Ellenőr, 1873. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1873-02-26 / 47. szám

Előfizetési árak Egész­ért. . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre . . 5 firt. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ [ Egy hónapra . 1 „ 80 s Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vallalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre követező napon. A lapot illető reclamációk Légrády testvérek irodájába (nádor­ utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele. Budapesten, nádor-utcza 6. sz. (Légrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, bálvány-utcza 9. sz. alá intézendők. 47. szám. Budapest, szerda, február 26. 1873. V. évfolyam. TÁVI­RATOK. Bécs, febr. 25. (Az Ellenőr távirata.) Conatz japán consul Párisból a napokban ide érkezik, hogy a japán kiállítás vezetését átvegye. A kiállítás alatt a követség fejét Iwakurát is ide várják. Athén, febr. 25. (Az „Ellenőr“ távirata) Az új kamarában jelentékeny többség áll a kormány , rendelkezésére minden felmerülhető kérdésben. Par-­­­lamenti körökben úgy hiszik, hogy a kormány visszautasítja a Laurionügy békebiróság útján le­endő elintézését. Sztambul, febr. 25. (Az Ellenőr távirata.) Ha­lim pasa pétervári nagykövetté történt kinevezése visszavonatott és Server párisi követ szemeltetett ki ez állomásra. Khalil állása tarthatatlan. Kormány­körökben mély elkeseredés uralt a szultán köze­lebbi intézkedései miatt, és nem lehetetlen, hogy a szultán a felizgatott közvéleményt Midhat pasa igazságüegyérré nevezése által fogja megnyugtatni. Madrid, febr. 25. A spanyol nemzet­gyűlés után szervezte a kormányt, s e sze­rint Figueras, Pu y Margal, Salmeron és Castelar megtartják tárczáikat, míg a ka­binet többi tagjait Acosta had-, Tutau pénz-, Orcyco tengernagy tengerészeti, Char köz­munka, és Seim József gyarmatminiszterek helyettesítik. A republikánus pártba olvadt radikálokat a kabinetben a hadügyér és tengerészeti miniszter képviseli. A korábbi kormányprogramm változatlanul hagyatott. — Zavaroktól lehet tartani, s az exaltált föderalisták már meg is szállottak egyes pontokat. — A katonai elemek azonban támogatják a kormányt s a legfontosabb középületeket megszállották. Burgos a nem­zetőrség főparancsnokául és Mariones mad­ridi főparancsnokul neveztettek ki. Bukarest, febr. 25. A kormány tvja­­vaslatot terjesztett a kamara elé Rómában és Washingtonban felállítandó követségek tárgyában, hogy ily módon az ország poli­tikai és nemzetgazdasági viszonyai Olaszor­szággal és az Egyesült­ Államokkal szoro­sabbra tűzessenek. — A kamara e­­javas­­lat sürgősségét kimondotta. Új-York, febr. 24. Grant elnöknek a congres­­sush­oz intézett üzenete kéri, hogy a kanadai ha­lászati törvény sürgősen elfogadtassék s igy Ang­liával szemben minden összeütközés elkeríthessék. Washington, febr. 24. A kongressus jogügyi bizottsága kimondotta, hogy Colfaxnak, az Egye­sült­ Államok alelnöke s a senatus elnökének vád alá helyezésére a Crédit mobilier-féle pénzügyi skandalumokban való részesség miatt, semmi alapja nincsen. Budapest, szerdán, február 26. Uj betanulással és kiállítással először: A szentivánéji álom. Sziámit 5 felv., zenével, írta Shakespeare. Fordította Arany János Zenéjét szerzette Mendelssohn s Bartholdy Bódog. Kezdete 7 órakor. MIKLÓSY SZÍNHÁZA. Budapest, szerdán, február 26. P A P I G N O L Franczia vígjáték 3 felvonásban, irta Georges Petit; fran­­cziából fordította Szathmáry György. Kezdete 7 órakor. 