között, összesen tehát 41 ház, mely a sugárút */4-nél nagyobb részét képviseli. Ezenkívül az őszi idény beálltáig a gyárutcától a városligetig az út egyelőre 6 ölnyi szélességben kiépítve és kövezve lesz. Felemlítjük még, hogy a múlt év végén a sugárúti építkezésekre vállalkozók részéről 5.077.661 frt lett beruházva. Nemzeti színházban adatik ma „Fenn az ernyő nincsen kas.“ Vígjáték 3 felv. — Budai várszínház „A felolvasónő“ színmű, és a „Nőnövelde“ operette. — Miklósi színház „A háromcsőrű kacsa“ víg operette. Utolsó hír. — A sugárút-épitkezési vállalat eddigi működéséről érdekes kimutatást közölt velünk a vállalat igazgatósága, melyből a következőket veszszük ki. — Az út építésének, a felette nehéz és bonyolult földalatti építkezések, a légszeszvilágítás és vízvezeték, úgy az összes csatornarendszer tervezete, minden részletekkel együtt készen van. A sugárúton szükséges faültetvények (acer platanoides, iharfa) gróf Zichy Ferencz hírneves faiskoláiból szállíttatnak. A felépítmények osztálya azonban csak lassan kint kezdhette meg működését, minek oka abban rejlik, hogy először a többi osztályoknak, melyek amannak mintegy nyugpontját képezik, a szoros értelemben vett alapmunkálatokat kellett elvégezniük, s hogy a kisajátítások korántsem házcsoportok szerint mentek végbe, úgy hogy augusztus 1-jén csak egyetlen egy ily házcsoport volt lerombolható. S ámbár a tervek elkészítésénél mérvadó volt a házak lehető jövedelmeztetése, mégsem lehetett szem elől téveszteni azon körülményt, hogy a sugárút majdan a főváros díszére váljék, a házak építésének pedig elvül szolgál, hogy Budapest, január 28. (mej A Deákpárt utóbbi értekezleteinek egyikén, mint jobboldali lapokból értesülünk, Sennyey Pál báró egyenesen felszólította a pénzügyminiszter urat a kormány pénzügyi programmjának előterjesztésére, mert különben aggodalmak támadhatnának némelyekben a pénzügyi bizottság jelentésének még általánosságban való elfogadására nézve is. Kétségkívül e kathegorikus és, mint a „Pesti Napló“ egyik közelebbi számában mondja, erélyességénél fogva feltűnést okozott felhívásnak és más részről Lónyay dr. múltkori felszólalásának köszönhető, hogy a pénzügyminiszter nem a régi rész szokás szerint a vita legvégén emelt szót, midőn már csak az illető bizottsági előadót és az ellenindítványozót illette volna meg a szólás joga, hanem a vita folyamában ismertetett meg bennünket nézeteivel a jelenről és kilátásaival a jövőre, mert így még nem csak a sajtó, hanem a képviselők is megvitathatják beszédének tartalmát és bevonhatják az eszmecsere körébe e fontos nyilatkozatot, mely okvetlenül tisztítólag és sok tekintetben megnyugtatóig fog hatni, úgy a kedélyekre, mint az eszmék súrlódására. Ma, midőn a beszéd egész terjedelmében előttünk fekszik, és alkalmunk volt azt nagy figyelemmel átolvasni, elismerjük, hogy az egy nagy és nevezetes parlamenti szónoklat volt, és míg egyrészt második felét, azt, mely a jelen állapottal és a jövő teendőkkel foglalkozik, határozottan a legsikerültebbnek tartjuk, addig az első részre nézve, mely tisztán polemikus természetű, feltétlenül egyetértünk mindazzal, a mi lapunk tegnapi számában ugyane helyen elmondatott. Ghyczy Kálmán ujjal mutatott reá mindazon komplikált számadási módozatokra, mindazon különféle szövevényes eljárásokra, melyek a leszámolás, elszámolás és elkönyvelés körül történnek, és bizonyos mesterséges homályt borítanak a helyzetre. Ez az ellenzék tiszte, és a balközép vezérszónoka mindenesetre helyesen fogta fel hivatását, midőn oly sok évi szembekötésdi után valahára „tiszta bort“ kívánt, a