244. szám. SZÍNHÁZ. NEMZETI Bérlet Budapest, február 25. Még nem akadt eddig oly politicai lángész, ki kormányunk eddigi vallásügyi politicájában határozott rendszert, vagy irányt bitt volna fölfedezni. Egy mask epe­­dő pillantásaival tekintgetett erre is amarra is, dévaskodva, szerelmest játszva, mint ki­nek érdekessége, erényei és szépsége úgyis csak addig tart, míg az álcra lehull. Itt az ideje azonban, hogy a kormány e habo­zó, e titkolódzó szokásáról letegyen. Szint kell vallania mind az állam és egyház kö­zötti viszony rendezésének, mind pedig a polgári házasság kérdésének ügyében. Pauler kegyes kacsingatásait tökéletesen megunta a közönség s Tréfortnak nem lehet, nem szabad e kérdés elől megfutnia, ha óhajtja, hogy a közvéleménynyel békés lábon álljon. Nincs állam, a szabad Svarczot és Ame­rikát kivéve, hol a vallástürelem oly otthonos volna, mint hazánkban. A magyar nép, jó­zan esze és belátásánál fogva, a l­e­l­k­i­is­me­r­e­t szabadságát régebben vallotta, mint az a theoreticusok agyában megszü­­lemlett. A keresztes háborúk s a Protes­tantismus keletkezésének kora a magyar nemzet e részbeni érettségéről oly ta­núságot nyújtanak, melyre mindenkor büsz­kén tekinthetünk viszsza. A közvélemény tehát le a földmívesig, nemhogy ellenséges állást foglalna el az állam és egyház közötti viszony rendezésé­ben, de sőt azt szívvel lélekkel pártolja. Nálunk a legutolsó parasztnak is van any­­nyi értelmessége és természetes esze, hogy belássa, miszerint csúnya játék az, a val­lás szent köpenye alatt, melyet a főpap­ság híveinek szemei előtt véghez visz, mi­dőn erkölcsről és szegénységről prédikál, maga pedig tejben vajban fürdik, iskola, alsóbb papság az alatt nyomorog és ala­mizsnából tengődik. Sőt részünkről meg vagyunk győződve, tapasztalatból mond­hatjuk azt, hogy az alsó klérus az egyház autonomicus rendezését szabadelvű alapo­kon csak ép úgy kívánja, mint bármely szabadelvűségéről nevezetes képviselő. Hogy ez oldalról alig meri egy-egy bátor hang a világi közönség álláspontját nyíltan hirdetni, hanem csak a legbizalma­sabb körben, suttogva: az ismét egy néma­ságában súlyosabb vád azon erkölcsi és anyagi pressió ellen, melyet a teljhatalmú főpapság alárendeltjeivel szemközt kifejt. De hát ki is várna nyílt fellépést e sze­gény emberektől, kiknek kenyere, szabad­sága, mindene egy kézben van letéve, kik­nek lelkét már a seminariumok nevelési rendszere szolgai gondolkozásmódba töri bele. Hivatalt, kitüntetést, sőt szabadságot is a püspök, e mindenható papi kényur osztogat. Csoda-e aztán, ha a lelkészi kar hallgat, vagy ha síkra lép, a jutalmazás reményében azokkal fó egy követ, kiktől jó és balsze­rencséje függ. Népünk és alsó papságunk vallástürel­méről száz meg száz apró részletet tudnánk felhozni, minek más államokban, hol pedig a törvényhozás megelőzte a jogi öntudat e részben való elterjedését, még ritka hollók, de melyek mindazáltal oly jellemzőek, hogy sem agyonhallgatni, sem agyonbeszélni azo­kat ellenkező oldalról nem lehet. Hogy egyebet ne említsünk: ott az egyes közsé­gekben felmerülő hajlam a polgári házas­ság megkötésére, ott a tény, hogy minden papi tilalom és nem tetszés daczára a ve­gyes házasságok sűrűebb és sű­rűebbekké vál­tak, s a keresztszülői intézmény által felé­ben más vallásunk tiszteltettek meg. Honnan van tehát mégis, hogy a kor­mány eddig, a közvélemény hangos kívá­nalmai daczára, e kérdések fölött elsurrant vagy kitérő válaszok által azokat elnapolta­? Bizonyára azért, mert mint Irányi ma igen helyesen megjegyezte, fél a papságtól. De hát miért félne, ha j­ól akar kormá­nyozni ? A félelemről azt mondja Voltaire, hogy ez az ember méltóságán aluli indulat, s egy ókori bölcs szerint, ki lámpással ke­resett embereket, egyúttal a gyanús lel­kiismeret jele. S kormányunkról csakugyan el lehet mondani, hogy e kérdésekben ta­núsított remegése sem méltóságának, sem lelkiismeretének nem vált becsületére. Méltóságának foszlányait néhány főpap mutogatta kárörvendő arczc­al a boszan­­kodó közönségnek, az elvei fölött csapott tor következménye pedig lelkiismeret-furda­­lás alakjában jelenkezett. Sok oka volt a kormány meghunyász­­kodásának, de valamennyi érv, mely miatt a főpapság állam- és emberiség ellenes tö­rekvéseit szárnyaik alá vették, csütörtököt mondott kinn a prózai életben. A kortes­kedés, mely egyike volt a leghatalmasabb indokoknak, hogy az önjavát leső papi mél­tóságok előtt fejet hajtsanak, s a nép ha­talmasan nyilatkozó erkölcsi és politikai érzéke jelöltjei­ént megbuktatásával adta tud­tára a kormánynak, hogy számítása önámí­­táson alapult. A tapasztalat a legjobb mester, szokás mondani. Hiszszük tehát, hogy a kormány belátta, miszerint eddigi politikájával sza­­kítnia kell, ha nem akarja, hogy mestersé­ges izgatás és eszközök rongálják a nép jó­zan felfogását. Nemcsak a nemzet jóléte nevében óhajtjuk az állam és egyház közötti vi­szony szabadelvű és gyors szabályozását, hanem követeljük azt az országos nyuga­lom és béke szempontjából is. Itt az ideje, hogy a magyar állam is lerázza magáról a középkor folyamában ráaggatott ócska limlomot. Mi nem akarunk sem katholikus, sem protestáns, sem zsidó államot, mert előttünk akár megkeresztelt, akár körül­metélt állam egyformán képtelenség; nekünk egyedül és kizárólag fele­kezet nélküli magyar állam kell. Előre figyelmeztetjük Trefort és Pau­ler miniszter urakat, hogy elcsépelt héza­gos phrasisok sem minket, sem a közvéle­ményt ki nem fogják elégíteni, őszinte, egyenes feleletet várunk, minden kibúvó rés mellőzésével, az e kérdések tekinteté­ben beadott interpellációkra, s mi fő, oly feleletet, melyre röviddel utána tett kö­vetkezzék. Feleletében és tetteiben rejlik pártjá­nak és az uralkodó kormányrendszernek próbaköve, várjon a kor színvonalára akar-e emelkedni kormányzatával, avagy eszmék és elvekkel csak játszik és csalétekül hasz­nálja, hogy a hiszékeny közönséget fel­ültesse ? A baloldali kör szerdán f. hó 36-dik napján estveli 6 órakor értekezletet tart.­­ A delegátiók egybehivására vo­natkozó legfelsőbb kéziratokat a hivatalos lap mai száma közli, s azok a következők: I. Kedves gr. Andrássy! A közös ügyek tárgyalása czéljából a birodalmi tanács által, az ott képviselt királyságokat s többi országokat il­letőleg az 1867. évi deczember hó 21-én kelt tör­vény értelmében, valamint a magyar országgyűlés által az 1867. XII. t. sz. értelmében 1873. évre megválasztandó delegatiókat, a másolatban mellé­kelt kézirataimmal folyó év ápril­­s 2-kára Bécs­­be összehivandóknak találtam, s megbízom önt, hogy