helyzet tiszta képét követelte a kormánytól. De vajon megfelelt-e ezen óhajtásnak a pénzügyi miniszter úr ? Annyiban tiszta a helyzet előttünk, hogy 67 milliónyi deficit fedezéséről kell gondoskodnunk, de hogy mikor és mily alkalommal érzett magában a pénzügyminiszter úr, a szükség által kényszerítve, legelőször elég bátorságot oly alapokhoz nyúlni, melyeknek a törvényhozás másféle rendeltetést jelölt ki, ez még mindig ép oly titok előttünk, mint eddig volt. Kerkapoly miniszter urat ügyes polemikusnak tartják és az országgyűlési naplók tanúságot tehetnek róla, hogy számtalanszor annyira belekeverte magát és a házat sophismáinak tömkelegébe, hogy az ellenzékre, úgy mint saját pártjára nézve, nem maradt választás, mint, nem törődve a csillogó álokoskodások záporával, maradni eddigi nézetei mellett, vagy azt mondani: credo quia absurdum. Ebből áll Kerkapoly miniszter úr polemikai ügyessége, és ott, ahol a mentegetőzésre oka van magának is másoknak is, ott fel tudja zavarni a vizet, mint a tintahal, aztán ember legyen a gáton, aki megvilágítja a situatiót. A számoknak, melyek különböző czímeket, rovatokat és tételeket képviselnek, megvan azon jó tulajdonságuk, hogy lehet mindenféleképen csoportosítani nagy grácziával a végtelenségig, de ez nem elég az üdvösségre. A törvényhozásnak, hogy jövőre az ily hibák elkövetését lehetetlenné tegye, tudnia kell, hogyan, mikor, miből és ki által keletkezett a deficit, melynek fedezése még ezentúl is elég gondot fog adni; ezt kívánta Ghyczy Kálmán múltkori beszédében és ezzel maradt adós Kerkapoly miniszter úr tegnap. Ami beszédének második részét illeti, erről már csaknem feltétlen elismeréssel kell nyilatkoznunk. Őszintén kizárta jelen állapotaink mibenlétét és a jövőre nézve sok aggodalmat eloszlatott. Az idei rendes kiadásokban mutatkozó deficit fedezése minden erőszakosabb rendszabályok igénybevétele nélkül lehetségesnek látszik előtte, és mi is hiszszük, hogy feltevéseiben és számításaiban nem csalódik annál kevésbé, mert az ország anyagi viszonyainak eddig észlelt fokozatos kedvező fejlődése is egyik tényező, melyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. — ami pedig a rendkívüli kiadásokat illeti, igen természetesnek találjuk, hogy ezekről nem szólt, mert ezek közül a lehető meggazdálkodásokat csak a költségvetés részletes tárgyalásától lehet várni, valamint a fedezésről sem lehet addig gondoskodni, míg a hiányt a törvényhozás számszerűleg meg nem állapította. Egyetértünk abban is a pénzügyminiszter úrral, hogy a jövő pénzügyi politikáját nem lehet teljesen önállólag megállapítani, elszigetelten egyéb politikai és társadalmi intézményeinktől. Az ellenzék, mióta a magyar parlamentben költségvetések tárgyaltatnak, mindig át volt hatva e meggyőződéstől és sok szemrehányást kellett hallania a kormánypárt egyes tagjaitól amiatt, hogy a költségvetés átalános tárgyalásából mindig felirati vitát csinál és megrostálja a kormány egész működését, valamint az évközben alkotott intézmények czélszerűségét és hasznosságát. Elégtételünkre szolgál, hogy a pénzügyminiszter úr is ezen eljárást tartja egyedül helyesnek. Fájdalom, a rajz, melyet közgazdászati és társadalmi állapotainkról nyújt, amily igaz, oly kevéssé vigasztaló. Mezei gazdászatunk egyoldalúlag fejlődött, kézi iparunk meglehetősen primitív és csak Európa legkevésbé művelt nemzeteinél találhat piaczot és kelendőséget, közlekedési eszközeink részint téves irányban vannak vezetve, részint pedig, ami minden ország közlekedésének éltető ereit képezi, a kőutak, különösen hazánk legtermékenyebb vidékén, az