az illető előterjesztések bemutatása iránt in­tézkedjék. Kelt Bécsben, 1873. évi február hó 21-én. Ferencz József, s. k. Andrássy, s. k. II. Kedves miniszterelnököm S­z­­­á­v­y ! A közös ügyek tárgyalása czéljából a magyar or­szággyűlés által az 1867. XII. t. sz. értelmében, valamint a birodalmi tanács által az 1867. évi deczember 21-én kelt ottani törvény értelmében 1873. évre megválasztandó delegatiókat a részükre törvényileg fentartott teendők végzésére f. évi ápril hs 2-ára Bécsbe összehívandóknak találom. Midőn ehez képest közös­ügyi minisztériumai­mat egyúttal alkotmányszerű előterjesztéseik bemu­tatására utasítom, megbízom önt, hogy a bizott­sági tagok megválasztatása s egybehí­­vása végett a szükséges intézkedéseket megtegye. Kelt Bécsben, 1873. évi február hó 21-én. Ferencz József, s. k. Szlávy, s. k. Egy harmadik hasonló tartalmú kézirat vi­tézteiért herczeg Auersperg osztrák miniszter­elnökhöz, azzal a különbséggel, hogy a már meg­­választott bizottsági tagok egybehivására uta­­síttatik. Buffet. A mai ülésben Schwarcz Gyula volt az első szónok s elmondá ismét azon szereptypirozott beszé­dét, melyről a legvénebb képviselők sem emlékez­nek, mikor hallották először, de a melynek elmon­dására nem mulaszthat el egyetlen alkalmat is a Kultur Mensch. Aztán meglehet, hogy a kar­zaton volt azon két fekete domino is, kiket a vigazda vasárnapi estélyén csábított el oratiojának meghallgatására Székesfehérvár maszkja. Ezen „szép ismeretlenek“ lehető kivételével senki sem talált bármi újat is abban, a­mit Schwarcz Gyula úr ma nem tudni hányadikszor, előadott. Na de a régi nótát olyan tüzesen verklizte le, hogy Tre­­f­o­r­­ közokt. ügyér hozzá ment és megjegyzé : „jól be­széltél,de hát minek échaufferoztad magadat?“ Képzelhetni, hogy a miniszter ötletére mennyire el­­halt a képviselő úr s mekkorát nevetett az egész környezet. Molnár Aladár más hangulatot keltett, és ebből — ha még nem késő — kivonhatná maga részére a tanúságot Schwarcz Gyula is, ki már eljutott a figyelemgerjesztés azon pontjához, hol a Ház csak azért és csak addig hallgatja meg go­nosz kíváncsisággal, mert és a meddig valami hó­bortot vár tőle s nevetni akar rajta. Molnár Aladár iránt nyugalmas, komoly és átalános lett a figyelem rögtön s e változás igen jó bizonyíték a Ház józaneszűségéről, mely distinguálni tud­ja, hogy kit kell meghallgatni komolyan s kit csak a lux reményében. Molnár Aladár teljesen igazolta, hogy meg­érdemli e distinctiót. Beszéde tartalmas volt elejé­től végig s élénk helyeslésben részesült minden oldalról. Mi megmondtuk érzelmünket ezen ép oly rokonszenves mint tehetséges képviselőről már régebben, mert mindig készek vagyunk elismerni a valódi erőjárulékot pártelleneink közt is, s mert örvendünk minden ú­j embernek, ki hazánk, előmenetelének szolgálatára fris értelmet és mun­kásságot tüntet ki. Igaz, hogy az első hatás né­ha csalékony lehet s a feltűnő egyéniségből olykor csak egy furcsa emberke marad, de mi azt hisz­­szük, hogy Molnár Aladár nem azon lények kö­zé tartozik, a­kiknek szakképzettsége és tevékeny­sége veszendőbe szokott menni, a hiúság ágas­kodásai által, az öntetszelgés ugrándozásaiban. Molnár Aladárban egy tudományosan mivelt ta­got irigylünk a jobboldaltól s üdvözlünk a nem­zetnek, mely becsülni fogja őt azért is, hogy nem tartja magát táltosnak s minden tudákos arrogan­­tia nélkül, szerényen és még is önállólag, meg­nyerő modorban és még sem hajlongólag, világo­san, tömötten, frázis és positurák nélkül, beszél és tesz alapos ismeretei és a gyakorlati tevékenység terén.* Irányinak némely kifejezései — a főpap­ság erkölcsössége felől — ma nagy zajt keltettek s alkalmasint élénk feleletet is vonnak magokra holnap. E zaj alatt nem voltam a Házban, s igy nem is mondok róla semmit, de, hogy t. ba­rátom téved állításában, miszerint a magyar főpap­ság erkölcsei roszabbak mint a külföldi főpapokéi, arról nincs kétségem. Én részemről — pedig én sem szeretem a „magas clerust“ — sokszor nyil­vánítottam, s most sem hallgatom el véleménye­met, miszerint a magyar katholikus főpapság sokkal fenebb áll külföldi rangtársainál, mind a tudományosság, mind a hazafiság, mind az erkölcsök szempontjából. S mert ez volt — kül­földi tapasztalataim alapján is — meggyőződésem mindig, épen ezért sem érthettem soha a csodálatos tényt, miszerint a magyar főpapság nem tudja vagy nem meri magát emancipálni a telj­es romlott­ságáról világszerte ismeretes római curia butitó hatalmának haladásellenes fensősége alól. * Az ülés utolsó szónoka Csengery Antal volt, ki ma rendkívül hosszan beszélt, s nagyon sokat mondott, de félő, hogy jelentékenyen meg­gyengítette azoknak állását, kik az átalános viták terjedelmessége és dicusus természete miatt az ellenzék némely szónokait szokták vádolni. Na de Csengery Antal olyan ritkán s e ritka esetekben is olyan röviden szokott nyi­latkozni, hogy megbocsáthatnak neki a j­o­b­b­o­l­­d­a­l zugolódói, ha egyszer kibeszélte magát — s a házat is egy­ kissé ő is. Hanem óhajtandó volna, minden esetben, hogy nagy tudományának és nagy tekintélyének nyomatékos és erélyes nyi­latkozataival, főleg akkor álljon elő, a midőn szava tán döntőleg is, hathat fontosabb kérdéseink szabadelvű és czélirá­­­nyos megoldására, nem pedig post fest­a, mi­dőn már csak a hozott törvények felőli régibb nézeteinek utólagos hangjával ismerkedhetünk meg. A­mit a múltkor a megyék hivatásáról s ma a nevelésügyről beszélt, sok jót és szé­pet tartalmaz, de hát miért nem állott ve­lük elő a Házban annak idejében, a kér­désbe­ni törvényjavaslatok tárgyalá­sakor? * Jobboldali: Schwarcz Gyula beszédé­­­-nek mégis volt egy jó része, mely átalános helyes­léssel találkozott. Baloldali: Ugyan melyik ? Job b o l­d a­l­i: Hát a vége. Baloldali: Vagy úgy. * Notabene a Reform­párt maholnap két tagból, Schwarcz és Kármán urakból fog állani, kik — a­mint ma hallottuk — elhatározták magukban, hogy pártértekezletükön behozzák a előter­e­t. — Piret ab­bnagy eg­yparan­­c­s­a. A „Pester Lloydsból vesszük át a követke­zőt: „Midőn néhány hét előtt P­­­r­e­t­alidnagy József főherczeg honvédségi főparancsnok adlátusá­­vá neveztetett ki, e választás igen széles körök­ben korántsem idézett elő kellemes benyomást. Ak­kor a mi lapunk volt az, mely a kinevezés ellen emelt e­lv­i aggodalmakat nem találta alaposaknak; a történt választást a jövőben igazolni — ezt jegyeztük meg — Piret Iik­ úr dolga lesz, mert múltjában nem találunk okot az aggodalomra. Az­óta néhány hét múlt el, s ő excellentiájáról nem hallottunk sem jót, sem roszat, a­mi nem nagy baj, sőt nem is kívánatos, hogy békeidőben a hon­védelmi minisztérium mellett még a hon­védségi főparancsnokság is