alföldön, minden képzelmet felülmúló nyomorult karban vannak; számos iparvállalatnál és még inkább a hitel-részvény társulatoknál a szédelgés ijesztő mérveket öltött és karöltve jár a legegnikusabb lelkiismeretlenséggel. A „Pesti Napló“ nem helyesli, hogy a pénzügyminiszter ezt felemlítette, és sötét foltnak találja beszédében. Csodáljuk. Azon ok, melyet tisztelt laptársunk felhoz, hogy a bécsi lapok majd politikai tőkét csinálnak e kifakadásból, nem sokat nyom a latban. A külföldi pénzvilág igen jól tudja, hányadán állunk mi Magyarországon, és akármit írnak a bécsi lapok, ez nem fogja pénzintézeteinknek a morális reputatió által feltételezett hitelét sem növelni, sem csökkenteni, ellenben igen szükséges, hogy hallja meg az országban mindenki, hogyan gondolkozik a jelenlegi kormány bizonyos emberek és csigitek szédelgéséről, mely már egészen kényelmesen helyezkedett el nálunk, és szükséges, hogy megtudja mindenki, amit illet, hogy a kormány ezt is oly gaznak, tartja, melyet ki kell irtanunk, ha azt akarjunk, hogy anyagi visszonyaink egészséges fejlődésnek induljanak. A miniszter úr adóreformjairól és a közlekedés, vízépítés stb. körül kifejtett nézeteire alkalmilag visszatérendünk, most csak annyit legyen szabad megjegyeznünk, hogy az ellenzék, míg ellenzék lesz, bizonyára be fogja tölteni hivatását és nem fogja elutasítani magától az előmozdítás szerepét, feltéve, hogy a kezdeményezés olyan legyen, mely legjobb hite és meggyőződése szerint az ország érdekeinek megfelel. A képviselőház osztályai ma reggel 9 óra után tartott üléseikben Baja és H.-M.Vásárhely városok szab. kir. városokká emeléséről szólójavaslatot tárgyalták. — A VII. bíráló bizottság febr. 4-én d. n. 3 órakor Máday Sándor fogarasi választását fogja tárgyalni. — A horvát ügyben kiküldött regnicolaris bizottság magyar része tegnap ülést tartott, melyen a miniszterelnök is jelen volt. Hosszabb eszmecsere után abban történt megállapodás, hogy négytagú albizottság küldetik ki, mely Bella vármegye képviseltetésére és a pénzügyi részre vonatkozólag javaslatot terjeszszen elő. A bizottság tagjai Ghyczy Kálmán, Horváth Lajos, Sennyey Pál, Széll Kálmán. Az értekezlet d. u. 5-től este 8-ig tartott, szerdán folytatja tanácskozásait a bizottság. Alközponti igazgatás labyrinthje. Ahol az ágyú elsül, ott nincs zavar, az élet és mosoly sem épen ritkaság , de bezzeg ahova a golyó furakodik ott van jajveszékelés és fogaknak csikorgatása, akár csak egy pusztuló Jeruzsálemben.A budgetviták alatt is, míg az ostromlövegek csak úgy szórják a tüzet, a jobboldal padjaiban kedélyes jó kedvvel bólintgatnak, ámde a központi igazgatás zöhögős, méregdrága volta ellen csaknem minden szónok által tett megrovás nagyon megtapintgatta a hivatalnok urak, meg az atyafiság, komaság, sógorság szereit. A köblökből babáik élhetetlensége feletti kétségbeesés által kisajtolt fájdalomkiáltásokat a jobboldali pártlapok túlnyomó része különféle accordokban visszhangozza. „Leben und leben lassen“, szól az urfiaskodhatnám atyafiak kény és félelemtől remegő szava. No hát csak pityeregjenek. Aki találva érezte magát, az bizonyára megérdemli, hogy ébren alvó állapotában szintúgy, mint álmaiban,a kipottyanhatás hideg borzalmaitól illettessék. Kár azonban a jobboldali sajtónak ez urakat dajkaság alá venni, és a hangyaszorgalmú tisztviselők pólyájába takargatva csitítani, mert hisz a szorgalmat csupán az eszelősség volna képes ostorozni, de még józan eszű embernek soha sem jutott ilyes valami eszébe. Igen ám, csakhogy a haraszt nem azért zörög, mert szél fú, hanem, mert a herék protectorai mozgatják: kenyér kell az elkényezte tett, ü re s fe jü** gyermekeknek. Isten mentsen, hogy mi éhenhalásra akarnók kárhoztatni őket; sőt magunk részéről az ilyenek részére, a „munkatehetetlenek ápoldája“ czímén szívesen megszavaznánk bizonyos öszszeget.Egyébiránt, mint már lapunkban kifejtettük, a munkakerülésen kívül a központi igazgatás legfőbb hibéje a szövevényes ügykezelés. A beérkezett Ügydarab a segédhivatali igazgató irodatisztje által átvétetik (első kéz) , az igazgató futólagos szemjártatása után (másod kéz) az elnöki osztályba áttétetik (a szolgaposta mint harmadkéztől), most átveszi egy az elnöki osztályban alkalmazott ügykezelő irodatiszt (negyed kéz), ső a fogalmazó, esetleg titkár bíírálgatása, elnöki elintézés alá tartozik az ügydarab, vagy nem (ötödkéz), e műtét szerencsés elvégzése után az ügykezelő tiszt könyvbe vezeti (hatodkéz), szolga segélyével (hetedkéz), a nem elnöki ügydarabokat átteszi az iktató hivatalba. Eljutottunk e szerint a tulajdonképeni kezdetre, lássuk tovább. Az iktató hivatal e czélra rendelt személye (nyolcadkéz) az elnökségből áthozott ügydarabokat körülményesen megvizsgálva és nyugtatva, átadja a segédhivatali aligazgatónak (kilenczed kéz), ső a beiktatás tárgyanként (tized kéz) betűrendben (tizenegyedik kéz) osztályonkénti csoportosítás (tizenkettedik kéz). A gyalogposta (tizenharmadik kéz) vándorutat tesz az osztályokban, egy az osztályokban ügykezelésre szánt egyénnel (tizennegyedik kéz) nyugtatatja. Következik az osztályművelet. Először is az osztály iktató könyvébe vezettetik (tizenötödik kéz), most magasabb szemügyre vétetik a naponkint egy órát ásítozó osztálytanácsos vagy, mi leggyakoribb titkárja, első fogalmazója által (tizenhatodik kéz), a megrendelt kiosztás jegyzőkönyvileg megörökíttetik (tizenhetedik kéz.) Eljutottunk volna valahára a fogalmazási munkálathoz. No meg egy kis türelem. Fogalmazó úr (tizenhetedik kéz) bepillantgatván az ügyiratok közé, első dolga kisütni, miként lehetne az egész komédiát, akár véleményadásképen, akár végelintézés végett más osztály nyakába sózni. Ez a legkönnyebb. Heureka ! a folyamodvány kettős kérelemmel rekesztetik be, az egyiknek tárgya más osztály ügykörébe vág, vagy számadatokat tartalmazván, le vele a számvevőségbe. Az osztály ujjong az ügykezelő boszankodik, mert az áttolonczozandó ügydarabokat számonkint az illetékes osztály nyugtató könyvecskéjébe kell vezetnie (tizennyolczadik kéz), a szolga előhivatik (tizenkilenczedik kéz) és sorba járja az előírt osztályokat, hol az imént előírt processus (négy kéz, összesenhuszonharmadik kéz) ismételtetik. Itt a kérelem fele elintéztetvén (huszonnegyedik kéz), a szolga közbejöttével (25. kéz) az előbbi osztályba áttétetik (ismét négy kéz, az eddigiekkel együtt huszonkilenczedik kéz.) Végre aztán az osztálytanácsos legmagasabb kézjegyével láttatik el (harminczadik kéz) s még hagyján, ha az osztálytanácsos a collegialis munkakört át nem hágja, mert ha figyelmet szentel neki véleményével együtt új fogalmazás alá bocsátja, de hát e harminczegyedik kezet hagyjuk számításon kívül. Az ekkép fogalmazott ügydarab az ügykezelő által (harmincnegyedik kéz) a kiadói nyugtakönyvecskébe igtattatik, az osztály-igtatókönyvből, mint elintézett ügydarab kivezettetik (harminczkettedik kéz) s a rendes expediens segélyével a kiadóba hurczoltatik (harminczharmadik kéz.)