valami fel­tűnő módon adjon életjelt magáról. „ Két nap óta azonban beszélnek a fő­parancsnokságról, s különösen Piret adlatus úr­ról vagy — még világosabban mondva — egy körrendeletről, melyet ő intézett volna a honvéd­csapatokhoz. E körrendeletben — a­mint beszélik — igen kimerítő oktatások foglaltatnak arról, mi­nő terjedelmű legyen a szakáll, minő formájú és szinü a gallér, továbbá, hogy a tettleges állomá­nyú honvédeknek a polgári ruha viselése megvan tiltva, míg megfordítva a szabadságolt állomány­beliek az egyenruhát csak a főparancsnokság en­­gedelmével vehetik fel, stb. Nem sikerült eddig a rendelet eredeti szövegét megszereznünk, de léte­zésének híre különben jól értesült körökben álta­lán el van terjedve, s egy pesti lap azzal a meg­jegyzéssel emlékezik róla, hogy Piret b. rendelete a főparancsnok József főhg tudta, úgy­szintén a honv. minisztérium előleges tudomása nélkül bo­csáttatott ki. Ez olyan dolog, melyet a főhg-főpa­­rancsnoknak ad látusával, s azután a honvédelmi ministeriumnak a­­főparancsnokság­gal kell elintéznie, s a­melybe egyelőre nem aka­runk avatkozni. „A­mi azonban az említett rendelet tartalmát illeti, úgy az — a keringő hirek alaposságát fel­tételezve — élénken emlékeztetne Benedek tász­­nagy 1866-ki hasonló kibocsátványaira, melyekben a monarchia sorsára döntő hadjárat előestéjén nem volt sürgősebb parancsolni valója, mint hogy a tisztek csak szabályszerűleg kiberetvált állal rohan­hatnak a hazáért való halálba, s hogy újságírók és a két hölgyek a táborban meg ne tüzessenek stb. E fontos dolgok közepette Benedek báró vég­tére egészen megfeledkezett „titkos tervéről“ — s a többit tudjuk. Mindenekelőtt hitelesen kellene most már constatálni, várjon Piret báró itteni mis­sióját valóban ilyen szellemben fogja-e fel. Ha ő excellentiája kíváncsiságunknak e pontra néz­ve önkénytesen meg s­em felelne, talán majd vala­mi interpelláció-féle meg fogja oldani a dolgot, s csak óhajtjuk, vajha e körrendelet nem léte­zése bizonyulna be. Ellenkező esetben Piret alth­nagy úr reá nézve talán nem a legkellemesebb módon értesíttetnék arról, hogy ő szolgája a parlamentárisan kormányzott magyar államnak, ki azon pillanatban, midőn működése a nemzet szellemével és akaratával ellentétbe jő, simpliciter az ajtó elé tétetik. Ha pedig a tábor­nok úr valami titkos támaszokra építene, — úgy magát kellemetlen csalódásoktól megőrzendő — jól teszi, ha idején megemlékezik arról, milyen vé­get értek épen ama támaszok azon hatalom által, melylyel ő excellentiája a harczot felvenni akarná. Mára elég ennyi, s várjuk a felvilágosításokat. “ Berlin, február 24. (Saj­át levelezőnktől.) A porosz lapok méltán hangoztathatják a fe­letti örömöket, hogy a múlt évi budget 20 mill­ó többletet mutat fel, a f. évre pedig 30 millió tallér több bevétel várható. Hogyha ezen öröm azonban nem oly átalános, nem oly országos, nem oly nagymérvű, mint meg­érdemelné, azon nem csodálkozunk, ha meggondol­juk, hogy a kormány még folyton különféle adó­­felemelésről gondolkodik. Őszintén örvendünk mi is, hogy a tanítók fizetése felemelésére mintegy 2 millió és a hivatal­nokokéra szintén mintegy 2 és félmillió tallér pót­hitel javasoltatik a pénzügyminiszter által. Azt azonban mai napig sem értjük, mert nem gondol­nak Poroszországban az adónak gyökeres teljes átalakítására a mai kor igényeinek megfelelőleg ? Igaz, hogy egy adó­reformjavaslat a pénzügyi bi­zottság által már tárgyaltatik, ebben azonban bár egyes javításokkal találkozunk, nem látunk még sok olyat, a­mi kivált a szegényebb néposz­tály terheit tetemesen csökkentené oly mértékben, mint ezt az átalános nemzetgazdászati, kereskedel­mi s ipari és állami érdekek követelnék. Talán emlékeznek olvasóink, már a múlt nyá­ron a budget tárgyalása alkalmával kifejeztem azon határozott nézetre, miként a tényleges bevéte nem egy-két millióval, de tetemesen felül fogja múlni az előirányzatot, mely úgy látszik csak ezért készíttetett roszabb színben, hogy a képviselőház igazságos és méltányos követelései a felsőbb poli­tika szempontjából megtagadtathassanak. A sóadó eltörlése pl. akkor elejtetett Bismarck által, daczára, hogy a képv.­ház azt határozottan károsnak ítélte, de egyszersmind határozatba ment ugyanakkor, hogy mihelyt a körülmények megen­gedik, a sóadó el fog töröltetni. Azóta a kormány és képviselőház töri fejét, mily új adónemeket hozzon be, s a dohány adó behozatala által tetemesen meg akarja csorbítani úgy a belföldi dohánytermelést, mint kereske­delmet. Ha azonban a kormány és képviselőház még most sem látják elérkezettnek az időt, midőn a 7,8 milliónyi sóadót eltörölhessék, akkor nem tudjuk mikor, mert nemcsak 20—30 milliónyi több bevételök van évenkint, de ennek folytonos növe­kedése is várható s a mi fő, a porosz államnak adóssága már csak alig van, s ez is a franczia ha­dikárpótlásból könnyen lesz törleszthető. De to­vábbá hadügyi czélokra várak, és raktárak felsze­relésére, új fegyverekre és ágyukra, hadügyi alap­ra stb. mind a franczia hadikárpótlásból telik, azért ismételve állítjuk, megfoghatatlan volna előt­tünk, ha a porosz kormány és képviselőház még most sem látná elérkezettnek az időt, a nép ter­hein segíteni, még­pedig a több bevétel teljes erejéig. Francziaország a jövő hó elején ismét vagy 200 millió francot fog lefizetni a 4-ik milliárdból, mely állítólag május hóig teljesen törlesztve leend, s ekkor a franczia állami kincstár ismét 700 mil­lió franccal fog bírni, úgy, hogy esetleg június-jú­­lius hóban az összes 5 milliárdot kifizethetik, s minthogy ezután az egész franczia terület meglesz szabadítva a német katonaságtól, a francziák most már komolyan kezdenek gondolkozni a végleges kormányforma megállapítása iránt, s az itteni meglehetős terjedelmes tudósítások szerint a re­­publicánusok győzelme biztosítottnak tekinthető. Ennek ellenében Németországba folyton új arany folyván be, az arany pénz verése gyors lép­tekkel halad előre, s nemcsak Hamburgban szűnt meg f. hó 15-ke óta az ottani Banco Mark törvé­nyes pénz lenni, hanem nemsokára egész Német­ország pénzének egységesítése az arany valuta be­hozatala befejezve leend. E czélból a napokban terjesztetett be a szö­vetségtanácshoz az érempénz törvényjavaslat, mely 16 szakaszból áll. E szerint a törvény 6 hónappal a császár és szövets­ tanács jóváhagyása után lép életbe. Minden eddigi pénznem megszűnik törvé­nyes fizetési eszköz lenni s e helyett a markarend­­szer hozatik be. Az uj német marka egyenlő egy angol shil­ling az az' 50 o."é. ezüst kr., 1 '/* franc, 1/3 tallér­ral. Arany pénzül fognak szolgálni a már eddig is nagy­ számban forgalomban levő 20 és 10 már­kás darabok. 