Átestünk a fogalmazási műtéten is. Jó a kiadói kezelés. Az osztályokból beérkező ügydarab először nyugtattatik (harmincznegyedik kéz), aztán a beérkezési (harminczötödik kéz), majd az elintézési könyvbe vezettetik (harminczhatodik kéz). Ekkor a szolga (harminczhetedik kéz) revistó végett a miniszteri tanácsoshoz, esetleg államtitkárhoz viszi (harmincznyolczadik kéz.) Innen a fontosabb ügydarabok a minisztert is bejárják. A miniszteri tanácsos felülvizsgálata vagy egyszerű, vagy ismét egy új osztályprocessust von maga után. Az ekkép felülvizsgált ügydarab ismét a kiadóba hurczoltatik (harminczkilenczedik kéz). Megálljunk csak. De már egy tapodtat sem haladunk tovább e bonyodalmas, szövevényes, huzavonás labyrinthben, mert az elősoroltaktól is szédül a fejünk, pedig a ceremónia, a görbébbnél görbébb, tekervényesebbnél tekervényesebb hivatalos utak java még csak most következnék. Ez a tározóba volt szánva farsangi tréfának, gondolja magában a folyamodó vagy folyamodni szándékozó jóhiszemű olvasó. Sajnáljuk, de lesz ez komoly böjűi kép, betűről betűre a miniszteri ügyrend körül szerzett tapasztalatok után van papírra vetve. Hogy lélekvándorlás esetén nem nagy kedvünk volna ily folyamodás bőrébe bújni, az nem ördöngösség. Ily erő- és időpazarlás nem csoda aztán, ha oly mohó sárkánygyomorral fogyasztja az ország adózási képességét. „Egyszerűbb ügykezelés!“ kiáltják balról, és eltévedt földalatti hangok jobbról is, de a kormány echója csak kétértelmű feleletet ad. Hja, a vér nem válhatik vízzé, a kötelezettségeket, ígéreteket nem lehet oly könnyen feloldani. Hátuk megött van a sok korteskedő őrangyal. Aztán miért is ne, ha nem unja meg az ország a mibe neki ez a mulatság körül ? Volenti non fit injuria. Berlin, jan. 25. (Saját levelezőnktől.) Tegnapi levelemben említettem, hogy a tőzsde jelenlegi hullámzásának magyarázatául különféle okokat hoznak fel, melyeket azonban korántsem tartok kielégíthetőknek; a dolog lényege mélyebben fekszik. Aki a pillanatnyi hatás után indul, az könnyen tévedhet, s az előtt a tőzsde csakugyan nem fog látszani egyébnek, mint egy roulette-banknak, puszi a szerencse esélyeivel; azt hiszem azonban, ha a mellékes eseményeket figyelmen kívül hagyom, átalános felülemelkedett szempontból ítéljük meg azt, egészen más színben tűnik fel. Ami egy-két órában, egy-két nap óta változásában megfoghatatlannak látszik, nem oly érthetetlen, ha az összes előzményeket veszszük figyelembe. Abban természetesen most, miután a kártyák el vannak vetve, körülbelől valamennyi tőzsdetudósító megegyezik, hogy a vállalkozásokkal, alapításokkal túlságos szédelgészetett. Ennek mértéke meghatározásánál és az ebből vont következtetések, úgy a jelenre azonban, mint a jövőre, már felette különbözők. Az elsők egyike voltam, ki még a nyári hónapokban úgy itt, mint önöknek az „Ellenőr“-ben kifejeztem nézetemet, mily túlságosnak tartom már Berlinben is a lábrakapott szédelgést s ennek lehető káros következményeit, s több képleti hasonlattal is éltem. Utóbb, a franczia kölcsön után, augustus és szept. hóban ugyancsak említettem, hogy a vállalkozási szellem még nagy, de mai nap a hitelviszonyok is fejlődtek, és hogy Berlinben, daczára az akkor szintén uralgó kis paniquenak, a hausse nézetem szerint tovább fog tartani. S az emelkedő irány (egy-két kivétel természetesen mindig lehet) tartotta is magát octóber, november és decz. hónapokban. Ugyanakkor (sept.