20 m. , egy font sterling, 10 o. o. ezüst frt az­az 25 franccal. Váltópénzekül veretni fognak 5, 1, és 1/1 márkás ezüst pénzek s 10, 5, 2 és 1 filléres éretpénzek. Az új márkarendszer tehát szintén a 10-edes rendszeren fog alapulni, számítása azonban néze­tünk szerint még mindig nem lesz oly kényelmes, mint a franczia vagy osztrák beosztás. Kétségkí­vül azonban sokkal előnyösebb, mint az eddigi 12 Pfenniges és 30 garasos tallérrendszer, melynek számítása a gyakorlati emberek számára ugyan nem valami nagy mesterség, de a közéletben álta­lán mégis igen nehézkes. A spanyol állami átalakulásról újabban ol­vastunk egy pár vezérczikket, melyeknek vége az, hogy miután Spanyolországban a köztársaság je­lenleg oly könnyen minden nehézség nélkül mon­datott ki, biztosan fel lehet tenni, hogy az ép oly hamar fog megbukni; ezen két ellentét között mi az összefüggést nem tudtuk feltalálni. E helyett jelenthetjük, hogy itten egyhangú­lag elterjedt hírek szerint a spanyolországi német követ utasítást kapott, miként a tényleg fennálló kormányt ismerje el, e szerint a spanyol köztársa­ság már jóformán valamennyi európai hatalom által elismertetett. A farsang utolsó napja Kölnben mindig nagy ünnepélyességgel, élénkséggel és vidámsággal tar­­tatik meg, ekkor az egész város lakossága mulat, az utczákon óriási és állítólag igen szép álcrás menetek tartatnak. Berlinből és más városokból tömérdek idegen megy az­nap oda, s a tréfa kétség­kívül igen érdekes és mulatságos lehet, miután minden álarczosnak szabadságában van bármely idegen házba is bemennie. Ez alkalomból tehát a „Kladdredatsch“ élet­­lap táviratokat hoz Kölnből, melyek szerint Ama­deus hg. a bolond-bizottság elnökének neveztetett ki, úgyszintén a többi orleansi és Bourbon ház trónkövetelő herczegei tiszteletbeli tagoknak stb. g-t . A 34-es küldöttség Il-ik albizottsága ma délután ülést tartott, melyen a fővárosi tanács igtató, kiadó és levéltári hivatalának teendőire, feladatára és hatáskörére, továbbá ügykezelésére és személyzetének számára vonatkozó munkálat vétetett tanácskozás alá. A munkálatot Ger-­­­ó­c­z­y tanácsos készítette, s az elsoroltakon kívül kiterjed a statisztikai hivatal szerveze­tére és feladatára, ellátására, végül a fő­városi számvevőség hatáskörére, a közigazgatási számvevőségi segédszolgálatra, az „illetékességi, a közigazgatási és műszaki ellenőrzésre, a szervizezési szolgálatra“, a számvevőség ügyosztályaira, személy­zetére, ennek egyes tagjaira és azok teendőire. A munkálat tárgyalása tegnap nem végeztetett be, s az albizottságnak egy második ülésre lesz szük­sége. Az első albizottság pénteken délután ülést tart, szombaton délután pedig teljes ülés lesz.­­ A grün­derek sietnek az engedélyezési rendszer szabályozása előtt megrakni zsebeiket en­gedély-okmányokkal s a „P. L.“ mai száma a következő alapításokról emlékezik: 1. Budapesti általános biztosíték-intézet (Garantie Anstalt), 2 millió alaptőke. 2. Nagy­kanizsai bankegylet, egy millió írttal. 3. Li­pótvárosi takarék- és hitelegylet felveszi czi­­mébe a Terézvárost is. — 4. Alföldi építő és telekfelosztási részvénytársaság, egy millióval. 5. Nagy­kanizsai leszámítoló bank, két millió­val. 6. Pest-lipótvárosi takarék- és hitel­egylet. — 7. Délmagyarországi építő egy­let Szegeden, fél millióval. — 8. „N­y­i­t­r­a“ köles, bizt, társ., száz ezer írttal. — Pesti ipar- és

Next