-oct.) azonban itt Berlinben egy clique alakult legelső pénzügyi matadorokból (nevekkel, igen sajnálom, de a discretio szempontjából nem szolgálhatok); e clique a baisse-ban bízott s már szeptemberben nagy eladásokat tett. A hausse azonban tartott, az illetők még több papírt adtak el (persze ami még kezükben nem volt, hanem amit csak jövőben sokkal olcsóbban reméltek megszerezni). Mi sem használt, Berlinben sok alapíttatott, sok pénz kellett, a chaisse-párt tehát híresztelé, hogy Berlinben is óriási pénzhiány van. Pedig volt elég, miként ezt akkor is bővebben kifejtetten! November utolsó és decz, első napjaiban volt legnagyobb a küzdelem, a baisse-párt utolsó ütegeit vonta a harczba s ez ütegek mily nagyok lehettek, fogalmuk lehet abból, hogy csak egyetlen egy ismerősöm, aki alig bírt egy-két százezer tallér vagyonnal, 5—6 millió áru papírt adott el. A győzelem még mindig rendkívül kétes lett volna, legalább decemberben, ha közbe nem jő a Banque de l’Union bukása, mely az első ijedtséget idézte elő, következett a porosz bank hitelmegszorítása; ez a küzdő, de már félénk hausse-pártot teljesen elrémítette, a másiknak pedig új bátorságot nyújtott. Következett az árfolyamok rohamos hanyatlása. Ami ezután következett, az már csak mellékes, kevésbé fontos csatározás, mint a wörthi és sedani napok után a franczia háború. Mindazonáltal következtetéseink szempontjából kísérjük a további eseményeket is figyeemmel.December 21-i levelemben, hivatkozva döbbent leveleimre, miként a berlini tőzsde helyzetét sokkal kitűnőbbnek tartom, mint a bécsiét, hogy az utóbbiban a szédelgés sokkal nagyobb mértékben űzetett, hogy a berlini pénzvilág az utolsó hónapokban sokkal nagyobb mérsékletet tanúsított, de pénzereje is tetemesen nagyobb, s hogy épen azért Berlinben egy kereskedelmi krisistől nem tartok, míg az Bécsben hamarabb bekövetkezhetik.Utóbb észleltem is, hogy Bécsben, daczára bátrabb magatartásának, az árfolyamok esése rohamosabb, nagyobb volt (aránylag persze sokkal magasabban állottak is, sőt állanak még); a bukások száma némely nap elérte a harmincat, még itt összesen nem rúg ennyire. December végével volt legnehezebb a helyzet Berlinben. Itt az ultimo üzlet (pénz nélkül venni papírt a hó utolsó napjára) divatos lévén, a beállott tökéletes hitelhiány átalános nehézségeket idézett elő. Mint egy előbbeni levelemben írtam január 1-én a papírok szelvényei levágatnak és a nélkül árultatnak. A mely részvény például 160 perczenten árultatik deczember 31-én, ha szelvénye 15 perczentban állapittatik meg jan. 1-én, szelvény nélkül 145 perczenten adatik el. Miután azonban e szelvények becsét, a társulatok mérlegei még nem lehetvén készek, egy bizottság határozza meg, e megállapításnál nemcsak számos visszaélés történhetik (nekem is tudomásom van ilyenről), hanem a szelvények rendszeresen a várhatónál kisebb összegben határoztatnak meg, s ezért természetesen december végével minden ember iparkodik papírját megtartani, hogy azt januáriusban szelvény nélkül drágábban adhassa el. Ez okokból azonban deczember utolsó napjaiban a prolongatiók alig volának kétségesek, kivált bankok tömeges felmondásai folytán, s ismét erős árcsökkenés állott be. Január első napjaiban a decemberi nehézségek le lévén győzve, ismét szilárd iránynyal birt úgy a bécsi, mint berlini tőzsde. Azonban az utóbbinak közönsége még sokkal félénkebb és óvatosabb, s a baisse-pártnak nem nagy küzdelembe került ismét lanyha irányt előállítani s tán Bécs eleinte tartotta magát, de Berlinnek sokkal több pénze lévén, ismét kénytelen volt engedni, s igy e hóban Berlin után a bécsi, frankfurti és hamburgi tőzsdék is lefelé haladtak. Ilyenkor már minden kedély fel lévén izgatva, a többség megfélemitve, a pénzvilág egy része nagy krisistől tart s azért eladás eladást ért, s egy napi árfolyam-esés a másnapit vonja maga után. Miután azonban a londoni bank kamatlábát leszállította, utána nemsokára a porosz bank is, és mindkét országban ismét bővebben van pénz (Bér-